Az Ige határozzon meg minket & Amiben más a kegyelem

2013 június 9. vasárnap  18:00

P. Kende

Neh 8. – amikor visszatérnek a zsidók a hetven év fogságból Babilonból. Hosszú idő után – több mint egy nemzedék – egy töredékük visszajön. Maradék jön vissza, nem mind, nem sokan. Tulajdonképpen kicsik, nincs erejük, ahogy a történelem során sokszor, de Isten akaratában vannak. Isten elhívott, kiválasztott népe, és Istennek terve van velük.

Volt egy szokás: felolvasták az Írást bizonyos évenként. Nyilván, amíg Babilonban voltak – úgy tűnik –, ezt nem csinálták. Itt azonban azt olvassuk:

Neh 8:1 Mikor pedig eljött a hetedik hónap, és Izrael fiai már a városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt a téren, … és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, melyet az Úr parancsolt Izraelnek.

Az egész nép azt mondta: „Hozd elő és olvass nekünk. Hallani akarjuk!” Ez nagyszerű pont Izrael történelmében. Egy értelemben reménytelennek tűnik a helyzetük. Néhány tízezer ember, a körülöttük élő népek nem szeretik őket, az ellenségeik. Nem ismeretlen a helyzet. Ott vannak, és nem tűnik túl reménytelinek.

Mégis van itt egy nagyszerű dolog. Azt mondják: „Azt szeretnénk, ha az Ige határozna meg minket, ha az Ige határozná meg a népünket. Úgyhogy, hozd elő a Törvénynek a könyvét. Szeretnénk, ha ez határozná meg az életünket. Szeretnénk, ha ez határozná meg a gondolatainkat, a családjainkat, azt, ahogy élünk, az imádatunkat, az Istennel járásunkat, a kapcsolatainkat, a törvényeinket, a nevelésünket, az oktatásunkat, a reményeinket, az életünket és a halálunkat. Szeretnénk, ha az Ige határozná meg a népünket.” Nem így mondták, de ezt mondták.

„Hozd elő a Törvény könyvét és olvasd föl nekünk. Olvasd nekünk a Bibliát, beszélj nekünk a Bibliából! Erre van szükségünk.” Ez az, ami meg kell, hogy határozzon bennünket. „Eleget voltunk Babilonban, hazaérhettünk végre, és most szeretnénk valami többet. Mi tudjuk, hogy több az életünk. Nekünk az Igére van szükségünk. Vedd elő az Igét! Nyisd ki nekünk az Igét! Olvasd fel nekünk az Igét! Azt szeretnénk, hogy ez határozzon meg bennünket.”

Ez az, ami történik velünk, amikor eljövünk az istentiszteletre. Azt mondjuk: „Uram! Eléggé bepiszkolódtam az elmúlt néhány napban. Uram, kérlek, újra határozd meg az én életem a Te módodon. A Te Igédből beszélj nekem.” Ez az, ami történni fog az üzenetben, és ez az, amire szükségünk van.

Neh 8:2 … előhozta Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, ahol együtt voltak a férfiak és asszonyok, mindazok, akik meg tudták érteni a hallottakat.

(Ezért van nekünk is gyerekprogramunk, hogy mindazok, akik meg tudják érteni, azok legyenek itt.) Ez nagyon tetszik, hogy mindazok, akik meg tudták érteni, azok ott voltak. Azok mind eljöttek. Máté 22:14 sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. Hányan jönnek el? Nem sokan. Isten hív embereket, de hányan fognak eljönni? Mi fog történni? Nem sokan fognak eljönni, de itt azt mondja: akik érthették, azok ott voltak. Ők kíváncsiak voltak rá, ők akarták. Azt mondták: „Add nekünk az Igét, adj nekünk valami többet. Nekünk erre van szükségünk.”

Ez az, amiről beszélünk, hogy van egy vágy a szívünkben. Nem tudom, hogy hány embert hívott ide Isten, akik aztán nem jöttek el. Nem tudom, hányan vannak, akiknek Isten azt mondta: legyél itt! „De megfájdult a lábujj körmöm! Úgyhogy nem tudtam eljönni.” 🙂 Vagy: „Elúszott egy bárányfelhő az égen, és azt mondtam, hogy lehetetlen, hogy elmenjek.” Azért beszélek erről így, mert tudom, hogy velem is megtörtént. Volt, hogy itt laktam az oldalépületben, és nem értem ide. Nem „dicsekszem” tovább ezzel, de megtörténik velünk.

Szükségem van rá, hallanom kell. Többre van szükségem. Szükségem van az Igére.

Neh 8:3 Kora reggeltől egészen délig fölolvasott belőle a téren,…

Csak bátorítalak. Az összegyülekezéseink általában 75-90 percesek, légy szíves, ne panaszkodj, hogy hosszú volt az üzenet. 🙂

Neh 8:3 … Az egész nép nagy figyelemmel hallgatta a törvényt.

2Pét 1:19-ben Péter azt mondja nekünk az Igéről: jól teszitek, ha figyeltek rá. A görögben úgy mondja: rajta tartod az elmédet, rá rögzíted az elmédet. Sok dolog elvonhatja a figyelmed, de rajtad is múlik, hogy elvonja-e. Az elmédet rajta tartani az Igén, követni, amit hallasz. Kérni, vágyni rá, keresni azt, mert többre van szükségünk. Nagy figyelem szükséges.

Ha nincs figyelmem, ha nem kötelezem el magam rá, hogy hallani akarok, ha nincs nagy figyelmem, akkor nem az Ige fogja meghatározni az életem, hanem a benyomásaim, a véleményeim, a hangulataim, vagy – ahogy P. Robinsontól hallottuk az előző üzenetben (2013.06.09. de.) – a múltam, mindaz, ami beszél hozzám, a légiónyi hülyeség, amit csináltam az életemben, és az fogja meghatározni az életem.

Nekem viszont az Igére van szükségem. Ha eljövök és érthetem, aztán nagy figyelemmel hallgatok, akkor az Ige segít. Meghatározza, hogy ki vagyok, és erre van szükségem.

Neh 8:4 Az írástudó Ezsdrás egy erre a célra ácsolt faemelvényen állt. …

Ezért állunk emelvényen. Azért, hogy látni és hallani lehessen. Ezért van a video szolgálatunk, hogy látni lehessen akkor is, ha nem tudsz itt lenni. Tudod-e, hogy alkalmanként száz ember van a kamerán túl? Ha itt tudnak lenni, jöjjenek, de ha nem, örülünk, hogy nézik azon keresztül. Ezért csináljuk. Miért van színpad? Minek van ez a pulpitus? Én itt állok mellette, de a Biblia van rajta. Erről szól a dolog. A Bibliát szeretnénk felemelni. Ez a célja ennek az egésznek.

Az a célja, hogy a Biblia látszódjon, hogy hallhasd a Bibliát. Ez a lényege. A lényeg az, hogy felemeljük a Bibliát. Ezért vagyunk itt. Ez a célja: a Bibliát felemelni. 1Kor 4:9 arra vagyunk, hogy fölemeljük Krisztust. Te is azért vagy hívő, hogy fölemeld a Bibliát valaki másnak, és hogy fölemeld Krisztust, hogy példa legyél, hogy rád nézzenek. Azért, hogy azt mondják: ez az, ami kell nekem!

Neh 8:5 Amikor Ezsdrás fölnyitotta az Igét, akkor mind felálltak. Mi ez? Tisztelet az Ige felé. Az Ige meg tudja határozni nekem, hogy ki vagyok. Bátoríthat engem abban, hogy merre menjek. Átírhatja a reménytelenségemet reménnyel. Felemelheti a fejemet. Megmutathatja nekem Isten akaratát, de ha: „Ja! A Biblia?! Tudom, a Bibliában benne van, persze.” – és csak legyintek, akkor nem fog megtörténni. Akkor persze, hogy nincs meg ez a joga, mert én nem adom meg neki.

Neh 8:8 Érthetően olvastak a könyvből, Isten törvényéből, és azután magyarázták és értelmezték az olvasottakat.

Ez az, amiért itt vagyunk. Ez az, amit csinálunk. Ez a célunk. Ezért nem énekeljük nektek a Bibliát. Nem akarjuk, hogy ne értsétek. Azt szeretnénk, ha értenétek. Ezért nem versekben mondjuk el. Ezért használunk mindennapi példákat. Ezért beszélünk a mindennapi életről. Ezért mondunk vicceket, hogy felébredjetek. Azért hogy megértsétek azt, amit hallottatok.

Erre van szükségünk, hogy az Ige meghatározzon bennünket. Hála Istennek a helyi gyülekezetért, és hála Istennek, hogy van egy hely, ahol az életünkben fel van emelve a Biblia újra meg újra.

P. Robinson

Róm 6:14 Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk.

Amikor lebuksz a víz alá, akkor vizes leszel. Amikor mi Isten kegyelmének a csodái alá megyünk, akkor betelünk az Ő kegyelmével. Csodálatos ezt látni, hogy Luk 19:13-ban azt mondja: csak foglalkozz folyamatosan az Én kegyelmemmel. Dávid annyira tudatában volt annak, hogy mennyit megbocsájtott neki Isten! Nem tudnék itt állni, ha fel kellene jegyeznem a gonoszságot és a bűnt Isten előtt és előttetek.

Isten azt mondja: Én oda akarom nektek adni ezt a hatalmas, fantasztikus ajándékot most; Róm 5:17. Azt látjuk, hogy a kegyelem és az igazság ajándékának bőségében részesülünk. Ami azt jelenti, hogy folyamatosan elfogadjuk az igazság ajándékát és az Ő kegyelmét, és uralkodni fogunk.

Azt mondtam az előző alkalommal, hogy mindenki, aki itt ül, olyan, mint egy atomerőmű. Van ilyen a közelben? Amikor egy atomerőmű mellett elmész, akkor megnézed, ugye? „Ott vannak azok a nagy tornyok. Vajon mi történik belül?” Te is ilyen vagy, kis atomerőmű! A kegyelem által vagyunk erősek. Turbó feltöltésünk van.

Ki az, aki ne akarná ismerni ezt az uralkodó életet? Mi tudjuk, hogy ki az, aki nem akarja ezt. Mert amikor mi uralkodunk az életben, akkor ő nem uralkodik a mi életünkben. Akkor letaszítjuk a trónról, és azt mondjuk, hogy a kegyelem és a megbocsájtás uralkodik. Én igaz vagyok az én Istenem előtt most. Az én Királyom uralkodik.

Egy híres evangélista mondta, hogy a tizennégy éves lányának még soha nem tanította meg a Tízparancsolatot. Tanulta ő a keresztény iskolában. Az evangélista azonban azt mondta: „Én azt szeretném, hogy a kegyelem-identitása legyen meg neked. Te Jézus-lány leszel.” Azt mondta az evangélista: „A lányom nem tökéletes, csak olyan, mint egy tizenéves lehet, de megbocsájtó és éles, okos. Tud dolgokat, és kegyelmi azonossága van. Ő uralkodik és tizennégy éves.”

A Sinai hegy és a Sion hegye között sokszor megmutatták már a különbséget a teológia könyvekben. 2Mózesben láthatjuk, hogy mi a volt a törvény első csodája. 2Móz 24-ben azt mondja, hogy amikor Mózes megkapta a Tízparancsolatot, ahogy felnéztek a hegyre, ahol sétált, olyan volt, mint a zafír és a gyémánt. Dicsőséges volt ott fenn. Isten ott volt Mózessel, és ez csodálatos volt. Mózes lejött a hegyről, és az első csoda az volt, hogy Egyiptomban a víz vérré lett, és mindenki, aki ivott belőle, meghalt. Én nem szívesen innék ebből a pohárból.

Jézus első csodája Ján 2:9-ben van. A szolgák öntötték a vizet, és az gyönyörű borrá változott. A Szent Szellem borának nevezzük ezt. El tudod képzelni? Ott voltak a menyegzőn, gyönyörű menyegzőt, mindent tökéletesnek szerettek volna, és nem volt elég a bor. Isten azt mondta: „Majd Én segítek, meglesz a gyönyörű ünnep ennek a párnak. Nagyon jó lesz ez az este. Ki szeretne inni ebből a pohárból? A Szent Szellem poharából?” Mindenki szeretett volna. Gondolod, hogy volt bárki, aki nem szeretett volna? Biztos így voltak vele: ez teljesen más, mint bármi, amit eddig kóstoltam.

Mi ide jöttünk most, mi vagyunk a menyasszony, és Ő a mi kegyelmi Királyunk és Vőlegényünk. Nagyon jó itt lenni most. „Miért nem mentek inkább inni?” Azért, mert nekünk van itt valami jobb. Régebben ott voltak felsorakoztatva a poharak, és van egy ilyen dal: Kilencvenkilenc söröskorsó; de csak azt szeretném mondani, hogy nekünk annyival több van itt! Jézus Krisztusra tekintünk.

Éne 1-ben azt mondja, hogy a király asztalánál nagyon finom illat árad. A királynak tetszett a lány, ahogy ült az asztalánál. Istennek tetszik, amikor mi az Ő asztalához megyünk. Azért, mert édes illatot árasztunk Neki. „Köszönöm az én poharamat, Uram. Az üdvösség poharát, amit ihatok. Nem is érdemlem meg, hogy itt legyek ezen az esküvőn. Úgy érzem, hogy a leggyönyörűbb emberekkel vagyok itt. Mit csinálok én itt?” Isten azt mondja: „Szeretném, ha bejönnél. Tetszel nekem, mert látom, ahogy kegyelemben válaszolsz.”

Éne 2:1-2 azt mondja: Olyan vagyok, mint liliom a tövisek között. Gyönyörű, kifinomult Sáron nárcisza, a völgyek lilioma, de tövisek között, ez a mi Megváltónk. Ő belénk költözik. Látod, itt van most közöttünk, a tövisek között. Szúrt már meg tövis? Az nagyon fáj, amikor tövis közé nyúlsz. Jézus Krisztus a bűnbe, közénk jön. Itt vagyunk a bukásunkban, a bűnünkben, és Ő itt van közöttünk. Éne 2-ben azt mondja: „Annyira jó itt lenni! Itt szeretnék maradni örökre! Adj nekem sokat ebből.” Azt hiszem, hogy mindnyájan ezt mondhatjuk, hogy szeretünk az Ő kegyelme alatt lenni.

Egy másik ellentét, amit megmutatnak a teológia könyvek. 2Móz 34-ben azt mondja, hogy emlékeznem kell mindenkinek a bűnére a 3-4. generációig. „Aha! Rendben. Tehát te innen való vagy. Emlékszem a nagypapádra! Azok a hibák az összes felmenődtől eljöttek egészen idáig.” Van-e bárkinek kalóz a családfájában? Nem akarjuk, hogy ez kiderüljön, ugye! A családi átok, ami felülről jött. „Az apukám ezt csinálta, és én is ugyanezt csinálom.”

Tudod-e, hogy az Újszövetség mit mond? A Sion. Zsid 8:11 Nem emlékszem többé a bűneidről, nem emlékszem a múltadra. Volt már olyan, hogy kiskorodban csináltál valami rosszat, és a felnőtt, aki veled volt, nem hozta fel a hibát? Tudtad, de ő nem említette. Isten tudja, de egyikünk vétkeiről sem emlékezik meg. Ez ellentét a két hegy között a teológiakönyvekben.

2Móz 3-ban van egy csodálatos kijelentés. Mózes volt a legnagyszerűbb ember az Ószövetségben. Azt mondta neki: oldd le a sarudat, és menj hátrébb. Néha találkozol valakivel, és csak szeretnél arrébb menni. Mózes ilyen volt. „Kérlek, hogy menj arrébb.” Volt már olyan, hogy idejöttél, szerettél volna P. Kendével és a többiekkel közösségben lenni, és valaki azt mondta: nem, menj hátrébb! Nem számít, hogy az első vagy a hátsó sorban ülsz, mindnyájan itt vagyunk együtt.

Tudod, hogy a Sion hegyén mi történik? Luk 15:22-ben: „Azt szeretném, hogy a tékozló fiúra új cipőket adjatok. Adjatok rá köntöst, adjatok rá gyűrűt. Ünnepeljétek őt.” Ez az új szövetség. Ez egy új rendelkezési időszak, Isten kegyelmének az időszaka, ami alatt mi vagyunk. „Új cipőt szeretnék rád adni.” Szeretnél új pár cipőt? Amikor abban járkálunk, hogy érezzük magunkat? Jó, nem? 🙂 Hölgyeknek ez a kedvenc versük? Mindannyian tudjuk, hogy milyen érzés ez.

Isten azt mondja: be fogom takarni a lábaidat, és adok neked járást. Rálépsz valamire, és felszisszensz. A legérzékenyebb része a testünknek a talpunk, de Isten kegyelme miatt át tudunk menni bizonyos dolgokon, és olyan dolgokat teszünk, amiket az előtt nem tudtunk. Ez a vers nem ismeretlen a bibliaiskolás diákjaink számára:

2Kor 3:5a Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat.

Az összes dicsőséget Istennek adjuk. Miért? Mert Ő az,

2Kor 3:6 aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.

Egy hölgy, aki segített az evangélistának felnevelni a lányát, azt mondta neki: „Haragszom rád. Úgy látszik, hogy a lányod annyira szabad. Vannak meggyőződései, de túl szabad. Tudod, hogy milyen keményen dolgoztam én?” Megpróbálta fegyelmezni őket. Ne érts félre, mindegyik szülő nagyszerű munkát végez, de csodálatos, hogy mennyire képessé lettünk téve arra, hogy Isten kegyelmében gondolkodjunk és cselekedjünk.

2Kor 3:5 nem gondolunk semmit magunkról, ez mind Istenről szól. A gondolni szó görögben logidzomai. Pál 34-szer használja ezt a szót a leveleiben, és az egész Bibliában hét másik alkalommal fordul elő ez a szó. Pál azt kérte a hívőktől, hogy gondolkodjanak vele, hogy megértsék a Szent Szellem és a mi szellemünk komplexitását, összetettségét.

Néhány írástudó azt mondja, hogy nem tudjuk néha, hogy melyik szellemről beszél. Gondolkozzuk ezekről a dolgokról, és tudjuk, hogy ez nem rólunk szól, hanem Istenről; és nem betűről, ami megöl minket. Van egy dal, ami azt mondja: lassan megölöm őket a szavaimmal. Néhány prédikátor így van ezzel: lassan megöllek titeket a törvényeimmel. A betű öl, de a Szellem az, ami megelevenít.

Gyönyörű, ahogy Pál mondja a 2Kor 3:12-ben: „Nagy nyíltsággal szólunk erről. Szeretném, ha elfordulnátok, ha lehullna a lepel, ami vakká tesz titeket, és meglátnátok Isten kegyelmét.” A farizeusok ilyenek: Meg kell tartsam a Tízparancsolatot! A Szent Szellem azt mondja: „Csak gyere! Mi itt bulizunk. Az áldás poharából iszunk. Gyermekem, megbocsájtattak a te vétkeid.” Itt senki nem mondja erre azt: én nem tudok elfordulni.

Isten felemészt minket. Isten tüze ég bennünk, és mi szeretjük, hogy Ő annyira szerethető. Éne 2:1 Ő Sáron nárcisza, a völgyek lilioma. Mi még Ő? Ő a Hajnalcsillag, Júda oroszlánja. Ő a mi életünk, az élet lehelete.

Jel 14:1 És láttam, íme, a Bárány állt ott a Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokára fel volt írva az ő neve és Atyjának neve.

Ott volt az a hatalmas tömeg a trón körül, és Ő azt mondja: nektek akarom adni a hegyet, gyertek a kegyelem hegyéhez.

1Ján 4:19 mit mond? Szeretjük Őt. Miért? Azért, mert Ő szeretett minket először. „Te szeretsz engem, Istenem? És belülről megváltoztatsz engem, és elfordítod tőlem a romlottságot, amiben benne voltam eddig? Te szerettél engem először, és én nem is tettem ezért semmit? Persze, hogy tetszik ez nekem! Nagyra értékelem. Szükségem van erre, és nagyon szeretem.” Azt mondja: Azok, akiket szeretnek, azok tudják, hogyan kell szeretni. Azok, akinek sok bocsájtatott meg – Luk 7:47-48 – ők nagyon szeretnek. Olyan nagy ellentétet látunk e két hely között!

Luk 18. a gazdag ifjút írja le. Ismersz gazdag ifjakat? Amikor a gazdag ifjú odamegy Jézushoz, akkor ő ön-igaz, büszke. „Mit kell tennem, hogy megfeleljek Neked, Jézus?” „Te biztos nagyon vallásos vagy.” „Igen, az vagyok. Én tisztelem a szüleimet, mindent megteszek, szeretem Istent valóban.” Jézus valahogy nem adta neki azt a kegyelmi választ, amire számítanánk. „Látom, hogy rengeteg javad van.” Talán ott voltak a szolgái, sok teve,… ő nagyon gazdag és fiatal, egy uralkodó. Minden megvan neki.

„Adj el mindent, és csatlakozz Hozzám és a tanítványokhoz!” Ez az egyetlen dolog, amit nem tudott megtenni. Mi az első parancsolat? Mindannyian ismerjük: Ne legyenek más isteneid Én előttem, Én vagyok a te Istened. Aztán azt mondja: Ne legyenek bálványaid, más istenek, hogy ne vedd az Én nevemet hiába a szádra. Az ifjú viszont nem tudta ezt megtenni. Hihetetlen, hogy Isten mennyire találkozik velünk ott, ahol vagyunk.

Róm 3:19 a törvény azért adatott, hogy leleplezze a bűnünket. Hogyha büszkén és ön-igazan jövünk, Isten meg fog mutatni nekünk egy olyan törvényt, amit nem töltünk be. Azt mondja: azért, hogy minden száj bedugassék. „Hát te nem tudod, hogy én milyen jó vagyok! … De mostmár nem mondhatok semmit, mert Isten megmutatott nekem valamit.” Alázat – ez Isten útja.

Luk 19. Zákeusról szól. Neki mi volt a foglalkozása? „Szeretett fára mászni.” 🙂 Vámszedő volt, és elárulta az országát. Senki nem értékel nagyra egy árulót, de mit csinál Jézus? Ránéz és látja, hogy szükségben van. A Biblia azt mondja, hogy Zákeus alacsony ember volt. Mindannyian szeretjük Róm 3:23-at: mindnyájan vétkeztünk, és szűkölködünk. Mi is ilyenek vagyunk.

Mi is elárultuk Istent mindannyian. „Uram, ha csak egy kis részét megláthatnám a kegyelmednek!” Látom, hogy osztogatja a megbocsájtás poharát, és: Uram, ha csak egy kortyot kaphatnék ebből! Jézus azt mondja: Zákeus, Én ma a te házadba jövök. Jézus látta, ezt a kegyelmi választ. A Királyt vonzotta Zákeus szívének ez a gyönyörű aromája. „Vacsorázni, lakmározni fogunk a te házadban.”

Amikor hazamész innen, és este lefekvéshez készülődsz, vagy másnap hajnalban kelsz, mert dolgozni kell, és azt mondod erről az alkalomról: „Köszönöm, Uram, Te az én házamban ettél. Együtt ettem Veled, és olyan nagy gyengédséggel fordultál hozzám! Az én koszos ruháimat, mindent megváltoztattál, és olyan fehér mostmár, mint a hó.” Ez az érzés, amikor tiszta ruha van rajtunk.

Végezetül, mi volt Zákeus válasza? „Tudod, mit fogok csinálni? Négyszeresen vissza fogom adnia azt, amit vissza kell adnom. Meg fogom csinálni.” Zákeus egy találkozás után Jézussal alkalmas szolgája lett Isten kegyelmének. Nem egyszeres, nem kétszeres, nem háromszoros, hanem négyszeres bűnei után elkezdte szolgálni Istent.

Istenünk, segíts nekünk. Mi látunk Téged a kegyelem hegyén, és azt mondod: „Én vagyok Isten Báránya számodra. Én szeretlek téged.” Ámen.

Kategória: Egyéb