Beszélgetés (rap)

2015 december 6. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Jézus, új élet – unod már? c. üzenethez kapcsolódik. (2015. december 6. vasárnap 16:00)

P. Kende: Egy megjegyzés az üzenethez. Luk 5:36 – ezt a verset említettem utoljára, de nem volt idő, hogy kifejtsem. A bor és a tömlő a tartalomról és tartóról beszél. Ez a vers egy új ruháról beszél és a régiből való foltról, vagy fordítva, egy régi ruháról és az újból való a folt.

Mindkettő rossz hír. Mert ha az életem új, mint egy vadonatúj ruha, ha az egész kép új, és aztán van egy kiegészítő, ami viszont régi, akkor ez hogyan működhetne? Megtörténhetne, hogy én, mint hívő elvesztem az örömöm, és akkor nem az újhoz fordulok, hanem egy régihez. Szóval elveszítem az örömömet, és emiatt keresek valamit, ami szórakoztat. Szórakozással fogom lecserélni az örömömet. Például megnézek egy vígjátékot. Ezzel persze nincs baj önmagában, de a veszély az, hogy ahelyett, hogy az örömöt keresném, és elmélyíteném, ahelyett egy régi foltot választok, és azt próbálom az új ruhámba belevarrni. Ez azonban nem lesz képes a terhelést elhordozni, hanem el fog szakadni. Így működik.

Ha van egy új ruhád, és teszel rá foltot egy régi ruhából, az el fog szakadni. Voltaképpen nem a lyukat foltozod, mert ez csak egy átmeneti megoldás, ez nem valódi. Szóval, van egy új ruhám, egy új életem és egy régi foltot próbálok használni ezen. Ha elvesztem az örömöm, és egy régihez fordulok, ami szórakoztat, ez nem lesz hosszú távú megoldás.

Másik eshetőség. Mint hívő szelíd vagyok – a Szent Szellem egyik gyümölcse –, ami azt jelenti, hogy készen állok arra, hogy elfogadjak Isten Igéjéből. Készen állok arra, hogy alávessem magam Isten Igéjének, Jak 1:21. Szelíd vagyok, de aztán történik valami a lelkemben, elbátortalanodom, lehet, hogy keserű leszek, lehet, hogy megsértődöm, és amikor jön Isten Igéje, nem vagyok képes elfogadni szelídséggel. Egyszerűen csak nem tudom elfogadni, nem tudom alávetni magam, nem tudok egyetérteni vele, nem tudok hitet keverni hozzá, és nem tudok engedelmeskedni sem annak. Akkor mi van?

Van egy lyuk az új ruhámon, és keresek rá régi foltot, például az udvariasságot. Udvarias leszek. Odamegyek a prédikátorhoz, és azt mondom: Nagyon szép üzenet volt!; de a szívemben nem vetem alá magam az üzenetnek. Úgyhogy van egy új ruha, van egy lyuk, és van egy régi folt, és azt gondolom, hogy meg van oldva a probléma. Egyáltalán nincs megoldva! Mert az udvariasságom miatt a pásztor azt fogja gondolni, hogy én rendben vagyok, viszont amikor a főnököm megbánt, és meg kéne bocsátanom neki, és szolgálnom kéne felé Krisztust, akkor ez a lyuk újra el fog szakadni. Az udvariasságom el fog szakadni.

A régi folt nem fogja betölteni a lyukat, és újra meztelen leszek. Meztelenül fogom találni magam. Az borzasztó! Próbáltad már? Emlékszem, fordítottam egyszer p. Stevenst egy konferencián, és talán már húsz perce is ment az üzenet, amikor észrevettem, hogy a sliccem nyitva van. Na, az egy szörnyű pillanat volt! Nyolcszáz ember előtt. 🙂 Amikor észreveszed, hogy meztelen vagy ott, ahol nem kéne, akkor az probléma.

Még egy. Új életem van, és van egy elhívásom, hogy kegyelmet szolgáljak a hallgatóság felé. Ha nem vagy prédikátor, még akkor is el vagy hívva erre, hogy a kegyelmet szolgáld azok felé, akik téged hallgatnak. Nem arra lettünk elhívva, hogy pusztítsunk, hanem arra, hogy kegyelmet szolgáljunk egymás felé, hogy kedvesek, megbocsátóak legyünk. Ez minden hívőnek elhívása. Aztán valamiért van egy lyuk az új életemen. Ez lyuk lehet az, hogy valamilyen negativitás felé fordulok a szívemben, pl. rossz embereket hallgatok, vagy nem megfelelő tanácsokat hallgatok meg.

Aztán, mivel van egy lyuk és nincs bölcsességem, hogy építsek másokat, emiatt okos megjegyzéseket fogok tenni. Fognak ezek bátorítani? Nem igazán. Nem fognak bátorítani. Vagy otthagynak, ahol vagy, vagy még lejjebb rontanak. Mert a Szellem által tudunk csak bátorítani, és ez az elhívásunk. Úgyhogy, van az új ruha és van egy régi folt rajta, az el fog szakadni újra. Ha a régi foltot ráteszed, el fog szakadni. Nem megoldás a problémára.

P. Jukka: Egy öreg prédikátor azt szerette volna tudni, hogy egy öreg edénynek van-e jövője. Elképzelhető. A tömlőt bőrből csinálták. Fejjel lefelé fordítják, és lassú tűzön olajban melegítik. Nagyon lassan. Aztán az összes koszt leszedik róla, megtisztítják egy nagyon érzékeny módon. Ez az egyetlen módja, ahogy meg tudsz újítani egy ilyen bőr edényt, hogy be kell meríteni az olajba. Gondolkozz el ezen!

P. Knight: Nagyon meggyőző volt, amit p. Kende megosztott. Amikor megkérdezte, hogy ez megtörtént-e már valakivel, akkor semmi nem jelentkezett. Ez kicsit fura, mert szerintem mindnyájunkkal előfordult már. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel. Ez jó kérdés. Istennek új élete van számunkra. Megprófétálták nekünk Ézsaiásban, és a történet vége Jel 21:5-ben van. Ez azonban mind új.

Lehet, hogy ez a következőhöz hasonlít. Isten azt mondja: „Itt van egy új élet számodra. Viszont mielőtt ezzel messzire rohannál, van néhány dolog, amit tudnod kéne ahhoz, hogy hogyan élj ezzel. Az életed hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy ezt elmeséljem neked.” Nekünk nagyon kell figyelni. Nagyon kell hallgatnunk, és hit által elfogadni az Igét. Mert: „Bármi, amit hallasz Tőlem, bármi, amit olvasol az Igémből, az erről fog beszélni, hogy ezt az új életet hogyan éld.”

Tetszett, amit p. Kende mondott, hogy amikor lenn vagyunk, amikor nem tapasztaljuk meg a valódi örömöt, vagy megítélve érezzük magunkat, akkor visszaállunk az alapállapotunkba, oda, amivel már megszokottak vagyunk, amit ismerünk, és az nem segít. Ehelyett viszont mehetünk az Igéhez, és mehetünk a térdünkre is, és mondhatjuk: Uram, most szükségem van segítségre.

Azt hiszem, sokszor van szükségünk – nem tudom, hogy készen állsz-e erre – a kijavításra. Lehet, hogy a gondolkodásunkban kijavításra van szükségünk. Isten gondoskodik erről, de sokszor egy testvér teszi meg ezt a Krisztus Testében. A kijavítás nagyon jó nekünk. P. Schaller egyszer azt mondta: „Nagyon szeretem a kijavítást. Javítsatok ki! Szeretném, ha kijavítanátok.” Ez egészséges, nem? Amíg isteni kijavításról van szó.

Úgyhogy új életünk van, és nem igazán tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. Isten viszont elmondja nekünk az úton.

P. Bendegúz: Mi ez az új dolog? Nagyon fontos, hogy értsük. Mert gondolhatjuk azt: Eddig régi elvek alapján éltem az életemet, és most új elvek alapján élem. Nem elvekről szól. Akkor miről? Ez a szellemi életemről szól, a szellemi lényemről. Arról, hogy az életem mélyen el van rejtve Jézus Krisztusban. Az élet, amit elfogadtam Istentől, az egy új élet. Ez az én új életem.

Megérintett az üzenetben, hogy meglehet a régi, és lehet, hogy egy új foltot teszek rá, és ez pusztuláshoz vezet. Amúgy igaz, hogy ha belenézel a saját életedbe. Ha megtartja valaki a régi életet, és aztán egy apróságot a szellemi világból szeretne beletenni, akkor fordul elő az a jelenség, hogy jönnek emberek, és azt mondják: Próbáltam, de nem működik. Amikor van egy probléma, azt mondom: Fordulj Istenhez! Azt feleli: „Voltam már ott, köszönöm. Beszéltem már Vele.”

„Igen, csak…” Csak foltozni próbáltál, és minden más maradt, ami volt. Nem! Arra vagyunk elhívva, hogy másik életet éljünk, újat. Nem a gyakorlati részéről beszélek most, hanem a lényegéről. Új dolog, nem a régi. Feltűnt már neked, hogy új teremtés vagy?  És az feltűnt, hogy lesz egy új teremtés? Lesz a világnak – Föld, stb. – egy új teremtése. Viszont mi már arra a teremtésre vagyunk teremtve. Már megvan az új teremtésünk, ami ahhoz tartozik. Ez más. Nem ugyanaz, mint ami most van. Hanem dicsőséges. Te egy dicsőséges személy vagy. Feltűnt ez már neked, hogy dicsőséges vagy? Szeretném az életemet Isten dicsőségében élni. Nem a régiben.

A példázat (Luk 5:36-39) végén azt mondja, ha a régit iszod, akkor a másik nehéznek tűnik. Annyira egyszerű a régiben megmaradni! Abba születtem, abban éltem, és az, hogy teljesen új legyen, nagyon nehéznek tűnik. A kérdés viszont az, hogy szeretnél-e Istenben élni? Akkor élj! Nem nagy ügy. Viszont ne gondolkozz abban, hogy a kettőt kevered. Hanem határozd el, hogy Krisztust öltözöd fel, és Benne leszel, és Ő benned. Élj ebben! Ez a szellemi élet. Aminek sokkal magasabb megértése van, mint a régié.

P. Kende: Amikor Gal 5:22-re, a Szellem gyümölcseire gondolunk, akkor gondoljunk a szeretetre. Ha ezt a szót mondogatod, az elég unalmas lesz, de amúgy a szeretet lehet-e unalmas? Ezt nem gondolom. Nem gondolom, hogy a valódi szeretet lehet unalmas. Ez nem lehetséges. Ha azt mondod, hogy tud unalmas lenni, akkor valószínűleg nem tudod, hogy miről beszélsz. Ez igaz az összes többire is.

Ahogy p. Bendegúz is mondta: Istenben élni mit jelent? Öröm. Lehet-e az öröm unalmas? Az öröm elképzelése az, hogy úgy kitör, úgy felbugyog. Kitörő öröm. A meghatározás alapján is ellentéte az unalomnak, a keménységnek. Aztán a békesség. Sokan azt gondolják, hogy a békesség unalmas dolog. Ha az embereket megkérdezed Donyeckben – ahol háború zajlik Oroszország és Ukrajna között –, akkor biztos vagyok abban, hogy nem fogják azt mondani, hogy a békesség unalmas. Hanem azt mondják, hogy vágynak rá. Vágyott dolog.

Hosszútűrés. „Na, ez aztán tényleg unalmas!” Úgy hangzik. Állok valahol, várom a buszt, és már nagyon régóta várom – ha ez a hosszútűrés, akkor nagyon unalmas, elismerem. Itt a kérdés azonban: Ha a Szent Szellem megadja neked a képességet a hosszútűrésre, akkor unalmas-e? Gondolj Pál apostolra a római börtönben! Biztos vagyok abban, hogy ott szüksége volt hosszútűrésre.

Olvassuk a Kolossé-, a Filippibeliekhez írt és más börtönleveleit, van ezekben szellemi mélység? Van, nagyon is! Van bennük szeretet, öröm, szolgálat, imádkozik emberekért, és emberek növekedése felől izgatott. Mert a Szent Szellem gyümölcse, a hosszútűrés jelen volt az életében. Ez nem csupán annyi, hogy képes arra, hogy várjon. A Szent Szellem nem a várakozás ajándékát adja. Ez nem annyi, hogy csak ül és vár mindenféle agyi tevékenység nélkül, hanem élete van. Miközben várakozik, van öröme, van imája, van szeretete. Van benne izgatottság a hosszútűrés közepette.

Watchman Nee legnagyobb szolgálata a kommunista Kína egyik börtönében volt. Nem tavaszi virágos rét és örömteli ünneplés a gyülekezetben, hanem egy büdös, koszos börtön. Hosszútűrése volt. Ma olvassuk a könyveit, és a szellemi életünk felfrissül tőle. Mert a Szent Szellem hosszútűrést adott neki.

Ez igaz amúgy az összes többi gyümölcsre is: szívesség, jóság hűség, szelídség, mértékletesség… Ezek a Szellem gyümölcsei. Ebben semmi unalmas nincs. Csodálatos, amikor megvan ez a képességed. Például van egy nagy vita, amikor mindenkinek harcolnia és érvelnie kell, akkor neked szabadságod van arra, hogy szeresd őket, mert te kedves vagy. Vagy mindenki meg van ijedve, mert van megint egy új dolog, egy új járvány, ami az egész világot támadja, és neked békességed lehet, mert neked megvan a Szent Szellem, és Istenben élsz.

Mondhatod, hogy a szelídség unalmas, de nem az. Mert szelídségben tudok engedelmeskedni Istennek, és Ő azt mondja: Ne félj! Úgyhogy élhetem az életem félelem nélkül. Ha egy influenzajárvány megöl, akkor is addig hitben éltem az életem, félelem nélkül, örömben és szeretetben. Ez csodálatos! Nem hiszem, hogy ebben lenne bármi unalmas. Azt hiszem, hogy semmi régi nincs ebben. Ez friss és bámulatos! Kívánatos. Ez olyasvalami, hogy bárcsak meglenne!

Kérdés: Egy húsbavágó kérdés. Hallottam már prédikációt erről az írásrészről, régi bor-újbor témáról p. Shane-től. Nekem azelőtt fogalmam sem volt, hogy ez miről szól. Ahogy emlékszem, p. Shane arról beszélt, hogy kaptunk egy szívet, és ezt az új szívet úgy próbáljuk éltetni, hogy még a régi cselekedeteinkben vagyunk, ez azonban nem fog működni. Azért is örülök ennek a mostani prédikációnak, mert eddig azt hittem, hogy milyen jól értem ezt a példázatot. Igazából közben egy hölgynek majdnem el is dicsekedtem, hogy én ezt már ismerem. Aztán megszégyenültem, hogy ebből az irányból megint kaptam valamit, ami egészen új. Csak meresztettem a szemeimet.

A kérdés a következő lenne. Tehát járjunk az újban. Most említetted a szelídséget, ami a Szellem gyümölcse. Eszembe jutottak a „botrányos” zsoltárok, Dávid zsoltárai. Például az egyikben azt mondja: teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, Zsolt 139:22; egy másikban: Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, én csak az ÚRban bízom; Zsolt 31:6 (7). Lehet, hogy ez arról szól, hogy gyűlölöm a bűnt és szeretem a bűnöst.

Nekem problémám van azzal, amikor az istentelenek kifejezésre juttatják azt az abszolút sötétséget, ami bennük van. Azt vélem látni, hogy itt nincs arról szó, hogy szegényeket bántotta az élet, és csak azért ilyenek, hanem vegytiszta gonoszságot, abszolút rosszindulatot látok. Nem is az, hogy nem tudom szeretni őket, mert szánom őket, de azt érzem, hogy nekem gyűlöletes, amit csinálnak. Ahogy a zsoltáros, Dávid is mondja.

Ezzel problémám van. Szeretném szeretni őket, de ezt a szörnyűséget látom. Akkor megigazítom magam, mert eszembe jutnak például a következő részek: Ézs 63. ahol jön az ember véres ruhában; vagy Jel 14:20 és megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig; és arra gondolok: Akkor legyen, ahogy akarjátok, ti vagytok azok a gonoszok, akik ott fogtok vérezni Isten nagy haragja alatt, és nem is kell titeket szeretnem annyira! Segítsetek nekem ebben!

P. Kende: Csak egy dolgot szeretnék mondani ehhez. A zsoltárokban és a Bibliában sokszor az ítélet van a fókuszban. Akkor Isten nem mentegetőzik az ítélete miatt. Ez rendben is van. Tetszik, nem tetszik, ez lesz. Sokszor beszélnek erről a zsoltárok. Zsolt 139:22 – amit idéztél – ha ezen gondolkozol, amiket Dávid írt, akkor tudni kell, hogy Dávid, mint király, nem lehetett közösségben olyan emberekkel, akik Isten ellenségei voltak. Nem emelhette fel őket. Igazából az volt a feladata, mint király, hogy ellenálljon ezeknek. Ez volt az ő helye.

Ám ez nem az, ahol mi vagyunk. Egyikünk sem király, egyikünknek sem kell ilyen értelemben bánni ezzel. Amúgy, ha valaki gonosz – tegyük fel, hogy valaki megszabadítja az egyik barátomat sok pénzétől –, akkor azt az embert gyűlölni fogom, ellene leszek, és próbálom megállítani. Nem fogom azt mondani: Persze, csak csináld! Ugyanígy, ha lenne egy tinédzser lányom, és körülötte ólálkodna egy fiú azért, mert szexuális kapcsolatot szeretne vele, akkor nem mondanám: „Persze, csináld csak! Nem probléma.” Nem! Hanem előveszem a kétlövetűmet, és csak utána kérdezősködöm. 🙂 Persze, viccelek, de ez a kép. Nyilván így fogok gondolkozni. Nem akarnám, hogy a lányom bántva legyen ilyen módon. Mert én törődöm vele, a srác viszont nem. A szándékát gyűlölni fogom.

Néha kell, hogy ellenálljak a gonosznak, mert kapcsolatom van egy baráttal. Vagy lehet, hogy látsz engem prédikálni, és ütöm a pulpitus valamivel kapcsolatban, és azt mondom: Ne tedd soha! Miért teszem ezt? „Azért, mert a pásztor utál engem, és szabályozni akarja az életemet.” Nem! Egyáltalán nem vagyok érdekelt abban, hogy a te életedet korlátozzam, de a hazugságot azonban gyűlölöm, ami téged tönkretesz. Azt gyűlölöm, és szeretnék ellene menni.

Úgyhogy ezek a gondolataim, és talán még egy:

Róm 1:18-19 Mert Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják, hiszen ami Istenből megismerhető, nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

Itt azt mondja, hogy van büntetése a bűnnek. Gal 6:7 azt aratod, amit vetettél. Van, hogy Isten megengedi, hogy learassák a következményt. Lehet, hogy azért lesz AIDS-es valaki, mert jobbra-balra élte a szexuális életét, vagy mert homoszexuális. Isten azt mondja: „Hát, akkor ezt arasd le! Ez a tiéd.” Lehet, hogy ez nem tetszik az embereknek. Gondolj bele, amikor vizet forralsz, és a kisgyermeked meg akarja érinteni, vagy meg is érinti, neki se tetszik, de ettől még a valóság része. Ez így működik.

A végére még egy vers, Mrk 9:44,46,48 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. Ez a pokolról beszél. Gyűlölöm, amikor a filmipar egyik sztárocskája mond valami hazugságot, ami sok ezer ember életére lesz pusztító hatással. Mivel ő ezt mondja, emiatt emberek ezrei lehetnek alkoholisták, öngyilkosok… tönkreteszik az életüket valamilyen módon, csak azért, mert ez lett felemelve. Mert az az ember úgy mondja, mintha semmi következménye nem lenne. Ezt gyűlölöm.

Viszont a másik oldala az, hogy amikor olvasok egy ilyen részt a pokolról – ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik –, gondolkozom erről a bolond emberről, aki így beszél nagy büszkeséggel, sok pénzzel és nagyon sikeresen, és persze gyűlölöm, hogy ezt teszi, de még neki sem kívánom, hogy a pokolba kerüljön, mert az annyira borzasztó, annyira rút, annyira reménytelen, annyira elhagyatott. Még egy ilyen embernek sem kellene odakerülni. Még neki sem! Neki is inkább meg kellene térnie.

Aztán gondolj erre talán így. Tekintesz egy gonosz embert, valakit, aki gyilkos, aki gyűlölködő, aki megkeményedett szívű, akkor mi a jobb? Az, hogy a pokolba kerül az igazságszolgáltatás miatt, vagy az, hogy megtér, és Isten kegyelmének egy elképesztő bizonysága lesz? Pál apostol miatt azt hiszem, hogy a második opció a nyerő. Inkább ezt kívánnám, még akkor is, ha ez beteges dolog – egyetértek veled, én is gyűlölöm – undorító, de ami a személyt illeti, tudom, hogy ő is megtérhet. Mert Isten Mózest is képes volt használni, és Pált is, és Dávidot is.

Még Salamont is! Ha egyszer elkövetsz egy hibát, előfordul; aztán ha még egyszer megteszed, valami gond van; amikor harmadszor is megteszed, az már nagy idiótaság, … de a hétszázadik feleségnél: „Nem tűnt fel a balgaság? Nem tűnt fel, hogy ez semmire sem megoldás?” Isten még így is tudta használni, és Salamon megírta a Prédikátor könyvét. Az utolsó másfél fejezet nagyon sok ember számára válasz. Azt gondolom, hogy bárkinek is inkább azt kívánnám, hogy térjen meg.

P. Jukka: Istennek van egy terve. Ef 3:18 meg tudod-e mérni a szeretet szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét? Ez kegyelem, ez irgalom. Ez Isten. Feltétel nélküli szeretet, megbocsátás, magadnak is. Van nagyon sok helyzet arra, hogy növekedjünk, és Isten arra hívott minket, hogy nőjünk fel, hogy jöjjünk ki a gyerekes hitből, és nőjünk fel. Hála Istennek, hogy Ő teremtett lehetőséget, hogy felnőjünk. Ilyenek a keresztény iskoláink, a bibliaiskolánk, az ificsapat, a gyülekezeti élet. Egy ember felnőhet, érettségre juthat, és megértheti, hogy mi Isten szeretete, és ez megváltoztatja a szívet.

Tegnap Kecskeméten beszéltünk erről: kultúracsere-program – Krisztus eljött, és megváltoztatta a mi kultúránkat az Ő kultúrájára. Ez pontosan az, ami történik a szívünkben. Az én gondolkozásom megváltozik, de nem egyszerre, hanem ez egy folyamat. Hála Istennek! Mert megtanulok jól gondolkozni. Aztán megtanulom jól használni a szavaimat. Aztán megtanulok helyesen beszélni magamhoz és a testvéreimhez. Nem hagyom, hogy bármilyen régi, ádámi mondat jöjjön ki a számon. Ez azt jelenti, hogy a bölcsességet valódi gyakorlatba ültetem át. Ha egy rossz szó próbálna kijönni, akkor befogom a számat. Csak bátorítás jön ki. Ez Krisztus benned és bennem. Ezt tanuljuk, a bátorítást saját magunk számára, és a testvéreink felé. Úgyhogy, amikor azt mondom: Szeretlek!; akkor Krisztuson keresztül szeretlek.

P. Bendegúz: Nagyon sok mindenről volt már itt szó, de szeretnék mondani néhány dolgot, ami lehet, hogy nem fog kapcsolódni. Az egyik, hogy sok hívő azt gondolja, hogy tudja a világot, a világrendszert szeretni. Ez azonban nem igaz, mert Isten gyűlöli azt. Igazából ez p. Stevens-től volt egy mondat. Azt mondta, hogy nem tudod szeretni Istent, ha nem gyűlölöd a világot. Nem az emberekről van szó, hanem Sátán rendszeréről. Nagyon fontos, hogy értsük, van tökéletes szeretet és van tökéletes gyűlölet ilyen módon.

Nagyon érdekes Jelenések könyvét megnézni, mert az az ítélet könyve, nem? Ha csak végigolvasod egyhuzamban, ez igazából Jézus Krisztusról szól, hogy mennyire csodálatos Ő, mennyire gyönyörű Ő, és már ebből a könyvből is megismerjük Isten Bárányát. Gyönyörű, ahogy Ő ott le van írva. Viszont azt is lehet látni, hogy az eseményeket, azt, hogy ítél, azt okkal csinálja: miattunk. Van egy bosszú a világrendszer felett azokért a dolgokért, amit a világrendszer tett velünk. A hívők azt mondják Jelenések könyvében: Meddig várjunk még?; és utána ott az ítélet. Ez nagyon érdekes, mert igazából a világrendszert, az ördögöt és az ő rendszerét ítéli meg.

Viszont nagyon érdekes, ha Jeremiás könyvét nézzük, ott volt egy ítélet, amire vártak. Jeruzsálem ítélet alatt volt. Most akkor ki volt ítélet alatt? Az emberek vagy Jeruzsálem? Ez Jeruzsálem volt. Jeremiás is ott volt, és Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy az embereknek mondja el: Menjetek ki a városból! Ez az egész egy kép a jelenkori világunkról is. Szóval ilyen módon mindenkinek a saját döntése volt, hogy benn marad-e a városban vagy elmegy. Aki maradt, azon az ítélet beteljesedett. Az ítélet nem miatta volt, az ítélet nem arra volt, hogy ő meg legyen ítélve, mert neki mennie kellett volna. Ők azonban nem hittek.

Fontos, hogy ezt értsük, Istennek van egy ítélete a világrendszer felett, és aki ezt nem hiszi el, és benne akar maradni, az részese lesz az ítéletnek. Nagyon sokszor van hívás: Menj el! A hívás igazából mindenhol ott van: Hagyd el a világrendszert, mert jön az ítélet! Ha valaki benne marad abban, ami meg van ítélve, akkor ő az ítélet alatt lesz.

Ámen.

Kategória: Egyéb