Beszélgetés (rap)

2017 március 26. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés a Te Jézus vagy & Az az eltéphetetlen fonál c. üzenetekhez kapcsolódik. (2017. március 26. vasárnap 16:30)

P. Elshan: Szerintem elképesztő volt Isten jelenléte az istentisztelete alatt. Isten beszélt mindnyájunkhoz. Én elmondhatom, hogy Isten nekem mit mondott. Az ok, amiért Jézus csendben maradt a főpap előtt, az az én bűneim voltak. Jézusnak nem volt semmilyen hibája, de nekem van sok. Ha én ott vagyok Jézus helyében, én próbálom megigazítani magamat, mint Elshan; megpróbálom megmutatni, hogy rendben vagyok. Valójában viszont teljesen rossz vagyok, mert bűnös vagyok, és nagyon sok ok van, amiért keresztre feszíthetnének engem. Jézus azonban teljesen más volt. Könnyen mondhatott volna egy szót, és mindenki befogta volna a száját, de Ő nem szólt egy szót sem az én hibáim miatt. Ő kapta az ütést helyettem. Ez volt személyes számomra az üzenetben.

Takács Lajos: Nekem az ellentétek törvénye jut eszembe erről az üzenetről. P. Kende említett két dolgot, a gonoszok tanácsát és a szellemi közösséget. Valahova tartozunk. Amíg nem fogadtuk el az áldozatot, amiről itt szó volt, addig bizony az ellenségé voltunk, és a gondolataink nem a szeretetből, nem az igazságból indultak ki, tudjuk jól. Utána viszont, amikor szellemi közösségünk lett, a szívünk a Szent Szellem által az igazságot szólja, Isten szeretetéről, Jézus Krisztusról szól. Az is nagyon erőteljesen elhangzott, hogy erről beszéljünk, amit kaptunk, amit elfogadtunk. Osszuk meg másokkal ezt a rendkívüli ajándékot.

Ezzel az elképesztő áldozatával Jézus kihúzta a szőnyeget a vádló alól. Láttál már olyat, amikor valaki alól kirántják a szőnyeget? Nincs oka, hogy minket vádoljon, ki vannak fizetve a bűneink. Ez elképesztő! Azok a bűneim is ki vannak fizetve, amiket majd a jövő héten fogok elkövetni. Ott kereszten mindenkinek minden bűnéért Jézus fizetett. Tehát nincs ok a vádolásra. Ok nélkül tudnak csak engem vádolni, és – vigyázat! – mi is csak ok nélkül tudunk bárkit vádolni. Nincs okom rá.

Ugyanígy szó volt arról is, hogy nincs okom feladni sem, és nincs okom csalódni sem. Ez is nagyon érdekes. Éppen azért kellett ezt tennie Jézusnak – ahogy mondta p. Kende –, hogy ne lehessen minket vádolni. Nem vagyunk vádolhatóak.

Kérdés: P. Elshan! Meg tudnád osztani a látást, amit a kaptál Istentől az életed következő időszakára?

P. Elshan: Nincsen látásom a következő öt vagy tíz évre, hanem inkább vannak vágyaim, amiket látok öt-tíz évre előre, de nem látom tisztán. Ha Isten nyit egy ajtót Iránba, akkor én és a feleségem, mi nagyon szívesen odaköltöznénk. Az azonban nem tiszta, hogy ez mikor tudna megtörténni.

Talán hasonló a történet, mint ami a szovjet időkben volt. A vasfüggöny miatt nem tudtál odamenni nyiltan, hogy ott szolgálj. Az én országom tagja volt a Szovjetuniónak. Voltak imák és voltak látogatások a Szovjetunióba, és amikor összeomlott a rendszer, jöttek misszionáriusok, és akkor lett meg az első gyülekezetünk Azerbajdzsánban. Néhány misszionárius ebből a gyülekezetből jött.

Szóval, imádkozunk Iránért, megyünk oda látogatni, vannak kapcsolataink, de az, hogy odaköltözzünk, az Isten mozdulása kell, hogy legyen. Odamehetünk valójában most is, de úgy érzem, hogy ez a hústest által lenne, hogy bebizonyítsuk, hogy tudunk tenni valamit. Isten viszont nem erre hívott el minket.

Tehát a rövid távú célok és látás. A feleségemnek és nekem fantasztikus bizonyságunk van. Amikor megházasodtunk, ez a látás része volt, Isten terve volt. Tehát én személyesen sokkal közelebb vagyok a magyar gyülekezethez. Ez előtt is kapcsolatban voltam a gyülekezettel, de inkább G. Zsuzsa barátságán keresztül. Együtt imádkoztunk, volt missziós összejövetelünk, és rajta keresztül volt egy képem Magyarországról. Ehhez adott hozzá a feleségem része, p. Kende és mások része, és aztán az egész gyülekezet.

A feleségemmel úgy gondoljuk, hogy a budapesti gyülekezet a mi gyülekezetünk. A feleségem mindig követi az üzeneteket az interneten keresztül. A magyar gyülekezet így a látásunk részévé vált az éves terveink során. Aztán elmentünk bibliaiskolába az USA-ba tanulni 2007-2008-ban, és azóta minden évben ott vagyunk a konferencián Baltimore-ban. Természetesen vannak utak Iránba, Grúziába. Az utolsó Karácsonyt Ománban töltöttük.

Látod, egy év alatt nagyon sokat utazunk, amihez sok pénz és sok energia kell. Itt a kérdés: Honnan lesz rá pénzed? Honnan lesz rá energiád? Úgy gondolom, ez a látás része, ahogy Istennel együtt tervezel, hogy Isten hozzáad valakit vagy valamit az életedhez. Nagyon jó, hogyha várunk Istentől, hogy adjon a mi életünkhöz.

Mondok erre egy egyszerű példát. Van egy öt éves engedélyem, hogy Magyarországon tartózkodjak. Nem voltam más európai országban. Már majdnem tíz éve utazom Magyarországra, de nem ismerem Európát. Nem igazán van szükségem Európára. Eljöttünk Magyarországra, mert Isten hozzáadta Magyarországot a szívünkhöz. Talán már tizenhét-tizennyolc éve utazunk Iránba, és az emberek azt kérdezik: „Ez nem elég? Elmehetnél már más országokba is.” Ám ez az ország az, amit Isten nekünk adott. Hasonlóképpen Törökország, Grúzia, vagy az USA. Hány helyen voltam az USA-ban? Talán három vagy négy államban? Főként Baltimore-ban. Körbevezethetnélek Baltimore-ban sétálva vagy busszal. Egyébként nem ismerem az USA-t, nincs szükségem rá. Úgy gondolom, hogy ez kapcsolódik a látáshoz. Lehet, hogy ez kicsi, de Istentől van, és abban vagy hűséges. Isten a Maga idejében hozzá fog adni ehhez.

Most ugye itt van Kecskemét is a szívünkben. Isten adta nekünk. Annyi történetem van Kecskemétről! Nem igazán Kecskemétről, hanem inkább arról, hogy Isten Kecskeméten mit tesz. Itt van valaki Kecskemétről, akinek valóban fantasztikus bizonysága van. Az egy történet Isten hűségéről. Isten megnagyobbítja a szíveinket.

A feleségem és én sokat beszélünk a halálról, sokat beszélek neki a szenvedésről. Amikor történik valami, feszültség, nyomás van, azt mondom neki: „Örülj annak, hogy nem vagyunk még börtönben. Sokkal jobb ez a helyzet, mintha börtönben lennénk.” Szóval ilyen módon kicsit felkészítem magam mentálisan arra, ha börtönben leszünk. 🙂 Nem vágyom rá, de ha ott leszek egy nap, akkor szenvedni fogok, amit nem szeretnék. Hiszem azonban, hogy Isten hozzá fog adni valamit a szenvedésen keresztül. Kérlek, imádkozzatok, hogy ne menjek börtönbe.

Áprilisban Bakuból elmegyünk Iránba, májusban elmegyünk Grúziába, júniusban Baltimore-ba, júliusban itt leszünk Magyarországon, augusztusban Bakuba megyünk, és elutazunk Iránba ismét. Szeptembert, októbert még nem tudom, de a közeljövőben leszünk néhányszor Iránban, egyszer Grúziában, néhányszor Törökországban, van meghívásunk Izmirbe, van meghívásunk Ciprusra, és azt számoljuk, hogy ehhez mennyi pénzre van szükségünk. Egy kicsit talán dolgoznunk is kell az utazások között.

A feleségem keményen dolgozik tanárként Bakuban, és én is dolgozom néha, úgymond szabadúszó tolmács vagyok, amiért fizetnek rendesen. Ez ajándék, amit Isten adott nekem, ez a nyelvek ajándéka, és ezt a Krisztus Testében használom. Nem az én ajándékom, hanem Krisztus Teste felé egy ajándék. A gyülekezeten kívül is használom ezt az ajándékot, hogy pénzt keressek. Néha jó pénz, néha nincs pénz, de az elmúlt tizenegy évben soha nem volt pénzügyi szükségünk. Soha. Isten gondoskodott. Nincsenek vágyaink nagy dolgokra. Nagyon egyszerű életünk van.

Vannak problémáink, vannak egészségi ügyeink, a házasságunk kultúrák közötti házasság, sok a nehézség a megértésben, annak az értelmezésében, amit ő mond vagy én mondok. A feleségem nagyon jól túlteszi magát ezeken. Nagyon nehéz férj vagyok neki :-), de ő egy jó szolgáló. A magyar gyülekezet nagyszerű misszionáriusokat nevel, és a bakui gyülekezet, az én gyülekezetem nagyon nagyra értékeli a magyar gyülekezet részét.

Takács Lajos: Annyira jó volt ezt hallani, hogy aki így odaadja az életét Istennek, azt Isten viszi és gondoskodik róla. Tetszett, hogy p. Elshan azokat a történéseket, amik vannak – hova, melyik országba jutnak el –, ezt ő ajándékként kezeli. Ezt kapta Istentől.

Annyira tetszik nekem ez a gondolat, hogy amint végigmegyünk az életünk során a körülmények által – amik sokszor nem igazán tetszenek nekünk –, abszolút terelgetve vagyunk, visz minket Isten egy cél felé. Ez az Ő terve. Erről hallottunk is az üzenetben. Ez az a vékony szál. Isten terve. „Azért jöttem – mondja Jézus –, hogy az Én Atyám akaratát cselekedjem.” Tehát az Ő esetében ez a szál nagyon egyértelműen megvolt. Mi is azért vagyunk, hogy az Ő akaratát keressük meg a saját életünkben. Biztos vagyok abban, hogy Isten p. Elshannak is meg fogja mutatni, ha eljön az idő: Na, most ide! Hosszabb-rövidebb időre.

Azok, amik történnek az életünkben, nem a véletlennek a művei. Beszélt p. Elshan a szenvedésről. Azt mondja az Írás, hogy Jézus a szenvedések által vált tökéletessé. Nem úszhatóak meg a szenvedések, a nehézségek. Nem lehet könnyed életet élni, mert nem arra van az életünk, hanem arra van, hogy elfogadjuk Istentől az Ő szeretetét, továbbadjuk, és beszéljünk róla. Legyünk tanúbizonyságai. „Tanúim lesztek Nekem…” Tanúsítjuk.

Még egy vers volt a szívemen:

1Tim 1:5 A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet.

Efelé vagyunk terelgetve, és ez az a jó vég, ami be fog következni egészen bizonyosan.

P. Elshan: Tetszett az üzenetben a párhuzam, hogy olyan dolgok voltak Jézus életében, amikre nem vágyott. Ez az egyik oldal. A másik oldal, hogy van egy vékony fonál, ami Isten tervéről beszél. Tetszett, hogy azt mondta, hogy ez nagyon vékony. Az életünk nagy képén láthatunk bajokat, problémákat, olyan dolgokat, amik nem túl kényelmesek, és ezek nagyok. Felkiálthatunk emiatt. Lehetünk nagyon hangosak: „Nem látod, milyen állapotban vagyok?! Nem érted, hogy szenvedek?” Tetszik, hogy ebben a nagy képben van egy vékony fonál, Isten terve az életemben. Isten szeretné, hogy ezt lássuk.

Tetszett, ahogy a konferencián p. Mikael Toll beszélt erről. Emlékszel-e a három szóra: felismered (a helyzetet), eldöntöd, és aztán kijelented? Ez annyira igaz az életünkben. Sokszor az életünk úgy tűnik, mintha maga a pokol lenne, hamisan vádolnak, nem találsz munkát, az egészséged romlik… Isten azonban adta nekünk a Szent Szellemet, amin keresztül felismerhetjük, amit Isten tesz az életünkben.

Jézusnak tökéletes felismerése volt. Jézus nem aggódott, amikor ott állt a nagytanács előtt, akik Őt vádolták, hanem megtartotta a békességét. Nem kellett Neki semmit mondania. Azért, mert Ő ismerte az Atya tervét. Nem láthattál örömöt az arcán, de hiszem, hogy volt öröm a szívében. Azért, mert Ő látta a teljes képet, még a kereszten is, amikor ránézett azokra az emberekre, akik leköpték, és kiabáltak: „Feszítsd meg! Megérdemled, ami történik Veled!” Volt, aki csúfolta Őt, de Ő másként tekintett erre a képre. Ő imádkozott értük, és megbocsátott nekik. Hiszem, hogy később sokan közülük meg is tértek. Akkor nem látták a teljes képet, csak szegény Jézust látták megfeszítve, legyőzve. Mint ahogy sok tanítványa is gondolta, nagyon szomorúak voltak, és depressziósak, és panaszosak, és elmentek halászni. Volt azonban egy győzedelmes kép a keresztre feszítésben. Ez a vékony fonál.

Tetszett, hogy p. Kende felhozta, hogy a bárányt el kellett vinni a főpaphoz. Mit tudott a főpap Mózes 3. könyvéről? Mindent. Tudta fejből az egészet. Nem látta azt a vékony fonált, hogy Isten Bárányát elé kellett vinni, hogy megvizsgálja, hogy jóváhagyja: Ezt a Bárányt minden emberért keresztre lehet feszíteni. Megtörtént, és ez gyönyörű. Az életünk sok részletében láthatjuk, hogy Istennek van egy terve. Meg kell kérnünk a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk, hogy ezt felismerjük, hogy mit csinál Isten abban a szituációban.

Egyébként az első olyan könyvecske, amit farszi nyelven kiadtunk, az P. Stevens: Gyönyörű a helyzetekben. Minden szituációban gyönyörű. Minden szituációban megláthatjuk, hogy Isten gyönyörű. Ezért minden szituációban hálát adhatunk Istennek. Ezért minden szituációban együtt örülhetünk az Úrral. Ezért minden szituációban imádkozhatunk szüntelen. Ez egy teljesen más nézőpont, amit megtanulunk együtt a gyülekezetben.

Van egy kérdésem hozzátok Luk 15-ből, amiről beszéltem az üzenetben. Ismered a történetet. Atya, két fiú, az atya háza, a tékozló fiú visszajön, és az idősebb fiú mérges, mert az atya befogadta a fiút, és leölte a hizlalt tulkot, hogy ünnepséget rendezzen. Szóval emlékszel a történetre. Ez Jézus egyik példabeszéde, amit megosztott.

Emlékszünk a hermenautika szabályaira, hogy minden példázatban egy dolog az igazság. Itt ebben az, hogy öröm van, amikor az elveszett megtaláltatik. A farizeusok mérgesek voltak, amikor Jézus a bűnösökkel evett, és a bűnösök jöttek, hogy hallgassák Jézust. Ez nagyon fontos, hogy a bűnösök eljöttek, hogy hallgassák Jézust, amint tanított. Ez hasonló ahhoz, hogy a tékozló eljön az atyához. Ez az összefüggés.

Az én kérdésem a következő. Az idősebb fiú azt mondja az atyának: Soha nem adtál nekem kecskét, hogy a barátaimmal szórakozzak. Szóval nem tant állítok fel itt, de jó elmélkedni. Tehát a kérdés: Megkérte-e az idősebb fiú az atyát, hogy adjon egy kecskét, és az atya ezt visszautasította-e? Vagy az idősebb fiú nem is kérdezte, hanem csak így gondolta.

Ki gondolja azt, hogy az idősebb fiú soha nem kérte a kecskét? Ki gondolja, hogy a fiú kért kecskét, de az atya nem adott neki? Én úgy gondolom a fura gondolkodásommal, hogy ő kérte valóban.

A második kérdés: Ha a fiú megkérte volna az atyát, hogy adjon neki kecskét szórakozni, akkor adott volna-e az atya? Ki gondolja azt, hogy az atya odaadta volna a kecskét? Ki gondolja azt, hogy ha a fiú kérte volna, az atya nem adott volna? Én úgy gondolom, hogy nem adott volna. Tényleg. Én a történet kereteiben belül gondolkozom.

Elmondanád, hogy miért nem adott volna az atya, ha a fiú kér egy kecskét? Nagyon érdekes, nem?

Hozzászólás: Én azt gondolom, hogy szórakozásra nem adott volna, de olyan nagy volt az öröme amiatt, hogy a tékozló fiú visszatért, hogy a legjobb állatot ölette le.

P. Elshan: Ki ért egyet ezzel?

Tehát a tékozló fiú visszajött. Ő egy bűnös ember volt, aki eljött Jézushoz, hogy elfogadja, amit Jézus mond. Van azonban valami zavar az ő agyában. Azt gondolja, hogy ő már nem a fia többé, nem méltó arra, hogy fiú legyen, mert vétkezett az atya ellen, de jobb szolgálónak lenni az atyánál, mint a gonosz világban. Az atya viszont megmutatta a tékozló fiúnak, hogy a fiúi pozícióját soha nem veszítheti el.

Lehet, hogy halott vagy, nem tapasztalod meg a pozíciódat, mint Istennek a fia. Az azt jelenti, hogy nincsen kapcsolatod az Atyával. Elmentél távoli vidékekre, és nincsen kapcsolat. Ez szellemi halál. Aztán visszajössz, és már értesz valamit, az Atya elmagyarázza: „Nem a szolgám vagy, hanem a fiam vagy. El voltál veszve, most meg vagy találva. Halott voltál, mostmár élő vagy. Most ünnepelünk emiatt.” Az Atya egész háza ünnepel.

Az idősebb fiú azt mondja: „Az atyám házában nem találok örömet. Unatkozom. Mindig ugyanazt az üzenetet hallom. El akarok menni szórakozni a barátaimmal. Sokkal jobb az a terület.” Mi a különbség az idősebb fiú gondolkozásában és a tékozló fiú gondolkozásában, amikor azt mondta: „Add nekem az örökségemet, nem várok arra, amíg meghalsz. Most akarom, hogy jól érezzem magam! Viszlát!” Ugyanazok a gondolatok. Tehát ha odaadta volna a kecskét az idősebb fiúnak, akkor elment volna szórakozni az atya házából. Nem azt mondom, hogy ez igaz, csak szeretek így gondolkodni.

Hozzászólás: Egy picit gondolkodtam, ahogy beszéltél. Azt gondolom, hogy az idősebb fiú nem kérte a kecskét. Mert egy büszke ember kőkeményen dolgozik, és nem tud kérni, hanem úgy gondolja, hogy neki járnak dolgok, és a másiknak azt ki kellene találni, hogy őt milyen módon jutalmazza meg azért a kemény munkáért. El tudom képzelni, hogy nagyon mérges volt: Hát az apámnak nem jutott eszébe, hogy hátha én is szórakoznék egyet a barátaimmal! Abban biztos vagyok, hogy a büszke ember nem tud kérni. Neki jár. És nagyon dühös.

Párhuzamba állítanám Kainnal is, hogy ő kőkeményen termelte a zöldségeit. Aztán amikor Isten mondta neki, hogy az áldozat nem erről szól, akkor olyan dühös lett, hogy képes volt megölni a testvérét.

Azon gondolkodom, hogy annyira kellene óvni a szívünket, hogy mindig abban a pozícióban maradjunk, hogy tudjunk elfogadni Istentől, és tudjunk kérni. Mert olyan könnyen át tud csapni másba, és képes lennék megölni a testvéremet.

Még arra is gondolok, hogy mi, akik itt vagyunk, a legjobb részt választottuk. Kiváltság az, hogy az Atyánk házában lehetünk, és együtt dolgozhatunk, együtt csinálhatunk dolgokat, és ha bárki visszajön, akkor tárt karokkal fogadhatjuk. Nem úgy kell magamra nézni, hogy én vagyok a nagy mártír, más kinn szórakozik, én meg csak húzom itt az igát. Hanem ez a legjobb rész, ami nekünk jutott.

Takács Lajos: Nagyon érdekes, mert ugyanerre gondoltam, csak egy picit másképp. Az egyik úgy gondolkodik, hogy neki jár valami. „Nekem járna jutalom, de nem kapom.” A másik pedig tudja: „Semmi nem jár! Miért járna? Azért, mert megszülettem, jár nekem valami?”

Egy személyes megjegyzést engedjetek meg. Amikor én megtértem, ez volt az első, amiről Isten meggyőzött a Szent Szellem által: Semmi nem jár neked! Így éledt fel a hálaadás gyümölcse. Így termett meg a szívemben. Mert ha nem jár semmi, és ezt én elfogadtam – nem könnyen, de elfogadtam –, akkor mindenem, amim van, az meg nem érdemelt ajándék. Abban a pillanatban a kegyelem megérintett, és megtermett a hálaadás, és az öröm is a szívemben.

Nem jár. Semmi nem jár, és mégis mindent megkaptunk. Ez elképesztő! Mégis minden a miénk Jézussal együtt. Ahogy p. Elshan is mondta. Azt mondta az atya az idősebb fiúnak: Örvendezned és vigadnod kellene, mert mindenem a tiéd! Örvendeznünk és vigadnunk kell, mert minden a miénk. Csak nem úgy, ahogy én gondolom, hanem ahogy Ő gondolja. Az a vékony fonál fog megtörténni, ahogy Isten gondolja. Amit szem nem látott, fül nem halott, az fog megtörténni. A legcsodálatosabb. Az, amit el sem tudunk képzelni. Mert a legjobbat akarja adni. Nagyon fontos, hogy ezt lássuk. Az örömünk forrása, hogy semmit nem érdemlünk, de mennyi mindent kaptunk már!

Még egy gondolat, hogy egy folyamatban vagyunk, és ez az építésnek a folyamata. A szeretet épít, felépít minket. Ez egy elképesztő dolog. Fejlődési folyamat. Ezeken a lépcsőfokokon jutunk fel. Ezek nem könnyűek, mert van büszkeség, van más akaratunk, a vágyaink… Annyi minden megy ellene, mert van egy másik oldal. Van egy harmadik szereplője is a drámának, aki ezt nagyon nem akarja. Mert ez épülés szeretetben és igazságban.

Hozzászólás: Van egy gondolatom ahhoz, hogy a Bibliában a dolgok kapcsolódnak egymáshoz. Ahogy hallottuk Jézustól: Csak kérj az Atyától imában hálás szívvel, alázatosan. Ez ugyanaz, mint itt, hogy azt mondta az atya: „Te velem vagy. Minden, ami az enyém, a tied. Csak gyere hozzám alázatosan, és kérj.” Az idősebb fiú mondhatta volna: „Csak szeretném magam jól érezni a házadban a barátaimmal, atyám. Csak add ezt vagy azt.” Ennyi. Büszke volt azonban. Nem tudott alázatos lenni. Ennyi. Viszont kapott volna, ha megalázza magát, és gyengéden kéri az apjától.

P. Elshan: Még egy kérdést hadd tegyek fel nektek! Most gondolkozzunk együtt Istennel. Ahogy p. Matti mondta: Nem gondolkozhatunk egy dimenzióban, mert sok dimenzió van. Nyilván a válaszok lehetnek: igen, nem, talán… Sok-sok szituáció van, de mindezekben Isten szívét kell elfogadnunk, és nincs semmi kárhoztatás, még icipici sincs. Az a megértés kell, hogy minden együtt a mi javunkra munkálkodik.

Ahogy hallottuk, az egész Biblia Jézus Krisztus. Az Ószövetség Jézus Krisztus, az Újszövetség Jézus Krisztus, a Jelenések könyve Jézus Krisztus. Minden Ő. Azért, mert Ő Isten Igéje, az élő Ige. Van az írott, és vannak különböző megértéseink, de az élő Ige velünk van. Különböző helyzetekben különbözőképpen látjuk meg az élő Igét. Van egy gondolatom, azért tettem fel azt a két kérdést.

A harmadik kérdésem. Most felejtsd el az idősebb és a fiatalabb fiút, és gondolj magadra és Istenre. Volt olyan helyzet az életedben, amikor megkérted az Atyát, és Ő nem adott választ, és amit kérdeztél, az rendben volt? Tehát nem rossz okokból kérted, hanem igazán jó okokból. Az, hogy elmennél szórakozni a barátokkal, az nem rossz ok. „Hála Istennek, hogy a fiamnak vannak barátai. Nem magányos. Nem alkoholt kért tőlem, hanem egy kecskét. Ehet kebabot, jól érzi magát a barátaival.” A szülő boldog lehet így.

Tehát kérünk Istentől dolgokat az életünkben imában és alázatosan, hittel. Ez Isten akarata. Volt olyan, hogy Isten nem adta meg neked? Talán mérges lettél, vagy ideges, vagy kérdéseid lettek: „Istenem, hol vagy? Mi a baj Veled? Nem velem, Veled! A Te akaratod szerint kérek.” Lehet ilyen? Az én életemben megtörtént. Úgy gondolom, hogy megláthatjuk magunkat ebben a képben, mint az idősebb fiú. Nem azt mondom, hogy mi büszkék voltunk, hanem azt mondom, hogy tanuljuk Isten szívét.

Az életemben kétszer kértem ezt: Istenem, adj nekem feleséget! Voltak az életemben gyönyörű szellemi nők, de soha nem beszélgettem velük kapcsolatról, soha nem volt barátnő az életemben. Azerbajdzsánból jövök, úgyhogy… Isten nem adott, és nagyon dühös voltam. Először üvöltöztem Bakuban, amikor megértettem, hogy Isten nem adja nekem, amit szeretnék. Nem érdekelt, hogy ki hallja az üvöltésemet. Ez ’97-ben volt.

Második alkalommal 2002-ben történt meg, amikor befejeztem a bibliaiskolát. „Mostmár szellemi vagyok. Mostmár nem kell üvöltöznöm.” Alig fejeztem be a bibliaiskolát, de néhány ember még pásztornak is hívott. Szóval elmentem a pásztorhoz: Mit gondolsz, mi lenne, ha kezdeményeznék egy lány felé? Én 100%-ig biztos voltam abban, hogy amikor odamegyek a pásztorhoz, és ezt megkérdezem, ő azt fogja mondani: Elshan, már olyan régóta várom, hogy hozzám gyere megkérdezni ezt. Ez szombaton volt, és vasárnap ünnepelték a végzősöket.

Tehát ültem a pásztorom pici autójában, és azt mondtam: „P. Fuad! Mit gondolsz erről?” 100%-ig biztos voltam abban, hogy azt mondja, hogy igen. Ő viszont az mondta: Elshan, nem gondolom, hogy ez most jó idő erre. „De hát most végeztem pásztorként, minden egyértelmű!” – gondoltam, és nagyon haragudtam a pásztoromra. Nem Istenre. Mert azt gondoltam, hogy Isten adott nekem, de a pásztor… 🙂 Szóval nem üvöltöttem, de nagyon mérges voltam a pásztoromra.

Következő nap volt a diplomaosztás. Három díjat osztottak ki a végzősök között, az első egy tanulmányi díj, a másodikat a nagyszerű szolgálatért, és a harmadik a jó vezető kitüntetése. A kettőből hármat megkaptam 2002-ben, és azt gondoltam, hogy hős vagyok. Nagyon lenn voltam, és pásztorom megadta nekem a díjakat, de azt gondoltam: Miért nem adtad meg, amit tegnap kértem?! Néhány hónappal később viszont megértettem, hogy miért. Ám az a két-három hónap szenvedés volt: Miért nem mondott igent a pásztor? Ez egy módon tönkretette a kapcsolatomat vele, de aztán Isten szolgált felém.

Talán megláthatod magad ebben a történetben. Nem rakhatjuk Istent egy formulába, nem hagyhatunk helyet annak, hogy megbántsanak. Az rendben van, ha megbántódunk, van erre hely, de bölcsek vagyunk, ha nem adunk helyet ennek, hanem megtaláljuk azt a vékony fonalat hit által, ahogy hallottuk az üzenetben. Mi Isten terve az életemre ebben a szituációban?

Mert a feleségem lett ez a vékony szál az életemben néhány évvel később, 2005-ben. Azóta együtt vagyunk, tanuljuk, hogy hogyan szeressük egymást. Néha magyar módon, néha azerbajdzsáni módon, néha iráni módon, de ez egy élethosszig tartó folyamat, hogy megtaláljuk Istent a házasságunkban, és hálát adjunk Neki, és örüljünk az Úrban.

Kérdés: Van-e gondolatotok a következő versről?

Fil 3:10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához,

P. Elshan: Ez Pál apostol vágya, amikor börtönben volt. A Filippibeli gyülekezetnek írja ezt a levelet. Szenved, és az a vágya, hogy megismerje Istent. Hiszi, hogy feltámad Jézusban. Talán tudta, hogy közel a halál. Nálam ez úgy működik, hogy amikor van egy kis fájdalom az életemben, arra gondolok, hogy mikor halok meg. 🙂 Nem tudom, Pálnak ez mi volt, de a feltámadásra gondolt, hogy ugyanaz a Szellem, Aki feltámasztotta Jézust, benne lakik, és ez a Szellem fel tudja támasztani őt is. Szeretné megismerni a szenvedéseiben való részesedést, közösséget, azonosítja magát Jézus szenvedéseivel. Ahogy hallottuk az üzenetben ma, a Megváltónknak nagy szenvedései voltak. A mi szenvedésünk kicsi. Azonosíthatjuk magunkat Jézussal ezekben a szenvedésekben, és ez az, amit Pál megtapasztalt.

hasonlóvá lévén az Ő halálához.” Ez még egy hasonulás: Jézus halálával. A következő versben azt mondja:

Fil 3:11 ha valamiképpen eljuthatnék a halottak közül való feltámadásra.

Pál nem azt tervezte, hogy megházasodik, nem voltak üzleti tervei, hanem megértette, hogy elérkezett az élete végéhez. Ez egy nagyon bensőséges idő volt számára az Úrral. Nagyon érzékeny volt Isten jelenlétére ebben az időszakban. Ezek azok a különleges időszakok, amiket megtapasztalunk a kényelmetlen helyzetekben, megtaláljuk Jézust, megértjük Őt.

Az ismerés nagyon erőteljes szó nekem. Ez egy bensőséges kapcsolatról beszél Jézussal. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ezt mondom: Ádám megismerte Évát, és így fogant. Ez szexuális kapcsolatról beszél. Erre utal az a szó, hogy ismeri. Gondolhatunk azonban szellemi bensőségességre is, amikor közel vagyunk Istenhez, és ezt a bensőséges kapcsolatot Isten kezdeményezi. Azért, mert Ő szeret minket. Úgy szeretett, hogy adta a Fiát. Mit adott? Az egyszülött Fiát. Az Egyetlenjét. Ez a romolhatatlan mag. Ez Isten Igéje féle mag.

Isten mindig kezdeményez felénk, hogy adja az Ige magját. Az a vágya, hogy mi ezt elfogadjuk. Ezt a magot úgy hívjuk, hogy rhéma. Ez Isten Igéje. Először úgy jön, mint írás, aztán kimondott szó, és Istennek az a vágya, hogy rhémává váljon. Olyan személyes Ige, ami Isten szájából jön, és a szívünkbe hatol. Létrehoz egy kapcsolatot, amin keresztül jobban megismerjük Őt.

Pálnak az volt a vágya, hogy megkapja ezt a magot ott a börtönben. „Szeretnélek megismerni itt a börtönben a helyzetemben. Tudom, hogy megvan számomra a rhémád, ez a vékony szál, a személyes Ige, amin keresztül jobban megismerlek Téged.”

1Kor 13-ban Pál azt mondja: Most keveset tudunk. Megvan a bensőséges kapcsolatunk Istennel, megkaptuk a romolhatatlan magot, amikor van közösségünk, amikor eljövünk gyülekezetbe, a pulpituson keresztül, a bibliaolvasáson keresztül, imán keresztül, mindenféle helyzetekben, de egy nap látjuk majd Őt szemtől szemben, és akkor tökéletesen ismerjük Őt. Nem lesz semmi elválasztódás. Csak Ő és én, szemtől szemben. Se levegő, se Sátán, se régi bűnös természet. Jézus és én. Akkor tökéletesen fogom Őt ismerni. Ahogy Ő most ismer engem.

Szóval ez Isten vágya, hogy egyek legyünk Vele mindig. Itt a Földön. Számunkra ezt tanulni kell. Felkelünk reggel, mindenféle gondolat van a fejünkben. Nem erre gondolunk egyből, hogy egyek vagyunk Istennel, de Isten hűséges a szituációkban, és akkor megértjük.

Van egy dal, amit szoktunk énekelni: Egyre inkább meg akarlak ismerni, Atyám… Ez egy gyönyörű dal, amiből ezt megérthetjük. Talán erre az Igére gondolva írta ezt a dalt a szerző, mert beszél benne a szenvedésről is, és a feltámadásról is. Ez a házi feladat, megtalálni ezt a dalt: Egyre jobban meg szeretném ismerni az Istenemet, szeretnék nagyon közel lenni Hozzá. Egyre jobban és jobban. Ez nem egy normális vágy. Ez természetfeletti. Ez nagyon szellemi. Néha szellemiek vagyunk, és akkor ezt énekeljük.

Kategória: Egyéb