Beszélgetés (rap)

2015 augusztus 9. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Jézussal a miénk minden – és van még! c. üzenethez kapcsolódik. (2015. augusztus 9. vasárnap 16:00)

P. Kende: Két dolog nem foglalhatja el ugyanazt a helyet. Isten nem is hív arra senkit, hogy ott legyen, ahol a másik van. Például p. Scibelli van valahol a hitében, de nekem nem az az elhívásom, hogy ott legyek, ahol ő van. Minek? Minek lennénk ugyanazon a helyen egyszerre ketten? Semmi értelme nem lenne. Viszont amire el vagyok hívva, és ami lehetséges számomra, az az, hogy én is ugyanúgy mozogjak Istennel, mint ahogy ő mozog Istennel. Ahogy ő jár Istennel, úgy én is járhatok Istennel.

Nagyszerű, hogy a példáink és a hitben való életünk az nem egy statikus, rögzült, megállt dolog. A honlapunkon megjelennek gyülekezeti fotók vannak, de nem ilyen pillanatfelvételekre vagyunk elhívva. Hanem arra vagyunk elhívva, hogy járjunk. Ez mozgásban lévő, változó dolog. Ez a félreértés szerintem sok embert megállít.

Ránézek p. Mattira Ománban, elkerekedik a szemem, és azt mondom: Ó, én ezt nem tudnám csinálni. Rendben, de nem is ez a dolgom, hogy azt csináljam, hanem az, hogy ma tegyek egy lépést Istennel. Aztán holnap is. Aztán holnapután is. Aztán lehet, hogy egyszer, évek, évtizedek múlva ott találom magam a világ egy nagyon távoli szegletén, és mások mondják rólam: Ó, én ezt nem tudnám csinálni! Nem erről szól azonban. Ez nem statikus, hanem mozgásban lévő, folyamatos dolog.

Ez volt az egyik gondolat, ami megáldott engem az üzenetben.

P. Musztafa: Volt szó fenyegetésről, arról, hogy még a fenyegetettségben is lehetnek igazságok. Azon gondolkoztam, hogy ez mennyire igaz. Annyi bölcs tanácsot fogadhatsz el, ami nem mennyei bölcsesség, pedig igaz és jól hangzik. Például az, hogy vigyáznod kell dolgokra, el kell kerülnöd a konfliktusokat, stb. Aztán olvasod a Bibliát, és ott azt mondja, hogy el kell veszítened az életed; és ez semmilyen kategóriába nem fér bele. Veszítsd el az életed! Ne védd az életed! Tedd le!

Az istentisztelet előtt beszélgettünk kicsit arról, hogy van egy kép az elménkben a profi sportemberről. Ha egy sportcsatornát nézel, könnyű olyat hallani, hogy valamelyik sportoló megsérült, és sokáig tartott, amíg felépült, de mostmár rendben van, jól van, és folytatja tovább a karrierjét. Van, hogy elmondják, milyen sérülései voltak. Számomra érdekes, hogy az emberek a világban a sérülés után meggyógyulnak, és folytatják onnan, ahol abbahagyták. Csak jönnek és folytatják, nincs kérdés. Ha tud még mozogni, akkor folytatja, akármit is csinált.

Azon gondolkoztam, hogy nekünk hívőkként mennyivel inkább így kéne tenni. Ha valami történik, ha megsérülünk – teljesen mindegy, hogy fizikailag vagy szellemileg –, utána rendbe jövünk, akkor mit is kéne tennünk? Védeni kellene az életünket, nehogy ugyanabba a helyzetbe kerüljünk még egyszer? El tudod képzelni azt a sportolót, aki azt mondja: Legutóbb a bal lábamra megsérültem, úgyhogy innen kezdve a bal lábamat nem használom, csak a jobb lábamat, mert nagyon vigyáznom kell.

Isten azt mondja, hogy tedd le az életed. Mert milyen elhívásunk van? Olyan elhívásunk van, hogy haljunk meg. Ezt érted? Vajon értjük-e, hogy erre lettünk elhívva? Ijesztő, ha ez az első, amit hallasz, de utána megszokod ezt a gondolatod, és megérted, hogy ez Isten terve, hogy halj meg saját magadnak, a saját ötleteidnek. Halj meg, és legyél elérhető Istennek. Hány halott embert tud Isten használni? És hány élőt nem, amikor az emberek, akik nagyon jól vannak, nagyon törődnek az életükkel, és megvan minden elképzelésük?

Egy másik dolog, ami elhangzott az üzenetben, Fil 3:18 Mert sokan járnak másképpen, akikről sokszor mondtam nektek. Földi dolgokkal foglalkoznak. Ez másik terv. Hol vagyok én most? Azzal vagyok elfoglalva, hogy lefektessem az életemet, vagy földi dolgokkal foglalkozom? Nem az a célunk, hogy hosszan éljünk. Vagy mégis? Én nem gondolom.

Hozzászoktunk ehhez, ezt halljuk a világban, hogy hosszabbítsd meg az életed, tegyél meg mindent azért, hogy hosszabb legyen az életed. Tényleg ez a cél? Nem! A célunk Isten. És ha Ő azt szeretné, hogy hosszú életünk legyen, akkor az lesz. Viszont mi van, ha nem ezt akarja? Az Ő terve tökéletes. Mi van, ha csak pici része van az én életemnek, ha csak pici hang leszek az egészben? Csak pici üzenet, csak egy kis szúrás valakinek az életében rövid időre.

Mindig Apollósra gondoltam. Egy dolgot tudott, és azt jól csinálta. Keresztelő János bemerítését ismerte, és azt jól tanította. Nem nagy hősnek kell lenned, hanem tedd a kicsit, de azt tedd hűségesen. Mert végső soron Istennek kell megdicsőülnie, nem nekem.

P. Bartha Atti: Ez érdekes. Mert ha az életemet odaadom, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy én elképzeltem – Pál mondja ezt Róm 5-ben –, ez kipróbált jellemet fog adni nekem. Igazából talán ez a legértékesebb, ami az embernek lehet. A körülményeid, a tulajdonod változhat, de hogyan szerzel jellemet? Nem megőrzés által. Róm 5-ben beszél erről, hogy hit által van békességünk, Róm 5:1. Róm 5:2 kegyelemben állunk. Aztán: dicsekszünk Isten dicsőségével.

Róm 5:3-5 De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál, az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szent Szellem által.

Ez annyira jó gondolat: nem hosszú életre vágyom, hanem Istennel töltött életre. Ábrahám hogyan halt meg? Megelégedve az élettel. Persze ő sokáig élt, de Keresztelő János meddig élt? Milyen hosszú volt az ő szolgálata? Hát, nem túl hosszú. Jézus mégis azt mondja, hogy nincs nála nagyobb próféta. Ne mérd természeti szemekkel Isten munkáját se a te életedben, se pedig másik ember életében. Mert nagyon el fogsz tévedni, hamis képet fogsz kapni magadról is, a másik emberről is, és persze Istenről is.

Zsid 5:8 Jézus engedelmességet tanult a szenvedéseiben:

Zsid 5:8 Jóllehet Fiú, szenvedéséből tanulta meg az engedelmességet,

„Uram, én annyira szeretnék szeretni! Szeretném, ha nagy hitem lenne. Szeretném, ha szolgálni tudnálak Téged őszintén, tisztán. Taníts engedelmeskedni!” Volt már hasonló imád? Sokszor az, amiből menekülsz, az Istennek az imaválasza. Azon helyzeten keresztül szeretné átformálni a szívedet. Abban a helyzetben akarja megmutatni: Akkor most Énhozzám gyere!

Hós 2:14 (13) De most íme, kicsalogatom őt, elviszem a pusztába, és szívére beszélek.

Tényleg nagyon valós, de ugyanakkor nagyon értékes az, amit Istennel tudunk tanulni ezekben az időkben.

P. Kende idézte ezt a verset:

Zsolt 62:11 (12) Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam: azt, hogy a hatalom Istené,

A régi Károliban ugyanez így van írva: Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt Arra gondoltam, hogy ismétlés által tanulni. Az jutott eszembe még, hogy rhéma által élni. Egyszer hallom Istentől a Bibliában, és amikor az életemben ezt megtapasztalom, akkor újra hallom ugyanazt.

Ján 2-ben Jézus kitakarította a templomot, és azután mondja: Rontsátok le, és három nap alatt felépítem azt. Ezt azért mondta, hogy majd amikor Ő meghal, akkor emlékezzenek erre, Ján 2:22. Isten nagyon sok dolgot mond neked, amit most lehet, hogy nem értesz, de egy nap majd megérted, amikor a Szent Szellem megvilágosítja számodra azt.

Ján 2:19-22 Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő pedig testének templomáról mondta ezt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Tényleg annyira nagyszerű Őt követni hitben, pici lépésekben! Róm 1:17 hitből hitbe élünk. Egy kicsi hitbeli döntés után a következő. Annyira értékes az a szabadság, amit Isten adott: az Ige szabadsága, a közösség szabadsága! Olyan személyesen szól hozzád Isten!

Még egy, amit a napokban mutat Isten Zsid 13:7,17-ben: Nézzétek az elöljárók hitét, az életüknek a végét. Ez annyira jó, hogy az egészet nézd meg, ne csak egy pillanatképet. Az egészet nézd meg! Az életeddel kapcsolatban is az egészet nézd. Azt elárulom, hogy ezt most nem fogod tudni megtenni. 🙂 Mert maximum csak vissza tudsz tekinteni arra, ami eddig történt.

Amit Isten tesz, ahova Isten elvisz, amit Isten mond, azt lehet, hogy most nem érted, de mész utána, és egy nap értelmet fog nyerni. Olyan, mint egy történet, ami több különböző szálon fut, és a végére összefonódik az egész. Ilyen az életed. Lehet, hogy van egy szál, amit most nem értesz, de hiszem, hogy Isten az életed végére megmutatja, de legkésőbb a mennyben meg fogod látni, hogy mi volt annak a jelentősége.

Az egyik központi gondolat talán az volt, hogy menj mélyebbre. Megvan mindenem, de mélyebbre szeretnék menni. Mit jelent mélyebbre menni?

Hozzászólás: Éppen az, amiről eddig is szó volt, semmi új nincs benne. Isten mutatott eddig dolgokat, és gyanús, hogy ez nem illik bele abba a képbe teljesen, amit eddig gondoltam volna, akkor csak megkapirgálni picit jobban, hogy vajon az mi lehet. Utánamenni, hogy nincs-e mögötte valami.

P. Bartha Atti: Ez a Fil 3:16 is, hogy amire eddig eljutottatok, abban járjatok.

P. Musztafa: Sokszor tervezünk, és az elképzelésünk az, hogy kell, hogy ez Istennek tetsszen. Nekem van egy jó, szép vallásos tervem, minden szabályos, és sokkot kapok, amikor Istennek nem tetszik. 🙂 Picit olyan ez, mint az Ábel és Káin kép. Káin csodálkozott, hogy Isten nem fogadta el az ő áldozatát. Szerintem az ember akkor tud kapni mély kapcsolatot Istennel, amikor megérti, hogy Isten tervét nem tudja felfogni, nem tudja definícióba beszorítani, hanem igazából Vele kell élni. „Jézus, hol laksz?” „Gyere, kövess Engem! És nézd meg!” Le tudta volna írni cím szerint is, de azt mondta: Gyere, kövess!

Az életünkben akkor tanulunk meg sok dolgot, amikor követjük Őt. Van, amikor a bibliaiskolában ülünk és jegyzetelünk. Ez része a tanulásnak. Ez nem teljes tanulás, nem a teljes kép. Csak ott ülsz és hallgatod. Jó tanulni dolgokat ilyen módon. Aztán Isten kezdi kipróbálni ezt az életemben. Azért, hogy ezeket megtanuljam.

Van, amikor azért tanulok, hogy vizsgát írjak, és lehet, hogy átmegyek, 100%-ot kapok, és büszke vagyok saját magamra. Utána Isten ad egy helyzetet, azt mondom: „De jó! Ismerem a választ. Ez volt a vizsgámban is.”; aztán valahogy mégsem egyezik. A válasz mégis helyes. Isten azt mondja: „Így is van. Csak mivel az Én szabályaim szerint történnek a dolgok, ne helyezz Engem dobozba. Szabályváltás van.”

Találkoztál már szabályváltással? Szerintem, igen. Amikor Isten azt mondja: „Én vagyok Isten, szuverén Isten vagyok. Én vagyok az agyagos, te vagy az edényke. Mi van, ha most másképp csinálom, mint ahogy várnád?” Utána, amikor semmi sem úgy működik, ahogy várod, ahogy megszoktad, amikor semmi nem hasonlít semmire, akkor kezded keresni az Urat. Félreteszed minden tudásodat, a KETA-s diplomádat, amiben az van, hogy te voltál az évfolyam legjobb diákja, és azt mondod: Most itt ez a valóság.

Mi van, ha kérsz Istentől valamit, és teljesen másra tanít téged? Újrakérdezel, és más témát tanít neked. „Uram, figyelsz? Van ott valaki? Amúgy én imádkozom ám! Nem vetted észre?” „Én észrevettem. Csak te nem veszed észre, hogy Én másra akarlak tanítani téged.”

Egyszer p. Matti a következőt megjegyzést tette a feltétel nélküli szeretetről a saját weboldalán, ami annyira megérintette a szívemet! „Isten szeret minket feltétel nélküli szeretettel. Szerinted Isten akarja, hogy mi is ugyanígy szeressük Őt, feltétel nélküli szeretettel?” Isten feltette ezt a kérdést: „El tudsz fogadni Engem, ahogy vagyok? Vagy nem tudsz elfogadni, ahogy vagyok?” Mekkora gondolat ez!

Elfogadom-e Istent és az Ő útjait, ahogy vannak? Vagy a saját elképzelésen szerint próbálok élni és Istent közelíteni? Tudod-e szeretni Istent feltétel nélküli szeretettel? Mert Ő tud minket. Szerintem, nekünk is kéne. Kicsit el kéne gondolkodni azon, hogy errefelé induljak. Lehet, hogy kicsit mélyebbre jutok a kapcsolatban Vele, amikor nem szabok semmi szabályt.

Amikor Afrikában voltunk most, emlékszem, az egyik éjszaka nagyon sötét volt. Nem azért, mert nem volt világítás, hanem azért, mert az az érzésem volt: „Kész! A saját magam végére jutottam.” Emlékszem, hogy egyszer csak tusolás közben kezdtem Istennek mondani: „Uram, elfogytak az imáim. Már nem tudom, mit mondjak Neked, mit kérjek, miért imádkozzak. Vége! Szeretnék mondani valamit, de nincs mit.”

Van ilyen, amikor kiöntöd a szíved, és már nincs semmi. Utána jön Róm 8:26 „Rendben van! Imádkozom érted Én.” A Szent Szellem imádkozik, ahogy én nem tudok, és ott van kapcsolat. Attól, hogy kifogytak az szavaim, az imáim, ettől még nem volt vége a kapcsolatnak. Nem annyi, hogy amikor én nem tudok már imádkozni, akkor csend van. Hanem folyatatás volt, és Isten folytatta azt, amit én képtelen voltam, és amikor erre a versre gondoltam, annyira hálás voltam! Mert arra gondoltam: Te tényleg igazi barát vagy! Nem olyan vers jött, ami engem elítélt volna, hanem az a vers jött, ami egyszerűen csak felemelt.

P. Bartha Atti: Luk 5-ben van egy történet, Jézus tanít a tengerparton, aztán beszáll Péterék csónakjába, és ott tanít.

Luk 5:4-5a Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon pedig így felelt: Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit,

Szerintem ez az a helyzet, amiről p. Zoli beszélt az előbb. Olyan dolgot kér Isten, aminek nem látom semmi értelmét. „Uram, én tudom, hogy ez hogyan működik, van ebben tapasztalatom, ez nem megy. Nem illik, nem fér meg az én elképzelésemmel. Viszont a Te parancsolatodra kivetem a hálókat.” Ez annyira gyönyörű: Uram, Neked van igazad.

Van egy másik hajós történetem is. Mát 14:22-től van leírva, amikor a tanítványokat előre küldi a túloldalra, és utánuk megy a vízen járva. Andris is erről beszélt a konferencián. Nagyszerű gondolat volt. Azt mondta, hogy nem az a lényeg a történetben, hogy Péter elsüllyedt, hanem az, hogy Péter kilépett a csónakból. Ez annyira jó! Lehet, hogy a többiek csak tanakodtak, és agyaltak a csónakban, hogy ez hogyan lehetséges, Péter pedig egyszerűen csak tette, amit Jézus mondott.

Lehet, hogy te olyan vagy, hogy először meg akarod érteni, és átgondolod, és agyalsz. Megtörtént, hogy valaki odajött hozzám, és elmondott néhány dolgot, hogy mit lehetne jobban csinálni a gyülekezetben… Bocsánat, ez kevésbé történt meg. Azt mondták el inkább, hogy mi megy rosszul a gyülekezetben, nem azt, hogy hogyan kéne jobban. Egy értelemben ez jó, mert lehet, hogy Isten tényleg ad felismerést. Viszont amikor csak arról beszélünk, hogy mi a rossz, akkor én azt mondom az embereknek, hogy én csak Istent akarom kérni, hogy változtassa meg. Nem én akarok agyalni rajta. Nem én akarom kitalálni, hanem csak Istent akarom kérdezni. Istenhez szeretném felemelni.

Használtam ezt a képet a napokban, hogy ha megkérdeznék tőlem, hogyan működik a világítás, teljesen őszintén, nekem fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy ha a kapcsolót felkapcsolom, akkor világít, ha a kapcsolót átkapcsolom, akkor sötét lesz. Fogalmam sincs, hogy az elektromos töltésű részecskék hogyan cserélődnek egymással, és melyik milyen gyorsan mozog. Azt sem tudom, hogy az izzó miért ad fényt. Én csak a kapcsolót megnyomom, és világít. Hogyan kell Istennel élni? Hogy kell ezt meg azt csinálni? Én nem tudom. Csak megkérdezem Isten, megkérem, hogy menjen előre, aztán megyek utána. Ez akkora szabadságot ad! Nem tudni akarom a keresztény életet, hanem élni a keresztény életet.

A másik kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy egy mindenható, végtelen Istent fel tudsz-e fogni. Szerintem nem. Én most sokkal inkább azon vagyok, hogy leegyszerűsíteni, amennyire lehet, kiönteni Isten elé a szívemet, és csak várok arra, hogy vezessen. Mi van akkor, ha nem vezet? Nem tudom, de nekem nem lesz B tervem.

Igazából, csak azt szeretném mondani Luk 5-ből: Lehet olyan dolog, amit én nem értek, de a Te parancsolatodra megteszem. Ez lehet a szeretet, megbocsátás, ima, evangelizáció… „Én nem tudok beszélni, múltkor is megpróbáltam és nem tudtam válaszolni egy kérdésre.”; vagy: „Nem akarok megbocsátani még egyszer. Megbocsátottam, és még egyszer belém rúgott.”; stb., de ha Jézus mondja, akkor megteszem. A másik: szabadon élni Ővele, nem pedig felfogni, vagy megérteni, vagy kontrollálni.

Megkérdezték p. Mattitól még annak idején, amikor ő volt Törökországban a pásztor: Mekkora a gyülekezet? „Valahol kettő és harmincöt fő között.” Hogyhogy? „Néha ketten jönnek el, néha harmincöten. Nem tudom, mikor ki jön el. Ha kettő van ott, én azt a kettőt szeretem, és nekik prédikálok. Ha harmincöten, akkor nekik.” A legkisebb aggodalom sem volt benne, hogy a harmincöt után megint csak kettő jön el. Nem ő akarta fenntartani. Nem ő irányítja. „Uram, Te azt mondta, hogy prédikáljak, akkor prédikálok.” Nem volt olyan kitétele: „Ha egyszer már prédikáltál harminc embernek, akkor amint húsz alá megy a létszám, valamit rosszul csinálsz. Prédikálj ennek a kettőnek, vagy prédikálj annak a harmincnak.” Olyan jó volt látni az Ő szabadságát!

P. Musztafa: 2Kir 5-ben látjuk, amikor Naamán jön Illéshez gyógyulni, és nem tetszik neki a hogyan. Nem azzal foglalkozik, hogy végre egészséges lesz, hanem a hogyannal, és megsértődik, és el akar menni. Nem is akarja kipróbálni, hogy ez működik-e vagy sem. Nekem ez olyan, hogy ő 100%-ig ember. Ugyanilyen, mint mi.

Sokszor annyira felszínes a hozzáállásunk! Mit is akarok? Mit is várok? Mit várok Istentől? Hogyan csinálja? Vagy mit csinál? Isten mindig másképp fogja csinálni a dolgokat, mint ahogy várjuk. Szerintem erre kell számítani. Úgy kell készíteni a szívünket, hogy Ő a Saját módján végzi el a Saját munkáját. Olyan érdekes, hogy nekem az jó, ahogy Ő csinálja.

A gyülekezetben nekünk elképesztő szabadságunk van! Arra gondoltam, hogy én ebben a nagy szabadságban egy nagyon szűk helyre szeretném saját magam betenni. Szabadságom van, de szeretnék fegyelmezett életet élni Isten előtt. Bármit tehetek, de nem fogok. Lehetek megszokott, de nem leszek. Lehet az, hogy nem tisztelek, de nem fogom tenni ezt. Nem veszítem el az üdvösségem, ha úgy csinálok dolgokat, ahogy én szeretném. Viszont direkt teszem saját magam olyan helyre, ahol fegyelem van. Isten tesz engem, Ő ad nekem szabadságot, de az Ő szeretete tanít, hogy nekem kell fegyelemben élni.

Igazából, Isten most ezeket tanítja nekem. Először én sem nagyon értettem. „A szabadság az, hogy azt csinálsz, amit akarsz.” Pál azt mondja: Minden szabad neked, de nem minden hasznos. Keresem azt, hogy hol van a hasznos. Ez a szűk hely. Szűk ösvény – erről beszél. Hogyan lehet, hogy nagy szabadságom van, de szűk úton kell járnom? Most van szabadságom, vagy nincs? Nekem kell eldöntenem.

Szerintem ez az, amikor Isten kezd érettséget adni az életedben. Amikor nem a könnyű dolgokat választod, hanem nehéz dolgokat választasz. Amikor kezdesz kicsit mazochista lenni. Amikor a könnyűre csak legyintesz, de Isten miatt azt választod, amit Ő szeretne. Szerintem nagyon jól tudjuk, hogy Isten az életünk melyik területén munkálkodik.

Ismered, hogy a te életedben melyik ez terület? Azt hiszem, igen. Szerintem, te tudod a legjobban. 🙂 Ne kerüld el! Ne próbáld elkerülni, mert az nem fog békességet hozni. Lehet, keresed az egyszerűbb utat, mondván, hogy az majd egyszerűbb lesz, és ott elkerülöd a nehézségeket, és így békességed és nyugalmad lesz, de nem így van! Isten azt mondja, hogy válaszd az életet. Ám az élet növekedéssel jár együtt, és a növekedés fájdalmas.

Mi szeretjük a célt egyenesen látni, mint egy fényes pont, de nagyon hosszú út vezet ahhoz a fényes ponthoz, és ez az út nem kevésbé fontos, mint a cél, amiért megyünk. Úgyhogy szeretem a célt, és arra tanít Isten, hogy az utat is szeressem, ami oda vezet, a folyamatot. Ez fantasztikus! Emiatt kicsit szellemi mazochistává válsz. Csak a szeretet miatt.

Isten nem töri ki a kezed, hanem te magad választod. Ez olyan, mint a szolga, aki a fülét odateszi, hogy a mestere átlyukassza. Nem szeretem, ha valaki átlyukasztja a fülem, de szeretem, amit ez eredményez majd az életemben. Úgyhogy emiatt az eredményt választom, és így az eredménnyel együtt az utat is. Ezért hagyom, hogy a fülem is átlyukasszák. Ez érdekes, de csodálatos is!

Ámen.

Kategória: Egyéb