Beszélgetés (rap)

2016 június 19. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés Az életünk üzenete, és az ellenállás c. üzenethez kapcsolódik. (2016. június 19. vasárnap 16:30)

P. Musztafa: Sok gondolatom lett, és az egyik az, hogy a kegyelmi üzenet mennyire kihívó. Gondoltál már erre, hogy a kegyelmi üzenet kihívó? Mert az ember van vágy törvényeskedésre.

Amikor az emberek a törvényről beszélnek, akkor könnyű azonosulni. P. Matti mondta egyszer, hogy a legkönnyebb vallás a muszlimok vallása, az iszlám. Miért? Mert ott elmondják neked, hogy hányszor kell imádkozni – ötször – megadják az irányt is, hogy merrefelé kell imádkozni, lépésről lépésre leírják, hogy mit kell csinálni, mit nem kell csinálni. Nagyon könnyű vallás, mert mindent elmondanak, amit meg kell tenni. Könnyű kikapcsolni az agyadat. Miért gondolkodnák, ha mindent megmondanak? Az emberek ezt általában szeretik.

Amikor azonban a kegyelemről beszélünk, amikor szabadságod van Istennel járni, amikor igazából az kell, hogy kövesd Istent, és semmit nem mondanak meg, hogy mit kell csinálni, és senki nem ítél téged, az kissé gyanús. A természeti embernek bűzlik. Mert szeretjük, amikor valaki megmondja. A lelkünk porhoz tapad. És kihívó a kegyelmi üzenet.

P. Kende beszélt arról, hogy voltak, akik elmentek a gyülekezetből, mert szerintük túl sok a kegyelem. Ugyanez történt Közép-Ázsiában. Amikor p. Mattival szolgáltam, egy ember azt mondta neki: Elmegyek a gyülekezetből, mert túl sok kegyelem van itt. Először nem akartam elhinni, hogy ezt komolyan mondja. Azt gondoltam, csak viccel, de nem, hanem ez komolyan zavarta őt.

Persze van egy másik oldala is ennek. Amikor azt mondják az emberek: Hát ez törvényeskedés! Amikor neked az emberek az egyik oldalról ezt mondják, a másik oldalról azt, akkor mi jut eszedbe? Te személyesen hogy írnád le ezt? Mit mondanál erre? A Biblia azt mondja, hogy ez gyerekes dolog. Ahogy hallottam az üzenetet, eszembe jutott a Mát 11:16-tól kezdődő írásrész:

Mát 11:16-18 De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és így kiáltoznak a többieknek: Fuvoláztunk nektek, és ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és ti nem sírtatok. Mert eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.

János aszkéta életet élt, és azt mondták rá, hogy ördög van benne. „Nem ilyen, mint mi, furcsa ember. Nem eszik, nem iszik, akkor ördög van benne!” Ez az egyik oldala.

Mát 11:19 Eljött az Emberfia, aki eszik, iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! …

Igazából csak ez a gondolat jött, hogy én nem akarok ebbe belemenni, és ilyen gyerekes dolgokkal foglalkozni. Mert felnőtt emberek vagyunk. Annyira elképesztő, hogy van szabadságunk! Szabadságod van Istennel járni. Szabadságod van olvasni és tanulmányozni a Bibliát. Szabadságod van alávetni magad Istennek. Szabadságod van figyelni Istenre, és tenni azt, amit Ő kér tőled. Szabadságod van arra, hogy ne legyél negatív. Szabadságod van nem ítélkezni. Ez mind szabadság.

Arra szabadított meg minket Isten, hogy ne legyünk gyerekek, hogy a külső dolgok ne befolyásoljanak. „Fuvoláztunk nektek, és ti nem táncoltatok.” Tényleg nem táncolunk, és a természeti embernek ez nem tetszik. A világban a gyülekezet ma fény, só…, és az ördög szeretne manipulálni a gyülekezetet. Nem tetszik nekik, hogy a gyülekezet nem táncol, amikor sípol az ördög.

Látjuk, hogy a világ hogyan változik! Megdöbbentő, micsoda sebességgel változik! Isten viszont nem változik. Az üzenet nem változik. A külvilág nem befolyásolja az üzenetet, ami Istentől jön. Ugyanaz az üzenet, ugyanaz a kegyelem, ugyanaz a szeretet, megbocsátás, szentség… Gondolj erre, hogy a szentség nem változik. Vannak emberek, akiket használ az ördög, és próbálják befolyásolni a gyülekezetet.

Amúgy nagyon mérges vagyok az egyik internetes közösségi oldalra. Ha te is használod azt az oldalt, ne legyen emiatt bűntudatod, csak egy dolgot szeretnék mondani mindenkinek: Nézd meg, hogy mire mondod, hogy tetszik. Kérlek szépen, figyelj oda! Nézd meg, hogy ki az az ember, aki írta. Mert amikor én kifejezem, hogy tetszik, akkor az egy aláírás tőlem. Bármit aláírsz? Szerintem nem. Elolvasod, ugye? Nekem ez kicsit ugyanilyen. Felelősségem van.

Nézd meg ki az, aki írja azt a bejegyzést! Hűséges-e, jár-e a gyülekezetbe, szolgál-e, jó bizonysága van-e… mi van azzal az emberrel? Ha azt látod, hogy annak az embernek az életét nem tudod aláírni, és szellemi tartalmakat oszt meg mindenféle törvényeskedő prédikátortól, ne írd alá! Kérlek, ne írd alá! Menj tovább! Rejtsd el azt a tartalmat! Legyél felnőtt! Ne legyen az, hogy valaki fuvolázik, te pedig táncolsz, és a tetszésedet fejezed ki erről. Legyen meggyőződésed!

Van, aki azt mondja, hogy ez a tetszésnyilvánítás semmiség. „Ó, az semmit nem jelent!” Kicsiny dolgokból kezdődik minden, aztán nagyon messzire vezet. Mert a csata a gondolkodásért megy. Azért, hogy hogyan gondolkodunk. Annyira a szívemen volt ez! Kárhoztatni nem szeretnék senkit, csak bátorítalak. Figyelj! Mert a világ fuvolázik, és siratót énekel, és azt akarja, hogy te válaszolj erre. Nekem többször megvolt már a válaszom, annyira akartam válaszolni, de végül azt mondtam, hogy nem. „Nem fogom megtenni! Személytelen az egész, majdnem teljesen biztos, hogy nem tudok elérni semmit, inkább személyesen beszélek az emberrel, és próbálom bátorítani.”

Az üzenet valóban nagyon bátorító volt! Azt mondta p. Kende, hogy Krisztus üzenete kihívó. Nem arra igyekszik, hogy az elvárásainkat teljesítse. Igazából ez nagyon tetszett nekem, frissítő volt számomra.

Hozzászólás: Isten minket folyamatosan kihív. Ugyanakkor szabadságot ad. Pál azt mondja 1Kor 6:12-ben: Minden szabad nékem, de nem minden használ. Néhány verssel később azt mondja: A ti testetek a Szent Szellem temploma. Salamon pedig folyamatosan arról beszél a Példabeszédekben: Vigyázzatok a szívetekre! Nem a fizikai szívünkre, ami a vért pumpálja – bár vigyázni kell rá, mert egy életünk van –, hanem inkább a szellemi szívünkre.

Igazából sokat gondolkodom azon, hogy mi a jobb? Az, ha táplálom a régi természetemet, és időnként a keresztre küldöm, vagy az, ha hagyom éhen halni, ha nem foglalkozom vele, ha nem töltöm be szükségeit? Úgy értem, hogy nem foglalkozom a világ dolgaival. Ha jól emlékszem, Jézus azt mondta a főpapi imájában: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból… A világban vagyunk, vannak kívánságok, szeretünk dolgokat, szurkolunk… Nehéz az egyensúlyt megtalálni, de válasszuk Istent!

P. Kende:

Kol 3:5a Öldököljétek meg azért földi tagjaitokat:

Ami azt jelenti, hogy nem táplálom a régi bűnös természetem vágyait. Hogyan teszem ezt? A válasz az, hogy személyesen kell a kereszthez mennem.

Valós lehetőség számomra, hogy táplálom a régi bűnös természetemet, és így az erőre kap. Isten nem ezt az életet tartogatja nekem. Valóban vannak vágyaim, vannak érdekeim, amelyek nem kapcsolódnak a kereszténységemhez. A kérdés az, hogy mit táplálok. Megnézhetek-e egy pornófilmet úgy, hogy nem táplálom a régi bűnös természetem? Azt gondolom, hogy nem. Azzal táplálnám a régi bűnös természetem. Mondhatnék nagyon sok más példát. Lerészegedhetem-e úgy, hogy közben nem táplálom a régi bűnös természetem? Azt gondolom, hogy nem.

Tetszhet-e a klasszikus zene? Ezzel azt próbálom mondani, hogy lehet semleges terület. Azt gondolom, hogy lehet. Kedvelhetek sportokat? Ez is lehet semleges terület? A válasz szerintem az, hogy lehet. Igazán a szívemen múlik. A szívemen múlik, hogy mit táplálok vele. Nézhetek sportokat. Hogyan teszem? Úgy, mint néhány focirajongó, hogy nézem a kedvenc csapatomat, és azt kívánom, hogy bárcsak mindenki más meghalna? Nem hiszem, hogy ezt az új-emberben meg tudnánk tenni. Ezzel a régi természetemet táplálom, mert gyűlöletben élek. Azt gondolom azonban, hogy lehet semleges terület. Megnézheted a gyermeked meccsét. Mert nem gondolom, hogy ez bűnös dolog lenne. Lehetsz az új-emberben, szeretheted a gyermeked, imádkozhatsz érte, támogathatod, és ez rendben van.

Sok kérdés van ezt illetően, és nem hiszem, hogy lehet objektív vonalat húzni. Lehet, hogy valaki ugyanazt a meccset nézi, mint én, és neki gyűlölet van a szívében, nekem pedig nincs. Én csak élvezem a meccset, élvezem, hogy jól játszanak, lehetek a Szellemben, miközben nézem, és ő meg nem. Azt próbálom mondani, hogy nincs egy külsőségek alapján objektíven meghúzható vonal.

Az előbbi vers viszont azt mondja: Öldököljétek meg azért földi tagjaitokat. Azt mondja, hogy döntést kell hoznom ezt illetően, hogy nem táplálom a régi bűnös természetem, és a Szellemben akarok járni. Hogyan teszem ezt? A válasz az, hogy amikor a régi bűnös természetem kíván valamit, akkor csak a kereszthez megyek, és azt mondom: Uram, halott vagyok; Róm 6. Így vagyok magammal. Nem megyek arra a helyre, nem élem azt az életet. Nem nézek más nőkre. Nem játszom azzal a gondolattal, ami lefelé vinne engem a lejtőn, vagy azon az úton visz, ahol nem kéne lennem. Azt gondolom, hogy ez fontos számunkra.

Ezt nem tudom a saját erőmből véghezvinni. A keresztre van szükségem. Vissza kell mennem a kereszthez a szívemben. Ez az egyetlen válaszom. Abban igazad van, hogy ez egy trükkös egyensúly.  Mert könnyen és sokszor elrontom. Így van ez! Jak 3:2 sokszor elbukunk sok dologban. Fel kell kelni, és tanulni kell. Ahogy tanultam én is.

Vannak bizonyos bűnök az életemben, kísértések, amelyek kopogtatnak a szívem ajtaján gyakran. Zsid 12-ben ír megkörnyékező bűnről. Nekem is van ilyen, ami kopogtat a szívem ajtaján. Megtanultam, hogy sokszor csak közösségre van szükségem. Arra van szükségem, hogy testvérekkel legyek, és a bűn elillan. Néha csak imádnom kell, néha imádkoznom, de a szívemben mindig nemet kell mondanom: „Én a kereszthez megyek. Ezt leteszem. Ez halott. Ez nem én vagyok. Én egy új ember vagyok Krisztusban, és ez nem az én erőm. Megölöm a földi tagjaimat.” Ez azonban nem az én erőm, hanem Krisztus munkája.

P. Duló Atti: Az üzenetben volt szó a felelősségről, és azt hiszem, hogy a kulcs – amit a hozzászólásban is hallottunk – az egyensúly megtalálása. Olyan személy vagyok-e, aki felvállalja a felelősséget? Tisztában vagyok-e azzal, hogy hívőként van felelősségem? Mert nagyon könnyű – ahogy p. Zoli beszélt erről – gyerekként élni. Nagyon könnyű úgy élni, hogy mindig áthárítom a felelősséget, és közben ezt csinálom, azt csinálom, amazt csinálom, bármit megengedek magamnak, és aztán mindig másra hárítom a felelősséget.

Isten azt szeretné, ha felvállalnánk a felelősséget. Ő tanít minket erre: Gal 6:7 amit vetsz, azt fogod aratni. Felelősséggel tartozol. Nemrég hallottam p. Schaller-től egy üzenetet, ahol Mát 16-ról beszélt. Ott Jézus azt mondja: Vigyázzatok a farizeusok és a szadduceusok kovászával. Van felelősséged, vigyázz!

Pál azt mondja Timóteusnak, 2Tim 4:2 feddj, ints, és akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, hirdesd az evangéliumot, mert lesznek, akik az egészséges tanítást elhagyják, és viszket a fülük. A viszket a fülük azt jelenti: „Pásztor! Beszélj nekem kicsit a hústestemhez. Pátyolgass kicsit! Állj mellém, amikor testben vagyok. Bátoríts abban!” Nagyon sok üzenetet hallhatsz más szolgálatokban, ami a hústesthez szól.

Úgyhogy felelős vagyok. Mivel táplálom az elmémet? Amit p. Kende mondott az előbb: ha pornó filmeket nézek, akkor nem mondhatom azt másik emberre, hogy ő a hibás. Még akkor sem, ha ő adta a filmet. Én vagyok a felelős. A felelős én vagyok. Azért, hogy mit engedek be az elmémbe, én vagyok a felelős. Nem háríthatom át a felelősséget másra. Az kinek a felelőssége, ha házas emberként megkívánok egy másik nőt? „Isten! Te vagy a hibás! Te tetted oda. Te engedted meg!” Nem! Nem vagyunk gyerekek. Pál azt mondja:

1Kor 13:11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

Ez a mi felelősségünk. Isten ezt akarja, hogy legyél felelős. Felnőttként gondolkozz! Ez nem gyógypedagógia, ahol a felelőtlen ember szabadon élhet. Ez Isten Gyülekezete, Krisztus Teste. Ő azt akarja, hogy felelősségteljesen éljük az életünket. Olyan könnyű a kegyelemmel takarózni! Olyan könnyű azt mondani: De hát kegyelem van! Igen, kegyelem van. Viszont Tit 2-ben azt mondja, hogy a kegyelem arra tanít, hogy elhagyjam a világi kívánságokat, az istentelenséget, és szent életet éljek. Erre tanít a kegyelem.

A kegyelem nem jogosítvány a bűnre. A kegyelem nem jogosítvány a felelősségre, a kegyelem tanít. A kegyelem közelebb visz Istenhez. Megtanít arra, hogy elhagyjam az istentelen dolgokat, a világi kívánságokat. Isten ezt szeretné, hogy éljünk felelősségteljes életet. Vigyázzunk, hogy mit engedünk be az elménkbe!

Aztán, ha már bekerült valami az elménkbe… Mert vigyázhatok én arra, hogy mit engedek be az elmémbe, de a légkörből, a világból jönnek különféle impulzusok, amiket egyszerűen nem tudsz elkerülni. Mész az autóval, és az út mentén mindenhol ott vannak az óriásplakátok. Amint felszállsz a villamosra, hallod, ahogy az emberek beszélgetnek, és hallasz dolgokat. Mit kezdek ezzel az információval? Itt a megoldás 2Kor 10:5-ben. Felelős vagyok. Mivel tudom ezeket a magaslatokat lebontani? Azzal, hogy megítélek minden gondolatot, odaviszem az információt a kereszthez. Megnézem, hogy egyezik-e az Igével, azzal, amit tanulmányozok. Ha nem egyezik, akkor kuka, akkor nem engedem be a lelkembe. Felelős vagyok.

Ami bemegy az elmédbe, és az elmédből bekerül a lelkedbe, az hatással lesz az életedre. A szív teljességéből szól a száj. Ami a szívedben van, az fog kibuggyanni a szádon, az fogja meghatározni a gondolataidat. A gondolataid fogják meghatározni a szavaidat, a gondolataid fogják meghatározni a döntéseidet, a gondolataid fogják meghatározni a cselekedeteidet. Felelősek vagyunk. Mit engedek be? Mert a hit hallásból van, és ha valamit nagyon sokat hallasz, azt előbb-utóbb el fogod hinni. Nekünk Krisztus beszéde az, ami a hitünk alapját képezi.

Hozzászólás: Na, de mi emberek vagyunk. Nem tudunk így élni.

P. Kende: A hívőnek van egy különleges válasza, ami nem elérhető annak, aki nem hívő. Erről beszél Pál 1Kor 3-ban. Azt mondja a gyülekezetnek – átfogalmazom: Ha hústest szerint élsz, akkor nemde olyan vagy pusztán, mint egy ember. Ez egy ámulatba ejtő kijelentés. Mert nemde tényleg pusztán emberek vagyunk, igen, de 1Kor 2-ben leírja, hogy három emberi állapot létezik. Az egyik a természeti, ami azt jelenti, hogy még nem ismeri Jézust. Egy másik az, aki ismeri Jézust, de még mindig a régi módon él, a régi természetében.

Aztán 1Kor 2-ben leír még egyet, a szellemi embert. Ez olyasvalaki, akinek Jézus jelen van az életében, követi Őt, Vele jár, és a Szent Szellem vezeti. Ez másféle élet, különbözik a természeti élettől. Mások a motivációk, mások a válaszok a problémákra, de ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, és néha ugyanúgy elbukik. Viszont másik természet. Ezt tanuljuk hívőkként. Igen, sokszor úgy érezzük, hogy lehetetlen, de ha tanulunk járni a Szellemben, akkor csodálatos, mert egyre inkább azt találjuk, hogy van kapacitásunk engedelmeskedni Istennek, hogy szabadok legyünk a bűntől.

Ránézünk valamire, mint pl. a Tízparancsolat, és az életünk annyival ez fölött van, ami annyira bámulatos! Mert amit Jézus adott nekünk, az sokkal magasabb, mint a Tízparancsolat! Nem csak azt mondja, hogy ne legyél házasságtörő, hanem azt mondja, ha ránézel egy nőre, aki nem a feleséged, és megkívánod, akkor már megtetted. Ha ránézel valakire és gyűlölöd, akkor már gyilkos vagy. Ez túl magas mindenkinek. Mármint senki sem tudja ezt így csinálni. Hacsak nem a Szent Szellemben. Bámulatos! Lehetséges nekünk, hogy szeressük az ellenségeinket. Megbocsáthatunk olyat, amit lehetetlen megbocsátani. Csodálatos!

Valamit még szeretnék hozzáfűzni.

Zsolt 69-ban Dávidnak van egy érdekes állítása. Ő Izrael királya, úgyhogy van felelőssége. Felelősségteljes helyen van. Nekem nagyon tetszik ez az ima, ez a mondat:

Zsolt 69:6 (7) Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!

Ámulatba ejtő mondat ez egy vezetőtől. Néha az emberek ezt félreértik, és úgy érzik: „Ez az én kiutam a felelősségből. Van egy jegyem ki a felelősségből. P. Atti mondta, hogy Isten felelős embereknek hívott el minket. Rendben, nagyszerű, de most azt mondom Istennek: Uram, nem vagyok felelős az életemért, hanem az a Te felelősséged. Ennyi! Úgyhogy nem fogok felelősségteljesen élni, hanem nemtörődöm leszek. Mert bízom Istenben.” Itt nem ez az üzenet.

Ez olyasvalami, amit meg kell értenünk a zsoltárokban. Nem arra bátorít minket, hogy felelőtlenek legyünk, hanem arra bátorít minket, hogy bensőségesek legyünk Istennel. Arra bátorít minket, hogy nyitottak legyünk Istennel, hogy bátrak legyünk Istennel, hogy olyanokat mondjunk el Neki, amiket még a legjobb barátainknak sem mondanánk el. Még a legjobb barátomnak sem nyitom meg annyira magam, mint Istennek. Teljesen nyitott vagyok Őneki.

Ezt csinálta Dávid. Azt mondta: „Istenem, ismered az én ostobaságaimat, és én is ismerem. Uram, kérlek, én vagyok itt a vezető, nem szeretnék senkit sem félrevezetni, nem szeretném, hogy megszégyenüljenek miattam. Istenem, kérlek, segíts nekem ebben.” Úgyhogy nem elhárítja a felelősséget, hanem segítséget kér. Tudja, hogy van felelőssége, de azt mondja: Istenem, ez túl nagy nekem!

Úgyhogy ez a másik oldala a képnek, amiről p. Atti beszélt. „Felelősségem van, de Istenem, szükségem van a Te segítségedre! Annyira képtelen vagyok! Úgy tűnik, nem tudom, hogy mit csinálok.” Emlékezz Mózesre! Isten elhívta őt 2Móz 4-ben, a fejezet elején, és aztán elment a fáraóhoz. Aztán mi történt a zsidókkal? A sorsuk még rosszabb lett, mint előtte volt. Még rosszabb lett, mert fáraó megharagudott rájuk: „Jött ez a zsidó, aki szólt a többi zsidóhoz. Na, jó, akkor most bekeményítünk!” Azután mi történt? Beszéltek Mózessel – 2Móz 5. –, és azt mondták neki: Nézd, mit tettél! Mózes leszerepelt. Ez egy érdekes helyzet.

Néha ez megtörténik a szolgálatban egy kereszténnyel, egy vezetővel, egy pásztorral, egy evangélistával, hogy úgy néz ki, mintha megbolondult volna. Megtörténik. Isten akaratában megtörténhet ez. Ez nem mulatságos, de lehet Isten akarata, úgyhogy rendben van. Ugyanígy Mózessel, Istenben kellett bíznia. Ugyanígy Dáviddal, és ugyanígy velünk is.

Teljes felelősséggel bírunk az életünkben a szívünket illetően. Ha keserű vagyok, akkor beengedtem valamit az életembe. „Az a másik hibája. Mert akkor régen ezt és ezt tette velem. Ez az ő hibája.” Nem! Lehet, hogy tényleg megtette akkor, réges-régen, de mit kezdtem ezzel én? Életben tartottam, melegen tartottam és megnövesztettem a fájdalmat. Egészen odáig, amikor már mélyen meggyökerezett, és utálatos gyümölcsöket hozott. És most gyűlölöm a másikat. „Az ő hibája!” Valóban így van? Nem! Azért vagyok keserű, mert nem bántam el megfelelő módon a fájdalommal, és egész életemben áldozatként fogok élni. Habár annyira közel van hozzám a gyógyítás! Ez az én felelősségem. Nem azt mondom, hogy ez könnyű, de ez olyasvalami, amivel el kell bánnom.

Úgyhogy az én segítségem: Zsolt 69:7 „Istenem, szükségem van a segítségedre. Ismered az én ostobaságaimat. Felelősségem van, és el fogom rontani. Szükségem van a segítségedre. Őszinte vagyok Veled, Uram, én ezt nem tudom megtenni. Nem tudom megtenni!” Ez érvényes a gyereknevelésre, érvényes arra is, amikor szeretned kell a házastársad, igaz arra is, amikor meg kell bocsátanod a barátodnak, igaz az üzleti életre keresztényként. Szükséged van az Úrra. Erre tanít minket a Zsoltárok. Nem arra, hogy nincs felelősségünk, hanem arra, hogy van egy mindenható Segítőnk, Aki annyira közel van hozzánk. Aki előtt nyíltak lehetünk, és bízhatunk Őbenne. Csak erre van szükségünk.

Kérdés: Pál mondja azt is, hogy Krisztus jó illata vagyunk, és azt is, hogy ő bűnösök között az első. Jó „taktika”-e, hogyha az ember a hitében gyenge, akkor bátorításra van szüksége. Akkor arra gondol, hogy Krisztus jó illata, vagyis ki van választva, Istené a felelősség? Hogyha pedig túl felfuvalkodott, akkor éppen az ellenkezője, arra gondol, hogy bűnösök között az első, illetve arra, hogy felelőssége van, hogy jobban élje a hitéletét?

Illetve egy másik képpel, ha gyenge a hitében, arra gondolhat, hogy házat épít a kősziklára, amelyik Krisztus épülete, gyönyörű ház, amit csak még jobban meg kell ismerni. Ha pedig túl büszke, akkor arra gondol, hogy kis viskó az egész, és már előrébb kéne tartani az építkezéssel.

P. Duló Atti: Pontosítanám, hogy jól értem-e. Arról a kontrasztról kérdezel ugye, hogy egyszer bűnös vagyok, és aztán mégis van felelősségem. Jól értem? Igen, bűnös vagyok. Illetve én nem, csak a többiek. 🙂

Ezt talán úgy lehet megközelíteni, hogy egyrészt van egy helyzeti igazság, van a helyzetem Krisztus Testében a megtérésem pillanatától fogva. Ami azt jelenti, hogy tökéletes vagyok. Ami azt jelenti, hogy szent vagyok, szeretett vagyok, elfogadott vagyok, mennyei helyeken ülök, örökös vagyok, örököstárs vagyok. Ez a helyzetem. Jézus kifizette a bűnömet, és ezért Isten, amikor rám néz, akkor már csak a vért látja rajtam, vagyis nem látja a bűnös természetemet. Mert Róm 6. Krisztussal együtt keresztre lett feszítve. Ez az egyik része a dolognak, a helyzetem.

Aztán a másik része az, hogy itt ülök testben a földön, ebben a bűnben körbevett világban, és megvan a régi bűnös természetem. Amikor az újban élek, akkor Krisztus jó illatát terjesztem. Amikor a régiben élek, akkor ez az illat kissé megbűzhödik 🙂 – ahogy p. Borci mondaná. Akkor másfajta illatot terjesztek. Itt jön be a felelősség, hogy melyiket választom. Ez egy döntéshelyzet, és én döntök. Dönthetek úgy, hogy a hústestet táplálom, a vágyaimban élek, a kívánságaimban élek, a jogaimban élek, vagy dönthetek úgy is, hogy az újban élek. Ez a felelősség.

Azzal kapcsolatban, amit p. Kende mondott, nagyon tetszik nekem Dávid. Mert Dávid nem hárította át a felelősséget. Amikor elbukott Betsabéval – azt hiszem, hogy ez volt élete legnagyobb bukása –, a következményeit látjuk, eljutott egészen odáig, hogy gyilkossá vált. Amikor viszont Nátán megfeddte őt – ismerjük a történetet, mondott Nátán egy példázatot, és aztán mondta Dávidnak: „Te vagy ez az ember!” –, Dávid mit felelt? „Hát, ez a Betsabé! Minek kellett neki olyan helyen fürödni, hogy meglássam?! Miért nem függönyözte el magát? Miért kellett ez?” Nem! Azt mondta: „Vétkeztem. Vétkeztem az Úr ellen.” Olvasd el erről az 51. zsoltárt, ahol mindezt megvallja.

Úgy gondolom, hogy ez a felelősségvállalás, hogy a tetteimért, a gondolataimért vállalom a felelősséget, és a döntéseimért vállalom a felelősséget. Hogyan döntök? Felvetődött az imént, hogy emberek vagyunk. Igen. Amikor azt mondom, hogy felelősségteljesen élem az életem, ez nem jelenti azt, hogy soha nem fogok elbukni. Ezzel együtt hozhatok rossz döntést. Ezzel együtt elbukhatok. Ezzel együtt lehetek bolond. Amikor viszont a döntésemnek van következménye, akkor a kérdés az, hogy mit kezdek ezzel a következménnyel. Megpróbálom valakire áthárítani, vagy azt csinálom, amit Dávid: „Vétkeztem. Helyre állok. Aztán megyek tovább.”?

P. Kende: Még egy gondolat, egy kép ezzel kapcsolatban. Mert azt gondolom, hogy azok, amiket mondtál, nagyon jól harmonizálnak. Nem kell egyszer az egyiket, másszor a másikat használnom. Mert mindkettő igaz.

Nagyon tisztán mondja Róm 8-ban, hogy meg lettem szentelve, meg lettem dicsőítve. Bámulatos! Aztán a másik oldalról 1Ján 3:1-2 még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Amikor belenézek a tükörbe, nem látom a dicsőséget. Így vagyunk, de meg lettünk dicsőítve. Ahogy mondtuk az utóbbi istentiszteleten: itt ülünk a Golgota u. 3-ban, de Ef 2:6 azt mondja, hogy mennyei helyeken is ülünk. Mindkettő igaz.

2Kor 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.

Ez a kép egyesíti mindkettőt. A testünk olyan, mint egy agyagedény, gyenge és törékeny, nincs nagy dicsősége, megvannak a maga problémái. Nem tetszik, de így vagyunk. Viszont van egy kincs ebben az edényben, és ez Krisztus. Isten, ahogy bennünk él. Ezért nem kapunk semmilyen dicsőséget. Nem mondhatjuk: Nézd, milyen szuper vagyok! Mert tudatában vagyok az agyagedénynek. Nagyon is tudatában vagyok!

Másrészt viszont nem engedhetem meg az agyagedénynek, hogy hazudjon nekem a kincset illetően Krisztusról. Nem engedhetem meg egy hamis tanításnak, hogy azt mondja nekem, az agyagedény nem is valós. Mert mindkettő valós, és mindkettőnek a valóságával bánnom kell.

Ez olyasvalami, amit a nem hívők sosem értenének meg. Ha azt mondod, hívő vagy, a válaszuk: Ja, persze! Aztán hibázol, és ők: „Láttuk! Feldühödtél. Miféle keresztény vagy?!” A válasz az, hogy az egyetlen féle, ami létezik. Olyan, amelynek van egy agyagedénye, és amelyben kincs van. Néha a kincs mutatkozik meg, néha pedig az agyagedény. Bárcsak mindig a kincs lenne, de nem így van! Mert elszúrom, de utálom ezt. Ám a kincs megvan, és ez csodálatos.

Talán a bátorítás az, hogy ne engedd meg az agyagedénynek, hogy elfedje a kincset, még előled se. Mert benned van. Ha hittél Krisztusban, benned van Krisztus. Ne engedd meg az agyagedénynek, hogy uralja az életedet! Pál azt mondja: Adok egy horgost a testemnek, nem engedem, hogy uralkodjon. Ez nem aszkétizmusról szól, hanem Kol 3:5-nek az alkalmazása. Nem követem a régi bűnös természetem kívánságait, Róm 8. Nem tartozom semmivel a régi bűnös természetemnek. Nem tartozom semmivel, úgyhogy nem kell követnem az útjait. Ez csodálatos!

Kategória: Egyéb