Beszélgetés (rap)

2016 december 4. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés az A szabadulás vizei c. üzenethez kapcsolódik. (2016. december 4. vasárnap 16:30)

P. Kende: Szeretnék megnézni egy részt Annának az énekéből. Íme:

1Sám 2:2-4 Senki sincs olyan szent, mint az ÚR, sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne szóljatok kevélyen, olyan kevélyen. Szátokból ne jöjjön ki kérkedő szó, mert mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket ő ítéli meg. Az erős kézíjasokat összetöri, és a roskadozókat erővel övezi föl.

1Sám 2:6-8 Az ÚR öl és elevenít, sírba visz, és visszahoz. Az ÚR szegénnyé tesz, és meggazdagít, megaláz és fölmagasztal. Fölemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy a hatalmasok mellé ültesse, és a dicsőség székét adja nekik. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, és rájuk helyezte a földkerekséget.

És itt a vers, amit az üzenet végén megemlítettem, de már nem beszéltem róla:

1Sám 2:9 Híveinek lábát megoltalmazza, de az istentelenek a sötétségben némulnak el. Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.

Az egyik, amit itt látunk, az egy értelemben a teljes átadottság Isten akaratának. Anna azt mondja, hogy Istennek a kezében van az egész: gazdagság, szegénység, halál és élet… mind az Ő kezében van. Mind az Úré. Ez a kijelentés némileg ijesztő. A természeti embernek ez rémisztő gondolat. Akár még dühítő is. „Miii? Azért halt meg az édesanyám, mert Isten azt akarta?”

Itt azt látjuk, hogy Annának teljes bizalma volt. Mert egy dolog elismerni, hogy Isten hatalmas, és egy dolog elismerni: Úgysem tudok tenni ellene semmit! Egészen más dolog azonban azt mondani: „Igen, Istené minden hatalom. Azt csinál, amit akar. Semmit nem tudok ellene tenni, de bízom is Benne. Bízni fogok Benne.” Ez a fajta átadás óriási dolog. Ez az egyik, amit látok ebben a részben, hogy Anna valóban odaadta magát Istennek, és bízott Benne. Azt mondja: Ez Isten kezében van. Lenyűgöző! Isten csodálatos.

Aztán, ha utánanézel, amikor Anna ezt mondta, akkor valószínűleg ezek a bibliai könyvek álltak rendelkezésükre: Mózes öt könyve, Józsué könyve, talán ismerte Ruth könyvét, Jób könyvét. Kb. ennyi. Ha megnézed ezeket a szavakat, amiket használ, azt a bölcsességet, azt a tant(!), amit használ, lenyűgöző. Elképesztő igazságtartalma volt Anna lelkének!

Fontos észrevennünk, hogy ez a kettő összekapcsolódik. Az egyik a bizalmam az Úr felé. „Uram, bízom Benned. Tiéd az életem. Az álmaimat odaadtam Neked, a kedvteléseimmel, a vágyaimmal… mindennel együtt, és bízom Benned. A Tiéd vagyok. Tudom, hogy ez azt is jelentheti, hogy elhívsz valahova veszélyes területre misszióba. Bízom Benned!” Ha bízom Benne, akkor Isten adhat igazságot a lelkemhez.

Olyan érdekes, találkozom időnként hívőkkel, akik nem jók tanulásban, soha nem teljesítettek jól az iskolában, nem tanultak meg tanulni, nem tanulták meg, hogyan kell felépíteni és megtartani valamit az elméjükben. Sokan közülük azt mondják: „Én nem tudom tanulni a Bibliát. Én nem növekedhetek a Biblia ismeretében. Én nem tanulhatok Istenről. A bibliaiskola nem nekem való. Mert én nem vagyok jó az iskolázásban. Nekem ez nem megy. Én nem tudok jól tanulni, úgyhogy nekem ez nem is fog menni, felesleges.”

Miért mondom ezt? Annának nagyon korlátozott ismeret állt rendelkezésére. Ha nagyon pozitívak vagyunk, akkor is a Bibliának nagyon kis részét ismerhette. Nagyon keveset ismert ahhoz képest, amit mi ismerünk. Nagyon korlátozott volt az ismerete ahhoz képest, amit mi tudunk. Ha viszont megnézed azt, amit mond, amit énekel, akkor nem látsz különbséget.

Ugyanez van akkor is, ha a képességem a tanulásra nem olyan jó, ha nem vagyok jó diák, nem tudom, hogyan kell tanulni. Úgyhogy lehet, azt mondom: „Hát, figyelj! Ez lehet, hogy ilyen korlátozott dolog nálam. Nem fér bele több.” Én ilyen vagyok nevekkel. Mindig összekeverem az emberek nevét, szinte nevetséges módon. Másrészt rossz vagyok számokkal. Egyáltalán nem tudom megjegyezni. Egyszerűen csak nem vagyok jó ebben. Az egyetlen dolog, amiben jó vagyok, az a tájékozódás. Kizárólag. Semmi másban nem vagyok jó. Lehet, hogy úgy kellett volna tanulnom a Bibliát, hogy lerakok verseket különböző helyekre. 🙂 Lehet, hogy ez működött volna. Mostmár túl késő!

Könnyű lenne azonban azt mondani: Ez nekem nem megy, úgyhogy nem is próbálkozom vele. Ám ha megnézed Anna énekét, akkor látod, hogy az ő korlátai nem akadályozták meg abban, hogy ugyanúgy kommunikáljon, mint mi, hogy ugyanúgy beszéljen Istenről, mint mi, hogy ugyanúgy ismerje Őt, mint mi.

Ugyanígy van veled is. Lehet, hogy azt mondod: „Annyira kevés időm van erre! Ez korlátozott dolog.” Figyelj! Nem az! Nem kell, hogy ez korlátozza azt, ahogy ismered Istent, azt, ahogy jársz Vele. Ha van bizalmad Őfelé, akkor Ő adni fog igazságot a lelkedhez, és növekedni fogsz ebben, és te is ilyen gyönyörűen tudod majd kifejezni magad, mint Anna. Anna átadta magát Istennek, elképesztő igazságtartalma volt a lelkének.

És a harmadik: Mikor énekelt? Amikor meglett, amit szeretett volna. Amikor meglett a gyermek, akkor énekelt. Emberek vagyunk, akkor fejezzük ki az örömünket, amikor megvan a bizonyosság, a felszabadultság, ez a nagyszerű dolog. Csak szeretnélek bátorítani ebben. Nem kell hazudnod hívőként. Amikor nehéz, akkor nem kell azt mondanod, hogy minden tökéletes. Nem kell azt hazudnod, hogy minden szép és jó. Nem kell mást mondanod. Igen, legyen hitünk a nehézségben is, de nem kell hazudnom róla.

Viszont, amikor nagyszerű dolog történik, amikor Isten megadja a választ, akkor azt fejezzük ki, akkor azt mondjuk ki. Úgy, ahogy Anna is tette. Mondjuk ki: Bízom az Úrban. Mondjuk ki: Isten adott nekem. Mondjuk ki: Ő megáldott engem, látom, hogy velem van.

Az egyik testvérünknek annyira hálás voltam. Ő egy gyermekvédelmi intézménynek dolgozik, és állandóan problémái vannak a főnökeivel, nagyon nem bírják, hogy hívő. Sok mindennel megvádolták már, de aztán Isten szétcsapott közöttük. Sokan régóta imádkozunk érte és a családjáért. Nemrég írt egy levelet, amiben leírta: „Tyű, mit csinált Isten értünk! Jaj, de jó!” Hálát adott, és kifejezte az örömét és a hitét. Azt gondolom, hogy erre mindnyájunknak szükségünk van, hogy a többiek kifejezzék a hitüket, az örömüket. Tudom, hogy ez nem egy magyar szokás – kivéve, ha leissza magát valaki –, nálunk kulturálisan nem elfogadott ez, de merjük kifejezni, mert óriási értéke van az egész gyülekezet számára.

Lenne egy kérésem Andráshoz. Nem tudom, tudjátok-e, Andrásék nyáron Pécsre költöztek. A kérésem az lenne felé, hogy meséljen az ottani szolgálatról.

Bartha Andris: Hatalmas öröm itt lenni veletek! Annyira jó, hogy meghoztuk a döntést sok ima után, hogy Pécsre költözünk a feleségemmel. Ha igazi hitbeli kalandra vágysz, a gyülekezetalapítás ilyen. Azt néztem, hogy mennyire megy az idő, már öt hónapja vagyunk ott. Nagyon sok minden történt, sok emberrel megismerkedtünk. Úgy látom, hogy ha vissza kéne jönnöm, akkor már megérte, akkora áldás volt a személyes járásunk Istennel.

Külön áldás, hogy egy csapat rendszeresen jön hozzánk látogatni, segíteni. Tegnap p. Jukkáék voltak nálunk, jött az imacsoport is. Amíg evangelizáltunk, ők imádkoztak a városban. Nagyon-nagyon jó volt. Teljesen más úgy evangelizálni, hogy közben egy csoport a városért imádkozik. Öten jöttek egy autóval, de visszafelé már csak hárman voltak az autóban. A feleségem Szegeden, én itt, Bálintékat pedig Pécsett hagytuk. Nem tudnak róla, de most ki vannak küldve :-), kiküldtük őket. Egy nagyon drága gyülekezeti tagnál laknak most néhány napot, és látogatnak.

Múlt héten volt egy hálaadási istentiszteletünk. P. Csaba és a vezetőség jöttek Szegedről. Nagyon nagy áldás volt.

Mostanában elég sok emberrel találkozunk, akik törvénykező háttérből jönnek. Keresik Istent, szeretik Istent, de megsérültek törvénykező tanításokban. Azt látom, hogy tényleg nagy szolgálatunk tud lenni ezek az emberek felé. Olyan nagy kincs ez a kegyelmi tanítás és a bevégzett munka, ami megvan nekünk!

Múltkor találkoztam egy sráccal az utcán, aki mondta, hogy hívő, és említette a gyülekezetet is, hogy oda jár már sok éve. Aztán le akart rázni, hogy neki elege van már ebből a sok törvénykező gyülekezetből, már öt gyülekezetbe járt tíz év alatt. Mondtam neki: Figyelj, mi kegyelmi gyülekezet vagyunk. „Ó, igen! Ezt ismerem. Már mindenki azt mondja, hogy kegyelmi, de igazából nem azok.” Beszéltem neki Isten szívéről, a kegyelemről, és annyira jó volt látni, hogy egyre jobban megnyílt. Aztán eljött istentiszteletre, meghívtuk magunkhoz is az otthonunkba, beszélgettünk. Aztán azt mondta: Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Nem meri elhinni.

A feleségem az üdvözletét küldi, ő most a családjánál van Szegeden.

Sok embert látogatunk, és azt látjuk, hogy az emberek kezdenek jönni a gyülekezetbe. Halleluja! Éppen azon gondolkoztam, hogy az elmúlt hónapokban havonta két-három ember adódott a gyülekezethez. Nemcsak hogy eljöttek megnézni, hanem jönnek. Úgyhogy nagy áldás az evangelizáció. Emberek hívják a barátaikat.

Úgy látom, hogy Isten most kezdett nyitni ajtókat a fiatalok felé is. Van egy fiú, tizenöt éves, aki igazából nemrég tért meg, és annyira ég a szíve az Úrért. Nem nagyon ismeri a Bibliát, de nagyon lelkes. Ő kollégiumban lakik, és az osztálytársainak folyton Istenről beszél, és adja a karkötőket. Azóta is rajtuk van a karkötő, a nem hívőkön is. Most szerdán két barátját is elhívta hozzánk, és az egyiknek a barátnője is eljött.

Úgy volt, hogy filmet fogunk nézni – Isten nem halott c. filmet akartuk megnézni –, aztán annyit beszéltünk, és olyan sokat nevettünk, hogy végül a mozizás elmaradt. Olyan vicces volt nézni ezeket a fiatalokat! Nem tudom, milyen elképzelésük lehet rólunk, hívőkről, de először féltek bejönni a lakásba, csak álltak az ajtóban „a pap és a papné előtt” :-). Aztán, ahogy feloldódtak, annyit nevettünk! Alig várják, hogy újra találkozzunk, filmezzünk, menjünk korcsolyázni! Adtunk nekik Bibliát.

Ahogy most összeszámoltuk, mint lehetőség, ott van nyolc-tíz fiatal, akiket így össze lehetne hívni.

Kérdés: Volt az üzenetben az a rész, amikor átkeltek a Vörös-tengeren. Azt mondtad, hogy ez képe az újjászületésnek. Mindig úgy gondoltam, hogy amikor átkeltek a Jordánon és bementek az Ígéret földjére, az a megtérés képe. El tudnád magyarázni ezt a két jelképet?

P. Kende: Ahogy Zsid 4-ben olvassuk, nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották, úgyhogy nem mentek be a nyugodalomba.

Zsid 4:3 Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba, amint megmondta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba”, jóllehet a világ megalapításától kezdett munkáit bevégezte.

Mi úgy értjük, hogy a Jordánon való átkelés a hitnyugalomba való bemenetel. Mert bemennek az Ígéret földjére, amit Isten tartogat nekik. Úgyhogy a Vörös-tenger, amikor az igazán vadonatúj kezdődött az életükben, az az újjászületés képe. Az, amiről meg is említettem Tit 3:5-ben az újjászületés fürdőjét.

Utána a pusztában való vándorlás a képe annak, amikor már hívő az ember, de még nem ismeri a hitnyugalmat, még nem ment be a kereszt életébe. Amikor a hívő már megtért, újjászületett, de nem tud eléggé hitben járni ahhoz, hogy nyugalma, békessége is legyen. Ez az, amiről olvasunk Gal 5:22-ben, hogy a Szellemnek vannak gyümölcsei az életünkben. Isten ezt a képet használja, hogy a Szent Szellem terem az életünkben bizonyos gyümölcsöket, de ez időbe telik. A gyümölcs termése nem azonnali.

Erről olvasunk Ján 15-ben is, hogy van gyümölcse az életemben annak, ha megmaradok Krisztusban. Nem azt mondja, hogy ha belépek Krisztusba, akkor van gyümölcs, hanem ha megmaradok Őbenne, hívő vagyok, és közösségben vagyok Ővele, akkor annak gyümölcse van az életemben. Isten nem azt mondta: Ez az új ruha, amit a Szent Szellem ránk adott, amikor megtértünk, hanem azt mondja, hogy ez a gyümölcs, ami megterem az életünkben. Úgyhogy idő telik el, lehet rövid, lehet hosszú, de van idő aközött, hogy megtérek, és aztán aközött, hogy belépek a hitnek abba az életébe, ahol nyugalmam, békességem van.

Ezt a képet látjuk támogatva ott, amikor arról van szó, hogy ment velük a szellemi Kőszikla, Akiből ugye mindnyájan ittak. Ezt a képet írja, és úgy értjük, hogy ez a hívő képe, amint éli ezt az életet, és Krisztus megy vele, és közösségük van, és a hívő elfogad belőle. Úgyhogy azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon jó illusztráció arra, ahogy a hívő élete ment és megy. Nem építenék erre jelentős tant, de jó illusztráció, azt gondolom.

Bartha Andris: Még talán annyit tennék hozzá, hogy a kijövetel Egyiptomból a megváltás képe, ahogy átmennek a Vörös-tengeren, és mivel összecsukódott mögöttük a tenger, nem tudtak visszamenni, és ez jó kép az örök biztonságra is. A világban volt egy biztos részünk, nagyjából kiszámítható volt, de igazából szolgák, rabszolgák voltunk a világban. Utána meg lettünk váltva, megszabadultunk.

Tudjuk, hogy Isten hívta a zsidókat az Ígéret földjére, és azt mondják, hogy ez tizenhárom napi járóföld, de ezt sikerült nekik negyven évre elhúzni. Igazából én sokszor megtapasztaltam ezt a pusztai vándorlást az életemben, amikor engedetlen voltam. Amiről p. Kende is beszélt, Istennek az a vágya, hogy békességet adjon nekünk. A Zsidó levélben úgy olvassuk, hogy Ő a nyugalom helyére vinne. Azt mondja Isten: Én örömmel beviszlek, de ez a te hitbeli engedelmességeden múlik. Ez az Ígéret földje, amikor megtapasztalod Isten ígéreteit az életedben, a Biblia ígéreteit.

Mert ugye, több mint hétezer nyolcszáz ígéret van a Bibliában. Tudtad, hogy eredetileg mekkora volt az Ígéret földje? Nagyon érdekes, Józsuéban is leírja, hogy Egyiptom folyóvizétől, a Nílustól egészen az Eufráteszig ért az Ígéret földje, de a zsidók sosem foglalták el ezt a területet egészében. Kizárólag Salamon uralkodása alatt volt az, hogy ez a terület nagyjából az övék volt. Ahogy néztem a térképen, kb. ötször nagyobb terület volt az eredeti Ígéret földje, mint amekkorát ők elfoglaltak.

Józs 18:3 Ezért azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az ÚR, atyáitok Istene?

„Amit a talpad érint, az a tiéd.” – ha ezt az üzleti ajánlatot kapnám ma, én egész nap csak mennék. Akkora földet járnék be, hogy ha azt megkapnám, nagyon gazdag lennék. Isten azt mondja: Én megígérem neked, de hajlandó vagy ezt elfogadni?

Ez egy nagyon gazdag rész, sokat lehetne még erről beszélni.

P. Kende: Még 1Kor 10:1-11 írásrészt elolvashatod a kérdéssel kapcsolatban.

Kérdés: Azt mondtad Mózes édesanyjáról, hogy amit tett, az nagyon véletlenszerűnek tűnik. Voltak ott más anyukák is kisgyerekkel. Úgyhogy a kérdésem az, hogy Isten a hitük miatt tisztelte meg őket? Azért, mert azt mondtad, hogy Mózesnek volt elhívása.

P. Kende: Átadhatta volna arra, hogy megöljék, persze. Nyilván nem tette meg ezt. Úgyhogy nyilvánvalóan szerette volna életben tartani a babát. Melyik édesanya ne tenne így? Nem úgy értettem, hogy ez csak véletlenszerű cselekedet volt, véletlen felindulásból történt, hanem úgy értettem, hogy Mózes ott volt a kosárban, és tény, hogy a fáraó lánya mintha csak véletlenül sétált volna arra. Úgy tűnik, mintha véletlen lenne, kivéve hogy nem az. Kivéve, hogy később látjuk, Istennek mennyire bámulatos célja van Mózessel. Emiatt élt. Emiatt lett része annak a családnak.

Úgyhogy sokszor gondolhatnánk az életünkben Isten gondoskodásáról, amint ránézünk: Ó, ez csak egy véletlen! A gondviselésre azt mondhatnánk: Ez csak úgy megtörtént! Istennek azonban volt azzal célja. A gondviselés az utamba hoz valakit, de nem látom még annak a célját, úgyhogy azt mondhatom: Ez csak véletlen!

Ez Pécsett is megtörtént sok évvel ezelőtt. Evangelizáltunk, megállítottam egy férfit az utcán, és mondta neki: „Jó napot! Van egy perce? Mondhatok valamit Istenről?” Azt felelte, hogy igen. Egy kicsit beszélgettünk, adtam neki egy traktátust és azt mondta: „Tudod, ez tényleg nagyszerű, köszönöm. Annyira örülök, hogy megállítottál. Nagyon sokszor sétálok errefelé, és sokszor megállítanak pl. krisnások. Úgy néznek ki, mintha hajléktalanok lennének, állandóan rongyokban járkálnak. Én pedig ennek a banknak vagyok a vezetője, és nem igazán beszélgetek így az emberekkel. Te jól öltözött vagy, kedves vagy, udvarias vagy, köszönöm, hogy beszélgettél velem erről.” Kezet ráztunk, és elment.

Amikor hazaértem, levettem a jól kinéző kabátomat, ami egy svájci szeretetcsomagból volt. Úgyhogy a belseje darabokban lógott, és csak a külseje nézett ki jól. Alatta viszont tényleg úgy néztem ki, mint egy hajléktalan én is. Hiszem, hogy Isten engedte meg arra a napra, hogy úgy nézzek ki, hogy beszélhessek ezzel a férfival. Azért, mert máskülönben nem figyelt volna rám. Ez érdekes.

Te is mondhatod: Ez csak véletlen. Mondhatod, és ez rendben van, de ugyanakkor én hiszem, hogy ez a gondviselés volt számára. Nem tudom, megtért-e, remélem. Abban biztos vagyok, hogy Isten kereste a szívét, és emiatt történt, ami történt.

Visszatérve a kérdéshez, a többi anyukára. Amikor fáraó lánya látta a Nílusban a kosarat a sásban, akkor mit mondott? „A héberek gyermekei közül való.” Valószínűleg nem ez volt az egyetlen eset, amikor ez megtörtént. Túl sokat nem kellett gondolkodniuk azon, hogy mi történik.

Még egy gondolatot szeretnék ehhez hozzátenni. Isten egyedül Mózeshez és családjához volt hűséges? Erre az egyszerű válasz: Az izraeliták kihaltak azzal a generációval? Nem. Úgyhogy nyilvánvalóan Isten hűséges volt a többiekhez is. Mert a nemzet valahogy folytatta tovább. Úgyhogy az egyetlen mód arra, hogy ez megtörténhessen, az volt, hogy Isten megmentett több gyermeket is. Biztosan voltak olyanok is, akiket megöltek, de Isten megmentette azt a nemzedéket.

Kategória: Egyéb