Az igazi tanítványság lényege (Nyári Bibliaiskola)

2016 június 2. csütörtök  18:00

A tanítványságról szeretnék beszélni. Még jó, hogy nem a fegyelmezettségről beszélek, mert arról nem tudok sokat. 🙂 A görög szó a tanítványra: mathétész. Hadd kérdezzem meg a legelején a következőt. Ha azt mondom, hogy tanítvány, akkor ki jut eszedbe először? Mondj egy nevet a gyülekezetben!
– Én magam.
– Teó
stb. …

Lehet, hogy olyanra gondolunk, akit tisztelünk, valaki, akire felnézünk. Mit mondanátok, mi jellemző a tanítványra?

– Követő. Engedelmes. Az Ige embere. Keresi az Úr akaratát. Hibázhat…

Én mindig úgy gondolok rá, hogy olyasvalaki, aki növekedni akar Krisztussal, aki előre akar lépni Istennel. Ez fontos meghatározás szerintem. A tanítvány nem olyasvalaki, aki jó dolgozatokat akar írni. A tanulás része a tanítványságnak, de nem az egész kép. A tanítvány nem olyasvalaki, aki pozíciót szeretne – aki ambiciózus, és ez nem annyira része ennek a tanítványságnak, amiről mi beszélünk –, hanem olyasvalaki, aki növekedni akar.

Józs 11:15 Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.

Rendszerint így gondolunk rá: a tanítvány az, aki követ valakit. Valaki, aki lát maga előtt valakit, és követi. Nyilván ez nem a teljes kép, és ezért érdemes erről beszélni.

Először egy fontos dolog. A versben azt mondja, hogy Józsué semmit nem hagyott elvégzetlenül. Józsuéra azt mondhatnánk, hogy ő tett, cselekedett. Aktív volt. Nem volt passzív, hanem megcsinálta, elvégezte. Ez nagy különbség azok között az emberek között, akik csak hallani, hallgatni akarnak, és tenni pedig nem, nem szeretnének aktívnak lenni abban, amit hallanak. Ez valós kihívás a szívünknek, ezért nagyon értékes dolog. Mit mond erről Jézus?  „Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsoltam nektek”, Ján 15:14. Józsué nem is tudta, hogy ennek engedelmeskedik, mert Jézus később jött, de ezt csinálta mégis. Isten barátja volt igazából. Azt látjuk ebben a versben, hogy Isten megmondja Mózesnek, aztán Mózes továbbadja Józsuénak. A világ csak az utóbbit látja. Látják Billy Graham-et, látják Franklin Graham-et, aki jár az apja nyomdokaiban. Azt azonban nem látják, hogy Isten elhívta Billy Graham-et, és Isten munkája az, ami továbbmegy.

Egyszer olvastam egy levelet, amit most sikerült előtalálnom. Egy mexikói fiatalember írta a jegyesének, akivel felbontotta a jegyességet. Arról írt, hogy miért bontja fel. A válasz az, hogy annyira elkötelezett a kommunista mozgalom mellett, amihez csatlakozott.

„Mi viszonylag magas arányban járunk szerencsétlenül. Mi vagyunk azok, akiket lelőnek, felakasztanak, lecsuknak, elárulnak, kigúnyolnak, kidobnak az állásunkból. … Szó szerint szegénységben élünk. Minden fillérünket átadjuk a pártnak, ami meghaladja az életfenntartásunkhoz legszükségesebb minimumot. Nekünk nincs időnk, se pénzünk mozi vagy hangverseny látogatásra, vagy tisztességes otthonra, új kocsira. Minket fanatikusnak bélyegeznek, és azok is vagyunk. … Életünk egyetlen nagy, minden mást elhomályosító tényezője a mozgalomért folyó harc. Igazságos ügyért harcolunk, és világos cél lebeg a szemünk előtt. … Csak egy dolog van, amit halálosan komolyan veszek, és ez a mozgalmunk. Ez az életem, munkám, vallásom, hobbim, kincsem, feleségem, szerelmesem, kenyerem, húsom. … Embereket, könyveket, eszméket, cselekvéseket aszerint ítélek meg, hogy mennyire befolyásolja a mozgalmunk célját. Voltam már börtönben is az eszméimért, és ha szükséges, kész vagyok érte a kivégző osztag elé állni.”

Ez egy kommunista fiatalember, nem keresztény. Az elkötelezettségéről olvastunk itt. Felbontotta a jegyességét, mert azt mondta: A mozgalom nekem fontosabb. Azt gondolom, ez nagyon kihívó a szívünknek, hogy valaki hajlandó ezt megtenni egy hazugságért, egy olyan őrültségért, mint a kommunizmus, amiről csak a legbolondabbak hiszik még, hogy működhet. A kérdés az, hogy hívőként meddig vagyok hajlandó elmenni.

1) Első fajta hívő a tanítványsággal kapcsolatban: olyan, mint a fel nem robbant lövedék (ang. dud). Nevezzük így: Besült keresztény. Létezik ez a fajta keresztény a tanítványság szempontjából.

Luk 18-ban látjuk a gazdag fiatalembert, (aki hívővé sem lett nyilván).

Luk 18:23 Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

Ez meglehet. Az életem annyira tele van mindennel, hogy nem megy sehova Istennel. Nem történik növekedés, nem történik változás. Nem teszek lépéseket. Nem lépek Istennel előre, mert tele van az életem. Ma Magyarországon az igazság egyrészt az, hogy igenis gazdagok vagyunk. Emlékszem, egyszer egy gyülekezetben folyton próbáltam meggyőzni az embereket, de nem hitték el nekem sosem. Csak hajtogatták: Dehogy vagyunk mi gazdagok! Hát, igen, ha mindenki Angliára néz, akkor nem vagyunk gazdagok. 🙂 Az igazság az, hogy egyrészt van bőven pénzünk, rendszerint folyik a csapból a víz, ha megnyitjuk, ami nem általános a világ minden részén. Ha kilépsz az ajtódon, nem 100%, hogy lelőnek. Ez sem általános a világban. Ám ha nem is vagy gazdag anyagilag, akkor is gazdag vagy elfoglaltságban, gazdag vagy információban, gazdag vagy teendőkben, gazdag vagy felelősségben. Sok mindent kell csinálni, sok mindenben kell részt venni, sokban kell ott lenned. Itt is meg kell felelned, ott is meg kell felelned, amott is…
Rengeteg helyen meg kell felelnem. Lehetséges, hogy ezzel annyira megtelik az életem, hogy besülök, meg sem indulok az úton. Keresztényként lehetséges az, hogy úgy veszem a kereszténységem, hogy az egy menekülés a pokoltól, és biztosíték a mennyre nézve, de aztán több sem. Egy értelemben talán olyan ez, mint Mát 13:7-ben a mag, amit a tövisek megfojtanak. Gondolkodhatok így a fejemben, a szívemben: Én már biztosítva vagyok, rendben vagyok. Van azonban jobb út.
Ez nagyon fontos, hogy van jobb út! Fil 3:11-ben Pál így mondja így – nem is tudjuk az értelmét a szónak –, hogy a gr. anasztaszisz, feltámadás szóhoz hozzáteszi az ex- előtagot, ami azt jelenti, hogy „ki-”. Ezt csak egyszer használja a Biblia, nincsen más példa rá. Úgy látszik, hogy Pál olyasmit akart mondani nekünk, amit nem tudott jól elmagyarázni. Remény. „Olyan, de olyan feltámadásom lesz!” Úgy mondhatnánk, hogy jobb feltámadás.

Egy másik vers, ami szerintem ugyanerre utal:

2Pét 1:11 Mert így gazdagon megadatik nektek a bemenetel a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

Úgy lépek be, hogy biztonságom van. Azt a képet szoktam erre használni, amikor a rövidtávfutók mellbedobással érkeznek a célba, és a győztes csak annyival győz, hogy kidüllesztette a mellkasát. Itt a versben viszont arról beszél, hogy a célvonalon csak kényelmesen átsétál, és nincs semmi erőlködés. Nagyon másfajta belépés. Nem az van: Vajon tényleg úgy van-e?; hanem amikor nincs is kérdés, amikor a bűneim fel sem merülnek, amikor nincs aggodalom a végén.

1Ján 4:17 bizalmunk van az ítélet napjához. Azt, hogy hogyan lesz, nem abból kapom meg, mert imádkozom érte: „Uram, adj nekem bizalmat az ítélet napjára! Uram, add, hogy gazdag bemenetelem legyen!”  Nem! Ez itt mind arról beszél, hogy ez melléktermék lesz. Én élem az életem bizonyos módon, és abból következik valami az életemben. Ami következik belőle, az a jobb feltámadás, a gazdag bemenetel. Ez a bizalom, ami az ítélet napját illeti. És vágyom rá, persze!

Fil 3:13-ban Pál azt mondja rá: „Nem érdekel semmi más, hanem nyomulok, nekifeszülök ennek a dolognak. Elfelejtem, ami mögöttem van.” Fontos része a tanítványságnak: elfeledni. Ez annyira jelentős! Miért? Mert annyi minden van, ami megállítana bennünket, ami azt mondaná nekünk: „Neked itt nincs helyed. Neked nincs jogod bejönni ide. Neked nincs helyed ebben. Mennyire gyenge vagy! Mennyit bukdácsolsz!”

2Móz 4:10 Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.

„Uram, hogy tudnék így prédikálni? Hogyan tudnám tenni, amit akarsz tőlem. Én szégyellős vagyok. Nekem nincs elég képzettségem. Nekem túl kicsi a szókincsem.” „Én túl sokat ittam. Túl sokat drogoztam ahhoz, hogy elég agyam legyen erre. Uram, tudod Te, hogy mi van az én múltamban? Tudod, milyen ember vagyok?” Amikor a gyengeségeimre gondolok, amikor szembenézek ezzel, akkor mi a kérdés? Ez itt a lényeg: amelyek mögöttem vannak, elfelejtve… Nagyon fontos a tanítványságban.

Valaki azt mondta az elején, hogy a tanítvány elbukhat. Igen, elbukhat, de a kérdés az, hogy hajlandó-e elfeledni a bukását. Hajlandó-e azt mondani: „Igen, elbuktam, de ez nem fog megállítani. Bocsáss meg, Uram. Bocsáss meg nekem, és aztán menjünk tovább. Csináljuk!” Ehhez a tanítványsághoz sok mindent kell elfelednünk, gyakran sebeket is. Vannak sebeink, haragszunk valakire, megbántott valaki. Miért feledném el? Azért, mert Jézusra nézek. Erről beszél Pál: Arra nézek, amire Jézus elhívott. Afelé nyomulok. Az a célom, az a mindenem, és az drága nekem. Mert Jézus az, Ő Magához hívott engem.

Szeretném a sebeimet nyalogatni, és azzal tölteni az időmet. „Uram, nincs időm követni Téged, mert a sebemmel kell foglalkoznom.” Nem! Jézus annyival drágább! Annyival nagyszerűbb! Az evangélium beszél erről, és ad három gyors példát, ahol azt látjuk, hogy Jézussal akartak menni emberek, csak aztán mégsem mentek. Miért sülök bele a tanítványságomba? Miért nem szállok fel? – erre látjuk itt három ember példáját:

A – Luk 9:57-58 Történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követlek téged, bárhova mégy is! Jézus így válaszolt: A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

Aztán nem olvassuk, hogy ez az ember követte volna. Miért? A kényelemszeretet miatt nem követte Jézust. Az volt a problémája, hogy ahova Isten vezeti, nem lesz mindenhol pompa és fényűzés. Emlékszem, amikor a misszionáriusok idejöttek huszonhat évvel ezelőtt, akkor annyira sokat jelentett neki az, hogy minket nem érdekelt, hány napot kell utazni a vonaton, vagy az, hogy milyen körülmények között alszunk, hogy esetleg valakinek a padlóján.

Kicsi dolognak tűnik, de lehet nagy dolog. Megállíthat valakit abban, hogy menjen, hogy csinálja. Nem megy, mert ott kényelmetlenség lesz. Ha elmész egy sivatagos országba, misszióba, ott mi lesz? Homok. Mindenben. Nem olyan egzotikus, mint hinnéd. Nagyon kellemetlen. Mindenben! Nem számít, hogy spagetti vagy leves, mindig csikorog a homok a fogad alatt. Kényelmetlen és kellemetlen. Ez az egyik, ami megállít embereket.

P. Schaller egy időben prédikált erről sokat. Azt mondta: Mondd azt a kényelemnek: „Nem te haltál meg a kereszten. Nem te adsz nekem életet.” Ez nagyon valós. A kényelem nem ad nekünk életet. Inkább megrabol, ha egy mód van rá. Mégis annyira szeretjük!

B – Luk 9:59-60 Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! Ő pedig azt kérte tőle: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.

Ez az az ember, akinél rossz a fókusz. Miért mondom ezt? Jézus azt felelte neki: Amiről te beszélsz, az olyasvalami, amit a nem hívők is meg tudnak csinálni. P. Scibelli beszél erről gyakran. Azt mondja: „Hidakat mindenki tud építeni. – Úgy érti, hogy a nem hívő is tud hidat, stb. építeni. – Egy épületet, egy öntözőrendszert egy nem hívő is meg tud csinálni. Mi hívők foglalkozunk azzal, amit csak a hívők tudnak megtenni.” Amit azt jelenti: lelket nyerni, tanítványozni, befektetni emberek életébe, bátorítani őket.

C – Luk 9:61-62 Azt mondta egy másik is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik a házamban vannak. Ennek Jézus azt felelte: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.

Harmadik kiváló ok, amiért besülhetek keresztényként, amiért nem száll fel a tanítványságom, az a kapcsolatok.

Mit látunk ezekben? Nem rossz dolgok azok, amiket itt látunk. Az, hogy legyen egy hely, ahol alhatok, nem rossz dolog. Nyilván! Az, hogy törődni akarok, hogy el kell temetnem a halott édesapámat, ez sem rossz dolog. A családi kapcsolataim sem rossz dolog. Éppen erről szól ez a hat vers a tanítványsággal kapcsolatban, hogy ezek nem rossz dolgok, mégis visszatartják az embereket attól, hogy kövessék az Urat. Nem rosszak, ám nem hozom meg a nehéz döntéseket. Sokszor a nehéz döntés nem az, hogy elhagyjam azt, amiről tudom, hogy probléma, hogy nyilvánvalóan rossz. Például az: Nem járok többet prostituáltakhoz! Ez olyan, amiről tudom, hogy rossz, és otthagyom. Ám: „A családom hagyjam ott? Miről beszélsz? Az egy jó dolog.” Hány ember nem ment el misszióba azért, mert azt mondta neki az édesanyja: Ne törd össze a szívemet, gyermekem. Teljesen mindegy lett, hogy mi volt Isten akarata az ő számára. Hány ember van, aki nem jött Krisztushoz soha, mert akkora szégyen lenne a családjának?
A kapcsolatok jó dolgok, és íme mégis megállíthatanak bennünket. Ugyanígy a kényelem és a rossz fókusz olyan dolgokon, amit meg tud tenni más is. Emlékezünk arra a mexikói fiatalemberre! Teljes elkötelezettség, teljesen odaszánta magát, de egy hazugságnak. Nekünk pedig megvan az igazság.

(Létezik egy kiváló kifejezés arra, hogy nem csak kicentizem, hogy “éppen meglegyen”: “nem a kettesre hajtok”. Ez erről szól, hogy nem a minimálisan elégségest keresem, hanem szeretnék feljebb menni.)

2) Van egy másikfajta lehetőség számunkra a tanítványsággal kapcsolatban a besült, befulladt kereszténység mellett. A rakétás példánál maradva, ez legyen a tűzijáték. Ez is egy lehetőség a tanítványságot illetően. Miről szól ez? Nagy szavakat mondunk, nagy cselekedeteink vannak, és elképesztő módon látszik rajtunk, hogy történik valami Istennel az életünkben. Azt lehet mondani rá: „Azt a mindenit! Ez az ember tényleg rohan Istennel. Száll Istennel. Lenyűgöző, amit csinál!” Ez nagyon jó, nagyszerű, de a nagy kérdés az, hogy mi a mélysége.
Az én nagy kérdésem: Meddig tartott Istennek, amíg Mózesből tanítvány csinált? Én azt gondolom, hogy nyolcvan évig tartott, amíg tanítványt csinált belőle. Miért mondom ezt? Mózes élete a világ szempontjából így ment: elindult, eltelt negyven év, ami folyamatos növekedés, aztán negyven évesen le a nullára, és maradt is ott haláláig. Ez látszik a világ szempontjából. Negyven év Egyiptom – képzés, mindaz, amit adhattak neki –, aztán negyven év juhászkodás, és utána zsidók vezetője.
Mózes élete Isten nézőpontjából: az első negyven év negatív „növekedés” egészen a mélypontig, aztán szerintem apránként valahogy vissza jutott a nullára, és aztán növekedés a pozitív tartományban. Miért mondom ezt? Nem azért, hogy majd nyolcvan évesen kezdd szolgálni az Urat. Nem ez az üzenet, ha esetleg erre gondoltál. 🙂 Nem ezt akarom mondani, hanem hogy sokszor nincs mélysége annak, amit csinálunk, mert nincs az a megtörtség, nincs az az alázat, ami csak idővel, fájdalommal jön. Puszta szolgai követése az igazságnak – rabszolga-szerű követés. Mondjuk így, hogy szolgai követése a betűnek. „Engedelmeskedem minden szabálynak, megteszek minden szabályt. Mindent úgy teszek, ahogy mondanak.” Mi a probléma ezzel?
Megtörténhet, hogy bejövök a gyülekezetbe – erről pár hónapja beszéltem egy istentiszteleten –, megtanulom a gyülekezeti kultúrát, megtanulom a keresztény kultúrát, megtanulom a dalokat, megtanulom a szókincset, megtanulom a megfelelő frázisokat, amiket mondani kell a bizonyos helyzetekben. „Majd imádkozom érted.”, „Isten áldjon!”, „Halleluja.” Nem is próbálok csalni, csak megmaradok a felszínen, ahol úgyis vagyok. Legyél nagyon óvatos ezzel. Mert Jézussal kell találkozni. Ez nagyon jelentős dolog.

Mát 10:24-25 Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, és a szolga, mint az ő ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő háznépét!

Itt visszatérünk ahhoz a képhez, hogy az a helyzet, hogy nekem nem a szavakat kell rabszolgai módon követnem, hanem én olyan akarok lenni, mint az én uram. Ki az én uram?  A tanítóm nem az én uram, a pásztorom nem az én uram. Józsuénak Mózes nem az ura, hanem Isten az ő Ura. erre a felismerésre van szükségünk.

1Kor 11:1 Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé.

Én is ezt szeretném. Amikor a rosszba megyek, akkor légy szíves, ne kövess engem! Ahol letérek az útról, akkor nem akarom, hogy kövessetek. Miért? Nekem is arra van szükségem, hogy a gyülekezet tele legyen Krisztus tanítványaival. A gyülekezet legyen tele Krisztus tanítványaival. Másként hogyan lenne élet közöttünk, ha én lennék itt mindenki ura, ha én lennék a főpásztora mindenkinek? (1Pét 5:4) Ez nem az, amire szükségem van.
Senkinek nincs szüksége hírnévre, sztárolásra, felemelésre. Senkinek nincs szüksége erre. Nézd meg a sztárocskákat, hogy mennyire volt szükségük erre. Megnyomorodnak attól, hogy imádták őket. Persze élvezik, legyezgeti a hiúságukat, de tönkreteszi az életüket. Nekem sem erre van szükségem. Nekem arra van szükségem, hogy Krisztus tanítványai legyenek a gyülekezetben, és együtt követjük az Urat. Ez a közösség az, amit élvezünk.

Ha van kérdésed, ha valamire azt mondod: „Pásztor, miért ezt mondtad? Miért arra mentél?”; akkor lehet, hogy rájössz valamire. Nem tudom, hogy meg mered-e kérdezni – remélem, hogy igen –, de akkor lehet, hogy kapsz egy választ, és megvilágít valamit. Vagy rájövök, hogy rosszul mondtam valamit. Vagy kiderül, hogy nem így akarom, csak nincs rá megoldásom. Úgyhogy kérdezz! Kérdezz rá: Ez hogyan van? Mert a tanítványságnak ez lényeges eleme, hogy megkérdezed: „Ez hogyan kapcsolódik az Úrhoz? Kapcsolódik ez Hozzá egyáltalán? Nekem úgy tűnik, hogy nem.”
Ma reggel a KORÁN klubban (minden csütörtökön van ilyen reggel 7 órakor) beszélgettünk, és ott említettem a kislányt, aki szerint nekem volt házasságon kívüli kapcsolatom vele. Miről beszélsz?! – kérdeztem tőle. (Szerintem elmebeteg szegény – amíg egy elmebeteg ember nem tesz kárt, nem tiltjuk ki a gyüliből, de amikor pl. ő ezt kezdte hirdetni, és nem hagyta abba, akkor azt kellett mondanunk, hogy nem jöhet többet a gyülekezetbe.) Tegyük fel, hogy te látod ezt, hogy kitettünk valakit a gyülekezetből, de nem kérdezed meg, mert tartasz tőlünk, aztán van egy elképzelésed, amire nincs kielégítő válaszod, és onnan csak romlik a helyzet. Inkább kérdezz!
Követjük egymás hitét, igen. Az elöljárók hitéről pedig ezt olvassuk:

Zsid 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!

Józsuéra is igaz volt ez, követte Mózest a sátorba.

2Móz 33:11 Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból.

Aztán, amikor Mózes kiment, akkor ő benn maradt. Miért? Azért, mert volt kapcsolata Mózessel, de volt kapcsolata Istennel is, és ez több volt annál. Tehát kövessétek a hitemet, ahogy én az Urat, de aztán kövessétek az Urat. Ez az igazi. Ez az, amire szükségünk van.

Azt akarom mondani, hogy ne legyél tűzijáték. Ne legyél ilyen keresztény, aki felszáll, nagyon látványos, szórja a fényes csóvákat, nagyon gyorsan és nagyon-nagyon megy. Csodálatos lehet, de kiégsz ebben.

Lehet, hogy bejöttem a gyülekezetbe, és ahogy most már beszélek, az jobb, mint azelőtt volt, kevesebbet káromkodom, kevésbé vagyok modortalan, jobb a helyzet. Bejöttem a gyülekezetbe, jobb dolgokat csinálok. Eddig loptam, most pedig ajándékot adok. Jobb dolgokat csinálok. A kérdés az: Mi a forrás? Megvan-e nekem az igazi forrás? Onnan merítek-e, ahonnan merítenem kell? Ján 7:38 ez a Szent Szellemről kell, hogy szóljon. Az igazi tanítványság az a Szellemben kell, hogy legyen. Mert lehet, hogy nem merítek onnan, ahonnan kéne. Minden nagyon látványos, aztán nagyon látványos a hanyatlás is.
Ezért van az, hogy bemész egy törvénykező gyülekezetbe, hidd el, sokkal gyorsabban sokkal szentebb leszel, mint nálunk. Viszont megmaradsz-e az úton? Ez a kihívásunk: legyen mélységünk, és aztán legyen szentségünk, persze. Növekedjünk ebben.
Bátorítjuk az embereket missziós mezőre. Tudod, miért? Mert ha nem bátorítanánk erősen rá, akkor soha senki nem menne. Mert a természeti irányultságunknak annyira ellene van ez. Mindenki tudja, hogy vannak más elhívások. Tehát ne csináld azért, mert mondják, és kell csinálni.
Bátorítalak, hogy legyél vasárnapi iskolás tanító. Ha nem próbáltad, próbáld ki, hátha az az ajándékod. Tudjuk, hogy van más elhívás.
Bátorítunk, hogy legyél lelkipásztor, legyél prédikátor, legyél tanító… legyél bármi. Tudjuk azonban, hogy van más elhívás is. Ezt mindenki értse! Mert ha csak szolgaian követed a betűt, ha csak a kultúra van meg, ha csak a szavak vannak meg, ha nincs forrás, akkor kiégek. Ez megtörténik velünk.

3) Ha a rakétás példánál maradunk, akkor a harmadik az interkontinentális ballisztikus. 🙂 Átmegy kontinensek között, és eltalálja Moszkvát vagy New Yorkot, attól függően, hogy ki lőtte ki. 🙂 Olyasvalakinek lenni, aki elindul, felszáll és célba is ér.

Pál gyönyörű szavakat mondott. Ahogy ő beszélt az élete végén, remélhetőleg mind így beszélhetünk az életünk végén. Mi a nagy dolog ebben? Az, hogy ez nincs messze tőled. Egyáltalán nincs olyan messze, mint gondolnád.

2Tim 4:6-7 Mert én nemsokára megáldoztatom, elköltözésem ideje elérkezett. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.

Elképesztő szavak! Teljes nyugalom. Szembenéz a halállal, és úgy van vele, hogy minden rendben van. „Nem a kettesre hajtottam, nem csak annyi, hogy görbüljön, nem pusztán átmenni akartam. Nem is úgy, hanem teljes nyugalommal megyek neki. A jó harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem.” Egy értelemben azt mondja: „Célba értem. Megérkeztem.” Milyen nagyszerű így élni az életünket, itt tartani az életünk végén!

Hogyan történik ez? Az első, amit mondhatnánk – ez nagyon jelentős és könnyű elfelejteni:

2Kor 5:14 A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak,

A szeretet motivál. Ez az, ami nagyon erőteljes. A tanítványság a szeretetről szól. Nyilvánvalóan csak a Szent Szellem által lehetséges. Ez a kettő együtt Róm 5:5-ben látható. A szeretet, amit a Szellem ad a szívünkbe. Ezért a tanítványság nem cselekedetekről szól. A tanítványság nem egy bizonyos tevékenységről szól. Ki a tanítvány? „A pásztor.” Miért? „Mert ő a pásztor.” Hát, nem. Nem azért tanítvány. Hanem ha az Isten elhívása számára, hogy ő legyen a pásztor, akkor tanítvány, és akkor a helyes dologban jár.

Ján 13:34-35 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

Ahogy az Úr szeretett téged, úgy szeresd az embereket a gyülekezetben. Lehet, hogy bejössz, meglátsz valakit, és: Na, ha ő ott ül, akkor én ide ülök. Lehet. Jézus arról beszél, hogy a szeretet a motivációja a tanítványságnak. Azért engedelmeskedem, mert szeretem Őt. Ha azért teszem, mert szeretem Őt…
Sokat gondolkodtam ezen egy időben: Józs 11:15 semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.; és mindig úgy éreztem, hogy a szolgai követése a parancsnak nem elég. Nem az az, amire teremtve vagyunk. Többről kell, hogy szóljon ez. Sokáig tartott, amíg megértettem, hogy a szeretet motiváltsága az, ami miatt nem hagyunk ki semmit abból, amit ránk bízott Isten. Mert ha nem a szeretetről szól, akkor meg fogom találni a kibúvót. Ha utasításról szól, ha szolgai követése a betűnek, akkor csak várj addig, amíg nem látja senki, hogy mi történik.
P. Matti mesélte, egyszer evangelizáción voltak, és szétosztották a szórólapokat a csapattagoknak. „Ott voltam, ahol nem kellett volna, és láttam az egyik csapattagot, amint fogja az egész paksamétát, és kivágta a szemétbe.” Beszélt arról is, hogy hogyan bánt el ezzel a szívében.
Ahogy nem hagyom ki a dolgokat, arra csak egy-két dolog véletlenszerűen:

Zsid 10:25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

Azért nem, mert szeretem az Urat. Miért teszem meg? Azért, mert engedelmeskednem kell? Nem. Azért, mert szeretem az Urat. A felajánlásba miért adok? Akik összeszámolják, mesélték – el vagyok képedve ezen –, hogy van benne időnként gomb, vagy hasonló. Beledobnak valami, hogy hallani lehessen, amint koppan a kosárban valami. Van, hogy üres borítékot dobnak be a missziós felajánlásnál. Tényleg?! Nálunk?! (Van egy ilyen történet a skót gyülekezetről: A végén számolják a felajánlást, és: Volt egy új látogatónk, a gombok között van egy penny! 🙂 Nálunk is megtörténik ez?)
Miért teszem? Ha a szeretet miatt, akkor nem hagyom elvégzetlenül. A nagy parancsolat, szeretni, építeni – ebben járni. A szeretet miatt megteszem. Nem hagyom el az új parancsolatot a szeretet miatt.
Férjek szeressék a feleségüket, Ef 5:25. Világosan mondja. A szeretet miatt nem hagyom el ezt. Miért? Mert szeretem az Urat. Kell nekünk ez a motiváció. Ez nagyon fontos benne.
(Sok mindent említhetnék. Úgy éreztem az előbb, hogy még bele sem kezdtem. Próbálom lefedni, amit tudok.)
Arra gondolok, hogy annyira nagyszerű, hogy a szeretet miatt a Szent Szellemmel járok, és aktív vagyok. Magam mögött hagyok dolgokat, elfelejtek dolgokat, és a Szent Szellem miatt cselekszem. Aztán van növekedés az életemben. Azért, mert járok, mert cselekszem abban, amit mond nekem. Amikor ezekre gondolunk, az egyik dolog, amit mondtatok az elején, az az engedelmesség volt. Nagyon fontos, valóban. Beszélhetnénk az imáról, beszélhetnénk a hitről. A hit – a tanítványságunk hitben van. Egyes egyedül így lehetséges.

Van egy nagyon érdekes kifejezés, nem nagyon magyarázza el:

Péld 17:27 Az eszes ember visszafogja szavait, és az értelmes ember higgadt lelkű.

A “higgadt lelkű” kifejezés “kiváló szellem”-ről beszél. Dánielre négyszer használja ezt a kifejezést Dániel könyvében. Pl. Dán 5:12 és 14-ben mondja, hogy kiváló szelleme volt. Lehet, hogy azok, akik Dánielre néztek, azt látták, hogy intelligens, jó képességű, és lehet, hogy erről beszéltek, de mi többet látunk ebben. Lehet valakinek kiváló szelleme. Lehet, hogy valaki nagyon intelligens, jó agya van, megjegyez, megtanul dolgokat, ami másnak nincs meg, de mindnyájunknak meglehet az ima miatt, a hit miatt az, hogy erős kapcsolata van Istennel. Másik ízt ad az életemnek.
Teljesen mindegy, hogy mi az, amiben dolgozol, mi az a környezet, amiben vagy, de más íze van a szavaidnak. Nem úgy válaszolsz, ahogy várják tőled. Nem rúgsz bele abba, akibe mindenki belerúg. Lehet, hogy nem adsz a koldusoknak, akiknek mások adnak. „Mi van veled? Milyen ember vagy?” „Van nekem helyem, ahova adok.” „Hol?” „A gyülekezetemben. Ott tudom, mire megy a pénz.” Más az, ahogy élsz. Miért? Az ima miatt, a hited miatt, ennek a környezete miatt.
Igazán ugyanerre utaltam, amikor a Szellemről beszéltem. A Szellem vezet minket, és erre van szükségünk. Egyszer olvastam P. Stevenstől valamit, ami nagyon jó. Említett benne néhány dolgot a tanítvánnyal kapcsolatban. Ezek apró pontok, de annyira tetszett nekem!

1 – Úgy fogalmazta meg: A tanítvány hű a kicsi dolgokban. Érdekes tulajdonság. Ez az, amiről beszéltem, hogy a motivációm oda vezet engem, a szeretet oda vezet engem, hogy rendbe rakom székeket, vagy kitakarítok, vagy felvételen rögzítem az eseményeket. Lehet, hogy senki nem látja, senki nem tudja, de ez a tanítványságom része.

Mát 10:42 Aki pedig e kicsinyek közül egynek is inni ad csak egy pohár friss vizet azért, mert ő az én tanítványom, bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

Péter azt mondta Jézusnak: Hajlandó vagyok veled meghalni. Ám ez az egész csak egy nagy tűzijáték volt.

Luk 22:33 Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!

Egy ember pedig ad egy pohár vizet azért, mert ő tanítvány.

Emlékszem, egyszer éppen visszamentem Bakuba Kijeven keresztül. A repülőn összeismerkedtem valahogy egy misszionárius csapattal, akik az USA-ból voltak. El voltak veszve. Amikor leszálltunk, nem volt ott az, akinek várnia kellett volna őket. Semmi kapcsolatuk nem volt, semmit nem tudtak. Nem beszéltek oroszul, sem ukránul. Kijev nem kicsi város. Kérdeztem tőlük: El vagytok veszve? „Nem tudjuk, mit tegyünk.” Annyira nyilvánvaló lett számomra, hogy Isten odatett engem. Olyan voltam nekik, mint egy “angyal” :-). Tudtam ezt, és meg tudtam oldani a problémájukat. Addigra már voltam két hónapot Türkmenisztánban, úgyhogy tudtam oroszul eleget ahhoz, hogy segítsek nekik. (Előtte hat éven át sem bírtam megtanulni. 🙂 Néha eszembe jut, és tudom, hogy ez kicsi dolog volt, de mégis óriási. Annyira tudtam, hogy Isten akaratában vagyok! Annyira tudtam, hogy ez tényleg arról szól, amit Ő ott akart. Annyira áldott, annyira örömteli volt!

Arra gondolok: tenni a kicsit, és hűnek lenni benne örömmel és szeretettel. Mindegy, hogy ez egy telefonhívás, mindegy, hogy ez annyi, hogy bátorítani valakit, mindegy, hogy annyi, hogy valaki bajban van, és meghallgatom és imádkozom érte.

2 – Még egy: Atyám dolgai. P. Stevens mondta sokszor: Atyám dolgaival akarok foglalkozni. Úgy is mondhatnám: Családi vállalkozásban akarok lenni. Ez az, amivel el akarom foglalni magam. Az Atyám dolgaival akarok foglalkozni. A második ember azokkal a dolgokkal akarta magát elfoglalni, amiket egy nem hívő is meg tudott volna tenni. Ám ha én az én Atyámé vagyok, akkor mi lenne, ha én az Ő dolgaival foglalkoznék? Mert akkor az a hely az, ahova tartozom.
Igazán persze fontos hallani Tőle ebben. A Szellem vezet engem. Hitben engedelmeskedem. Imádkozom, van kapcsolatom Istennel.  Nagyon sok ember csak úgy imádkozik: „Uram, vezess engem! Uram, vezess engem!…” Mi lenne, ha csak úgy imádkoznál, másokért, magadért hálát adnál, bocsánatot kérnél…? Aztán Isten fog vezetni, hiszem. Sokszor olyan az imánk, és nem csak ezen a területen, hogy azt mondom: „Uram, a következő volna az elfogadható válasz…, és Uram, remélem, megugrod a mércét, mert ha nem, akkor bizony itt hagylak. Ugye, megijedtél?! Ez az egy esélyed van, vagy különben mindenkinek elmondom, hogy az ima nem működik!” Nem így fejezem ki persze, hanem: „Uram, van hitem, Uram, az ígéreteidre támaszkodom, ennek így és így kell lennie. Ugye veszed az adást?! Ámen.” Hangozhat így is: „Uram, vezess engem! (Ahogy én várom.) Uram, vezess engem! Uram, vezess engem!…”

Imádkozhatok ezért, de ha csak ez az, amit akarok: „Mondj már valamit! Mondj valamit nekem!”; akkor lehet, hogy arra van szükségem, hogy hálát adjak, hogy közbenjárjak valakiért, hogy megtörten keressem Istent: „Uram, találkozni akarok Veled. Nem azért, hogy vezess, hanem csak hogy találkozzak Veled.” Lehet, hogy arra van szükség, hogy kinyissam a Bibliámat, és imádkozzak a Bibliámmal. Lehet, hogy arra van szükségem, hogy lecsendesedjek. Utána hallok Tőle, és akkor tehetem az én Atyám dolgait. Akkor aktív lehetek az én Atyám dolgaiban. Mert vezette a szívemet.

Lehet, hogy azt akarja tőlem, hogy tanuljam meg a Miatyánkot. Lehet, hogy azt akarja tőlem, hogy felhívjak valakit, akit már nagyon régóta nem akartam felhívni. Lehet, hogy egy nagyon egyszerű dolgot akar tőlem, egy nagyon sima dolgot, ami nem nagy szám. Azt mondja: Ez az első lépés, és ha engedelmeskedsz nekem, hidd el, több dologban is vezetni foglak. Csak tegyél egy lépést hitben! Tegyél meg egy lépést! Nem érdekes, hogy hány éves hívő vagy, ha nem tetted ezt, egyszerűen kezdd el! Ne törődj mással! Nem számít. Felejtsd el azt, ami mögötted van! Pusztán járj ebben! Foglalkozzunk a mi Atyánk dolgával, Ján 6:38!

3 – Még egy, amit p. Stevens mondott: Úgy teszem a dolgokat – a kis dolgokat, a nagy dolgokat, és mindent a kettő között –, hogy a Krisztus Testét szolgálom. Legyen ez léleknyerés, mit szolgálok vele? Krisztus Testét. Ha valaki megtér, az része lesz Krisztus Testének. Ha összeszedem a szemetet, miután mindenki elment, Krisztus Testét szolgálom vele. Tudom-e így csinálni, amit csinálok? Ha nem, akkor valami kikerült, akkor nem a megfelelő fókuszom van.

Úgy értem, aki a büfét vitte most a szünetben, mit csinált? Krisztus Testét szolgálta. „Nem, ő teát árul. Csak pénzt próbál csinálni.” Nem! Hanem Krisztus Testét szolgálja. Ez nagyon jelentős, különben az egész eltorzuk, nem tanítványság. Elveszítek valamit. „Én vagyok itt valaki. Nekem pozícióm van.” Büszkévé leszek, vagy megszokottá, és elfelejtem a lényeget, az értéket.

4 – Feléig sem jutottunk el annak, amit el akartam mondani, de talán még egy dolog. Olvastam egy könyvet direkt erre az órára. Olyan jó könyv, olyan jó szándékkal írták! Tényleg a tanítványságról beszél. Nagyjából ugyanazokat a verseket használja, mint én is. Mégis olyan dühös lettem közben, mert annyira törvénykező! Annak idején, fiatal hívőként olvastam, akkor nem tűnt fel. Ám ahogy most olvastam… Elképesztő!

„Csak egy út van, így van. Ha nem olyan vagy, akkor nem felelsz meg. Csak tudd! Ha nem vagy így és így tanítvány, nem felelsz meg. Ha nem adod oda mindenedet, nem felelsz meg. Ha nem vagy mindig tökéletes, nem felelsz meg.” Ez egy másik üzenet. Nagyon-nagyon könnyen értjük, járunk benne, ám az az igazi üzenet: ima, hit, szeretet, Szellem, és növekedni akarok – megfoghatatlan. Ezért nem tetszik természetileg. Mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Egyszerűen mondd meg nekem, mit csináljak! Első lépés, második lépés,… Nem így megy?” Nem! Isten személyes akar lenni veled.

5 – Még a szellemi háborúságról három dolog, amit ismerned kell:

Az első ezek közül, hogy ismerd a fegyverzeted. Az ellenség meg akar téged állítani az Úr követésében. Ismerd a fegyverzetet! Ef 6-ban olvass róla. Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat… kössétek fel… vegyétek fel… Aztán beszél a kardról, Isten Igéjéről. Kettő támadó fegyverről beszél ott, bár nem nevez meg fegyvert hozzá. Az első az Ige, a Szellem kardja, tehát itt mond egy fegyvert. A második az ima. A kard az, amivel lebökhetem az előttem álló ellenséget. Az ima az az íj, amivel messzire érhetek. Olyan dolgokat megérinthetek, amik nincsenek közel hozzám. Ismerd a fegyverzetedet!

(
Ha érdekel, volt egy sorozatunk egyszer a szellemi fegyverzetről, 9-10 üzenet, 2010.07.28-09.15:

A földön járni a mennyeiben #1

A mennyeivel a földön #2

Felövezni magunkat az Igazsággal #3

Az Igazság az pozíció, szenvedély és tulajdon #4

Övünk és mellvasunk #5

Békében a háborúságban #6

A remény, a reménytelenség és a horgony #7

A Szellem kardja #8

6+1- az ima, ami messzire visz minket #9

A fegyverzeted nem teljes a testvéred nélkül #10


)

Mielőtt Dávid kiruccant a mezőre Góliáttal találkozni:

1Sám 17:38-39 És felöltöztette Dávidot a saját harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és páncélba öltöztette. Azután Dávid felkötötte kardját a harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor Dávid így szólt Saulhoz: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam. És levette azokat magáról.

Használd a fegyverzetet! Használd az Igét! Válaszolj az ellenségnek igazsággal! Válaszolj a lelkednek, a régi bűnös természetednek a Szellemmel. Válaszolj a világnak Isten országával. Tanuld ezeket, mert mindig lesz támadás. Ismerjük-e a fegyverzetünket annyira, hogy nemet tudjunk mondani?

Aztán, ismerjük-e az ellenségünket? Ismerjük az ellenségünket! Egy értelemben kihívás, mert nem ismerjük az ő gonoszságának a mértékét. Viszont van egy gonosz szívem nekem is, ami Sátán műve az én életemben. Úgyhogy kicsit mégis tudok róla. Képmutató tudok lenni, hárítom a felelősséget, csúsztatok… Tudod te is, hogy miről beszélek.

Még egy, hogy Szent Szellem kijelenti nekem. A Szent Szellem beszélhet nekem erről. Eljövök bibliaiskolába, tanulok Róla. Lesz a Tanok áttekintése, és úgy tűnik, hogy p. Bartha Atti fogja tanítani. Tyű! Szeretném meghallgatni. Komolyan. Elképesztő, hogy milyen elméje van, amit Isten adott neki ebben! Emlékszem, amikor egyszer mondott egy bevezetőt, és az örök biztonságról beszélt tíz percben. Arra gondoltam, hogy nekem másfél óra alatt nem sikerül úgy elmondanom. Ülj be az órára, és hallgasd meg pl. Sátán tanát.

Tehát tanulsz az Igéből róla, aztán kérd a Szent Szellemet, hogy mutassa meg az ő szándékait, 2Kor 2:11.

Még egy, ami az engedelmességről szól. Ismerd a kicsi szíved. Ismerd az erőtlen, a hitvány kis szíved. Ismernünk kell, mert tudnom kell, hogyan kell bánnom magammal. Tudod, hogy szeretnék bánni magammal? Azt mondom magamnak: „Majd besimogatom magam Isten akaratában. Majd beeszem magam Isten akaratába. Majd bebarátkozom magam Isten akaratába. Majd így jutok be Isten akaratába.”

Pál realistább volt:

1Kor 9:27 hanem megsanyargatom a testemet, és szolgává teszem, hogy amíg másoknak prédikálok, én magam nehogy alkalmatlanná legyek.

[Csia:] állon ütöm és rabszolgálatra kényszerítem a testemet. Alávetem – ami azt jelenti, Isten hív engem, mennék is, meg nem is. Akkor nem azt mondom: Na, menjünk arra! Nem! Hanem adok neki egy állütést. Kifekszik, és elvonszolom. 🙂 Ismerni kell a kicsi szívem. Nem olyan kedves, ahogy én azt hiszem, vagy te szeretnéd, hanem egészen más. Nekem arra van szükségem, hogy kiütöm. Kifekszik, és mehetünk. „Nem érdekelsz! Nem vagy fontos nekem. Nem te irányítod az életem. Nem te határozod meg. Nem a kényelem-szeretet, nem a kapcsolatok, nem a természeti dolgokra való összpontosítás.

Erre gondolok, hogy erre van szükségünk. Mert ez csata, nem vicc. Sátán mindent meg fog tenni azért, hogy kisiklasson téged, az Úr útjáról letérítsen téged. Mindent! Ezzel észnél kell lenni. Hány embert látunk, aki járt Isten, aztán bebillent a képbe egy szoknya vagy egy jóképű fiú, és már kinn is van Isten akaratából? Elképesztő az időzítés. Megesik. Miért? Azért, mert az ellenség csatát vív az ellen, hogy mi tényleg tanítványok legyünk.

20160602 sb pKende

Kategória: Egyéb