Az Úré a szabadítás & Krisztus feltámadása mindent értékessé tesz (I. Korinthus 15.)

2013 szeptember 29. vasárnap  18:00

P. Marian József

Miután előzőleg elindultam innen, Kínában landoltam. A gyülekezettel és a csapattal töltöttem öt-hat napot. A csapat bajban van. 🙂 Olyan bajban, ami akkor van, ha nincs ott a pásztor. Ezeket az időket Isten engedi meg, és erősödnek a csapattagok. Most várnak vissza, és mi is várjuk azt a napot, amikor újra otthon lehetünk Kínában.

Kínában nagyon jó időt töltöttem. Onnan Tádzsikisztánba repültem, és két nap után mentem tovább Afganisztánba, ahol P. Narj és egy indiai doktor már ott voltak. Több városban jártunk. Mazari Sharif-ben kezdtük, onnan átmentünk Fayzabadba, és onnan pedig fel Baharakba. Mindhárom városban találkoztunk afgán hívőkkel. Csodálatos volt látni, hogy vannak Istennek emberei Afganisztánban. Vannak hívők Afganisztánban is!

Vannak kérdéseim:

1) Mit jelent hívőnek lenni itt, Magyarországon? Neked személyesen ez mit jelent? „Hívő vagyok, magyar vagyok, szabad vagyok. Nem szégyellem az evangéliumot.” Mit jelent hívőnek lenni Magyarországon?

2) Mit jelent hívőnek lenni Afganisztánban? Mert ez abból indul ki: afgán vagyok, ezért muzulmán vagyok. Ez a kezdő pont: afgán vagyok, muzulmán vagyok. Mi van akkor, ha Krisztusban hívő afgán vagyok?

Azt fedeztük föl, hogy Krisztus-hívő afgánnak lenni halált jelent.

Talán tíz ilyen afgán hívővel találkoztunk. Beszélgettünk, imádkoztunk. Ezek mind férfiak voltak, és többen közülük úgy élnek, hogy a feleségük és a gyermekeik nem tudják, hogy ők hívők. Mivel annyira erős a környezetük, és mindenki mindent néz. Az iszlám annyira erős, hogy a rokonok és a családok elárulják saját szeretteiket, sajnos. Mert így szolgálják Allah akaratát. Van egy ilyen becsületkód, és ezért félelemben élnek. Azt mondják: Allah, ő az első.

Fayzabad városában volt a legjobb időnk. Ez Észak-Afganisztánban van, Kína felé. Amikor 2005-ben mentünk oda, akkor ez kétnapos út volt. Most a kínaiak építettek egy utat, és három óra alatt ott lehet lenni. Nagyon élveztük azt az utat. Nem volt por, nem volt fájdalom a kétnapos út után.

Abban a városban él negyven hívő. Az egyik este találkoztunk kettővel, a következő nap másik kettővel, este megint kettővel. Az volt nagyon érdekes, hogy ők nem ismerik egymást. Gondolj bele, ha ismernék egymást, és egyet elkapnak közülük, vagy ha az egyikük kínozva lenne, és elmondja, hogy melyik hívő hol lakik, akkor Krisztus Teste ki van irtva abból a városból.

Ezt én eddig még soha nem láttam így. Isten minden előző teóriámat, minden előző taktikámat kiradírozta. Én tűzben égek Afganisztánért, tűzben égek az ilyen emberek eléréséért, de tényleg életekről van szó.

Az összekötő gyülekezet olyan afgán gyülekezet – már beszéltem erről a pulpitusnál –, amely Delhiben van, és afgán pásztor vezeti. Háromszáz fős gyülekezet, akik nagyon jó kapcsolatban van a Nagyobb Kegyelem Szolgálattal. Ők adták nekünk a legtöbb kontaktot ezen az úton, amellett, hogy embereknek utánamentünk, akiket ez előtt elértünk, és akikkel ez előtt dolgoztunk.

Az utolsó estét Afganisztánban egy csodálatos emberrel töltöttük. Ő egy hatvanéves afgán ember. Azért nagyon érdekes, mert hívő, és nem tud írni, olvasni. Elmondta a bizonyságtételét, és tényleg, mintha Pál apostol történetét, olyasfajta történet afgán verzióját hallottam volna. Megosztom, hogy bátorodjunk együtt.

Ez úgy kezdődött, hogy ő a szovjetek ideje alatt tankokat szerelt. Szovjet katonák tankjainak az egyik szakértője volt. Mielőtt vége lett volna a szovjet inváziónak, mielőtt kimentek volna az országból, egyik éjszaka álmodott Jézussal. Az álmában jött Jézus és beszélt hozzá. Ezt az üzenetet értette belőle: „Találj keresztényeket! Én vagyok az út, keress meg Engem!”

Elhatározta, hogy fel fog keresni más keresztényeket. Először a szovjet katonák között kérdezősködött, de az nem sikerült. Ők csak mutogatták a nyakukban a keresztjüket, de nem hallotta tőlük az evangéliumot.

Nagyon érdekes volt, hogy többször, amikor álmodott, akkor az azt követő napja tele volt csodákkal. Jött ez az üzenet: Találj keresztényeket, és találd meg az utat Hozzám! Az afgánokról még azt kell tudni, hogy napról napra élnek. Nekik nem volt otthon ételük. Hat gyermekük van, és tényleg csodára volt szükség. Miközben azon gondolkozott, hogy hogyan fog aznap pénzt keresni, kapott egy üzenetet a szovjet parancsnoktól: „Azonnal gyere! Az egyik fontos tank lerobbant, és meg kell javítani.”

Valami miatt kérette magát, és húszszoros árat mondott a javításra. Azonnal jött a válaszüzenet: „Nem érdekel, hogy mennyibe kerül. Gyere, és javítsd meg a tankot!” Elment, megcsinálta a munkát, ki lett fizetve, plusz még egy plató élelmet is kapott. Ez volt a szovjet hadsereg ajándéka. Ezzel még nem volt vége, mert a szomszédnak hoztak egy nagy szállítmány rizst, és abból kapott száz kilót. Reggel úgy kezdték, hogy nincs étel, elmondta a feleségének, hogy milyen álma volt, a felesége bolondnak nézte: nehogy elmond a szomszédoknak!; de lett pénze.

Elhatározta: én elmegyek, megtalálom a keresztényeket. Elindult, otthagyta a családját. Elment Pakisztánba, ahol talált gyülekezeteket. Nagyon sok gyülekezet van Pakisztánban, de az egyik probléma Pakisztánban az, hogy ők nem osztják meg az evangéliumot muzulmánokkal. Mert ha ezt megteszik, akkor leégetik az imaházukat.

Ez a férfi megtalált több imaházat, odament. Kérdezték: Ki vagy? „Afgán vagyok.” Piros lámpa! „Te afgán vagy? Akkor muzulmán vagy. Neked nem mondjuk el az evangéliumot.” A szó szoros értelmében ez történt vele. Fél év után Pakisztánból átment Iránba, mert az egyik Pakisztáni hívő azt mondta neki: „Menj át Iránba! Ott is vannak keresztények. Ott majd elmondja neked valaki, hogyan lehetsz keresztény.” Ott nincs útlevél. Az afgánoknál régen nem volt semmi ilyen szervezés.

Elment Iránba és talált egy örmény gyülekezetet. Gyújtották a gyertyát, ő is gyújtotta a gyertyát, és várta, hogy valaki megszólítja. Ott sem merte azonban senki megszólítani. Utánuk ment: én is szeretnék keresztény lenni! „Te ki vagy?” „Afgán vagyok.” Azok is ugyanígy nem merték megosztani. Azt mondták: Ha valakinek elmondod… „Nem mondom el!” – de nem hittek neki.

Körülbelül egy évet volt Iránban, és ilyen módon keresett. Ő nem tud olvasni, nem tud írni. Megint kifogyott a pénzből, és így teljesen feladta: Lehet, hogy megőrültem! Még egyszer bement az egyik örmény gyülekezetbe, és megint nem beszélt vele senki.

Kijött a gyülekezetből, körbenézett az utcán, és meglátott valakit, aki ott ment el. A járásáról megismerte, hogy afgán. Egy afgán ember! Utána kiáltott: Hé, te Afganisztánból vagy? „Igen. És te?” „Én is, és bajban vagyok.” Képzeld el, ez az afgán ember elvitte őt egy afgán családhoz Teheránban. Az unokatestvére volt az, és nem is tudta róla, hogy ott van. Az unokatestvére pedig segített neki visszajutni Afganisztánba.

Még egy részlet. Az örmények azt mondták neki: Itt nem, de menj el Törökországba, és ott elmondják neked. Elment a török határig, és akkor volt a kurd-török háború, és nem tudott bejutni Törökországba.

Gondolj bele, keresi Istent. Egy afgán ember keresi Istent. Ott Afganisztánban nincs senki, aki elmondja.

2001-ben volt a támadás New Yorkban, és kezdtek külföldiek jönni Afganisztánba. 2002-ben egy svájci segélyszervezet doktora elmondta neki az evangélium. Megtért és megértette. Három hónap múlva bekeresztelkedett. Ennek a doktornak az ajándéka egy napelemes lejátszó volt, amin az Újszövetséget tudta hallgatni.

Hetente háromszor végighallgatja az Újszövetséget! Afganisztánban ő az egyik olyan ember, aki nem tud írni, olvasni, de ha elkezdesz egy Bibliaverset, akkor ő tudja, mi van előtte, mi van utána. Pontosan tudja, hogy mi van benne, tudja a részt. Hallgattuk a bizonyságtételét, és P. Narj is, én is csak könnyeztünk.

Milyen rohanó világban élünk! Történnek a dolgok, és Isten szereti az afgánokat. Kicsiny kezdetek. Kicsiny nyáj, de „Ne félj, te kicsiny nyáj! Mert Én veled vagyok.” Az Úré a szabadítás. Jón 2:9 az Úré a szabadítás! Zsolt 3:9 az Úré a szabadítás.

Mit tudunk mi tenni Afganisztánért? Mi a mi elhívásunk? Tényleg nagy szükség van keresztény munkásokra. Ha ott akartam volna maradni, és ha Isten oda hívna most, lenne munkahelyem, P. Narj-nak is fel van ajánlva egy állás, és az indiai doktornak is, aki velünk jött, van állása. Ha Isten elhívja, akkor odaköltözhetnek. Szükség van ránk Afganisztánban. Szükség van ránk Magyarországon is.

Ezt a történetet mindenképpen meg akartam osztani, mert ez itt a gyülekezetem. Ez olyan élmény volt, ami nagyon sok dolgot megváltoztatott az én biztosságomban. Biztos vagyok az Úrral való járásban, de Isten útjai…! Az is, ahogy emberek Hozzá jönnek! Te hogyan jöttél Istenhez? Ha veled ez megtörtént, hogy élő hívő vagy, megtartod-e magadnak ezt az információt, vagy várod, hogy eljöjjön az afgán ember és megkérdezze: Hogyan…? Vagy pedig kilépünk, és nem szégyelljük az evangéliumot.

Tudom, hogy ezt tesszük. Tudom, hogy ezt teszed. Bátorítani szeretnélek, hogy továbbra is tegyük és imádkozzunk missziókért. A kínai az nagy csapat. Isten csodálatosan használ bennünket Kínában. Kétség nélkül. Csodálatos dolgok történnek, vannak történeteink. Imádkozol értünk? Meglátogatsz valamikor? Mi mozdít bennünket? Isten Szelleme az, és Isten időzítése az. Isten ad terheket, ad elhívást, amit nem lehet megmagyarázni.

Felhívtam édesanyámat Afganisztánból. Belekiáltott a telefonba: „Mi van, kisfiam? Nem bántanak?” 🙂 Értsd meg! Mi az igazság? Mi van az agyunkban? Mindenkinek meg kell hallani az evangéliumot. Afganisztánban vannak falvak nyolcnapi járóföldre a városoktól, ahova ki fogja elvinni az evangéliumot? Ilyen afgán hívők, mint ez az idős ember. Több mint hatvan éves, hat gyermekkel. A felesége még mindig nem hívő. Róla mindenki tudja, de ő nem tudja, hogy kik hívők még Fayzabadban.

Szóval, ez nagyon komplex és nagyon elgondolkodtató helyzet. Kiváltság az, hogy ezt elmondhattam, és hogy ezt hallhatod. Nekem megváltozott az életem. Ahogy járunk Krisztussal, megtörténik ez. Köszönöm, hogy imádkoztatok értem az út alatt. Remélem, hogy jössz velem egyszer. Ha lesznek még ilyen utak. Az Úré a szabadítás.

P. Kende

1Kor 15. Nagyon különleges rész. Miért van reményünk ebben az életben?

1Kor 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.

Mit jelent ez? A feltámadás az igen-igen jelentős nekünk. Ha nincs feltámadás, nincs kereszténység. Ha nem hiszem Krisztus feltámadását, akkor valószínűleg nem is vagyok hívő. Erről olvasunk az 1Kor 15:1-2-ben. Ez az evangélium: Jézus meghalt a bűneinkért és feltámadott. Nagyon hálásak vagyunk ezért a fejezetért, nagyon bátorító.

Ez a fejezet annyira fontos nekünk. Miért? Azért, mert Zsid 2:15 Jézus azért jött el, hogy megszabadítsa azokat, akik egész életünkben foglyok voltak a haláltól való félelem miatt. Ez az, amiért jött Jézus? Ezért jött Jézus, hogy megszabadítson minket, mert volt egy problémánk, a halál, és az, hogy nem láttunk a halálon túl. Ilyeneket mondtunk, hogy onnan még senki nem jött vissza.

Jézus azért jött el, hogy megmondja nekünk, hogy mi van azon túl. Ő visszajött onnan, és azt mondja: Én elmondom neked, mi van odaát. Beszélt nekünk erről. Ennek az erős bizonyítéka igazán az Ő feltámadása. Ez része az evangéliumnak. Ez része a hitünknek. A feltámadás része az evangéliumnak, 1Kor 15:1-2.

1Kor 15:3b Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,

Milyen Írások szerint? Az Ószövetség erről beszélt nekünk. 1Pét 1:11 a próféták, akik írtak háromezer éve, háromezer-ötszáz éve, ők keresték és kutatták, hogy miről szól ez. Nem értették, hogy hogyan szenvedhet a Messiás, de írtak erről. Nem értették, hogyan megy, és keresték a választ, de mi látjuk. Krisztus erről beszélt a tanítványoknak.

Luk 24:46 azt mondja a tanítványoknak (ilyen módon kissé):  „Hé! Hát nem így kellett szenvedni a Krisztusnak? Nem ezt mondják az Írások?” Kicsit megrázta őket. „Hé! Figyeljetek! Hát nem ez van megírva? Nem része ez az Írásoknak?” Mózestől és a prófétáktól kezdve elkezdte megmutatni nekik, hogy ennek kellett történni.

Mit mondott nekik? Nem írja le az Újszövetség, de valamit tudunk róla. 1Móz 3:15 sok ezer évvel ezelőtt az első ígéret Jézusra vonatkozóan. Azt mondja az asszony magjáról (egyes számban), Jézusról, hogy Ő rá fog taposni Sátán fejére, és Sátán mardosni fogja a sarkát. Ez volt a kereszt, hogy Sátán mardosta az Ő sarkát. Ezt láttuk, hogy erről beszélt nekik.

Aztán mehetnénk tovább is. Olvashatnánk sok-sok részt: 22. zsoltár, 69. zsoltár, … A következő írásrész nyolcszáz évvel Jézus előtt lett leírva:

Ézs 53:4-11 pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét. Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját. Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés? A gonoszok között adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott halála után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában. Az ÚR akarata volt az, hogy gyötrődjön és összetörjön azért, hogy saját lelkét áldozatul adva meglássa majd utódait, napjai meghosszabbodjanak, és keze által megvalósuljon az ÚR akarata. Mert lelke szenvedése nyomán látni fog, és megelégedett lesz. Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket.

Ki másról szólhatna ez a rész? Van bárki más? Ki másról ír ez? Ki másról lehetne ezt elmondani: Az Ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz. Ez Jézus.  Sok más helyen igazán: Dán 9:46 a Messiás ki lesz vágva, megígérte; Zak 13:7 megverem a pásztort. Tele van az Ószövetség ezzel. Amikor Pál azt mondja, hogy az Írások szerint, akkor arra utal vissza, amire nincs példa az emberi történelemben, hogy próféciák valóra válnak pontosan egy történelmi eseményben. Ez fontos dolog nekünk.

Mert ha megnézed az 1Kor 15. fejezetet, két dologról beszél. Erről szeretnék beszélni. Reményről beszél, de bizonyosságról is. Nagyon sok embernek, ha ma azt mondom: hit; akkor azt hallják: mindaz, aminek nincs értelme. „Minden, aminek nincs alapja. Minden, amit el akarsz képzelni magadnak, de sajnos, nem úgy van.” A hit azonban nem ez.

1) 1Kor 15. erről szól, a feltámadás történelmiségéről beszél. Arról, hogy Jézus él a mai nap. Jézus él. Ebben van remény, de van több is, van bizonyosság, bizonyítékok. Ez fontos számunkra, mert a hit nem azt jelenti, hogy ami nem igaz, csak én akarom; hanem bízom abban, amit Isten tett értem. A hit a bizalomról szól, nem az értelem hiányáról.

1Kor 15:4-5 és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.

Szeretnék visszautalni egy versre az evangéliumokban. Amikor Jézus találkozik a tanítványaival, akkor nem bírják elhinni, amit látnak, mert meghalt. Tudják, hogy meghalt. Feladták a dolgot. Feladtak minden reményt. Elbújtak, gyáván elhagyták Őt. Jézus eljött hozzájuk. Ján 20:20-ban megmutatja nekik a kezeit, és az oldalát. A sebeket, amiket elszenvedett. Azt mondja nekik: „Látjátok? Én vagyok az. Én feltámadtam a halálból. Meghaltam és feltámadtam.”

Azért hozom fel ezt a verset, mert ennek a valóságáról akarok beszélni. 1Ján 4:2-3 versekben beszél arról, hogy van egy másik gondolkodás erről. Beszélnek Jézusról, mint egy szimbólumról, egy elképzelésről, egy kultúr-héroszról,…  Azt mondja, hogy ez másik szellem. Ez nem Isten Szelleme, ez nem Isten üzenete.

Jézus fizikai ember volt, hús és vér, Akit meg lehetett sebezni. Ez az első, hogy a feltámadás történelmi tény. Ő megmutatta a sebeit. Ő meghalt és él.

2) Másról is szólnak azonban ezek a sebek. Ez nagyon fontos dolog, hogy Isten ezzel a vacak világgal, amiben élünk, ezekkel a nyavalyás emberekkel, akik vagyunk, Isten összekapcsolta az Ő akaratát. Behozta ide az Ő akaratát, behozta ide az Ő célját, hogy végzi itt az Ő munkáját. Nem valami elválasztott dolog ez.

Ott volt Jézus, miért voltak a sebek rajta? Mi volt az ok? Ézs 53-ban olvastuk, hogy a bűneink okozták a sebeit. Hányan kérdezik ma tőlünk, hívőktől: „Akkor miért van ennyi háború, ha Isten szeret minket? Miért éheznek gyerekek? Miért halnak meg emberek, akiknek nem kéne?” Nagyon sokan kérdezik ezt. Ez a válaszunk, hogy a világunkat megsebezte a bűnt. A bűn megsebezte a világunkat.

A világunk nem az, aminek Isten kitalálta. Mi nem vagyunk azok, aminek Isten kitalált minket, mert a bűn megsebzett bennünket. Isten mégis, a sebek ellenére végzi a munkáját. Ő az, Aki ad feltámadást ennek ellenére. Jézuson ott voltak a sebek, de föltámadott, és ebben van egy ígéret a számunkra. Az, hogy a feltámadás nem valami testetlen szellemi, absztrakt izé.

Vannak festmények a szentekről, amiket annyira „szeretek”, aminek semmi értelme. „Mi van? Miért?” 🙂 Szerintem nem olyan egy hívő. Szerintem egy hívő olyan, mint mi magunk. Ez fontos, mert Isten nem elválasztani akar, hanem összekötni velünk az Ő akaratát. Ez a célja. Ez fontos dolog, hogy a feltámadás nem egy ígéret, hogy majd amikor elkaparnak, utána van egy ígéret, hogy feltámadok. Hanem Jézus eljött hozzájuk, beszélt velük a való életben. Ugyanígy van velünk is.

Azt mondja nekünk: a feltámadási élet most a tiéd. Itt vagy, és az Úr életével élhetsz, Gal 2:19-20. Az Ő életével élhetsz, az Ő életével járhatsz. „De bajaim vannak! De bűnös vagyok. Sebeim vannak, egy értelemben. Gyenge vagyok, elbukom. Hülye vagyok. Felébredek, és egy állat vagyok, és dühös vagyok, és haragszom, és nem tudok megbocsájtani.” Isten azt mondja: „Rendben, de Jézus, Rajta ott voltak a sebek. Ott volt a feltámadás.” Ugyanez van velünk is.

Nem vagyunk tökéletesek. 1Ján 3:1-2. Isten gyermekei vagyunk, de nem látszik, hogy mivé leszünk. Még mi sem látjuk, de az Ő élete dolgozhat bennünk. A feltámadás mostanra szól, és ez annyira jelentős nekünk!

Jézus tett egy ígéretet a tanítványainak. Ha csaló volt, akkor nagyon buta volt.  Mert azt ígérte, hogy fizikailag föl fog támadni. Márk 9:31-ben azt mondja: megölnek, meghalok, eltemetnek, föltámadok. Fizikailag. Ha csak ködösíteni akart volna, akkor azt kellett volna mondania: szellemi módon, valami megfoghatatlan módon föltámadok. A fizikai feltámadás viszont ellenőrizhető kérdés. Gondoltál már ezen? Micsoda gyengeség ez a mi hitünkben. Illetve Krisztus feltámadt, úgyhogy micsoda erő a hitünkben! Nem gyengeség, hanem erő. Hogyha csak valami csalás lett volna, akkor nem lett volna szabad ezt mondania. Viszont Ő ezt mondta. Megígérte.

1Kor 15:5-8 versekben vannak bizonyítékok arra, hogy Jézus feltámadott. Jézus feltámad, és erre vannak bizonyítékok. Azt mondja: „Láttuk Őt, találkoztunk Vele. Ő itt van velünk.” Azt mondja Pál: „Én láttam Őt, de nem csak én, hanem több csoport látta Őt. Nem csak csoportok, hanem egyszerre ötszáz.”

Ez a gondolat, hogy Pál azt mondja: „Figyelj! Ez nem mese. Ezt láttuk. Az ötszáz ember, akiknek megjelent egyszer, még mindig itt vannak közöttünk többnyire.” Valószínűleg ezt a levelet Kr.u. 55. körül írhatta, és azt mondja: „Huszonegynéhány évvel az után, hogy ez megtörtént, a legtöbben még élnek az ötszázból. Kérdezzétek meg őket, ha kérdéseitek vannak.”

Gyengeség lenne, ha hazudni akart volna, de nem hazudott, hanem nagy nyugalommal azt mondta: „Hé, nem hisztek nekem? Kérdezzétek meg őket! Van négyszáz ember, ott voltak és emlékeznek. Látták Őt és hallották Őt, és ugyanazt mondják, mert ugyanazt látták.” Másként, mint az evangéliumok. Minden evangélium másként mondja el, de ugyanazt látták.

3) Ha Jézus feltámadott, akkor ennek a mostani pillanatnak van értelme, és van jelentősége. Mit jelent ez? Ha teszel valamit, ha áldasz valakit, ha jót teszel, ha szolgálsz, ha létrehozol valamit – írsz egy verset, festesz egy képet,…, vagy mint egyikünk, kijavította  a plafont, kifestette a lobbyt –, van-e ennek értéke?

Az egyik oldalról, az entrópia miatt – amiatt, hogy minden lefelé cseng és minden szétesik –, azt mondanám, hogy semmi értelme, végső soron. „Úgyis ugyanaz lesz a vége.” Az volt az átok eredetileg, hogy ez hiábavaló élet. A feltámadás azonban ezt változtatta meg. Ez az, amit megmutatott nekünk.

Viszont a kérdésem: Ha Krisztus feltámadott, akkor van-e örök jelentősége a bátorításnak, a szeretetnek, a törődésnek, a szolgálatnak. Zsid 6:10-ben azt mondja: igen, mert hű az Úr, és nem felejti el a ti hiteteknek a munkáját. Nem felejti el, amit csináltok, és ahogy szolgáljátok az Urat.

Hogyha nincs feltámadás, akkor az, hogy bátorítom a testvérem, az egy szép dolog. Azt mondhatom: „Milyen jó ember vagyok! Végső soron viszont úgyis mindketten feldobjuk a talpunkat, olyan mindegy. Ha nyomorult lenne, akkor is meghalna, ha most bátorítottam, akkor is meghal. Úgyhogy, nincs jelentősége. Ha hű vagyok a feleségemhez, nem jelentős.”

Folytathatnám a listát, de ha Jézus feltámadott, akkor az azt jelenti, hogy nem a hibavalóság mondja ki az utolsó szót. Nem a hiábavalóságé az utolsó szó, hanem Istené. Ő a feltámadásban mondja ezt az utolsó szót. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Van reményed, lehet bizonyosságod, lehet életed, ami az örökkévalóságba nyúlik át.” Hova vezet ez minket? Ha nem a hiábavalóság uralkodik, akkor:

1Kor 15:58 Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Ez az! Ha Krisztus föltámadott, akkor az azt jelenti, hogy minden, amit teszünk, annak örök értéke van. Az Ő szolgálata nem hiábavaló, az élet nem hiábavaló. Ezért van, hogy nem dobjuk el az életünket, amikor elkeseredünk mi, hívők. Lehet, hogy el vagyok keseredve, lehet, hogy ki vagyok akadva, de nem fogom eldobni az életemet, mert értéke van, mert haszna van. Istennek célja van vele. Honnan tudom? A feltámadásból. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, Neked! Valóban a Tiéd a szabadítás. Az Úré a szabadítás. Te megtetted, Urunk, Te megszabadítottál minket. Hálásak vagyunk. Megszabadítottál minket a halálnak félelméből, megszabadítottál minket az örök halálból. Adtál nekünk egy kapcsolatot, egy élő utat Teveled, Istennel.

Köszönjük Neked, Istenünk, hogy szólsz hozzánk, hogy bátorítasz minket; hogy nem csak reményünk lehet, hanem bizonyosságunk is a feltámadás felől, a Te életed felől, és hogy ez meglehet nekünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb