Beszélgetés (rap)

2017 február 12. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés a Meggyőző szeretet & A célvonalig még egy lépés – hitben (János 4:40-54) c. üzenetekhez kapcsolódik. (2017. február 12. vasárnap 16:30)

Kérdés: Amikor Luk 23:43-ban Jézus azt mondja a latornak: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.; itt a Paradicsom mit jelent? Másrészt, Jézus a három napban, amíg fel nem támadt, hol volt, és mit csinált?

P. Brian: Ez egy jó kérdés! Lukács beszél még erről Luk 16-ban is a gazdag ember és Lázár történetében. Ott azt mondja, hogy Ábrahám a Paradicsomban volt. Úgy tűnik, hogy a Paradicsom létező hely volt Krisztus feltámadása előtt, ahova a szentek mentek. Most pedig már a menny meg van nyitva számunkra. Tehát Ábrahám kebele a Paradicsom.

A kérdésed érdekes része, hogy hol volt Jézus a három nap alatt. Bárki előhozakodhat részleges válaszokkal erre a kérdésre, mert különböző írásrészek beszélnek erről. Krisztus azt mondta a kereszten: Atyám, a Te kezedbe teszem le a lelkemet. Aztán az Ő testét sírba helyezték. Péter azt írta később, hogy megjelent a foglyoknak. Megjelentette a foglyoknak, hogy elvégeztetett. Aztán bemutatta a vért az irgalom székénél.

Én azt hiszem, hogy amíg a teste a sírban volt, azalatt történt az, hogy Ő a mennybe ment, hogy bemutassa a vért. Ez az Ő mennybe menetele előtt történt: amikor felment a mennybe a feltámadott testében a Szellemével együtt, amivel újra egyesült. Tehát az Ő Szelleme felment, és visszatért a Szelleme, és egyesült az Ő megdicsőült testével. Ez volt a feltámadás. Ez az a feltámadás, ami nekünk is megvan, hogy a mi szellemünk egyesülni fog a megdicsőült testünkkel.

P. Kende: Nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen időrendben történtek a dolgok.

1Pét 3:19 amelyben elment, és a börtönben levő szellemeknek is prédikált,

Itt nyilvánvalóan a pokolról beszél. Mert a szellemekről úgy beszél, mint angyalokról, akiket börtönbe zártak egy időre. Akik Noé idejében lázadtak, és ezért börtönbe kerültek. Tehát az egyik, amit tett, hogy kinyilvánította a győzelmét, és úgy hisszük, hogy ezt az egész szellemi világ előtt megtette. Elment a pokolba, hogy kihirdesse a győzelmét. Ugyanezt olvassuk az Efézusi levélben is.

Ef 4:8-9 Ezért mondja az Írás: Fölment a magasságba, foglyokat vitt fogva, és ajándékokat adott az embereknek. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelentene, mint hogy előbb le is szállt a föld alsóbb részeire.

Tehát látjuk azt, hogy kihirdette a pokolban a győzelmét, de nem csak ott, hanem ezek a szavak diadalmenetről beszélnek. Gondolj csak a diadalívekre, amiket Párizsban, Berlinben… építettek. A rómaiak is ezt tették. Amikor meghódítottak egy újabb területet, építettek egy diadalívet. Ott együtt meneteltek hódítók és meghódítottak, hogy megmutassák, teljes győzelmet arattak afölött a nép fölött.

Ez a leírás Ef 4:8-9-ben egy ilyen menetet ír le, hogy Jézus valójában megmutatta mindenkinek, hogy Sátán legyőzetett, hogy a démonok is le lettek győzve, és a világ is le lett győzve. Ez a kihirdetés a szellemi arénában történt meg. Viszont nyilvánvalóan, az anyagi világban ez még nem történt meg. Mi ezt tesszük gyülekezetként, kihirdetjük, hogy Krisztus a győztes, és Ő minden ellenséget legyőzött.

Tehát hisszük, hogy Ő ezt tette, miután megfeszítették és meghalt, de valójában az időrendi sorrend nem annyira nyilvánvaló. Néhányan hiszik, hogy a vér bemutatása a mennyben csak azután történt, hogy Ő fizikailag is feltámadt, mert azt mondta Máriának: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához; de ez vitatható.

Tehát valójában ismerjük ezeket az eseményeket: kihirdette a győzelmét a pokolban és a mennyben, bemutatta a vért a mennyben az irgalom székén. Ezek vagy azalatt a két-három nap alatt történtek, amíg a teste a sírban volt, vagy azonnal a feltámadás után. Ezt azonban nehéz megmondani, de világos számunkra, hogy Isten nem igazán törődik azzal, hogy minden ilyen eseményről pontos ismeretünk lehessen. Nem jelezte számunkra világosan az időrendet, és ez azt mutatja számunkra, hogy ezt nem annyira fontos pontosan tudni. Csak azt kell tudnunk, hogy ezek megtörténtek.

P. Brian:

Zsid 10:12 Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült,

Tehát Ő felment a mennybe, és aztán leült. Itt azt mondja, hogy Ő egyetlen áldozattal áldozott a bűnökért mindörökre, és Isten jobbjára ült a megdicsőült testében. Miután Ő megtisztította a Templomot, tehát fizetett a bűneinkért a mennyben, azután jöhetett csak el a Szent Szellem. Tehát miután Jézus feltámadt, azután küldetett csak el a Szent Szellem Pünkösdkor. Ennek viszont ebben az időrendben kellett történnie.

Nagyon jó ez a kérdés, nagyon sok tanulmány foglalkozik vele.

Jézus azt mondta a latornak: Ma Velem leszel a Paradicsomban. Ez azt jelenti, hogy Jézus oda ment mielőtt feltámadott volna. Mert minden igaz ember az Ószövetségben oda került, de aztán, miután Jézus teste is feltámadt a halottak közül, Ő lett az elsőszülött sok fiú közül. Csak Ő tudott egyesülni a testével, és aztán a többi szent szelleme is az Atyához ment a mennybe. Mert a menny meg lett tisztítva. Viszont csak Krisztus támadt eddig fel, és mi, többiek csak várunk arra, hogy ugyanez megtörténhessen velünk, hogy a mi szellemünk csatlakozzon a megdicsőült testünkhöz. Néhányunkkal ez anélkül fog megtörténni, hogy meghalnánk. Ha ránézel a világra ma, úgy tűnik, hogy ez már nincs messze.

Eszembe ötlött, hogy belekeveredni a politikába ma veszélyes. Mert a politika megosztja a Krisztus Testét, de Krisztus nincs megosztva. Mennyire rossz azt mondani: Én Pálé vagyok, én pedig Péteré! És mennyivel rosszabb azt mondani: „Én a magyar miniszterelnök pártján állok. … Én pedig a német kancellárén.” Ez egyenesen őrület. Pál azt mondta: Krisztus Testében nincs megoszlás. Szerintem ezek a napok veszélyesebbek, mint valaha voltak, mert annyira sokféleség van, és mindebben rengeteg érzelem. Úgyhogy koncentráljunk Krisztusra, és nyilvánítsuk ki az egységünket Őbenne. Hadd bánjanak a politikával azok, akiknek nincs jobb dolguk! Nekünk van jobb. És hagyjuk, hogy az evangélium életet hozzon létre a szárazföldből.

Van egy gyakorlati kérdésem Mariannak: Hogyan tapasztaljuk meg a gyakorlatban Isten szeretetét?

Mariann: Ez egy nagy kérdés. Én magamtól nem teszek semmit. Egyszercsak a Gal 2:20 életre kel bennem. Amikor a Szent Szellem ezt ki tudja munkálni bennem, akkor egyszer csak azt veszem észre, hogy igazából a kegyelem folyamatosan a rendelkezésünkre áll, és Isten Szelleme azt akarja megtanítani, hogy a minden napra Istentől adott kegyelmet hogyan fogadjuk el arra a napra.

Ezek igazán csak szavak, mert én nem tudom szavakkal ezt a szellemi szabadságot megfogalmazni, amit Isten munkál a szívemben, hogy hogyan merjek bízni Benne az életem minden területén a körülmények ellenére.

Ján 3:8 jut eszembe, sokáig nem értettem ezt az Igét. Azt hiszem, most kezdem élvezni a gyakorlatban. Istenre való teljes ráhagyatkozásra utal egy ponton. Azt mondja ott, hogy a Szellem olyan, mint a szél, nem tudjuk, honnan jön, és hova megy. Na, most ez izgalmas, de félelmetes is egyben. Ma már nevetek, mert Isten kegyelméből Istennel van egy személyes kapcsolatom, de amikor még nem mertem hinni Istenben az életem minden területén, akkor ez félelmetes volt.

Igazából mindenben Isten szívét látom, az Ő szeretetét, hűségét, és az örök biztonságot így élem meg. Tehát Őmiatta vagyok örök biztonságban, és nem azért, amit én teszek. Bízom abban, hogy ezek már nem csak szavak, hanem élhetem is.

P. Brian: Márk 10-ben a gazdag emberről azt mondja, hogy Jézus szerette őt. Aztán mondott neki valamit, ami összetörte. Tehát milyen érzés a szeretet? Igazából nem érzés. Ez nem olyan, hogy Jézus szeret engem, és emiatt valahogy érzem magam. Mert Jézus szerette őt, és ő szörnyen érezte magát. Pedig Jézus szerette őt!

Ahogy p. Kende mondta, Isten szava beszélni fog hozzánk. Isten tenni fog dolgokat az életünkben. Isten meg fog engedni dolgokat az életünkben, és ez a szeretet miatt lesz. Erre az érzelmeinkben nem fogunk jól reagálni.  Nagyon tetszett, amit p. Kende mondott: Jézus a Kőszikla. Van egy nagyon jó blues erről: Jézus a Kősziklám, és Ő elsöpörte a rossz kedvemet…

Mát 21:44 – két dolog történhet, vagy mi esünk rá, és ez megsebesít minket, fájdalamt okoz, de nem pusztít el; vagy Ő esik ránk, de akkor összetör. Tehát a keresztény élet nem a slágerek féle szeretetről szól. A hústest miatt és Sátán királysága miatt.

Isten szerette Pált. „Pál, te leszel a legcsodálatosabb apostol. Tizenhárom könyvet fogsz írni az Újszövetségbe.” Ő akkor nem tudta, hogy éppen a Szentírást írja. Nem tudta, hogy kétezer évvel később a gyülekezet olvasni és tanulmányozni fogja a leveleit. Csak a Szellemben járt. Szeretett volna mindenhol ott lenni, de ez nem lehetséges, úgyhogy inkább leveleket írt.

Mit tett Isten? Szerette őt. Tehát adott neki egy tüskét a testébe, és ez fájdalommal járt. Úgy tűnik, hogy nem csak fizikai, hanem pszichikai fájdalommal is járt. Tehát voltak küzdelmei. Azért, mert Isten szerette őt. Mondhatnád: Ha Isten szerette őt, akkor miért adott neki egy démont? Képzeld el, Isten azt mondja: Szeretlek, adok neked egy démont.

Néhányan „démonokkal” házasodtak. 🙂 Mondhatnád: Uram, tényleg szeretsz engem?! „Igen, szeretlek.” Ez az a szeretet, ami túlhaladja az ismeretet. A szeretet ad nyugalmat a lelkednek. Mert arra van szükséged, hogy szellemi dolgokhoz kapcsolódj, ne pedig testi, természeti dolgokhoz. Dávid azt mondta: Olyan vagyok, mint az anyjától elválasztott gyermek. Láttad már, hogy egy gyermek hogyan reagál erre? Ordít. Biztonságot akar. „Anyát akarom!!!” A szeretet nemet mond. „A saját lábaidon kell járnod.” Ajajj!

Pál leírja, hogy az Úr hogyan győzte meg őt. Nem azt mondja: „Adott nekem pénzt. Ő egészséget adott nekem. Ő adott nekem gyönyörű barátokat. Ő adott nekem minden szépet és jót, és így meggyőzött engem, mert megmutatta, hogy szeret.” Pált nem így győzte meg Isten.

Nézd csak meg ezt Róm 8-ban! Ez az egyik leghíresebb és legcsodálatosabb fejezet a Bibliában. Róm 8:35 „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság? … Nem!” Honnan tudja ezt? Mert volt része nyomorúságban, de Isten szeretete attól még vele volt. „Vagy szorongattatás? Vagy üldözés? Vagy éhség?” „Éhség?! Uram, ez most komoly?” „Igen! Éhség … de szeretlek. Vagy baj … de szeretlek.” Tanít minket: „Meg kell találnod Engem. Szeretlek. Van valamim számodra, ami örökkévaló, ami hatalmas, ami megváltoztatja a dolgokat, és ezt hívják szeretetnek. Ez az agapé szeretet.” Ez a nyomorúság kellős közepén is jelen van.

Azt mondja: „Szeretlek! Megtalálod a szeretetet?” Mert ha nem találod meg, akkor bármi megtörténhet. Lehetek mérges, depressziós. Vagy mondhatom azt is: „Ennyi! Soha többet nem megyek gyülekezetbe. Na, ez mennyire tetszik Neked?! Mostantól kezdve azt csinálok, amit én akarok!” Az Úr azt mondja: „Rendben. Mert aztán lesz mezítelenség, veszedelem, és talán még fegyver is.” Nagyon sokan térnek meg börtönben, és nagyon sokan találják meg újra Krisztust börtönben.

Pál 1Kor 5-ben szereti a gyülekezetet, szereti azt az embert, aki szörnyű bűnökben élt, és ő tudta ezt. Azt mondta: „Kirakjuk ezt az embert a világba, és tudjuk, hogy a világ mit fog tenni vele. Az azonban nem baj, mert Isten szeretete meg fogja őt találni.” Megtalálta, és észhez tért. Megbocsátottak neki. Visszament a gyülekezethez, és kopogtatott az ajtón: „Szükségem van Krisztus Testére. Szükségem van a gyülekezetre. Megtaláltam az Urat újra.” Mi válaszolt a gyülekezet? „Nem! Nem jöhetsz be, rossz fiú vagy!” Pál azonban tudta, hogy Isten megtalálta őt, és ő is megtalálta Istent. Nem volt bizonytalan Isten szeretetében.

Aztán Róm 8:38-ban azt mondja: Mert meg vagyok győződve… Van fenyítés, ahol tudatára ébredek a problémámnak, a hibámnak, de aztán van meggyőzés, ahol elhiszem, ahol meggyőződöm erről. Először rájövök. Mint amikor a szülők rákiáltanak a tizenévesükre, egy pillanatra rájönnek: Igen, valószínűleg apának igaza van. Aztán van az, amikor viszont meggyőződnek, és a meggyőződés szó a hit szóból ered.

Pál így folytatja: sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők… Képzeld el, hogy meg vagyok győződve, hogy a jövő nem választhat el engem Isten szeretetétől. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy nem félek. Nem félek a holnaptól, mert a szeretet kiűzte a félelmemet.  A jövő nem választhat el engem Isten szeretetétől.

Miután láttam az anyukámat, aki felnevelt engem, és mostmár képtelen akár egyenesen gondolkodni is, olyan, mint egy gyerek, és álomvilágban él, gondolhatnék erre: „Mi lesz velem? Mi lesz velünk?” Nem félek. Mert sem a jelenvalók, sem az eljövendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el engem Isten szeretetétől.

Az élet olyan, mint egy osztályterem, és ezt tanuljuk, hogy semmi nem választhat el engem Tőle. Ez gyakorlati. Mert amikor úgy érzed: Most hol van Isten?; azt mondhatjuk: én meg vagyok győződve, hogy itt van, és szeret engem. Nincs messze. Ő igenis törődik. Nem dobott oda az oroszlánoknak. Velem van. Nem fog soha elhagyni. Szeret engem, és bízom Benne. Nem tudom én meghatározni, hogy mi a szeretet. Isten szeretet. Nem az alapján határozom meg, amit kapok, mert Isten szeretet. Ha Ő az enyém, akkor van bennem szeretet. Ez a szeretet.

Érezhetem, hogy szeretnek, amikor magányos vagyok? Úgy érzem, sehol sincsenek barátaim. Isten azonban ott van. Igen, ott van! Őrület! Annyi bajunk van. Igaz, hogy az epikureusok között voltak nagyon erkölcstelenek és hedonisták, de ennek a filozófiának a legtisztább formájában az élvezeteket keresték, ami itt nem jelent erkölcstelenségeket, hanem a fájdalom hiányát.

Mi nem ilyenek vagyunk. Mert nem ez a valóság. Mert ez azt jelenti, hogy nem fog érdekelni senki. Ha véletlenül én fájdalom nélkül élek, akkor el kell bújnom valahol egy barlangba, nehogy véletlenül olyasvalakivel keveredjek barátságba, akinek éppen fájdalma van, mert az rám ragad, és az szörnyű lenne. Mi azonban nem így élünk. Tudjuk, hogy van fájdalom. Tudjuk, hogy van betegség. Tudjuk, hogy van baj. Tudjuk, hogy a gyerekek nem tökéletesek. És Isten szeret minket.

Végső soron az Ő szeretete az, hogy olyanná tesz minket, mint Ő Maga. Nem ez a végső állapotunk. „Megpróbálok megszabadulni a vágyaimtól, a kívánságaimtól. Nem akarom többet magányosnak érezni magam! Nem akarok többé pénztelen lenni. Azt akarom, hogy a lakásomban mindig meleg legyen. Nem akarok több fájdalmat a testemben. Nem akarok többé rosszat gondolni senkiről.” Nem ez a valóság! Ám Isten szeretete mindezek közepette igenis valós, igaz, szellemi, mély, biztonságot ad nekünk, és nyugalmat ad a baj közepette.

Ez az Újszövetség története. Éppen emiatt reménykedünk. Pál azt mondta: Alig várom, hogy megdicsőülhessek. Ámulatba ejtő! Annyira elképesztő! Elváltozunk egy pillanat alatt, és már nem lesz súlyunk. Pillanatok alatt lefogyunk nullára! 🙂 Ez elképesztő! Mert tudod, mit tudsz tenni, amikor semmi súlyod? El sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen. Ezt csak a fény tapasztalja meg, de mi is meg fogjuk. Viszont nem most.

Isten szeret minket! Amikor ezt forgatjuk a szívünkben, az megváltoztat minket. Amikor belenézel a tükörbe, és Krisztust látod, nem önmagadat, hanem Őt, az szeretet. Ezt tette a szeretet az életedben, és ezt a képet semmi sem változtathatja meg. Ő ennyire szeret téged. Ez a keresztény élet. Ez a legkiválóbb út. És erről beszélt p. Kende.

Istennek nincs szüksége vízre, hogy egy növény felnövekedhessen. Minket olyan víz mellé ültettek, amit az emberek nem ismernek. „Nincs munkám. Nem tudom fizetni a számláimat. Nincsenek barátaim.” Ez nem igaz! Ki mondta ezt neked? Nem az Úr, ez biztos. A világ? A szüleid? A barátaid? Az ellenségeid? A saját lelked? Lehet, de nem az Úr.

Ő azt mondja: „Szeretlek. A gondolataim felőled a békesség gondolatai. Nagy tervem van számodra. Egyetértesz Velem?” Mondhatod azt, hogy nem. „Be is tudom bizonyítani. Az orvosom tegnap azt mondta nekem, hogy rákom van. Látod, Isten nem szeret engem.” A szeretet azt mondja erre: „Mi van?! Találkoztál a halál angyalával? Találkoztál a rák angyalával, ami ki fog téged venni a körből? Láttad? Nem érinthet meg!” A halál pillanatában átmész, és elmész mellette. Soha nem ízleled meg. Ez ámulatba ejtő, mert Ő szeret minket.

Kérdés:

Mát 16:28 Bizony mondom nektek, az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látták eljönni az Emberfiát az ő országában.

Nem igazán értem. Ezek szerint azoknak az embereknek még élnie kéne, akiknek ezt mondta?

P. Brian: Mát 16:18 az első említés a Gyülekezetről, hogy Ő építi a Gyülekezetét. Aztán Péter megfeddte az Urat, merthogy a haláláról beszélt. Aztán Jézus megfeddte Pétert Mát 16:23-ban, utána a tanítványságról beszélt a 24-26. versekben.

Mát 16:27-28 Mert eljön majd az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint. Bizony mondom nektek, az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látták eljönni az Emberfiát az ő országában.

Tehát a kérdés az, hogy ezek a tanítványok megízlelik-e a halált. A következő kérdés pedig az, hogy mi megízleljük-e a halált. A válasz pedig az, hogy nem. A Gyülekezet miatt. Az örök élet miatt. Nem fogják megízlelni a halált. Nem fogják megízlelni a halált, és látni fogják Krisztust, ahogy eljön az Ő királyságába.

P. Kende: Ez egy nagyon jó gondolat. Még sosem gondoltam erre igazából: nem megízlelni a halált. Mert tudjuk, hogy amint a halál közelébe kerülünk, az angyalok a mennybe visznek minket. Mert olvassuk ezt István történetében, amikor megkövezték, hogy ő nem ízlelte meg, hanem csak felvitetett.

Talán még egy másik nézőpontból a következőt mondhatnánk. Mát 16:28 … nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látták eljönni az Emberfiát az Ő országában. Tehát Ő dicsőségről beszél, és arról, hogy megfizetni az embereknek aszerint, amit cselekedtek, ami járna nekik. Tehát dicsőség, az Emberfia az Ő királyságában, és aztán ítélet – mondhatnánk így.

Ezek közül a dicsőség: Mát 17-ben Ő elváltozott, megmutatta az Ő dicsőségét. Megmutatta a dicsőségét az Ő Atyja jelenlétében és a próféták jelenlétében. Tehát ezek a tanítványok már látták Őt a dicsőségében. Aztán a feltámadás: nagy valószínűséggel mindezek az emberek a szemükkel látták a feltámadást, tehát ott is meglátták az Ő dicsőségét. Pünkösd ugyanígy, megmutatta az Ő dicsőségét, mert elküldte az Ő Szent Szellemét ebben az időben, és ajándékokat adott az embereknek, a Szellem kegyelmi ajándékait.

Az Ő második eljövetele, és az Ő ítélete még mind előttünk van. Egyikünk sem látta ezt. Ezek az emberek viszont már hármat megtapasztalhattak a négyből. Tehát ebben az értelemben szerintem megvalósult ez, mielőtt meghaltak volna, és a mennybe mentek volna.

Tetszett, amit p. Brian mondott a szeretetről. Szeretném felolvasni azt a C.S. Lewis idézetet, amit a minap használtunk az ABT órán, amikor a szeretetről beszéltünk.

„Egyáltalán bármit szeretni, ez sebezhetőséget jelent.  Szeress bármit, a szívedet kicsavarják, és lehet, hogy összetörik. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy érintetlenül megőrzöd, akkor nem szabad senkinek sem odaadnod, még egy állatnak sem. Tekerd körbe hobbikkal és kis kényelmi dolgokkal, és kerülj el mindent, amikor belebonyolódhatnál valamibe. Az önzésed ékszerdobozába vagy koporsójába zárd biztonságba. Abban az ékszerdobozban vagy koporsóban biztonságban, sötétben, mozdulatlanul, levegőtlenül megváltozik. Nem fog megtörni, hanem törhetetlen, áthatolhatatlan, megmenthetetlen lesz.”

Szeretni – ez sebezhetőséget jelent. Ez egy olyan nagyszerű megállapítás a szeretetről!

Tetszett az elején, hogy a szeretetet nem tudjuk mindig kapcsolatba hozni az általunk elvárt, elképzelt érzésekkel. Amikor a szeretetre gondolsz, akkor rögtön érzések jutnak eszedbe, amik a szeretethez kapcsolódnak: a meleg, puha és lágy érzések jönnek ezzel a gondolattal.

Mondhatnám, hogy ez igaz, és ennek a legjobb illusztrációja a következő. Kicseréled a babád pelenkáját, és a benne lévő tartalom is meleg és puha :-), mint ezek a szeretet-érzések. Ez igaz, de ez nem túl csillogó. Viszont az, hogy tisztába teszed, az szeretet? Igen, ez szeretet. Csak mi nem így képzeljük el, hogy valami meleg és puha. Inkább egy puha párnára gondolnánk, de ez valami más.

Tehát a szeretet fogalma nem olyasmi, amit a kultúránkból veszünk. Sokszor mi azt mondjuk, hogy a szeretet döntés. Ez is igaz egy értelemben. (Azon az ABT órán sokat beszéltünk erről.) Mondhatnánk inkább úgy, hogy a szeretet elköteleződés. Nekem inkább ez jut eszembe az alapján, amit p. Brian elmondott. Annyira jól összefoglalja ez, hogy a szeretet elköteleződés. Elkötelezem magam. Isten is elköteleződött az irányunkban. És a szeretet belebonyolódás, amiről C.S. Lewis is beszélt.

Ha el akarod olvasni ezt a könyvet, a magyar címe: A szeretet négy arca. Ajánlom! Nagyon jó könyv, és nagyon kihívó is egyben.

Kategória: Egyéb