Az emberek azt hiszik, hogy a szentség olyan dolog, ami belőlük jön, és a saját cselekedeteikről szól. Ez azonban nem igaz. A szentség nem tőlünk van, és nem a cselekedeteinkről szól, hanem Istentől van, és arról szól, hogy hogyan fogadjuk el a kegyelmet. Erről fogunk beszélni most.
Nagyon fontos lefektetni két szó jelentését – amely szavakat különféle módokon szoktunk használni – azért, hogy pontosan értsük, miről beszélünk ma. Amikor ma az irgalomról beszélek, akkor az irgalom az, hogy Isten elvette a mi bűneinket. Elvette azokat a dolgokat, amelyeket megérdemeltem: a büntetést, a kárhozatot. Ez az irgalom. A kegyelem az, amit Isten nekem adott ehelyett. Ez az, hogy a mennybe mehetek, és tulajdonképpen már most a mennyben vagyok. Ennél többet is nekem ad Isten, 2Pét 1:3-4 az Ő természetét adja nekem, és ennél nagyobb dolog nem lehetséges. Tehát ez az irgalom és a kegyelem.
Nagyon sok hívő ebben az időszakban az irgalom hívője. Ami azt jelenti, hogy megelégednek azzal, hogy a bűneik el lettek véve. Igazából nem élnek abban, amit Isten adott nekik. Igazán nem válnak kegyelmi hívővé, hanem az irgalom hívői. Ha ilyen hívő vagyok, akkor lehet, nagyon sokszor igen nyomorúságosnak érzem magam. „Mert nincs semmim. Mostmár bűneim sincsenek. 🙂 Előtte legalább volt a bűn, de mostmár keresztény vagyok. Mégis úgy érzem, hogy nem élek abban, amit Isten igazán tartogatott nekem.”
Egy ilyen hívő nagyon sokszor azt hiszi igazából, hogy rendben van minden. „Mert bármit is teszek, Isten megbocsát!” Ami egyébként igaz, és nagyon könnyen ebben élhet: Bármi szabad nekem! Úgy értem: „Most miért ne alkoholizálhatnék? Isten megbocsájtott nekem. Szabad vagyok, hogy azt csináljak, amit akarok.” Nagyon sokszor megigazítja magát abban, amit csinál. Pedig Habakuk nagyon-nagyon sokat ír arról, hogy milyen az alkohol. Aztán ránéz az életére, és azt mondja: „Mi különbség van köztem és azok között, akik a kereszténységen kívül élnek? Ők legalább még élvezik az életet.” 🙂 Megpróbál helyettesítőket találni, dolgokat, haverokat…
Sokat tudunk. Sokat tudunk Istenről. Dán 12-ben azt mondja: az utolsó időkben megnövekszik a tudás. A tudás viszont nem az ismeret a szívemben. Még csak nem is az elmém tudása nagy, hanem nagy a tudás az interneten, és igazán én nem sokat tudok. A tapasztalatom, az, hogy ismerem Istent, megint csak nincs meg. Ilyen az irgalom-hívő.
Jel 3-ban a laodíceai gyülekezethez beszél Jézus.
Jel 3:17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
A laodíceabeli gyülekezet írja le a mi korunkat és a korunk kereszténységét, ahol azt gondoljuk, hogy gazdagok vagyunk az ismeretben. Nincs szükséged semmire, de nem is tudod azt, hogy te vagy a nyomorult, a nyavalyás, a szegény, a vak és a mezítelen. Ez tökéletes leírása a korunk kereszténységének. Mert vakok vagyunk, és szegények vagyunk.
Róm 3:23 Isten dicsősége nélkül szűkölködöm. Szegény vagyok Isten dicsősége nélkül. Bár azt hiszem, hogy mindenem megvan – hiszen tudom, hogy Isten megbocsájtott nekem –, de mégis az életemben szegény vagyok, és vak vagyok. Ilyen a mi kereszténységünk a mai korban szerte a világban. Ennek nagyon nagy nyomása van személyesen ránk. Elhagyjuk a felismeréseinket, elhagyjuk azokat a dolgokat, amelyek régen mély meggyőződéseink voltak, és nem vesszük észre azt, hogy közben nyavalyások vagyunk.
Jel 3:15-16-ben azt mondja, hogy ez langymelegség, mert se nem forró, se nem hideg, és Jézus ezért kiköpi. Igazából az egész mögött egy dolog van, és az a büszkeség. Mert a büszkeség az, ami ilyenné tesz.
Jel 3:21 A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
Győzhetsz-e ebben a korban efelett a szellemiség felett? Igenis, győzhetsz! Isten hív erre téged, hogy ne maradj meg itt, és hogy ne a kor kereszténysége legyen rád hatással, hanem győzedelmeskedj ebben a korban is. Nem piciny dolgot ad annak, aki ebben a korban győzedelmeskedik, hanem azt: Velem együtt üljön a királyi székben. Ez talán az egyik legnagyobb ígéret, amit Isten itt ad a gyülekezeteknek. A legmagasabb a győzteseknek. Ha győzedelmeskedsz, amint ebben a korban lenyom téged ez a szellemiség, akkor Vele uralkodsz.
Arról beszélünk, hogy hogyan győzedelmeskedünk ebben a korban, ahol az igazi kereszténység eltorzult. Isten az új szövetségről beszél itt:
Ézs 35:5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
Ézs 35:8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
Isten létrehozott egy utat nekünk, és ez a szentség útja. Azt mondja, ha valaki tisztátalan, nem tud rajta menni. Ám még a bolond sem téved el rajta! Úgy tűnik, mintha ez nagyon könnyű út lenne. Mégis sokszor, amikor csak irgalom-hívő vagyok, akkor azt hiszem, hogy ez nehéz út. Miért? Mát 19:26 embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
Az emberek tényleg azt hiszik, hogy az ő cselekedeteik az, ami a szentség. Ez nem igaz! Mert én nem tudok járni a szentség útján. Teljesen lehetetlen, és ez kifáraszt engem, és csalódottá tesz. Hanem Isten kegyelme és Isten természete!
Nem állhatok meg szentségben Isten kegyelme nélkül. El lettem hívva, hogy járjak a szentség útján, de ez a hívás nem nekem szól. Nekem szól, de nem én vagyok az, aki végre tudja ezt hajtani, hanem szükségem van valami elképesztő dologra. Ez Isten kegyelme. Amely nem Isten irgalma, hanem ez olyan dolog, amellyel táplálkozom, és ez olyan dolog, ami az isteni természet részesévé tesz engem.
Küzdök ezért? Egy módon igen. Nem küzdök érte, de küzdök azért, hogy elfogadhassam. Mert minden arra visz, hogy ne fogadjam el. Viszont nem állhatok meg szentségben kegyelem nélkül, és nem tudok kegyelemben lenni szentség nélkül. Itt van a lényeg: Istennel együtt lenni! Istennel együtt lenni szoros kapcsolatban. Ez szentségben van és kegyelemben. A kettő együtt jár. Mert ahhoz, hogy szentségben álljak, kegyelem kell, különben nem megy. Tehát a szentség azt jelenti, hogy elfogadom Isten kegyelmét, és ebben élek.
Ján 10:10 Krisztus azt szeretné, hogy bővölködjek, és életem legyen.
2Tim 1:9 A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte,
Az Ő megtartása és az Ő hívása nem a cselekedeteink szerint volt, hanem az Ő kegyelme szerint. Gal 3:3 „Amit hitben kezdtetek el, miért folytatnátok másképpen?” Nem járhatok cselekedetek által. Ez olyan dolog, amire talán hamar rájövünk, arra viszont nem jövünk rá, hogy mégis mi az, amire szükségünk van, és ez az, hogy kegyelemben szentségben legyünk.
2Tim 2:1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
Erősödj meg a kegyelemben.
2Tim 2:15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
„Igyekezzél!” Nem tanulni, hanem igyekezni, hogy Isten által jóváhagyott ember legyél. „becsületesen megállj” – ez az, amikor Isten azt mondja valakire: ez az Én emberem! Hogyan lehetséges ez? 2Tim 2:1-ben: a kegyelemben erősödj meg!
2Tim 2:19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.
Mi ez az alapja Istennek? Az, hogy Ő ismer engem. Ismer engem, és beszél az Ő kegyelméről felém, hogy Ő nekem akarja adni az Ő természetét. Azt mondja: Álljon el a hamisságtól.
2Tim 2:22 Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.
Azt mondja: menekülj az ifjúkori kívánságoktól. „Menekülj el azoktól!” Azokkal együtt, akik segítségül hívják az Urat. Akik azt mondják: Istenre van szükségem ahhoz, hogy járjak Istennel. Ez nem az én munkám. Nem én vagyok arra képes, hogy megálljak, hanem Istenre van szükség az életemben. Arra van szükségem, hogy nap mint nap Ő legyen az, Aki betölti a szívemet, hogy Ő legyen az, Aki nap mint nap táplál engem az igazság beszédeivel. Ján 6:68 „Hova mehetnék? Az igazság beszéde van Tenálad.” Velük együtt kövesd az igazságot és a hitet és a szeretetet és a békességet.
2Tim 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2Tim 3:5 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
Ilyen a mi időnk. Megvan a látszata, ott van az irgalom az életben, de az, amit Isten ad nekem igazán, az a hatalom, az az igazság, Istennek a természete, ebben nem részesülnek az emberek. Pál azt mondja azonban:
2Tim 3:14 De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
Beszél itt az Igéről, és ezt láttuk 2Tim 2:15-ben is.
Jak 1:21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
Dobd el az undokságot és a gonoszságot! A tisztaság szépsége. Hogyan járhatnék Istennel szennyesen? Ő megtisztított engem. Azt mondja: Ha feltámadtatok Ővele, járjatok is Ővele! Keressétek az odafenn valókat, Kol 3:1. Hogyan maradhatnék meg az én szentségemben, ami nem tőlem van? Szelídséggel fogadom a beoltott Igét, ami megtarthatja az én lelkemet. Szelídség és alázat!
Jak 4:6 De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
Nagyobb Kegyelem – így nevezzük a szolgálatunkat, de azt is mondhatnánk: Nagyobb Alázat. Nagyobb Alázat Világevangelizáció. Nagyobb Alázat! Hab 2:4-ben is azt mondja, hogy a kevély, a büszke az nem igaz, de az igaz ember hitből él. Az igaz ember hit által él. Mi ez a hit? Az, hogy kegyelmet fogadok el, az, hogy kegyelem által élek, az, hogy ezzel táplálkozom, és ez az, amitől igaz vagyok.
2Pét 1:3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és a kegyességre való,…
Isten megajándékozott minket ezzel? Mindennel, ami az életre és az isteni életre való? Akkor miért nincs benne az életemben, ha már nekem adta? Miért van az, hogy néha azt mondom a világi emberre, hogy jobb neki, mert neki legalább megvannak a bűnei? 🙂 Ez olyan, mint egy bankkártya. Nálad van a pénz? Nincs, de teljesen fel van töltve. Milliók vannak rajta. Nálam van a „pénz”? Nincs, de Krisztus megismerése által én részesülök ezekben a dolgokban.
2Pét 1:3-4 … Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Mindent neked adott Isten. Mindent! Mindent, amire szükséged van. Ahogy megismered Istent, és részesülsz az Ő természetéből, kikerülöd ezt a romlottságot, és két dolog lesz az életedben. Isten természete, ami az enyém. Ez elképesztő! Ki szeretne bármit a világból emellett? Mint a kereskedő, aki elment, hogy eladja mindenét, hogy megvásárolja, azt a lenyűgöző dolgot. Isten természete, Isten kegyelme, Isten szeretete, amit Ő Saját Maga nekem adott. És ott a szentség ezzel együtt. A kettő együtt jár. Kegyelem nélkül nincs szentség. Ha nem vagyok szentségben, nem tudok kegyelmet elfogadni.
Hogyan lehetséges mindez? Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
Zsolt 42:8 [42:9] Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Ez a mi életünk, amire elhívott minket Isten, hogy az Ő kegyelme, amit kiküld nappal felém, és tisztaság van ott, és szentség. Istennek gyönyörűsége van ott, és énekel. Ének van ott. Neki van éneke. Merthogy van egy ember, aki elfogadta az Ő kegyelmét, és szentségben van, mert hagyta, hogy meg legyen mosva. Isten gyönyörködik ebben, és ima van. Az én imám? Nem. Ez a mi imánk, ez Isten imája és az én imám. Isten imádkozik Saját Magához, „az én életem Istenéhez”. Ez Isten munkája.
Az életünk erről szól, hogy hitben kegyelmet fogadunk el, hogy a keskeny úton járhassunk. A keskeny úton. Kegyelem és Isten nélkül nem járhatunk a keskeny úton. Eltévedünk ezen? Nem. Könnyű ez az út? Isten kegyelmével könnyű ez az út. Ez az, amit elkészített nekünk, hogy győzedelmesek legyünk ebben a korban, hogy ne a laodíceai szellemiségben éljük le mi is az életünket, hanem győzedelmesek legyünk ebben.
Isten adott nekünk egy csodálatos dolgot a hit mellett, és ez a mi akaratunk, amit néha használnunk kell. Ha Istennel járok, akkor kicsit kell használnom az akaratomat. Kicsit! Annyira, hogy tudjam, hogy ott akarok maradni. Amikor nem járok Istennel, akkor néha nagyon kell használnom. Mert tudni akarom, hogy Vele akarok járni. Hála Istennek ezért!
Mi el vagyunk hívva, hogy kegyelemben és szentségben járjunk. Ez az a valóság. Ha tanulmányozod az Igét, a Bibliádat, akkor ezt meg fogod találni számos helyen. Mert nem kerülhető el. Ha valaki azt mondja, hogy legyél szent, de nem mondja, hogy kell hozzá kegyelem, akkor valamit nagyon elhibázott. Kegyelemben sem tudok lenni, ha nem szentségben állok. Ami Isten kegyelmének az elfogadása igazán.
Ámen.