Bizonyosság & Hatást gyakorolni másra

2012 február 26. vasárnap  18:00

P. Brian Lange

Az idő múlásában van valami természetfeletti, mert igazából nem érezzük úgy, hogy öregszünk. Amikor azonban a gyerekeid olyan idősek, amilyennek te gondolod magad, akkor azt kérdezed: ez hogyan lehetséges, hogy ugyanolyan korú, mint én, mégis én vagyok az apja? Aztán amikor gyerekeidnek gyerekei születnek – és emlékszel arra, amikor a te gyerekeid akkorák voltak, és olyan mintha csak néhány éve lett volna –, akkor azt kérdezed: ez hogy lehet?

Az Úr azt mondja: az idő és az örökkévalóság kapcsolata miatt van így. Mind a kettő igaz ugyanabban az időben. Tehát valóban öregszel, és ugyanakkor nem öregszel, egyidejűleg. „Ó, mostmár értem, ez mindenre választ ad!” 🙂

1Ján 5:13 Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.

Jánosnak oka volt az írásra. Hívőknek írt, azoknak, akik hittek Isten fiának nevében. Azért írta ezeket, hogy tudják, örök életük van. Nem vagyunk biztosak abban, van-e örök életünk, mert bűnösök vagyunk. Ezért az üdvösség érzete jön és megy. Sok tan van, ami elmondja nekünk, hogy 1) ha nem tudod, hogy meg vagy váltva, akkor nem vagy megváltva, vagy 2) ha bűnbe esel, akkor nem vagy megváltva; ezért elég nehéz tudnunk.

Viszont azt is mondta 1Ján 2:2-ben, hogy Krisztus az egész világ bűnéért halt meg, nem csak a mi bűneinkért. Ha azon tűnődsz, hogy meg vannak-e fizetve a bűneid, János azt mondja, hogy kétségtelenül meg vannak fizetve nem csak a te bűneid, hanem minden emberé, aki valaha élt. Ezért a szolgálatunk az, hogy a megbocsátást hirdessük. Nem az, hogy az embereknek hinniük kell azért, hogy megbocsátást nyerjenek, hanem az embereknek el kell hinniük, hogy már megbocsátást nyertek ahhoz, hogy üdvözülhessenek. Ez nagyszerű hír. Ez az evangélium fénye, amely beragyogja az embereket.

1Ján 2:1 ha vétkezünk, van szószólónk az Atyánál, az Úr Jézus Krisztus. Az Igaz, Aki meghalt a bűneinkért. Nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűnéért. János szeretné, ha tudnánk, hogy meg vagyunk váltva. Küszködsz ezzel, hogy bebizonyítsd, meg vagy váltva? Hogyan tudod bebizonyítani? Az Íráson keresztül, különben nem lehet.

Vannak, akik azt mondják, hogy az üdvösség bizonyítéka a megváltozott élet. Hiszem, hogy ez igaz, de csak Isten tudja, hogy ki az, aki változott és ki nem. Nem mi ezt döntjük el. Prédikáljuk az evangéliumot, az emberek Krisztusban hisznek, megtérnek, aztán valami történik az életükben. Néhányan csak egy hétig járnak gyülekezetbe. Mi azt mondjuk: lehet, csak egy hétig voltak megtérve. Ha megtértek, akkor bárhol is vannak, Isten velük van, a Szent Szellem bennük van és Ő velük fog járni. Nem tudjuk, mi történik. Ha igazán érdekel, akkor imádkozhatok értük és bátoríthatom őket.

Küszködünk-e a megváltottságunkkal? János azért írt nekünk, hogy tudjunk az üdvösségünkről. 2Thess 2:13 Pál hálás Istennek, hogy a thessalonikaiak elfogadták az Igét, amit Ő prédikált, és nem ember szavaiként fogadták azt, hanem ahogyan az valóban van, Isten beszédeként. Aztán a mondatot ezzel fejezte be: amely munkálkodik bennetek, akik hisztek. Isten Igéje, ahogy halljuk azt, amikor hitet adunk hozzá, ez hozza létre a keresztény életet, ez munkálkodik bennünk.

Jézus azt mondta: ha nem eszitek a testem és isszátok az Én vérem, nincs részetek Bennem. Tudjuk, hogy Krisztus vére kiontatott értünk és Isten Igéje hirdettetett nekünk. Isten Igéje az, ami számunkra kijelenti Isten értelmét. Amikor elfogadjuk azt, akkor bennünk munkálkodik, Fil 2:12. Félelemmel és rettegéssel munkáljátok ki Isten előtt az üdvösségeteket, Fil 2:12. Munkáljátok ki Isten előtt! Fil 2:13 Ő munkálkodik bennünk, hogy cselekedjünk az Ő akarata szerint.

1Ján 5:14  És ez az a bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:

Ez a tett az akarat és a cselekedet között. Jézus mondta: az az Én eledelem, az életem, hogy az Atya akaratát cselekedjem. Honnan tudjuk az Atya akaratát? Az Igéjén keresztül. Az Ő Igéje munkálkodik bennünk, létrehoz egy vágyat, létrehoz egy akaratot, igazából Isten akaratát bennünk. Mi vágyunk arra, hogy Isten akaratát cselekedjük. Aztán azt is mondja: imádkozzatok a szerint az akarat szerint, és Isten a vágyat tetté formálja. Másképp így mondhatnánk: a hitünk gyümölcsöt hoz létre. A hit gyümölcs nélkül holt – ezt mondja Jakab. Csodálatos az élet, amit élünk!

Isten nekünk adta az Ő elméjét. Amikor a Bibliát olvasom, arra gondolok, hogy Isten értelmébe vetem magam, a múltba és a jövőbe is, és az Ő értelmének folyosóit járom. Olyan dolgokat hallok, amiket Ő gondol, és ezeken a folyosókon visszhangzik az Ő gondolata. Ez annyira magasan felettünk van, annyira transzcendens.

Aztán visszatérünk az életünkbe, és máshogy gondolkodunk, máshogy beszélünk. Ahogy a Zsoltáríró mondta: legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, Uram. Ez egy ima, amely az akarat és a tett között van. Szeretném, ha megtörténne. Istent kérem, hadd történjen meg. „Istenem, vidd véghez ezt az életemben!” Aztán Isten munkálkodik bennünk az Ő jókedve szerint. Annyira elámulunk és ráébredünk arra, hogy Nélküle semmi értékeset nem tehetünk, de arra is ráébredünk, hogy Ővele minden lehetséges. Nagyszerű az egyiktől a másikig eljutni.

Isten velünk van. Észrevetted? Veled van most, akármilyen helyzetben is vagy, és Ő munkálkodik benned és bennem az Ő Igéje szerint, a kommunikációnkon keresztül, a Vele való életünkön át, az Ő nevében elmondott imáinkon keresztül, és aztán elvégzi a dolgokat. Megcselekszi azokat.

Olyan emberek vagyunk, akik különbséget jelentenek az embereknek mondott szavainkban, a szeretetünkben, és azzal, hogy áldjuk az embereket. Különbséget jelent, hogy mi vagyunk Krisztus Teste. Krisztus tesz különbséget apróbb módokon, nagyobb módokon. Egyedül Isten ennek a bírája. Ámen.

P. Kende

Amikor P. Brian az életkorról beszélt, az elöljárók közül többen megjegyezték, hogy ők épülni jöttek az istentiszteletre, úgyhogy hagyja abba. 🙂

Ma délelőtt beszéltünk a szabadságunkról. Egy gondolatot hozzáfűznék. Gal 5 azt mondja, hogy Krisztus a szabadságra szabadított meg és álljunk meg abban. Honnan jön ez a szabadság az életünkben? A szabadság három forrása:

1.       Zsolt 119:170 Isten Igéje szabadító dolog az életünkben.

Halljuk Isten Igéjét, az üzenetet, és leesik rólam valami, megváltozik valami a szívemben. Megint örömöm van, kaptam valami élőt. Erre olyan nagy szükségem van!

2.       Krisztus személye, vagy úgyis mondhatnánk, hogy a kegyelem.

Ján 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Ha még nem ismered Jézus Krisztust, Ő alig várja, hogy megszabadítson. A te döntéseden múlik. Ő kínálja neked az üdvösséget. Ha Őhozzá jössz bizalommal a szívedben, akkor a Fiú igazán megszabadít.

3.       A Szent Szellem.

2Kor 3:17 Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.

Mit tanít nekünk a szabadságnak ez a három forrása? Ez azt jelenti, hogy a szabadságunkat nem a körülményeink szabják meg. Lehetnék nagyon gazdag, nagyon sikeres, nagyon közismert ember, de nagyon is alkoholista. Van néhány ilyen sztár, hallunk ilyenekről. Sikeres, gazdag és alkoholista a szerencsétlen. Szabad az az ember? Szerintem nem. Nem tud nemet mondani az italnak, persze, hogy nem szabad.

Lehet valami másnak is a rabja lenni. Nem a körülményeimtől, nem a pénzügyi helyzetemtől, nem a barátaim számától függ, hanem ettől a háromtól. Megszabadított-e Jézus és hittem-e Őbenne? Ha igen, akkor Ő tényleg szabaddá tett minket. Ha hívő vagyok és felteszem azokat a kérdéseket, amiket P. Brian mondott – elbuktam, vajon hívő vagyok-e, mi van velem –, akkor emlékezzünk erre: a Fiú igazán szabaddá tett minket, nem kell annak a rabságában, keserűségében élnem. Aztán Isten Igéje újra és újra felfrissíti a szívem.

Isten Szelleme vezet ebben a szabadságban. Azt mondja: ne menj azon az úton, az visszavezet a szolgaságba, hanem hadd vezesselek erre. Ezen az úton szabad maradsz.

Erre szükségünk van. Isten kegyelme, Isten Igéje, Isten Szelleme – ezek a szabadságunk forrásai.

Ahogy olvassuk az Újszövetséget, például az apostoli leveket, van valami, ami szembeötlő. Pál folyton ír a testvéreknek, a gyülekezeteknek. Folyton bátorítja őket, kéri őket, inti őket és azt mondja nekik: tegyétek így, nem menjetek arra, ez a helyes út, a Szellem azt mondja így csináljuk, úgy éljünk. Újra és újra így beszél. Olyan érdekes nekem, mert ez kihangsúlyoz egy fontos igazságot. Azt, hogy Pál kérleli őket, könyörög nekik: „Kérlek, járjatok az igazságban. Kérlek, bocsássatok meg. Kérlek, azt az embert vegyétek vissza a gyülekezetbe / tegyétek ki a gyülekezetből.” (Ennek megvan a helye, az ideje.)

Ahogy beszél velük, van valami, ami nagyon egyértelmű. Isten nagyon kevés erőt adott nekünk arra, hogy belenyúljunk a testvéreink életébe, szívébe, és hogy ott mélyen megváltoztassunk valamit. Pál kérleli őket és a szívükre beszél. Hálás nekik, amikor valamit úgy csinálnak, ahogy mondja. Érdekes, nem?
Mert hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni: én megmondom, hogy van és így csinálod!! Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy a kapcsolatainkból valami személytelent csináljunk. „Viii-GYÁZZ! Jobbraaa-ÁT! Lépés innnn-DULJ!” – Személytelen kapcsolat. Parancs, utasítás és ha nem engedelmeskedik, akkor annyi. Abban, amit Pál csinál, van valami mélyebb.

Abban, amit Isten csinál, és abban, amit a Szent Szellem csinál, van valami mélyebb. Kérlel minket, keres minket és a szívünkre beszél. Ahelyett, hogy benyúlna az irányítóközpontunkba, megragadná a kontrollt és azt mondaná: erre mész és kész! Nem, hanem azt mondja: kérlek, menj erre! Én, a hívő nemet mondhatok Őneki, megszomoríthatom, és azt mondhatom, hogy nem ez az irány.

Másként mondom: kritizálhatok, de nem tudom kivenni az ember életéből azt, ami nem tetszik. Dicsérhetek, mégsem tudom megsokasítani azt a másik életében, ami tetszik. Igazából nincs olyan ember, aki direktben, közvetlenül meg tudná változtatni a másik embert. Ebben van egy nagyon fontos üzenet mindnyájunknak: az én felelősségem a saját szívem.

Ezért beszél így velünk Isten. Az én fennhatóságom az én szívemre terjed ki. Ez kiváló üzenet minden házas embernek, akik azt mondanák: a feleségemnek az a felelőssége / a férjemnek az a felelőssége. Figyelj! Neked a te szíved felett van jogod, az övét nem tudod megváltoztatni.

Lehet, erre azt mondja valaki: “Na várj csak, majd én megmutatom!” Sajnálom a házastársad, ha így van, mert ez nem így működik. Ezt Isten nem adta a kezünkbe. A férjed nem ezért csökönyös, hanem megvan a saját szíve, és neki kell bánni azzal Isten előtt.

Ha én azzal vagyok elfoglalva, hogy a feleségemet változtassam, és ő azzal van elfoglalva, hogy engem változtasson, akkor nagyon érdekes lehet a helyzet, mert egyikünk sem fog változni úgy, ahogy azt az Úr szeretné. Így van a barátainkkal és a testvéreinkkel. Isten arra hívott, hogy  én járjak személyesen Őelőtte.

Egy nagyon valós értelemben a gyülekezet nem tud téged megváltoztatni. „Jártam oda két évet és nem változtatott meg a gyülekezet!” Bocsi, a gyülekezet ezt nem tudja megcsinálni. A pásztornak sem ez a felelőssége, én örülök ennek. A gyülekezet, a pásztor, a testvérem, a jó házastárs arra mutat, Aki jól át tudja formálni az ember szívét, aki segít, hogy Istenhez menjünk.

Mi hoz változást az életünkbe? Az egyik oldalról lenyűgözően kevés hatalmat kaptam, hogy a másikban változtassak valamit. „Azt hittem több jogot kapok, ezért lettem pásztor…” 🙂 A másik oldalról viszont igenis kaptunk hatalmat, de nem közvetlenül, hanem közvetve.

Lehet hatásunk emberek életére, de nem úgy, hogy a piszkos kis kezünkkel belepiszkálgatunk és szándékunk szerint változtatunk valamit, hanem a hit szavaival, a szeretetünk imájával, az igazságban és a szelídségben való szolgálatunkkal. Ez az, ami számít igazából. Ez az, ami elvégez valamit.

Hogy működik a dolog? Lehet, látok valamit, ami bántja a másikat az életében, ami megakadályozza abban, hogy járjon, és akkor van egy imám. „A-ha! Úgy érted, imádkozom, és akkor végre az lesz, amit én akarok?!” Persze, úgy imádkozom, úgy kérek, hogy hiszem, várom a választ. Ugyanakkor a másik ember nem automata, és Isten sem az. Egyikük sem dzsinnes palack, sem kívánságteljesítő gép. Hanem imádkozom egy kapcsolatban, közbenjárok a testvéremért szeretetben, és aztán Isten munkálkodik az ő életében. Nem úgy működik, ahogy én szeretném, de így nagyszerű.

A hit szavai. Valaki kétségbe van esve, és beszélek neki az igazságról. Ez megint az ő kapcsolatáról szól Istennel. Mit csinál azokkal a szavakkal? Isten elé viszi-e? Forgatja-e a szívében? Elmélkedik-e rajtuk? Azt mondja-e: „Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy hitben is gondolkodhatnék erről? Lehet, hogy igent mondhatnék Isten szeretetére? Ígéreteire? Lehet, elhiszem, hogy Isten ennyire szeret engem? Lehet, elfogadott vagyok?” Ez az ő döntése.  Az én részem az, hogy szólom ezeket a szavakat hitben, és megosztom vele az igazságot.

Szolgálunk igazságban és szelídségben, bölcsességben és kedvességben, ahogy Isten adja. Így hatalmas hatásunk van, de nem azon a módon, ahogy szeretnénk.

Legtöbben férfiak szeretjük a kütyüket. Miért? „Mert van egy kis világ, amit én irányítok teljesen. Az enyém egészen, ne gyere a közelébe. Az enyém! Az én kis világom. Ezt tudom irányítani. Úgy van, ahogy én akarom. Ez tetszik nekem.” Ilyenek vagyunk mi, férfiak. Leegyszerűsítjük ide, mert többre nincs kapacitásunk. A nők se jobbak sokkal – ők meg azt képzelik, hogy emberekkel is képesek ezt csinálni. Igyekeznek is nagyon ezzel a kapcsolataikban. 🙂
Igazából azonban Isten azt mondja nekünk: lépj túl ezen, legyen az valami nagyobb ennél. Ez hitben történik.

1Kor 3:6  Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

Pál azt mondja: az én hatalmam abban van, hogy megvolt nálam a mag, és eldöntöttem, mit csinálok vele. Isten beszédének, igazságának, szeretetének, életének magjával. Úgy döntöttem, hogy elültetem. Ez nem közvetlen dolog, hanem elültetem, és aztán annyi mindentől függ, hogy lesz-e gyümölcs. Függ a magtól, a földtől, az öntözéstől, a napfénytől. Rengeteg dologtól függ.

1Kor 3:7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
Ez közvetett módon történik. Isten végzi el a munkát az életünkben. Tudjuk, hogy nem a pásztor dolgozik, nem a gyülekezet dolgozik az életemben, hanem Isten. Amikor valami lehullik rólam, akkor az Isten gyönyörű munkája és Őneki adok hálát ezért.

1Kor 3:9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Kor 3:5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta.

A hibám abban van, hogy én közvetlen hatásra vágyok, én akarom irányítani a dolgokat. Az ember rengeteg csapdába esik emiatt. Lehet, manipulálni kezdek a haragommal, vagy egy nő az érzelmeivel: nekiáll remegni, könnyes lesz a szeme. Manipulálni akarjuk egymást. Erre az a válasz egy férfitől: ha nem szeretnélek, már nem lennék itt, a mindenségit! Nekiállunk megdolgozni egymást.

Valami mást keresünk, ami közvetlenebb. A régi természetünk szerint nem vagyunk elégedettek ezzel a fajta “közvetett izével”. Az emberiség ezért esik rengeteg csapdába. A boszorkányság, a varázslás ezért vonzza az embereket, mert közvetlen hatást ígér. Azt mondom, hogy hókuszpókusz és megtörténik: királylány lesz a békából. Ez hazugság, ez így nem működik.

Isten úgy döntött, hogy a mi hatásunkat belecsomagolja egy rejtélybe: az Ővele való kapcsolat rejtélyébe. Hatással vagyunk egymás életére hívőkként? Igen. Vetjük a magot: a hit szavai, a szolgálat igazságban és szelídségben, és a szeretet imái. Vetjük a magot, és vetjük a magot, …, de Isten végzi el a munkát. Őbenne bízunk egymásért és így gondolkodunk.

Merjünk így gondolkodni és így járni egész életünkben! A kicsi szívem nem elégedett ezzel és azt mondom: adj nekem több közvetlenebb hatást! A felelet erre az: bízzunk Istenben. Bízzunk Istenben!

 

Ámen.

Kategória: Egyéb