Beszélgetés (rap)

2015 május 17. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Isten képét hordozod (Istennel gondolkodni)  c. üzenethez kapcsolódik. (2015 május 17. vasárnap 16:00)

Hozzászólás: Köszönöm, hogy arról beszéltél, hogy Isten képére lettünk teremtve. A világban élünk. Az a meggyőződésem, és ezt próbálom követni, hogy Isten szemüvegén keresztül nézzem az embereket, a nem hívőket is. Mert ki tudja, bárki bármikor megtérhet! Isten néz minket. Az angyalok néznek, és gyönyörködnek bennünk.

Tegnap Gödöllőn voltam, és annyira jó volt csak nézni az embereket! P. Bartha Attinak korán el kellett mennie, és utána maradtunk néhányan. Csak közösségben voltunk, imádkoztunk, beszélgettünk. Annyira jó volt!

Kérdés: Mostanában gondolkoztam a Szent Szellem szolgálatáról. Isten nagyon megmutatta, hogy a Szent Szellem azért szól hozzánk, mert nagyon közel van, a szívünkben van, így beszél. Voltak pillanatok, amikor kétségbeestem, és tudtam, hogy Ő beszél hozzám és vezet, és így döntéseket hoztam. Azután mondtam embereknek, hogy milyen döntéseket hoztam, főleg a családomban, és úgy néztek rám, mintha most szálltam volna ki egy idegen űrhajóból.

Tudom, hogy hallok Istentől, a Szent Szellemtől, de gyakran ezzel együtt jár: De biztos? Mert van, amikor Krisztus elméje annyira idegen a világi elmétől, hogy nem értenek meg mások. Van erre valamiféle bátorításotok?

P. Kende: Csak mondok valamit, mielőtt p. Bendegúz megadja a helyes választ. Igazából azt, ahogy te gondolkodsz, és azt, ahogy ők gondolkodnak, nem tudod közelebb hozni egymáshoz. Tehát a feszültséget nem lehet nagyon enyhíteni. Ha te Krisztussal gondolkodsz, akkor egy világ elméje szerint való gondolkodás nagyon különböző lehet egy-egy helyzetben, és igazából ez annyira nem enyhül.

1Pét 4:4 … megütköznek, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába …

Ez olyasvalami, ami fura. Mindig megkérdezik az emberek, amikor nem mész el velük lerészegedni: „Mi van? Tiltja a vallásod?” Nekünk ennél sokkal mélyebb válaszunk van, de az nekik teljesen idegen. Mert a világban azt mondják: Miért ne keresném a pillanatnyi örömet minden felett? Nekünk erre van egy jó válaszunk, ami nekünk elégséges, de nekik sosem lesz az.

Valakinek leírtam a múltkor, hogy Krisztus elméje, az új gondolkodás, az új szív bennünk olyan, mint a tenger, amibe Isten folyamatosan rak bele talajt, és ahogy tölti, a dolog egyre nagyobb és nagyobb. Olyan, mint egy tenger alatti hegy. Iszonyatos súlya van, több kilométer magas. Kicsit el is éri a felszínt, ami a viselkedésem, az életem szintje.

Aki nem hívő, azt kérdi: „Miért van ott a fodrozódás? Valami bajod van? Miért más az életed kicsit? Miért más a viselkedésed?” Ők azt gondolják, hogy valaki belepancsolt a vízbe, a felszínt megzavarta. Mi pedig azt kérdezzük: „Miről beszélsz? Alatta ott a Csomolungma, amit te nem látsz.” A víz nem azért fodrozódik, mert valaki a felszínbe belepancsolt, hanem ennek őrületes mélysége és iszonyatos súlya van az életünkben.

Amikor idejövök ahelyett, hogy meccsre mennék, akkor az nem arról szól, hogy valaki belenyúlt, és azt mondta: „Hé! Nem szabad odamenni, hanem ide kell jönnöd!” Hanem Isten évek óta pakol az életembe, és a felszín alatt ott az egész Himalája, az új elme. Ami meglátszik belőle, az a fodrozódás a felszínen. Az olyan, hogy azt mondják rá: Semmi!

Van olyan ateista, aki ezzel próbált érvelni: Mondj nekem egy olyan jó dolgot, amit te meg tudsz tenni a te Isteneddel, és én nem tudom megtenni ateistaként. Értem, amit mond. Mert a felszín nézhet ki ugyanúgy amiatt, hogy a víz alatt ott a Himalája, vagy amiatt, hogy valaki belepancsolt a vízbe. Ugyanúgy nézhet ki, de nem az a kérdés, hanem az a kérdés, hogy alatta mi van.

Mert a válaszom ennek az ateistának az lenne: „Rendben, mindketten meg tudjuk csinálni, de milyen szívvel csináljuk? Neked nincs az a szíved, ami nekem van. Éppen azért én teszem is, te pedig csak dumálsz róla. Vitatkozol csak, de te nem csinálod úgyse.”

Honnan tudhatom biztosra, hogy ez a Szent Szellem?

Ef 4:23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint,

Ez a vers – ugyanúgy, mint a Róm 12:1-2 – folyamatról beszél. Döntésről beszél, felelősségről beszél és növekedésről. Úgyhogy az, hogy honnan tudhatom, hogy Isten szól hozzám, hogy tényleg Ő szól hozzám, ez növekvő dolog az életünkben. Van ebben növekedés. Hiszem, hogy amint múlik az idő, megtanulom meghallani Istennek a hangját. Ha engedelmeskedem annak, amit hallok, akkor meglátom.

P. Bendegúz: Számomra a legáldásosabbak a legalapvetőbb kérdések. Mert akkor újra átgondolom, hogy bűnös vagyok, de meg vagyok váltva, és ingyen vagyok megváltva kegyelemből, nem a cselekedeteim által. Ezt annyira jó minden nap újragondolni!

Kérdés: Ma is szerepelt a prédikációban, hogy ha kérünk, Isten ad nekünk természetfeletti békességet. Kicsit többet tudnál erről beszélni? Főleg arról, hogy az érzelmek szempontjából ez mit jelent?

P. Bendegúz: Ismerjük Anna történetét. Nagy fájdalom van az életében, és azt mondja:

1Sám 1:15 … bánatos lelkű asszony vagyok én; …

1Sám 1:17-18 És felelé Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle. Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.

Nyilvánvalóan ez a hölgy látta azt, ami nem látható, Zsid 11. Ő azt nem látta még, hogy gyermeke lesz, de mégis látta azt, és emiatt békessége volt. Miért volt békessége? A hit miatt.

2Kor 5:6-8 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.

Itt arról beszél, hogy hitben járunk nem látásban, és ezért biztonságunk van a túlvilággal kapcsolatban. A bizodalmunk szó a görögben a tharreo szó, ami azt jelenti, hogy biztonságos, de várakozással teli. Emlékszem, amikor a ’80-as években a szüleim jöttek haza Bécsből, volt ilyenfajta örömteli várakozásom. „Jönnek! Bécsből!” A tharreo szó illik erre.

Igazából várjuk a mennyet. Miért? Mert nem félelemmel, hanem örömteli, biztonsággal teli várakozásunk van. Miért? A hit miatt. Ez mit jelent? Volt egy nagyon érdekes szótanulmány a héten, néhány fiatallal követtük el.

Zsolt 5:11 [5:12] És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

Ez a bízni szó ugyanaz, mint a menedékbe menekülni. Annyira tetszik nekem, hogy a bizodalom olyan dolog, hogy valakinek a menedékébe menekülsz. Például az ószövetségi időben megöltél valakit véletlenül, volt lehetőséged, hogy biztonságba helyezd magad egy menedékvárosban. Futottál, és addig, amíg nem értél be, nem voltál biztonságban. Amikor viszont beértél, biztonságba érkeztél, valakinek a biztonságába. Ugyanez a bizodalom igazán. Emiatt van egy ilyen biztonságba helyezés, amikor bízunk.

Tehát amikor bízol, akkor az azt jelenti, hogy biztonságba helyezted magad valakinél. Ennek öröm a következménye. „És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.”  Háromszor van benne az örvendezés.

Zsolt 5:12 [5:13] Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

A jóvoltod szó a Septuagintában, a görög Ószövetségben ugyanaz a szó, mint amit az Újszövetség sokszor használ: Isten jóakarata. Mint amikor Luk 2-ben megjelenik az angyal a pásztoroknak, és azt mondja: Isten jóakarata az emberekhez megjelent, Luk 2:14. Ezzel körbevesz minket, mint egy pajzs. Valami jön veled szembe, és akkor Isten jóakarata a pajzs. Ő jót akar neked.

Ennek az egésznek aztán van egy örömteli oldala. Úgy, ahogy Annánál megvolt ez, hitt, látta a láthatatlant, és ez öröm és bizodalom volt számára. Odament valaminek a rejtekébe, Zsolt 91:1. Ennek szabadság és öröm a következménye.

P. Zoli: Most az örömről beszélünk. Amikor valami rossz történik, amire nincs válasz – igazán nem lehet mit kezdeni ezzel, nyugtalanít –, akkor mitől nyugszik meg az ember? Én azt tapasztaltam, hogy az nyugtat meg, ha arra gondolok: Isten foglalkozik az én dolgaimmal. Az a pillanat, hogy Isten kezébe veszi az egészet – azért is imádkozunk így: „Uram, kérlek, vedd a kezedbe. Csinálj most valamit. A Te kezedbe adom az egészet, mert képtelen vagyok.” –, onnan jön a békesség. Lehet, hogy még messze van attól, hogy a helyzet meg van oldva, és lehet, hogy nem is úgy lesz megoldva, ahogy én szeretném, de az adja a nyugalmat, hogy fontos vagyok Istennek.

Luk 1:46-48a Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára;

„Az én lelkem örvendezik azért, mert Isten rám tekintett, azért mert Isten foglalkozik velem, azért, mert tud az én életemről, az én helyzeteimről.” Ez hozza az igazi örömöt. Szerintem ez mély öröm. Ez nem csak olyan, amikor van az emberek arcán egy vigyor. Hanem igazán mély örömöd van.

Kérdés: Ha öröm nélkül ébredek, akkor lesz-e frissesség, amit akarok a hitemben, amit akarok a közösségben Istennel? Kell-e hozzá öröm? Része az öröm, vagy utóbb kapom meg azáltal, hogy keresem Istent?

P. Kende: Ha jól értem, valójában ez a kérdés: Hogyan működhet az életem, ha az érzelmeim nem mindig egyenletesek? Van-e kapcsolat a kettő között?

Azt hiszem, hogy két dolog van, amit meg kell különböztetnünk. Az egyik az, amit hallottunk p. Bendegúztól a menedékvárosról. Az ember megölt valakit véletlenül, tudta, hogy bűnös, bemenekült. Az akkori rendszer szerint a családnak bosszút kellett volna állnia rajta, de odabent nem tehették meg. Úgyhogy két dolog viaskodhatott a szívében. Az egyik az: Tudom, hogy ezen a helyen biztonságban vagyok; a másik az: Tudom, hogy van kinn valaki, aki csak arra vár, hogy agyoncsapasson.

Az egyik: a helyzetem, ahol vagyok. Ez nagyon fontos dolog, amit meg kell ragadnom a szívemben. Lehet, hogy az érzelmeim a mai nap nem fogják támogatni azt, hogy én Krisztusban vagyok, hogy én szeretett vagyok, hogy nekem célom van Isten akaratában, nekem jövőm van. Ehelyett úgy érzem, hogy ma nyomorult vagyok, nem tartok sehova, az életem mélyponton van, nem vagyok motivált. Lehet, hogy így érzem, de a pozícióm annyira fontos! Mert amíg az az ember a városban maradt, addig a rokonság nem ölhette meg. Akár biztonságban érezte magát, akár nem, odabenn ő biztonságban volt.

Nekünk is ezt kell értenünk, hogy mi kaptunk valamit. Az a miénk. Miénk ez az élet. Miénk Istennek a szeretete. Terve van velünk. Szeretne vezetni minket. Viszont attól még az érzelmeim nem mindig fognak egyetérteni ezzel, és sokszor vitatják. Kezdődik egy hosszú vita a szívemben sok érvvel. „Ha Isten tényleg szeretne…” Aztán jön a hosszú lista, amit meg kellett volna tennie. „Mindig más nyerte a lottó ötöst!”  A listám hosszú, belefonva az érzelmeim, magyarázatok… Hosszú és bonyolult. Olyankor csak meg kell ragadnom annak a valóságát: „Nem! Ez az enyém. Én Isten gyermeke vagyok. Van szolgálatom (ha van).” Akkor megint ott vagyok: „De nem érzem úgy! … Nagy ügy! Ha ez a szolgálatom, akkor ott vagyok, és kész!”

Ez nagyon érdekes. Nincs garancia arra, hogy ha így élek, akkor fogok örömöt találni, de az igazság az, hogy a legtöbben azt találtuk: ha ezen az úton járok, ha a pozícióm szerint élem az életem, akkor sokkal több örömöt találok az úton, mintha mindig csak az érzelmeimet és a vágyaimat követném, és mennék mindenfelé, amerre azok éppen húznak engem. Én azt találom, hogy sokkal több örömöt lehet találni ezen az úton.

Nincs garancia, hogy minden nap ilyen lesz, hogy minden nap a jó lábbal kelek fel. Van egy negatív kifejezés: hangulatember. A magyarban lehet, hogy nem annyira negatív, pedig annak kéne lennie. A hangulatember nagyon negatív gondolat. Akit a hangulatai irányítanak, az állhatatlan. Úgy hívja a Biblia, hogy állhatatlan. Ez a fajta ember az, akire nem számíthatsz semmiben, se egy cégben, se a házasságban, se a gyereknevelésben. Ha úgy érzi magát, ha bal lábbal kelt fel, akkor: Na, most minden gyerek kap két pofont!

Azért tanítom a lelkemet: én vagyok valaki, tartok valahova, van egy ígéret, az az enyém, és megyek vele. A lelkem tanul nem a hangulatokra alapozni. Nagyszerű, ha tanuljuk ezt az életünkben.

P. Bendegúz: Még két dolog a reggeli ébredéssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy ha az ember este lefekvés előtt beállítja a gondolatait, az segíthet a reggelben. Nem automatikus, de hozzájárulhat. Igazából a Biblia ír az alvásról, arról, hogy Isten taníthat minket alvás közben is. Azt gondolom azonban, hogy ez akkor lehetséges, ha a szívemet megtöltöm Isten Igéjével, és szellemben fekszem le. Ezt most nem azért mondtam, hogy valaki kárhoztassa magát. Nem! Ez nem automatikus, de segíthet az emberen.

A másik az, hogy az öröm nem egy kiinduló állapot, amit generálnom kell magamban, hogy aztán Istenhez mehessek, hanem az öröm az egy gyümölcs. Ha arra figyelek, hogy örömöm legyen, akkor nagy valószínűséggel nem lesz örömöm, mert elszúrtam az egészet. Mert mire kell, hogy figyeljek? Arra, hogy Őbenne maradjak, és az Ő Igéje énbennem, Ján 15. Akkor ez teremni fog. Szerintem ez a mi érési folyamatunk keresztényként, hogy megtanuljuk azt, hogy igazságot fogadjunk el érzelmek nélkül, és nem az érzelmekért.

Amikor Kálvin János barlangban bujdokolt Franciaországban, és bibliatanulmányokat tartott, akkor mindig úgy kezdte: Testvéreim, keressük az igazságot! Ez olyan jó!

Mit keresünk? Az igazságot keressük, Isten igazságát, amely felépíthet minket, amely az egyetlen örökkévaló dolog ezen a Földön rajtunk kívül, és az egyetlen szilárd és biztos dolog. A tápláléka a szellemünknek, Mát 4:4 és Luk 4:4. Erről beszélünk. Ha ez megvan, akkor ennek lesz gyümölcse. Amíg a gyümölcsöt keresem, addig nem lesz meg az igazi dolog sem, és mivel nincs meg az igazi dolog, ezért a gyümölcs sem lesz. Tehát mi a válasz? Az igazsághoz megyek az életemben.

P. Kende: Talán nekem lenne egy hozzászólásom csak így a magam részéről. Az egyik gondolat az, hogy itt élünk a Földön, és van egy feszültség az életünkben. Istennek a képe bennünk van. Egy értelemben az ujjlenyomata rajtunk van, de annál sokkal több, hogy az Ő képe bennünk van valahogy. Időnként kétségbeesünk: „Annyira nem látom! Annyira kiakadok azon, hogy mennyire elbukom, mennyire gyenge tudok lenni. Mennyire tudok gyűlölni, mennyire nem szeretem Istent.”

Csak arra gondoltam, micsoda ígéret, amikor 1Kor 15-ben beszél nekünk a feltámadásról. Azt mondja a feltámadásról 1Kor 15:49 ahogy hordoztuk a földinek a képét, hordozni fogjuk a mennyeinek a képét. Nagyon valós értelemben egy nap, amikor találkozunk az Úrral, akkor meg fog látszani, meg fog nyilvánulni az Ő képe mibennünk. Az, ami most nem olyan egyértelmű nekünk, az egy nap annyira nyilvánvaló lesz. 2Kor 3:18 elváltozunk dicsőségről dicsőségre, ahogy szemléljük Jézust.

Igazán ez az, ami történik az életünkben, hogy egy nap nyilvánvaló lesz a mennyben, 1Ján 3:2 olyanok leszünk, mint Ő. Ez azért lehet, mert a kép bennünk van mindnyájunkban. Ez a kép egy nap nyilvánvaló lesz. Addig lépésről lépésre haladunk efelé, de itt sose érünk végig. Lehet viszont az életem olyan, hogy van benne növekedés.

Amikor találkozol egy hitben megöregedett testvérrel, szenttel, aki negyven-ötven-hetven éve jár az Úrral, és hűségesen járt, akkor az lenyűgözi az embert. Az igazán Krisztus. Voltunk Franciaországban egy kis faluban, ott bementünk egy idős nénihez, és ő ilyen volt. Nagyon drága volt. Nehezen mozgott, ott él a kis otthonában a kis faluban, és nagyon szereti az Urat. Beszélgettünk, én a „kiváló” francia tudásommal. (Sajnos nem olyan jó, mint kéne.) Beszélgettünk és annyira megáldott, amilyen drága, amilyen szeretetteli volt.

Csak arra gondolok, hogy nagyszerű az Urat választani nap mint nap, és Vele járni, és növekedni ebben. Mert annyira mássá teszi az életünket! Ez annyira nagyszerű! Most lehetnék egy igazán idegesítő, modortalan ember. Annyira hálás vagyok azért, hogy Isten adta ezt az örömet, ezt a türelmet, azt a szeretetet a szívembe, és van növekedés az életemben.

Annyira csodálatos, hogy amint megöregszünk, nem kell morózus rosszkedvű öregemberekké válnunk, a nőknek nem kell zsémbesekké válniuk, hanem válhatunk szeretettel teli, Krisztus képét egyre nyilvánvalóbban mutató emberekké. Csodálatos, hogy ez a lehetőségünk megvan nap mint nap!

Kérdés: Az érzéseink nagyon sokszor befolyásolnak minket. Ezek vannak, és ha nem akarjuk, akkor is vannak. Én sokszor azt láttam megoldásnak, hogy a kereszthez vinni és Istennek adni. Na, jó, ezt tanultam. 🙂 Túlságosan tudom manipulálni magamat, azt gondolom, hogy odaadtam, de mégsem. Erről tudnátok beszélni, hogy milyen az, amikor odaadod, hogyan adod oda? Honnan tudod, hogy odaadtad?

P. Kende: Keresztényként fennáll a veszély, hogy a keresztény szakzsargonban gondolkodom a fejemben. Annak idején, még a Krisztus előtti napjaimban az életemben megtanultam, hogy hogyan kell a rossz benyomásokat, az érzelmeket, a haragot, a többit a szőnyeg alá söpörni, és úgy tenni, mintha nem lenne. Úgy tűnt, hogy ez működik egy ideig, talán néhány évig is. Aztán kezdett rángatózni a szemem, a fejem :-), de azért folytattam, és egyre nagyobb lett a feszültség. Aztán jöttem Krisztushoz, és amikor azt mondják, hogy vidd a kereszthez a problémáidat, akkor a fejemben lefordítom: Aha, a keresztények így mondják ezt, hogy szőnyeg alá söpröm, és úgy teszek, mintha nem lenne. Ez azonban hibás gondolkodás, mert a kettő nem ugyanaz.

1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

Amikor tudom, hogy Istennek gondja van rám – ahogy p. Zoli is említette –, akkor onnan jön a békesség. Ez más, de becsaphatom magam. Azt hihetem, hogy most a kereszthez vittem, de valójában csak besöpörtem a szőnyeg alá, és úgy teszek, mintha nem lenne. (Csak újrafogalmaztam a kérdést.)

P. Bende: Tudod, melyek az interneten a legtöbbet keresett versek a Bibliában? Az egyik például ez az 1Pét 5:7, aztán a Fil 4:6 semmi felől ne aggódjatok… Tudod, miért? Persze azonfelül, hogy mindenki aggódik, nagyon sok embernél láttam, hogy ezeket a verseket pszichológiailag használja. Mint egy mantra. Bár nem tudom, hogy az mit jelent. 🙂 „Nem aggódom, nem aggódom, nem aggódom…” Olyan érdekes, mert lehet a Bibliát használni így pszichológiailag. Nem igazságként, hanem az ember pszichózisba kergeti magát vele. Az egész ostobaság. Nem erre való.

Másrészt ne gondold, ha ezt csinálod, akkor jól használtad. Ne gondold azt, hogy letetted a terhedet azzal, hogy elismételted akárhányszor ezeket a verseket. Beszéltünk Annáról 1Sám 1-ben. Van ez a szó: elengedés. Ami megint csak egy olyan dolog, amit meg kell, hogy tanuljunk. Ahogy növekszünk, tanuljuk ezt. Mert a világban erről a szóról nincs is szó. Ott nem engedünk el, hanem küzdünk érte. Megtanuljuk, hogy mit jelent ez a szó, hogy elengedni, ami megint nem pszichológiai, hanem arról szól, hogy odaadom Istennek. Tehát Őrá bízom.

Megint említhetnénk verseket pl. Filippiekhez írt levélből, hogy Krisztus képes dolgokra, vagy Róm 8-ból. Amikor odaadom Istennek, akkor ez azt jelenti, hogy bíztam Őbenne. Onnantól kezdve a kereszt-része ennek az, hogy Gal 2:20 élek többé nem én, hanem Ő él énbennem. Ez igaz erre a problémára, hogy többé nem én vagyok, aki hordozom, és próbálom megoldani, hanem elengedem.

A napokban beszéltem valakivel eléggé intenzíven, mert nagyon sok problémája volt. Egy ponton nem szólaltam meg többet. Aztán azt mondtam neki: „Bocs, úgy érzem, hogy mi itt emberként nem vagyunk elégségesek erre az egészre. Még ha isteni tanácsot adok is neked. Hanem be akarom fogni a számat, és imádkozni akarok, mert Isten tud lépni, és Isten meg tudja oldani.”

Ez olyan fontos dolog, mert a világban sosem fogod ezt hallani: Én visszalépek ettől, és elengedem, és Istennek adom. Istennek adom, és elengedem. Megtanulok elengedni embereket, megtanulok elengedni dolgokat, terveket, az elképzeléseimet. Az egyik legcsodálatosabb dolog az, amikor az én emberi tervemet el tudom engedni. Például azt, hogy űrhajós leszek és katona… 🙂 Emlékszem, amikor még a NASA-nál néztem álláshirdetéseket. Nem akartam űrhajós lenni, hanem szerettem volna űrhajókat bütykölni elektronikai mérnökként.

Azt tudod mondani: „Dehogyis! Nem kell ragaszkodnom az emberi álmaimhoz. Merthogy Istenben van az igazi.” Amit lehet, hogy én nem is tudok, lehet, hogy nem is tudom megtervezni, de bízom Benne, és nyugszom Benne, mert elengedtem a másik dolgot.

P. Zoli: Befejezésül egy vers, a Gal 3:6. Úgy gondolom, hogy az előbbi az ilyen bizalom-kérdés. Mert persze vannak érzelmek, de megbízni Istenben és tényleg elengedni. Amiről az előbb hallottunk. Az elengedés akkor történik, amikor tényleg teljesen megbízom Istenben. Úgy bízom Őbenne, hogy bármilyen válasz lesz Tőle, ez nekem jó lesz. Elfogadom. Lehet, hogy olyan válasz lesz, ami nem fog tetszeni nekem.

Sokszor a játszma akkor történik, amikor bizonyos választ várunk Istentől. „A válasz pozitív legyen, amiről úgy érzem, hogy nekem jó lesz!” Szerintem akkor kezdünk játszani. „Igen, Istenem, Neked adom az egészet”; de aztán a szívem mélyén gondolkodom: Ha Isten nem ebbe az irányba fog mozdulni, akkor majd segítek Neki kicsit. Persze lehet, hogy nem így beszélek.

Gal 3:6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.

Érdekes, hogy ezáltal, hogy Ábrahám bízott Istenben – egyébként nagy dolog volt, túl nagyok voltak a dolgok, amiket Isten mondott neki, úgy értem, embernek ez nagyon sok, de Ábrahám hitt Istennek, bizonyos értelemben rátámaszkodott Istenre, hagyta Neki: Jól van, Uram, Te tudod, Te irányítod az életemet! –, és ez igazából annyira befolyásolta az ő életét, hogy igaz lett Ábrahám. Isten igazságul tulajdonította neki az egészet.

Persze lehet játszani ilyen dolgokkal. Vagy felnőtt emberként gondolhatunk erre, hogy mindennek van következménye. Ha Istenre bízom a dolgokat, akkor nemcsak hogy van esélye, hogy Ő rendbe rakja, hanem igazából az is, hogy én növekedni fogok Benne. Istennek az igazsága lesz az életemben. Ő igazságot fog tulajdonítani nekem az én életemben.

Ez bizalom-kérdés és érettség-kérdés, hogy mennyire éretten gondolkodom. Az érettség nagy kérdés a keresztény életben. Pál apostol azt mondja: Amikor gyermek voltam, gyerekként gondolkodtam, gyerekként beszélgettem, ám most, hogy felnőttem, hogy értett lettem, akkor úgy gondolkodom, mint felnőtt ember, úgy beszélek, mint a felnőtt emberek.

Ámen.

Kategória: Egyéb