Békesség vagy bátorság & Megfelelni a hit támadóinak

2013 április 14. vasárnap  10:30

P. Knight

Eltúlozzák a fontosságát a bátorságnak. Nem arra lettünk elhívva, hogy bátrak legyünk, hanem arra lettünk elhívva, hogy Istennel járjunk. Azt gondolom, hogy a bátorság problémát okozhat számunkra, mert ez egy válasz a félelemre, de nem oldja meg a félelem problémáját. Igazából csak reakció. Mi a félelem?

Nézzük így, hogy mi a félelem ellentéte. Szerintem Isten Igéje azt mutatja nekünk, hogy a félelem ellentéte a békesség; nem a bátorság, hanem a nyugalom. Honnan jön ez a békesség? Az emberiség keresi a békességet. Néha becsapva érzi magát, hogy van békesség. Néha azt mondják: Békesség, békesség…!; de nincs ott békesség, Ézs 48. és 57. fejezetében. Az emberek becsapva úgy látják, hogy békesség van egy helyzetben, amikor nincs is békesség ott.

Nagyon sok filozófia beszél arról a témáról, hogy a világban hogyan lehet békesség. Lehet, hogy egy kormány erről beszél: Ha ilyen kormányunk, ilyen gazdasági rendszerünk lenne, akkor lenne békességünk. Nem kell túl intelligensnek lenned ahhoz, hogy ráébredj, ez nem így fog történni. Mert a békesség Istentől jön egyértelműen.

Ján 14:27 Én békességet hagyok nektek. Békességet, nyugalmat adott nekünk, és azt mondja, hogy ez nem olyan békesség, mint amit a világ ad. Mert a világ nem tud igazán békességet adni. Az hamis békesség. A békesség számunkra a lelkünkben kezdődik. Úgyhogy azt mondja: „Ne aggódjatok! Ne fáradjatok ki az aggódásban. Ne legyetek telve félelemmel, mert Én békességet hagyok nektek.”

Isten békessége független a külső tényezőktől. A körülmények nem fenyegetik Isten békességét. Ján 16:33 ezeket mondtam nektek, azért, hogy békességetek lehessen. „Ezeket a dolgokat azért mondtam nektek, hogy bátrak legyetek? Azért, hogy elég erősek és bátrak legyetek? Nem. Azért, hogy békességetek legyen.” Azt mondja: a világban nyomorúságotok lesz, de örüljetek, mert Én legyőztem a világot. Nem csodálatos ez?

A világban a mindennapjainkban bajok között leszünk. Jób rájött: ahogy a szikla fölfelé száll, az ember a bajra született, Jób 5:7. Jézus viszont békességet hagyott ránk. Bárhol, ahol kárhoztatás van, ott nincs békesség. Ez az, ami elrabolja a mi békességünket. Igazából a kárhoztatás az, ami elvette a békességet az emberiségtől.

Róm 5:1 hit által megigazulván békességünk van Istennel. Mert megigazultunk hit által, békességünk van Istennel. Nincsen kárhoztatás. Ezért békesség van számunkra. Ez a tudatunkban békesség. Ez a Szellem gyümölcse, és az által jön, hogy megbékéltünk Istennel.

Hadd kérdezek valamit: Krisztus engesztelése betöltötte a törvényt? Igen, megtette. Ha ez igaz, akkor számunkra van egy bizonyosság, hogy a mi kárhoztatásunkat félretették és Isten most megelégedett az engesztelés miatt. Isten kegyelme nagy dolgot tesz értünk. Ebben a világban élünk. Lehet, hogy nem ebből a világból valóak vagyunk, de ebben élünk. Ahogy ebben a világban élünk, nagyon sok baj van: versenyszellem.

Ezekben a versenyekben az emberiség szenved. Ez olyan gondolkodásmód, ami az ambíción és a büszkeségen alapszik. Az emberiség szereti a kényelmet, szereti az élvezetet, de úgy tűnik, hogy soha nem találja meg, mert ez nem létezik azon a helyen, ahol nincsen békesség. Úgyhogy mindent megtesz az ember, mindenre ráteszi a kezét azért, hogy életet állítson fel magának. Nincsen harmóniában. Az élet még mindig kaotikus.

Ám amikor Isten szeretete színre lép, akkor az ember szenvedélyei helyrekerülnek, és az ember gondolkodásában feláll a harmónia. Az ember megtalálja az igazi örömöt, az igazi vigasztalást, és békességet talál.

A békesség nem csak egyfajta menekülőút a bajból, hanem egy pozitív helyzete az emberiségnek. A békesség az, amire teremtve lettünk. Erre lettünk tervezve. Ezáltal úgy láthatjuk a világot, ahogy csak Isten láthatja. Amikor békességben vagyok, csak az az egyetlen módja annak, hogy igazán élvezzem ezt a világot, amire Isten teremtett, és a felkészülést arra, ami az élet után következik majd.

Azt mondja a Biblia: minden értelmet felülhaladó békesség. Két okból kifolyólag mondja ezt. Azért, mert a hitetlen nem értheti, de Isten alig várja, hogy megmutathassa neki ezt. Aztán a másik ok az, hogy mi hívőkként nem tudjuk elmagyarázni ezt. Mintha adnék házi feladatot, hogy írj a békességről. Az egyetlen módja, hogy meg tudod írni ezt, ha leírod az egyik papírra: ilyen voltam régen; és leírod egy másikra: ilyen vagyok most a békesség miatt, ami az életemben van.

Úgyhogy keresztényekként a személyes kalandunk az, hogy békességet találjunk a hétköznapokban. Engedjük, hogy Isten tökéletes szeretete elűzze a félelmet az életünkből az által, hogy a félelmet semlegesíti az Ő békességével. Ámen.

P. Kende

Isten azt mondja: a békességemet adom nektek. Péld 28:1 az igazak bátrak, mint az oroszlán. A fő üzenetünk viszont nem ez. Ez amolyan melléktermék. A fő üzenetünk: Találd meg Jézust, és békét és szabadságot találsz, és aztán lesz bátorság is az életedben. Isten békességre hívott el minket, örömre, szabadságra, és adott nekünk mindent ahhoz, hogy bátran mehessünk előre.

A hitről szeretnék beszélni, és kihívásokról és növekedésről. Isten kivitte Izraelt Egyiptomból. Elég különleges módon tette. Igazán három dologra szeretnék pillantást vetni.

Nagyon röviden a történetet, ha nem ismered. 5Móz 7. Isten hatalmas kézzel kivitte Izraelt Egyiptomból, ami azt jelenti, hogy direktben belenyúlt az emberi történelembe. Nem csak úgy, hanem közvetlenül, és megváltoztatta. Csodákat tett és csapások voltak és kettényílt a Vörös tenger és … Ez a háttér.

Képzeld el, hogy milyen ott állni ennek a közepén és körülötted zajlanak ezek az események. Olyan, mint egy hurrikán, de neked nem árt, mert érted van az egész. Te vagy a közepén. Izrael a közepében volt az egésznek és nem ártott nekik. Képzeld el, milyen lenne az, hogy ennek az egésznek a közepén vagy. Csapás csapás után, Egyiptomban minden elpusztul, a vizek, az állatok, az emberek szenvednek, mindenféle bajok vannak. Olyan sötétség van, hogy nem lehet látni semmit, de a te otthonodban világosság van.

Az egyik oldalról ez félelmetes dolog. Hatalmas dolog zajlik körülöttem. A másik oldalról van egy kis öröm is benne, le vagyok nyűgözve, hogy Isten ezt teszi értem. Ugyanakkor van benne félelmetesség is, azt hiszem. Rettenetes az egész. Képzeld el, milyen lenne, ha ennek az egésznek a közepén lennél. Vajon mennyire félnél és mennyire örülnél? Lehet, hogy jobban félnék, mint örülnék.

A történet 2Móz-ben kezdődik. Isten beküldi Mózest a fáraóhoz azzal: engedd el az Én népemet. 2Móz 5. Mózes beszél fáraóhoz:

2Móz 5:1b Ezt mondja az ÚR, Izrael Istene: „Bocsásd el népemet, …

„Bocsásd el az Én népemet!” – ez az eleje. Fáraó persze azt mondja: „Miről beszélsz nekem? Nem fog megtörténni. Én vagyok a legnagyobb király a legfejlettebb királyságban dicsőségben. Nekem hatalmam van. Ki vagy te? Még csak ki sem bírod mondani.” Mert ha jól értjük, Mózesnek beszédhibája volt. Érdekes gondolat, hogy Isten őt hívta el, de elhívta, és Mózes elmondta az üzenetet. Fáraó azt felelte: semmiképp nem történhet meg.

Itt a kérdés: Mi történt? Mi történt az emberek szívében, az izraeliták szívében? Nagyon érdekes gondolat, ugyanis Isten azt mondja nekik:

2Móz 6:7 Népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok és Istenetek, aki kihoztalak titeket ….

2Móz 6:9 Mózes elmondja ezt az izraelitáknak. Mi a válasz? „Jaj, de jó! Isten megszabadít. Jaj, de jó, Isten kivisz.” Nem. Nem ez a válasz. Nem hallgattak rá a kishitűségük és a kemény szolgálat miatt. Ez a két dolog: kishitűség és kemény szolgálat. Itt a kihívás. Mi van ilyenkor, ha baj van a hitemmel, ha nincs nagy hitem és kemény a munka?

Mi történt? Az izraeliták azt felelték Mózesnek: „Mózes, hagyd abba, amit csinálsz. Bajt keversz nekünk. Csak gondokat okozol nekünk. Amióta te eljöttél, a fáraó keményebben bánik velünk, több a munka.” Mit mondott fáraó? „Több téglát! Több téglát!”

„Istent akarod követni? Több téglát! El akarsz menni pihenni? Több téglát! Dolgozz keményebben! Csinálj többet! Gyerünk! Igyekezz jobban. Több dolgod van. Igyekezz rajta! Mire vársz? Én vagyok a főnök, én mondom meg.” Ez nagyon érdekes gondolat nekünk, mert ez megvan az életünkben. Ez kihívás a hitünkkel szemben: a kishitűségem és a kemény szolgálat; az, hogy elfoglal engem valami, az, hogy leuralja az életemet valami, az, hogy nincs sok szabadságom, az, hogy be vagyok kényszerítve kicsi helyre, az, hogy meg vagyok szorítva.

Az ellenségnek ez az egyik célja velünk, Dán 7:25 hogy elnyűje a szenteket. Mint ahogy elnyüvöm a bakancsomat. Kemény legyen a szolgálat, kemény legyen a munka, hogy sok dolgunk legyen, hogy ne érjünk rá, hogy ne legyen szabadságunk, hogy ne legyen örömünk, hogy fel se tudjak nézni a tennivalóimból, hogy ne tudjam felemelni a szemem és ne tudjak Istenre tekinteni. „Az, hogy szolgáljak, felejtsd el. Még felnézni Rá is nehéz. Az imára időt találni is nehéz.”

Hogyan gondolkodtak az izraeliták? Lenyűgöző a dolog. Mert ránéztek Mózesre és ránéztek fáraóra. Fáraó ellenség. Nem sokkal ezelőtt elrendelte, hogy öljenek meg minden fiúgyermeket. Ennél ellenségesebb nem lehet senki. Mit mondanak az izraeliták? Azt mondják Mózesnek: hagyj minket békén!

Van egy elképesztő kapacitásunk, az, hogy megszokjuk a dolgokat. Még a rossz dolgokat is. Lenyűgöző, hogy meg tudjuk szokni még a rossz dolgokat is. Ott vagyok valami nagyon rossz alatt, de inkább választom az ismert rosszat, mint a másikat. Az izraeliták ezt akarták választani. Azt mondták: én ezt választom.

Az egyetlen dolog, ami kihoz engem ebből, az a hit. Ez az egyetlen dolog. Az ellenség szeretné, ha nem tudnám felemelni a fejem soha. Azt szeretné, ha mindig túl elfoglalt lennék, ha mindig túl fáradt lennék. Még ha fel is emelem a fejem, akkor sem lenne hitem rá, hogy azt mondjam: rendben, megpróbálom. Teszek egy lépést a másik irányba.

Elképesztő nekem. Néha beszélgetek olyan feleséggel, akit ver a férje, és valahogy megmagyarázza magának, eltűri a dolgot, és nem hiszi, hogy van másik lehetőség. Azt mondom: „Micsoda?! Ne hülyéskedj velem, ne magyarázd meg magadnak! Ez elfogadhatatlan.” Vagy megtörténik, hogy egy gyereket molesztálnak, és megmagyarázza magának és eltűri.

Lenyűgöző, hogy mihez tud hozzászokni a lelkünk, mit tud eltűrni a lelkünk, mibe vagyunk hajlandóak beállni. Mennyire hajlandóak vagyunk eltűrni dolgokat, amiket nem kéne eltűrni! Szerintem ezért annyira fontos, hogy halljam az Igét, hogy halljam a Bibliát. Péter azt mondja:

2Pét 1:19 igen biztos nálunk a prófétai beszéd – a prédikálás – is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal…

Azt mondja nekünk Péter: „Figyelj az Igére. Legyen az Ige az életedben.” Miért? Azért, mert szükségem van arra, hogy valaki felemelje a fejemet. Zsolt 3:4 Az Úr az én fejem felemelője. Isten az, Aki ezt megteheti, és nekem szükségem van valakire, aki azt mondja nekem: figyelj, van remény! A házasságod lehet áldott. Lehet örömöd az életben. Lehet szabadságod. Lehet motivációd egy hétfő reggelen. Ez nagy dolog, nem? 🙂 Nem kell, hogy a halál félelme uralja az életedet a békesség miatt. Lehet szabadságod. Kell nekem ez, hogy valaki felemelje a fejemet. Isten Igéje az, ami megteszi ezt. Úgy hiszem, hogy gyakran ez hiányzik.

Nem tudom, hogy vagy ezzel: ha hívő vagy, ott van-e az Ige az életedben? Vagy megszokott vagy a dologgal? Heti egyszer hallgatod kicsit, és ha kihagysz egy istentiszteletet, akkor két hétig nem. Arra bátorítalak, az a tanácsom neked, hogy hallgass többet, hogy legyen ott az Ige az életedben, hogy akarj többet, hogy várj el többet az Igétől. Hallgass többet, kavarodj fel, vagy néha törj ki önkéntelen hallelujázásban. „Halleluja, de jó az Ige! Bátorítja a szívemet. Erre van szükségem.”

Tudod, miről beszélek? Remélem, tudod. Ha nem tudod, akkor fordulj az Igéhez. Válaszolj az Igére! Szükségünk van rá. Mert olyan könnyű megszokni valamit, amit nem kéne megszoknunk. Beállunk valami alá: „A szolgálat kemény és nehéz, és csak dolgozom, nincs időm. Isten nem fér bele az életembe.” Miért?

Olyan sok embertől hallom az utcán: ez nagyon tetszik, de nincs időm erre. Épp az egyetemi evangelizáción is mondta valaki. Azt kérdeztem tőle:

–          Lehet örömöm bárhol, ahol vagyok az életemben?

–          Persze, lehet.

–          Akkor kérdezek nagyobbat: Szerinted lehet bárhol bármikor imádkozni, ahol vagy?

–          Igen. – tudta a jó választ.

–          OK. Akkor figyelj! Ez a jó hír benne: bárhol vagy, lehet Istennel közösséged.

Nem az a kérdés, hogy mennyi időt tudsz ennek adni, hanem az, hogy a szívedet oda tudod-e adni. Figyelj, ha nem vagy hívő, akkor ez a fontos hír: meg lehet szokni az életet úgy, ahogy van, de Jézus ajánl neked valami jobbat. A Biblia úgy hívja, hogy örök élet. Más minőségű élet. Bízz Jézusban! Tudom, lehet, hogy azt mondjuk: ezt már ismerem!; de ígérem neked, hogy Jézusnak van valami jobb, amit tartogat a számodra.

A második ilyen esemény 2Móz 14-ben történt. Isten kivitte őket. A fáraó végül azt mondta: „Csak menjetek! Elegem van.” – és mennek. Mennek az Ígéret földje felé. Aztán Isten azt mondja nekik valahol Étám környékén: forduljatok jobbra. „Jobbra?! Arra kéne menni, arra előre van az Ígéret földje. Nem jobbra.” Isten azt mondja: Nekem van egy jobb tervem.

Mennek, aztán ott vannak a Vörös tenger mellett. Az Ígéret földje és köztük ott van ez a tengerszoros. „Most mit csináljunk? Most mi történik?” Aztán „javul” a helyzet jelentősen: megérkezik fáraó a hadseregével. Azért ez nem túl bátorító helyzet. Gondolj bele pillanatra! „Mózes! Ha továbbmentünk volna egyenesen, akkor ott vannak homokos részek is, azon a szekerek nem mennek el. Ott biztonságban lehettünk volna. Ott rendben lettünk volna. Itt pedig megölnek minket.” Mi a válaszuk?

2Móz 14:11-ben azt mondják Mózesnek: „Jobb lett volna, ha Egyiptomban hagytál volna minket! Nem volt elég sírhely Egyiptomban?” Elkeserednek és kétségbe esnek. Mi történik? Az, ami természetileg történik mindannyinkkal. Ha az első az volt, hogy választani az ismert rossz és a reményteli között, akkor ez olyan: volt egy nyilvánvaló megoldásunk, miért nem azt választottuk? Bízniuk kell Istenben valamiért, ami nem tűnik jó döntésnek. Ez eléggé lenyűgöző dolog. Eléggé elképesztő, eléggé különleges dolog.

Nem tudom, hogy voltál-e ilyen helyzetben, hogy bíznod kellett Istenben valamiért, amiről nem lehetett tudni, sőt, esetleg rossz döntésnek tűnt. Emlékszem, amikor egyszer mentünk missziós útra Bakuba 22-23 éve, akkor volt a forradalom. Úgy tűnt, hogy az van. Mentek a tankok a városokban és mindenfelé, és akkor tűnődtünk, hogy menjünk-e vagy sem, mert át kellett utaznunk.

Imádkoztunk, és aztán Isten békességet adott. Azt mondta: menjetek. Úgyhogy mentünk. Persze, volt, aki az mondta: hülyék vagytok. Az egész két nap alatt semmivé lett, és teljesen békességben átutaztunk, és minden rendben volt. Ez fog történni Izraellel is. Isten meg fogja semmisíteni fáraó hadseregét, de ezt ők nem tudják, és kétségbeesnek. Nem kell kiakadni azon, hogy természetileg van egy rossz válaszunk, hogy hitetlenségem van és beszél hozzám, de nem is kell engednem neki.

2Móz 14:13a Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, Álljatok helyt! – Álljatok meg egy helyben! Ne szaladjatok! – És meglátjátok az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek.

Van itt egy érdekes gondolat. Gyerekkorában Mózesnek az anyukája nem olvasta Mózes 2. könyvét. 🙂 Úgyhogy nem ismerte a történet végét. Isten azt mondta neki: Álljatok meg, bízzatok Bennem! Ez a dolog a hitben, hogy meg merem-e tenni. Nekem itt van a kezemben 2Mózes, úgyhogy elolvashatom. Róm 15:4 azért írattatott meg, hogy bátorítson engem, hogy vigasztaljon engem, hogy továbbvezessen. Merek-e bízni? Merem-e azt mondani: Uram, Te jobban tudod, mint én. Ez nagyon fontos dolog.

Tegnap a házi bibliatanulmányon a megbocsájtásról beszéltünk. Egy érdekes gondolat volt, mert a megbocsájtás „őrült” ötlet. Nem megy nekünk túl jól természetileg. Nem vagyunk jók ebben. Arról beszéltünk, hogy Isten tovább hív minket, mint ameddig természetileg mennénk. Ez az, amiről beszélünk most. Az izraelitáknak tovább kellett menni. Isten többet tartogatott nekik. Nagyobb kihívást, de nagyobb áldást is, esetleg egy ijesztőbb helyzetet, de dicsőségesebb gondoskodást is.

Ebben szeretnélek bátorítani, hogy merünk-e tovább menni. Merünk-e messzebb menni? Túlmenni a természetin. Vagy megállunk ott, ahova természetileg is elmenne bárki? A hitünk miatt mehetünk jóval messzebb, bízhatunk többet, adhatunk többet, szerethetünk többet, törődhetünk többet. Növekedhetünk többet. Mehetünk messzebb és szerethetünk jobban. Ez nagyszerű dolog az életünkben.

Mersz-e valami őrültséget csinálni? Mersz-e valami többet csinálni, mint amit természetileg megtennél? P. Barry-nek Szolnokon szüksége van csapattagokra. Nagyszerű pásztor, nagyszerű barát. Vezetni fog, tanítani fog. Tégy valami őrültséget. Mondd azt neki: „A csapatodban akarok lenni. Mit kell csinálnom? Szeretnék szolgálni. Szeretnék messzebb menni. Mennyit kell fizetnem havonta?” Nem kell fizetned. 🙂 Ez fontos dolog nekünk.

Miért? Mert ha soha nem megyek messzebb a természetinél, akkor tudod, mi történik a hitemmel? Mint amikor bemész egy kicsi boltba, ahol nincs forgalom, kihúzod a hátsó üdítőt a hűtőből, ami ott van már másfél éve, és az alján vastagon ücsörög a szárazanyag, mert leülepedett. Fúj! Ez történik velem is, ha nem lépek a hitemben, ha nem megyek messzebb. Leülepszik a dolog, és csak vagyok. 🙁 Nem nagy szám a hitem az életemben. Azt kérdezed: Pásztor, miről beszélsz? Jer 48:11-ben pontosan ez van leírva, mint a kisbolt és az üdítő.

Azt akarom mondani, hogy merj kilépni, merj tenni, merj továbbmenni a hitedben. Amikor minden azt mondja: hülyeség erre menned, ostobaság ezt követned; akkor merj hitben járni. Ha nem vagy hívő Jézusban, tudod, mi a nyilvánvaló megoldás erre az Isten-dologra mindenkinek? „Igyekszem jó lenni.” Van egy hírem a számodra: Jézus épp azért jött el, mert ez nem a jóságról szól, hanem arról, hogy Ő megfizetett a te bűneidért, és ha bízol Benne, lehet, hogy nem Ő a nyilvánvaló megoldás, de Ő az igazi megoldás. Úgyhogy merj bízni Benne.

Végül, 4Móz 13. végén és 14. elején van egy nagy kihívásuk még a hitükben. Beküldtek néhány kémet az Ígéret földjére, és azok visszajöttek és rossz híreket mondtak. Úgy értem, jó hírt mondtak: „A föld gyönyörű, nagyszerű, de ott nagy emberek élnek, hadseregük van, városuk van. Nem tudjuk bevenni.”

Itt van egy nagy kihívásuk. Miért? Mert a saját embereik mondják nekik: „Nem tudunk bemenni. Nem tudjuk megcsinálni. Nem fog menni.” Ez is egy támadás a hitemmel szemben. Valaki a gyülekezetből tesz ellenem valamit. Valaki a gyülekezetből kritizál, vagy megtámad, vagy „úgy érzem, hogy a Pásztor kiprédikált”. Lehet, hogy így érzed néha, de mit csinálsz vele, ha belülről jön a támadás?

Tegnap beszélgettem valakivel, aki nemrég tért meg. Amikor megtért, azt kérdezte: „Hogy fog ez történni? Mitől változna meg bármi?” Most azt mondta néhány héttel később: Annyi minden megváltozott az életemben!

Mi van viszont akkor, amikor visszagondolok az elmúlt hétre hívőként? „Hányszor voltam rosszindulatú? Hányszor buktam el? Hányszor gondoltam gonoszat? Hányszor irigykedtem? Hányszor haragudtam? Hányszor akadtam ki?” Néha amikor visszagondolok, csak lehajtom a fejem és azt mondom: a csudába, az életem nem olyan, mint szeretném.

Néha az életem nem azt mondja, amit szeretnék. Ez támadás, ami belülről jön. Mit csinálsz ezzel? Vagy például a szíved vádol téged. „Mind tudjuk, hogy ez nem igaz. Mind tudjuk, hogy ez csak előadás. Mind tudjuk, hogy ez önfényezés. Mind tudjuk, hogy ez semmi.” Mit csinálunk? Hogyan bánunk ezzel? Izrael hallgatott ezekre a kémekre megint. Megint hitetlenek voltak, és megint azt mondták: Rendben, akkor nem megyünk tovább. Mindegyik támadásnál elbuktak ebben.

Mit csinálunk mi? Hogyan döntünk? Hogyan döntesz te? Amikor Isten azt mondja: tartogatok neked valami többet; akkor ne válaszd az ismert jobbat. A bűn nem tartogat nekem semmit. A világ nem tartogat nekem semmit. Tényleg. Merjünk Istennel járni. Merjünk lépéseket tenni. Merjünk túlmenni a természetin.

Amikor az életemben vagy a gyülekezetemben – ne adj Isten! – látok egy hibát, látok egy problémát, mit csinálok vele? „Ah, nem mehetek tovább. Baj van. Gond van!” Mindig van baj. Mindig van gond. Mindig van támadás belülről, de nem kell hallgatnom rá, nem kell engednem neki. Nem kell táplálnom azt a dolgot, nem kell egyetértenem vele. Nem kell azt mondanom: Igen, igazad van, persze. Miért? Azért, mert nem bátoríthatom ezt a dolgot az életemben.

Egy lelkipásztor mesélt egy illusztrációt. Valahol piknikeztek, családjával kiültek a természetbe, és egy közeli faluból három-négy ronda nagy kutya rohant feléjük ugatva. Mindent összekaptak, a gyerekek és a felesége beugráltak az autóba, de ő valahogy kinn maradt, és elkezdte odadobálni a szendvicseket a kutyáknak. Azok falták a szendvicseket, és persze jöttek egyre közelebb. Elfogytak a szendvicsek, felkapott egy követ, meglódította, és a kutyák vonyítva elrohantak. „Miért nem ezzel kezdtem?”

Mi is így vagyunk ezzel. Jön a hitetlenség, és csak „dobáljuk a szendvicseket”, és azon tűnődünk: vajon miért ilyen nagy a hitetlenségem? Azért, mert túl sok időt töltök vele. Azért, mert túl sok időt adok neki. Mert túl sok energiát adok neki, mert túl sokat foglalkozom vele, és nem mondom azt: „Várj, nekem valahol hitem is van. Hova is tettem? Várj, valahol itt van a polcon. Valahol itt van a hitem is, gondolkodhatok így is.” Ez az egyszerű bátorításom.

Gondolj bele! Izrael mindhárom helyzetben elbukott. Isten továbbvitte őket minden alkalommal, nem? Ez a jó hír mindannyinknak, hogy Isten továbbvisz minket. Bátorítani akarlak ezzel. Ha úgy érzed: „Pásztor, az én életem kicsi, az én életem a pelenkákról szól, az én életem a fűnyírásról szól, vagy állok a soron és nyomkodom a gombokat. Ennyi az életem.” Akkor ez a jó hír benne, hogy a hit mindenütt ott van. Járhatok bárhol hitben. Bátorítalak ebben: merj dönteni, merj lépni.

A tavasz és a nyár nagyszerű időszak. Tegyük ezt olyanná, ami több. Tegyük ezt a szellemi ébredés idejévé a személyes életünkben. Tegyünk hitbeli lépéseket, forduljunk az Igéhez, mondjunk nemet a hitetlenségnek, járjunk hitben újra meg újra, és merjünk tenni, merjünk lépni. Merjünk hinni. Ámen.

Kategória: Egyéb