Beszélgetés (rap)

2016 május 8. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Meg kell tanulnunk átnyúlni a természetfelettibe! c. üzenethez kapcsolódik. (2016. május 8. vasárnap 16:00)

P. Elshan: Nagyon sokat jegyzeteltem az üzenet alatt. P. Kende Isten ígéreteivel kezdte, hogy Ő elkészített számunkra valami nagyon-nagyon különlegeset. Amikor erre gondolunk, nem teljesen értjük, hogy mi is ez – 1Kor 2:9 –, soha nem láttuk, soha nem hallottuk ez előtt. Aztán azt mondta a mennyről, hogy az egy csodálatos hely. Isten azt nekünk készítette. Amikor beléptünk a keresztény életbe, akkor kezdtük erről tanulni. Nagy része az üzenetnek a tanulásról szólt.

Mi Isten gyermekei vagyunk. Halljuk, hogy az Atya valami különlegest készített számunkra. Mégis nagyot keveset tudunk róla. Igen, tudom, hogyha meghalok, akkor majd a mennybe megyek, de miről szól a menny? Isten azt mondja: Amikor a mennyben leszel, ráébredsz, hogy nem tudtad volna elképzelni ennek a szépségét. Mert túlmegy a megértésünkön. Akarunk-e hallani róla itt a Földön? Ki akarjuk-e nyitni a Bibliánkat azért, hogy tanuljunk erről? Istennek nagyon sok ígérete van számunkra. Úgyhogy a tanulási folyamat az fontos.

Aztán p. Kende beszélt az ember kategóriáiról. Az egyik a természeti ember, aki semmit sem tud Isten rejtélyeiről. Aztán a fiatal hívő, akinek vannak problémái, mert a Biblia túl nehéz, az ima túl nehéz. Eljön a gyülekezetbe, de valamilyen módon viselkedni akar, hogy az emberek azt gondolják, rendben van. Aztán p. Kende azt mondta, hogy próbáljuk felvenni magunkra a keresztény, vagy a gyülekezeti kultúrát. Egy módon ez rendben van, de ez nem visz minket túl messzire. Az Atya azt akarja, hogy mélyebbre evezzünk, hogy túlmenjünk a kulturális dolgokon.

Csodálatos volt az illusztráció a piről. Amikor ránézünk, az nagyon nehéz, igazából lehetetlen az összes számjegyet leírni. Néhány hívő számára a kereszténység ugyanilyen. „Annyira unalmas! Olyan nehéz. Súlyos.” Amikor viszont megnézzük a kört, a kör képletében a pit, akkor az nagyon egyszerű.

Valahogy van ilyen vágyunk – azért mondom, hogy valamilyen módon, mert ez Istentől jön, ezt mi nem tudjuk létrehozni magunkban, de az Atya adja ezt –, és aztán ezzel a vággyal megértjük, hogy egyszerű. Megértjük, hogy a Biblia üzenete egyszerű, hogy hallani Isten hangját egyszerű, az, hogy van imaéletünk, örömteli, az, hogy eljövök gyülekezetbe, többé már nem a vallásos tevékenységem, hanem része a mindennapi életemnek.

Kérdés: Pál útja érdekelne, ahogy ő megtért. Ő, aki a zsidó elitben benne volt, aki úgy üldözte a keresztényeket, mit kapott ő akkor?

P. Duló Atti: Ismerni kell Pálnak az előéletét. Ő egy farizeus volt, a szanhedrin küszöbén állt, majdnem beválasztották a szanhedrinbe. Az egyik leghíresebb farizeus, Gamáliél tanítványa volt, és nagyon buzgó. Isten-hívő ember volt, nagyon szerette Istent. Amikor üldözte az egyházat, akkor ő mélyen meg volt győződve arról, hogy Istenért cselekszik. Mélyen meg volt győződve arról, hogy ez az új mozgalom, ez a szekta Isten ellen van, és ezért üldözte.

Aztán történt valami. A damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ott történt néhány dolog, ami megtörte Pált. Először is leesett a lóról és megvakult. Csak gondolj bele, ott ez a magabiztos, törtető fiatal karrierista, aki pontosan tudta mindig, hogy mit akar csinálni, és hirtelen másnak a segítségére szorult. Rászorult arra, hogy felsegítsék, bekísérjék Damaszkuszba. Ki volt szolgáltatva másoknak.

Aztán a büszke farizeushoz, aki mélyen meg volt győződve arról, hogy ő mindent tud Istenről, és mindent tud az Írásokról, egyszer csak jött egy nevenincs keresztény, rátette a kezét, és gyakorlatilag újra látott Pál. Nagyon érdekes, ahogy ApCsel 9-ben ez le van írva: Mintha pikkelyek estek volna le a szeméről. Gyakorlatilag ez egy újfajta látásról beszél. Pál igazából itt kezdett el látni. Mert eddig meg volt vakítva. 2Kor 4:4 e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe.

Új módon kezdett látni, új látás kapott. Aztán ott rögtön kapott egy elhívást is Istentől: A pogányoknak és királyoknak fogod hirdetni. Aztán később volt személyes találkozása is. Körülbelül ez játszódott le, és ezt hívjuk mi pálfordulásnak. Az, aki üldözte az egyházat, ahogy visszanyerte a látását, rögtön ment és hirdette az evangéliumot. Olyannyira, hogy már Damaszkuszban meg akarták ölni.

Hozzászólás: Amikor Mózes lejött a hegyről, akkor le volt takarva az arca, hogy ne látszódjon Isten elmúló dicsősége. Izraelen ez a szellemi lepel a mai napig megvan. Saul nem is láthatott. Ma is miránk nézve ellenségek, mert ők nem látják Krisztus dicsőségét. Az ellenségeskedést megszüntette, a válaszfalat ledöntötte Krisztusban. Ez a választó fal Krisztusban tűnik el. Ezért nincsen görög, nincsen zsidó, hanem Krisztus minden mindenekben.

Visszatérve Pálra, ez már a megfeszítés után volt. Azért gondolta Saul, hogy ő jót cselekszik, mert minek nevezte Magát Krisztus? Isten Fiának nevezte Magát, és ez istenkáromlásnak számított a zsidóságban, ahogy a mai napig is annak számít. Nyilván, ennek a szellemi lepelnek le kellett hullnia Pál szeméről. A kézrátétel által újra látott.

A napokban gondolkoztam ezen, és mutatta a Szentlélek, hogy milyen jelentősége van a kézrátételnek a gyógyulásban. Olvassuk az Írásban is, hogy Pál kezei által nagyon sokan meggyógyultak. A kendője hordozta a kenetet. Elvitték a kendőt, rátették a betegre, és meggyógyult. Ugyanez van a kenet átadásával is. Az apostolok kézrátétele által adatott a Szentlélek.

A tíz szűz példázatánál azt látjuk, hogy várják a vőlegényt, de balgáknak nincs elég olajuk. Akik betöltekeztek Szentlélekkel, azoknak elég az olaj, amíg eljön a vőlegény. Amíg Krisztus eljön. Mert amikor egy ember dönt Jézus Krisztus mellett, akkor a Szentlélek beköltözik, de az egész életünket nem foglalja el. Ezért mondja ApCsel-ben is: Töltekezzetek be Szent Szellemmel. ApCsel 2-ben is olvassuk.

Nagyon fontos nekünk az, hogy a Szentlélekre figyeljünk. Mert a Szentlélek van jelen. Mert Jézus elküldte a Szent Szellemet, a Vigasztalót ebbe a világba, és Ő végzi a munkát mindnyájunkban az Ő jókedve szerint, ahogy a levelekben olvassuk. A Szentlélek Jézus Krisztusra vezérlő mesterünkké lett. Jézus nevében cselekszünk, mert a szellemi világban meghajol minden térd Jézus Krisztus nevére.

Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket, hatalmasságokat, és a sötét világ urait, a gonoszság összes erejét. Amikor ott volt a kereszten, sötétség volt, ott volt minden démon. Jézus legyőzte azokat az Ő vére által, és hatalmat adott nekünk, hogy használjuk az Ő nevét. Jézus nevében történnek ezek a dolgok. Ezek megvannak, és ezek a mieink. Csak az a kérdés, hogy mi használjuk-e, vagy sem. Hatalmat adott nekünk erre. Ez hit által van. El kell, hogy higgyük.

P. Bartha Atti: Visszatérve Pál megtérésére. Gal 1-ben mondja Pál:

Gal 1:14-16 és felülmúltam a zsidóságban sok nemzetembeli kortársamat, szerfelett rajongva atyáim hagyományaiért. De amikor tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kijelentse Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.

A megtérés mindig egy természetfeletti csoda. Az nem úgy van, hogy én megtérítek egy embert. Az nem érvek alapján történik. Úgy értem, használunk érveket, persze, vagy használunk bizonyságot. Azt látjuk, hogy Isten tud adni megvilágosodást. Itt azt mondja: Amikor tetszett Neki, hogy kijelentse Magát bennem… Azt látni kell, hogy Jézus teljes valójában megjelent Pálnak, és azt mondta: Saul, Saul, miért üldözöl Engem? Ott Saulnak volt egy döntése, hogy magyarázkodik, az önigazságában él, vagy pedig aláveti magát Jézusnak. Ez egy hitbeli válaszadás, elismerem Jézust Istennek. És azt kérdezte: Uram, mit tegyek?

Ugyanez van 2Tim 2:24-től. Isten emberének azt mondja, hogy ne veszekedjen, hanem szelíden fenyítse az ellenszegülőket. Azzal folytatja: … hátha ad nekik Isten megtérést az igazság megismerésére, hogy felocsúdjanak az ördög csapdájából. Ugyanez van Ján 16:8-ban is, hogy a Szent Szellem az, Aki meggyőz. Nem az számít, hogy én mennyit beszélek vele, hanem az, hogy milyen felismerése van. Ha az a kérdés, hogy egy ember miért dönt Krisztus mellett, vagy miért utasítja vissza, ez szerintem rejtély marad. Ez az ember szívének a szabad akarati döntése.

P. Kende beszélt egyszer evangelizáción egy emberrel, aki vagy részeg, vagy drogos volt. P. Kende imádkozott, hogy Isten adjon neki józan elmét, hogy megértse, mi az igazság. Azt mondja, hogy kb. két percig teljesen tiszta volt az ember tekintete. Akkor visszautasította Krisztust, és azzal ez a józanság el is tűnt. Azt, hogy Pál miért tudott megtérni, vagy a másik ember miért utasította vissza, nem tudom.

P. Duló Atti: Schaffer azt mondja, hogy Isten azokat hívja el üdvösségre, akikben ott van a hit parányi szikrája arra, hogy képesek lesznek hinni. Állítólag nincs meg mindenkiben ez a fajta hit-képesség. Aztán azt, hogy Schaffernek igaza van-e, vagy sem, azt nem tudnám megmondani, de lehet benne igazság.

Kérdés: Azt hiszem, hogy ABT órán vettük ezt egyszer, hogy amikor Pál megtért, akkor Isten azonnal tudta használni. Azért, mert rendelkezésre állt az elméje. Tudunk mi ebben növekedni? A gyakorlatban hogyan tudom jobban rendelkezésre bocsátani az elmémet, hogy tudok jobban Krisztus elméjében maradni, hogy Isten tudjon használni bárhol?

P. Bartha Atti: Ha elmész Jeruzsálembe, még lehet kapni Jézus keresztjéből egy pici darabot :-), és ha azt teliholdkor megérinted, akkor sikerülni fog. 🙂 Viccelek! Kb. három héten belül megszületik a kislányom. Már régóta várjuk, de én inkább kivárom ezt a kilenc hónapot, mert ha korábban jönne, valószínűleg nem lenne egészséges. Márk 4-ben azt mondja Jézus a fejezet legvégén:

Mrk 4:26-28 Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.

Szerintem, mi sokszor sok mindent szeretnénk lespórolni. … Értem a kérdést, és tudom, hogy jó a motiváció, de egyszerűen csak élvezd Istent, hogy Ővele lehetsz. Ján 15-ben az Atya a szőlőműves. Ő az, Aki metsz, Ő az, Aki felemel. Én azt mondanám, hogy hagyd, hadd munkálkodjon Ő. Abban a tempóban, ahogy Ő szeretne, és azon a területen, ahol Ő szeretne.

Tudom, ez kicsit ilyen „Nesze semmi, fogd meg jól!”, de éppen az üzenethez kapcsolódik szerintem, hogy nincs erre formula. Vannak olyan emberek, akiket Isten picit rugdos előre – értsd jól, kérlek! –, hogy lépjen már, van, akit pedig vissza kell fognia kicsit, hogy tanuljon meg nyugodni. Nem tudom, te melyik vagy, de tudom, hogy Isten tudja. Nincsen sablonos válasz.

P. Kende: Az üzenetben arról volt szó, hogy az egyik ok, amiért távol tartjuk magunkat az emelettől, az az, hogy
1. tanulnunk kell, a másik, hogy
2. hibázni fogunk, és még az, hogy
3. nem látjuk tisztán a dolgokat, és ez egy értelemben megijeszt minket. Mert rosszul értelmezem a méreteket, az arányokat, ezért nem merek kezdeményezni egy természetfeletti irányban az életemben, ezért nem merem behívni a természetfelettit az életembe. Tartok tőle.

Mi van, ha rosszul látom? Mi van, ha hibázom? Nem akarok tanulni, lusta vagyok. Érdekes, hogy mit okoz, hogyha ez nincs meg az életemben, amikor nincs meg az emelet, amikor csak a földszint az enyém.

A. Az egyik, amire gondoltam, a szolgálatom. Ha keresztényként szolgáló életet élek, mert azt tanítják a gyülekezetben, és a Bibliámban azt olvastam, és csak a földszinten élek, akkor a szolgálatom ismétlődő, unalmas, üres lesz. Mert kellene nekem egy természetfeletti forrás. Jézus azt mondta János 4-ben, hogy a Szellem az örök életre buzgó víznek kútfeje lesz benned, és azzal jönnie kell egy természetfelettinek. Nekem arra van szükségem, hogy az életemnek része legyen az emelet ahhoz, hogy a szolgálatom élő legyen.

B. Aztán arra gondolok, hogy ha csak a földszinten élek, akkor soha nem tudom meghatározni magam igazán. Soha nem lesz teljes az a kép, amit kapok magamról. Vannak olyan kérdések, amikre csak akkor kapok választ, ha az egész házban élek, ha a természetfeletti, a szellemi jelen van az életemben.

Amikor megkérdezik valakitől: Te ki vagy, mi vagy?; akkor ilyen válaszokat kapunk: óvónő, könyvelő, építész, ápolónő, munkanélküli, vállalkozó… Ezek a válaszok rövidek, nem érnek el addig, ameddig kell, hiszen ezek csak a szokásos tevékenységeimről beszélnek. Ezen az alapon azt is lehetne mondani, cbás vagyok, vagy teszkós, mert oda járok vásárolni. Attól, hogy egy bankban dolgozol, az ugyanannyira nem határoz meg, mint az, hogy hova jársz vásárolni. Ez nem válasz. Ki vagy te? „Én egy bukás vagyok.” Az, hogy te elbuktál az életedben, szerintünk az ugyanannyira nem határoz meg, mint az, hogy volt valaha influenzád. Mi vagy te? „Én egy bukás vagyok.” Ezzel az erővel azt is mondhatnád, “rubeola vagyok”, vagy épp “bárányhimlő vagyok”. Semmi értelme így meghatározni magad. Mégis csináljuk ezt. Miért? Azért, mert a földszinten maradunk. Az, hogy honnan jöttem, hová megyek, „elvált szülők gyereke vagyok”, „sikeres ember leszek egy nap” – ezek nem válaszok. Illetve válaszok, de a földszinten.

Arra gondolok, hogy ha megkérdezed, hogy miről szól az élet, akkor a választ a teljes házban kell néznem. Azt kell mondanom, ahol beleveszem Istent is a képbe, és az Ő tervét az emberrel, úgyhogy ez egy hosszú válasz lenne. Egy nem hívőnek azt mondanánk, hogy az élet arról szól, hogy megtérjen. Azért mondjuk ezt neki, mert ez az első lépés abban, hogy eljusson a teljes képhez. Amikor valaki már megtért, akkor már inkább így fogalmaznánk: Isten dicsőítése. „Nem azt mondtad, hogy a megtérésről szól?” A válasz az, hogyha nem tértél volna meg, nem tudnád dicsőíteni Istent. Ma dicsőítheted Istent, és tedd. Tedd a gyülekezetben, az énekeidben, az imáidban, a zuhany alatt, a munkádban, a házasságodban, az egyedülállóságod közepette, amikor belenézel a tükörbe, amikor beteg / egészséges vagy, fiatal / öreg vagy… Tanulj Róla!

C. Ahhoz, hogy meghatározzam a valóságot, az élet értelmét, az ember célját, ahhoz nekem kell a földszint is, az emelet is. Különben bolondságokat fogok válaszolni. Azt fogom mondani: Te egy lépcső vagy az evolúció sorában. Ilyeneket fogok gondolni, és válaszolni a földszinten. Vagy kiszámolom, hogy mennyi értéke van a benned lévő víznek, fehérjének, szénhidrátnak, ásványi anyagoknak, és azt mondom, hogy ez az értéked. Mind tudjuk, hogy ez nem igaz. Miért? A válasz az, hogy azért, mert ez le van ragadva a földszinten.

Hogyan gondolkodhatunk például erről a teremről. Van, aki arra gondol, hogy mennyi a kosz, van, aki arra gondol, hogy hány izzót kéne kicserélni, van, aki arra gondol, hogy a menekülő kijárat tűz esetére el van zárva… Ez így rendben van, ha az életem nem csak ez, hanem létezik az emelet is. Arra gondolok: „Rendben, ez egy lassacskán düledező épület, ugyanakkor ez Isten háza, ugyanakkor ez a mi szellemi otthonunk is. Vannak technikai problémáink, és birkózunk velük, de van nagyobb is, az, hogy Isten megáld minket ezen a helyen.” Szükségem van a nagyobb képre.

Ugyanígy a saját értékemet, azt, hogy ki vagyok, nem határozhatom meg csak a földszinten. Ki vagyok én? Ha azt felelem, hogy lelkipásztor… – lehet ez a válaszom az egyszerűség kedvéért. Vagy mondhatod ugyanerre a kérdésre, hogy vasárnapi iskolás tanító, vagy léleknyerő, vagy dicsőítő… Lehet ezt mondani, mert nyilván nem fogod mindenkinek elmondani annak a kilencvenöt pontját, hogy ki vagy, de itt nem érhet véget. A válaszom valójában: „Ha igazán tudni akarod, én nem pásztor vagyok, hanem nagyobb. Van egy nagyobb kép az életemben. Abban benne van a természetfeletti is.” Az egy másik élet akkor.

Félünk attól, hogy megtegyük ezt a lépést. Félek attól, hogy belépjek a természetfelettibe az életemben, de ha nem teszem meg, akkor annyit veszítek! Annyira helytelen lesz a megértésem a dolgokról!

P. Elshan: A háznak az emeletére gondoltam, hogy az a vizsgáknak a helye. Igazából félünk a vizsgáktól. Ezt szeretném elmagyarázni.

Amikor elfogadjuk Krisztust, akkor kapunk egy tanúsítványt, mint a születési anyakönyvi kivonat. Minden hívő ezt megkapja. Aztán van a kegyelem iskolája, Isten iskolája, ahol Isten azt akarja, hogy tanuljunk. Aztán van egy másik papír, amit királyi vagy királynői diplomának nevezhetnénk. A mi Istenünk azt akarja, hogy királyok és királynők legyünk, mert Ő erre választott ki minket, hogy királyi papság legyünk. Nem minden hívő fog kapni ilyen királyi diplomát, mert ahhoz vizsgákon kell átmenni. Fel kell mennünk a második szintre.

A földszint fontos, ott halljuk Isten Igéjét. Igazából elméletileg mondanám ezt, hogy Isten ott tanít minket, de aztán az alkalmazás az emeleten van. Természetileg félünk felmenni, mert ott próbák vannak, meg van próbálva a hitünk. Ez azonban a kegyelem iskolája. Ahol a Szent Szellem segít bennünket, tanít minket. Ahogy hallottuk az üzenetből, ne ijedj meg a pí-től, mert az óriási, nehéz szám, de igazából létezik egy pofonegyszerű alkalmazása, a kör, és ugyanilyen az Isten kegyelme is. Isten már bevégezte a munkát, ám felhív minket az emeletre, és amikor ott vagyunk, és megtapasztaljuk az Ő jelenlétét, és elfogadjuk Isten kegyelmének a tanítását, akkor minden egyszerű. Úgyhogy azt mondanám, hogy amikor az emeletet megtapasztaljuk, akkor az elvisz bennünket az ünnepélyes diplomaátadáshoz.

Azt hiszem, most kilenc végzős van a KETA-n, mert ők keresztülmentek ezen a kiképzésen, és beteljesítették az iskola feladatait. Aztán ott fenn van ünneplés. Hallunk majd erről bizonyságokat. Először féltem, azt hittem, hogy soha nem fogok végezni, de aztán a bibliaiskolában tanultam valamit, ami csodálatos. Isten kegyelmét. Ez könnyű volt, mert Isten munkája volt. Kellett, hogy hitben tegyek lépéseket, hogy felmenjek oda, és gyakorlatilag megtapasztaljam, amit tanultam a földszinten.

P. Bartha Atti: Ez nagyon jó! A vizsgáról eszembe jutott, amit egyszer hallottam. Egy műszakis fiú mesélte, hogy logikából volt vizsgájuk, és azt mondta a tanár, hogy bármit, ami ráfér egy A4-es lapra, használhatják a vizsgán. Az összes diák a lehető legkisebb, de még éppen olvasható betűvel írta az összes képletet.

Volt valaki az osztályban, akiről nyilvánvaló volt, hogy nem ért ehhez a tárgyhoz – szóbeli vizsga volt –, és üres lappal érkezett. „Mit csinálsz?! Miért nem írtál rá képleteket?” Bement vizsgázni, lerakta a földre a lapot, és legokosabb gyereket az osztályból ráállította a lapra. Mivel logikából volt a vizsga, ezért nem mondhatta a tanár, hogy ez nem helyes.

Ez egy ilyen, mint Zsid 4:16 bármikor odamehetünk segítségért Istenhez. Ez az, amit próbálunk megspórolni, szerintem. Magunktól szeretnénk kitalálni, és nem Istennel. Csak figyeld ezt a verset:

2Sám 10:12 Légy erős, és legyünk bátrak nemzetségünkért és Istenünk városaiért. Az ÚR pedig cselekedjék úgy, ahogy neki tetszik.

Nekem annyira tetszik ez a vers! A mi részünk, hogy megyünk bátran előre, és az Úr pedig azt teszi, ami Neki tetszik. Sokszor azért nem megyünk, mert azt hisszük, hogy az eredmény tőlünk függ. Viszont az Úr végzi a munkát. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor bátran mehetünk előre.

P. Duló Atti: P. Kende egyik utolsó mondata az volt az üzenetben: „Kilépni hitben. Bátran lépjetek ki hitben.” Azt hiszem, hogy ez a kulcs. Mert ha nem hitben járok, akkor eszembe sem jut az, hogy felmenjek az emeletre. Úgyhogy a hit létkérdés az életünkben.

Ha csak megnézed Zsid 11-et, ott azt látod, hogy a hitünk tetszik Istennek, Zsid 11:6. Hit által értek meg olyan dolgokat, amit természeti módon nem tudok megérteni, Zsid 11:3. Hit által értjük meg, hogy a láthatatlanból lett a látható. A hitünk a kulcsa az egésznek. Ez a házi feladat, hogy merjünk bátran kilépni hitben. Szerdára írjatok egy dolgozatot arról, hogy mennyire sikerült ez. 🙂

A héten Nóén gondolkodtam. Elképzeltem róla egy képet. Ő száztíz éven keresztül hitben járt. Száztíz éven keresztül építette a bárkát egy olyan korban, amikor nem volt eső. Hitben építette. Az emberek körülötte gúnyolódtak, kinevették őt, bolondnak nézték. Nóé csak építette hitben. Nem tudom, hogy így volt-e, de el tudom képzelni, hogy a nyolcan-kilencvenedik év környékén már a felesége is tett megjegyzéseket: „Drágám, meddig piszmogsz még ezen a bárkán? Nézd, a fiaid is csak ezzel foglalkoznak, nincs idejük a családjaikra. Évek óta nem voltunk nyaralni sehol.”

El tudom képzelni, hogy Nóénak a szívében is megszülethetett a kétely. Az, ami nem engedte, hogy megálljon, hogy abbahagyja, az éppen a hit volt. Az, hogy hitt és bízott Istenben. Lehet, hogy nem is értette azt, hogy mit csinál, csak hitt Istenben.

Ez egy jó recept nekünk. Lehet, hogy sokszor nem értjük Istent, sőt, inkább ezt mondanám, hogy nagyon sokszor nem értjük Istent, de attól, hogy nem értjük, attól még hihetünk. Hihetjük azt, hogy Ő szeret, hihetjük azt, hogy minden a javunkat szolgálja, hihetjük azt, hogy Ura a helyzeteknek. Hiába vagyok én bármilyen nehéz helyzetben, ő Ura a helyzeteknek. Hihetjük azt, hogyha megengedett bármit az életünkben, akkor annak célja van, és ott van a kimenekedés útja is. Úgyhogy csak lépjünk ki hitben.

P. Kende: Biztos azzal biztatta a feleségét, hogy elviszi egy karibi hajóútra. 🙂 Meg hogy: „Ígérem, hogy az egész világon te fogod a legjobban érezni magad.” 🙂

Igazából ennek az emelet-kérdésnek a végére mondanék még egy dolgot. Annyira jó, hogy így élhetjük az életünket. Mát 11:11 jut eszembe – soha nem gondoltam erre még ezzel a földszint-emelet témával kapcsolatban:

Mát 11:11 Bizony mondom nektek: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, pedig a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála.

Ezen gondolkodtam, hogy a legmagasabb, ami felé az ember törekedhet, az, hogy erkölcsös ember legyen. Az emberek erkölcsi magaslatokat akarnak elérni, de az kevesebb, mint a szellemi magaslatok legalja. A világ arra vágyik, hogy erkölcsi magaslatokat elérjen, de mi a szellemit választjuk. Ez nem könnyű választás.

Volt egy pont az életemben, amikor haraggal a szívemben elégettem a bálványimádó könyveimet. Aztán valaki azt mondta nekem: “Legközelebb embereket fogsz felgyújtani.” -talán az inkvizícióra gondolt. A szellemit időnként nem könnyű képviselni. Igazából nem tudod nekik megmagyarázni az ellentétet a szellemi igaz és a szellemi gonosz között. Képtelenség megmagyarázni nekik. Mert ahhoz, hogy megérthessék, kell, hogy meg legyenek térve.

Úgyhogy amikor a szellemi magaslatokat, amik nekünk vannak, elmagyarázod nekik, akkor csak teljesen máshogy fogják értelmezni. Bigottság, vallásosság, szűklátókörűség – ezen a módon fogják értelmezni. Ez nem erről szól. Az csak annyi, hogy ők korlátozott valóságban élnek. Nekünk pedig megvan az egész ház. A mi életünk mindkét helyen ott van. Ezért nem vagyunk annyira elfoglalva az erkölcsösséggel, habár egyetértünk a bibliai erkölcsösséggel, ami nagyon magas, ha úgy tetszik, nagyon szigorú rendszer. A mi életünk ezen túlmegy, mert a Szellemben járunk. Úgyhogy, amint mi beteljesítjük az erkölcsösség követelményeit, az nem azáltal van, hogy próbáljuk tenni, hanem azáltal, hogy szeretjük Jézust, ismerjük Őt, és Vele vagyunk közösségben. Aztán persze, hogy ezeket megteszem!

Amikor azt mondom valakinek, hogy járjon, teszi egyik lábát a másik után, és megy, ezt nem kell külön elmondanom neki. Csak azt kell mondanom neki, hogy menjen, és teszi a lépéseket egymás után. Ez az életünk, ahogy szeretjük az Urat, ahogy Vele járunk. Nem kell, hogy megmondd nekem, hogy ne lopjak, ne pletykálkodjak, ne kritizáljak. „Ne rontsd le Isten munkáját! Imádkozz többet! Olvasd az Igét! Bátoríts többet!” – ezeket nem kell mondani egy módon. Csak jársz Jézussal az életedben.

Ámen.

Kategória: Egyéb