Igazi gyümölcstermés & Az Ő nevében kaptunk igazi nevet

2016 január 27. szerda  18:30

P. Shane

Jak 1:27 A tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban és szeplőtelenül megőrizni magunkat e világtól.

Ez egy nagyszerű vers. Igazából a levél is fantasztikus, mert nagyon sokat beszél arról, hogy keresztényként mit kell tennünk. Ef 2:10-ben mondta Pál, hogy mi az Ő alkotása vagyunk, és jó cselekedetekre hívott el bennünket. Isten arra hívott el minket, hogy a munkájának a részei legyünk. Ez tényleg gyönyörű. Nincs egyetlen keresztény sem, akit ne hívott volna el erre az Úr.

Ugyanakkor nagy nyomás van a kereszténységben abban, hogy mit teszel, hogy teszed-e Isten munkáját, létrehozol-e gyümölcsöt. Mert Mát 7-ben azt mondja: Gyümölcseiről ismeritek meg őket. Azért van egy ilyen befelé fordulás, önvizsgálat: „Gondolkozom az életemen, és azon tűnődöm, hogy termek-e gyümölcsöt. Tényleg meg vagyok térve? Mert a gyümölcseiről ismeritek meg őket. Tyűha! Hát, nem tudom. Lehet, hogy nem is tértem meg.”

Érdekes, hogy Mát 7-ben olyan emberekről beszél, akik igenis nagyon sok dolgot tesznek. Tanítók, prédikátorok, mindenféle dolgot tesznek Istenért, de még sincs üdvösségük. Tehát a cselekedetek lehetnek egy álarc. Jakab levele igazából a képmutatásról szól. A görögben ez a szó azt jelenti, hogy olyasvalaki, aki álarcot visel. Tehetek úgy a cselekedeteimen keresztül, mintha keresztény lennék.

Ahogy a vers is mondta, egyértelmű, hogy szolgálatra hívott el bennünket Isten. „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet.” A tiszta azt jelenti, hogy nem fertőzte meg semmi. Mi az, ami bepiszkíthatja, megfertőzheti az istentiszteletet? Ez a külső cselekedetekről beszél, a külső kifejeződésről. Mi az, ami ezt beszennyezheti?

Persze, ha nem teszek semmit Istenért, akkor van egy hiány, hiányosság bennem, nem vagyok egész, nem abban élek, amire elhívott Isten. Ugyanakkor mi az, ami beszennyezheti azokat a dolgokat, amiket teszek? Én, a régi bűnös természetem, a hústestem. Tehetem a helyes dolgot, de rossz motivációból. Mi a kulcs? “tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt”. Isten és az Atya előtt! Isten jelenlétében élünk.

Mi az, ami bevisz engem Isten jelenlétébe? Amikor hallottam az evangéliumot, a kegyelem evangéliumát, akkor ez kihívott engem a sötétségből az Úr jelenlétébe. Ha a kegyelem nem lett volna, még mindig sötétségben lennék. Még mindig álarcokat viselnék. Lehet, hogy több különféle álarcom is volt. Mert mi az, amiben nagyon jók vagyunk? Nagyon ügyesen élünk az emberek előtt. Teljesítek, és ezért mások úgy gondolják, hogy jó vagyok. Még többet cselekszem.

Gondolkodhatnék így: „Jobban teszem, ha felemelem a kezem dicsőítéskor, hogy a többiek azt gondolják, szellemi vagyok. A pénzt úgy teszem a felajánlásba, hogy mindenki jól láthassa. Amikor vannak körülöttem, akkor mindig kinyitom a Bibliámat, hogy lássák, mennyire szellemi pásztor vagyok.” Te csináltál már ezek közül egyet is? Felemelhetném mindenemet, amikor képmutató vagyok. Megtettem.

Tudod, hogy mi az, megváltoztatta az életemet? Isten kegyelme, Isten szeretete bevont engem Isten jelenlétébe. Nem az, hogy valaki kényszerített engem, hogy jöjjek gyülekezetbe, hogy menjek evangelizálni, hogy pénzt tegyek a felajánlásba, hogy valami fajta gyümölcsöt hozzak létre.

Ha a cselekedeteket nézzük, a kereszténységben nagy igény van a tettek iránt. Arra vagyunk elhívva, hogy cselekedjünk dolgokat? Igen és nem. Egy ateista is meg tud tenni dolgokat. Egy ateista is tud árvaházakat építeni. Egy ateista is meg tudja látogatni az özvegyeket. Egy ateista is lehet nagyon jó ember a tettein keresztül.

Tehát akkor cselekedetekre vagyunk elhívva? „Én is meg tudom ezeket tenni. Megy ez nekem. Tudok tenni dolgokat. Tudok adni pénzt a felajánlásba.”; de nem helyes az indíttatás. Mert igazából gyümölcstermésre vagyunk elhívva, Ján 15:8. Ján 15:16 arra hívott minket Isten, hogy gyümölcsöt teremjünk. A gyümölcs olyasmi, amit én magam nem tudok létrehozni, mert azt mondta Jézus: „Nélkülem semmit sem cselekedhettek. Maradjatok meg a szőlőtőben. Ti vagytok a szőlővesszők. Ha Bennem maradtok, akkor gyümölcsöt fogtok teremni. Tetteket, cselekedeteket végre lehet hajtani, de Én gyümölcstermésre hívlak benneteket.”

Megítélhetjük az emberek életét, és mondhatjuk: „Ez az ember nem terem gyümölcsöt. Nem hiszem, hogy hívő. Nem hiszem, hogy van üdvössége.” 2Tim 2:19 ismeri az Úr az övéit. Isten nem kényszerít bennünket gyümölcstermésre, nem mondja nekünk: Te csináld! Az emberben megvan ez a kísértés, hogy rátegye a kezét ezekre a cselekedetekre, hogy az emberekben kételyt ébresszen az üdvösségük felől.

Óriási csoda, ha én bármit tiszta indíttatásból teszek. Ézs 1:5-6 Annyira bűnös vagyok! A fejem búbjától a talpamig, teljesen el vagyok veszve. Jer 17:9 a szívem csalárd. Nem tudok tenni semmit. Megvan az, hogy valamit vagy rossz indíttatásból teszek, vagy nem is teszem egyáltalán. Azért, mert nem láttam Krisztust. Mert nem láttam Istent, ahogy Ő tényleg van. Mert akkor megvakítom saját magam, és egészen felemésztem saját magam azzal, hogy másokkal foglalkozom.

Mi a válasz az életünkre, a gyümölcstermésre? Az, hogy lássuk Istent úgy, ahogy Ő van, és lássuk magunkat úgy, ahogy Isten lát bennünket; keverjünk ehhez hitet, és engedjük meg, hogy mélyen a szívünkbe süllyedjen, és ezen elmélkedjünk. Az üdvösség nagyon egyszerű. Krisztusba vetem a hitemet. Ő meghalt értem a kereszten. Nagyon egyszerű. Azok, akik elfogadják Őt, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

Ennél több kell! Ehhez elmélkedés kell, közösség és kapcsolat Jézus Krisztussal. Ján 2:32 ha Én felemeltetem, akkor mindeneket Magamhoz vonzok. Gyümölcstermésre hívott el minket Isten, de én magam nem tudom létrehozni. Egyszerűn csak a megfelelő helyre tehetem magam, és akkor a megfelelő dolgok töltenek be. Isten beszennyeződik, amikor az ember ráteszi a kezét, amikor követelőzni kezd.

Már mi magunk is éppen eléggé kényszerítjük saját magunkat, nincs szükség arra, hogy mások tegyék ezt. Arra van szükség, hogy valaki felemelje Krisztust, és felemelje azt, hogy én ki vagyok Krisztusban, a bevégzett munkában. Ez az egyetlen út. Ez az egyetlen út, ahogy Isten megdicsőülhet. A cselekedetek forrása én vagyok, és engem dicsőítenek, és az emberek előtt vannak. Ám a gyümölcs forrása Isten kegyelme, és ez Isten előtt van, és Őt dicsőíti.

Isten kegyelme az egyetlen üzenet. Ez az egyetlen üzenet! Nincs semmi baj a kegyelem üzenetével, de hallod-e? Elfogadjuk-e, amit Isten mond rólunk, hogy kik vagyunk? Látjuk-e Őt? Képesek vagyunk-e Őt látni? Ezét vagyunk itt most a gyülekezetben, azért, hogy lássam Őt. Ha látom, akkor megváltozom. „Vak vagyok. Annyira bűnös vagyok! Isten, segíts nekem! Látnom kell Téged!” Amikor látjuk Őt, akkor megváltozunk. Ámen.

 

P. Kende

Imádkozzunk a családokért, amikor érkeznek a gyerekek, mert ugyanakkor találni kell egy új egyensúlyt arra, hogy hogyan kövesd az Urat, hogyan csináld a dolgaidat, hogyan keresd meg a pénzt az ennivalóra, és foglalkozz még egy gyerekkel a családban. Láttunk már olyat, hogy ezzel az áldással nem tudott valaki jól bánni, és nem járnak a közösségbe, még akár az Úrral sem járnak, mert annyira elfoglalják magukat. Úgyhogy imádkozzunk értük!

Egy élő gyülekezet annyira nagyszerű lehetőséget kínál nekünk arra, hogy növekedjünk olyan módon, ahogy a legtöbb ember nem növekszik! Természetszerűleg az embereknek egyre kevesebb a kapcsolatuk, amint túlérnek az életük felén. Mert kevesebb új emberrel találkozom, mint ahányat elveszítek, mert megsértődnek vagy meghalnak. A gyülekezetben viszont találkozunk egyre több emberrel, és Isten ad hozzánk kapcsolatokat. Ez növekedés. Még egy, hogy itt közel kerülhetünk egymáshoz azon keresztül, hogy együtt imádkozunk, azon keresztül, hogy együtt szolgálunk, vagy akár csak együtt beszélgetünk a Bibliánkról. Az egyik gyülekezetünkben egy testvér így fogalmazott a pásztorra, a gyülekezetre nézve: „Bárcsak fiatalabb koromban találtam volna meg Istent, és ezt az egészet! Akkor a gyerekeim ebben nőhettek volna fel.” Szülőkként annyira fontos megragadnunk ezt a lehetőséget! Hozni a gyerekeinket, kiállni ezért.
Valaki azt kérdezte tőlem: Hívő vagyok, de ha nincs a szívemben, hogy jöjjek, akkor nem jobb, ha nem jövök? A válaszom az, hogy amikor az én szívem tompa – az én szívem nagyon sokszor tompa, amikor jönnék istentiszteletre –, akkor úgy vagyok ezzel, hogy ha eljövök az istentiszteletre és elrángatom ide a tompa szívemet, akkor nagyon valós a lehetősége, hogy a bágyadt kis szívem felébred, és felkavarodom. Amikor nem érzem magam lelkesnek, izgatottnak, amikor úgy érzem, hogy szellemileg tompa vagyok, akkor nem az fogja vezetni az életem. Hanem én attól még ott akarok lenni a gyülekezetben. Én attól még szolgálni akarok. Én attól még nem akarom elmulasztani annak a lehetőségét, hogy együtt imádkozzunk, vagy arra, hogy meghallgassam valakinek a bizonyságát, vagy elmondjam az enyémet. Mert megvan a lehetősége, hogy felébred a szívem.

1Kir 10:16-17 Salamon király kétszáz pajzsot készíttetett színtiszta vert aranyból. Mindegyik pajzsra hatszáz sékel aranyat használtak föl. Továbbá háromszáz kerek pajzsot is készíttetett vert aranyból, és mindegyikhez három font aranyat használtak föl. Ezeket a király a libánoni erdei palotában helyezte el.

Itt két méretről van szó. A nagyobból készült kétszáz, a kisebből háromszáz. Csináltam egy hevenyészett számítást csak a nagyobbról, kb. ezerkétszáz kilogramm aranyról beszélünk. Jelentős! És a kisebbet nem is számoltam. Arra gondoltam, hogy elképesztő mennyiségű arany. Szinte elképzelhetetlen. Ez Izrael királyságának az aranya volt. Salamon aranya, ezt hagyta hátra maga után. Őrületesen nagy gazdagsága volt, amivel nincs baj. Tudod, mivel volt a baj? Jött az ő fia, Roboám, aki örökölte az országot. Meddig volt az övé ez a rengeteg arany?

1Kir 14:25-26 Roboám király ötödik esztendejében felvonult Sisák egyiptomi király Jeruzsálem ellen. Elvitte az ÚR házának kincseit és a király házának kincseit és mindent, ami csak elvihető volt. Elvitte az összes aranypajzsot is, amelyet Salamon csináltatott.

Öt évig volt meg neki az az arany. Öt év után egyik napról a másikra elvitték. Öt évig megvolt az iszonyatos gazdagság, és nem is tudta semmire sem használni.

Péld 23:5-ben arról beszél, hogy ha a gazdagságra állítod a gondolkodásod, akkor bajban leszel. Mert a pénz szárnyat növeszt magának és elrepül. Kicsit gúnyosan a Példabeszédek írója azt mondja: Ne ez legyen az életed középpontja, mert amikor van, akkor egyfolytában azon igyekszel, hogy legyen kalitkád, amiben ott tartod, de nem marad.

Mi volt a gondja Roboámnak? Az volt a problémája, hogy ez az arany soha nem volt az övé. Mondhatnád: „Dehogynem! Az övé volt. Öt évig az övé volt.” Valójában nem volt az övé. Igazából soha nem lett az övé. Örökölte ezt a pénzt valóban, tényleg, de soha nem volt az övé, mert nem volt bölcsessége rá. Soha nem volt hatalma rá. Soha nem volt képessége arra, hogy ezt létrehozza. Csak kapta az apjától, de igazán benne nem volt meg a képesség arra, hogy ez az övé legyen, hogy ezt birtokolja.

Arra gondolok, nagyon könnyen lehet az életemben, hogy kapok valamit, nyerek valamit, nagy csoda történik velem, összeházasodom az emberrel, akit nem érdemlek meg – ez majd’ mindnyájunkra igaz, akik házasok vagyunk, persze –, ám itt a kérdés: Valóban megvan-e ez nekem? Kapok egy jó állást, jobbat, mint amire van képességem, nagyobbat, mint amire képességem van, akkor az enyém az az állás? Lehet, hogy nincs rá képességem, lehet, hogy nincs rá szívem, nincs rá motivációm, nincs rá tudásom.

Arra gondolok, hogy sok ember halálra dolgozza magát azon, hogy hagyhasson a gyermekének némi anyagi biztonságot, vagy keményen dolgozik azért, hogy adjon neki jó képzést, vagy azért, hogy beleneveljen egy jó kultúrát. Ezekkel alapvetően nincs nagy baj, ezek jó dolgok, miért ne akarnánk tenni ezt, de hogyha nem törődöm ezek mellett azzal, hogy a szívére hatással legyek, akkor baj van ezzel a képpel. Mert lehet, hogy hagyok neki egy anyagi biztonságot, de hagyok-e neki jellemet, hogy az ne tönkretegye, hanem bánni tudjon vele? Lehet, hogy adok neki jó képzettséget, de adok-e neki szellemi mélységet, hogy aztán áldásra is használja? Hiba lehet az életemben, hogy a szellemi irányt elfelejtem, és a másikról gondolkodom. Ez óriási probléma a társadalmunkban.

Ezért mondja 5Móz 6:7-ben a szülők a gyerekeinknek képviseljék az Igét mindenkor. A Bibliát képviseljék mindenkor. Amikor felállsz, leülsz, mész, jössz… bármikor beszélj a gyerekednek erről. Miért mondja ezt? Most nem gyereknevelésről van szó, hanem a te szívedről, a te életedről, arról, hogy a tiéd-e az, amid van. Bátorítani akarlak ebben.

Miért mondja ezt 5Móz 6:7, hogy a szülő adja az Igét a gyerekének? Azért, mert Isten Igéjének megvan a hatalma arra, hogy átformálja a szívet. Isten Igéje képes építeni engem ott, ahol a társadalom nem tud megérinteni. Meg tud fordítani ott, ahol a képzettségem nem tud megfordítani. Fel tud emelni akkor, amikor a legdrágább barátom is képtelen erre. Isten Igéje ezt meg tudja tenni bennem, és ezért mondja, hogy a szülők adják ezt a gyereküknek. Arról beszélek, hogy Isten nagyobbat akar építeni az életünkben, mint ötszáz arany pajzs a falon. Az eszelős gazdagságnál drágábbat akar adni.

Péld 22:1 Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; jobb a kedvesség az ezüstnél és aranynál.

Miért kívánnám jobban a jó nevet? Miért kívánnám azt jobban? Azért, mert a jó név bizalmat gerjeszt, tiszteletet hoz. Az azt jelenti, hogy az olyasvalaki, akiben megbízhatnak, és kiérdemelte ezt, megszerezte ezt. A jó név szemben azzal, akiknek nagy gazdagsága van, arról beszél, hogy az ember, akinek jó neve van, annak értéke van. Mérik ezt a gazdag emberek között: Mennyit ér ez az ember? „Ennyi és ennyi millió dollárt.” – így mondják. Azt jelenti, hogy annyi vagyona van. A társadalmunk összemossa ezt a két dolgot. „Ha nagy vagyonod van, akkor biztos, hogy értékes ember vagy!” Láttuk ennél a királynál, hogy irtózatos gazdagsága volt, de nem volt értékes ember. Ezért mondja, hogy jobb a jó név. Az az ember, akinek van értéke, s akiben meg lehet bízni. Ez volt az, ami Roboámnak hibázott.

A név a Bibliában nem csak erről beszél, hanem a jellemről és a természetről is.

Luk 24:47 És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Ez nem csak azt jelenti, hogy beszél valaki, és a végén azt mondja: Jézus nevében. Hanem arról szól, hogy az Ő jelleme szerint, az Ő természete szerint, az Ő kedvessége szerint, az Ő jósága szerint, az Ő igazsága szerint, az Ő szentsége szerint, az Ő hűsége szerint prédikálok, képviselem Őt. Az Ő jelleme, és az Ő természete szerint. Ez az, ami Roboámnak hibádzott.

1Kir 12. elején összejött a tizenkét törzs. „Salamon meghalt, tegyük királlyá Roboámot, az ő fiát.” Azt kérik tőle: Apád nagy adókat vetett ki, csökkentsd az adóinkat! Roboám rossz választ ad nekik, és a tizenkettőből tíz törzs elszakad. Területileg nem tudom, ez mit jelent, talán 50-60%-a az országnak odalett. Miért? Azért, mert Roboámnak nem volt szíve erre. Roboámnak nem volt meg a jelleme. Roboámnak nem volt meg a neve, nem volt meg a természete, nem volt meg az, amire szükség lett volna.

Pedig kapott bölcs tanácsot. 1Kir 12:7 a bölcs emberek, akik Salamonnal voltak, azt mondták neki: Ha ma szolgálod ezt a népet, akkor örökre a szolgáid lesznek. Roboám nem volt képes erre. A következő versben látjuk, hogy rossz barátai voltak. Azokat választotta barátainak, akik ő korabeliek voltak, akik vele együtt nőttek fel, akik ugyanolyan rosszul gondolkodtak, mint ő, és nem kellett volna rájuk hallgatnia. A bölcsekre lett volna szüksége, de képtelen volt. Képtelen volt, nem volt meg a jelleme, nem volt meg a természete.

Luk 22:27-ben Jézus azt mondja: „Ki a nagyobb? Aki asztalhoz ül, vagy az, aki szolgál? Én úgy vagyok közöttetek, mint a szolgáló.” Ez volt Jézus. Ő meg tudta ezt csinálni. Neki megvolt a szíve rá. Neki megvolt a jelleme rá. Neki megvolt az alázata rá. Jézus meg tudta ezt csinálni.

Mi meg tudjuk csinálni? Ezért van, hogy amikor újjá születtél, akkor elsősorban új szívet kaptál. Nem úgy volt, hogy újjászülettél, és jött egy értesítés a bankodtól – nem lenne rossz, ha ez is benne lenne a csomagban :-), de nincs –, hogy a számládra érkezett sokmillió, egy elképesztő mennyiségű pénz. Isten azt mondja: „Én új szívet adok neked, új nevet adok neked. Nagyszerű nevet adok neked, mert az jobb. Új természetet, új jellemet fejlesztek benned.”

Mi a jó név? A világ gazdagjainak nevei? Nem ezek a jó nevek. Hanem Luk 10:20-ban: Miben örvendezzünk? Abban, hogy a nevünk fel van írva a mennyben. A jó név az a név, ami le van rögzítve örökre a mennyben. Olyan név, ami a mennyhez köt minket. Olyan jellem, olyan természet, ami a mennyhez köt minket. Erről beszélünk.

Nem csak azt mondja, hogy az örökségünk mennyei, hanem:

1Pét 1:4-5 romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra, akiket Isten ereje őriz …

Ez az, amit kaptunk, hogy örökségünk van a mennyben, és romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan. Nem lehet elrontani. Nagyon hasonlóan ahhoz, amit p. Shane beszélt. Ez a tiéd, ha hívő vagy Jézusban.

Lehetséges, hogy valaki visszacsúszik, és mégis hívő? 1Kor 3-ban azt olvasom, hogy igen, lehetséges. Nem kívánatos, nem terv, ne ez legyen a célod, ne erre játssz, de lehetséges. Attól még az örökség a tiéd. Miért? Mert új nevet kaptál, amikor újjászülettél. Olyan nevet, ami a mennyhez kötődik, ami le van rögzítve örökre. Ami bizonyosan a tiéd.

Róm 8:29-30-ben arról beszél, hogy akit eleve ismert, azt el is rendelte, hogy az Ő Fia ábrázatához hasonló legyen. Amikor azt mondja, hogy akit elrendelt, azt eleve el is hívta, akit elhívott, azt meg is igazította, akit megigazított, azt meg is dicsőítette, akkor arról beszél, hogy mennyire végletes, lezárt dolog ez. Az hogy neked van egy új neved, az egy rögzített dolog, az bizonyos, dicsőséges dolog. Már megvan a dicsőség. Egy név, ami le van szegezve a mennyben, te oda tartozol. Ez csoda az életünkben. Ez mind arról, szól, hogy az új természet, amit kaptunk, az rögzült, változhatatlan, és van egy nagyszerű nevünk.

Hogy mondta p. Shane? Az egyik mód, ahogy élhetnék, az az, hogy befelé nézek, és elemzem magam. Létezik olyan üzenet, ami erre bátorít, hogy vizsgálgasd magad.  „Termek-e elég gyümölcsöt? Elég jó vagyok-e? Megfelelek-e? Megütöm-e a mércét?” A mi üzenetünk másik üzenet. Gyökeresen másik üzenet. Ez az üzenetünk: Látni Istent, és látni magamat, ahogy Ő lát engem! Ezt mondta p. Shane, annyira jó volt!

Amikor az apostolok csodákat tettek, ApCsel 4:7-ben azt kérdezték tőlük: „Milyen névben teszitek ezt? Minek az okán? Milyen jogon? Milyen alapon? Milyen természettel?” Ez nem annyira idegen tőlünk sem! Emlékszem, egyszer egy repülőtéren külföldön egy magyarral találkoztam, üdvözöltem, mert régen láttam magyart, és egyből azt kérdezte: „Maga kivel van itt? Én ezzel és ezzel a céggel.” (Egy nagy gyártó cég nevét említette.) Aztán megkérdezte: Te kinek a nevében vagy itt? Azt feleltem: Jézus nevében. Ez volt a beszélgetésünk vége. 🙂

Igazából ezt mondták az apostolok is: Nem rólunk szól. ApCsel 4:10 Jézus nevében történt. A csoda Jézus nevében történik. A megtérés Jézus nevében történik. Nem az én nevemben, nem a mi munkánk. Jön az EUROCON, az Jézus nevében történik. Ez az imánk. Ha van egy gyógyulás, akkor az Jézus nevében történt. Nem a mi nagy hitünk, nem a mi nagy-nagy ajándékunk. Nem! Az Jézus nevében történik. Ha van egy gyülekezet valahol, az Jézus nevében történik.

Amikor a korinthusi gyülekezet akkora bajban volt, hogy majdnem millió darabra szakadt, akkor Pál azzal szólította meg őket – 1Kor 1:10 – „A mi Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, hogy ugyanazt szóljátok. Ugyanúgy gondolkodjatok!” Miért? Mert egy névben vagyunk. Ezt megtanulni, erre van szükségünk. Abban a névben élünk, abban a névben vagyunk testvérek, az a mi új nevünk, mi Jézus Krisztusban vagyunk.

Zsid 1:4-ben azt olvassuk, hogy Jézus neve nagyobb. Az egész Zsidókhoz írt levél erről szól. Jézus nagyobb, mint Mózes, Jézus nagyobb, mint Ábrahám, nagyobb, mint a törvény, és nagyobb, mint az angyalok. Ám sok helyen az Ő neve szégyenletes, és szégyen vagy veszélyes kimondani. Ez a mi legnagyobb örökségünk, hogy mi Őhozzá tartozunk, nekünk van egy új nevünk. Mi Jézushoz tartozunk.

Amikor egy nő megházasodik, általában megváltozik a vezetékneve. Oda tartozik, a felsége a férjének. Erről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy mi Jézushoz tartozunk. Nekünk új nevünk van. Mi az övéi vagyunk. Ezért van bibliaiskolánk. Ezért mondjuk, hogy olvassuk a Bibliánkat. Tanuljuk meg, hogy mit jelent az Ő neve, az Ő jelleme, az Ő természete, milyen az Ő szolgálata, milyen az Ő gyengédsége, milyen az Ő törődése, milyen az Ő szeretete, milyen az Ő keménysége, milyen az Ő ítélete, milyen az Ő terve. Tanulni, mit jelent az Ő neve.

Aztán dicsérni az Ő nevét, annyira fontos. Együtt dicsérjük az Ő nevét. Lehet, eleve úgy tervezed, hogy kihagyod a dalszolgálatot. Ne tervezd így! Szükségünk van rá, hogy dicsérjük az Urat együtt, hogy felemeljük Őt, hogy megtörjük a légkört, és azért, hogy felébresszük a szívünket. Aztán hirdetni az Ő nevét, képviselni az Ő nevét. Miért? Mert Fil 2:9 ez a legnagyobb létező név. Olyan név, amely minden más név felett való, és mi ugyanerről a névről neveztetünk. Isten így ismer minket.

Megismerni Istent, és aztán megérteni, hogy Ő hogyan lát minket. Ő az Ő természetét látja bennünk, Ő az Ő Fiát látja bennünk, és ez felszabadít arra, hogy ne magamat elemezve töltsem a napjaimat, és ne azon elmélkedjek, hogy van-e elég gyümölcsöm – ahogy p. Shane annyira jól mondta –, hanem olyan életet éljek, ahol képviselem ezt a nevet, Jézus Krisztus nevét.

Ámen.

 

Kategória: Egyéb