Az ima küzdelme & Imádkozz Szellemben & Felvenni az ima terhét (Imaest)

2015 november 4. szerda  18:30

P. Kende

Néhány szó az imáról első gondolatként.

Pál a következő versben beszél egy testvérről, aki nagyon szerette a Kolossébeli gyülekezetet:

Kol 4:12b Krisztus szolgája, aki imádságaiban tusakodik mindenkor értetek, …

A gondolat a munkálkodás. „tusakodik” – nehéz munkáról, izzadságról, teher hordozásáról beszél. Ez nem áll messze az igazságtól. Az ima lehet ilyen. Lehet olyan, amiben keményen dolgozom. Nem mindig ilyen, de van, hogy ilyen. Van, aki emiatt fél az imától. Mert: „Az nehéz. Abban küszködni kell. Igyekezni kell. Komolyan kell venni.” Szeretnék kicsit segíteni, ha te így vagy.

Ef 2:10-ben arról olvasunk, amit az elmúlt kétezer évben mi, keresztények megtaláltunk. Ami az, hogy Isten elkészített nekünk bizonyos dolgokat, amiket magunktól nem tudnánk tenni, de Ővele megtehetjük, ami minket, magunkat nem érdekelne, hogy tegyük, de Istennel érdekel minket. Magunkban nem lenne meg a szívünk, hogy tegyük, de Istennel megvan a szívünk, hogy tegyük.

1Kor 2:9 Isten előkészített nekünk olyan cselekedeteket, amiket le sem tudunk képzelni, amiket nem is álmodhattunk volna. Igazán ez az új szív miatt van. Amiatt, hogy Jézusban hittünk, újjászülettünk, új szívet kaptunk, és most vannak szándékaink, vannak képességeink, vannak hajlandóságaink, vannak irányaink, amik azelőtt nem voltak. Így vannak cselekedeteink, munkáink, amelyek azelőtt nem voltak.

Mondhatnék ilyeneket, mint 1Ján 2:28 kicsiny gyermekeim, maradjatok meg Őbenne. Maradjatok meg Jézusban! – ez tűnhet nagyon elvontnak, de nem az. Úgy értem, a bűnnel megfertőzött világunkban szinte minden azon igyekszik, hogy kirángasson minket az Istennel való közösségből. Újra és újra belefutunk ebbe. Az ember, aki letapos a villamoson, a főnököd, a beosztottad, az adóhivatal, a politikusok… minden ezen van, azon igyekszik, hogy kirántson, hogy rávegyen arra, hogy keserűségben élj, hogy haragban, félelemben élj, hogy ne maradj meg Krisztusban. Lakozni Krisztusban, folyamatosan közösségben lenni Vele, ez például egy ilyen cselekedetek, amit Isten elkészített nekünk.

Vagy 1Ján 3:18-ban ilyen a szeretet is, Istennel szeretni. Meg lehetne említeni a megbocsátást Ef 4:32-ben, amit Isten elkészített nekünk. Mekkora megbocsátást? Akkora megbocsátást, ami meg tud gyógyítani egy tönkrement házasságot, mert Isten elkészítette nekem ezt, és járhatok benne. Az ima is egy ilyen munka, ilyen munkálkodás, ahogy az imént olvastuk arról a testvérről. Ő munkálkodott a gyülekezetért, dolgozott érte.

Neked és nekem most van egy dolgunk, egy munkánk, és ez imában van. Tekintsünk embereket, helyzeteket, vegyük a szívünkre, Istennel gondolkodjunk róla, és aztán vigyük Isten elé, és hallassuk Vele, beszéljünk Vele erről.

Valaki azt mondta nekem: Az ima helyett inkább mennék, és csinálnék valami értelmeset. Hívőként az ima nem passzivitás, hanem tevékenység. Igen, olyan tevékenység, amit nem értünk jól, de lenyűgöző gyümölcse van. Éppúgy, mint mindennek, amit Isten előre elkészített nekünk, az imának is elképesztő gyümölcse van az életünkben.

Igen, amikor járunk a jó cselekedetekben, amiket Isten előre elkészített nekünk, akkor persze Isten megdicsőül, az Ő munkája előremegy, de van egy belső munka is, Ő bennem munkálkodik.

Kol 1:10 hogy járjatok az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremve, és növekedjetek Isten megismerésében,

Amikor Istennel jársz a jó cselekedetekben, mint például az imában, vagy vigasztalsz valakit, vagy használod az ajándékodat, amid van, akkor növekszel az Ő ismeretében. Ezt olvastuk itt: növekedve Isten megismerésében. Ez történik, hogy Istennek van egy bennem zajló munkája. Nem csak én munkálkodom, hanem Ő munkálkodik bennem. Amikor munkálkodunk imában, akkor van egy sokkal mélyebb dolog is, ami történik. Nem csak annyi, hogy Isten megválaszolja, amit kérek, nem csak annyi, hogy megteszi, amit szeretnék, vagy azt mondja nekem: Legyél türelmes!; hanem Ő dolgozik bennünk. Ez az imának a csodája. Amint munkálkodunk az imában, egy másik munka zajlik bennünk.

 

P. Brian

Tényleg, olyan békés dolog az ima! Nem igaz? Beszélhetünk Istennel. Azt mondta Jézus, hogy így imádkozzunk: Mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy…

Ennek az egyszerű mondatnak két fontos része van. Az egyik az, hogy az Atyánkhoz imádkozunk. Ő az Atya. Ha láttál már kisgyereket, amikor pici, és odamegy a szülőjéhez, annyira kész, annyira biztos abban, hogy az apukája megadja azt, amit kér. Ez egy nagyon drága kapcsolat a kisgyermek és az apukája között. Az apa az, aki megvéd, aki gondoskodik. Azt mondja Jézus, hogy Ő az, Akihez mi imádkozunk. Nem a távoli Isten, hanem a közeli Isten, nem egy elvont isten, hanem a nagyon-nagyon is személyes Isten.

Néhány verset nézzünk meg, mielőtt folytatjuk. Igaz, nagyon gyorsan megy az idő, amikor imádkozunk. Néha. 🙂 Néha pedig nagyon lassan telik. Azt hiszem, attól függ, hogy milyen idős az ember. 🙂

1Ján 3:18-24 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. Erről ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és ebben nyugszik meg szívünk előtte, valahányszor vádol minket a szív, mert Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez, és akármit kérjünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk a parancsolatait, és azokat tesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az őbenne marad és ő is abban. Azt, hogy ő bennünk marad, a Szellemtől tudjuk meg, akit nekünk adott.

Azt látjuk, hogy az ima a szeretet szövegkörnyezetében van. Tehát ha szeretjük egymást, akkor tudjuk, hogy imádkozhatunk egymásért. Ha szeretjük az embereket, az Atya Isten miatt tudjuk, hogy imádkozhatunk az emberekért.

A másik dolog: a mi Atyánk. Tehát Ő a mi Atyánk. Ő egy közösségnek, családnak az Atyja, és minden gyermek ugyanannyira odamehet Hozzá. Amikor együtt imádkozzunk, akkor betöltjük ezt a parancsolatot, hogy a mi Atyánkhoz imádkozzunk. Egészen biztos, hogy Istennek, az Atyának tetszik a mi imádságunk. Nem azért, mert imádkozunk.

Édesanyám régen mindig rózsafüzért morzsolgatott, és csak mondta egymás után az imákat. Ez azonban nem olyan fajta ima, ami tetszik Istennek, hanem az tetszik, amikor mi az Ő szeretetével vagyunk közösségben, ez indít bennünket imára, és úgy imádkozunk egymásért.

Ahogy imádkozunk, gondolj arra, hogy Jézus Krisztus az imaharcos. Ő mindig imádkozik értünk, hogy a hitünk ne fogyjon el, hogy mindig szabad legyen az út az Atyához számunkra, hogy Isten szeretetének a kijelentését megláthassuk. Küszködünk, de talán azért, mert szükségünk van kijelentésre Istentől. Amiért Pál is imádkozott.

Isten szeretetének a kijelentése – azért imádkozott Pál, hogy az Efézusbeliek ezt megkapják. Miért imádkozott volna ilyesmiért? Azért, mert természetileg ez nem történik meg. Imádkozott azért, hogy a Kolossébeliek megismerjék Isten akaratát. Miért imádkozott emiatt? Mert ez magától nem történik meg. Viszont, amint egymásért imádkozunk, lehet az a válasz, hogy valaki számára világos lesz Isten szeretetének a kijelentése, vagy valaki megérti Isten akaratát az életére vonatkozóan.

Úgyhogy imádkozzunk a Szent Szellemben, Akit Isten nekünk adott, és élvezzük a szeretetnek a közösségét, amint imádkozunk. Ámen.

 

P. Kende

1Móz 18. Ábrahám imádkozik Szodomáért. Isten éppen szeretné elpusztítani ezt a várost. Ábrahám megtudja, és kezd imádkozni, kéri Istent, könyörög Istenhez a városért. Azzal kezdi: Mi van, ha van ott ötven igaz? Isten azt feleli: Jó, ha van ötven, akkor nem pusztítom el a várost. Mire Ábrahám: Elnézést, hogy ezt mondom, de mi van, ha öttel kevesebb van?

Ilyen módon alkudozik Istennel, és egészen tízig leviszi az igazak számát. A rossz hír az, hogy tíz igaz sem volt Szodomában. Észre kell vennünk azonban, hogy Ábrahámnak nem fűződik semmi érdeke Szodomához. Nem úgy van, hogy éppen előtte vett ott telket, vagy hasonló, és próbálja megóvni a befektetését. 🙂 Hanem magára veszi a terhet, már látja, hogy nincsen más, aki könyörögne ezért a városért. Neki pedig ott van a szívén, hogy megmentse.

Ez Isten szíve egy ember életében, hogy olyasvalakit akarjon megmenteni, akiben nincs igazán érdeke. Ez nem könnyű feltétlenül. Amikor Ábrahám Istennel beszélt, akkor folyton azt mondta: Bocsánat, hogy ezt kérem, én csak por vagyok. Nagyon olyan, mint Ézs 6:5, ahol Ézsaiás azt mondja: Jaj nekem, mert láttam az Urat. Elképesztő dolog Isten előtt állni, és könyörögni Hozzá egy életért, egy emberért, egy házasságért, egy szívért, egy gyülekezetért, egy munkáért… bármiért igazából!

Ábrahám azt azért tette, mert szerette az embereket. Látta a gyengeséget, de látta a szükséget is. Ebben van egy tanulság számunkra. Mert ha a hitünk atyja egy ilyen gonosz városért tudott könyörögni, mint Szodoma, akkor igazából ki az, akit jogosan visszautasíthatnánk, hogy imádkozzunk érte? Van-e bárki, akit visszautasíthatnánk, és azt mondjuk, hogy nem imádkozunk érte? Hiszen Ábrahám Szodomáért imádkozott. Nem hiszem, hogy lenne ilyen. És igen, Ábrahámnak megvolt Isten szíve, mert Isten szíve az, hogy megmentsen.

Isten szíve viszont egészen egyig lemegy. Ábrahám tízig merte csökkenteni a számot, de Isten egyetlenegyig is lement, és azt mondta: „Ezért az emberért meghalok. Azért az emberért meghalok… Mindegyikükért. Egyetlenegyért. Egyetlenegyet is meg akarok menteni.” Talán ez vagy te.

Amit Ábrahám itt tett, az az volt, hogy magára vette a terhet imában. Valamit, ami nem az övé volt, ami nem állt érdekében. Nagyon sok dolog, imakérés nem áll érdekedben, nincs azzal kapcsolatod. Lehet, olvasol a KHARISZ iskoláról, de nem járnak oda gyerekeid. Ettől még magadra veheted a terhet.

Ez nagyon is olyan, mint amit a főpap, Áron és leszármazottai tettek az Ószövetségben. 2Móz 28:29-ben: a ruháin viselte ezt a mellvértet tizenkét darab kővel, ahol mindenegyes kövön Izrael egy-egy törzsének neve állt. Tehát tizenkettő törzs, tizenkettő kő, amiről azt mondja az Írás, hogy emlékeztető, emlék az Úr előtt.

Ahogy Áron belépett a Szentek Szentjébe, bement a legszentebb helyre, egész Izraelt magával vitte. Az egész teher őrajta volt. Szeretném mondani neked, hogy nem csak a vezetőség, nem csak a jók, nem csak azok az emberek, akik hozták az áldozatot, amikor annak az ideje volt, nem csak a gazdagok, nem csak a hívők, hanem mindenki ott volt. Mindenki! Mindenkit hordozott. Nem csoda, hogy ennyire féltek belépni a Szentek Szentjébe, mert egész Izraelt hordozták. Minden gyengét, mindenkit, aki bűnös volt, minden hitetlent, mindenkit, aki elbukott… hordozta őket.

Féltek, mert tudták, hogy Isten szentsége nem olyan, mint egy puha matrac, hanem olyan inkább, mint egy kőlap. Nem lehet meghajlítani. Isten szentsége az. Hogyan lépek oda be? Ők nem értették, de számunkra világos, mert Krisztus a kereszten megfizette a te és az én bűneim árát, hogy mi Isten elé mehessünk félelem nélkül.

Ha nem hiszel Krisztusban, ha még nem ismered Őt személyesen, akkor ez a jó hírünk számodra, hogy hihetsz Őbenne, bízhatsz Benne, kifizette a bűneid árát. Meghalt mindnyájunk bűnéért. Nem maradt azonban a sírban, hanem harmadnapon feltámadt. Ma él és Magához hív téged. Én is erre szeretnélek hívni, hogy hozd meg ezt a döntést, higgy Őbenne.

Van itt egy nagyszerű bátorítás:

Mát 11:28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Nagyon szeretjük ezt a részt, igaz?

Mát 11:29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.

Na, ez már annyira nem tetszik nekünk. „Felvenni egy igát? Hogy érted ezt? Ez már teherről szól.” Ezt tette a főpap, ezt tette Ábrahám. Isten azt mondja: „Mi lenne, ha csatlakoznál Hozzám? A kereszt – ezt nem tudtad megtenni. Nem vagy tökéletes, úgyhogy nem tudtad volna megváltani a bűneidet, nem szereztél volna engesztelést, de most csatlakozhatsz Hozzám.”

Azt hiszem, hogy az Úr sokkal több terhet szeretne megosztani velem, mint amennyit én hajlandó vagyok magamra venni. Mert túlságosan elfoglal a saját programom, túlságosan elfoglal a kényelmem. Lehet, hogy túlságosan félek attól, hogy mit fogok elveszíteni. Nem tudom, veled mi a helyzet, de biztos vagyok abban, hogy ez nem csak számomra jelent kihívást.

Ám ha azt mondjuk: rendben, magamra veszem a terhet, akkor mi történik? Akkor Isten munkatársa leszek, 1Kor 3:9. Ez olyan, mint amikor egy ember buldózert vezet, óriási földkupacot mozgat, és megengedi, hogy beszállj mellé a kabinba. Ott vagy, része vagy annak, ami történik, de mégsem a te munkád. Ez a szép benne, hogy Isten ennek ellenére azt akarja, hogy ott legyünk. Mert szeretné a hitünket, a szívünket, az odaszánásunkat. Mert tudja, hogy nincs jobb tisztulás a szívemnek, nincs ennél megfelelőbb, nagyobb lehetőség arra, hogy lángra gyúljon az életem.

Nincs annál nagyobb lehetőség, hogy megértsem azt, hogy Ő milyen, mint amikor együtt munkálkodom Ővele, amikor hajlandó vagyok a vállamra venni a terhet. Azért szeretné, hogy ezt megtegyem, mert tudja, hogy amikor ez megtörténik, amikor a tisztulás történik, amikor ég a tűz, amikor közösség van, ez a legjobb élet, amit valaha élhetek. Ő ezt szeretné számomra. Ámen.

Ha még nem hiszel Jézusban, szeretnélek erre hívni. Jézus a kereszten elhordozta a bűneink árát, a tiedet is, az enyémet is. Ez azt jelenti, hogy megfizetett, és neked csak el kell fogadnod ezt a megváltást, ezt az ajándékot Krisztus Személyében. Az Atya Őt küldte el, és Jézus azt mondta: Senki sem mehet az Atyához, hanem ha Énáltalam. Higgy Őbenne, bízz Benne, és meg fog menteni, meg fog váltani. Ha még soha nem szántad oda Neki a szívedet, akkor szólj Hozzá most a szívedben: „Jézus, Istenem, kérlek, ments meg engem. Hiszek Benned, bízom Benned. Kérlek, változtasd meg az életemet, kezdj valami frisset, újat bennem. Adj nekem új szívet, bocsásd meg a bűneimet. Jézus, hiszek Benned.”

Ha meghoztad most ezt a döntést, kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb