Beszélgetés (rap)

2015 június 7. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Szelíd lélekkel egy büszke világban c. üzenethez kapcsolódik.
(2015 június 7. vasárnap 16:00)

P. Knight: Nagyszerű volt a mai üzenet az alázatról.

1Ján 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

A büszkeség azonban távol tart minket ettől. Mert úgy érezzük, hogy veszítünk valamit, lemaradunk valamiről, ha engedelmeskedünk Istennek. Viszont nem ez Isten szíve. Isten szíve az, hogy alázatban jöjjünk Őhozzá, és elfogadjunk mindent, amit számunkra tartogat.

Kérdés: Hol végződik a büszkeség? Hogyan látja az ember, hogy Isten már belenyúlt az életébe úgy, hogy a büszkeség már kezd elveszni belőle?

P. Knight: Nem tudom, én még nem jutottam el arra a pontra. 🙂

P. Musztafa: Azt hiszem a halállal. A Biblia beszél arról, hogy a kereszthez jövünk és a gondolkodásunkat is odavisszük a kereszthez. Amikor valaki tudatában van Isten jelenlétének, akkor nem lesz annyira bőbeszédű. Mert megértjük, hogy Isten szent, mi pedig nem vagyunk azok. Istenre nézel, és mit mondhatnál? Úgyhogy, ez a halál a vége a sok testi dolognak.

Sokszor hallottunk már erről, hogy reggel vidd a hústestedet a kereszthez. A gondolkodásodban emlékezz meg arról, amit Isten már megtett, és honnan húzott ki téged, mi volt a sorsod, és mi a sorsod most. Nagyszerű Istennek erre a csodálatos munkájára gondolni, és megérteni, hogy neked igazából semmi közöd sincs hozzá. Az üdvösség Isten kegyelméből van, és semmi közöd hozzá, úgyhogy nem tudsz dicsekedni sem. És ha megérted, hogy a jó dolgok, amik benned vannak, azok nem tőled vannak, akkor nem marad hely a büszkeségnek. Nincs semmi, amire büszke lehetnél. Ha megérted, hogy semmi sem vagy Isten nélkül, akkor eljutsz arra a helyre, ahol alázatos vagy.

Sokszor gondolkodom nagy embereken, hogy Isten hogyan törte meg az életüket. A Bibliában látjuk ezeket a nagy neveket, és hogy Isten hogyan engedett meg próbatételeket az életükben, hogyan törte össze a szívüket. Például József, amint börtönben van. Olyan nagyszerű ígéretei voltak, mégis börtönbe került! Aztán ő lett Egyiptom egyik vezetője. Ám előtte valóban össze lett törve. Aztán gondolok Sámsonra. Vak volt, amikor tényleg látott valamit. Szüksége volt arra, hogy megvakuljon ahhoz, hogy világosan lássa a valóságot, és ez megalázta őt.

P. Bendegúz: Ebben a témakörben az egyik kulcsvers, amit rengeteget emlegetünk:

Mát 11:29 … tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok …

Ez az első, amit p. Kende említett is. Azt, hogy Isten Maga szelíd és alázatos. Aztán azt is mondja: amint ezt megtanuljátok Tőlem, nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Ez annyira jó! Amikor elengeded azt, amiben büszkeséged van, és elengeded azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodsz, akkor nyugalmat találsz Istenben. Még egy vers:

Zsid 12:11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Igazából a hívő életünkben nagy szükségünk van arra, hogy megtört szívünk legyen, ami az alázathoz közelálló fogalom. Két módon történhet meg ez az ember életében.

Az egyik: Isten Igéje által. Mivelhogy Isten Maga alázatos, amint befogadjuk Őt, mi is részesülünk ebben. Ézsaiásban olvassuk többször is, hogy Ő az alázatos és megtört szívűvel van. Ez az egyik, hogy Isten Igéje megtöri a szívünket. Ahogy elfogadjuk, alázatossá tesz. Azért kicsit trükkös ez, mert ahhoz kell alázat, hogy elfogadjam az Igét. Aztán az Ige még alázatosabbá tesz. Ez kicsit az az elv, hogy akinek van, annak még több adatik. Tehát növekedés van ebben.

A másik az, hogy az élet fogja megtörni az életedet. Zsid 12-ben is erről van szó, és más helyeken is. Isten használhat dolgokat az életünkben, ami odavisz minket, hogy a büszkeségünket félretegyük. Ez gyakran eszembe jut, és saját magamnak inkább az első verziót szoktam ajánlani. Elég okos vagyok, nem? 🙂 Inkább Isten Igéje puhítsa meg a szívemet, mint valamiféle tragédiák.

Péld 29:1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Fontos, hogy odafigyeljek ezekre a kijavításokra. Egyszer benne voltam valamilyen bolondságban, és Isten naponta kijavított. Aztán ez egyre erősebb lett. Aztán egy ponton azt mondtam, hogy inkább mostmár ne menjünk tovább ebben. 🙂 Erre érdemes odafigyelni, hogy amikor Isten beszél hozzám, és kijavít, akkor megalázzam a szívemet, és ne menjek még és még tovább. Mert egyre fájdalmasabbá válhat.

P. Knight: A teológia, ami e mögött áll, az az, hogy az embert Isten teremtette Önmagáért, az Ő jó tetszéséből. Az ember azonban elbukott, és másképp van már tudatában a világnak, mint korábban, amikor Istennel volt. Ez a problémánk, hogy nem egyszerűen csak istentudatosak vagyunk, hanem minden másnak is tudatában vagyunk a jó és gonosz tudásának fája miatt. Úgyhogy el kell, hogy különüljünk ettől, és szükségünk van egy új szívre. Újjá kell, hogy legyünk, és ez az, amit az üdvösség elvégzett értünk.

Azt gondolom, hogy van egy dolog, amit fontos tudni, és ez az, hogy Isten szeretne megáldani minket. Ha ez van benne a vonatkoztatási rendszerünkben, akkor ez emlékeztet arra, hogy milyen Istenünk van. Ő az áldás Istene. Luk 12:32 ne féljetek, mert az tetszett az Atyának, hogy nektek adja az országot. Tetszett a ti Atyátoknak, hogy megáldjon benneteket a királysággal.

Ef 1:5 Ő eleve elrendelt minket arra, hogy fiaivá fogadjon minket. Ez Isten akaratának tetszése szerint van. Ez tetszik Neki, hogy a gyermekeivé tegyen minket, hogy megigazítson. Ef 1:9-ben is az Ő jókedve szerint való, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát. Tetszik Neki, hogy ezt tegye velünk. Ám ami visszatart minket ezektől az áldásoktól, az a büszkeség. Mik 6:8 arra lettünk elhívva, hogy alázattal járjunk a mi Istenünkkel, hogy cselekedjük az igazságot, és szeressük az irgalmat, és akkor áradnak az áldások.

1Móz 49-ben Józsefnek azt mondta Isten: megáldalak minden áldással, a fentről való áldással és a mélység áldásaival. Ez az Ő szíve felénk, hogy Ő megáldjon minket mindennel. Amikor Isten elhívta Sault, hogy király legyen, a Biblia szerint Isten azt mondta neki: új emberré teszlek, új szívet adok neked, és miután megkaptad ezeket, tegyél meg bármit, amit megtehetsz, és áldott leszel benne. Az USA-ban úgy mondjuk, hogy Isten egy biankó csekket adott neki. „Tessék! Járj Velem az új emberben, és töltsd ki, amikor csak akarod.” Persze tudjuk, hogy Saul eltelt önmagával. Telve lett büszkeséggel és elveszítette az áldását.

P. Bendegúz: Folytatva p. Rick gondolatait, Jer 17. nagyon jól összeköti ezt a kettőt.

Jer 17:5 Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!

Ez alapvetően a büszkeség definíciója: emberben bízik, testbe helyezi a bizalmát… és eltávozott az ő szíve az Úrtól. Ez nyilvánvaló, mert egy dolog lehet a szívedben, egy urat imádhatsz. Ha te magad vagy az, akkor ezt az imádatot büszkeségnek hívjuk.

Nagyon érdekes, mert ma hallgattam egy 1994-es üzenetet p. Stevenstől, ami az imádatról szól. Nem csak Isten imádatáról beszélt, hanem pl. a kedvenc focicsapatom imádatáról is. Nagyon érdekes üzenet. Igazából imádhatok nagyon sok dolgot az életemben. Az, amire a legjobban fókuszálok, aminek odaadom a szívemet. Ezt megtehetem saját magammal is igazából, és magamra hallgatok.

Jer 17:6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

Azt mondja, hogy nem látja azt, hogy jó következik. Ez kb. arról beszél, hogy nem látja Isten gondolatait. Mert tudjuk, hogy Isten gondolata az, hogy jó véget adjon nekünk. Ez egy nagyon száraz hely, az én büszkeségem helye.

Jer 17:7-8 Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Az alázatos ember, aki alázatos annyira, hogy félrerakja magát, és az Úrban bízik, ő áldott. Tudjuk Ef 1:3-ból, hogy mindennel megáldott minket Isten, ami szükséges. Még hadd említsem meg a 4. zsoltár végét:

Zsolt 4:6 [4:7] Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? …

Hallottad már ezt a mondatot? „Ki ad nekünk valami jót? Mindig csak rosszabb.” Lehet valakinek hívőként is ilyen mentalitása, hogy minden rossz.

Zsolt 4:6 [4:7] … Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

„Hadd lássam az arcod világosságát, Uram!”

Zsolt 4:7 [4:8] Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.

Látom Isten arcát alázatban és szelídségben. Akkor látom meg.  Erről szól az, hogy leveszem a sarumat. Meglátom Őt alázatban, akkor örömöt ad a szívembe. Ami sokkal nagyobb, mintha minden bőségesen meglenne.

P. Musztafa:

Jak 1:25 De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Gondolkodtam ezen a szón, hogy áldás, kikerestem Igeverseket arról, hogy mit jelent ez. Ebben az esetben azt jelenti, hogy boldognak lenni. „boldog lesz az ő cselekedeteiben”. Az ő tettei, cselekedetei mély elégedettséget hoznak az ő életébe. Nem lesz frusztrált. Volt már, hogy csináltál valamit, és teljesen feszült lettél közben? Tudod, milyen ez az érzés, amikor valami nem tökéletesen lett megtéve! Az Ószövetségben az áldás szó bővelkedést, bőséget, ajándékot jelent, és békességet és elégedettséget is. Minden olyat, amiből a mindennapi életünkben lehet, hogy nincsen túl sok.

Azon gondolkodtam, hogy az emberek hogyan köszöntik egymást a különböző országokban, miket kívánnak egymásnak? Azerbajdzsánban, az országomban van néhány köszöntés, és az egyik azt jelenti: Mid van, és miben szenvedsz hiányt? Így köszöntjük egymást. Érdekes! Kínában – misszionáriusaink mesélték – így köszöntik egymást: Éhes vagy? Ezt mondják, amikor találkoznak egymással. „Éhes vagy?” „Nagyon éhes vagy?” Oroszországban azt mondják: Élj egészségben!

Érdekes, hogy mit kívánunk így egymásnak, mi az, amink nincsen. Ez az, amit Isten ad nekünk. Azt, amink nincsen meg az életünkben. Például nem volt kegyelem az életünkben korábban. Amikor kezdtünk járni a gyülekezetbe, elfogadtuk Isten kegyelmét, most még mindig tanuljuk, hogy hogyan éljünk abban, és hogyan alkalmazzuk. Aztán amikor megtanulok Isten kegyelmében élni, abban járni, akkor megértem, hogy hatalmas áldás van az életemben. Mert igazából szellemileg gazdag vagyok, van valamim, ami nem volt meg korábban.

Egy kis faluban, Berzencén van egy új gyülekezetünk. Sz. István mesélte, hogy hogyan kezdődött ott a szolgálat. Egy család, akikkel ott a kapcsolat kialakult, p. János konkurensei voltak. Sok pénzük volt, megkeresték Istvánt, és azt mondták neki: „Neked is van pénzed, de az én családom darabokra hullik, a te családod pedig boldog. Kívülről úgy tűnik, hogy nekünk is ugyanaz van meg, de nekünk hiányzik valami, ami neked megvan.”

Így írhatnánk le Isten áldását, hogy megvan nekik Isten jelenléte, vannak megoldásaik, válaszaik Istentől, és mondhatják azt: Áldott vagyok! Mert felismerem Isten munkáját. Nem hasonlítgatom magam másokhoz, nem vagyok féltékeny, hogy valaki okosabb, vagy több ajándéka van. Áldott vagyok, hogy nem hasonlítgatom magam másokhoz, és jómódú az életem. Nem pénztárcám mutatja ezt, hanem az értékek, amik jelen vannak az életemben.

Istentisztelet előtt beszélgetem valakivel, és megkérdeztem tőle: Neked mit jelent az, hogy áldott vagy? A hölgy azt felelte: Az a hozzáállás, hogy elégedett vagyok. Elégedett vagyok azzal, amim van. Ez csodálatos! Tényleg igazi áldás. Nem csak szavak. Isten ígéretei áldások számunkra, mert biztonságot jelentenek nekünk. Biztonságban vagyok, mert Isten megígért nekem valamit.

Az Ő szeretete micsoda áldás! Mert tudom, ha mindenki hátat is fordít nekem, Ő még akkor is szeretni fog. Akár okos leszek, akár ostoba szeretni fog. Megbocsátott nekem, és megtanított arra, hogy mit jelent nekem megbocsátani. Micsoda áldás, hogy lehet, csak kicsit tudok a megbocsátásról, de annyit tudok! Gazdagabb lettem, mert tudok valamit, amit korábban nem tudtam.

P. Knight: Vannak az áldásnak helyei, amikről még nem tudunk. Ahogy egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy kik vagyunk Krisztusban, az áldásnak egyre több helyét találjuk ott. Luk 15. a tékozló fiú elszaladt az örökségével, és mindent elköltött. Végül disznópásztor lett, hogy némi ennivalóhoz jusson, és néha azt ette, amit a disznók. Aztán a Biblia azt mondja, hogy magához tért. Ez a legjobb, ami valaha történt vele. Észhez tért, és felismerte az áldásnak egy új helyét. Megváltozott a gondolkodása, és hazament. Az édesapja megértette ezt. Csak ült ott, és várta, hogy jöjjön. Aztán örömmel fogadta. Nagy áldás van ebben.

Tegnap este beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy mit végez Isten az életünkben. Rájöttem, hogy az áldásnak új helyeit találom az életemben. Olyan helyeken, ahol ragaszkodtam a bizonytalanságaimhoz. Mert ezt csináljuk, hogy a bizonytalansághoz való ragaszkodásunkban találjuk meg a biztonságunkat. Nem furcsa ez? Megvannak a magam bizonytalanságai, és tudom, hogy mire számítsak, és ebben biztonságban érzem magam. Viszont nem vagyok benne áldott. Az élet unalmas ott, és ott nem vagyok gazdag, ahogy azt p. Zoli is mondta. Még mindig találok ilyen területeket az életemben. Tetszik ez.

Egy idézetet szeretnék most felolvasni, ami Richard Wurmbrand-tól van. Éveket töltött román börtönökben a hite miatt. Sok évig magánzárkában volt, olyan kicsi helyiségben, ahol még felállni sem tudott rendesen. Úgyhogy amikor kiengedték végül, nem is tudott járni, újra meg kellett tanulnia. Isten egy csodálatos embere volt. Olvastam ezt az idézetet tőle, amit még soha nem láttam eddig.

„Jézusnak nem kellene ismeretlennek lennie, aki távol van tőlünk. Ahhoz, hogy közelebb hozzuk magunkhoz, szeressünk mindenkit minden hibájukkal együtt. Mintha ők lennének Jézus. Hallgassunk mindenegyes szót még akkor is, ha bűnös és káromló. Úgy hallgassuk, mintha egy ima lenne. Azért, mert arra a tudatlanságra és szenvedésre gondolunk, amiből fakad.” Ahogy olvasom, még mindig könnyeket csal a szemembe. „Mert ott akarok lenni, azon a helyen, ahol nem zavar meg a másik ember bűne, nem indítom be a szirénát a másik ember bűne miatt. Hanem meg tudom hallgatni, és imává tudom alakítani annak az embernek a tudatlansága és szenvedése miatt, aki ezt mondta.” Tyű! Aztán az utolsó rész: „És minden helyen úgy viselkedjek, mintha az lenne a menny.” Ezt Wurmbrand 1995-ben írta. Már túl a fájdalmán. Ilyen szavak jöttek abból, amin keresztülment. Ez az alázat. Csodálatos, nem?

P. Musztafa: Amit Wurmbrand-ról hallottam most, az kicsit emlékeztetett engem 2Kor 6-ra. Pál ott azt mondja:

2Kor 6:9-10 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; …

Ez csodálatos! Lehet, hogy nincsen sok, de Isten megvan nekem, Akié minden. Csodálatos élet ez. Egyszer megpróbáltam összeszámolni, hogy mennyi pénzt költöttem összesen repülőjegyekre, ahogy a missziós mezőre mentem. Nem bírtam mindent összeszámolni. Lehetetlen is, hiszen olyan sok évről van szó! Általában nem számolgatja az ember, hogy mennyit költ, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg cucc lenne az életemben, hogyha azokra költöttem volna a pénzt. Azt mondja, szegények vagyunk, nincsen sok pénzünk, de másokat gazdagítunk.

2Kor 6:10-11 … mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

Csak gondolj arra az életre, amit keresztényként élünk. Isten hatalmas szívet adott nekünk. Annyi minden belefér, amiről korábban nem is álmodhattunk volna. Nem bámulatos, amikor imádkozol? Olyan sok ember, gyülekezet, ország eszedbe jut, aztán emberek, betegek, akik bajban vannak. Emberek, és emberek, aztán emberek… folyamatosan.

Volt nekünk bármi hasonló, mielőtt Krisztussal találkoztunk volna? Mindig csak: én, az enyém, esetleg egy-két ember körülöttem. Mindig csak azokról az emberekről gondolkodtam, akikkel beszélgettem: én, magam és jómagam. Ez a három ember. 🙂 Mindig csak rólam szólt a dolog. Isten most pedig megnagyobbítja a sátrunkat. Az elménkben ott az egész világ: a missziók, az elveszettek.

Azon gondolkodtam, hogy p. Rick most Debrecenben szolgál. Szegény ember! Nem is beszél magyarul :-), de másokat meggazdagít. Tolmácson keresztül beszél ugyan, de az örök élet beszédeit szólja. Tegnap ott jártunk egy csapattal. Mindenki arról mesélt, hogy mi volt legutóbb. Milyen nagyszerű alkalom, milyen nagyszerű közösség! Mindenkit annyira bátorított ez. Csodálatos emberek, és Istennel gondolkodnak, Isten van az elméjükben. Erről szól az egész. A mi kis szubjektív világunk hatalmasra nő, és megkapjuk Isten szubjektivitását.

Ámen.

Kategória: Egyéb