“Boldog, aki nem botránkozik meg Bennem” & Az Igazság a politika és a vallás előtt (Húsvét) (János 18:28-19:16)

2017 április 9. vasárnap  16:30

P. Shane

Jézus azt mondta:

Luk 7:23 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

Volt már, hogy meg voltál bántva? A megbántódás, a megbotránkozás megtörténhet a legjobbakkal is. A sértéstől senki sem védett. Addig, amíg van régi bűnös természetünk, van helye a sértődöttségnek is. Jézus azt mondta: Boldog az, aki Bennem meg nem botránkozik. Azt hiszem, engem Jézus jó néhányszor megbotránkoztatott. 🙂 A Biblia bizonyos részei által, olyan dolgok által, amiket behozott az életembe, akár egy testvéren keresztül. Volt, hogy még p. Schaller is megbántott. 🙂

Ha meg vagyok bántva, a hiba nem feltétlenül a külső dolgokban van, amelyek felém jönnek, vagy amik velem történnek. Úgy értem, van köze hozzá, de az, hogy meg vagyok sértődve, tulajdonképpen olyasvalami, ami a régi bűnös természetemben van. Ez meg fog történni, mert van régi bűnös természetünk.

Ebben a versben a megbotránkozik szó az angolban tulajdonképpen a botrány. Van néhány különböző jelentése. Az egyik az, hogy bűnre csábítani, bűnbe vinni, a másik az, hogy akadályt tenni valaki elé, amiben az megbotlik és elesik, és a harmadik, hogy azt okozni valakiben, hogy ne bízzon. Megsértődve lenni – ez olyasvalamit jelent, hogy olyat látok valaki másban, amivel nem értek egyet. Akkor ez megakadályoz engem abban, hogy elfogadjam a személyét.

Jézus esetében a tanítványokat ez megakadályozta abban, hogy elfogadják az Ő tekintélyét, Ján 6:60. Történhetnek dolgok az életemben, amelyek azt okozzák, hogy Istent más fényben látom. Mert Ő behoz valamit az életembe, amivel nem értek egyet.

Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, Keresztelő János éppen börtönben volt. Rengeteg csoda történt a börtönön kívül. Jézus azt mondta a tanítványainak: Menjetek, mondjátok el Jánosnak, hogy mindezek történnek, és azt is mondjátok el neki, hogy boldogok, akik Bennem meg nem botránkoznak.

Nagyon sok minden megbotránkoztathat bennünket. Amint ezt tanulmányoztam, ezzel összekapcsolódott egy másik vers is. Remélem, hogy ennek így lesz értelme, és nem sértelek meg ezzel :-); vagy lehet, utána majd én sértődöm meg: Uram, miért tetted ezt velem? 🙂

A következő az az egyik kedvenc Igeversem, és valószínűleg minden második üzenetemben megemlítem, amikor prédikálok. Minél többet olvasom, annál inkább meggyőz engem.

Péld 24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, akkor is fölkel, az istentelenek pedig egy nyavalyájuk miatt is elvesznek.

Emlékszel? Ez a szó jelenti azt is, hogy megbotlunk és elesünk. Lehetséges az életemben, hogy gyakran jönnek a bántások. A veterán keresztény és a frissen megtért keresztény életében is előfordulhat ez. A kérdés az, hogy mit teszek akkor, amikor ez megtörténik.

A Péld 24:16-ban lévő az elesik szót újra és újra használja az Írás, és néha arról szól, hogy elesni a saját bűnöm miatt belső forrásból, belső döntés miatt. Ugyanezt a szót használja, ha külső forrása van. Például olyan esetben, amikor egy másik ember fellök. Még azt is jelenti, hogy szó szerint, fizikailag elesni, olyannyira, hogy ágynak dőlök. Forrás a saját bűnöm, vagy az, amit valaki tesz velem, vagy a körülményeim, vagy akár az egészségem. Bármi legyen is az, ami az elesést okozta, az igaz nem marad lenn, hanem újra feláll. Még ha hétszer is megtörténik, újra feláll.

Bármi történik az életünkben, az létrehozhat változást bennünk. Ezt jelenti a megbotránkoztatni szó. Mert a bizalom helyéről látok valamit, és elmegyek a bizalmatlanság helyére, egy olyan helyről, ahol szeretek valakit, olyan helyre, ahol elutasítom őket esetleg. Az igaz ember nem engedi meg a körülményeinek, hogy megváltoztassák azt, aki ő, hogy megváltoztassák az ő hozzáállását, hogy megváltoztassák a szeretetet, amivel bír.

Na, és ki az igaz ember? Jézus az, valójában. Ő az igaz ember. Ő az, Akinek megvolt minden alkalma, hogy meg legyen bántva az életben. Eljött ebbe a világba, hogy megváltsa a világot, az egész életét értünk élte; vissza lett utasítva, gúnyolták, de azok a dolgok, amelyek Vele történtek, sosem változtatták meg Őt.

Aztán itt azt mondja, hogy az istentelenek pedig egy nyavalyájuk miatt is elvesznek. A szó itt a gonoszt jelenti. Elesik, és ez azt okozza, hogy belép a gonoszságba, és nem bízik Istenben, nem bízik másik emberben. Ez a sértődöttség megváltoztatja őt. Ef 4:20 mi azonban nem így tanultuk Krisztust. Semmi nem változtatta meg Krisztust. Ez bámulatos, és én olyan gyengének és törékenynek érzem magam. Meg vagyok bántva. Valami bejöhet az életembe, és megbánthat, nem bízom Istenben, nem bízom emberekben, de – hála Istennek – Jézust semmi nem változtatta meg.

Miközben meghalt értük, gúnyolták. Még azok is, akik a legközelebb álltak Hozzá, mit tettek? Mit mondott Péter? „Ha mindenki megbotránkozik is Benned, de én sohasem.”, Mát 26:33, és ő is otthagyta Jézust. Ez azonban sosem okozta Benne azt, hogy megváltoztassa a szeretetét irányunkban, vagy a tanítványok irányában. Megfeszítették, feltámadt, és utána az első, amit csinál, hogy odaszalad hozzájuk, belépett, és azt mondta: Béke legyen veletek!

Jézusnak nem voltak irreális elvárásai. Ő tudta, mi van az emberben, és bármit is tett Vele az ember, ez nem változtatta meg az Ő szeretetét. Azt hiszem, hogy amikor ezek a dolgok velünk történnek, ezeknek nem kell megváltoztatni bennünket. Nem kell, hogy keserűséget okozzanak bennünk. Nem kell feltétlenül azt eredményezniük, hogy másképp gondolkodjak a testvéremről.

Jézus azt mondta: Áldottak, akik nem botránkoznak meg Bennem. Én azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy áldottak, akik nem botránkoznak meg egy testvérben. Miért vagyunk áldottak? Azért, mert nem engedjük meg a sértődöttségnek, hogy megraboljon minket a szolgálatunktól, nem engedjük, hogy megraboljon bennünket az Istenbe vetett bizalmunktól, az imádatunktól, hanem engedjük, hogy Isten munkálja ki ezt. Vajon miért enged meg Isten dolgokat, hogy belépjenek az életünkbe? Azért, hogy mi is olyanok lehessünk, mint Jézus, hogy bennünk is olyan szeretet legyen, mint Őbenne.

Amikor Jézust gúnyolták, megverték, és keresztre feszítették, Ő csak bebizonyította azt a szeretetet, amivel bírt. Egyre inkább nyilvánvalóvá lett ennek a leleplezése, és bennünk is így növekedhet ez a szeretet. Mert ha meg vagyunk bántva, akkor senki sem nyer, és végképp mi nem. Nekünk azonban megvan Krisztus, megvan Isten Igéje, ami azt mondja: nagy a békéjük azoknak, akik szeretik a te Igédet, és semmi meg nem botránkoztatja őket.

János azt írta Ján 16:33-ban: E világon nyomorúságotok lesz. Ide behelyettesíthetjük azt a szót is: meg lesztek sértve, megbántanak; de így folytatja: de bízzatok, mert Én legyőztem a világot. „Én vagyok a ti győzelmetek. Minden értetek történik.” Nem kell, hogy ez megváltoztasson téged. Nem kell neked igaz emberből gonosz emberré válnod, örömteli emberből megkeseredett emberré, szerető emberből nem kell elutasítóvá válnod. Mert Isten van ebben, és Ő szeretne minket előrevinni az életünkben ezzel. Ámen.

 

P. Kende

Ján 18:28-40 Jézust pedig Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanokká legyenek, hogy meg tudják enni a húsvéti bárányt. Kiment azért Pilátus hozzájuk, és azt kérdezte: Mivel vádoljátok ezt az embert? Azok így válaszoltak neki: Ha nem gonosztevő lenne, nem adtuk volna át neked. Akkor azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el, és ítéljétek meg a ti törvényetek szerint! A zsidók azonban így válaszoltak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk. Hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal kell meghalnia. Pilátus ekkor visszament a helytartóságra, behívta Jézust, és azt kérdezte: Te vagy a zsidók királya? Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked ezt rólam? Pilátus azt felelte: Tán zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit cselekedtél? Jézus így válaszolt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság? És ahogy ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmilyen bűnt. Nálatok pedig az a szokás, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén. Akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Erre mindnyájan kiáltoztak, és ismét azt mondták: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.

Ez egy ámulatba ejtő történet. Hadd fűzzek hozzá néhány megjegyzést!

Jézust Pilátus elé viszik, közvetlenül azután, hogy a szanhedrin előtt volt éjszaka, ahol elítélték, annak ellenére, hogy nem volt bizonyítékuk. Nemrég beszéltünk erről. (2017.03.26. Az az eltéphetetlen fonál) Úgyhogy ők már meghozták a döntést az egész ügyben. Most viszont meg kellett győzni erről a kormányzót.

Meg kellett győzniük Pilátust! Vajon miért? Mert azt kérdezi Pilátus: Mivel vádoljátok ezt az embert? Azok így válaszoltak neki: Ha nem lenne gonosztevő, nem adtuk volna át neked.  Aztán Pilátus azt mondja lényegében: Ha ti tudjátok, hogy mennyire gonosz, és nem akarjátok nekem elmondani, akkor miért nem ítélitek el ti őt? Erre azt felelték: „Mi azt akarjuk, hogy meghaljon, de mi nem ölhetjük meg a római jog miatt. Nincs jogunk arra, hogy valakit halálra ítéljünk.”

Emlékszel? Néhány héttel ezelőtt beszéltünk a vékony szálról, Isten akaratáról, ami bele van szőve az egész történetbe. Ezt látjuk itt is, Ján 18:32-ben, hogy ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal kell meghalnia.

Jézusnak ezen a ponton már nem volt befolyása arra, ami Vele történt. Pilátus és Kajafás és Heródes döntött Fölötte, úgyhogy Neki tulajdonképpen nem volt választása, de a próféciák, egyik a másik után be lettek teljesítve. Úgy, mint ez is – ahogy Jézus megmondta –, hogy Őt meg fogják feszíteni. A zsidók nem így végezték ki az embereket, hanem a rómaiak végeztek ki keresztre feszítéssel. Azért volt szükség arra, hogy Jézust átadják Pilátusnak, mert Neki a kereszten kellett meghalnia.

Látjuk itt, hogy a zsidó vezetőség odaviszi Jézust Pilátushoz, de ők nem mennek be. Mert Pilátus pogány, hitetlen. Nem mehettek be a házába, mert akkor ők ceremoniálisan tisztátalanok lettek volna, és ilyenként nem vehettek volna részt az ünnepségeken, amelyek következtek. Úgyhogy a formaságokat betartották. Ez nagyszerű kép számunkra. Borzasztó, ugyanakkor nagyszerű, mert így tisztán látjuk azt, ami történt. Annyira figyelnek a külső tisztaságra, de valójában a lényeges dolgokkal nem törődnek. Például nem törődtek azzal, hogy Jézus ártatlan, vagy azzal, hogy esetleg Ő lenne a Próféta, Akiről 5Móz 18:15-ben van ígéret, ahol Mózes azt mondta: Isten küld egy másik prófétát nektek, és rá kell hallgatnotok! Ők nem tettek fel maguknak ilyen kérdéseket. Ezzel nem törődtek.

Ugyanígy Mát 27:24-ben Pilátus is a kezét mosta, és azt mondta: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Tulajdonképpen ezzel azt mondta: Ez nem az én döntésem, hanem a ti döntésetek. Valójában ezt nem mondhatta, mert igenis az ő döntése volt. Mert ha ő azt mondta volna: „Ez az ember ártatlan. El fogom Őt engedni. Ti tévedtek. Én szabadon engedem Őt.”; akkor senki nem mondhatott volna ez ellen semmit. Ez Pilátus döntése volt, de megvolt ez az üres formaság, és azt mondta: Én tiszta vagyok. Valójában nem volt az.

Mi az, ami itt történik? Luk 2:35-ben azt mondja, hogy Jézus egy jel lesz, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. Valóban ez Jézus, nem? Mert ott van Pilátus, aki mossa a kezét, és Kajafás és a papok kimaradnak ebből, mert ők „annyira igazak”! Mindenki „annyira korrekt”! Ám valahogy a világ Megváltója mégis vissza van utasítva, és megölik. Elképesztő! Mégis ők annyira igaznak érzik magukat!

Tényleg igaznak érezték magukat? Ha jól tudom, három évvel később Pilátust visszarendelték Rómába, mint aki megbukott, és az úton megölte magát. Nem volt kész arra, hogy szembenézzen a birodalmiakkal. Így történik ez! Így csinálják az emberek: Én tiszta vagyok, én igaz vagyok! Mit mondunk ma a kultúránkban?

– Politikailag korrekt.

Nem azt mondom, hogy néger, hanem azt, hogy afroamerikai. Nem mondom egy férfiról, hogy férfi, mert ki tudja, hogy minek mondja magát. Mi van még hasonló?

– Én jó ember vagyok.

Ezt gyakran halljuk. „Én jó ember vagyok. Mit akarsz tőlem?” Persze, ezek is mind jó emberek voltak a saját elképzelésük szerint. Mégis a keresztre került valahogy Jézus, odaszegezték, és meghalt. Mindazok az emberek azt hitték, hogy ők rendben vannak. A katonák is azt mondták: „Én csak a dolgomat végzem. Azt teszem, amiért fizetnek engem.” Pilátus azt mondta: Nekem ezt kellett tennem. A papok is mondhatták: Nyilvánvalóan ezt kellett tennünk. Ez a probléma.

Micsoda a probléma tulajdonképpen? Az, hogy nem teszik fel maguknak a mély kérdéseket. Ján 18:37-ben Jézus azt mondja: Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Azt mondta Pilátusnak: „Én Király vagyok. Én vagyok az Igazság Királya.” Mit felelt Pilátus erre? „Micsoda az igazság? Ki érti meg, hogy mi az igazság?”

Tetszett p. Shane üzenete. Annyira jó volt! Azt kérdezte: Ki az igaz ember? Közülünk valaki? Nem! Jézus az! Itt a válasz arra, hogy mi az igazság. A válasz nem mi, hanem ki. Jézus azt mondta: Én vagyok igazság. „Én vagyok az út, az igazság, és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam.” Ezt kellett volna Pilátusnak meghallania. Azt kellett volna mondania ezen a ponton: „Huh, barátom, miről is beszélünk? Te vagy az Igazság? Ez elképesztő!”

Elképesztő, hogy az igazság egy személy, Jézus Krisztus Személye. Ez csodálatos! Ez egy döbbenetes kifejezés. Nagyon-nagyon erőteljes, mert a filozófusok azt mondják, hogy az igazság ez és ez a kijelentés, a matematikusok azt mondják, hogy az igazság az, amit be lehet bizonyítani, és így tovább. Ám az, hogy az igazság egy személy lenne, és kapcsolódhatunk ahhoz a személyhez…

Lehet, hogy nem ismerek minden igazságot, de kapcsolatba kerülhetek azzal a Személlyel, Aki Maga az Igazság. Érted ezt? Kapcsolódhatok Jézushoz, Aki Maga az Igazság! Ez gyönyörű. Ők viszont nem tették fel ezeket a kérdéseket, csak mondták a magukét. Megmaradtak a felszínen. Kajafás és a többiek kívül maradtak. Mit képviseltek ők? A vallásukat. Gondolj bele, hogy mi a jellemzője a vallásnak!

– Cselekedet, törvény, önigazság, formaságok, büszkeség…

Ők ezt képviselték, a saját vallásukat. Ebben voltak érdekeltek, és ez alapján beszéltek. Ők igazak voltak, ahogy megigazították önmagukat. Ez nem érdekelte őket. Készek voltak hazudni is, hogy ezt megvédjék.

Na, és mi van Pilátussal? Őt mit képviselt? A politikát. Miről szól a politika?

– Hatalom, az erő demonstrálása, pénz…

– Ki van felül? Ki a király?

Ezt mondták Pilátusnak: Ez az Ember azt mondja, hogy Ő a zsidók királya. Alapjában véve úgy próbálták Jézus bemutatni Pilátus előtt, hogy teljes egészében visszautasítsa Őt. Úgy mutatták be Jézust, mint aki király akar lenni, mint egy politikai személyt, és ez volt az a világ, amit értett Pilátus.

Még egy jellemzője a politikának a kompromisszum. Pilátus azt mondja többször is a történet folyamán: „Nem találok Benne bűnt. Úgy látom, hogy ártatlan.” Azután mit mond? „El fogom Őt engedni.” Nem ezt mondja. Hanem azt mondja: Megbüntetem, és elengedem. Próbált eleget tenni a zsidóknak is kicsit. Azt mondta: „Megkorbácsoltatom. Nyilvánosan megszégyenítem, azután elengedem.”

Ha ártatlan, akkor nem úgy kéne történnie, hogy azt mondja: „Bocsánat, Jézus! Neked nem kellett volna ezen átmenni, szabad vagy.”? De igen! Pilátus viszont nem ezt tette, mert ő politikus, és próbál mindkét oldalnak engedni, és így próbál elbánni a dolgokkal. Ez az ő világa. Ott vannak a papok, és mindenki vádolja Jézust Pilátus előtt, de Jézus nem védekezik, és Pilátust ez ámulatba ejti. Miért? Mert ő már ismeri ezt a képet, hogy emberek vádolnak, és mások védik magukat, de Jézus nem ezt teszi.

Azt hiszem, hogy van néhány oka ennek. Először is, elfogadta ezt az ítéletet Istentől, mert tudta, hogy eljött az Ő órája, és a keresztre kell mennie azért, hogy meghaljon a bűneinkért. A másik ok, hogy Ő már megválaszolt a főpapoknak. Már megadta a válaszokat, és tudta, hogy ez már semmit sem fog megváltoztatni. Luk 22:68 „Ha kérdezek, nem feleltek Nekem, és el sem bocsátotok. Ha válaszolok is, nem érdekel benneteket, nem számít nektek. Miért válaszolnék?” Néha ilyen ez. Beszélhetsz Isten bölcsességéből, Isten szívével, és nem történik semmi.

Még egy. Amikor Jézus a szanhedrin előtt volt, nem tudtak összeszedni két hamis tanút, akik megegyeztek volna abban, amivel Őt vádolták. Még a hamis tanúk sem egyeztek meg egymással! Ez elképesztő! Jézust igazából nem érdekelte ez az egész műsor. Számukra ez csak egy játék volt, és Ő ezt tudta.

Pilátus viszont megkérdezte Őt: Te vagy a zsidók Királya? Ez egy olyan kérdés volt, amit Jézus úgy válaszolt meg: Te mondod, hogy Én király vagyok. Ez tulajdonképpen egy módja volt annak, hogy azt mondja: Igen, Én Király vagyok. Azt mondta alapvetően: „Igen, ahogy mondod. Amint mondod, úgy van.” Ezzel egyetértett, hogy Ő Király.

Ez egy érdekes pont. Itt van Pilátus világa, és az egész a politikáról szól, semmi másról. Egyéb nem érdekli, csak a hatalom, csak a befolyás, a pénz, az uralkodás, az, hogy ő legyen felül. Ez volt az egyetlen. Aztán Jézus világa, ahol Isten az Atya, ott a Szent Szellem, és a Fiú megfizet a világ bűneiért. Ez a két világ érinti-e egymást egyáltalán?

Érintik-e egymást? A válasz az, hogy igen, ezen az egy helyen: Igen, Én király vagyok. „Viszont Én másféle király vagyok. Én nem olyan király vagyok, amilyenre te gondolsz. Nekem nincs itt hadseregem, nincs itt országom, de Nekem megvan az igazság, a szeretet, és az élet. Ennek a Királya vagyok Én. Isten királyságát képviselem itt, és ez más attól, amit te ismersz.” Pilátus ezt megértette.

Kiment és azt mondta: „Nem találok semmi kivetnivalót ebben az emberben. Nem találok Benne semmi rosszat.” Próbálta Őt megszabadítani. Bámulatos gondolat, hogy Pilátus próbálta Őt megszabadítani. Mert látja, hogy ez az egész csak irigységből történik. Vicces hallani Kajafást és zsidókat, amint azt mondják: „Nekünk csak egy uralkodók van, a császár. Mi szeretjük a császárt, ő a mi uralkodónk.” Nyilvánvalóan utálták az egész római ügyet. Pilátus is tudta ezt. Tudta, hogy irigység az egész, semmi más.

Azt hiszem, hogy ez bámulatos kép számunkra, mert mi is belekerülünk ebbe a helyzetbe. Néha vádolnak, néha te vagy a vádoló, és nagyon sokszor te vagy a döntéshozó. Ha két testvér vitatkozik, és mindketten a barátaim, akkor úgy érzem, hogy el kell döntenem, kinek van igaza, és kinek nincs, egyik vagy másik oldalra kell állnom. Olyan ez, mint Pilátus.

Volt neki olyan döntési lehetősége, ami jó döntés lett volna? Mondhatnám azt, hogy igen. Azt hiszem, Pilátusnak azt kellett volna mondania: „Papok, ti tévedtek. Irigyek vagytok. Gonoszak vagytok. Hazudtok. Tudjátok, mit? Én is tévedek. Mert itt vagyok a magam kis politikai világában, és az igazság többé már nem is számít nekem. Ugyanúgy, ahogy nektek sem számít. Mert titeket nem az igazság érdekel. A vallásotok miatt nem érdekel titeket ez többé. Aztán itt van Jézus, és Ő az Igazság. Ti tévedtek, és én is tévedek, de Jézusnak igaza van.” Róm 3:4 Isten legyen igaz, és minden ember pedig hazug; de ezt ő még akkor nem olvashatta, nyilván.

Így van ez: Hadd legyen Isten igaz, és minden ember hazug. Alázzuk meg magunkat, és mondjuk azt: Istennek van igaza. Pilátus azonban nem mondta ezt.

Azt hiszem, hogy ez fontos üzenet számunkra. Úgy értem, Pilátus feljutott a csúcsra. Ő volt a kormányzó, egy római provincia kormányzója volt. Olyan hatalmi helyzetben volt, ahol dönthetett élet és halál felett. Eldönthette, hogy hol veti be a hadsereget, rengeteg helyi adó ügyében dönthetett. Nagyon sok hatalma volt, a csúcson volt. Szabad volt? – ez a kérdés.

Ebben a képben, Ján 19:1-16-ban látjuk, hogy ő mindent megtesz azért, hogy kikerüljön ebből a helyzetből. Olyan sokszor próbálta Jézust szabaddá tenni! Azt mondta: „Ő ártatlan! Ő ártatlan!…”; de ez mit sem számított. Aztán volt egy másik ötlete: „Elküldöm Heródeshez, hadd döntsön ő. Ez már nem az én problémám többé.” Aztán egy másik próbálkozás: „Kössünk kompromisszumot! Megbüntetem, és elengedem. Elengedem, de meg fogom büntetni először.” Ez sem működött.

Aztán próbálkozott Barabbással. Barabbás lázadó volt, gyilkos. Rabló volt, elég nagy gazember. Pilátus azt mondta: „Itt van ez az Ember, Aki semmi rosszat nem tett, és itt ez a rossz ember. Melyiket engedjem szabadon? Nyilvánvaló, nem? Tudom, hogy Jézust fogjátok választani, hogy ő menjen szabadon.” Ez sem működött. Újra nem volt kompromisszum. „Néhány nappal ezelőtt ti kiáltottátok ezt: Hozsánna a Királynak! Ti mondtátok azt, hogy Ő a ti Királyotok. Most pedig meg akarjátok feszíteni Őt?” Azt felelték: Feszítsd meg!

Öt különböző módon próbált Pilátus ebből a helyzetből kimenekülni. Próbálta nem meghozni ezt a döntést. Ez nagyon fontos lecke mindnyájunk számára. Mert rengeteg olyan dolog van az életünkben, ami azt mondja nekünk: Ha feljutsz a csúcsra – például tudományos fokozatot szerzel, vagy esetleg jelentős mennyiségű pénzed lesz, vagy lesz három aranyérmed, vagy egy nagyon sikeres cég tulajdonosa leszel, vagy miniszterségig jutsz –, akkor szabad leszel, akkor azt teszel, amit szeretnél, akkor szabadon bármit megtehetsz, akkor lesz szabadságod. Igaz ez? Nem igazán.

Még ha gazdag is vagy, a döntéseidnek következményei vannak. Még ha politikai hatalmad van is, lehet valaki, aki okosabb nálad. Ha sikeres céged van, még mindig lehet valaki, aki ügyesebb, és legyőz téged. Megtörténhet. Nem igaz, hogy szabad leszel. Láttuk ezt.

Talán említettem is néhány hete, Márk 6:26-ban Heródes nem akarja kivégeztetni Keresztelő Jánost, de ostoba volt, és tett egy ígéretet. Fontos vendégei vannak, és nem vonhatja vissza az ígéretét. Csapdába került, és ki kellett végeztetnie Keresztelő Jánost, annak ellenére, hogy nem akarta ezt megtenni. „De hát ő a király!” Nem számít, ennek ellenére sem szabad. Ugyanez Dán 6:14-ben, a király rájön, hogy tőrbe csalták, és ki kell, hogy végeztesse Dánielt. Nem akarja megtenni, de nem tudja elkerülni, meg kell, hogy tegye.

Miért mondom ezt? Amiatt, amit itt látunk. A zsidó vezetőség egy bizonyos módon a halott, a nemtörődöm üres vallást képviselik, ők ilyenek. Aztán ott van Pilátus, a Politikus úr, ő a politikát képviseli, más nem érdekli. A maguk dolgában nagyon erőteljeseknek tűnnek. A zsidó vezetőség nagyon erősnek látszik a vallásban, és Pilátus nagyon erősnek látszik a politikájában, de valójában egysíkúak. Egy dimenzióval bírnak, nincs több. Ott csak vallás van, és itt csak politika. Jézus annyival több! Mert Ő nem egysíkú. Ez nagyon fontos neked és nekem.

Amint körbenézünk, látjuk, mennyire különbözőek vagyunk. Te lehetsz jó egy valamiben, de másban nem annyira. Lehet, hogy fizikálisan erős vagy, vagy nagyon jó a logikád, vagy jó tanuló vagy, vagy van kézügyességed, meg tudsz javítani dolgokat, vagy jó vagy a kommunikációban, vagy kedves a személyiséged, vagy van üzleti érzéked… Ez mindegyik nagyszerű, de tudod, mi a veszélye? Az, hogy olyanná válhatsz , mint Kajafás vagy mint Pilátus. Isten őrizzen attól, hogy egysíkú legyél!

A magyar nyelvben van erre egy kifejezés: szakbarbár. Jól tudom, hogyan kell bánni egy kommunikációs eszközzel, de nem tudok köszönni neked az utcán. Meg tudom javítani, mindent tudok arról a szerkezetről, de nem bírom a házasságomat összetartani, nem bírok egy állást sem megtartani, nem tudok bánni a pénzzel. Annyira egy dologra összpontosítok, hogy minden más kiesik a képből.

Ez volt Pilátus gyengesége, és így lett elkapva. Ezért így ítélte el Jézust. Így volt Kajafás is, volt ereje a vallásában, és az lett az ő gyengesége, mert neki is csak ez az egy dimenziója volt meg. Így lett az, aki elítélte Jézust.

Ez elképesztő számunkra. Mert – természetesen – amikor karriert választasz, ha jó üzleti érzéked van, azt tanácsolnám neked, hogy kereskedő legyél, ha van kézügyességed, azt javaslom, legyél olyasvalaki, aki megjavít dolgokat. Ha ebben vagy jó, nem mondanám neked, hogy zenész legyél, természetesen. Ám az életed könnyen válhat egysíkúvá, és emiatt lesz gyenge. Megengedheted ennek az egynek, hogy annyira meghatározza, hogy ki vagy, hogy minden más kiesik az életedből.

Ezért vagyunk azonban itt, mert tudjuk, hogy az életünknek van másik aspektusa. Azt mondták Jézusról, hogy olyan Próféta volt, Aki hatalmas cselekedetben és szóban, és hatalmas volt Isten és az emberek előtt is. Ne hagyd, hogy az életed egyik vagy másik legyen, hogy ennyire leszűküljön. Isten csodálatosat adott nekünk. Lehet, hogy jó vagy egy dologban, például jó sportoló vagy, és azt mondod: Akkor nem vagyok jó másban! Figyelj azonban, ha új szíved van, akkor Isten adott neked egy másik dimenziót, és az életednek nem kell gyengének maradnia, mert mostmár van szellemi dimenziód. Minden ember, akinek új szíve van, az az új szív nagyon erős lehet az életében.

Könnyű olyan irányba elmenni, amiben természetileg jók vagyunk. Jól főzöl? Akkor segíts itt a konyhában főzni, de a másik oldalról keresd Istent, legyen szellemi életed, legyen még egy dimenziód. Ne ess bele ebbe a csapdába: Itt vagyok a gyülekezetben, és itt én vagyok a jó szakács. Vagy: Én vagyok a jó segítő. Vagy: Én vagyok a jó tolmács… Ne ess bele ebbe a csapdába! Szükségünk van erre a másik dimenzióra. Mondhatod: „Pásztor! Ebben nem vagyok jó!” Viszont érdemes harcolni ezért. Érdemes ezt követni. Megéri megragadni dolgokat, használni, és növekedni ebben.

Ámen.

Kategória: Egyéb