Beszélgetés (rap)

2016 február 14. vasárnap  18:00

P. Brian: Most érkeztünk vissza Szegedről. Volt ott egy mini konferencia, három alkalom. Talán hatvanan lehettünk. P. Balázs gyülekezete, a HÍD Közösség is eljött. P. Kornél is ott volt többekkel Szerbiából. Nagyszerű emberek, szerbiai magyarok. Tényleg nagyszerű időnk volt, házas- és családi idő.

Az egyik üzenetet valójában p. Kendétől vettem, amit első este osztott meg, miután megérkeztem Budapestre, az örök élettel kapcsolatban (2016.02.03. P. Kende: Az örökkévalóság minősége a gyülekezetben). Nagyszerű gondolat volt. Az örök élet nem mennyiségről, hanem minőségről szól. Amikor megtérünk, akkor nem reménységünk lesz a jövővel kapcsolatban, hanem bizonyosságunk, ami reménységet ad most. Ez az, amit Péter élő reménységnek nevezett. Az örök élet miatt van így.

Úgyhogy, ha hívő vagy, akkor már most az örök életben vagy. Akkor már most benne vagy Isten személyének a lényegében. Mert most jelenik meg, hogy milyen leszel, és már most Isten gyermeke vagy. Ez nagyon bátorító volt. Mert így tudjuk, hogy mennyire lehetetlen elveszteni az üdvösséget. Örök életed van. Benne vagy már! Nincs benne bűn. Nincs ebben fejlődés, folyamat. Hanem amint hívővé válsz, amikor hiszel Krisztusban, akkor örök életed van.

Amikor örök életed van, akkor az örök élet mintegy felemészti az időt. Igazából az egész életed egy pillanat, amikor az örök életre gondolsz. Isten az örökkévaló VAN, ami azt jelenti, hogy Isten mindig most van. Ha Ő mindig most, az azt jelenti, hogy az Ő teljessége van. Nem volt, és sose fogja azt mondani: „Egymilliárd évvel ezelőtt, amikor még gyermek voltam, akkor nem tudtam annyit, mint most. Mióta megteremtettem a világegyetemet, annyival többet tudok!” Az örök élet nem növekszik, nem változik. Ez a csodálatos azzal kapcsolatban, hogy meg vagyunk váltva. Mert ha megvan nekünk a Fiú, akkor megvan ez az élet is. Mert ez az élet a Fiúban van, és ezt tudjuk.

Úgyhogy ez azt jelenti, hogy jelenleg ha nem vagyok a mennyben, akkor valójában a pokolban vagyok. Mert Isten már ismer engem. Ez viszont másik dolog.

Ha meg vagyok váltva, akkor már most a mennyben vagyok. Oda lettem már ültetve, már Őbenne vagyok, már a gyermeke vagyok, és ezt nem tudom elveszíteni, lehetetlen. Mert ez az örök élet. Tehát nincs az, hogy az örök életből visszapattansz az időbe, aztán az örök életbe, és megint vissza az idő alá. Úgyhogy, ha a megváltástanunk megértése, az, hogy hogyan lesz megváltva az ember, az üdvösségtanunk helyénvaló, és az utolsó idők tanával kapcsolatban is megfelelő módon gondolkozunk, akkor ez azt hozza létre, hogy életet adó reménységünk van.

Róm 5. Hogyan jutsz reménységhez? Szenvedéseken keresztül. A szenvedés türelmet munkál, a türelem állhatatosságot, az állhatatosság kipróbáltságot, kipróbáltság reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg. Mit is jelent mindez számunkra? Kétféle reménység van. Az egyik reménységnek az időhöz van köze, a másik az örökkévalóságban van.

Az idővel kapcsolatos reménység az, hogy remélem, de még nem tudom. Egy hitetlen rendelkezhet ugyanazzal a reménnyel, mint egy hívő, aki nem biztos a megváltottságában. Mert ha egy hívő bizonytalan a megváltásával kapcsolatban, és megkérdezem: Te a mennybe mész?; és ha ő nem biztos az üdvösségében, akkor ugyanazt mondja, mint amit egy hitetlen mondana: „Nem tudom. Remélem.” Mi a gond? „Hát még kell élnem. Valamennyi időm még van, és az az idő jelentheti azt is, hogy a pokolba kerülök.”

Ha örök életed van, akkor már nincs időd. Már az örökkévalóságban vagy. Úgy is mondhatnánk, hogy az idő elnyeletett az örökkévalóság által. Ugyanúgy, ahogy Pál is mondta, hogy a halált elnyelte az örök élet. Amikor ezt visszahozod a jelenbe, ez a keresztény reménység. Élő reménység van mibennünk. Olyan, ami megelevenít minket. Ez a keresztény életünk motiváló ereje is.

János azt mondaná, hogy azok, akikben ott van ez a reménység, tisztítsák meg magukat. Egy hitetlen, akinek nincs meg ez a reménység, az az állapota, amiben a társadalom is van most: sötétség, depresszió, kétségbeesés, reménytelenség.  A világ remény nélkül való. Nekünk azonban megvan ez a reményünk, mert örök életünk van. Mennyire gonosz dolog azzal fenyegetni valakit, hogy esetleg elvenném az örök életét! Mert honnan van a reménység? Mert ha ma elveszthetem az üdvösségemet, akkor a halálom előtti napon is elveszíthetném. Akkor mi lenne a reményem? Nekünk biztos reménységünk van!

1Ján 3:3 És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta.

Ez a keresztény életemnek a hajtóereje. Ez az, ami az izgalmat hozza, amikor reggel felébredek, és Ővele vagyok.

Zsolt 139:17 Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, Istenem! Mily nagy azok száma!

Ha megszámolnánk, több lenne, mint a homokszem. Amikor felkelek, akkor még mindig Veled vagyok. Úgyhogy amikor felkelünk, akkor felismerjük, hogy éppen felkeltünk az örök életben. Már benne vagyok. Megvan nekem. Megvan ez az életem, az, amiről Jézus beszélt.

Ezért van az, hogy nem az a lényeg, hogy mit teszünk, és mit birtoklunk, hanem az, hogy mik vagyunk. Mármint nem ez a legfontosabb, hanem ez az, ami miatt Krisztus eljött, hogy létrehozza. Eljött, hogy tudjuk, kik vagyunk. Egy olyan személy, aki nincs az örök életben, akinek nincs örök élete, az állandóan arról beszél, hogy mit cselekszik. Mert az idő ezzel függ össze. Az a mozgásról, a tevésről, a folyamatról, a haladásról, a romlásról szól. Erről szól az idő. Ám ha örök életed van, akkor arról szól, hogy ki vagy. Mostmár az Isten fiai vagytok. Most! János hívja fel erre a figyelmünket.

Ez volt a gondolatunk Szegeden, és élveztük, amit p. Kende mondott. Az üzenetek nagy része erről szólt. Elindít ez bennetek bármiféle gondolatot? Ez izgalmas? Segít?

Nagyon tetszik a kép, hogy az idő egy egyenes. Beszélhetünk mínusz végtelenről és plusz végtelenről, mert ez az idővonal. A Biblia viszont azt mondja, hogy az idő elkezdődött, és vége is lesz. Az örökkévalóság és az idő között különbség van. Mert az örök élet nem időről szól. Az örök élet Isten Személyéről szól, az örökkévaló VAN-ról.

Miért szerette Isten annyira a világot? Mert Isten szeretet. Tehát a lét az mindig a tevés előtt van. Férjek, szeressétek a feleségeteket! Egy őszinte férj azt kell, hogy mondja: „Uram, én nem tudom. Én ezt nem tudom megcsinálni.” Ő pedig azt mondja: Szeretteim! Azaz szeretve vagy. Mindaddig, amíg én nem vagyok szeretve, addig én sem szeretek. Mindaddig, amíg nincs örök életem, addig nem fogok tudni úgy cselekedni. Csak próbáld meg megteremni a Szent Szellem gyümölcseit a Szent Szellem nélkül! Persze, hogy lehetetlen. Lehet, hogy egy darabig meg tudom csinálni, de aztán csak azt fogom mondani: Annyira nehéz ez a keresztény élet!

Hadd kérdezzek valamit! Hallottál-e valaha olyat, hogy az almafa a kertedben nyögdécsel? „Tavaly vettem három almafát, annyira zajosak a kertben! 🙂 Ott nyögnek. Próbálnak almát csinálni. 🙂 Tudhatod, nem könnyű almát teremni. Kimegyek minden reggel, és rájuk üvöltök: Teremjetek almát! Azok meg csak nyögnek. 🙂 Annyira nehéz almát teremni!” Ez persze, hogy nevetséges.

Mi van azzal, amikor a keresztény akar gyümölcsöt teremni? A prédikátor ráüvölthet: „Teremj! Szeresd az embereket! Legyél türelmes! Legyél kedves! Gyerünk! Keresztény vagy, csináld!” A keresztény pedig csak nyög, és közben próbál kedves lenni.

Tudjuk, hogy keresztényként mi az Úr ültetései vagyunk. A keresztény fa jó fa, de ott van, ahova ültették. Mire van szüksége a fának? Ha víz mellé ültették, akkor a maga idejében gyümölcsöt fog teremni. Mindenki más időben terem gyümölcsöt. Ha a folyó mellé vagyunk ültetve, Isten szeretetének a folyója ki fog ömleni miránk. Felismerem, hogy szeretve vagyok. Sokkal inkább én magam szeretett vagyok. Mert Őbenne vagyok. Ez az, ami létrehozza a gyümölcsöt.

Az első vagy az egyetlen gyümölcs a szeretet. Aztán az összes többi gyümölcs ebből jön. Ez olyan, mint hogy a fény fehér, de valójában hat különböző színből adódik össze. Úgyhogy, ez annyira megnyugtató! Nyugodhatunk abban, Aki Ő, Aki a Szeretet. Ez nem olyasvalami, amiért megdolgozunk. Én nem válok jobbá. Lehet, hogy nektek esetleg úgy tűnik, hogy jobbá válok, aztán máskor úgy, hogy rosszabbá. Nem ez a keresztény élet. A keresztény élet az, hogy Őrá tekintünk. Kol 3:2 az odafel valókkal törődjetek. Mert az odafel valók örökkévalóak, az itteniek pedig átmenetiek.

Pál azt mondja, hogy a keresztény élet motivációja a mennyből jön, és nem a földről. Minden tanár legnagyszerűbb kérdése: Hogyan motiváljam a diákjaimat? Isten tudja, hogyan kell motiválni az embereket. Ha szereted őket, akkor motiválva lesznek. Azt mondja, hogy ez a szeretet, hogy örök életet adott ajándékként, és ez soha nem lesz elvéve tőletek. Ez a szeretet lényege. Ez a kereszt. Ez a szeretet lényege.

Az egész keresztény élet ebből a pontból árad ki, mint ahogy egy folyó. Mert valójában ez egy folyó. Amelynek folyamai megörvendeztetik Isten városát, Zsolt 46:4. Ez megvilágosítja a szemed. Amikor a szemed kapcsolatban van ezzel a folyóval, akkor megeleveníti a szemed. Ablak a lelkedre. Fényesség lesz. Amikor rátekintesz az emberekre, akkor nem az időben látod őket, hanem az örök élet szerint.

Pál azt mondta 2Kor 5:16-ban, hogy mostmár nem ismerjük Krisztus a test szerint, és egymást sem test szerint ismerjük. Ami azt jelenti, hogy Krisztus ma már nem hús és vér testben él. Abban élt, de nem aszerint ismerjük Őt. Mert ha aszerint ismered, akkor lemaradsz arról, hogy megértsd mi a reménységed. Mert a reménységed nem az, hogy te is el tudod hordozni a keresztet, ahogy Ő tette, hanem a te reménységed az, hogy a Szent Szellem, Aki feltámasztotta Őt a halálból, téged is feltámaszt. Értünk halt meg. A mi helyünkben halt meg. Úgyhogy mi a haláltól indulunk ki.

Hányszor mondták már nekünk a rádióban: „Meg kell szabadulnod a bűnödtől! Meg kell öldökölni magad.”? Pál azt mondja:

Kol 3:4-5a Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért földi tagjaitokat:

Amikor ilyet látsz az Igében: tehát, azért…; akkor mindig megnézed, mi van előtte. Előtte beszélt a reménységünkről, hogy amikor Őt látjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő. Tehát, aki vagy, legyél olyan, mint Ő; de ne legyél olyan, mint Ő – ez nem a „Most mit tenne Jézus?” –, hanem mit teszel tekintettel arra, hogy Ő vagy. Hiszen örök életed van.

Kétféle üdvösségtan van. Az egyik a kálvinizmussal összefüggő, a református teológia. Amelyik arról szól, hogy az ember annyira bűnös, hogy sosem tudná választani Istent, ezért mindenképpen Isten kell, hogy válassza az embert, és Isten választja ki, hogy kit fog megváltani, és aztán hagyja, hogy a többi menjen a pokolra. Vagyis, hogy a pokolba küldi a többieket azzal, hogy Ő hozza meg ezt az ítéletet felettük, és aztán hagyja, hogy menjenek, de nem választja őket.

Csak képzeld el, hogy ott vagy a gyülekezetben. Itt vagyunk, Krisztussal járunk, evangelizálunk, imádkozunk, egyik rossz szokásomat adom fel a másik után, egyre kevesebb mozit nézek meg, egyre több időt töltök a gyülekezetben, nyilvánvalóan meg vagyok váltva, és mindnyájan, akik meg vagyunk váltva, boldogok vagyunk.

Aztán az egyikünk küszködik. Küszködik a hitével, próbán megy keresztül, és kezd azon tűnődni, hogy vajon Isten jó-e. Valamilyen bűnbe esik, pl. rákattint az interneten valamire, amire nem kellett volna, és most van valamilyen bűn problémája. Aztán már nem jön olyan gyakran gyülekezetbe, mert küzd. Mi pedig itt mind azt kérdezzük: Mi történt vele? Mert azt gondoltuk, ha meg vagyunk váltva, akkor kitartunk mindvégig. „Hát akkor nyilván nem volt megtérve soha! Ez borzalmas. Tényleg nem volt megtérve? Hát, valahányan még maradtunk…”

El tudnád képzelni, hogy így menne az életünk? Nem! Az alapján bírálgatnánk egymást, hogy ki mit tesz? Néznénk az állítólagos gyümölcsöket, de nem ez a gyümölcs, hanem ez cselekedet. A gyümölcs nem fogható meg: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés… „Na, neked mennyi türelmed van?” „Vettem tegnap egy kilót a boltban. Csak éppen, amire szükségem volt. Volt egy kiló gondom, és ahhoz kellett.” 🙂

A másik fajta az arminiánus, ami a következőképpen hangzik. Megtérsz. Kezdesz az Úrral járni, ahogy mások. Az arminiánusok viszont nem kérdezik: Ezzel meg mi történt? „Mi sosem mondanánk, hogy sosem volt megtérve. Mert mostmár arminiánusok vagyunk, és ők nem mondanak ilyesmit.” Hanem ők a következőt mondják: „Elveszítette az üdvösségét! Tehát nem arról van szó, hogy sosem volt neki, hanem elveszítette. Úgyhogy vissza kell szereznie. Újra meg kell térnie.”

Ki akar ilyen gyülekezetben lenni? Gondom lenne a feleségemmel, bűnbe esnék, és az emberek a gyülekezetben mind néznének rám: „Nono, elveszítetted az üdvösséged. Vissza kell jönnöd az oltárhoz, és vissza kell szerezni.”

Akkor mi van azzal: „Szeretteim, mosmár Isten gyermekei vagytok.”? Tehát ha most éppen meg vagyok térve, és tudom, hogy meg vagyok váltva, akkor kálvinistaként vagy arminiánusként azonnal meg akarnék halni. „Uram, amíg még meg vagyok térve, vigyél ki innen!”

Dicsőség Istennek a páli tanításért! Mert ez nem a mi tanításunk, ez Pál tanítása, ez János apostol tanítása. Dicsőség az Úrnak!

P. Kende: Nagyon tetszett ez a gondolat. A reménységről beszéltél, a keresztény reménységéről. Korábban még soha nem gondolkoztam a reménységről az örök biztonsággal összefüggésben. Vagy elfelejtettem.

Róm 5:5-ben azt mondja, hogy ez a reménység nem szégyenít meg bennünket. Ez az örök életünkről szól. Megvan ez a reménységünk, mert Isten szeretete ki van öntve a szívünkbe a Szent Szellem által. Úgyhogy megvan ez a reménységünk, és ez olyan reménység, ami nem szégyenít meg. Ez tetszik, mert tudjuk természetesen, ahogy olvassuk a Bibliát, hogy kétféle reménység van.

A Biblia nem beszél az első féléről. Az első remény a szerencsejátékos reménysége. „Veszek egy lottószelvényt és hétfőn vehetek egy jó autót, mert majd biztos nyerni fogok.” Vagy: „A kedvenc számomra felrakom a teljes fizetésem a ruletten, és ebben a hónapban gazdag leszek, mert a fizetésem sokszorosát kapom vissza.” Ez a szerencsejátékos reménysége. Bármelyik épp elméjű ember tudja, hogy ez ostoba remény, de annyira hozzá vagyunk szokva ehhez a fajta reményhez, hogy amikor a Biblia beszél a reményről, akkor hirtelen azt gondoljuk, hogy erről van szó. A „Reméld az örök életet!” azt jelentené így: reméld, hátha megszerzed a főnyereményt, és akkor megkapod. Ez hamis tan.

Mert Róm 5:5 másfajta reményről beszél. Olyanról, ami nem szégyenít meg. Ez a remény az a bizalom, ami megvan nekem Jézusban. A hitem Jézusban soha nem fog megszégyeníteni. Hívő vagy, megvan a Szent Szellem, Isten szeretete kiöntetett a szívedbe. Ez azt jelenti, hogy nem fogsz megszégyenülni, amikor elé állsz.

1Ján 4:17 … bizodalmunk van az ítélet napjához, …

Miért? Mert bizonyos reményünk van. Mert a mi reménységünk nem a szerencsejátékos reménysége, hanem Jézusban van reménységünk, és biztonságban vagyunk Őbenne. Ezért van az, hogy ez a reménység nem szégyenít meg.

Ez az örökélet reménysége, amiről beszéltél, és nagyon tetszett ez a gondolat.

Hozzászólás: A rulettel kapcsolatban. Én mindig a pirosat vagy a feketét játszottam, és mindig csak dupláztam. Harminc évvel ezelőtt. Ez a nagy titok.

Az örök biztonsággal kapcsolatban. 2002-ben volt egy nagyon súlyos szívrohamom. Ma van három stent a szívemben. Másodpercekre voltam a haláltól. Amikor Szegeden a kórházban voltam, az életemért küzdöttem. Mellesleg az imák mentettek meg, mert tényleg a halál küszöbén álltam. Elmondhatom nektek, hogy nagyon érdekes helyzet volt. Nem volt szomorúság, nem volt probléma, hanem az örök biztonság volt mindenütt bennem.

Nem féltem. Kérdeztem az orvostól: Akkor most meghalok? Azt felelte, hogy mindent megtesznek értem. Mondtam neki: „Ha úgy is lesz, tudom, hová megyek. Nekem biztonságom van az életemben.” Abban az időben minden bibliavers, amit tanított nekem p. Brian, p. Matti, az összes üzenet, amit hallottam a pulpitusról, az olyan volt, mint egy folyam, amely vigasztalt engem, amely átáradt az agyamon, és Isten beszélt hozzám. Nem az ő hangjukat hallottam, hanem a bibliaverseket hallottam.

Úgyhogy Isten az, Aki vigasztal bennünket, amikor ott vagyunk a szélén. Ha nincs reményed, ha nem ismernéd Krisztust, akkor a szenvedésben félelmed lenne, és arra gondolnál: Hová tartok?; és az rettenetes helyzet lenne. Ha Krisztus veled van, akkor csak nyugodj. Akkor megvan a biztonságom. Tudom, hogy biztos helyre megyek.

P. Brian: Nektek, magyaroknak nagyon fog ez tetszeni. Ismeritek M. Colbyt. A kisfia nyolc éves. Itt voltam egy hete az évfordulón, és az alkalom végén odaszaladt hozzám. Négy papír volt nála összeragasztva. „Nézd mit csináltam, mialatt prédikáltál!” Rajzolt egy képet a teljes budapesti metróhálózatról, az összes állomás rajta volt, oda volt írva a nevük, és minden ékezet is a helyén volt. Kérdeztem: Ezt meg hogy csináltad? „Megjegyeztem. Legközelebb a villamoshálózaton fogok dolgozni. Az sokkal bonyolultabb, tudod? Aztán következik a buszhálózat. Tudtad, hogy több száz busz van?”

Akkor megkérdeztem tőle: Hogy jöttetek ma a gyülekezetbe? „Most valami olyat csináltunk, mint soha korábban! Az M2-ről leszálltunk a Batthyány téren, aztán villamosra szálltunk.”; és mondta az összes megálló nevét. Aztán eljutottak a Stadionhoz, és visszaszálltak az M2-re. Annyira boldog volt! Ilyen egy misszionárius fia. Imádja a tömegközlekedést itt. Jobban, mint a világon bármi mást. Ha találkozol vele, nyugodtan kérdezd róla. A megállók neveinek kiejtése egyszerűen tökéletes! Mert minden alkalommal, amikor utazik, hallja: A következő megálló a… „Mondtam neked!”

Egy értelemben haszontalan dolog, hogy ezt tudja, de amikor új tanár jön a GGIS-be, akkor majd ő elmondja neki, hogy hova hogyan tud eljutni. Mondja is mindig: „Ne azzal menj, hanem menj az új másikkal! Mert az kevesebb megálló.” Úgyhogy szereti Magyarországot, és számára a világ egyik legjobb tömegközlekedése van itt.

Kategória: Egyéb