Az isteni találkozások három dimenziója & Felszínesség kontra Isten mély munkája a szívben & Szelíd és elvadult keresztények (Újévi konferencia)

2016 január 2. szombat  10:30

P. Jim

Amikor az izraeliták a pusztaságban voltak, követték Isten jelenlétét, mint felhőt, mint tűzoszlopot. Ha nem követték ezeket, amikor ezek mozdultak, akkor nem voltak Isten jelenlétében.

A konferencia versei arról beszélnek, hogy mi bízunk az Ő szárnyai árnyékában. Van egy hitbeli kapcsolódásunk, átutazunk a téren – így jutottunk el most is a gyülekezetbe –, és átmenetelünk az időn. Van, akit úgy ráncigálnak keresztül rajta, akár tetszik, akár nem. Mert lehet, hogy ragaszkodunk egy múltbeli pillanathoz, amit örökre szeretnénk megélni. Aztán a harmadik az a hit.

Mert ha valamit három dimenzióban le akarunk írni, akkor ahhoz három pont kell. Mondhatnánk úgy, hogy amikor ez a három egyszerre megvan, akkor az egy isteni találkozás. Ez egy idő és egy hely, amit a hit köt össze. Valószínűleg, valamennyinknek voltak már ilyenjeink. Néha a gyülekezetben, néha egy kávézóban vagy a buszon. Amikor a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő időben, és Istennel gondolkodunk.

Nincsenek szemeink arra, hogy meglássuk a szellemi világot. Kung-fu filmek jutnak erről eszembe. (Igazából majdnem mindenről kung-fu filmek jutnak eszembe.) Olyanok vagyunk, mint egy vak ember, aki jár a világban, és a fiatal srácok bajt kevernének velünk, de nem tudják, hogy megvan az ismeretünk. 🙂

1Kor 2:16-ban azt mondja, hogy megvan nekünk Isten elméje. Nincsenek szellemi-fizikai szemeink, de az információt értelmezzük az elménkben, és az Istennel való kapcsolatunkon keresztül észlelhetjük a szellemi világot. Nem szubjektivitásról beszélek. Hiszen hit által olyasvalamihez kapcsolódunk, ami rajtunk kívül való.

Viszont a szellemi háborúság ellenünk támad, és mi ezt észleljük. Tudjuk azt is, hogy minden pillanatban benne van a lehetőség arra, hogy az egy isteni találkozás legyen, ahogy Istent követjük, ahogy az Ő szárnya árnyéka alatt tartjuk magunkat. Nem cselekedetek által, hanem az élet által. Mert a nap mindenegyes pillanatában kell, hogy legyünk valahol, és az a vágyam, hogy Istennel legyek kapcsolatban.

Zsolt 23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Vessződ és botod megvigasztal engem.

Nem mondja, de mondhatta volna azt is: Az Ő szárnyának árnyéka megvédelmez engem.

Végezetül, kihívhatnánk Dávidot. „Dávid! Te mit csinálsz a halál árnyékának völgyében?” Vannak időszakok az életünkben, amikor nem választhatjuk meg, hogy hol vagyunk éppen. Csak arról szeretnénk meggyőződni, hogy Istennel megfelelő kapcsolatban vagyunk, hogy azon a helyen vagyunk, ahol Ő akarja, hogy legyünk. Ez nem mindig az a hely, ahol mi szeretnénk lenni. Dávid valószínűleg nem kereste azt, hogy ő a halál árnyékának a völgyében lehessen.

„Én nem félek semmitől! Én a város legszörnyűbb részére megyek!” Ha nem Istent követed, akkor az Ő akaratán kívül leszel. Ez nem arról szól, hogy félsz-e vagy sem, hanem arról, hogy szellemi vagy-e. Ha nem követed az ernyőt, akkor megázol. Úgyhogy, Izrael követte Istent, és ugyanígy mi is követjük Őt, és az akaratának a védelme alatt vagyunk.

 

P. Csaba

Valaki azt mondta, hogy már minden el lett mondva arról, hogy mit jelent a szárnyak árnyékában lenni, de azért csak nem érzem magam feleslegesnek itt. Bízom abban, hogy Isten még akar valamit mondani nekünk.

Zsolt 36:7-9 (8-10) Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai. Dúslakodnak házad bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

„Istenünk, milyen gazdag, milyen hatalmas a Te kegyelmed! A szárnyaid árnyékába menekülnek az emberek fiai.” Sokszor a szárnyainak árnyéka az a hely, ahova menekülünk. Aztán a 91. zsoltárban ott lakunk. Mit találunk ott? Mit találunk ezen a rejtekhelyen? Mit találunk ezen a titkos helyen?

Dúslakodnak házad bőséges javaiban” Mint Dagobert bácsi! P. Jimnek kung-fu filmek jutnak eszébe, az én korosztályom pedig vasárnap délutánonként rajzfilmeket nézett. Három mese volt. A fiatalabbak nem tudják, miről van szó, az idősebbek pedig már nem nézték. Emlékszem, Dagobert McChip háton úszott az aranyban, aztán köpködte felfelé. „Dúslakodnak házad bőséges javaiban” Ez van a rejtekhelyen. Ez van Isten jelenlétében. Ez történik a helyi gyülekezetben Isten népével.

„… gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.” Ide akarok visszajárni! Minden nap innen akarok indulni! Ide akarok visszaérni. Amikor felhúzom a takarómat, amikor a bajuszkötőmet felkötöttem, ide akarok visszatérni, a szárnyaid árnyékába. Ahogy p. Jim említette, a napom során pedig el sem akarom hagyni ezt a helyet. Mert dúslakodunk itt. Erre lettünk alkotva. Isten erre teremtett bennünket. Erre a helyre, erre a közösségre, erre az elrejtettségre.  A szívünkben lévő szükségekre itt kapunk választ. Itt kapjuk a betöltést.

Szeretetre van szükségünk. Itt találjuk meg. Itt találjuk meg azt a szeretetet. Jer 31:3 örökkévaló szeretettel szeretlek téged. Kedvességre van szükségünk. Itt találjuk meg ezt a kedvességet, ahol Ő szelíd és halk hangon szól hozzánk. Békességre és nyugalomra van szükségünk, és itt van a minden ismeretet felülhaladó békesség. Ahol az elménk megnyugodhat. Ahol a tüzes nyilak nem érnek el bennünket. A szárnyainak az árnyékában. Az Ő jelenlétében.

Idehozhatjuk az üres szívünket, hogy Ő töltse be. Ez egy olyan hely, ahol lehetünk üresek. Az egyetlen hely, ahol lehetek az, aki vagyok önmagamtól, de nem maradok ugyanaz, aki vagyok, mert a szárnyai árnyékában vagyok. Ez az a hely, ahol olyan biztonságot találok, amelyet semmilyen földi biztonság nem adhat meg. Sem pénz, sem hatalom, sem státusz, sem egy jól működő üzlet nem adhatja meg azt a biztonságot, amely a szárnyai árnyékában megvan nekem. Ez az a hely, ahova jöhetek, amikor magányos vagyok. A Szent Szellem közössége felvidít bennünket.

Persze könnyen felszínesek vagyunk, és vannak az életünkben dolgok, meg izék, meg történések, meg események, meg emberek. Sokszor megpróbáljuk innen megszerezni, megkapni ezekből. Valami történik, egy esemény, egy ember, egy csoport, egy hobbi… és megpróbáljuk ebből megkapni azt, amire a szívünk vágyik. Csak azt fogjuk tapasztalni, hogy csalódunk, hogy nem tudta megadni, hogy továbbra is üresek vagyunk, hogy továbbra sem működik a dolog.

Még egymást sem tudjuk betölteni, a mély szükségeinket. Krisztus Teste nem erről szól. Nem egy ilyen „kölcsönösen betöltjük egymás mély szükségeit” klub. „Én megvakarlak téged ott, te pedig megvakarsz engem itt.” Persze, amikor még itt voltam az irodában 2002. előtt, azért megvakartuk egymásnak a hátát. 🙂 Ám ha arra gondolok, hogy Krisztus Teste erről szól, akkor könnyen csalódom. Mert a szárnyai árnyékában…

És igen, Isten használja Krisztus Testét, de ott a keresztnél. Személyesen az életemben Ő betölt. Személyes járásban, ahol senki sincs velem, de én menekülök, és ott vagyok a szentek szentjében. Ő a válasz a létünkre. Ő a válasz az egész életünkre. Minél többet kapok Istenből, minél többet kapok Jézusból, minél inkább dúslakodom az Ő bőséges javaiban, annál nagyobb kijelentésem van Róla a szellememben, és annál nagyobb a győzelmem. Annál inkább tudom birtokolni az én örökségemet. Erre van szükségünk 2016-ban.

Ha olvasol újságot, akkor olvashatsz ilyeneket. „2015. pokoli melege még csak a kezdet.” El tudod képzelni? „Ezek a veszélyek leselkednek ránk 2016-ban. Migráció. A kínai gazdaság, és az autóipar hazugságai, a botrányok is hatnak ránk. De ez még mind semmi!” Tyű! Hol élnek ezek? Nem a szárnyainak az árnyékában, az biztos! Mert akkor nem ezek lennének az uralkodó gondolatok.

Mi is élhetünk ebben. Mind megtapasztaltuk. Mind tudjuk, mit jelent félelemben, aggodalomban élni, mit jelent foglalkozni a történésekkel, eseményekkel, saját érzelmeinkkel, anyagi helyzetünkkel, különböző dolgokkal. Ám azt mondjuk: „Nem! A szárnyaid árnyékában keresünk menedéket.”

„Nekem 2016-ban nagyobb kinyilatkoztatásra van szükségem arról, hogy Te kicsoda vagy, Uram!” 1Móz 28. az Urat láttam színről színre, és megszabadult a lelkem. Milyen módon szabadultam meg? A stressztől, az aggódástól, a rossz önképtől, kicsinyhitűségtől, belső bizonytalanságtól, rossz hangulattól, depressziótól. Hogyan szabadultam meg? Az Urat láttam színről színre. És elnevezte Jákób azt a helyet Penúélnak nevezte. A héber panah azt jelenti, szembenézni. Isten arca a rejtekhelyen.

25. zsoltár: az Őt félőkkel van az Ő titka. A titok héberül párna vagy babzsák. Amikor ketten egy babzsákon fekszenek, és valami titkot osztanak meg egymással. Közösségben, közelségben.

Zsolt 25:14 Az ÚR titka azoknál van, akik őt félik; és szövetségével oktatja őket.

2016-ban úgy járhatunk, élhetünk, hogy van egy babzsákunk, ahol nyugszunk, és az Úr ott van velünk, és súg a fülünkbe. Önmagáról beszél. Szeretem. Ézsaiás könyve – olvasd el az egészet! Végig a negyveneseket! 🙂 Számold meg, hányszor mondja azt: „Én szabadítalak meg… Én alkottalak… Én vezetlek… Én óvlak meg… Én vagyok a te szabadítód… ÉN VAGYOK!” Amikor elfoglaljuk a kis helyünket az Ő lábánál, a babzsákon, minden rendben van.

Lehet, hogy nincs minden rendben, de minden rendben van! Minden kerek, mert Isten az Isten, és én az Ő szárnyának az árnyékában vagyok. A szárnyékában vagyok. A Pál apostoli magasságokban már új szavakat alkotok. 🙂 A szárnyékában vagyok! 🙂 … Még egy kis időm van. Aztán elköltözésem ideje elközelgett. 🙂 Ez prófécia volt. 🙂

1Kir 6-ban azt olvassuk, hogy amikor Salamon építi a templomot, a köveket, amikből a templom épült, a hegy gyomrában faragták ki. Mélyen, elrejtve – mert erről beszélünk most az életünk felől, nem felszínes élet, hanem mélyen elrejtett élet – kifaragták kalapáccsal, csiszolókkal ezt a követ. Pontosan kialakították olyan méretre, hogy be lehessen illeszteni a templomba.

Isten erre hívott bennünket. Ez az a mélyebb élet 2016-ban. Ahol Isten munkálkodik az életünkben. A hegy gyomrában elrejtve szemek elől, elrejtve mások elől bánik dolgokkal a szívünkben. Kivesz dolgokat, és beültet dolgokat. Van kalapács hangja, és van csiszolás ott belül. Isten munkálkodik. Döntéseket hozunk hit által a szívünkben. Nem azért, mert mások is hoztak, hanem azért, mert tudom, hogy ez így helyes. Mert tudom, hogy ez igaz.

Elhívásban járunk. Mindnyájan egyenként. Közösen, de egyenként. Nem azért, mert más ezt csinálja, hanem azért, mert meg vagyok győződve valami felől a szívem mélyén. Isten munkálkodik. Munkálkodik az egón, a büszkeségünkön, az arroganciánkon, az okoskodásainkon. Lerombolja az erődítményeket, a magaslatokat, és az okoskodásokat, 2Kor 10:3-5. Erre szükségünk van.

Szükségünk van erre a mély munkára. Azért, mert aztán Isten előhoz bennünket, és behelyez az Ő templomába. 1Pét 2:5 ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel szellemi házzá. Ez Krisztus Teste. Krisztus Teste, ami felépül, de nem természetes kövekből, amik csak ki lettek szakítva, hanem Isten Szelleme és a kereszt munkálkodik rajtunk, és különböző éleket lecsiszol. Mert csodálatosat épít Isten. Szellemi házat, szellemi templomot, szellemi imádat helyét, és ezek mi magunk vagyunk, a Krisztus Teste.

Aztán fogja, és ezeket az élő köveket összeilleszti, és a gyülekezet működik. Persze nem azért működik, mert jól meg van szervezve – erről sokat mesélhetnénk 🙂 –, hanem azért működik ilyenkor, mert mély munka történt a szívünkben. Azért működik, mert kalapács és csiszolás hangja zajlott az életünkben, és zajlik. Mert nem ötven-kétszáz individuumból áll a gyülekezet, hanem élő kövekből, akik mélyebb életet élnek a szárnyainak az árnyékában a keresztnél, és engedik, hogy meg legyen feszítve a régi. Nem védik a régi területeket. Rádöbbenek, hogy nincs más megoldás az életemre, mint Krisztus Maga. Őt akarom mindennél jobban, és engedem, hogy Ő bánjon az életemben dolgokkal.

Befejezésül, ilyenkor nem panaszkodunk egymásra. „Ez a testvér azt mondta, hogy… Az az ember csúnyán nézett rám. A másik nem köszönt nekem…” Igen, hajdan csináltuk. 🙂 Nagy pelenkás gyerekek voltunk. 🙂 Van azonban egy mély munka. A hegy mélyében. Megértjük, mit jelent szeretni. Nagyon lassan és apránként. Kegyelmet adni.

Nem akarok én panaszkodó ember lenni. Itt élek Magyarországon. Nem azért élek itt, mert itt élnem s halnom kell. (Szózat alapján.) Hanem azért élek itt, mert Isten ide hívott el engem. Olyan kultúrában élek, ahol mindenki panaszkodik. Úgy értem, mindenki! Majdnem… de én nem akarok, mert ez nem Isten Szelleme. Nem azért nem akarok, mert p. Kende azt mondja, hogy ne panaszkodjak, hanem azért, mert ez nem Istentől van. Mély munka van a szívben.

Nem akarom összehasonlítgatni magam másokkal. Nem akarok ítélkezni. Nem akarok megsértettként járkálni a gyülekezetben. Nem akarok kritizálni. Nem! „Uram, ez nem az én pályám. Tudom, milyen ez. Tudom, mert én is ember vagyok, nagyon is, de a Te mély munkád…” A hegy mélyében kalapács és csiszoló hangja, és Isten összeilleszti Krisztus Testének a tagjait.

Isten előtt élünk. Isten előtt, és épülésre vagyunk. Szeretetre, bátorításra. Aztán mindazokat a dolgokat, amit kapunk ott, a szárnyának árnyékában, ahogy együtt vagyunk, kiköpjük az „aranyat”, és adjuk egymásnak. Isten valamit megtör bennünk újból és újból és újból, azt az „én vagyok valaki” mentalitást, a „nekem tartoznak valamivel” mentalitást.

Nem tartozik nekem senki semmivel. Senki nem tartozik semmivel. Mindenki szabad. Én azonban mindenkinek a szolgája vagyok. Nem azért, mert ezt mondják, hanem azért, mert ez az igazság. Ott a hegy mélyében Isten ezt munkálja. Felépít bennünket, mint élő övek, szellemi házzá.

Amikor Baltimore-ból visszajöttünk, azt láttam, hogy olyan sokan – így tudtam megfogalmazni – letették a voksukat. Ezt láttuk. Nem tűnődnek, hogy miről szól az életük, nem tűnődnek, hogy miért élnek, nem tűnődnek, hogy mi a céljuk. Családok, egyedülállók, idősebbek letették a voksukat. Nem azért, mert valaki ezt mondja, hanem azért, mert ez az igazság.

Engedem, hogy Isten munkája ott legyen az életemben. Erre van szükségünk 2016-ban, és a következő években és évtizedekben. Ahogy ez a helyi gyülekezetben történik, csodálatos valóság.

Aztán területet is foglalunk, ez a gyülekezetalapítás. Területet foglalunk. Azt mondjuk: Ez egy új terület. Isten Szelleme által ez egy új terület. Isten adjon nekünk hitet, adjon nekünk ambiciózus hitet és ambiciózus látást ebben az egységben. Mert nagyszerű évek vannak előttünk, és évtizedek, ha az Úr még nem jön vissza. Egészen addig, amíg szemtől szemben nem látjuk Őt. Ámen.

Köszönjük Neked, Istenünk, hogy Te vagy az, Aki hívsz bennünket, Te vagy az, Aki elrejtesz bennünket, hogy van rejtekhely számunkra a szárnyadnak az árnyékában, és van kijelentés és szelíd és halk hang és építés és a kereszt. Ott a szárnyaidnak az árnyékában. Aztán ott a helyi gyülekezeteinknek a valósága a hegynek a gyomrából kijövet, ahogy összeillesztesz bennünket. Köszönjük, Atyánk, hogy Te munkálkodsz.

Köszönjük, hogy letöröd a szarvainkat, a büszkeségünket, az arroganciánkat, az egyénieskedéseinket. Köszönjük, hogy valami csodálatost hozol létre. A Te munkád által, az Igéd és a Szellemed által a Te dicsőségedre. Köszönjük, hogy itt lehetünk Magyarországon, Atyánk, mert ide hívtál el bennünket. És ha ide hívtál bennünket, akkor itt áldasz meg bennünket, itt jelented ki Magad nekünk, és mi magunk is a Te szárnyadnak az árnyéka vagyunk más emberek számára itt, Magyarországon.

Mennyei Atyánk, ennek az országnak annyira szüksége van Rád! Az emberek annyira elgyötörtek, annyira elfáradtak, sokszor annyira kilátástalan az életük, csak nem tudják, hogy a Te karod tárva van. Csak még nem tudják, hogy Teveled minden más. A hétköznapok is teljesen mások.

Drága Uram, ahogy mélyen munkálkodsz bennünk, adj nekünk ambiciózus látást, bátor hitet, ahogy letesszük a voksainkat mély meggyőződésből, és add, hogy a Te országod terjedjen ebben az országban. Add, hogy gyülekezetek épüljenek, virágozzanak, gyarapodjanak, növekedjenek! Add, hogy gyülekezetek alapuljanak. Uram, helyezz fiatal és kevésbé fiatalemberek szívébe a Te szellemed által egy különleges megérintettséget, egy elhívást, és aztán mind hadd válaszoljunk Teneked. Hadd válaszoljunk a Te kezdeményezésedre! Köszönjük Neked.

Jézus nevében kérünk erre, ámen.

 

P. Kende

Arra gondoltam – ahogy hallgattuk p. Jimet, Isten akarata a betakarásunk, és mind vágyunk ezekre az Isten által összeszervezett pillanatokra és helyekre, és ez hit által lehetséges; és ahogy hallgattuk p. Csabát –, amit p. Stevens mondott nekünk, hogy a gyülekezet válhatna ilyen kölcsönösen egymást magasztaló társulattá. A gyülekezet nem ez.

Semmi, még a Krisztus Teste sem tudja betölteni azokat a szükségeket, amiket Isten válaszolhat meg egyedül. Annyira megáldott, mert ez annyira összekapcsolódik. Mint az első alkalommal a konferencián, amikor olyan sok prédikátorunk volt, de egy volt az üzenetünk. Annyira jó volt! Ugyanígy ez is az Ő akaratáról és a mi növekedésünkről szólt.

Zárógondolatként hadd fűzzem hozzá a következőt, ami megáldotta a szívemet, és szeretném megosztani. Az előzőleg beszéltünk erről, hogy Isten annyi módon invitál minket az Ő betakarásába, az Ő védelmébe. Valahányszor kinyitjuk a Bibliánkat, akkor hív minket az Ő szárnyának az árnyékába. Valahányszor imára kulcsoljuk a kezünket, Ő hív minket az Ő betakarásába. Valahányszor hirdetjük az Igét, vagy szolgálunk, akkor Ő hív minket az Ő védelmébe, az Ő betakarásába. Sokszor mondtuk már ezt ezekben a napokban.

Az Ő betakarása, az Ő akarata biztonságos hely. Ami azért érdekes nekünk – amit p. Csaba mondott, azt ismétlem egy másik módon –, mert ha biztonságban vagyok, akkor lehetek szelíd. Ha nem vagyok biztonságban, akkor vadnak kell lennem, hogy megvédjem magam.

A szelídség bibliai meghatározása – ahogy mi értjük – nem udvariasságot jelent, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatsz velem, hanem azt jelenti, hogy el tudok elfogadni, hajlandó vagyok elfogadni vezetést, irányítást, változtatást, munkát az életemen. Ez a szelídség. Ezért mondja Zsolt 25:9-ben – amit sokszor ismételgetünk –, hogy a szelídet tanítja. Mert a szelíd hajlandó elfogadni. A vad az nem hajlandó elfogadni. Ez a különbség egy szelíd és egy vad állat között, egy háziasított és egy vad állat között. A házi szelíd, hajlandó elfogadni az útmutatást valamennyire, megváltoztathatod valamennyire.

Isten azt mondja nekünk: Figyelj, az Én betakarásom az életedben azt jelenti, hogy nem kell vadnak lenned Velem, nem kell megvédened magad Velem szemben, hanem az Én védelmem alatt vagy. Az Ő akarata a legnagyszerűbb hely számomra. Nyilván. Az az a hely, ahol annyira biztonságban vagyok, hogy valaki taníthat engem, ahol annyira biztonságban vagyok, hogy valaki kihívhat engem, ahol annyira biztonságban vagyok, hogy akár még meg is változtathat engem Isten, az Ő Igéje, az üzenet, amit hallottam. Amit most hallottam, megváltoztatja-e az életem?

Vannak hívők, akik úgy döntenek, hogy ők nincsenek biztonságban, úgy értelmezik az üzenetet: „Na, ez csak még egy manipuláció az életemben! Elegem van ebből! Ti sem vagytok jobbak, mint bárki más. Majd én megvédem magam.”; és aztán elvadult hívővé válnak. Vad hívővé válik, nem szelíd. Ez a hely nagyon veszélyes, mert az életem statikus lesz, nincs növekedés. A kihívások növekszenek, de nincs növekedés Istennel az életemben. Ezért nincsenek válaszaim a növekvő kihívásokra. Amikor találkozom velük, akkor tehetetlen vagyok, nem tudok hitben válaszolni – ahogy p. Jimtől hallottuk –, nincsen válaszom igazán.

Ezért olyan fontos tudnom, hogy van egy helyem, ahol el vagyok rejtve. Vannak hívők, akik nem használják ki a rejtekhelyet. Persze, a rejtekhely az Isten akarata. Isten akarata hoz minket a gyülekezetbe, Isten akarata visz minket a szolgálatba, Isten akarata visz engem a megbocsátás helyére, Isten akarata – amiről szilveszterkor beszéltünk –, hogy legyen dicsőítés, ének a számban. Legyen hitvallás, örvendezés, dicsekvés Istennel.

Van rejtekhelyünk? Zsolt 32:7, Zsolt 119:114 van rejtekhelyünk, de – ahogy p. Jim mondta – ha nem követem az esernyőt, akkor megázom. Akkor egy önvédő, egy visszavágó hívővé válok. Isten Igéje szól hozzám, és én egyből védem magam: Hagyj engem békén! A pásztor beszél velem, és: „Hagyj engem békén! Maradj távol tőlem!” Isten szeretne – ahogy p. Csaba mondta – faragni, igazítani rajtunk, dolgozni rajtunk.

P. Csaba! Nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy lefestetted. Nem mindenki negatív Magyarországon. 🙂 Amikor erre gondolok, mindig Mózes jut eszembe. Ott volt másfél millió negatív emberrel. Aztán rosszabb lett a helyzet. Ott volt másfél millió negatív emberrel, akiknek Isten rajta keresztül ígérte meg, hogy mind meghalnak a pusztában. „Bulizzunk! Ettől biztos mindenkinek jobb kedve lett!” 🙂 Isten kicsit azt mondta nekik: Ha ennyire negatívak akartok lenni, adok nektek okot rá. Nem ezt mondta, de kicsit mintha ilyen lenne az egész.

A kivonulás történetében, Mózes 2. könyvétől az 5-ig mi az egyik leggyakoribb szó? Nem a manna. „Zúgolódás.” Azt hiszem, tizenhatszor van ott. Zúgolódtak. 4Móz 12:3 Mózes pedig szelíd volt. Szelídebb bárki másnál a Földön. „Tessék?” Szelíd volt. Szüksége is volt rá. Mert nem lehetett, hogy ő arra válaszoljon, amit a körülötte lévők mondanak. Ebben szeretnélek bátorítani a hívő életedben én is. Annyira jó volt, amit hallottunk! Így nem válok visszavágóvá, így nem válok olyanná, aki csak önmagát védi. Így nem válok elvadult hívővé – olyan hívővé, aki ne tudna elfogadni –, hogy megtanulom, Isten akaratában vagyok a legnagyobb biztonságban.

Mind szeretjük azokat a részeket az evangéliumok, amikor Jézust meg akarták ölni, és mi a megoldás erre a helyzetre? Mi a válasz? Luk 14:30 Ő azonban átment közöttük, és eltávozott. „Tessék? Hogy csinálta? Hogyan harcolt? Láthatatlanná vált?” Nem mondja el, csak azt mondja, hogy Isten akarata a legbiztonságosabb hely számunkra. Mert nem ölhették meg, amíg nem volt itt az ideje. Lehetetlen volt. Ha áthajtanak Rajta egy tankkal, akkor sem halt volna meg. Mert Isten akaratában nem volt ott az ideje.

Velünk is így van! Isten akarata a legbiztonságosabb hely a számunkra, és megtanulhatunk szelídnek lenni, elfogadni azt a változást, azt az összeillesztést, amiről p. Csabától hallottunk. Ámen.

Kategória: Egyéb