Beszélgetés (rap)

2016 január 17. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az A közösség ajándéka & Motiváció és rejtély c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. január 17. vasárnap 16:00)

Kérdés: P. Kende azt mondta, hogy könnyen lehet az, hogy én megpróbálom a saját erőmből végrehajtani a dolgokat. Honnan tudom mégis, hogy mi az én feladatom az Istennel való járásban? Van ez a klasszikus példa, hogy az autóba azért csak-csak kéne benzint tölteni, amikor missziós útra indulok. Hol van a határ?

P. Bendegúz: Tehát a kérdés az, hogy mi a szerepem az Istennel való járásban. Mert lehet a szerepemet túlértelmezni – amiről p. Kende is beszélt –, és akkor ez igazán rólam szól. El lehet képzelni egy másik szélsőséget is: Isten csinál mindent, és én ebben nem is vagyok benne. Ezt is említette p. Kende, mert ez a fatalista szemlélet. „Én úgysem tudok semmit sem csinálni, mindent Isten csinál. Ahogy Ő elrendelte, úgy van, és kész.”

P. Bartha Atti: Én is nagyon sokat gondolkodtam ezen. Nem tudom, hogy elérkeztem-e a válaszra, de ismerős a kérdés. Nekem három dolog jutott eszembe hirtelen.

Zsolt 37:4-5 Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Erről azt hallottam, cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna, de bízz és imádkozz, mintha minden Istenen állna. Ez az egyik. Ehhez rögtön hozzátenném:

Róm 3:4a … az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug,

Szerintem a taníthatóság vagy kijavíthatóság kulcsfontosságú az életemben. Kijavítható vagyok-e? Lehet, hogy én értettem félre? Vagy: „Isten szólt, és akkor senkinek nincs olyan hatalma, joga, hogy nem így van, mert hozzám Isten szólt.” Ez lenne a második.

A harmadik pedig az, hogy járj azokban a dolgokban, amiket nyilvánvalóan tudsz. Fil 3:15 amiben pedig nincs egységünk, azt az Úr leleplezi. Fil 3:16 Járj abban, amit már tudsz!

A ráadás válasz: Péld 16:1 a szív felkészítése az ember dolga, és a nyelv felelete az Úrtól van. A szívemet felkészítem, hogy tudjak hallani Istentől, hogy tudjon vezetni engem. Olyan helyre teszem magamat, ahol Neki lehet hatása az életemre. 2Krón 12:14 Roboám gonoszul cselekedett az Úr előtt. Nagyon érdekes az indoklás, hogy miért: Mert nem készítette fel a szívét, hogy az Urat keresse.

Én teszem azt teljes erővel, ami tőlem telik, de úgy imádkozom és bízom, hogy minden az Úron múlik. Nyilván csak azt tudom tenni, amire jelen pillanatban kiterjed a képességem vagy a megértésem, és ezért lehet, hogy tévedek. Emiatt kijavíthatóvá teszem magam. Ha azonban hűségesen járok abban, amit tudok, hiszem, hogy a következő lépés tisztább lesz. És a legfontosabb, hogy keressem az Urat a szívemben.

P. Musztafa: Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy alázatos szívünk legyen. Mert Isten sok mindent tud tenni egy olyan személyen keresztül, akinek alázatos és megtört szíve van.

Jézusnak azért akadt problémája a papokkal és a vénekkel, mert vallásosan konokok voltak. Nehéz volt beszélni velük. Nehéz volt őket bármire is tanítani. Olyan ez, mintha falnak beszélt volna. Azt hiszem, hogy a mi szerepünk az, hogy nyíltak és alázatosak legyünk Isten előtt, akármire kér is minket, hogy tegyük.

Sok ember akar megbecsült edény lenni, és könnyen el is kezdhetjük diktálni Istennek, hogy mit tegyen. Anélkül, hogy meghagynánk Neki a lehetőséget, hogy azt tegye, amit Ő akar tenni. Így megvan annak a veszélye, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amit nem igazán kedvelünk, egy olyan szolgálatban, ami nem annyira népszerű, vagy bármilyen helyzetben, amikor megmondja valaki, hogy mit tegyek, de nekem az nem tetszik, és saját elképzelésem, megértésem van arról, minek hogyan kéne történnie. Tudjuk, hogy Isten hogyan töri össze ezeket.

Jézus azt mondta: Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot; Mát 10:34. Sokat gondolkozom erről, hogy mit tud tenni ez a kard a mi életünkben? Szükségem van-e Jézus kardjára az életemben? Igen! A válasz az, hogy igen. Mert vannak olyanok az életünkben, amiket szét kell törni, azért, hogy Ő megépíthesse a Saját épületét az életünkben. Nem azért, hogy tovább tudja építgetni, amit én hagytam ott. Nem az én saját építkezésem, hanem Ő akarja a Saját épületét folytatni. Azt hiszen, hogy az alázatos szív az egyik, amit keresünk.

P. Bendegúz:

Ján 6:28-29 Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.

Mi az én dolgom? Hogy higgyek abban, Akit Ő küldött. Ez nagyon fontos. Mit jelent ez? Az, hogy ezt az ügyet nem egyszerűsíthetem le arra, hogy mit kell tennem. Nem mondhatom azt, hogy milyen lépést kell tennem. Nem gondolkodhatom azon, hogy mit kell cselekednem, mert Istennel kell egyfajta szimbiózisban lennem ezekben a kérdésekben. Hallottad-e már ezt a kifejezést: teantrikus cselekedet?

Ján 14:8-10 Azt mondta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus így válaszolt: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki látott engem, látta az Atyát. Hogyan mondhatod, hogy „mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, viszi végbe tetteit.

Kicsit furcsa lehet az, hogy ezeket a verseket olvastam fel. Ez arról szól, ahogy az Atya és a Fiú egyek voltak. Úgy értem, hogy a Fiú itt emberként van a Földön, és az Atya Őbenne; és azt mondja: Ha Engem láttál, láttad az Atyát. „Ezt hogyan mondhatod? Hiszen Téged látlak, és az Atyát nem látom. Neked van egyfajta kiterjedésed, az Atya pedig végtelen, stb.” Ő azonban azt mondja: Mi egy Szellemből vagyunk.

Azért mondtam el ezt, mert ugyanez történik velünk is. Isten bennünk lakozik, Isten Szelleme bennünk lakozik. Ez az, amiben növekszünk az életünkben, hogy Krisztus az Ő hasonlatosságára formál minket.

2Kor 3:18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Szelleme dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.

A teantrikus cselekedet erről szól. A teosz – Isten – és az antroposz – ember – szavak összetételéből. Ez az, ami történik velünk és bennünk, hogy rejtélyessé válik a mi személyünk. Mert az már nem csak emberi, hanem Isten bennünk van. Ebben növekszünk, ahogy az Ő arcára formálódunk.

Ahogy itt olvastuk Ján 14-ben, ahogy az Atya Őbenne volt, Krisztus is énbennem. Mostmár egy módon mellékes, hogy mi az, amit cselekszem, hanem az a fontos, hogy hitben, vagyis Ővele járok. Szellemi közösségben járok Ővele, és ennek van terméke. Egyik oldalon vannak a gyümölcsök, a másik oldalon cselekedetek. Néha ezt is hívjuk gyümölcsnek, de most elkülöníteném a kettőt. Vannak cselekedetek, a Szellem cselekedetei. Isten indított, Isten vitt előre, Isten mutatta meg. Nem az én erőm volt, nem az én számításom volt, hanem ez Istennek a megnyilvánulása énbennem. Ez az igazi kereszténység, hogy Isten él bennünk.

P. Bartha Atti: Bátorítás. Ha valamit hallasz, lehet, hogy elég, ha csak azt az egyet hallod, és otthon azt emészted meg. Szerintem nagyon gazdagok az üzenetek – hála Istennek! –, és hiszem, hogy nagyon széles körben szólnak. Csak kérdezd Istent, hogy mi az, amit neked mond.

Kérdés: Egy illető újszövetségi hívő volt. Aztán történt valami az életében, és onnan kezdve csak az Ószövetségben hisz. Nem nagyon látja az áldozatnak a jelentőségét, fontosságát, de olvassa az Ószövetséget. Amikor Istenről beszél, akkor az nagyon úgy tűnik, mintha az élő Isten vezetné őt, mert egy kegyelmes, szerető, személyes Istenről beszél. Ilyenkor mit lehet tenni, segíteni őt abban, hogy az Újszövetség, Krisztus a válasz?

P. Musztafa: Mit gondolsz erről? Az üzenetben hallottuk, hogy ha hitben járunk, akkor időről időre azt találjuk, hogy bolondot csinálunk magunkból? Mármint hogy Krisztusért. Mit gondolsz erről? Érezted már valaha így magad? Hitben kellett járnod, és úgy tűnt, mintha mazochista lennél. Volt már, hogy valaha így érezted magad? Ismerős az érzés?

Érdekes, hogy p. Kende az üzenetben arról beszélt, hogy a mi programunk Isten programjában, vagyis megvan a saját programunk; és az én saját programomnak soha nem lesz elégséges válasza a természetfeletti kihívásra. Beszélt a rejtélyekről. A rejtélyek megpróbálják a hitünket. Mik ezek a rejtélyek? Mi mást találunk még a Bibliában, ami megpróbálja a hitünket? Tudsz más, ehhez hasonló rejtélyről a Bibliában?

Ján 3:8 A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született.

Ez rejtély. Az újjászületés. Utána már senki sem tud dobozba zárni téged. Mert Isten Szelleme olyan, mint a szél. Nem tudod előre megmondani az emberi elméddel, hogy mit fog cselekedni. Ugyanolyan az az ember, aki újjászületett. Ez egy rejtély. Nem tudok senkit megítélni. Ránézek valakinek az életére, és nem tudom azt mondani: Értek mindent, hogy mi folyik nála. Nehéz. Nehéz, mert szeretnénk mindent könnyen megérteni, és szeretnénk mindent azonnal megítélni. Mint például 5Móz 29:29 a titkok az Úréi.

Vannak-e más rejtélyek?

– A férfi útja a nővel, sas az égen, stb.

– Jónás három napig a cethal szájában.

Ez is rejtély. Három nap egy halban. Mit gondolsz erről? Mit csinálnál három napig egy halban? Mikor voltál utoljára halban? Nem kell szó szerint egy halban lenned, de tűnhet úgy. Isten belehelyez minket egy ilyen környezetbe, aztán tanít minket. Aztán mi történik? Jónás kiszabadul a halból. Megváltozott-e a hozzáállása? Én sejtem, hogy mit gondolnék, miután a hal kiköpött engem. 🙂 Viszont olyan helyen fogom találni magam, ahova Isten küldött engem. Mi lesz az én üzenetem? Jól látszik, hogy Jónás nem Isten tervével foglalatoskodott.

P. Bartha Atti: Tehát volt egy kérdés, és erre hallottunk rejtélyeket a Bibliából. Az én válaszom hasonló lenne, csak nem biztos, hogy egyértelmű, hogy ez válasz volt.

Ef 1:17-ben Pál imádkozik az efézusi gyülekezetért, hogy a kijelentés Szellemét adja az Úr, hogy Őt megismerhessük. Tehát természetileg nem tudod megismerni Istent, meggyőződéseket nem tudsz létrehozni másik emberben. Jónás nagyon jó példa. Lehet, hogy olyan helyzetet kreálsz, amiben a másik elvégzi azt, amire elküldted, de a szíve nem változik meg. Emberileg talán rá tudsz venni valakit, hogy a megfelelő dolgokat tegye, de az Úr az, Aki meg tud győzni, a Szent Szellem kell. Mát 16:17 „Nem test és vér jelentette ki ezt neked, Péter, hanem az Én mennyei Atyám.” 2Tim 2:24-26 az Úr szolgája ne legyen torzsalkodó, hanem szelíden fenyítse az ellenszegülőket, hátha az Úr ad nekik szabadulást Sátán csapdájából.

Újra és újra visszatérő gondolat számomra, hogy hogyan lehet saját életemben a vakfoltokat észrevenni, illetve a másik ember számára megmutatni, hogy vakfoltja van. Nyilván ő azért teszi, amit tesz, mert meg van győződve, hogy igaza van. Általában az emberek nem direkt tesznek rosszat, meggyőződéseik ellen való dolgokat. Ez nagyon jó kérdés, hogy ezt hogyan tudod megtenni a magad életében és egy másik ember életében.

2Kor 3-ban azt olvassuk, hogy van egy lepel a mai napig is a zsidók szeme előtt, amikor az Újszövetséget olvassák, 2Kor 3:15 ez a lepel Krisztusban tűnik el. Azt látjuk, hogy az Atya, Krisztus, Szent Szellem az, Aki leleplez dolgokat. 1Kor 2. Kicsoda ismerheti az embernek a dolgait, ha nem az embernek a szelleme? Kicsoda ismerheti Istennek a Szelleme? Utána mondja azt, hogy Isten Szellemét kaptuk, illetve Krisztus elméje van meg nekünk. Ez az elméleti rész.

Szerintem erre nincs olyan válasz, hogy ha ez lesz, akkor majd, ráébred, de az biztos, hogy az ima nagyon fontos rész. 2Kir 6-ban Elizeus azért imádkozik, hogy lássa meg a szolgája, hogy többen vannak velük, mint ellenük. Imádkozott, hogy Isten szemével lásson a szolga. Ef 1:17-ben Pál imádkozik. Tehát látjuk, hogy ez nagyon-nagyon fontos. Nyilván lehetnek gyengéd szavak, 2Tim 2. szerint. A többit nem tudom. 🙂

Egy gondolat jutott eszembe Jónásról. Isten jobban tudja, hogy mit hogyan tesz az életedben, mint ahogy te azt gondolnád, jobban ismeri a szívedet, mint ahogy te ismered a sajátodat. Mi azonban mégis hajlunk arra, hogy azt mondjuk: Nem.

Bír 7:2 Ekkor azt mondta az ÚR Gedeonnak: Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midjánt. Mert Izráel még dicsekednék velem szemben, és azt mondaná: Az én kezem szabadított meg engem!

„Még a végén azt hiszed, hogy te miattad volt a szabadulás!” Harminckétezer embere volt Gedeonnak százhúszezer ellen. Erre természetileg nem mondanám, hogy ez több. Ahogy számolom, ez 1:4. Aztán lesz tízezer. „Ez még mindig sok. Büszke lennél, hogy temiattad volt a szabadulás.” És lett háromszáz, ami 1:400 arány. Még fegyvert sem visznek, hogy tényleg egyértelmű legyen, hogy az Úr szabadítja meg őket. Mit csinál Gedeon a szabadulás után? Aranyszobrot építtet magának. Lehet, hogy tudta Isten, hogy Gedeonnak lesz problémája a büszkeséggel?

Lehet, hogy Ő jobban tudja, hogy amihez te ragaszkodsz, az később ellened fordul? Ezért Isten elveszi, tizedeli, századolja az erődet… a bármidet. Én csak azt mondom, hidd el, Isten tudja, hogy mit tesz. Szerintem a becsapottság mindnyájunkon ott van, de az Úr Szelleme jön és leleplezi. Hála a gyülekezetnek, másoknak, akik imádkoznak értünk.

P. Bendegúz: 1:400 – annyira jó! Éppen annyi, mint a Hold és a Nap Földtől mért távolságának aránya.

Luk 24-ben miután Jézus feltámadt, mennek az emmausi úton a tanítványok, és siránkoznak.

Luk 24:25 Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!

Az első az, hogy azért siránkozunk, mert balgák és rest szívűek vagyunk arra, hogy elhiggyük, amit mond. Olyan jó, hogy Jézus mondja, hogy balgatag vagyok! Nem kell nekem mondani másnak, mert Jézus mondja. 🙂 A lényeg:

Luk 24:26-27 Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe? És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.

Emlékszem, amikor a Vissza a Valósághoz szolgálatban jött egyszer egy ilyen ötlet, hogy mi lenne, ha a próféciákról beszélnénk, amik Jézusra mutattak. Arra gondoltam, mi lenne, ha rögtön az elején kezdenénk Mózes 1. könyvében, végigmennék az Ószövetségen, és megmutatnánk, hogy az egész Ószövetségben ezek hogyan mutatnak Jézusra.

Ahogy elkezdtem tanulmányozni, rájöttem ennek a rendkívüli gyönyörűségére. Minden részlet, az áldozatok, a berendezési tárgyak, az ünnepek, az emberek, akik előképei Jézusnak… minden részlete az Ószövetségnek Jézusra mutat. Az benne az elképesztő szépség, hogy ez mind megtörtént azért, hogy Jézusra mutasson. Tehát egy fantasztikus mesterelme van e mögött, hogy a történelem és minden más részlet úgy alakult, hogy ez tényleg Jézusra mutasson. Úgy értem, Józsefet eladják, ott van a gödörben, aztán felemeltetik, hogy megmentsen népeket.

Tele van az Ószövetség Jézussal. Méghozzá magasabb szinten, mint ahogy azt először gondolnánk. Átjárja az egészet igazán. Ha beszélsz azzal az emberrel, aki az Ószövetségben hisz – kicsit úgy vagyok ezzel, mint amikor Pál azt mondja: görögöknek görög lettem, zsidóknak zsidó… –, ha ő szereti az Ószövetséget, akkor miért ne beszélnél neki az Ószövetségből? Hiszen az gyönyörűen leleplezi Krisztust, és annyira meglátható benne!

Viszont az igaz, hogy titok az egész, merthogy ott van a lepel. Ha ennek az embernek megvan a lepel, az azt jelenti, hogy nincs megtérve, mert a Szent Szellem nem tudja neki magyarázni. Ám ha meg van térve, és a Szent Szellem benne él, akkor az történik, mint ezekkel a tanítványokkal. Nekik bizsergett a lelkük.

Hozzászólás: Beszélgettetek korábban a csodákról és a rejtélyekről, és erre szeretnék két verset említeni.

Péld 20:24 Az ÚR irányítja az ember járását; mit ért az ember a maga útjából?

Ehhez én még hozzátettem magamnak a következőt:

Péld 25:2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti, a királyok tisztessége pedig, hogy a dolgokat kikutatják.

P. Musztafa: Van-e valami, amit személyesen kaptál a mai üzenetből? Lehet, hogy másik oldalról, másik nézőpontból szeretnél mondani valamit. Van-e bármi, amit személyesen kaptál? Ha valaki megkérdezné, hogy miről szólt a mai üzenet, akkor mit mondanál, hogyan írnád le, mit emelnél ki belőle?

P. Bendegúz: Engem valami nagyon elgondolkodtatott. P. Knight mondta ezt az üzenete végén, hogy a közösségben ismerem fel, hogy ki vagyok. Igazából nem tudom, hogy ezután mit mondott, mert ezen kezdtem gondolkodni. Valóban, ha egyedül vagy, felismered-e azokat az ajándékokat, amiket Isten készített benned? Igazán a gyülekezetben ismered fel, nem? Nyilván felismered, hogy ki vagy. A Bibliából felismerheted. Viszont az olyan gyönyörűséges, amikor isteni közösséged van valakivel, és akkor igazán felismered azt, hogy te több vagy, mint egy természeti ember! Neked lehet valós közösséged egy másik emberrel.

1Ján 1:3 ahogy közösségünk van az Atyával, az a közösségünk van tiveletek is. Az egyik része az, hogy közösségünk van az Atyával, de amikor van egy másik ember, akinek úgyszintén közössége van az Atyával, akkor ugyanaz a közösség lehet közöttünk. Ez elképesztő élmény, amikor felfedezhetem ezt. Amikor felfedezhetem, hogy felismerésem lehet azzal kapcsolatban, hogy a másik emberben Isten jelen van, ez nagyon sokat hozzáad az életemhez. Felismerem ennek az egésznek a valóságát még jobban.

Aztán ahogy együtt vagyunk, felismerem az én ajándékaimat, hogy Isten mivel ajándékozott meg engem, de igazán nem is engem, hanem a gyülekezetet énbennem. Mert ez az ajándék a gyülekezetnek szól. A bibliaiskolában beszéltünk erről.

Róm 12:5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

Egymásnak is tagjai vagyunk. Szükségünk van a többiek részére. Szükségem van olyan részekre, amit Isten elkészített. Mert ti – a gyülekezet – részeim vagytok. Úgyszintén, én sem tarthatom magamat vissza, merthogy én másnak a része vagyok. Én másoknak része vagyok!

Róm 12:16 Egymással egyetértésben éljetek, ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat, ne legyetek önteltek.

Kölcsönösen egyazon hozzáállás legyen, ne legyél kevély, büszke. „az alázatosakhoz szabjátok magatokat” – itt a görög szó arról beszél: elcsábulni az alázatosok által. Gyakorlatilag arról szól, hogy az alázatos útja legyen az, ami elcsábít téged. „ne legyetek önteltek” – ha ezt megnézed a görögben, akkor leesik igazán, hogy arról beszél, ne legyél önfejű. Ami azt jelentené: megvan a magam terve a magam életére. Ha megvan a tervem a saját életemre, akkor nem tudok rész lenni. Krisztus Testében viszont részünk van, és ezért járunk így Krisztussal.

Hozzászólás: Az jutott eszembe, hogy nézhetjük az Istennel való járásunkat természeti oldalról elég bőven. Én mindig ugyanoda lyukadok ki, hogy az nem jó megoldáshoz vezet. Ha felteszem a kérdést, hogy Isten mit válaszolna erre, meggyőz egyértelműen, hogy ne ez én utamat járjam. Úgyhogy, ha jól megforgatjuk, mint amikor egy terméket veszünk, megnézzük jobbról-balról, elölről-hátulról a természeti oldalt, ez csak látszat. Az Úr a szívünkön keresztül vezet minket, ahogy az Igét befogadjuk. Ez bátorít.

Kérdés: Amikor a saját életemben vakfolt van, akkor hogyan látom – nyilván nem látom –, és a másik ember életében hogyan tudok segíteni, hogyan tudok rámutatni?

P. Bartha Atti: Az egyik vers, amit már említettem erről, az a Róm 3:4 Isten igaz, én pedig nem. Vannak bibliaversek, amik engem bátorítanak arra, hogy Isten nem téved. Ha valaki téved, az én vagyok. Néha magamban vitatkozom Istennel. Az egyik veszély, ha ismered a Bibliát, mondasz egy kifogást Istennek, és Ő azonnal válaszol egy verssel. 🙂 Ez a hozzáállás mindig megvan, hogy Neki van igaza.

– Ha nekem vakfoltom van, akkor nem tudom, hogy bajban vagyok. Mert ha már tudom, az már jó eset.

Nyilván a becsapott ember nem veszi észre, hogy be van csapva, mert becsapott. Az alapja ez, hogy ha azt gondolod, hogy nem lehetsz becsapva, akkor teljesen biztos, hogy be vagy csapva. Az egyik az, hogy megengedem olyan embereknek a szívemben és akár a szavaimmal is, hogy ők kiigazíthatnak engem. Ha nincs neked pásztori betakarásod egy személyes kapcsolaton keresztül, akkor nagyon is bátorítalak arra, hogy legyen. Nyilván olyan kapcsolatot ajánlok, ahol adsz neki lehetőséget, hogy szóljon.

A másik, ami nekem szokott segíteni, amikor nagyon hosszú ideig nem történik meg az a válasz, amit én gondolnék, hogy Isten válaszol, vagy nincs a lelkemben szabadság a helyzetben, akkor ez a kettő nekem azt mondja, hogy rossz irányba megyek. Tehát, ha nincs kegyelmem a helyzetre és Istennek sincs válasza, akkor hajlok arra, hogy máshol keresem a választ, mint ahol az igazában van.

Amikor idáig eljutsz, akkor nagyon sokszor nagyon hamar Isten egy teljesen más utat tud mutatni. Nagyon érdekes Jel 2-3-ban, ahogy Jézus bemutatkozik a gyülekezeteknek – ezt már említettem is egy beszélgetésben nem is olyan régen –, és mind a hét gyülekezetnek különböző módon mutatja be Magát.

Ha jól emlékszem, az efézusi gyülekezetnek úgy mutatkozik be: Én vagyok az, Aki járok a gyertyatartók között. Sokat cselekedtek, és elhagyták az első szeretetet. „Figyelj! Én építem a gyülekezetet. Az Én kezemben van a gyülekezet.” A következő gyülekezetnek, amelyik üldöztetés alatt van: Én vagyok az Első és az Utolsó, halott voltam, de élek. Vagyis: Az üldöztetésben Én előbb vagyok a problémánál és tovább leszek a problémánál, és ha meg is halsz, élni fogsz úgy, ahogy Én. Az összesnek specifikusan, a helyzetéhez megfelelően mutatkozik be.

Lehet, hogy én egy szabadító Istenre vágyom, szabadító Istent keresek, és megbocsátó Isten lesz a válasz a problémámra. Vagy egy gondoskodó Atyát keresek, és Ő azt mondja, hogy én adjak szeretetben. Nekem van egy elképzelésem, hogy Isten hogyan tud megjelenni az én adott helyzetemben, és mivel nem jön a gondoskodó Atya, nem veszem észre, ahogy Ő kezdeményez. Ezért mondom, hogy ha nincs kegyelmem és nincs válasz, akkor valószínűleg másfelé nézek. Akkor mások az imáim, más a bibliaolvasásom, és esetleg a pásztorommal is más a kapcsolatom.

A másodikhoz pedig sok szerencsét!

P. Kende: Talán csak egy rövid gondolat ehhez, aztán p. Zoli megadja az igazi választ. 🙂

Mát 7:3 Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban?

„Nézed a vakfoltot a testvéred szemében, de nem látod a fekete lyukat a sajátodban?” Ez p. Bendegúz vicce, mert csillagászat van benne. 🙂 Ez egy jó pont, magammal kell kezdenem:  mi a vakfolt? Az egy olyan terület a látásomban, ahol nem látok. Ami jó kép számunkra, mert ha nézek valahova, és letakarom az egyik szemem, akkor van olyan rész, amit nem látok, és az agyam “kipótolja” azt a részt. Lehet viszont, hogy amit kipótol, az a valóságban teljesen más.

A keresztény járásunkban van bizonyos mértékű megértésem. Ha hátrafelé megyek, és beleütöm a fejem a falba, akkor nem vagyok meglepve. Ha megyek előre, és figyelek, és úgy ütközöm bele valamibe, akkor az megdöbbent, mert hát figyeltem. Hasonlóképpen a kereszténységemben, vannak dolgok, amik a megértésemen kívül esnek, és úgy vagyok, ha meglep is, annyira nem mégsem. Ám ha azon a területen ér meglepetés, ahol azt gondolom, hogy értem a dolgokat, akkor az olyan, mint amikor figyelek, de mégis beleütközöm a falba. Ott okoznak gondot a vakfoltok.

Hogy ismerem fel a vakfoltokat? Először is úgy, hogy belesétálok egy falba. Lefejelsz egy fát vagy egy személyt, vagy valaki téged fejel le. Aztán azt mondod: Na, ezt most miért kaptam? A válasz az, hogy azért, mert belerohantál. Ez annyira nem mókás, de többnyire így ismerem fel, hogy van egy vakfoltom.

Másodszor, van egy eszköz, amit annyian utálunk: a tükör. Belenézek, és látom: „Istenem, ekkora az orrom? Ennyire kopaszodom?” Ez egy tükör. Ezért olyan nagyszerű, hogy az életünkben megvan Isten Igéje. Mert úgy működik, mint egy tükör, és még azelőtt rájöhetsz bizonyos dolgokra, mielőtt nekifutnál a falnak. Ehhez viszont olyan szemmel kell belenézned, ami akar látni.

Felkelsz reggel, és mielőtt elhagyod a lakást, belenézel a tükörbe. Ha nem kapcsolod fel a világítást, mert lusta vagy hozzá, akkor belenézhetsz a tükörbe, de nem fog sokat segíteni rajtad. Még akkor is nézhetsz ki úgy, mint egy madárijesztő. Miért nem kapcsoltad fel a világítást?! Hasonlóképpen, belenézek Isten Igéjébe, „Ó, ez nagyszerű! Bárcsak az az ember elolvasná ezt! … Ez nagyszerű! Bárcsak az a másik hitben járna, akkor ez kijavítaná!” Olvasom, olvasom, találok kijavításokat a családomnak, ismerőseimnek, politikusoknak, a világban a szegénységre… mindenre találok valamit, de sose nézek bele Isten Igéjébe úgy: „Milyen gáz a hajam! Kalapot kéne hordanom! Minimum!”

Ez a másik mód, és van még az is, amit p. Atti mondott. Ha van egy Isten szerint való barátom, ő működhet tükörként. Egy másik személy látja. Én azt mondom: Ez ilyen.; ő azt feleli, hogy ez olyan. „Komolyan?, Olyan? … Hű, tényleg olyan. Köszönöm.” Amikor csinálok valami ostobaságot – pazarolom a pénzt, kibeszélem mások életét… –, ő rám szól: Fejezd már be ezt! Ez segít. Ezért talán nem fogok később a falnak rohanni. Ez segíthet.

Azt hiszem, hogy ez az a három mód, ahogy én felismerem a saját vakfoltjaimat. Összezavarodom miattuk, aztán szükségem van arra a hozzáállásra, amiről p. Atti beszélt, hogy legyen Isten igaz, és minden ember hazug, beleértve magamat is. Szóval, amikor már elrontottam az életem, nem fogom azt mondani, hogy ez a másik hibája volt. Hanem azt fogom mondani: Azt hiszem, van némi tanulnivalóm. Ez az egyik, és a másik az Isten Igéje, ami a szívembe kerül.

Aztán egy Isten szerint való barát. Nem csak valaki, aki mindennel egyetért, amit mondok, nem csak valaki, akinek ugyanolyan a hozzáállása és a személyisége, és nem csak olyasvalaki, aki mindig annyira meg akar felelni nekem, hogy csak mindenre bólogat, hanem Isten szerint való barát, aki néha azt mondja: Szerintem ez nem helyes. A feleségem ilyen. Annyira hálás vagyok érte! Nem csinálja gyakran, de néha mondja: „Így nem beszélhetünk. Ez annyira negatív!” Segít nekem ezzel, és sok más dologban is.

P. Musztafa:

Kol 3:16 Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak!

Tudjuk, hogy mindnyájunknak vannak vakfoltjai. Azt hiszem, hogy ez az egyik megoldás: Isten Igéje, ami gazdagon lakozik bennünk minden bölcsességgel. Azt mondja: Tanítsátok és intsétek egymást! Az intés szó nagyon érdekes itt. Ütköztetés. Konfrontálódjunk egymással. Kihívni valakit ugyanazzal a hibával, amit ő csinál. Egy jó példa 2Sám 12-ben Nátán, aki elmegy Dávidhoz. Sok helyen olvassuk, hogy Dávid Isten szíve szerint való férfi volt. Nyilvánvaló azonban, hogy akármennyire is Isten embere volt, attól még voltak vakfoltjai.

Nátán elment, is kihívta őt. Érdekes, amit Nátán csinál. Nem támadja Dávidot a szavaival, nem agresszív, és nem rakja helyre Dávidot, hanem egy értelemben ráveszi Dávidot, hogy a saját tettét ítélje meg. Igazából nem Nátán ítélte meg Dávidot, hanem Dávid ítélte meg saját magát. Mert Isten Igéje gazdagon lakozott az ő szívében. Nátán csak egy kicsit útba igazította Dávid szívét. Mutatott neki egy helyzetet, kitalált egy történetet, ami nem volt igaz, Dávid mérges lett, és egy értelemben megítélte saját magát. Mert Nátán azt mondta: igazából te tetted ezt. Tökéletes volt, ahogy Dávid szemei még jobban megnyíltak.

Tetszik, amit Pál mond 1Kor 14-ben: nem a megszégyenítésetekre mondom ezt, hanem figyelmeztetésként. Ugyanazt a szót használja itt, hogy a figyelmeztetés az kihívása valakinek. „Nem azért vagyok itt, hogy megszégyenítselek, hanem igazából azért vagyok itt, hogy a te javadat keressem. Tudom, hogy te Istennek nagyszerű embere vagy. Szeretném, hogy ez így maradjon, és ebben még tovább is növekedj!”  Micsoda szív ez!

Természetesen mindnyájunknak vannak vakfoltjai, de azt hiszem, csak ragaszkodnunk kell Isten Igéjéhez, és emlékezni arra, hogy az igazságnak a szeretettel együtt kell haladnia. Ez az, ahogy rajtam is segítettek sokszor. Ahogy p. Kende is sokszor betakarta a vakfoltjaimat. Emlékszem, egyszer ültünk a parkban, nyár volt, és azt mondta: Sétáljunk egyet! Csodaszép az idő, zöld a fű, pillangók… Aztán beszélt velem. Ez szeretet volt. Kijavítás szeretetben. Nem mondom el, hogy miről beszélt, nem ide tartozik, de megváltoztatott bennem dolgokat. Ugyanúgy, ahogy Dávidban is történt változás akkor.

P. Bartha Atti: Eszembe jutott még valami. Elképzelem a helyzetet, hogy valaki nekem ezt elmondja, milyen tanácsot adnék neki. Az nekem segít-e az objektivitásban? Nyilván ez nem egy biztos dolog, de segíthet. Úgyhogy a második kérdésre – Mást hogyan tudsz kijavítani? Hogyan tudod neki megmutatni? – a válaszom az, hogy hallgattasd meg vele ezt a beszélgetést. „Figyelj! Szerintem itt van mit hallanod!” Ugyanez az intés, 2Tim 2:24-26 elmondom, aztán majd Isten… Isten tud vezetni ebben.

Erre biztos megoldás nincsen. A befektetés nagyon sokat segít. Kérdések. Akár egy „Te vagy ez…” beszélgetés. Az biztos, hogy amikor p. Kende beszélt p. Zolival azon a gyönyörű nyári napon, nem így kelt fel p. Kende: Ah, de jót fogok beszélgetni p. Zolival! Hát, nem. Ez olyan, amit a szeretet miatt teszek meg, mert én magam is kibújnék ez alól, hogy ilyen szinten beszéljek másokkal.

P. Kende: A „másoknak megmutatni”-val az a gond, hogy az ő szívén múlik. Ha ő akarja, akkor tudsz neki segíteni. Ha nem akarja, magyarázhatsz neki évekig.

Ámen.

Kategória: Egyéb