Beszélgetés (rap) (Újévi konferencia)

2016 január 2. szombat  20:00

Ez a beszélgetés a 2016 Újévi konferencia (Szárnyai árnyékában) üzeneteihez  – kapcsolódik. (2015.12.30. – 2016.01.02.)

P. Elshan: Egy megjegyzés p. Duló Atti üzenetéhez. Igazából nagyon kihívott engem az üzenetével, amikor Ján 3:16-ról beszélt. Mert tudjuk idézni, szeretjük ezt a verset, de mégis mennyire ismerjük ezt a verset? Mennyire ismerjük ennek a versnek a szívét? Ez tényleg elgondolkoztatott engem. Ez a gondolkodás elvitt, és egy kis szó megütötte a fülem. Ez a szó az „úgy”, azaz annyira, az angolban csak két betű: so. Mert úgy szerette Isten a világot…

Szeretem az „adás” témáját, és mindig azt gondoltam, hogy a szeretet, ami van bennem, az arra indít, hogy adjak. Most kicsit mélyebbre jutottam ezzel. Lehet, hogy a gyülekezetben vagyok és szeretek, de nem biztos, hogy emiatt adok. Isten szeretett és szeret, de ez a vers azt mondja: Mert úgy szeretett, hogy adta… Tehát van a szeretetnek egy olyan mértéke, ami arra indít minket, hogy adjunk. Úgyhogy mondhatjuk csak egyszerűen: Igen, szeretem a gyülekezetet, szeretem Istent, szeretlek téged.; de hogy mennyire szeretek, az határozza meg, hogy adok-e.

Aztán, Ő úgy szerette a világot, hogy nem valamit adott, hanem Saját Magát. Ez a legmagasabb szintje Isten szeretetének. Nem csak áldást adott, nem csak gyógyulást adott, nem csak valamit adott, hanem Saját Magát adta, és Magával együtt persze minden mást is. Ő pontosan azt adta nekünk, amire szükségünk van, Jézus Krisztust adta nekünk. Jézus Krisztussal együtt mindent odaadott nekünk.

Ez volt az, amit Isten kommunikált felém ebből az üzenetből.

P. Duló Atti: Ehhez még egy gondolat. A szeretet ismérve az adás. Ezt olvastuk, hogy Ő annyira szerette a világot, hogy odaadta a Fiát. A szeretet pontos definíciója:

1Ján 3:16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.

A szeretet ismérve, hogy adok. Mindenek felett adok. Az életemet odaadom. Ez bámulatos, ha tényleg tudok így szeretni, hogy odaadom az életemet. Persze, nem rituális öngyilkosságra gondolok, hanem amikor valóban a másikért tudok élni. Amikor feladom a saját életemet, és tudok a másikért élni.

Adni – ez az ismérve a szeretetnek.

Kérdés: Beszélgettünk a betakarásról. Rengeteg üzenetet hallottunk már, ami a betakarásról beszélt. Arról, hogy hogyan vannak a szárnyak, az árnyék, a mélységek. A gyakorlati élettel kapcsolatban beszélnétek kicsit többet a betakarásról? Mert Isten rengeteg betakarást adott: gyülekezet, pásztorok, a hívők egymásnak. Kicsit többet tudnátok mondani a gyakorlati oldaláról?

P. Shane: Mindnyájunknak megvan a hívő papsága. Van saját kapcsolatunk Istennel. Annyira szabadok vagyunk, hogy Isten előtt járjunk, és halljuk az Ő hangját! Amikor Isten elhív minket a missziós mezőre vagy egy szolgálatba, az elképesztő! Nem kell másokat kérdezgetnem: Szerinted Isten most engem ide hívott? Nem olyan, hogy szavazásra teszem az ügyet. Ez nem az én felelősségem, hogy ezt megtegyem. Nem kell szavazást kiírnom erről.

Viszont nagyon sok bölcsesség van köztünk. Nagyon sok bölcsesség van Isten embereinek az életében. Van a bölcsesség betakarása. Erről dönthetek úgy, hogy ez alatt fogok működni. Azt hiszem, hogy manapság az az elképzelés, hogy legyen valakinek pásztora, az nem igazán népszerű. „Én szabad vagyok. Nincs szükségem pásztorra! Megvan a kapcsolatom Istennel, van Bibliám. Tanítjátok, hogy szabad vagyok. Akkor miért is kellene pásztor az életembe?”

Egy pásztor olyasvalaki az életemben, akinek nagyon sok bölcsessége van. Ha szeretném megismerni Istent, akkor ahhoz nagyon hasznos, ha van pásztorom, és ez lehet betakarás az életemben. Mert élhetem a magam módján az életem, hiszen szabad vagyok. Nem vagyok elhívva arra, hogy a saját Istennel való kapcsolatomat valaki másnak odaadjam. Viszont a másik oldalról, szétnézek itt, és vannak emberek az életemben, akiken keresztül hallhatom Isten hangját, ha alázatos vagyok. Mert nem magamban bízom.

Nagyon sok bajba tudom keverni saját magam. Jó, ha van egy másik hang is az életemben. Jó tesztelni dolgokat. Jó, ha van pásztorod, megoszthatod vele a szíved, és elérhető vagy Isten bölcsességének a számára. Példabeszédekben írja, hogy a tanácsosok sokasága, abban van a biztonság, az győzelemre visz, Péld 11:14. Az biztonságot ad, ahogy hallottuk ezen a konferencián, hogy élhetek ez alatt. A gyakorlati életemben mehetek p. Kendéhez, p. Dulóhoz…

Ez csak egy megközelítése a betakarásnak. A döntésekben, amiket hozok – például ha azon gondolkozom, hogy missziós mezőre menjek vagy házasodjak –, alátehetem magam ennek a betakarásnak. Ez nem azt jelenti, hogy a pásztornak uralma van a hitem felett, hanem ő az örömöm segítője. Szeretne nekem bölcsességet adni, hogy a legjobb döntéseket meghozhassam. Ilyen módon ismerhetem meg Istent a legjobban. Ez az, amiért fantasztikus, ha van pásztora az embernek, mint betakarás. Nincs erőltetve, hogy ezt muszáj megtenned, de nagy öröm, ha megvan.

Úgyszintén a Krisztus Teste is. Mert alávethetem magam itt a gyülekezetnek is, és a gyülekezet is adhat nekem bölcsességet, amikor butaságot csinálnék, amikor érzelmi vagyok. Én nagyon sok bölcsességet kaptam már ettől a gyülekezettől. Csak amiatt, hogy közösségben voltunk. Ha csak a magam életét éltem volna, akkor lecsúsztam volna erről. A Krisztus Testének a betakarása ámulatba ejtő számomra.

P. Duló Atti:

Zsid 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők mint számadók vigyáznak lelketekre, hogy ezt örömmel, ne pedig sóhajtozva tegyék, mert ez nektek sem használ.

Vannak olyan kifejezések, amiktől a hívők többnyire megrémülnek: engedelmesség, alávetettség, elszámoltathatóság… Ezek azonban mind olyan fogalmak, amiket Isten azért adott, hogy a hívő biztonságban lehessen. Isten úgy rakta össze a gyülekezetet, hogy adott vezetőket, adott pásztort… Ef 4. Ajándékba adta a gyülekezetnek a pásztort egy komoly feladattal. Azért, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére.

Ehhez Isten adott neki tekintélyt. Ennek a tekintélynek tudjuk magunkat alávetni. Nem a pásztor személyének, hanem annak a felkenetésnek, ami rajta van. Ha ezt megteszem, akkor van védelmem, ahogy p. Shane beszélt erről. Van betakarásom, van védelmem. Vigyáz a lelkünkre, Istentől, a Szent Szellemtől vezetve tud tanácsokat adni, esetleg ki tud igazítani. Az én érdekem, hogy alávessem magam ennek a tekintélynek. Az én érdekem az, hogy elszámoltatható legyek a pásztorom felé.

Mindig tanítom a bibliaiskolában, mondom a diákoknak: „Legyen egy pásztor az életedben, akivel van kapcsolatod, akinek negyed-, félévente elmeséled, hogy mi történt az életedben! Mert ő vigyáz a lelkedre. Ő tud adni olyan tanácsot, ami megkímélhet egy butaságtól.” Úgyhogy az én érdekem, hogy legyen ilyen védettség az életemben.

Sokan ezt úgy értelmezik: „Mennyire megalázó, ha alávetem magam egy pásztornak vagy egy másik személynek! Dehogy leszek én elszámoltatható! Mi köze annak az embernek az én életemhez?!” Ezzel azonban öngólt rúgok. Mert így kénytelen vagyok a saját bukásaimból, a saját gyengeségeimből tanulni, vagy esetleg abból szerzek tapasztalatot. Ha van egy ilyen kapcsolatom, ha alávetett vagyok, ha elszámoltatható vagyok, akkor lehet, hogy még időben kapok olyan tanácsot, ami megkímél attól, hogy butaságot csináljak. Ez a mi érdekünk, ez fontos.

P. Kende: Tehát, gyakorlati példák. Egy nagyon jó példa volt Zsid 13:17 vessétek alá magatokat a pásztoroknak, akik – így mondja igazán – uralkodnak felettetek. Aztán elmagyarázza, hogy ez mit jelent. Mert ők ügyelnek, vigyáznak a ti lelketekre, ránéznek a ti lelketekre, törődnek a ti lelketekkel, és számot kell, majd adniuk. Egy nap mi, pásztorok egyenként ott fogunk állni az Úr előtt, és az Úr számot kér tőlünk azokról az emberekről, akiket ránk bízott. A rémület fog el!

Ez nagyszerű példa a betakarással kapcsolatban. A legjobb persze az, ha van egy jó személyes kapcsolatom azzal, Aki a betakarásom, vagy ami betakar engem, de ez nem mindig van meg. P. Schallerrel a kapcsolatom nagyon jó, de nagyon sokszor az életünkben, mint most is, nem igazán közeli a kapcsolat. Néha beszélünk telefonon, de nem annyira személyes, mint szeretném. Az üzenetei, az élete, a hite, a szolgálata, amint látom azt, amit csinál, ez betakarás az én életemen. Nagyszerű, ha személyes lehet, az a legjobb, de ha nem lehet személyes, attól még lehet valós, és lehet erőteljes. Ez az első gondolatom.

Hadd beszéljek másfajta betakarásról is! A pásztort említettük. Véletlenszerűen hadd említsek néhány másikat!

Egy Isten szerint való barát betakarás az életemen. Jónátán például egy Isten szerint való barát volt Dávid életében. Nagyon jó barátok lettek, miután Dávid legyőzte Góliátot. Ami azt jelenti, hogy egy azonos célban voltak egységben. Ez nem azt jelenti, hogy mi mindig kedveljük egymást a gyülekezetben, de van közös célunk, és az a cél ég a szívünkben. Az, hogy kijelentsük az evangéliumot Magyarországon, hogy Nagyobb Kegyelem gyülekezeteket alapítsunk Magyarországon. Nem feltétlenül értünk egyet mindenben, de megvan a közös cél, úgyhogy emiatt Isten szerint való barátok vagyunk egymásnak. Ez is betakarás az életemen.

1Sám 18:1 Miután befejezte a beszélgetést Saullal, Jónátán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét.

Ez csodálatos! Lehet egy Isten szerint való barátom, és ő lehet védelem számomra, lehet segítség számomra. Hála Istennek ezért! Ha itt vagy a gyülekezetben, ne legyél egyedül, ne legyél távol. Nem kell ugyanis, hogy így legyen. Valaki mesélte nekem, hogy elmentek egy gyülekezetbe, és ott mondták, hogy ők nem annyira befogadóak. A mi gyülekezetünkben – ez sok ember bizonysága, aki idejön – nagyon befogadóak vagyunk. Ez nagyszerű! Ne maradj ki ebből. Legyenek Isten szerint való barátaid.

Vannak munkatársaid, akik szappanoperákat néznek, ahol kétpercenként elhangzik egy hazugság, és ez van az elméjükben, a szívükben, és ez jön ki belőlük. Ha ez az egyetlen közösséged, akkor az valamerre vezetni fog téged, és nem lesz betakarás. Ám egy Isten szerint való barát igen!

Másik példa. 1Móz 13. Isten emberét követni. Lót nem volt elhívva Kánaánba, de Ábrahámmal ott maradt. Ábrahám Isten embere volt, aki viszont el volt hívva. Ez fontos nekünk. P. Bartha Atti Gödöllőn van, és ő Isten embere. Lehet, hogy én nem érzem magam annyira Isten emberének, de mehetek p. Attival, és élvezhetem a szolgálatot, a közösséget, az örömöt, az áldást, az üzeneteket. Még szolgálatom is lehet, ami amúgy nem lenne. P. Farkas Laci elképesztő lelkipásztor a KHÁRISZ-ban. El van hívva a keresztény iskolánkba. Lehet, hogy te nem érzed magad úgy, hogy ekkora Isten embere vagy, de mehetsz vele például. Tehát kövesd Isten embereit! Ez áldás számodra.

Lót Ábrahámmal járt. Ábrahám nagyon áldott volt, nagy nyája volt, nagy gazdagsága. Amíg Lót vele volt, addig ő is nagyon áldott volt, neki is nagy nyája volt, sok embere… sok mindene volt, 1Móz 13. Aztán abbahagyta, hogy kövesse Isten emberét. 1Móz 19-ben amikor legközelebb látjuk őt, akkor ő egy fontos ember, de Sodomában. Fontos ember. Ez de jó! De Sodomában! Huh! A lehető legrosszabb helyen. Ez majdnem olyan, mint fontos embernek lenni a pokolban. Nem szeretnék ott fontos ember lenni. P. Schaller mondja sokszor: Inkább lennék egy majom a bárkában, mint egy oroszlán a bárkán kívül, miután a víz áradni kezdett. Ez ilyen.

Lótnak Ábrahámmal kellett volna maradni. Ha lett volna esze! Talán nem vesztette volna el a családját sem, és semmi mást sem, és nem barlangban kellett volna laknia, ahol vérfertőzést követett el a lányaival. Ezzel nem ijesztgetni akarok. Viszont ez egy fontos pont, Isten embereivel járni.

Isten adott nekünk ilyen embereket az életünkbe. Szeretem ezt. Szeretek missziós útra menni p. Schaller-rel, p. Mattival, p. Chris-szel, p. Scibellivel. Nagyon szeretem ezt, és nagyon fontos az életemben. Lehet, úgy tűnik, hogy p. Csaba nyaralni ment három hónapra Baltimore-ba – a felszedett kilók, a pihenés alapján gondolhatnánk 🙂 –, de ő azt mondta: Isten emberei vannak az életemben, és kell, hogy velük legyek. Ez nagyszerű döntés volt. Ő és a felesége hajlandóak voltak az életüket felfüggeszteni, és három hónapot ott töltöttek el. Van ennek ára is, amit megfizettek. Megéri!

Ha én lennék Lót, és Ábrahám azt mondaná nekem: Összevesztek a jószágaink pásztorai, válj el tőlem, ha te balra mész, én jobbra megyek, vagy fordítva!; akkor én azt felelném: „Ábrahám, legyen minden a tiéd. Nem érdekel. Nem ez számít, megyek veled.” Van egy ár, amit meg kell fizetni, ha Isten emberével jársz. Viszont az nagyszerű betakarás az ember életében.

Még egy, amit csak így kiragadnék a betakarásokból. 1Kor 7:5 a házastársak szexuálisan betakarásai egymásnak. Ami azt jelenti, hogy a férj nem vágyakozik más után, mert van a felesége, és fordítva. 1Kor 7:5-ben erről beszél. Ez az egyik, amit mond, és ez fontos. Ezt azért mondom, mert szeretném, ha értenéd, hogy ez nem csak egy elvont, absztrakt ötlet, hogy van egy pásztorom, vagy egy Isten szerint való barátom, vagy Isten embere az életemben, hanem az nagyon is gyakorlati, és nagyon fontos.

Róm 13:1 Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak. Miért? Mert azok is betakarások az életemen. „Én utálom a miniszterelnököt. Utálom a kormányzó pártot…” Tudod, mit? Okkal vannak azon a helyen. Például azért viszik el a szemetet a házad elől, miattuk nem élünk idegen ország uralma alatt, miattuk ér valamit a pénzünk, stb. Ez fontos pont, hogy ők betakarás számunkra. Az Írás azt mondja, hogy imádkozzunk értük, hogy békés életünk legyen; 1Tim 2:1-2. Imádkozás is része a betakarásunknak.

Még egy, ami szintén a házassággal kapcsolatos.

1Pét 3:6a amint Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt,

Miért törődik azzal Péter, hogy ezt megemlítse? Az oka ennek az, hogy ha feleség vagy, és a férjed Istennel jár, alá tudod vetni magad neki, engedelmeskedhetsz neki, és tiszteled, az nagy áldás az életedben. Ha te, mint feleség nem vagy erre hajlandó, és a nadrágot szeretnéd hordani, és parancsolgatsz a férjednek, akkor lemaradsz valamiről, ami nagyon szép. Lemaradsz egy betakarásról.

Végül, még egy betakarás, a meggyőződések az életünkben. Vannak meggyőződéseim, amik betakarják az életemet. Szeretem ezt. Ez olyan, mint ahogy a pásztor a betakarásom, ami néha nagyon személyes, de néha lehet, hogy nem az, és ugyanígy lehetnek a meggyőződéseim is. Néha örvendezek a meggyőződéseimben, néha pedig saját magam sem szeretem ezeket annyira, de ettől még a meggyőződéseim. Ez egy nagyon fontos pont, hogy ezek csak akkor meggyőződések, ha akkor is kiállok mellettük, ha nem szeretem.

Vannak meggyőződések, amikre azt mondhatnánk, hogy óvatos, előrelátó meggyőződések, és azért vannak, hogy megvédjenek. Kettőt ezek közül sűrűn emlegetünk. Jób 31:1 Mint férfi miért néznék meg egy fiatal nőt? Miért tenném ezt? Ez csak egy 3D-s modellt alkotna a fejemben, és beindítaná a fantáziámat. Ez fontos, nem bámulom a nőket. Persze meztelenül még az interneten sem, de még felöltözve sem. Mert nem akarom a következményt. Lehet, hogy ez a meggyőződésed neked nincs meg, de emiatt elveszíthetsz valamit. Úgyhogy bátorítalak, legyen meg ez.

Egy másik ilyen, 1Kor 7:1 jó a férfinak nőt nem érinteni. Ez is nagyon fontos, hogy ez nem része az életemnek, ez nem érdekes. Fontos számunkra. Ezek előrelátó meggyőződések.

Még egy ilyen, hogy mi elöljárók nem kezeljük a gyülekezet pénzét. Soha! Meg sem érintem. A fizetésünket a gyülekezettől kapjuk, de ezen felül nem avatkozunk bele a gyülekezet pénzügyeibe. Más emberek kezelik. Egyrészt a vádak miatt, amik lehetnének, a másik az, hogy megkísérthetne. Megtörténhetne. Egyszercsak jössz a gyülekezetbe, és találsz egy cetlit az ajtón: Eladva! Aztán próbálsz hívni, én pedig valamelyik nyaraló szigeten heverésznék. „Igen, igen! Csak járj Krisztussal, szia!”  Úgyhogy mi nem kezeljük a gyülekezet pénzét. Ez egy meggyőződés.

Igazából Billy Graham The Leadership Secrets c. könyve nagyszerű. Nekik az elején nagyon erős meggyőződéseik voltak ezekről az ügyekről, és megmaradtak mellette. Az ő szolgálatuk meg lett védve ezek által.

Úgyhogy a meggyőződések betakarások számomra. Védelmeznek. Lehetne sok mást is említeni, pl. az erkölcstelenség. A pénzt már említettem.

Más tanítókban, prédikátorokban sem vagyok érdekelt. Vannak tanítók és prédikátorok, akiket szeretek a GGWO-n kívül, de csak azért, mert annyira egyetértünk. Mert én el vagyok hívva, Isten a tanításnak erre a formájára hívott el engem, és én ebben fogok élni. Szeretem ezt. Szeretem a kegyelem üzenetét, és szeretek más tanítókat is, akik ezzel egyetértenek. Pl. Ravi Zakariast. Hiszem, hogy neki nagyszerű szíve van, nagyszerű tanító, és nagyon hálás vagyok érte. Úgy általánosságban, nem megyek kifelé, hogy vadásszak valami izgalmas üzenetet, és nem fogok csak úgy bármit benyelni. Mert az összekavarhatna.

Hadd említsek egy másik fajta meggyőződést. Úgy is mondhatnám, hogy az irány meggyőződései. Mint például, Pál azt mondta: Tudom, hogy kinek hittem, és így fogok élni. Fil 3. nyomulok előre, és tudom, hogy Jézust követem. Péter azt mondta 2Pét 1:13-ban: Amíg ebben a porsátorban vagyok, helyesnek tartom, hogy emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Ez az én szolgálatom, tudom az irányomat, ismerem az elhívásomat. El vagyok hívva arra, hogy szolgáljak a gyülekezetben, el vagyok hívva arra, hogy építsem a gyülekezetet. Így fogom élni az életem. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos.

Tegyük fel, hogy a gyerekszolgálatba vagy elhívva, akkor legyen meggyőződésed erről. Ne hagyd magad megingatni ebben valamilyen furcsa vezető által, vagy egy nem igazán bátorító csapattag miatt. Ne hagyd, hogy ez kiragadjon téged, mert ha mész abba az irányba, amire el vagy hívva, akkor az fogja betakarni az életed, és sok más dologtól meg fog védeni.

Úgyhogy legyenek előrelátó meggyőződéseid, és legyen meggyőződésed az iránnyal kapcsolatban is, amik vezetik az életed. Ezek megvédenek és betakarnak téged, mert sok lehetőség egyszerűen csak kiesik. Mert nekem annyi minden felé volt érdeklődésem egyébként, és még most is sok minden érdekel, de tudom, hogy mire vagyok elhívva, és ez az irány az, ami felé megyek. Ez a szolgálat az, amivel elfoglalom magam, és ez az életem.

A többi dolog? P. Brian nagyon jól megfogalmazta ezt. P. Brian szeret pecázni. Sok minden más mellett ezt szereti. Ha tehetné, és lenne rá lehetősége, akkor egy folyó mellett élne, és csak horgászna. Így nagyszerűen telne a napja. Azt mondta nekünk, amikor a tanítványai voltunk: „Szeretek horgászni. Szeretem a halakat. Újra és újra. Nem tudom megunni, nagyon szeretem. Isten adta ezt nekem. Annyit pecázok, amennyit akarok azon az egy napon, amit nyáron ad nekem erre.” Úgyhogy itt volt lelkipásztor, vezette a GGIS-t, és kivett néhány hetet, visszament az USA-ba, és abban az időben valahány napot ott ült egy tó közepén egy hajóban, és horgászott. Ezt értem ezalatt, hogy van egy irányom, és a más dolgok kiesnek. Ez teljesen rendben van, mert az irányom a betakarásom. Most az az egy – mint a pecázás – a hab a tortán.

P. Csaba: Ez annyira bátorító volt! Csak ültem itt és elámultam. Hallottunk hét praktikus dologról, és mindegyikről bőven! Jónátán, közös cél, Isten emberét követni… Lót élete hogy félrement! Mert nem értette ezt. Aztán a házastársak szexuálisan betakarják egymást. Tyű! A felsőbb hatalmak… Nem is gondoltam ilyen módon a szemétre, amit elvisznek. Vagy milyen a főnök? Viszont azért van munkám! Szerintem ez annyira helyre tesz dolgokat! Aztán, Sára urának hívta Ábrahámot.

Azt is mondta p. Kende, ha van egy férjed, aki Istent követi, akkor csak legyél hálás. Lehet, hogy nem így mondta, de ez így nagyszerű! Micsoda betakarás! … Aztán a meggyőződések, amik előrelátóak, és amik irányt adnak.

Dicsőség Istennek! Ez ámulatba ejtő. Annyi nagyszerű dolgot hallottunk az imént! Nagyon jó, nagyon hasznos és elmélkedésre méltó gondolatok.

Hozzászólás: Annyira jó ez a téma! Isten szárnyai alá menekülni. Milyen jó, hogy az évet ezzel kezdtük! Mert ilyenkor mindenki kicsit elgondolkodik, hogy mennyire fontos időnként visszavenni a mindennapokból, és azon gondolkodjunk, amit hallottunk, esetleg visszamenjünk az alapokhoz. Isten, biztonság – soha senki nem vehet ki az Ő kezéből! Amit p. Duló mondott: Isten mennyire szeret minket! Ő szeretet.

Karácsonykor megosztottam egy gondolatot a családommal. Három pont:

  1. Isten a szeretet, 1Ján 4:8.
  2. Jézus a testet öltött Isten.
  3. Ján 1. Isten az Ige, amely testet öltött.

Tehát Jézus, szeretet, Ige.

Hozzászólás: Két kis dolgot mondanék. Először is, köszönet és hála, hogy a pásztoraink mindig az élő Igét prédikálják. Akármilyen állapotban jövök a gyülekezetbe, mindig készek arra, hogy Isten üzenetét átadják számomra.

Arra gondoltam, hogy Isten milyen kedves. Megszervezte ezt az egész konferenciát az én kedvemért. Annyira nehéz év van mögöttünk! Voltak jó dolgok is, de nagyon sok nehéz helyzet: betegség, veszteség… Annyira sokszor értem a legvégemre fizikailag is, lelkileg is. Sokszor éreztem, hogy teljes kudarc az életem, és sokszor nem értem, hogy miért történnek dolgok. Amikor eljövök a gyülekezetbe, Isten csak lesöpör mindet. Lehet, hogy nem ad választ, de ad bátorítást, vagy kiigazít.

Mi mostmár eljutottunk oda, hogy nem teszünk újévi ígéreteket, hogy min fogunk változtatni. A fogadalmak nem jönnek be. Volt azonban egy imám, egy kérésem Isten felé. Azt kértem, hogy ez az év legyen a szabadulás éve. Úgy gondolom, hogy ez az egész konferencia válasz volt. Amelyik üzenetnél jelen tudtam lenni, az mind annyira személyes volt, és bátorító, és megigazító, és mindezt szeretetben. Köszönöm mindnyájatoknak, hogy adjátok ehhez az időtöket, az energiátokat, és Isten jelenlétében elhozzátok nekünk az Igét. Csak csináljátok még jó sokat!

P. Duló Atti: P. Fodor üzenete: Ne hagyd abba! Van fenn, van lenn, de ne hagyd abba! Ez olyan érdekes, hogy Isten így találta ki az életet.

Préd 7:14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik.

Nagyon szeretem ezt a verset, mert pontosan az életünkről szól. Arról szól, hogy van fent és van lent. A keresztény életünk sem egy nyílegyenesen felfelé ívelő pálya. Olyan, mint a hullámvasút. Szép lassan fel, jószerivel még időd sincs körülnézni a tetőn, és abban a pillanatban irány lefelé, és már lenn is vagy. Tudd azonban, hogy emez is, amaz is Istentől van. Fenn sem fogsz annyi időt tölteni, hogy büszke lehess és elbízd magad, és lent sem töltesz annyi időt, hogy annyira kétségbeess, hogy elveszítsd a hitedet, mert onnan felemel.

Olyan csodálatos, hogy ezt így találta ki, hogy az ember ne találja ki, mi következik! Ettől izgalmas az életünk. Nem tudjuk, hogy mi következik. Lehet, el lennék keseredve, ha tudnám, hogy egy óra múlva mi történik.

Úgyhogy, akár fent vagy, akár lent vagy, tudd, hogy Istentől van. És csak ne hagyd abba!

Kérdés: Délután volt egy férfialkalmunk, ahol olyat mertem mondani: Ma miért nem kérdeznek az emberek? Mármint mi hívők. Együtt vagyunk olyan hívőkkel, akik előttünk járnak, van Istentől bölcsességük, és van lehetőségünk arra, hogy kérdezzünk, de nem kérdezünk. Mintha csak arra várna mindenki, hogy elmondhassa az ő gondolatát. Ez a gondolat most visszaért hozzám: Most elmondjam az üzenetről a gondolatomat?… 🙂

Azért mégiscsak szeretnék kérdezni. Délelőtt hallottunk a rejtekhelyről Isten szárnyai alatt, szárnyai árnyékában, délután pedig hallottunk az Isten szerint való szívről, Dávid szívéről, amely tökéletes Isten előtt. Isten azt mondta nekem: Látod? Az Isten előtt tökéletes szív olyan, mint Dávid állapota a bukás után kis idővel a kohóban. Mégis odamegy Istenhez, és kegyelmet fogad el. Ez tetszik nekem. A tökéletes szív nem az, hogy minden rendben van.

A kérdésem: Hogyan őrzi a hívő a szívét, amikor nem a bukás miatt kényszerül Istenhez menni, hanem nincs bukás az életében, az a szakasz van, amikor mennek a dolgok? Lehet, hogy könnyen elfelejtem azt, hogy őrizzem a szívem, mert hiszen mennek a dolgok, sőt szárnyalnak. Erről szeretnék hallani, mert az is hordozhat olyan veszélyeket, hogy a szívem nincs a helyén.

P. Elshan: Remélem, hogy értettem a kérdést. Tehát a kérdés arra az időszakra vonatkozik, amikor a hívő jól van? Jó a kapcsolata Istennel, mégis vannak veszélyek, és területek, ahol védenie kell a szívét?

A személyes bizonyságomat osztanám meg ezzel kapcsolatban. A feleségem és én elköltöztünk a bakui gyülekezettől tavaly nyáron. Néhányan kérdezték ott is, itt is: Miért mentetek Magyarországra? Az egyik válasz az, hogy kezdtük azt érezni, hogy a bakui gyülekezet és Azerbajdzsán kényelmi zóna lett számunkra. Ez az egyik válasz.

Gyönyörű gyülekezetünk van Azerbajdzsánban. Nagyon élvezzük a szellemi életet ott. P. Fuad nagyon jó betakarás a gyülekezet számára, ő a vezető pásztor abban a gyülekezetben. Én vagyok ott az egyik elöljáró, és néhány szolgálatban is segítek. A feleségem alapító tag, hasznos tagja ott a gyülekezetnek, ő az egyetlen nyugatról származó külföldi. Az összes többi drága misszionárius, akik a gyülekezetet alapították, már elmentek. Úgyhogy az ő jelenléte is nagyon fontos, hogy mi helyiek lássuk, hogy nem csak mi vagyunk, hanem ez egy nemzetközi szolgálat. Ez segít nekünk a nemzetközi látás fenntartásában.

A munkánk is nagyon jó volt. Sok pénzt kerestünk. Nagyon sokat. Mint ahogy p. Csaba beszélt az aranyról. Aranyat fújtunk a szánkból. 🙂 (Ez egy meghívás Azerbajdzsánba.) Tényleg nem éreztük, hogy lenne kihívás ott számunkra. Hét évet töltöttünk ott Baltimore után. Úgyhogy erősen azt éreztük, hogy valamit kéne csinálni. Mert a kényelem valós veszély volt. Azt éreztem, hogy kihívásra van szükségem, és nem akartam ezt saját magamnak létrehozni. Azt éreztem, hogy el kéne költözni. Imádkoztunk, megkérdeztük p. Fuadot, p. Schallert, p. Mattit, a betakarásainkat, p. Kendével is beszéltünk, és döntöttünk, hogy elhagyjuk Azerbajdzsánt egy évre.

Azt hiszem, hogy ez az egyik lehetőség. Ha Istennel járunk, akkor Isten kommunikálni fog. Vannak időszakok, és van idő, amikor kell, hogy halljunk Tőle. Ami itt van Budapesten, Magyarországon, az még mindig kicsit a komfortzóna. Nagyon szeretek Iránba menni. Először majd két hétre megyek. Bocsánat, hogy ezt mondom, de még Iránban is úgy érzem, hogy a komfortzónán belül vagyok, mert ott is vannak barátaim, férfiak és nők, és Iránban is otthon érzem magam.

Kell, hogy halljunk Istentől! Élvezzük azt is, hogy Kecskemétre elmegyünk, van ott egy fantasztikus csapat. Még mindig kérdezzük Istent: Mi a Te irányod számunkra? Ahogy hallottuk az imént, kell az iránnyal kapcsolatban is meggyőződés. Nagyszerű itt Magyarországon, hogy Isten tisztán beszél. Mert ez igazából a Biblia Szól. Személyesen hallom Istent, az Igéjével visz engem az elmélkedésben, és ezt nagyon élvezem.

P. Duló Atti: Összefoglalom. Ha nagyon jól megy keresztényként, és őrizni akarod a szíved, akkor menj egy olyan helyre, ahol nem megy olyan jól. 🙂 Mert utólag már hiába magyarázkodsz.

P. Kende: Amit én vettem le p. Elshan hozzászólásából. Az egyik, hogy tőle kérek pénzt. 🙂 A másik, ami a komfortzónát illeti, szerintem p. Elshan nem érti a koncepciót. 🙂 Ha úgy érzi, hogy Irán a komfortzónájában van.

P. Fodor beszélt erről, és P. Schaller egy vissza-visszatérő üzenete volt az évek során, hogy Dávid életében voltak nagy magasságok és nagy mélységek. Mint egy hullámvasút. Nagyszerű volt, aztán borzasztó. Aztán még borzasztóbb. Aztán megint fantasztikus volt. Mit tett? Gyakorolta magát abban, hogy mindig visszatért a „tengerszinthez”. Amikor felemelkedett az élete, akkor visszatért a valósághoz, hogy ő csak egy egyszerű ember, aki szereti Istent, és akit Isten szeret. Miért fontos ez annyira? Mert ha ezt teszem, amikor a dolgok épp felfelé mennek, épp jól mennek, akkor sokkal egyszerűbb lesz majd ugyanezt tenni, amikor a dolgok éppen nem felfelé mennek. Ez nagyon fontos számunkra.

Sok ember rohan az Úrhoz, amikor nagy kihívása van, jön egy komoly betegség vagy egy válás vagy az anyagi krízis. Akkor Istenhez rohannak. Aztán a dolgok kezdenek javulni, és: „Köszönöm, Istenem! Mostmár nem is kellesz.”

Dávid az életében – ahogy p. Schaller mondja – mindig visszament a nullára. A szívében ez a nulla szint volt az, ahol élte az életét. Amikor a dolgok nagyszerűen mentek, akkor azt mondta: „Egyszerű ember vagyok. Szeretem Istent.” Tudott egy szál kötőben táncolni a frigyláda előtt, és nem volt ezzel problémája. Mert még akkor is, amikor ő volt a király, ő csak Isten egy imádója volt, és ebben teljesen rendben volt. Aztán amikor borzasztó helyzetben volt, Adullám barlangjában – az egy elég rossz hely, olvasunk róla, hogy nagyszerű lehetett vele lenni, na, de ott? –, de aztán visszatért, és tudta a szintet, a nulla szintet.

Az életünkben ez a kereszt élete. Hívőként megtanuljuk, hogy a kereszthez menjünk. Amikor elbuksz rettenetesen, nem ütöd meg a saját szinted – ha maximalista vagy, hagyd abba, felejtsd el, úgysem fog működni –, amikor annyira lenn vagy, a saját elvárásodhoz képest annyira sehol nem vagy, akkor csak menj a kereszthez, és ne magadnak élj. Gal 2:20 Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Ez vagyok én, Krisztus él bennem. Ez a nulla szint.

Aztán amikor a dolgok jól mennek – kitöltötted az adóbevallásod, és jól sikerült :-), más szóval, meg tudod oldani a gordiuszi csomót probléma nélkül –, akkor: többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Ezen a szinten élj! Ez segít mindig.

Ámen.

Kategória: Egyéb