Beszélgetés (rap)

2015 július 27. hétfő  23:55

Ez a beszélgetés A Föld sója & Az életed Isten színeiben c. üzenetekhez kapcsolódik. (2015. július 26. vasárnap 16:00)

P. Bartha Atti: Debrecenben, a konferencián is többször volt szó annak a fontosságáról, hogy Istentől halljunk, és hogy személyes legyen az üzenet. Ez jó kérdés lenne, hogy honnan tudod, hogy hallasz Istentől, illetve hogy hogyan tudsz Istentől hallani, mi a gyakorlat. Hallottál már Istentől? Vezetett már Isten?

Arra gondoltam, ami a dalban is volt, és ahogy p. Kende is említette a 139. zsoltárral kapcsolatban: Vizsgáljon meg engem az Úr. Ez a teljes nyitottság Isten előtt, a teljes odaszánás. Aztán arra gondoltam, amit az üzenet végén mondott az imával kapcsolatban, hogy nem a saját terheimet szeretném hordozni, hanem az Ő terheit, mert az Ő terhei könnyűek. Sokszor az okozza a feszültséget, hogy megpróbálom belepasszírozni az életembe Isten akaratát és a saját akaratomat. Ez előbb-utóbb feszültséget fog okozni a szívedben. 1Kir 18-ban Illés azt mondja a népnek:

1Kir 18:21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. …

Tényleg annyira jó, amikor egy irányba megy a szívem, ami Isten szívével megegyező!

P. Shane: Az Úr szólt ma hozzám ebben az üzenetben a vezetésemmel kapcsolatban. Meggyőzött arról, ahogy autót vezetek. Nem tudom, miért. Tulajdonképpen a feleségem mondta az üzenet után: Honnan tudod, hogy így vezetsz? Szerintem ez a Szent Szellem volt. Nagyon meggyőző volt. Úgyhogy ez az én bizonyságom. 🙂

P. Jukka: Ha nincs kérdés, akkor csak szeretném folytatni a konferencia témájában. P. Elshan a virágokról és a virágok illatáról beszélt. Az illat gyönyörű dolog. Nekünk, bűnösöknek a természetünknél fogva szagunk van. A régi bűnös természetünk büdös. A megszentelődésen keresztül a szint, ahol vagyunk, az megváltozik. Többé már nem a szeméttelepen vagyunk.

Zsolt 40:2 (3) Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet.

Hol volt a tékozló fiú? A disznókkal élt. Micsoda „illat” ez! Nekünk másfajta illatunk van az életben. Az emberek ezt érzik, és olvassák az életedet. Más vagy. A te szívedből jön Isten kenete. Ez a kenet egy megtört szívből jön. Nagyon fontos az, hogy mi meg vagyunk törve. Azért, mert Isten életének kell áradnia az életünkből, máskülönben olyanok vagyunk, mint az elefánt a porcelánboltban. Néhány nappal ezelőtt az esőben táncoltam a fűben. Úgy néztem ki a fűben, mint egy elefánt. Ne gondold, hogy te elefánt vagy. Te más vagy.

Sokszor így gondolkozunk: „Bűnös vagyok, és nem tudok semmit sem megtenni. Bűzlök.” Nem! Nekem igazából jó illatom van. Mert Krisztus van bennem. Jézus Krisztus van bennem. Nekem a legújabb parfümöm van. Minden nap kihoznak valami új illatot, de nekem a legújabb van meg a mennyből. Néhány hete Finnországban voltam, és elmentem egy bevásárlóközpontba. Nagyon jó illat áradt a pékségből és a sportterületről, de aztán a parfümök részlegén volt igazán jó illat! A nők ezrei próbálgatták az illatokat. Azon gondolkoztam, hogy ők a legújabb illatot keresik. Mit teszünk? A megtörtség kulcsfontosságú ahhoz, hogy friss életed legyen Istennel, ez a legújabb illat a mennyből.

Imádkozz a pásztorokért! Tényleg imádkozz értük, mert különféle dolgokon mennek keresztül az életükben. A pásztoroknak szükségük van az imáidra. El sem tudod képzelni, hogy mennyire! Csak folytasd az imát!

P. Shane: Zsolt 139:23-24-ben ott van ez a bátor ima: Vizsgálj meg engem, Istenem, és mutasd meg, mi van a szívemben! Ez egy ijesztő ima. Jer 17:9-ből is hallottuk: A szívem csalárd, kétségbeejtően gonosz, ki tudja kiismerni? Mi nem tudjuk megismerni. Dicsőség Istennek, egy értelemben! Isten azonban ismeri, és nem esik kétségbe, amikor meglátja, hogy mi van benne. Ő elér a szívünk legmélyebb részeire, Ő tudja még a legrosszabbat is rólunk, és mégis szeret. Az Ő gyengédsége, az Ő szeretete miatt. Igazából, ha ezt nem tudtam volna, soha nem engedtem volna be Őt a szívembe. Bezárva tartottam volna, és folytattam volna a vallásosságban.

Dávid itt azt mondja: Vizsgálj meg! Ő tudott valamit Isten szeretetéről, Isten természetéről és jelleméről. Azért, mert Dávid elhitte Jer 17:9-et és 1Móz 6:5-öt. A szívünk képzelgései teljesen gonoszak, de Isten leleplez számunkra dolgokat azért, hogy növekedjünk. Ahogy Jak 1:21-ből is hallottuk, arra lettünk elhívva, hogy szelídséggel fogadjuk a beoltott Igét. Ez azért lehetséges, mert ismerem Istent. Emiatt el tudom fogadni a kemény üzenetet, és Isten valamit így megmutathat az életemben.

Emlékszem nagyon sokszor ültem úgy Isten előtt, hogy annyira nyilvánvaló volt a büszkeségem. Emlékszem, hogy annyira szégyelltem magam és annyira szomorú voltam, de ugyanakkor ott volt Isten szeretete is. Ő ezt megmutatta nekem azért, hogy ne kelljen hazugságban élnem. Minél inkább ismerem a kegyelmet, minél inkább tudok az Ő szeretetéről, annál inkább be fogom Őt engedni a szívembe. Azért, hogy megvizsgálhasson, és megmutathassa, amit kell. Azért, hogy azt mondhassam: „Istenem, engem nem lep meg, amit ott benn találsz. Egy kicsit kényelmetlen és szégyenteljes, amikor megtalálod, ugyanakkor annyira szomorú, de Te az én növekedésemért leplezed le ezt.”

Neki nincs semmilyen elvárása a szívemmel kapcsolatban. Ezért adott nekünk új szívet. Minél inkább ismerem Őt, annál inkább be fogom Őt engedni, és Ő annál inkább meg fog engem gyógyítani, és elveszi a dolgokat, amiket rejtegettem. Ez egy bámulatosan bátor ima, amit a farizeusok soha nem imádkoznának, amit egy vallásos ember soha nem imádkozna el, és egy büszke ember sem. Igazából a büszke ember tudja, hogy büszke, Isten mégis szereti. Nem félek attól, hogy megengedjem Istennek, hogy ezt lássa. Tudom, hogy ki vagyok a hústestemben, és azt is tudom, hogy Isten mit gondol rólam.

A szerénység azt jelenti, hogy nem harcolok az ellen, amit Isten mond rólam. Ha valamire Isten rámutat az életemben, akkor azt mondom, ámen. Mert nem azért van ott, hogy összetörjön, hanem azért, hogy növekedést adjon. Bárcsak így élnénk, ez megváltoztatná az életünket. Minden, amit tenni szeretnék, az az, hogy elfogadom a kegyelmet, és megengedem Neki, hogy szeressen. Ő lesz az, Aki megnyitja a szívemet, Ő fogja leleplezni ezeket a dolgokat, és én áment fogok ezekre mondani.

P. Bartha Atti: Az üzenet végén p. Kende többek között azt mondta, hogy ha komolyan veszed ezt a néhány verset, akkor az megreformálhatja a szellemi életedet. 1Thess 5:16-22-t néztük meg, és házi feladat volt a 14-15. vers.

Nagyon szeretem Istenben, hogy nem kér olyat, amit ne tudnánk megtenni. Viszont amikor szól hozzánk, azt részünkről egy lépésnek kéne követnie. Például az imában. Lehet, hogy nem tudok imádkozni, de akkor kérhetem Istent, hogy tanítson az imára. Lehet, hogy nem tudok elmélkedni az Igén. Csak egy kis segítség, egy őszinte pillanat: én nagyon sokat kértem Istent, hogy tanítson elmélkedni. Egyszerűen képtelen voltam rá. Elolvastam az Igét, és „Na, most ezzel mit kezdjek?” Nem tudtam sehova kötni. Nem tudtam összekapcsolni az életemmel, vagy egy másik igerésszel. Minimum másfél év volt, hogy folyamatosan kértem Istent, tanítson. Nem minden nap, de nagyon sokáig.

Nekem az tetszik, hogy lehet, most egy verset nem tudok összekapcsolni sok már verssel vagy az életemmel, de mindig meg tudok tenni egy lépést. Ha nem értek egy verset, akkor megkérhetem Istent, hogy tanítson arról a versről. Erre gondoltál már? Mert könnyű lenne becsukni a Bibliát, miközben azt mondom: „Úgysem értem. Minek olvassam, úgysem tudom az életemre vonatkoztatni?” Ehelyett megkérhetem Istent, hogy tanítson engem azzal kapcsolatban.

Jak 4:6b-8 Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. …

Akármilyen helyzetben vagy, mindig tudsz egy lépést tenni Isten felé, mindig tudsz közeledni Hozzá. Isten csak erre vár, mert Ő von téged. Sokszor nem teszünk lépést Isten felé, és ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy nem látom a teljes képet, nem látom az értelmét, nem látom, hogy ez hova vezet; a másik az, hogy én nem látom magamban a képességet.

Jak 4:8 … Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.

Az életünkben vannak gyengeségek, vannak bűnök, amikkel együtt nőttünk fel. „Jó barátok lettünk, elválaszthatatlan barátok, sőt nem is akarom, hogy elválasszanak engem a bűnömtől. Mert mindig is velem volt, nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.” Viszont megengedhetem Istennek: Uram, kérlek, vedd el tőlem, ha ez a Te akaratod. Mindig tudsz egy lépést tenni az imában, az Igében – amiről hallottunk az üzenetben – „Uram, taníts!”

Egy bizonyság.  Egész életemben sportoltam, ebből hat évet nagyon komolyan falat másztam, voltam külföldön is versenyeken. Amikor gyülekezetbe jöttem, valaki azt mondta: Tudod, én mehettem volna az olimpiára úszóként, de Isten nekem fontosabb volt. Én azt feleltem: Járok bibliaiskolába, istentiszteletre, teljesen jól össze tudom egyeztetni a sporttal. Az önképem nagy része a sportból jött.

Emlékszem, p. Brian prédikált a bátor imákról, azt mondta, hogy vannak imák, amikhez bátorság kell. Tudtam, hogy ez miről szól. Két hétig szenvedtem. „Én nem imádkozom!” Tudtam, hogy mire megy ki a játék. Csak hogy értsd, számomra a sport mindennél és mindenkinél fontosabb volt. Akkoriban iszonyatosan nem volt pénzünk, és nagyon-nagyon jól fizető külföldi munkalehetőséget utasítottam vissza, mert ott nem tudtam volna sportolni. Csak egy módot tudtam elképzelni, hogy nem sportolok, hogyha lebénulok, vagy fizikailag úgy lesérülök, hogy képtelen leszek a sportra.

Aztán két hét után megtettem a lépést. Azt mondtam Istennek: „Uram, szerintem a sport nem áll Te közted és köztem. Ez így teljesen rendben van szerintem, de ha mégis köztünk van, akkor kérlek, vedd el tőlem, de ne sérülés által.” Tudod, mit vettem észre? Egy évvel később azt vettem észre, hogy fél éve már nem járok edzésekre. Észre sem vettem, hogy Isten elvette tőlem. Miután Isten elvette, hat hónapba telt, mire észrevettem, hogy nincs ott az életemben. Én nem tudtam letenni, de oda lehet adni Istennek. Elmondhattam, hogy nem tudom, sőt nem is akarom letenni.

Mindig van egy következő lépés, közeledés Istenhez. Bárhol legyél is a képességeidben vagy az érettségedben.

P. Kende: Csak egy gondolat. Nagyon tetszik az, hogy mindenkor örüljetek, és mindenért hálásak legyetek. Tetszik az is, hogy ez lehetne egy mellékterméke is az életünknek. Nagyon sokszor megtörténik, hogy Isten parancsol nekünk valamit, hogy tegyük, és aztán az egy melléktermék.

Ján 15-ben Jézus leírja azt, hogy hogyan teremjünk gyümölcsöt, hogyan teremjünk több gyümölcsöt, és hogyan teremjünk olyan gyümölcsöt, ami megmarad, ami örökkévaló. Aztán nem mondja el, hogy hogyan tegyük. Ez kicsit mindig idegesített engem. Aztán tovább olvastam újra és újra, és felismertem, hogy igazából Ő megmondja, hogy hogyan teremjünk gyümölcsöt, és hogyan teremjünk örökkévaló gyümölcsöket. A válasz az: Maradjatok meg Bennem!

Ez az, amit Jézus mond: „Maradj meg Bennem! Legyen élő közösséged Velem! Legyen állandó közösséged Velem! Aztán az életednek lesz gyümölcse.” Ez tetszik, mert szerintem nagyon sok keresztény fennakad ezen a tényen: Teremj gyümölcsöt!; és ezt próbálja tenni. A valóságban arra lettek csak elhívva, hogy megmaradjanak Jézusban, hogy Őbenne éljenek, hogy megmaradjanak Benne. 1Thess 5-ben ugyanezt mondja: „Ne oltsátok meg a Szent Szellemet! Maradjatok meg a Szent Szellemben! Ne vessétek meg az Igét! Imádkozzatok szüntelenül!” Ez a három dolog nagyon jól elmondja, hogy mit jelent megmaradni Jézusban.

Józs 3-ban olvasunk arról, hogy a Jordán hogyan lett kettéválasztva. A válasz az, Isten azt mondta, hogy amint a papok, akik a frigyládát hordozzák, belelépnek a Jordán vizébe, az ketté válik. Mehettél volna a papok után, és megkérdezhetted volna: „Hé, te pap! Hogyan választottad ketté a folyót? Ti ketten mentetek elöl, hogyan csináltátok?” A válasz az lenne: „Mi csak az Úrral jártunk. Nincs ebben semmi varázslatos.” Nincs benne semmi „hogyan csináld”. Hanem az egyszerű válasz az, hogy Istennel jártak, Isten akaratában, Isten Igéje szerint, és amint bemártották a lábukat a vízbe, azonnal a felülről folyó víz megállt, a többi pedig elfolyt, és ott maradt a száraz föld. Ez az, ahogy az életünkben is megtörténik.

Nagyon sokan megkérdezhetik tőled: Hogyan csinálta Isten neked a gyógyulást, az új munkát, a helyreállt barátságot…? A válaszod az lehetne: „Nem tudom. Én csak imádkoztam, és Istennel jártam, aztán Isten helyreállította a kapcsolatot. … Isten megmentette az embert, akiért imádkoztam. … Az ember bibliaiskolába kezdett járni, akiért imádkoztam. … Aztán előléptettek / kirúgtak. … Csak imádkoztam, és megtörtént. Igazából nincs erre válaszom, azért, mert ezek az eredmények mintegy melléktermékei az Úrral való kapcsolatomnak.”

Gal 5:22 a Szellem gyümölcsei, a szeretet, öröm, békesség… ez hogyan történt? A legtöbb ember, aki idejön, az első hetekben, hónapokban azt mondják nekem: Bámulatos, hogy mennyi szeretet van ezen a helyen! Mindannyian le vannak nyűgözve, mi pedig annyira megszokottak vagyunk ezzel. Így van mindenhol, nem? 🙂 Csak nézd meg a parlamentet, ott is biztosan ugyanez van. 🙂 Csak nézd meg, mennyi szeretet van ott, ahova háromszáz embert összeteszel! Nem! Ez arról szól, hogy Istennel járunk.

Elmehetnél egy klubba is, ahol sok ember van. Van ott szeretet? A válasz az, hogy lehet valamennyi, de nem olyan, mint ezen a helyen. Miért? Nem azért van, mert próbáljuk létrehozni a szeretetet a szívünkben, hanem azért, mert a Szent Szellem bennünk van. Emiatt lehet békességünk másokkal. Azért, mert járok Istennel, és Ő munkálkodik az életemben.

Aztán békességem lehet a testvéremmel. Még akkor is, ha nagyon különböző emberek vagyunk, és nagyon különböző ajándékaink vannak, és a másik hűséges olyan dolgokhoz, amikhez én nem. Nagyon idegesíthetne engem a másik, de békességünk lehet. Ha próbálkoznánk békességben lenni egymással, ha erőlködnénk rajta, akkor ennek csak izzadságszaga lenne. Csak próbálnánk békességben együtt lenni, de az „izzadságszagtól” ez nem menne. Akkora erőfeszítés kellene! Az egész csak mesterkélt békesség, mesterkélt szeretet, mesterkélt öröm lenne. Ez szörnyű lenne. Ehelyett járunk Istennel, és élvezzük a Szellemmel való kapcsolatot és a Krisztussal való közösséget.

Tegnap ott voltunk a Keleti pályaudvarnál, és segítettünk néhány embernek, ahogy tudtunk. Aztán valaki mondott egy viccet és nevettünk. Arra gondoltam, hogy ez nem amiatt van, hogy nem törődünk, vagy azért, mert nem látjuk a szörnyű helyzetet és nem amiatt vagyunk itt, hanem azért, mert örömünk van. Ez nagyobb.

Hiszem, hogyha minket Szibériába vittek volna negyven évvel ezelőtt, amíg kitartottunk volna, meg lett volna ez az örömünk, meglett volna ez a szeretetünk, meglett volna ez a békességünk. Ahogy nagyon sok keresztény már bebizonyította ezt az évtizedek, évszázadok, évezredek során. Nekünk megvan ez, bárhova is megyünk.

Emlékszem egy testvérre, talán amerikai volt, az egyik Gulágban tért meg. Ott egy bánya volt, borzalmas munka, de a keresztények lementek a bánya legmélyebb, legveszélyesebb részébe, ahova senki más nem ment volna, és ott tartottak istentiszteleteket, mert az őrök oda már nem követték őket. Ott voltak közösségben, és örömük és békességük és szeretetük volt abban a szörnyű helyzetben. Abban a helyzetben a „dolgozzunk rajta” recept nem működött. Nem történt volna meg. Azért, mert nincs elég energiád arra, hogy ezt kidolgozd.

Mert amikor szörnyű helyzetben vagy, nincs elég erőd arra, hogy szeress, nincs elég energiád arra, hogy békességben legyél, hanem idegesíteni és bosszantani fog a másik. Ezek nem fognak működni, nem fogsz örvendezni, mert mi miatt örvendeznél. Csak egy szűk helyen vagy, egy bányában. Isten azt mondja: „Nem! Te tágas helyen vagy. Csak járj Velem! Én megmutatom neked a tágas helyet, csak járj Velem. Békességet fogok helyezni a szívedbe a testvéreiddel vagy a hitetlenekkel kapcsolatban. És szeretetet is fogok neked adni.” Nagyszerű, hogy ez egy melléktermék, és nem olyasvalami, amit mi hozunk létre, hanem tényleg ajándék.

Kérdés: Volt szó háláról, örömről, és beszéltél a megszokottságról, ami öli mindkettőt. Sokszor látom, hogy megszokottak vagyunk a pásztorainkkal, a gyülekezettel, a családtagjainkkal, az áldásainkkal, amiket kapunk. Nagy ellenség a megszokottság. Hogyan tudnánk ezt elkerülni?

P. Bartha Atti: Kettő dolog jutott eszembe. Az egyiket p. Szabó Józsitól hallottam. Azt mondta, hogy ő csak a frontvonalba helyezi magát. Mezőberénybe ment, Fehérvárra ment, misszióba ment, Kirgizisztánba ment, most megint Mezőberénybe. Olyan helyre teszi magát, ahol tudja, hogy ő nem tud ott megállni. Ez az ő megoldása. Az enyém pedig az őszinte keresése Istennek, mondhatnám úgy is, hogy nyaggatása, hogy ébresszen fel. Mint Jákób: Uram, nem eresztelek, amíg meg nem áldasz. „Uram, szólj hozzám! Nem tudlak meghallani téged, ha Te nem szólsz hozzám.” Valahogy Isten jellemével megyek Istenhez, hogy tegyen valamit. Ez lehet, hogy eltart egy darabig, csak ne add fel! Nem biztos, hogy Isten másodpercek alatt válaszol, de megéri várni.

P. Jukka: P. Stevens mondta, hogy a megszokottság a gyülekezet egyik rákfenéje. Én énekes vagyok. Írtam régebben egy dalt, mindenki ismeri, a címe Mindvégig. Lehet nagyon rossz hozzáállás ehhez a dalhoz, de néhány embernek ez hatalmas áldás lehet. Van a színdarabunk, és lehet, hogy megvan ez a hozzáállás az életünkben: Már megint ez a színdarab! P. Kende áll a pulpitusnál, és mondhatja ezt valaki: Már megint p. Kende! „Már megint a bibliaiskola!” …

Isten azt szeretné, ha mindenegyes nap friss lenne számunkra. Ha mindenegyes bibliaiskolás óra friss lenne. A legrosszabb, ami a bibliaiskolában történhet, az az, hogy megcímkézem a tanárokat. „Ó, ismerem ezt a pásztort! Ó, én ismerem azt a tanárt!” Ez rákosodás a gyülekezetben. Valaki az elmúlt szemeszter elején azt mondta nekem: Ne menj el arra az órára, az a tanár egyáltalán nem jó! Találd ki, ki volt mérges! Tudtam, hogy ez honnan jön. Ez nem helyes.

Ezt nem mondhatod! Azért, mert a bibliaiskolában mindenegyes tanár Isten által van felkenve. Ők ezt a friss kenetet hozzák. Ugyanazt a vizet, ami a templomból folyik ki és meggyógyít mindenkit. Soha ne legyél megszokott, soha ne gondolkozz ilyen módon! Ne címkézz fel egyetlen tanító pásztort sem ilyen módon! Mi Isten hírvivői vagyunk, csatornák.

P. Kende: P. Atti adott most nekem egy könyvecskét, p. Stevens írta, a címe Tűzben égő szív. Bátorítalak, hogy szerezd be! Nagyon könnyű megszokottnak lenni. P. Jukka említette, hogy ez mindnyájunkkal megtörténhet, olyan könnyű, mint a lélegzés. Azért, mert idővel megszokunk valamit, ami nem rossz, de amint hozzászoktunk, az értékét lecsökkenthetjük a szívünkben, és ez rossz.

Például, lesz egy luxusautóm, előtte nagyon izgatott vagyok attól, de aztán megszokom, hogy ott van, és ez rendben van, de ha aztán nem látom az értékét, az rossz. Megházasodsz, aztán idővel hozzászoksz ehhez az életstílushoz, ezzel nincsen semmi baj, de ha lecsökkented a szívedben a házastársad értékét, ha nem ámulsz el azon a tényen, hogy a másik neked adta az életét, az hiba. „Hogyan lehetséges, hogy nekem adta az életét? Lehet, hogy vak volt? Biztos, történt valami az elméjében! Mert összeházasodott velem.”

Ha nem nyűgöz le ez a csoda, akkor valami baj van a szívemmel. Még akkor is, ha rendben van az, hogy hozzászoktam a helyzethez, nem csökkenthetem le az értékét. Mert ez az, ami rossz. Ez nagyon sok módon megtörténhet, hasonlítgatok, kezdem elhinni, hogy a helyzet normális, kezdem abbahagyni a hálaadást. Amikor nem adok hálát, akkor azt értéktelennek fogom látni.

Kérdés: Az üzenetben elhangzott, hogy 1Thess 5:17 szüntelenül imádkozzatok – ez egy értelemben azt jelenti, hogy fessük az életünket ima-színűre. A gyakorlatban ez mit jelent? Arra gondolsz, hogy minden, ami az életemben van, azért imádkozom reggel, vagy arra, hogy az életem folyton televan kicsi imákkal, mint ahogy Ezsdrásnak vagy Nehémiásnak volt?

P. Kende: Igazából sehogy nem gondoltam, Pált kéne megkérdezned. 🙂 Szerintem az ima növekvő gyakorlat az életünkben. Emlékszem az első rendszeres imámra. Ez amiatt volt, mert elolvastam 1Ján 1-et, és ott azt mondja, hogy valljam meg a bűneimet. Úgyhogy minden este megvallottam a bűnömet. Ez vicces arra, hogy elkezdd az imaéletedet, de az én imaéletem itt kezdődött. Mások máshol kezdik el.

Azt hiszem, hogy az imának olyasminek kéne lenni, ami elterjed az egész életemben. Olyan, mint amikor ételfestéket teszel a vízbe, és mindenhova egyenlő mértékben szétterjed, és megpróbálja betölteni a rendelkezésre álló teret. Én hiszem azt, hogy az imának is ilyennek kell lenni az életemben. Nem gondolom, hogy ezt már elértem, de ez a célom, hogy tényleg az életem mindenegyes területén ott legyen az ima.

Mindnyájunkban megvan az a hátsó kis hang, ami mindig mindenhez hozzáfűz valamit. A nőknek többet, mint a férfiaknak, mert több gondolatuk van. Nagyobb agykapacitással lettek megátkozva :-), ezért több kommentjük van. Az elmémben azt szeretném, hogy ez a kommentár az ima legyen, a vicces, a kritikus, a mocskos hozzáfűzéseim helyett. Az Úr legyen ebben a helyzetben.

Néhányan azt mondhatják erre: Ez elvonttá fog tenni téged. Nem hiszek ebben. Mert úgy gondolom, hogy az ima mélyebbé tesz téged, több megértést ad, és nagyobb kapacitást ad arra, hogy elbánj a helyzetekkel. Nagyobb szívet ad neked, azért, hogy több ember beleférhessen. Az ima sokkal többé tesz téged, egyre inkább olyanná tesz, mint amire az embereknek szükségük van. Én hiszem azt, hogy az ima elterjedhet az egész életünkben.

Úgyhogy, ha ezen a ponton az imaéleted az, hogy reggel imádkozol, és megpróbálod lefedni az egész napodat, és ott találkozol Istennel, akkor ne érezd magad kárhoztatva, mert nagyszerű, hogy ez megvan. Ne érezd azt, hogy ezen dolgoznod kell, vagy azt, hogy többet kell ezért tenned, hanem ehelyett ismerd fel, hogy van olyan terület, ahol növekedhetsz, és hozzáadhatsz napközben a helyzetekben.

Ha vágysz arra, hogy találkozz Istennel minden helyzetben – mindenegyes alkalommal, amikor valami felszínre tör az életedben, minden kísértésben, minden áldásban, minden bibliaversben, minden találkozón, minden alkalommal, amikor lehetőséged van szolgálni –, akkor Isten meg fogja neked adni ezt. Ha imádkozol érte, akkor Isten növekedést fog adni neked. Ez az én tapasztalatom. Nagyszerű, hogy így éled az életed, hogyha állandóan Őt keresed. Ez valóban nagyszerű!

Ámen.

Kategória: Egyéb