Az Úr cselekedetei az orrod előtt – ne mulaszd el!

2015 július 12. vasárnap  16:00

1Krón 16:12 Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, csodáiról és szájának ítéleteiről.

Zsolt 77:12 (13) Elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Zsolt 105:5 Emlékezzetek meg csodáiról, amelyeket cselekedett, jeleiről és szája ítéleteiről,

Zsolt 111:4 Emlékezetessé tette csodálatos dolgait, kegyelmes és irgalmas az ÚR.

Annyi minden van körülöttünk, ami Istennek a munkájára mutat, akár a társadalmunkban is! A magyar himnusz is nagyon világosan mutatja Isten munkáját. Még a kommunizmus után is sok helyen lehet látni, annyira nyilvánvalóan körül van véve a történelmünk, a nemzetünk Isten munkájának a nyomaival: templomok, gyülekezetek… Karácsony, Húsvét… Ezeknek a napoknak nagy jelentőségük van számunkra. Azért, mert megemlékezünk Isten munkájáról. Bőven vannak, akik azon igyekeznek, hogy ne emlékezzünk Isten munkájáról ezeken a napokon. A történelmünk is tele van Isten munkájával. Tényleg, a Bibliaiskolában P. Bendegúz megint fogja tanítani az egyháztörténelmet. Fontos visszanézni és látni Isten munkáját. Mert ha csak a világi történelmet nézed, akkor meggyőznek arról, hogy Isten munkája nem is zajlott soha sehol. Pedig az valóban folyt.

Ezek a versek mind arról szólnak, hogy emlékezz meg Isten munkájáról. Ahhoz azonban látnom kell Isten munkáját, hogy legyen mire emlékeznem. Kell, hogy legyen szemünk arra, hogy Isten munkája zajlik körülöttünk. Nagyon sokan nem veszik észre. A kereszténység rengeteget adott az országunknak. Úgy értem, az iszlám nem hoz létre szabad társadalmakat. A kereszténység kellett, hogy a gyökere legyen, hogy szabad társadalmunk lett.

A nyelvünkben is rengeteg van ebből, például ezt mondjuk: Isten hozott! Mi nem azt mondjuk: “Welcome!”; hanem azt mondjuk: Isten hozott! Azt is mondjuk: Üdv! Az üdvözlet és az üdvösség szavak közel állnak egymáshoz, igazából áldást kívánunk. Nagyon sokan mégis be akarják hunyni a szemüket. Jó sokan szeretik mondani: Nem látok semmit! Mint amikor a gyerekek a fülüket befogva mondogatják: „Nem hallok semmit! Nem hallok semmit!…” Ez olyan, mint Róm 1:21 habár látják Isten dicsőségét, behunyják a szemüket rá.

Van egy nagyon egyszerű üzenetem számodra és számomra, mindnyájunknak. Következő lenne az: Ne legyél az az ember, aki elmulasztja Isten munkáját, ami az orra előtt van. Ne legyél az az ember, aki elmulasztja Isten munkáját, holott az orra előtt van, hanem legyél az az ember, aki meglátja azt, felismeri azt. Aztán van mire emlékeznie, van miben bátorodnia, és van miben részt vennie Isten akaratában, mert látja Isten munkáját. Felismeri, hogy az Isten munkája, és azt mondja: Akkor ebben én részt akarok venni!

Miért mulasztjuk el Isten munkáját?

1. 2Kir 7-ben volt egy főember, egy fontos ember. A király segítője volt. Elizeus azt mondja, hogy az éhínségnek és az ostromnak vége lesz.

2Kir 7:2a Erre az egyik főember, akinek a kezére szokott támaszkodni a király, így szólt az Isten emberéhez: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez.

Úgy értem, azt feleli ez az ember: „Ne viccelj! Mi fog történni? Nyílik egy ablak az égen, és potyog az étel? Miről beszélsz?” Az az ember nem látta Isten munkáját, de a próféta igen. Ez az ember miért nem látta? Elvarázsolta őt a hatalom. Úgy értem a hatalom közelében volt, és: „Ki ez a próféta? Mit tud ez az ember? Ugyan! Mit tud ő a reálpolitikáról? Mit tud az egészről? Csak hadovál össze-vissza!”. Nem csak akkor történhet azonban meg, ha valaki közel áll a hatalomhoz. Észrevetted, ahogy emberek belehabarodnak a politikába? Őrülten izgatottak lesznek felőle. Holott nincs semmi hatalmuk! Nagyon kicsi beleszólásuk van, mégis elfoglalják magukat vele. Megbűvöli. Azért mondom ezt, mert nem a hatalom, nem a politika a kulcskérdések a társadalomban. Krisztus az, az evangéliuma az. Az embereknek új szív kell. Az a válasz a társadalmunk problémáira. A történelemben itt-ott néha volt egy-egy jó ember, aki próbált hatalommal jót tenni, de nem sokat ért el vele.

A hatalom jó példa. Azt a főembert megvakította. Nem látta, hogy Isten munkája zajlik, mert látta a problémát, látta az ostromot, látta az ellenséget, látta az éhínséget, látta a gondokat, és ez elzárta a szeme elől Isten munkáját, és nem látta. (Te is lehetnél így.)

2. Még egy eset. 4Móz 23. Bálák szeretné, ha a próféta megátkozná Izraelt. A 7., 13. és 27. versben Bálák, a király azt mondja a prófétának: Építek itt egy oltárt, áldozunk, átkozd meg Isten népét!; és erre a próféta megáldja őket. Erre azt mondja a király: „Mit csinálsz?! Próbáljuk meg innen!” Mert a próféta azt felelte: Hogyan átkozhatnám meg azt, akit az Úr áld? Akkor a király azt mondja: „Jó, jó! Értem! Próbáljuk meg másik szögből!” Aztán újra ugyanaz a történet, és harmadszor a király azt mondja: Akkor legalább ne áldd meg őket! A próféta válasza: Hogyan ne áldanám meg, akit Isten áld? Mi volt Bálák, a király problémája? Mi volt a gondja? Miért nem látta, hogy Isten munkája változhatatlan? Azért, mert gyűlölte őket. Mert gyűlölte Izraelt. Azért nem volt képes látni Isten munkáját.

Ma is így van. Sokan gyűlölik Izraelt – maradjunk ennél a példánál –, és ezért nem látják Isten munkáját. „Izrael nem Isten miatt létezik, hanem az USA miatt.” Ó, persze! Csak nézd meg, milyen „sikere” van az USA-nak Afganisztánban, Irakban. Annyira „jól” csinálják! „Képesek” bárhol fenntartani egy országot! Na, ja! … Nem! Nem az USA miatt létezik, hanem azért, mert Isten munkája zajlik ebben a világban. Lépjünk eggyel túl ezen: a gyülekezet. Olyan sokan szeretnék lejáratni. Bejön ide valaki, itt van közöttünk, aztán megsebződik, elmegy, haragszik… Tudod, mi történik? A harag miatt nem látja Isten munkáját, s aztán támadja azt, amit Isten csinál.

Ezek példák. Azért mondom, mert elmulaszthatjuk mi is. Nézd csak meg a testvéreket a gyülekezetben! Ez Isten munkája. Isten munkája az, hogy itt vagyunk. Isten munkája az, hogy hit van a szívünkben. Isten munkája az, hogy megismertük Jézust. Isten munkája az, hogy van Bibliánk. Van magyar Bibliánk! Isten munkája az, hogy összejöhetünk. Lehet ebben gyönyörködni; vagy lehet elmulasztani, habár Isten munkája éppen az orrom előtt van. Mégis elmulaszthatom.

3. Hadd mondjak még egyet, amiért elmulaszthatjuk, s ez most fontos gondolat: ha nincs mélység a szívemben, akkor elmulasztom Isten munkáját. Hadd magyarázzam el! Felszínesség. Azt, ami zajlik a világban, a gyülekezetben, egy másik hívő életében, meg lehet magyarázni felszínes módon. Lenyűgöző, de meg lehet magyarázni egy istentiszteletet felszínes módon, pszichológiai módon. Biztosan! A neten egészen biztosan találsz ilyen magyarázatot, de nem bátorítalak, hogy olvasd el. Meg lehet magyarázni az evangéliumokat felszínes módon. Miért magyaráznám úgy? Azért, mert a szívem felszínes.

Most hallottam, egy „bölcs” politikus azt mondta, hogy az emberek, akik segítenek a menekülteknek a pályaudvarokon, azok nem azért teszik, mert segíteni akarnak az embereknek, hanem azért, mert ellen akarnak állni a kormányzópártnak. Isten áldja a kicsi szívét annak az embernek. 🙂 Van egy idevágó magyar mondásunk, ami történetesen jó is: “Mindenki magából indul ki.” Ez azt jelenti, hogy a világot mindenki a saját szíve alapján magyarázza. Ilyenek vagyunk, nem? Ránézek egy másik emberre, és azt mondom: Mennyire büszke! Miért gondolom így? 🙂 Nagyon egyszerű a válasz! A saját szívem miatt. Miért? Ránézek Isten munkájára. Ha lekicsinylem azt, miért teszem? A saját szívem miatt, nem? Péld 4:23 vigyázz a szívedre, onnan indul ki minden élet!

Szóval miért mondta a politikus ezt? Nyilvánvalóan azért, mert az ő szívében minden a politikáról szól. Ilyen egyszerű a magyarázat. Neki minden a politikáról szól, úgyhogy ő nem képes ezt másként nézni. Amikor tegnap a Keletinél voltunk, és segítettünk embereknek, ahogy tudtunk, garantálom neked, hogy nem gondolkodtunk politikáról, hanem csak emberekről, akik nehéz helyzetben vannak az életükben.

Felszínesség a szívemben – nézhetem így a dolgokat? Nagyon is könnyen. Ránézek egy gyülekezetalapításra vidéken, és lehet, hogy természeti magyarázatom lesz. Miért? Mert felszínes a szívem. Ránézek az általános iskolánkra, és lehet felszínes magyarázatom. Ránézek a debreceni konferenciára és … Érted, amit mondani akarok, ugye?

Hadd magyarázzam el, mit értek azon, hogy mélység! Nagyon egyszerű, de értékes:

a. Van egy szintje az életnek, amit mindenki lát. Ez az, ami az életben nyilvánvaló. Ez az, ahol olyan dolgokat mondunk, amiket nem is érdemes mondani. „Meleg van. … Be van ázva a tető…” Ezek tények, ezeket könnyű mondani. „A politikus korrupt.” Ezeket mindenki tudja. Persze, nem minden politikus az, csak mondtam valamit. Nem is érdemes kimondani, mert annyira nyilvánvalóak az életünkben. Például az, hogy “beteg bűnös” vagyok. Könnyű meglátni, könnyű kimondani. Ilyenkor szoktuk azt mondani: “Tehetsége van arra, hogy kinyilvánítsa a nyilvánvalót.” Ez a sekélyes pillantás szintje.

b. Aztán a sekélyességnek van még egy szintje. Ez már érdekesebb. Ez a sekélyes megfontolása a dolgoknak. Ez az, ami mindenkit érdekel, ezért lehet eladni a pletykalapokat. Mindenki kíváncsi arra, hogy mi zajlik a színfalak mögött. „Hallottad, mi történt legutóbb? Tudtad? Azok ketten összevesztek, gyűlölik egymást! Hallottad? Összeverekedtek. Csak azért ülnek egymás mellett, mert büntetésből így lettek ültetve.” Pletyka – mi történik a háttérben? Ezért lehet eladni pletykalapokat.

Ezért néznek meg emberek mindenféle kibeszélő műsorokat, ahol semmi más nem történik, csak pletykákról folyik a szó összevissza. Az emberek tudni akarják az összeesküvéseket, a pénzügyi csalásokat, a nemzeti dolgokat… Az emberek tudni akarják, hogy mi történik. Az ilyen éhség miatt nagy piaca van ennek, és az emberek sokat beszélnek erről. Írnak egy könyvet, bestseller lesz, mert felszínes fontolgatás, felszínes spekuláció, összeesküvés elmélet. Nagy piaca van, mert az embereket nagyon érdekli. Figyelj csak, ez is felszínes! Itt már van gondolkodás, de felszínesen. Ne vessz el ebben! Ha hívő vagy, ne vessz el ebben!

c.
Ki van ebben a világban, aki látni fogja a királyságok konfliktusát, ha nem te, aki hívő vagy?
Ki az, aki túllát a politikán, és látja a démoni igyekezetet és Isten akaratát?
Ki az, aki túlnéz a gazdasági problémákon, és látja a vérző szíveket és a szükséget Krisztusra, ha nem te?
Az emberek éhesek Krisztusra. Ez a harmadik szint.

Hadd mondjak néhány egyszerű dolgot, ami elvisz minket erre a szintre. Az első az elmélkedés. Olvasd el az 1. zsoltárt és elmélkedj rajta! Tanítani fog téged az elmélkedésről. Mi az elmélkedés? Az egyik az, hogy legyen fegyelmünk. Épp Zsuzsitól tanultam ezt annyi évvel ezelőtt! Bibliaiskolások voltunk, és amikor metrón utaztunk, ő leült, azonnal elővette a Bibliáját és nekiállt olvasni. Fegyelmezettsége volt ebben. Kihasználta a kicsi időt, amije volt. Olvasott egy-két verset, gondolkodott rajta, forgatta a szívében.

Legyen az életedben bibliaolvasás! Nem tudom, hogyan, de kezdd el, ha nem csinálod! Legyen öt perced, legyen tíz perced rá! Aztán idővel növekedjen, de legyen az életedben elmélkedés az Igében! Amint mész a napban, és visszaemlékszel arra amit olvastál, az is elmélkedés. Aztán az is elmélkedés, hogy amit olvastál, alkalmazod aznap az eseményekre, a helyzetekre, az emberekre. Ez nagyon-nagyon gyakorlati. Ha ez megvan az életemben, akkor megláthatom Isten nyilvánvaló munkáját.

Másik, ami segít, ami szükséges, Zsid 11:1-6 a hit. Hittel nézni az életre. „Uram, Te velem vagy. Uram, Neked van terved az életemre.” Nem, ez nem mantra. Tudom, hogy az milyen, éltem abban, ez nem az. Ez nem egy agymosásos ismételgetése valaminek, ez sokkal több annál. Hittel nézni, hittel gondolkodni, forgatni a szívemben azt, ami történik. Hittel nézni a helyzetre, kérni Istentől.

Még egy, mi segít látni Isten munkáját, az alázat. Alázat a kapcsolatokban, Róm 12:16. Amikor körülnéztél a gyülekezetben, volt-e olyan, akire azt mondod: “Na, ő túl alacsonyan van nekem.”? Ne legyen ilyen a szívedben! Hanem azt mondja ez a vers: az alázatosakhoz szabjátok magatokat, ne legyetek önteltek. 1Kor 1:10 szolgálni mindnyájan egymás felé. 1Pét 3:8-9 Ne fizessetek gonosszal a gonoszért vagy szidalommal a szidalomért, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást. Miért? Az egyetlen ok az alázat. Mert ha nincs alázat, akkor lesz átkozás is.

Miért mondom ezeket? Lehetséges, hogy meg vagy ragadva az első két szinten, hogy sekélyesen nézed, és sekélyesen elmélkedsz a dolgokról, és soha nem mész mélyre, soha nem mész Isten Igéjéhez. Ha megragadsz ott, akkor nem lesz hatásod ebben az életben. Annak a főembernek ez lett a problémája. Nem látta Isten munkáját, és azért nem volt semmi hatása az életének, és ki is lett véve a képből.

Vannak dolgok az életemben, amik olyanok, mint egy rejtett csapóajtó. Beleesem, vissza a felszínes szintre, és megint nem látom az egészet. Megint vak vagyok arra, amit látnom kéne. Láttál-e már hegesztőpajzsot, amit a hegesztő a fejére tesz? Azt fel lehet hajtani. Azon keresztül semmi mást nem lehet látni, csak a hegesztést, mert annyira sötét az üveg. Egyszer láttam egy embert, aki felhajtotta, valamin dolgozott, de folyton lecsukódott. Újra és újra fel kellett tolnia, mert nem látta, amit csinált. Ilyenek lehetünk mi is – egyszer csak leesik a szemem elé megint, és megint vak vagyok arra, ami nyilvánvalóan az orrom előtt van.

Hadd mondjak néhány dolgot, ami megvakít… annyit lehetne. Irigység. 4Móz 16. Kóré ránézett Mózesre és irigy volt. Ránézek p. Barthára, és könnyű lenne irigynek lennem, mert olyan ajándéka van az Igében! „Ó, ha én úgy tudnék megosztani az Igéből!” Ez megtörténhet. 2Kor 10:12 ezért nem hasonlítgatjuk magunkat egymáshoz. Mert ránézek valakire, összehasonlítom magammal, és vagy én jövök ki jobban, akkor büszke vagyok, vagy én jövök ki rosszabbul, akkor gyűlölöm a másikat. Azonnal leesik a szemem elé a “hegesztőpajzs”, és vak vagyok Isten munkájára. Mert amikor P. Atti prédikál, bennem nő az irigység vagy a nagyképűség…

Egy másik dolog a megszokottság. Ján 7:5 Jézus körül voltak a féltestvérei, a családja. Mi történt? Azt olvassuk, hogy nem hittek Benne. Miért? Megszokottak voltak. Velem is megtörténhet. Ránézek Isten emberére, és megszokott vagyok vele. Mert lehet hogy, láttam valamikor testinek lenni, észrevettem valamiről, hogy ő egy bűnös. Észrevettem, és onnan kezdve… Vagy nem olyan vezető, mint amit én szeretnék. Nem olyan, aki csak megmondja, hogy így és így van. Lehet, hogy másféle, és ezért megszokott vagyok vele, és nem veszem észre, hogy Isten tette az életembe, és Isten dolgozni akarna rajta keresztül az életemben.

Lehet valaki megszokott a gyülekezettel, a Bibliaiskolával, a konferenciákkal. „Ja, persze! Igen, (ásít) jajde unalmas.” Ez is a megszokottság. Vagy amikor bemegyek a büfébe, ott vannak a drága testvérek, és szolgálnak bennünket. Ha én megszokott vagyok ezzel, akkor nem látom Isten munkáját. Ha így nézek a vidéki szolgálatokra, vagy a kínai gyülekezetre… nem látom Isten munkáját a megszokottságom miatt. Fel kell ébresztenem magam! Fel kell hajtanom a pajzsot, mert elvakultam.

Annyi mindent lehetne mondani még erről! Az üzenet azonban nagyon egyszerű: ne legyél az az ember, aki nem ismeri fel Isten munkáját, holott az orra előtt van! Ne hagyd magad kikapcsolni, kivenni a képből, hanem legyen meg ez a szívedben: hit, elmélkedés, alázat a kapcsolatokban, és aztán menjünk előre együtt az Ő akaratában.

Ámen.

Kategória: Egyéb