Beszélgetés (rap)

2016 július 3. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés a Megtölteni e várost, az országot, a világot ezzel az evangéliummal c. üzenethez kapcsolódik. (2016. július 3. vasárnap 16:30)

P. Alexey:

ApCsel 5:28 … íme, betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal…

Elképesztő, amit p. Kende mondott. Ez egy nagyon jó téma, amiről gondolkozhatunk a missziók vonatkozásában. El tudod képzelni, hogy a dolgok mennek a maguk útján, visszük a kegyelem üzenetét és megtöltjük Budapestet is a kegyelem tanával? Mielőtt ez megtörténne, hasznos megtölteni a szívünket kegyelemmel. Mert ez lenne a motorja annak, hogy megtöltjük a kegyelem nagyszerű üzenetével ezt a várost.

Több mint huszonöt évvel ezelőtt volt egy nagyon napos nap Bakuban. Ez volt az első utam hívőként egy külföldi országban. Emlékszem, p. Schaller prédikált aznap. Megkért minket, hogy ismételjünk el háromszor egy verset, és ez megtöltötte a szívünket. Ma is emlékszem rá, a vers az volt, ahol azt mondja: Isten világosság, és Benne nincs semmi sötétség; 1Ján 1:5.

Ha a szívem meg van töltve világossággal, teljes meggyőződésem van afelől, hogy Isten világosság, de közben van valami problémám, akkor lehet, hogy mégis van némi sötétség a szívemben. Elfogadom Isten szeretetének, kegyelmének, irgalmának a világosságát, és nem adom el. Azt mondom: „Nem! Isten világosság, és Őbenne nincsen semmi sötét.” Tehát a szívem tele van világossággal. Komolyan gondolom, hogy valós lehetőség, hogy Budapest meg legyen töltve Isten kegyelmével és világosságával.

Ha viszont a szívemben nincs annyi világosság, akkor mi legyen? P. Kende tudja.

P. Kende: Kiváló kérdés. Szerencsére „egyszerű” a válasz.

Ahogy hallgattam ezt, a 45. zsoltár jutott eszembe. Azt mondja: A szívem túlárad ezzel a témával. A zsoltáríró beszél a királyról és a király nagyszerűségéről. Mi úgy értjük, hogy ez egy messiási zsoltár, ami azt jelenti, hogy Jézusról beszél előre az egyik értelmezésében. Sok mindent elmond Róla, a kegyelmességéről, a hatalmáról, az örökkévalóságáról, az Ő trónjáról. Ez az, amiről p. Alexey beszélt, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy a szívünk ne csak tudjon Istenről, hanem izgatott is legyen Őfelőle. Ez olyasvalami, ami parancsra nem történik. Nem mondhatod azt: Legyél izgatott felőle! Mondhatod, de…

Emlékszel, amikor az iskolában összeverekedtél szünetben egy másik gyerekkel, aztán a tanár magához hívott titeket? Azt mondta: Kérjetek bocsánatot egymástól!; és megtettétek. „Rázzatok kezet!” Kényszerűen ezt is megtettétek, miközben azt gondoltátok: Csak lássalak még egyszer!

Igazából ez is olyan, amit nem lehet parancsba adni. Dönthetek úgy, hogy szeretek valakit, és a legjavát akarom. Járhatok ebben, de mi van azzal, hogy tudok-e izgatott lenni felőle? Ezért foglalta össze Jézus úgy a törvényt:

Luk 10:27 … Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat.

Hiszem, hogy azért mondta ezt, mert igazából ez az a része, amiben nagyon nehéz azt hazudnunk magunknak, hogy megy. Egy ember hazudhatja magának: Hát, én nem lopok! Lehet, hogy ma nem teszem, de lehet, hogy egyszer elvettem valakinek a feleségét, vagy valakinek elvettem az előléptetését a munkahelyen…

Emlékszem, egyszer beszélgettem egy sráccal evangelizáció keretében, aki számomra a legutálatosabb fajtából való volt, lányokat futtatott. Fantasztikus volt, ahogy megmagyarázta, hogy ő tulajdonképpen jóember. Tényleg majdnem megütöttem az embert. Igazából ezekben tudunk hazudni magunknak, de azzal kapcsolatban, hogy szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel, teljes elméddel, minden gondolatoddal, az megy-e?

Tudom-e azt hazudni magamnak, hogy megy ez nekem? Szerintem az nagyon nehéz. Hiszem, hogy Jézus ezért mondta ezt, ezért foglalta össze ebben, mert ez annyira nem megy nekünk! Egy ateista sokszor azt mondja: „Én Isten nélkül is tudok olyan jó lenni, mint te. Én mindent meg tudok csinálni Isten nélkül, amit te meg tudsz csinálni.” A válasz az: „Nem! Ezt nem tudod megtenni Isten nélkül. Nem tudod szeretni az Urat, a te Istenedet teljes szívedből. Ez nem megy.”

Visszatérve arra, amit mondott p. Alexey, hogy hogyan csordul túl a szívem azzal az élettel, azzal az üzenettel, azzal a lelkesedéssel. A válasz szerintem az, amit a Példabeszédekben mond. Amikor arról olvasunk, hogy keresd a bölcsességet, azt mondja: „Vásárold meg! El ne add!” Igazából ez a bölcsesség, ahogy itt látjuk leírva, nagyon hasonlít Jézus Krisztushoz. Mert Ő volt az, Aki ebben élt és ebben járt.

Péld 23:23 Szerezz igazságot, és el ne add; sem a bölcsességet, az erkölcsöt és értelmet.

Péld 4:5 Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezz el szavaimról, és ne hajolj el azoktól.

Ha megnézed a Péld 4-et, akkor látod, hogy ott olyan életet ír le, ahol azt mondod a szívedben: Én Isten gondolatait keresem, Isten akaratát keresem, és Isten cselekedeteit keresem. Nagyon sokszor a hívőket arra tanítják, hogy keressék egyiket vagy másikat, de nem mindet. „Keresd Isten cselekedeteit, hogy hol a csoda, de keresed-e Isten gondolatait, az Igét?” Vagy: Keresed-e Isten szívét, az Ő szeretetét egy helyzetben? Vagy: Keresd az Ő gondolatait, fordulj az Igéhez, de ne keresd az Ő cselekedeteit! Igazán mind a háromra szükségünk van.

Ahhoz hogy ismerjem Őt, ahhoz, hogy felkavarodjon a szívem, ahhoz ezekre van szükségem:

– Ismerni az Ő szívét, az Ő szeretetét minden helyzetben közöttünk. – Ez mit jelent a testvéremmel? Mit jelent köztem és az ellenségem között? Mit jelent köztem és egy nem hívő ember között? Mi Isten szíve, hogyan van Ő ezzel?

– Isten gondolatai, az Ő szava. – Keresem, kutatom azt. Mire tanít az engem?

– Isten cselekedetei. – Mi az, amit együtt tehetünk? Hol szolgálhatunk?

Azt gondolom, ha ezek megvannak az életünkben, akkor nagyon jó esélyünk van rá – nem azt mondom, hogy mindig fel vagyok kavarodva, mert az hazugság lenne –, hogy frissességet és örömöt találjunk tartalommal együtt.

Az üzenetben is említettem ezt a verset:

Ján 7:17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.

Ha olvasom a Bibliát, ha akarom ismerni Isten gondolatait, de nem akarok engedelmeskedni neki, nincs vágyam arra, hogy járjak benne, nem döntök úgy, hogy alávetem magam annak, amit olvastam, akkor – én úgy hiszem, azt látom a saját életemben és ebben a versben is – Isten visszatart valamit tőlem. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy én nem vagyok hajlandó belépni abba, amit Ő adna nekem.

Csodálkozom, hogy miért olyan száraz az életem. Azért, mert nem bocsátottam meg, amikor megsértettük egymást valakivel. Aztán elveszítettem egy kapcsolatot, és az életem kisebb és szárazabb lett. Amikor a testvérem elment evangelizálni, és hívott engem is, akkor azt feleltem: „Ó, nem! Én félek.”; és az életem kisebb és szárazabb lett, és elveszítettem valamit. Igazán erre gondolok, ez a 4. fejezet a Példabeszédekben, hogy keresem az Ő szívét, az Ő hozzáállását, keresem az Ő gondolatait, az Ő Igéjét, és keresem az Ő cselekedeteit, akarok járni abban. Aztán azt hiszem, hogy ez a legjobb lehetőségem arra, hogy felkavarodott életem legyen.

Azt hiszem, Spurgeon mondta így: Az öröm a hit vasárnapja. Amikor örömöm van, az ünnepnap a hitemben. Nem mindig történik meg, vannak hétköznapok. Ugyanakkor vannak ünnepnapok is. Azt hiszem, ez az, amire vágyunk. Ha eltökélem magam arra, hogy keresem Őt, akkor nagyon jó esélyem van arra, hogy meglegyen ez a fajta felkavarodás, az öröm, az élet.

P. Alexey, nekem is van egy kérdésem: Te mit válaszolnál a kérésedre? 🙂

P. Alexey: Tyű! Azt hiszem, ezek a szavak szóltak hozzám. A meg nem bocsátástól összezsugorodik az élet. Tudnál erről még beszélni? 🙂 Azt hiszem, ez nagyon fontos.

Ha a szívemnek van szabadsága, akkor nincs szárazság, és nem zsugorodik össze. A szívem vagy kicsi, védekező és száraz, vagy tele van fénnyel és szabadsággal, és akkor képes vagyok adni, kapcsolódni.

Tegnap Kecskeméten annyira kiemelkedő időnk volt. Nagyon meleg volt, tizenegy körül, igen későn értünk oda. Majdhogynem megfőttünk. Nem tudtunk kinn megállni, muszáj volt bemenni egy kávézóba. Talán tíz-tizenöt percet beszélgettünk, mire lehűltünk. Aztán kimentünk, talán tíz ember volt ott, és megkérdeztem tőlük: Miről beszélgettek? Azt felelték: A hitről beszélgettünk, ami nincs nekünk mindig, és az erőről beszéltünk még, ami a legtöbbünknek nincs meg. „Érdekes téma!” – mondtam, és a szívemben egyből éreztem, hogy meg akarok osztani valamit, mert láttam valami valósat ott. Nem teológiáról volt ott szó, hanem valóban a dilemmáját mondta el, és ez megnyitotta az én szívemet is. Isten azonnal annyira nagyszerű friss szavakat adott.

Tudod, mit láttam? Láttam az emberek arcát, hogy kezdett ragyogni, és megnyíltak. Éppen ez az, amikor szabadság kerül a szívbe. Nem volt semmi takargatni való. Akkor beszéltünk arról, hogy nekem is sokszor nincs hitem, küzdök ezzel. Honnan lehet hitem? Erről ment az egész beszélgetés, hogy hogyan legyen hitünk Istenben. Talán negyed órát beszéltünk, és aztán még az istentiszteleten is erről volt szó, a hitről és az azonosságról.

Úgyhogy a válaszom az, hogy meg kell ismernünk Jézus szívét egy nagyon bensőséges módon. Mondd el Neki, hogy mit érzel igazán. Ne azt, amit tudsz Istenről, hanem azt, ami az igazi gondod. Néha nagyon kemény dolgokat tudunk ilyenkor mondani. Ám ha ezt megtesszük, akkor Isten megnyitja az Ő szívét. Azt hiszem, ez fontos alapelv.

Kérdés: Mi a véleményetek a predesztinációról, a kiválasztásról? Valaki megkapja, valaki nem kapja meg? Érdemes-e küzdeni, hajtani, vagy teljesen felesleges?

P. Kende: Ez egy olyan beszélgetés, aminek sosincs vége. Egészen kiváló, és általunk nagyon tisztelt teológusok vannak mindkét oldalán ennek a vitának. Vannak versek, amik úgy mutatják, hogy az embernek van szabad akarata, döntése, felelőssége, és az üdvösség ebből jön. Aztán vannak versek, amik úgy mutatják, hogy ezt Isten már eldöntötte, megcsinálta, és teljesen Őrajta múlt az egész. Egy nagyon valós értelemben ez egy olyan rejtély, aminek nem hiszem, hogy ismerjük a teljes magyarázatát, de elmondom, hogy mit gondolunk erről.

Ahogy én megértettem, kétféle leírása van ennek a Bibliánkban. Az egyik az, amelyik elmondja Isten örökkévaló szemszögéből:

Róm 8:29-30 Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Amikor Isten szempontjából nézzük, akkor azt látjuk, hogy Ő ismert minket előre, pontosan tudott minden döntést, minden lépést, és aszerint, hogy ismert bennünket, lenyűgöző módon úgy alakította a tervét, hogy elrendelt bennünket, és beleillesztett minket az Ő tervébe. A hiba az lenne, ha egy olyan magyarázatot adnánk, amely lekicsinyíti Isten mindenhatóságát.

A másik oldalról a hiba viszont az lenne, ha az embernek a döntési szabadságát eltüntetnénk a képből. Egyiket sem tehetjük meg. Mert ha az embernek elveszed a szabad akaratát, akkor az ember nem felelős. Akkor hogyan lehet felelőssé tenni azért a döntéséért, hogy nem választotta Jézust? Nem lehetséges, hogy ez így legyen, mert az ember felelős emiatt. Tehát ha az örök, vagy inkább úgy mondanám, hogy az ok-okozati nézőpontból nézzük, akkor azt látjuk, hogy Isten volt az, Aki először mozdult; Isten ránézett az illetőre, és azt mondta: „Ő Engem választ, hinni fog. Eleve ismerem őt. Tudom, hogy Engem fog választani. Úgyhogy elrendeltem.”

Amikor időrendben nézzük, akkor csak azt látom, hogy Isten hív engem, és én döntök, üdvösséget kapok, és úgy tűnik, mintha az egész rajtam állt volna, és megvan a szabadságom. Nyilván a szabadságom korlátozott, de ugyanakkor van szabadságom a döntésre. Amikor bejövök a hitbe, akkor elolvasom ezt a verset Róm 8-ban, és akkor azt mondom: Ó, szóval Te mozdultál előbb, Uram! Isten azt mondja: Igen, Én elrendeltelek téged, öröktől fogva kiválasztottalak téged.

Ez az én megértésem a dologról. Ugyanakkor sok téma van, amiben kénytelenek vagyunk alázatosnak lenni Istennel kapcsolatban. Példa erre a Szentháromság, ami annyira „magától értetődő” mindenkinek. Ez olyan téma, amivel kapcsolatban, ha lehet, nem megyek bele helyzetbe, ahol emberek vitatkozni akarnak erről. Nagyon szívesen elmondom, hogy mi a véleményem. Azt hiszem, hogy az előbbi témában egyik oldalt sem szabad csökkenteni, sem az ember döntési felelősségét, sem Isten teljhatalmát.

P. Alexey: Nagyon érdekes, én is éppen Róm 8:29-en gondolkoztam. Azt mondja: Akiket eleve ismert… A kifejezés, hogy eleve ismert, azt jelenti, hogy Ő látta az örökkévalóságban. Szerintem, csak egyetlenegy személy volt eleve elrendelve, mégpedig Jézus Krisztus. Hiszen Ő el volt rendelve arra, hogy meghaljon, de mi nem voltunk, a kép miatt, hogy az Ő képére lettünk teremtve. Gondolj bele, Isten az angyalokat nem a Saját képére teremtette, de mi különlegesek vagyunk. Ha alaposan végiggondolom, hogy van szabad akaratunk, szabad választásunk – és ez nagyon fontos –, akkor tényleg arról van szó, hogy Ő előre tudta.

Hozzászólás: Éppen a múlt héten hallgattam ezzel kapcsolatban valamit. A válasz erre egy nagyon érdekes kifejezés, koncepció volt, ami feloldja, megválaszolja ezt a problémakört. Ugyanaz a magyarázat, ami elhangzott, semmi új nincs benne, de van erre egy kifejezés, ami azt jelenti, hogy Isten az összes lehetséges ember összes lehetséges cselekedetét tudja, hiszen Ő az időn kívül van. Egyébként az ihletéssel kapcsolatban merült fel ugyanez a kérdés.

P. Alexey: Kezd érdekes lenni. Izgalmas. Egy gondolatot még hozzátennék. Meg kell értenünk, hogy egy hatalmas konfliktus közepén vagyunk. A szellemi térben hatalmas háború zajlik. Tudjuk, hogy a munka el lett végezve, Krisztus bevégezte. Annak ellenére, hogy a munka el lett végezve, a háború zajlik, illetve rengeteg hazugságban járunk, hazugságban hiszünk. Mert a szellemi térben a démonok és Sátán még mindig harcolnak. A mi hitünkért harcolnak.

Ha beadjuk a derekunkat a hazugságnak, akkor az a hazugság az életünk hátralévő részére megkötöz. Még akkor is, ha a fejünkben tudjuk az igazságot, de a szívre hatással van. Ahogy p. Kende mesélte a meg nem bocsátásról, ez egy hatalmas téma. Rengeteg keresztény, újjászületettek is, belül ragaszkodnak hozzá, és nem tudják elengedni. Ezért van az, hogy Istennek van egy hatalmas és nagyszerű terve számunkra, és előfordul, hogy mi egészen más koncepciókhoz ragaszkodunk.

Egyetértesz? Akkor tegyünk valamit ezzel kapcsolatban. Mit tegyünk? Van egy ilyen ódivatú kifejezés, és nagyon tetszik. Jézus a szolgálatát egyetlen kifejezéssel kezdte, Keresztelő János is ezzel kezdte a szolgálatát, Pál apostol is ezzel kezdte a szolgálatát. Feltámadása után is Jézus Krisztus ezzel folytatta a szolgálatát. Tudod, mi ez a kifejezés? Azt mondta Jézus: Térjetek meg, és higgyetek! Amikor feltámadt, beszélt a gyülekezetekkel, Jel 2-3. Azt mondta: „Térjetek meg! Változtassátok meg a gondolkodásotokat!” Azt hiszem, hogy ez fontos felhívás.

Azt gondolom valamiért, hogy ha ez a megtérés – az, hogy a szívemben megbánom, elfordulok – nem történik meg, akkor nem tudok hinni igazán. Lehet, hogy van tudásom, megfelelő ismeretem, de a szívemre nincs hatással, meg van sebezve. Hála Istennek a kegyelemért, amikor kezdünk azon elmélkedni, hogy mink van – az, amit nem érdemeltünk meg –, és hogy mit tett Isten a kereszten. Ezen újra és újra gondolkozom, és akkor a szívem kezd megolvadni. Erre van szükségünk. Lágy szívre van szükségünk, és a megfelelő gondolatokra. Ahhoz, hogy kegyelemben járjunk, és hogy meg tudjuk tölteni a várost Isten kegyelmével.

P. Kende: Még a kiválasztásról egy gondolat, ami személyesen szerintem fontos nekünk. Ha felismerjük, hogy Róm 8:29-30 versek mit jelentenek – ismert téged eleve, konkrétan téged, ha hívő vagy, magadra tudsz mutatni, és elmondhatod: én elve el vagyok rendelve, én el vagyok hívva, én vagyok megigazítva, én vagyok megdicsőítve –, ez hatalmas erővel bír a hívő életében. Mert ez a helyzetünkről szól. Ez nagyon fontos számunkra.

Ahogy p. Alexey annyira nagyszerűen mondta, az ellenség vágya mindig az, hogy a biztonsági helyzetünkből kibillentsen. Az egyetlen mód, ahogy ezt meg tudja tenni, az a hazugságok. Nincs más ereje. Hazug volt az elejétől fogva. Az igazság ereje nincs az ő oldalán soha. Nincs igazság, amit használni tudna, amivel ki tudna billenteni téged, hanem csak a hazugságok vannak. Az, hogy azt mondja, nem vagy szeretett, nem vagy kívánatos, felesleges vagy, nincs jövőd, nem tudsz ezt vagy azt tenni, nem tudsz felállni… Ezeket mondogatja neked.

Egy értelemben nem szeretek idős emberekkel beszélgetni, és persze szeretek is velük beszélgetni. Nem szeretek, mert gyakran ilyesmiket mondanak: Én a múlt vagyok, az életemnek vége, számomra már semmi nincs itt, csak a TV, az újságok és a keresztrejtvény. Ezt utálom, mert ez hazugság. Ver még a szíved, van elméd, tudod használni Istennel. Ez az oka annak is, hogy szeretek velük beszélni, mert tudom nekik mondani, hogy ez hazugság, ez nem igaz.

Azt mondom nekik: „Itt vagy. Az életed a mostban van. Lehet, hogy már csak egy éved van, lehet, hogy csak fél év, lehet, hogy öt, nem tudom, de mi lenne, ha inkább nem csak a halált várnád, hanem csinálnál is valamit? Szeretnél valakit, szolgálnál valakit, valaki felé szolgálnál Jézussal. Ez nagyszerű. Mert a hazugságok nagyon megnyomoríthatnak, megrabolnak.” Istennek annyi mindene van számunkra!

Kérdés: Ugyan nem sértődtem meg, de azt mondtátok a színpadon a legtöbben, hogy a legjobb embereket kiküldjük. Mi pedig itt ültünk. Milyen értelemben igaz ez az állítás?

P. Kende: Én is itt ülök a gyülekezetben. 🙂 Én sem lettem kiküldve. Megbánom ezt a kijelentést, és hamut szórok a fejemre. 🙂 Biztos van valami értelme. Ez egy hasonlító állítás volt, miközben mi nem hasonlítgatunk, 2Kor 10:12. Nem hasonlítjuk magunkat. Nem fogom még egyszer ezt mondani. Bocsánat.

Nincs igazán jó válaszom erre a kérdésre, de talán mondhatom azt, amikor ApCsel 13-ban azt mondja: Kiválasztottam őket erre a munkára.; akkor az azt jelenti: „Van tervem a számukra. Számukra, mindenki más számára, akiket meg fognak érinteni, és a gyülekezet számára is. Úgyhogy, amikor kikülditek őket, akkor ők erre a legjobbak.” Mert számukra ez Isten akarata. Úgyhogy azt hiszem, ebben az értelemben mondjuk így, hogy talán ők erre a legjobbak.

P. Alexey: Azt hiszem, hogy ezek a hozzászólások, amiket teszünk, lehetnek jók és nem jók, és hatással vannak ránk. Mert azonosulunk velük. Azt gondolom, hogy legjobb, ha úgy élünk, mint Keresztelő János. Volt egy elhívása, és mindnyájunknak van elhívása, de mindenkinek más.

Ézs 43-ban nagyon precízen beszél Keresztelő Jánosról. Kicsit Kecskeméten is volt erről szó: az azonosságból származó erő. A farizeusok odamentek Keresztelő Jánoshoz, és meg akarták tudni: te ki vagy? Mert igazán felforgatta a várost, és nagyon erőteljes volt. „Ki vagy te?” Amikor én megkérdezem p. Kendét: Te ki vagy?; akkor ő azt fogja mondani: P. Kende vagyok, a vezető pásztor Budapesten. Valaki mondhatja erre: Ezt tisztelem, de ez nem válasz a kérdésre. Ez arról beszél, hogy mi a pozíciód. Úgyhogy ezzel a kérdéssel bárkit nagyon hamar össze lehet zavarni.

Amikor Keresztelő János kezdte a szolgálatát, és a farizeusok feltették neki ezt a kérést. Tudod, mit mondott? Tökéletesen idézte azt, amit Isten mondott őróla korábban: Kiáltó szó vagyok a pusztában. Csak gondoljuk végig, hogy micsoda hatalmunk van nekünk most hívőkként! Mit mondott nekünk Isten arról, hogy kik vagyunk mi? Isten igazságossága. Ennyi! Isten igazságossága vagyunk. Hisszük ezt? E szerint működünk? Vagy csak könnyen kihívnak minket?

Amikor jönnek a körülmények, vagy valaki tesz egy megjegyzést, akkor lehet, hogy a szívemben máris megsértődöm, vagy alacsony értékűnek vagy elutasítottnak érzem magam. Így van ez? Ez azt mutatja, hogy nem igazán vagyok meggyökerezve Isten szeretetében. Nem vagyok biztos benne, kételyeim vannak. Tennünk kellene, rúgjuk ki ezt a kételyt a szívből. Mondjuk azt: „Olvastál már rólam? A Biblia azt mondja, hogy én vagyok Isten igazsága.” Abban pillanatban, ahogy bíztam Istenben, elkapom ezt. Mert újjászületett vagyok. Ez mindent felold, és nem tudom elveszíteni, nem tudom elfelejteni. Mert ez már nekem lett adva. Ez az én kincsem. Ebben az azonosságban élek.

P. Kende: Lenne valami, amiért imádkozhatnánk. Baltimore-ban beszélgettem néhány nepáli pásztorral. Korábban ott egy traktátus kiosztásáért két év börtön járt. Megváltozott ez, szabaddá tették, és most úgy terjed az evangélium, mint a futótűz. Igazán válaszolnak Krisztusnak. Sok gyülekezet van.

Most viszont a parlament elé került egy törvénytervezet, amivel szeretnék ezt megszüntetni. Tehát nem csak az evangelizáció lenne bűncselekmény, hanem a következő is. Ha például egy hinduval beszélgetek a vallásról, és megkérdezi, hogy mi az én vallásom, mire elmagyarázom neki a kereszténységet, és ezek után elmegy a rendőrségre, és elmondja, akkor én mehetek börtönbe. Tehát nem én mentem oda hozzá, nem én szólítottam meg, nem adtam neki traktátust, hanem ő kéredzett engem, és én csak elmagyaráztam. Ha ezután megy el a rendőrségre, és azt állítja, hogy megsértettem őt a vallásában, akkor engem bebörtönöznek. Ez az új törvény a parlament előtt. Ez Nepál most.

Nagyszerű munka zajlik mindemellett. Az egyik pásztornak van háromezer levelező diákja a bibliaiskolában. Háromezer! Ami azt jelenti, hogy lejönnek a hegyről, elgyalogolnak a városba, felszállnak a buszra, elmennek a nagyvárosba, ott kapnak valami hanganyagot, és azzal visszamennek a lakóhelyükre. Sokszor napokat kell gyalogolniuk, és megteszik. Ez igazából nagyszerű. Valószínűleg sokkal több is zajlik, nem csak az, amit mi csinálunk. Hálásak vagyunk a nyitott évekért Nepálban.

vasárnap 16:30)

Kategória: Egyéb