Beszélgetés (rap)

2016 január 3. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Amint az Ige újrahuzalozza lelkünket c. üzenethez kapcsolódik. (2016. január 03. vasárnap 16:00)

P. Knight: Nagyszerű ez a téma: Elvárások. A keresztények számára ez nagyon fontos téma. Talán az egyik legnagyobb nehézség is a keresztény számára, ha helytelenek az elvárásaink.

Zsolt 62:5 (6) Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem.

Dávid így inti a saját lelkét, és bátorítja saját magát. Beszél magához. Arra bátorítja magát, hogy csak Istentől legyen várakozása. Úgyhogy, a kérdés az, hogy mit várunk. A váratlant várjuk? Vagy azt várjuk, ami nekünk ismerős? Vagy azt, ami kényelmes számunkra? Vagy lehet, hogy azt, amiről azt gondoljuk, hogy megérdemeljük? Vagy azt, ami jár nekünk? Vagy csak egyszerűen Istenbe helyezzük a bizalmunkat, és azt várjuk Tőle, hogy munkálkodjon az életünkben.

P. Kende beszélt a reakcióról. Lehet, hogy akkor reagálok, ha nincs békességem, vagy amikor aggódom, és azt várom, hogy Isten vagy a helyzet az én javamra forduljon. Ezt azonban én határozom meg. Most sok mindenről beszéltem, de ez igazából egy pillanat alatt megtörténik. Azért, mert nem nyugszom, nincs békességem, azért reagálok. Valójában azért reagálok, mert azt gondoltam, hogy más fog történni. Vagy azt gondoltam, hogy más valami vár rám.

Azt hiszem, hogy érdemes beszélgetni erről a témáról.

Kérdés: 2Kor 10:5 említi a magaslatokat. Egy ABT órán elhangzott, hogy ha mondom Istennek, hogy az életem mely területein munkálkodjon, akkor lehet, hogy egy újabb magaslatot építek az életembe. Hogyan tudunk figyelni erre, hogy ne építsünk újabb falakat a hitet használva?

P. Kende: Nem vagyok biztos ebben, nem hallottam ezt az ABT órát, de azt gondolom, lehet, hogy az irányítás-elképzeléséről beszélt. Amikor van egy ilyen elképzelésem, hogy én irányítom az életem.

Naamának is ez volt a problémája, nyilvánvalóan. Ő nagyon képes volt. Tábornok volt, úgyhogy képes volt egy egész hadsereget irányítani, és győzelemre vezetni őket. Hatalmas győzelmeket szerzett, ezt tudjuk. Megtörténhet ez olyan emberekkel, akiknek jó képességeik vannak. Olyan emberekké válnak, akiknek irányítaniuk kell. Láttam sok olyan embert, akiknek voltak erre képességeik.

Az egyik nagyon jó vezető volt, egy nagy cég felsővezetője. Aztán megbetegedett, és már nem volt többé ugyanaz a vezető. Nem tudom, hogy láttam-e még embert olyan nyomorultnak lenni, mint ő volt akkor. Láttam embereket, akik nagyon nyomorultak voltak, még akár haldoklókat is, de még azok is jobban viselték, mint ez az ember. Mert ő irányított, aztán elvesztette ezt, de a lelkében megvolt ez a hazugság, hogy neki kell irányítania. Úgy van megalkotva a világegyetem, hogy neki mindig irányítania kell. Amikor ez nem sikerült, akkor teljesen le volt sújtva.

Hasonlóképpen az is lehet, hogy próbálom irányítani Istent az életemben. Lehet, azt mondom: „Isten! Itt az idő, hogy legyen egy házam! Itt az idő, hogy megházasodjak! Itt az idő, hogy szülessen gyermekem! Itt az idő, hogy…” Aztán Isten nem ezt építi az életemben, és ez válhat a lelkemben egy magaslattá. Isten elleni erődítménnyé válhat. „Isten csalódást okozott nekem.” Ezzel kezdtük, Jer 20:7 „Becsaptál, Uram! Be lettem csapva! Miért tetted ezt velem?”

Ez lehet egy válasz.

P. Knight: Hiábavaló képzelgések – ezek olyan képzelgések, amiknek nincs valódi értékük. Azt gondolom, lehet, hogy ez a két dolog, az elvárás és az irányítás a legnagyobb ellenségeink. Mert elvesznek tőlünk valamit, ami nagyon különleges, és ez a hitnek az egyszerűsége. Elveszi annak az egyszerűségnek az értékét, hogy hiszünk a Bibliában és Istennek. Úgyhogy a kérdés az: Követni fogom Istent? Vagy azt fogom követni, hogy én hogyan fordítom le úgy, hogy Istennek mit kéne tennie? Aztán csalódom és elbátortalanodom.

Ez a vezetőségben nagyon veszélyes, mert emberek felemelik saját magukat az elvárásaikban. Egy vezetőnek annyira könnyű emberekre helyezni az elvárásokat! Ezt tesszük az otthonainkban, és bárhol igazából. Annyira fontos, ahogy Dávid mondta, amint magához beszélt: „Lelkem, várj! Csak az Úrtól legyen várakozásod.”

P. Elshan: Amikor ezt a szót olvasom, hogy képzelet, az nekem azt jelenti, hogy van egy kép a szemeim előtt, és van oka ennek. Az oka az, hogy van valamennyi információm, kommunikációm, és nyilvánvaló, hogy ez a kommunikáció nem Istentől volt. Ahogy hallottuk, vannak hamis elvárások, vannak önző elvárások. Van egy ellenség, aki kommunikál felénk. Ha nem vigyázok eléggé az Istennel való járásomban, akkor könnyen elfogadom ezt az információt. Aminek az eredményeként fogok látni bizonyos képet, és aztán ezzel a képpel foglalatoskodom. Aztán be leszek csapva, mert azt hihetem, hogy Istentől van.

Ha megnézzük József életét, voltak álmai. Isten adta neki ezeket az álmokat, és ő a testvérei előtt dicsekedett ezzel. „Én láttam ezt a képet. Isten megmutatta nekem, hogy ti előttem borultatok le.” Isten kommunikált felé, amivel József nem volt elég körültekintő egy módon. Ez azonban nem szabad, hogy elijesszen bennünket attól, hogy álmodjunk Istennel. Mert Isten az, Aki szól.

Ahogy a hallottuk a konferencián, Neki hatalmas szárnyai vannak. Ami azt jelenti, hogy Ő olyan, mint egy hatalmas madár, amely nagyon magasan repül. Ő hajlandó minket elvinni az Ő magasságaiba, ahonnan láthatunk az Ő szemeivel, és abban a képben örvendezhetünk. Azt gondolom, hogy ez 2Pét 3:18, ahol Péter arra bátorít minket a levele végén, hogy örvendezzünk az Ő kegyelmében és ismeretében, mindenben, amit tudunk Istenről. Isten kegyelme az, hogy megmutatja számunkra az Ő képeit.

Azt gondolom, hogy ezért is fontos számunkra, hogy betakarás alatt legyünk a helyi gyülekezetben, ahol ott a pásztortanító, a csapatom vezetője, vagy akár a családomban tudjam azt, hogy a megfelelő kommunikáció alatt vagyok, ahol Isten van a trónon, és Ő szól. Ahol aztán engedelmes lehetek az Igének.

Kérdés: Préd 9:1-11 – ez az egész mintha arról szólna, hogy nincs semmi értelem mindannak, ami a nap alatt van. A halottak semmit sem tudnak, és jutalmuk sincs többé, mivel még az emléküket is elfelejtik. Tehát az egészet érteném, ha arról beszélne, hogy ha Istent kiveszem a képből, akkor nincs semminek sem értelme, de aztán:

Préd 9:7 (9) Edd hát csak örömmel kenyeredet, és igyad jó szívvel borodat, mert immár kedvesek Istennek a cselekedeteid!

Mintha mégsem feledkezett volna el Istenről. Most az egészet nem tudom hova tenni, mert olyan mintha az egésznek nem lenne semmi értelme, és még Istent is beleveszi a képbe.

P. Knight: Prédikátor könyve az ellentétek könyve, ellenpontozás. Az író folyamatosan a hiábavalóságokat mutatja, és aztán szembeállítja azzal, hogy mi lehetne. Az 1-6. vers jó kép a hamis várakozásokról, minden hiábavaló. Aztán szeretjük a 7. (9) verset, mert ez a mód, ahogyan élhetnénk: örömteli szívvel, Istentől vannak a várakozásaink. A következő vers az, hogy ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne hiányozzon az olaj. Mert amit leginkább akarunk az életben, az az, hogy tényleg Isten vezessen minket, hogy ilyenfajta kapcsolatunk legyen Istennel.

Semmi más kapcsolatban a világban nincs benne a szabadság, mint ahogy az Istennel való kapcsolatunkban benne van. A vízszintes kapcsolataink sokszor kötöttségekkel, elvárásokkal járnak. Viszont az Istennel való kapcsolatunk betakarás alatt van, és annak a törődéshez, a szeretethez és a vezetéshez van köze, és ez a legjobb számunkra. Minden a javunkra van, és minden a jóra munkál.

P. Kende: Azt mondtam p. Knight-nak, hogy a gyülekezetünk hivatalos álláspontja az, hogy nem vállalunk felelősséget a Prédikátor könyvéért. 🙂 Mert annyira csak massza. Tényleg olyan könyv, amiről csak el kell, hogy fogadd, hogy a háttere, a gondolkodás mögötte helytelen. És ez a korlátozott bölcsesség, amivel néz mindent, még mindig talál olyan dolgokat, aminek értelme van. Szeretjük használni ezeket a verseket, de igazából érdekesek. Használtam Préd 5:2-t. Ott például van egy eléggé épelméjű gondolat:

Préd 5:2 Ne légy gyors a szólásra, és ne elhamarkodottan szólj szívedből Isten előtt, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön. Azért hát kevés beszédű légy.

Ennek van értelme. Viszont kell, hogy értsd, hogy még mindig megvan a korlátozott látásmód, a problémás háttér. Igazából az egész könyv ilyen, kivéve a végét, az utolsó egy-két fejezetet. A lényeg az, hogy értened kell, hogy az embereknek korlátozott látásmóddal, világnézettel is lehet Istenről elképzelésük. Csak annyira sokat nem segít. Néhány verssel később azt mondja:

Préd 9:9 (11) Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, hiábavaló életedben,

Próbált ennek engedelmeskedni ezerszer is! Volt ezer nő az életében. Értened kell, hogy van itt egy gondolat, aminek van értelme: élj azzal a nővel, akit kaptál; de aztán azt mondja: hiábavaló életedben. Tehát akkor mégsem jelent semmit. Úgyhogy csak értened kell, hogy van egyfajta hibás gondolkodás, és az mindig megvan.

Kérdés: Egy általános kérdést szeretnék feltenni. Vannak dolgok, amik leterhelik a világból a lelkemet: az erőszak, a háború, itt volt a sok menekült, akik elhagyták az otthonukat… Nem csak a világból, a környezetünkből van ilyen, hanem a Bibliában is nagyon sok lélekterhelő dolgot olvashatsz.

Itt volt a Karácsony időszaka, és ez nagy öröm, mert Isten Fia eljött. Ismerjük a történetet. Bajban voltam a vasárnapi iskolában, mert Jézus megmenekült, Egyiptomba menekült a család, de a betlehemi kisgyermekek meghaltak. Ez valószínű, nagyon nagy tragédia, fájdalom volt a családoknak. Mózes öröméneket énekelt, miután átkeltek a Vörös-tengeren, ugyanakkor nagyon sok ember elpusztult a Vörös-tengerben, előtte pedig a tíz csapás alatt is nagyon sokan. Ismerjük Szodoma és Gomora történetét, olvasunk az erkölcseikről, és nem csak Lót családjának egy része pusztult el ott, hanem nők, férfiak, gyerekek. Aztán a legnagyobb tragédia, ami történt a Földön, az az özönvíz. Ezek eléggé leterhelő dolgok.

Nyilvánvalóan ezek a történetek benne vannak a Bibliában, és nem kételkedem, hogy ezek megtörténtek, de az lenne a kérdésem: Miért akarhatta Isten, hogy ezek benne legyenek a Bibliában? Mit akar tanítani ezzel? Mit akar elmondani? Ennek oka van, hogy ott van, és ezzel valamit tanítani akar, de mit?

P. Kende: Egy rövid gondolat erről. Először is, az emberek ránk néznek, és azt gondolhatják, hogy Bibliában hívő keresztényekként kemény helyen vagyunk. Mert hogyan tudod megigazítani minden kánaáninak a halálát, amikor Izrael honfoglalt az országban? Hogyan teheted ezt? Hogyan tudod ezt megigazítani? Én azt gondolom, hogy nem vagyunk annyira rossz helyen, mert igazából nem nekem kell ezt megigazítani. Ez olyasvalami, amire van egy egyszerű válaszom, ami nekem válasz, az, hogy Isten kezében vagyunk.

Tudom, hogy ez nagyon sok ember számára nem elegendő válasz, úgyhogy megéri többet beszélni erről. Zsolt 68:20 a halál Isten kezében van. Minden ember meg fog halni. Kivéve azokat a hívőket, akik az elragadtatáskor itt lesznek, de alapvetően minden ember meghal. Ez bizonyos. Ez a bűnnek az eredménye. Isten kezében van, hogy ez mikor történik meg. Mint ahogy p. Elshan édesapja meghalt egy autóbalesetben. Emlékszem, szörnyű veszteség volt a gyülekezetben, mert ő Istennek egy nagyszerű embere volt. Ez olyan, mintha az egyik elöljáró hirtelen meghalna itt. Az nagy veszteség lenne, és arra gondolnánk: Urunk, miért? Ám ez Isten kezében van. Ő tudja. Tudja a mi időnket. Jer 29:11 hisszük, hogy Ő a legjobb véget adja mindnyájunknak.

Azt gondolom, hogy hívőkként látnunk kell a bűn komolyságát, az emberi természet lesújtó állapotát és a következményeket. Ránézel a leprára, és azt mondod: Isten, ezt hogy tehetted? Viszont a valóságban az a bűnnek volt az eredménye, és Istennek semmi köze nem volt hozzá. „Isten, miért sújtottad ezt az embert így?” A válasz erre az, mondhatjuk azt, hogy ez a bűn miatt van. Istennek soha nem ez volt az akarata, a terve. Isten az embert egy bűntelen helyre, bűntelen állapotban helyezte. Ő ezt tette.

Úgyhogy a válaszunk erre az, ha megnézzük az özönvizet és a pusztulást, akkor látjuk, hogy a bűn milyen komoly, mennyire pusztító. Ha valaki azt mondja: De Isten ölte meg őket!; akkor a válaszom az: „Várj egy picit! Arról az Istenről beszélünk, Aki hajlandó volt meghalni értük. Bármit megtett volna, hogy megmentse őket. Bármit! Ha azonban ők nem hajlandók, akkor a bűn el fogja pusztítani őket.” Ez lenne a válaszom.

Mondhatja valaki: Ő egy kegyetlen Isten. A válaszom az, hogy ez ostobaság. Ez az az Isten, Aki hajlandó volt meghalni, annyira szerette azokat az embereket. Ha el kellett őket pusztítani, ha nem volt más választása, akkor az nekem a bűnről beszél.

Ami a hívőket illeti, csak ezt mondanám:

Ján 14:1 Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

Ezt mondta Jézus. Úgyhogy amikor a szívem nyugtalankodik – amikor ránézek a pokolra, annak valósága, a súlya megüt, az egyszerűen olyan, hogy azt nem lehet elhordozni –, eszembe jut az a vers: Bízz Istenben, bízz Krisztusban, mert Ő jó Isten, Ő kegyelmes Isten. Ő olyan Isten, Aki mindent feláldozott. Tudom, hogy minden embert megváltva akar látni. Ez az Ő vágya.

Ján 14:27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!

Ránézünk azokra a dolgokra, amik nyugtalanítanak bennünket, de aztán visszatérek a hitemhez, az Istenben való bizodalmamhoz, és ott nyugalmat találok. Sokszor, amikor az embereket lesújtja más emberek kegyetlensége, akkor nincs válaszuk. Nekünk azonban sok válaszunk van. Például Isten betakarása, amiről az elmúlt napokban a konferencián beszéltünk.

Aztán van más is, én is tehetek valamit, én is szolgálhatok Krisztussal, szolgálhatok a Szent Szellemben mindazon emberek felé, és néhányukat megnyerhetek. Része lehetek a megoldásnak néhány ember számára. Az én életem jelenthet valamit nekik. Segíthetek néhányuknak. Ez számomra része a válasznak, hogy a szolgálat valóságában járok. Nem tudom megváltoztatni a háborúkat, a kegyetlenséget. Nem vagyok szupermen, hogy beugorjak a háborúba és megállítsam, de szolgálhatom az embert a sarkon, odavezethetem Krisztushoz, és megtalálhatja a megváltást. Ebben találok választ. Mert ebben tehetek valamit.

P. Elshan: Az édesapámról szeretnék bizonyságot mondani. Isten beszél az okokról.

Amikor hallottam, hogy édesapám már nem él, akkor én Baltimore-ban voltam. Nyilván ez váratlanul ért. December 31-én, három nappal előbb imádkoztam Istenhez az új évért. Az volt az imám: „Istenem, taníts engem 2008-ban mindennap hálásnak lenni. Minden nap mindenért, mert ez a Te akaratod.” Mi akkor Baltimore-ban tanultunk. Nem emlékszem, hogy január 1-én, 2-án hálás lettem volna valamiért. Persze mindig teszünk újévi fogadalmakat, aztán elfelejtjük azokat.

Amikor p. Mattival beszéltem telefonon, mondta, hogy az apukám a mennyben van, a legjobb helyen. Ahogy hallottam ezt a hírt, bennem voltak a kérdések: Miért? Még csak nem is sírtam, de egy dologra emlékszem, kértem Istent, hogy tanítson engem hálásnak lenni. Aztán kissé őrült módon azt mondtam: „Köszönöm, Uram. Mert ez a Te akaratod, hogy mindig mindenért hálásak legyünk, de nem tudom, miért lehetnék hálás abban, hogy az apukám meghalt.” Volt bennem egy nagy kérdőjel. Tudtam, hogy nem kérdezhetem meg Istentől, hogy miért, mert tudtam, hogy ez az Ő dolga.

Nagyon megtört voltam, de folytattam a második félévet a bibliaiskolában. Aztán visszamentünk Bakuba. Októberben jött p. Schaller Bakuba konferenciára. Az egyik üzenetében, amint beszélt, Isten válaszolt arra a kérdésemre, hogy miért. Kilenc hónappal később megtörtént. P: Schaller Ján 15-ből beszélt arról, hogy Jézus a szőlőtő, az Atya a kertész, és mi vagyunk a szőlővesszők a szőlőtőn. Tudjuk, hogy az Atya levágja a vesszőket, és a szövegkörnyezetből értjük, hogy azokat a szőlővesszőket vágja le, amelyek nem teremnek gyümölcsöt. Nem termékenyek, úgyhogy Isten levágja, és tűzre veti azokat. Abban a részben van egy kis kárhoztatás.

Amikor P. Schaller beszélt, semmit nem mondott azokról a szőlővesszőkről, amik gyümölcstelenek, hanem itt úgy mutatta be, hogy néha levág szőlővesszőket. Mutatta, hogy van a szőlőtő és rajta a szőlővessző, és azt levágja egy okkal, azért, hogy a többi szőlővessző sokkal több gyümölcsöt teremjen. Én még mindig ott vagyok a szőlőtőn, és Isten levágta az én apukámat. Legalábbis én ezt kaptam Istentől, hogy Ő levágta az apukámat miattam. Mert annyira szeret engem, mert szeretné, ha növekednék. Ő jobban szerette az apukámat, mint ahogy én szerettem, és Ő sokkal jobban szeret engem, mint bárki más. Ezek gyógyító szavak voltak számomra. Amikor hallottam, tudtam, hogy Isten szól hozzám, és elkezdtem sírni, és azt mondtam: „Köszönöm, Uram. Köszönöm, Uram, hogy elvitted az apukámat.”

Istennek van üzenete, hogy miért teszi. Nagyon sokszor nem tudjuk, hogy miért, de sokszor akarjuk tudni: „Miért ölték meg azt a kétezer gyermeket? Miért történnek a földrengések? Miért vannak a háborúk? Miért lesz rákos valaki? Vagy miért történik egy szörnyűség?” Biztos, hogy Istennek van erről egy üzenete, és ez csak idő kérdése. Nyilván fontos az érzékenység Isten felé. Amikor hallom, akkor ott van öröm, szabadság, elképesztő szeretet, hogy akarom követni Istent.

Kérdés: A prédikátorok sokat beszélnek a keresztről. Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy amikor ezt a szót mondják, mire gondolnak. Szinonimaként gondolnak rá, vagy egy tanítás summája van egy szóba sűrítve?

P. Knight: A kereszt egy szinonima a halálra. Az a halál helye. A hívők számára a kereszt élete a halál élete. Halott vagy, és az életed el van rejtve Krisztussal Istenben. A kép a keresztről ugyanakkor élet is. Mert a kereszten túl új élet van, a feltámadás élete. Úgyhogy ez nem egyszerűen csak halál, hanem halál, és aztán élet. Ez a hívő számára egy fontos üzenet, hogy Krisztusban új életünk van, de az új élet előtt halálnak kell jönnie. Úgyhogy számunkra ez nem fizikai halál, hanem a régi gondolkodásmód halála, a régi tetteink halála, a régi válaszok halála. Ez újfajta gondolkodás. Ez természetfeletti módon jön hit által. Van egy felismerés is, aminek meg kell történnie. Fel kell, hogy ismerjem, hogy a halál után élet jön számomra, és egyet kell értenem ezzel.

A prédikátorok ezért beszélnek olyan sokszor a keresztről. Mert hívőkként annyira könnyű nekünk visszamenni az alapbeállításhoz, ami a régi élet, és úgy gondolkodni dolgokról, és elsodródni Krisztus életétől, attól az élettől, amit Ő tartogat számunkra.

Zárógondolat. Egy dolog, amit Isten szeretete tanít nekünk, hogy megelégedjünk azzal, ha nincs válasz. Mert tudjuk azt, hogy Isten mindent céllal tesz. Tudom ezt, és megnyugszom ebben, és békességet találok, és tanácsolhatom a lelkemet, hogy várjon, mert tudom, hogy a megfelelő időben jönni fog a válasz. Úgyhogy nyugodhatok az Ő szeretetében.

Az aggodalmaskodás azért jön, mert nem kapom meg a választ, amit akarok. „Miért történt ez velem? Hogyan tudom megelőzni, hogy ez újra megtörténjen? Adj nekem szabályokat, kérlek! Akarok ilyeneket követni. Fel akarom állítani, ki akarom tenni az otthonomban, és amikor megtettem, jelölhetem. Mert ha ezeket megteszem, akkor az a rossz dolog nem történik meg újra.” Vagy járhatok Ővele. Járhatok az Ő betakarásában. Ott lehetek az Ő védelmében, és a szeretet miatt tudhatom, hogy akármi történik is az életemben, annak célja van.

Elveszítettük a fiunkat, amikor huszonnégy éves volt. A kórházban mielőtt meghalt, Isten megadta nekem az okot. Amikor visszanézek, azt mondom, hogy ez akkor kegyelem volt nekem. Tudta, hogy nekem választ kell kapnom. Annyira tisztán, ahogy csak lehet, majdhogynem hallható hangon adott választ, és a válasszal együtt jött a békesség. Ha akkor Ő nem adta volna meg a választ nekem, úgy is találtam volna békességet az Ő szeretetében. Megtaláltam volna azt a békességet, amely minden értelmet felülhalad.

Úgyhogy hála Istennek Istenért, az Ő szeretetéért! Annyira sok minden van, amit nem tudunk megmagyarázni, de sok minden van, amit viszont tudunk! Ő örökkévaló szeretettel szeretett bennünket. Ámen.

Kategória: Egyéb