Beszélgetés (rap)

2016 január 31. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Isten Igéjének ereje & Hogyan lásd az életed c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. január 31. vasárnap 16:00)

P. Elshan: Szeretném elmondani, miről szól a dal, amiről beszéltem az istentiszteleten. Van egy főrész, és vannak más részei. A főrész úgy kezdődik, hogy az életünk olyan, mint a pára, csak egy pillanatig tart, aztán eltűnik. Az életünk olyan, mint egy növekvő virág, gyönyörű, de aztán elhervad. Ám az Úr Jézus örök életet szeretne adni azért, hogy örökké énekelj Neki. Azért, hogy örökké énekeljük Neki ezeket a szavakat: Uram, Érted élek, Te vagy a lélegzetem, Te vagy az életem.

A második része a dalnak azt mondja: Isten Igéje megszabadít téged az igából, felszabadít a nehéz terhek alól. Isten Igéjén keresztül megkapjuk Isten elméjét. Az Úr Jézus szeretné, ha megmaradnánk Benne, és örökké énekeljünk Neki. Aztán újra jön a refrén: Uram, Érted élek, Te vagy a lélegzetem, Te vagy az életem.

P. Farkas Laci: Múlt héten volt egy dal, amit Kecskeméten énekeltünk. Szerintem ez az a dal, amit a legtöbb nyelven el tudunk énekelni: Ez az a nap. Egyszer Ukrajnában voltunk missziós úton, és ott megtanultam ukránul.

Jó ez a gondolat az üzenetben:

Róm 1:13 Nem akarom, hogy ne tudjátok, testvéreim, …

Ez elbánik a feltételezésekkel. Arra gondoltam, hogy Isten mennyire érzékeny, és mennyire érzékenyé tudja tenni Isten emberét. Mert lehet, hogy Isten embere is könnyen előfeltételezésben él, ahogy látja a válaszadást. Ehelyett azt mondja Pál: Nem akarom, hogy ne tudjátok, hogy mi az én szívem felétek. Ez ugyanaz, ahogy Isten is gondolkodik.

Isten nem akarja, hogy ne ismerjük az Ő szívét, ahogy felénk van. Mert néha annyira könnyen összekeveredhetünk Isten felől is, és amikor Isten az Ő akaratában akar vezetni, akkor azt gondolom, hogy valami nagy baj van, mert az nem egyezik az én elképzelésemmel. Istennek csak szólnia kell: Nem akarom, hogy ne tudd…; és meg kell, hogy győzzön: „Ez az az út! Ezen járj!” Ő meggyőz, hogy ne az előfeltételezésekben éljek. Ez nagyon drága, és annyira jó látni Pálnál, ahogy ő ezt tette!

P. Shane: Nagyszerű, hogy nekünk megvan a Biblia. Nem vagyunk magunkra hagyva abban, hogy hogyan értelmezzük az életünket. Nem kell azon gondolkoznunk: Vajon Isten mit értett ez alatt?; és aztán csak belenézek a saját szívembe, és megpróbálom kitalálni. Isten nekünk adta a Bibliát azért, hogy az életünket úgy értelmezhessük, vagy a problémáinkat, a bajainkat.

Izrael népének, amikor Isten elvitte őket az Ígéret földjére, nem volt Bibliájuk, egyedül Isten csodái voltak meg nekik. Mégis a bajukat úgy értelmezték, hogy Isten ellenük van.

„Problémám van, beteg vagyok, nincsen munkám. Ez biztos azt jelenti, hogy Isten elhagyott. Isten már nincs többé velem. Lehet, hogy valamit rosszul csináltam.” Aztán lehet, hogy úgy értelmezed az életedet, mint Jób barátai. Azt mondták neki: „Tudod, mi a problémád? Az, hogy bűnös vagy. Ezért vannak gondok az életedben.” Az összes fejezetben Isten nem volt sehol. Mármint ott volt, de csak a háttérben, és senki sem kereste az Ő véleményét. Aztán Isten megjelent.

Nekünk megvan a Biblia, és ez olyan hatalmas kincs számunkra! Amikor hit által értelmezzük az életünket, az nem elvont. Mert a hitünk tárgya Isten Igéje, Isten ígéretei. Megvan nekünk a Biblia. Nem kell, hogy a saját véleményünkre, vagy a barátaink véleményére hagyatkozzunk. Nem tudom, hogy én hol lennék a Bibliám nélkül.

Emlékszem, hogy voltak nehézségek az életemben, igazság szerint a saját hibámból voltak, de az ördög akkor nagyon közel volt, hogy értelmezést adjon az életemre, hogy azt mondja nekem, az elhívásom nem számít, hogy elrontottam, és ez Isten kegyelmén túlmegy már. Annyira hálás vagyok, hogy olyan emberek között találtam magam Baltimore-ban, mint ti. Pusztán azért, mert megvolt nekik a Biblia, olyan Igét tudtak adni nekem, amire éppen abban a pillanatban szükségem volt, ami fűszerezett volt. Ezért fel tudtam emelni a fejemet, és fel tudtam adni a saját véleményemet, a saját elképzeléseimet arról, hogy miért történik ez az életemben, vagy azt, hogy mit jelent. Mert Isten adja nekünk az életünk értelmét.

Volt már valaha, hogy azon tűnődtél, miért történnek dolgok az életedben? Isten el fogja mondani neked, hogy miért történnek, és használni fogja azokat. Az igaz hit által él. Bármiben, ami történik az életünkben, Isten ott van. Ezt már a próbáink elején megragadhatjuk. Nem kell arra várnunk, hogy véget érjen a próba, és akkor azt mondjuk: Na, mostmár látom, hogy mit teszel, Istenem. Hanem már az elején is meglehet ez a hozzáállásunk: „Istenem, bármi történjen is az életemben, én hiszem, hogy Te ezt az evangélium előmenetelére munkálod. Természetileg mást látok, a családom is mást mond nekem, a barátaim is, a saját szívem is, de én Benned bízom, hogy Te használni fogod ezt.” Arra vagyunk elhívva, hogy így éljünk, hogy mindent az Isten Igéjébe vetett hit által értelmezzünk.

Emlékszel, amikor Pál Málta szigetén volt? Felmarkolt egy nyaláb rőzsét, tűzre vetette, aztán kimászott egy vipera, és megharapta őt. Mindenkinek megvolt a véleménye: „Ó, én tudom, hogy ez mit jelent. Túlélte ugyan a hajótörést, de mivel ő nem igaz, ez az isteni igazságszolgáltatás rajta. Megmenekült a tengertől, de nem Istentől!” Aztán ahogy felnézett, azt mondták: „Várjunk csak! Ő nem halt meg. Mostmár tudom, ő isten. Ezért nem halt meg.”

Ilyenek vagyunk. Isten nélkül, az Ige nélkül félre fogjuk értelmezni a helyzeteket, Istennel azonban megérthetjük, hogy mi történik az életünkben. Úgyhogy bármilyen helyzetben is legyél, nagyon sok módon alkalmazhatod ezt, és lehet, hogy inkább csak magadban gondolkozz el rajta, és engedd, hogy Isten szolgáljon feléd, beszéljen hozzád, és adjon neked szavakat.

P. Elshan: Jó emlékezni az üzenetekre. Szerintem három szó volt, amit használt p. Kende, amelyeket elmagyarázott, és behatóbban beszélt róluk. Melyek voltak ezek a szavak?

– Hit, szeretet, remény.

Szerintem bámulatos volt, ahogy ezeket a kifejezéseket megközelítette. Már a beszélgetésben is hallottunk arról, hogy ahogy nézzük az embereket, és ahogy a hozzáállunk a helyzetekhez, az hit által van.

Mit mondott p. Kende a szeretetről? Valamit az utálatról is mondott, mi volt ez?

– Szeressük mindazt, amit Isten szeret, és utáljuk mindazt, amit Isten utál.

Tehát ez a szeretetnek egy másik gyakorlati alkalmazása. A kereszténységben nagyon sokat beszélünk a szeretetről, de ez nem jelenti azt, hogy mindent szeretünk. Az biztos, hogy szeretjük az embereket. Azért, mert Isten annyira szerette az embereket. Ez az Ő hozzáállása mindnyájunk felé, így közelít felénk. Nem számít, hogy mi történt velünk. Még akkor se, ha nyomorultul elbuktunk, és vétkeztünk. A mi tetteink nem változtatják meg Isten szeretetét. Isten tanít minket a kapcsolatainkban a Krisztus Testében, a családunkban, a környezetünkben, és a világban az elveszettekkel, hogy szeretjük azt, akit Isten szeret. És Isten az embereket mindennél jobban szereti, ahogy a dal is mondja.

Aztán vannak dolgok, amiket Isten gyűlöl. Melyik könyvet használta p. Kende, amikor azokról a dolgokról beszélt, amiket Isten gyűlöl?

– A Példabeszédeket.

Azaz a bölcsességek könyvét, és mi bölcsek szeretnénk lenni, ugye? Szeretnénk felülről való bölcsességet elfogadni. Van sok dolog, amit Isten gyűlöl. Melyik vers volt ez? Péld 6:17-19-ben vannak felsorolva azok, amikkel kapcsolatban minket Isten arra hív, hogy mi is gyűlöljük azokat.

Mi volt a harmadik szóra, a reményre az alkalmazás?

– 1Thessz 4:13

Nagy reménységünk van. Nem mondhatjuk valakire, hogy az az ember azért halt meg, mert olyan rossz ember volt, és azért a pokolba megy. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megítélhessük ezt. Azért, mert az üdvösség Isten munkája. Az emberek szívében történik, és személyes. Mi nem ismerjük az emberek szívét, úgyhogy nem élhetünk előfeltevésekkel. Azért, mert az emberek elbuknak, de Isten előtt állnak. Emiatt adott nekünk Isten reményt.

Nagyszerű reménységünk lehet Istentől mindenki felől, és minden helyzetre is. Olyan helyzetekre is lehet reménységünk, amik teljesen elveszettnek és reménytelennek tűnnek. Mindezek ellenére Isten arra tanít, hogy legyen reménységünk.

P. Stevens-nek van egy nagyszerű könyvecskéje erről: Isten gyönyörűséges a helyzetekben. Minden helyzetben van Istennek egyfajta szépsége, amit meg szeretne mutatni nekünk. Azért, hogy alkalmazhassuk a reményt minden helyzetre, és higgyük a legjobbat.

P. Farkas Laci: Arra gondoltam, hogy Istennek sokszor nem is erről kell meggyőznie bennünket, hanem arról, hogy ne hagyjuk ott a helyzetet, mielőtt Ő leleplezné ezt a gyönyörűséget. Mert ha kilépek belőle, akkor nem láthatom ezt. Ezen a héten a KHÁRISZ-ban beszéltünk erről, tanítottuk ezt, hogy vannak olyan helyek, ahol nem szívesen vagyunk, és mit csináljunk ilyenkor. A világ azt mondaná, hogy hagyd ott, menj el. Éppen így maradok le arról, hogy lássam ezt a gyönyörűséget.

Jer 29-ben van egy helyzet, amikor teljesen így érezték magukat a zsidók. Fogságba vitték őket, és arra vártak, hogy mikor lesz vége. Éppen ezáltal maradtak volna le arról, ahogy Isten meg tudta mutatni Magát ebben a helyzetben. Ezért Istennek küldenie kellet Jeremiást egy üzenettel, hogy tudják értelmezni hitben azt, ami történik velük. Érdekes, hogy Isten azt mondja:

Jer 29:5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcseiket!

Jer 29:7 És fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságra küldtelek benneteket, és könyörögjetek érte az ÚRhoz; mert annak jóléte a ti jólétetek is!

Nem ezt az üzenetet várnánk, amikor ezen a helyen vagyunk, ahonnan éppen szeretnénk elmenni.  Oda nem azt az üzenetet várom: „Maradj! Sőt, kezdj el építkezni! Kezdj el dolgozni a város jólétén, és annak a jóléte lesz a te jóléted.” Úgyhogy érdekes, ahogy Isten a gyönyörűséget bemutatja itt. Ez Isten kreativitása.

Nem olyan régen találkoztam egy volt osztálytársammal, akivel egy nagyon érdekes dolog történt. Sokáig egyedül élt, aztán férjhez ment egy háromgyerekes apukához. Hirtelen ő lett a mostohaanya. Ez nem volt különösebben nagy probléma, csak a nagyobbik lánynak, aki eldöntötte, hogy utálni fogja őt. A mostohaanya látta ezt, és gondolkodott, hogy mit tegyen. Elhatározta, hogy ő nem fogja gyűlölni a nagylányt. Minden alkalommal csak annyit kérdezett tőle: Miben segíthetek neked? Egy idő után megtört a jég, és aztán elfogadta a lány a segítséget, és a kapcsolatuk megváltozott. Az érdekes az egészben az, hogy ez a hölgy nem hívő. Amikor ezt elmesélte, nekem annyira azt mutatta, hogy ez Istennek a szíve.

Olyan könnyű viszont erről lemaradni, mert megvan a helyzetben az, hogy elmenjek onnan. Ahogy a zsidók is arra vártak: Jeremiás, biztos azért jössz, hogy pakolhatunk és mehetünk. Úgyhogy egy helyet, ahol nem szívesen vagyok, az által, hogy átértelmezem Istennel hit által az egészet, Isten olyan hellyé tudja tenni, ahol végül szívesen vagyok. Azt hiszem, hogy ezt sokan átéltük már. Annyira jó erről bizonyságot tenni!

Lehet, hogy van valakinek ilyen bizonysága. Lehet, hogy olyan helyen voltál az elmúlt időben, ahol nem szívesen voltál, de Isten segített átértelmezni, és emiatt ott maradtál, és megláttad Istent ebben a helyzetben. Van ilyen bizonyságod?

Kérdés: Amikor olyan szituációban vagy, amit nehezen tudsz értelmezni – miközben bízol Istenben, nem te akarod megoldani a helyzetet –, nem akarod félreértelmezni, és nem is akarsz a becsapott lenni, erre szeretnék kérni egy kis segítséget.

P. Elshan: Értjük, hogy különböző helyzetekben vagyunk. Én elmondhatom az én helyzetemet.

Amikor beleszerettem a feleségembe, imádkoztam, aztán elmentem a pásztoromhoz és az édesapámhoz is. Mindegyik tesztjén átmentem, még imádkoztam, és meghívtam Erikát egy kávéra. Semmi ilyesmiről nem beszéltünk előtte, de azt mondtam neki, miközben ettük a salátát: „Erika! Szeretlek, és szeretnék veled összeházasodni.” Tisztán közöltem vele. Vannak különféle helyzetek, most az enyémről beszélek. Szerintem Erikának is van egy bizonysága erről, és szeretném, ha elmondaná.

Ő Európából jött Bakuba, és jó barátságban volt sok azeri fiúval. Én nagyon mérges voltam, mert előfeltevésekben éltem. Azon gondolkodtam, hogy miért barátkozik másokkal. Meg kellett tanulnom Istennel járni, hinni és bízni, és megérteni, hogy az barátság testvérek között. Szeretném, ha most elmondaná, hogy mit gondolt az azeriekkel való barátságáról, mert nagyszerű bizonysága van erről. Szerintem emiatt ő nagyon szabad volt arra, hogy barátkozzon a másik nemmel.

Erika: Hölgyek! Amikor egy fiatalember beszélget, barátkozik velünk, a mi érzelmeink nagyon fel tudnak kavarodni. A gondolataink tudnak kalandozni afelé, hogy érzelmesebbek legyünk. Ezért sokszor akkor is, amikor a fiatalembernek nincs különösebb szándéka felénk, mi azt tudjuk képzelni, hogy ő komolyabban gondolkodik felőlünk. Én sajnos beleestem ebbe a csapdába. Ez igencsak bántja egy hölgy érzelmeit, csalódott lesz. Az elképzelt dolgokat várja, amik nem valósak, és nem is történnek meg.

Ezután szövetséget kötöttem a szívemmel, hogy ne eshessek bele ilyen csapdákba. Eldöntöttem azt, hogy amíg egy fiatalember nem jön oda hozzám, és azt nem mondja: Nekem komoly szándékaim vannak, komoly gondolataim vannak felőled a jövőre nézve.; addig nekem az a fiatalember csak egy drága testvérem, vagy egy jó ismerős. Magyarul nem engedem, hogy a gondolkodásom elmenjen afelé, hogy valótlan érzelemvilágban éljek. Egészen addig, amíg azt nem mondja nekem valaki, mint amit Elshan mondott: „Szeretlek! Feleségül akarlak venni!”; ne gondoljak többet, mint ami éppen van egy testvéri kapcsolatban. Ez megvéd minket attól, hogy csapdákba essünk, érzelmi viharokba, depresszióba keveredjünk. Ez jó a másik félnek is, ha nem táplálok mások felé többet, mint ami éppen van.

Elshan világosan kommunikálta, hogy szeret és feleségül akar venni. Én is konkrétan válaszoltam neki később.

P. Shane: P. Elshan nagyszerű példája az egyenes kommunikációnak. Nem késztette a lányt arra, hogy afelől tűnődjön, hogy mit érez, mit gondol.

P. Elshan: Csak nagyon gyorsan hozzátenném, hogy ez előtt volt nagyon sok alkalom, hogy néhány hölgy odament a pásztoromhoz, és azt mondta neki: „Elshannak szándékai vannak felém, de nem mondja ki ezeket tisztán, és ez engem nagyon zavar. Kérlek, beszélj a tanítványoddal, hogy vegyen feleségül!” Azon gondolkoztak: Elshan miért nem beszél velem erről? Ez igazság szerint amiatt volt, mert nem volt semmilyen szándékom velük kapcsolatban, hanem képzelgésekben éltek.

Hiszem és remélem, hogy nem tettem semmi olyasmit, ami miatt a hölgyek összezavarodhattak volna. Nagyon sajnálom, hogy azt gondolták, hogy kezdeményezek feléjük, hogy el akarom őket jegyezni, mert igazság szerint nem akartam. 100%-ig tudtam, hogy nem szeretném, mert valaki mást szerettem. Másik hölgyet, és soha nem mondtam el ezt neki, soha nem mutattam meg a szándékaimat neki, de imádkoztam érte. Nagyon szent volt ez számomra.

Később elmentem a pásztoromhoz, és megkérdeztem tőle, hogy mit gondol erről. Ez p. Fuad volt. Ő azt felelte: Most ne tegyél semmit ezzel kapcsolatban. Nagyon mérges lettem akkor, mert nem tudtam, hogy miért mondta ezt. Később megértettem. Megvolt bennem a szándék, valaki felé szerettem volna kezdeményezni, de mégsem tettem, és ezért nekem az nagyon furcsa volt, hogy a többi hölgy többet gondolt annál, ami volt. Mégsem oszthatom a szívemet kettő-három-négy felé, mert nem vagyok muszlim! Az iszlámban ugyanis lehetséges, hogy valakinek négy felesége legyen.

P. Shane: Ez mostmár kapcsolati beszélgetésbe fordul át, mert nagyon sok előfeltételezés van a kapcsolatokban.

Kérdés: Arról beszéltünk, hogy reménységgel tekintsünk személyek és helyzetek felé. Ugyanakkor van ez a vers:

Péld 13:12b A halogatott reménység beteggé teszi a szívet,

Hogyan óvhatom meg a szívem attól, hogy átcsússzak a „jó” reménységből a halogatott reménységbe, vagy hogyan veszem észre, ha átcsúsztam?

P. Shane: Mit jelent a halogatott reménység? Bármi, amivel kapcsolatban reménykedünk, az még nem valósult meg. Várok rá, reménységem van afelől, hogy meg fog történni. Egy nap megházasodom valakivel, vagy pásztor leszek, vagy meggyógyulok… és ez annyira fontos nekem. Ahogy erre várok, beteggé lesz a szívem. Mert annyira szeretném, hogy ez a dolog megtörténjen. Aztán ez szellemileg is hatással van rám. Isten időzítése viszont tökéletes.

Lehet, hogy néhány dologgal kapcsolatban csak azért van reménységem, mert én azt kitaláltam, és lehetséges, hogy nem Istentől vannak. Nem az Ő akarata, és Ő próbálja nekem mondani, de én nem figyelek Őrá. Lehet, hogy a szemem azon az emberen van: Vele fogok összeházasodni!; és annyira csak azzal az emberrel vagyok elfoglalva, és biztosra veszem, hogy vele fogok összeházasodni. Aztán megházasodik valaki mással. Akkor mit kezdesz ezzel? Az egy beteg szív, és lehet, hogy nem hallgatott Istenre.

Ám az a reménység, ami Istenben megvan nekünk, az el fog jönni. Habár várnunk kell rá, meg fog történni. A Biblia a reménység könyve. Isten ígérete igen és ámen. Amit Isten leleplezett nekünk, az a miénk. Ő személyes. Lehet, hogy személyes reménységet ad neked valamiben. Ha tényleg Ő az, Aki azt neked adta, akkor az meg fog történni, mert Ő hűséges.

Isten jobban szeret téged, mint bárki más, és mindennél jobban szeretné, hogy megismerd Őt. Ő a legnagyobb reménységünk. Egy nap szemtől szembe leszünk Ővele. A mi reménységünk Őbenne nem fog csalódást okozni. Róm 5:5. Az a dolog, amire teremtve lettünk, az meglesz, de óvatosnak kell lenni azzal, hogy mire figyelünk. Kol 3:1-3 az odafel valókkal törődünk, nem pedig a földiekkel. Ő a legnagyobb reménységünk.

P. Elshan: Fontos, hogy azon dolgok felől legyen reménységünk, amiket Isten ígért nekünk. Azért, mert az Ő ígéretei igen és ámen. Bármi, ami felől reménykedem, de nem Isten Igéje mutatta meg nekem azt pontosan, akkor azokon a területeken óvatosnak kell lennem. Igen, reménykedhetek azokban a dolgokban, hogy meg fognak történni az életemben, vagy éppenséggel abban, hogy nem fognak megtörténni, de Isten tudja, és Neki mindenegyes helyzetre megvan a kegyelme. Ő ezt megígérte, 2Kor 12:9-ben mondja: Pál, bajban vagy, de elég neked az Én kegyelmem. Ha ez megtörténik, akkor Isten azt mondja: Elshan, azt szeretném, hogy ebben a helyzetben megtaláld azt a szépséget, amit Én adok.

Egy másik dolog, hogy azt remélem, nekem és a feleségemnek lesz kisbabánk. Mit mond erről a Biblia? Semmit, de remélem. Mi van, ha nem történik meg? Már tíz év eltelt. Mi fog történni? Óvatos vagyok ebben, mert Isten nekem nem ígérte meg úgy, mint Ábrahámnak. Bár nagyon sok ember megígérte nekem :-): Elshan, neked lesz gyereked! Az emberek odamennek a felségemhez, és azt mondják neki: Úgy néz ki, mintha állapotos lennél. Tehát óvatosnak kell lennem ezzel, mert a Biblia erről nem beszél. A Biblia azt mondja: Lehet szellemi gyereked, és igen lehet fizikai gyereked is, de ez nem szükséges.

Istvánnak nem volt semmije, csak prédikálta az evangéliumot, és megölték. Ám dicsőséges reménysége volt. Jézus Krisztus Maga várta őt a mennyben. Látta Őt, és boldog volt emiatt, és ő elfogadtatott.

P. Jukka: Fantáziálunk. Nagyon sokszor lufiban élünk, érzelmi lufiban, és csak repkedünk a levegőben. Ez azonban nem a valóság. Ez azért van, mert annyira nagyok az érzelmeink. Isten valami nagyon különlegest szeretne tanítani nekünk.

Lehet, hogy néhány emlékeztek, a bibliaiskolában meséltem már ezt a történetet egy kilencvenkét éves hölgyről. Soha nem férjhez, soha nem tudott futni, soha nem tudott folyékonyan beszélni, soha nem tudott játszani hangszeren, nem tudott főzni, egyedül nem tudott enni… semmit sem tudott csinálni segítség nélkül. Ez eléggé lecsendesít engem. Láttam ezt a hölgyet, az életét egy ágyban élte.

El tudsz tölteni nyolc-tizenkét órát egy ágyban? El tudsz tölteni két napot az ágyban? Amikor beteg voltam, zúgolódtam Istennel. Aztán eszembe jutott ez a hölgy. Kilencven két év ágyban! Mégis azt mondta nekem: Meg vagyok elégedve az életemmel. Mert nem arról szól, hogy mit teszünk, hanem arról, hogy kik vagyunk Őbenne. A kereszténység az nem tevés. Az én elhívásom nem az, hogy tegyek dolgokat. Hanem Krisztusba lettem elhívva, és Őbenne elégedett vagyok.

Te meg vagy elégedve ma? Amikor beteg vagy, amikor nem tudsz futni, amikor nem tudod azt tenni, amit mások, akkor elégedett vagy? Ez az, amit Isten tanít nekünk. Lehet, hogy beletesz egy olyan helyzetbe, ahol muszáj megtanulnod, hogy elégedett legyél. Isten hozott a valóságban! Isten úgy szeret, ahogy vagy Őbenne.

P. Shane: Nagyszerű gondolat. Ami az Úrtól van, akkor az megelégít. Amikor neked adja, öröm van benne és békesség és szeretet és az Ő kegyelme. Ez nagyszerű!

Hozzászólás: Egy saját élettapasztalat. Valamiért én teljesen úgy éltem át a dolgokat, mint Erika, csak éppen a női nemmel. Nagyon könnyű belemenni ebbe a játékba: „Ő az? Nem ő az?”; és az érzelmek vezetik az embert. Mert az ember a világban él, mielőtt megtér és bejön a gyülekezetbe, és a világban a jelzések sokkal inkább egyértelműek. Mert ott vagy tetszik valaki, vagy nem, és ez teljesen nyilvánvalóan kifejeződik. A gyülekezetben viszont a szeretet és a kedvesség miatt nagyon könnyű félreértelmezni dolgokat. Tehát gyakorlatilag ugyanaz a jelzés egy hölgy részéről, mint a világban az igen jelzés. Szerintem ez visszafelé is így működik. Nem tudom, ki hogyan tapasztalja.

Ezzel kapcsolatban a mai üzenetben hallottam:

1Kor 13:7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Főleg az szólt számomra a párkapcsolatok terén, hogy mindent remél, és mindent eltűr. Aztán azt írtam a jegyzetembe: Hadd vezesselek téged nagyobb türelemre! Ebben benne van az Úr.

Én hiszek abban, ha az ember fókuszál, akkor igenis megtalálhatja azt a személyt, akit Isten az számára rendelt. Szabad akaratunk van, és választhatunk is, természetesen, de nem lehet tökéletesebb a választás, mint az, aki Isten szívében van számomra. P. Stevens azt a tanácsot adta a házassággal kapcsolatban az egyik üzenetében ’99. körül, hogy az elhívásunkat kell, hogy szolgálja a házasságunk. Ez szerintem nagyon jó útmutató, hogy várni türelemmel és Istenre várni, és el fog jönni, ha az elhívásunk része. Ehhez azonban szükséges a mélység és a vágy Isten felé.

Ámen.

Kategória: Egyéb