Az igazak ösvénye, mint a hajnal világossága

2012 november 18. vasárnap  18:00

P. Barry

Tegnap nagyszerű konferenciánk volt: Szeresd Magyarországot! Nagy áldás látni, hogy mi minden történik Magyarországon.

Épp tegnap mondtam, hogy amikor húsz évvel ezelőtt idejöttem, egy évig P. Schallerrel voltam itt. Az volt a szokása, hogy elment különböző hotelekbe Budapesten, és húszforintosokkal rövid telefonokat intézett haza. Egy húszassal nagyjából tíz másodpercet tudott beszélni.

Volt egy jegyzetfüzete tele nevekkel, akiket aztán tíz másodpercekre felhívott. Annyit mondott: P. Schaller vagyok Magyarországról, és csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. Akkor megint elővette a jegyzetfüzetet, és valaki mással ugyanezt megtette. Azt gondoltam: milyen érdekes, itt van Magyarországon, és az USA-ban felhív embereket, hogy szolgálja őket.

Aztán az USA-ban voltam vele, és ott a magyarokat hívogatta hálával. Azt mondta nekem: szeretem az embereket, szeretem az ételt, még a közlekedést is. Azt gondoltam magamban: még elég sok növekedni valóm van :-), a közlekedés – nem fogok hazudni – nem igazán tetszik, az ételhez egyre inkább hozzászokom, az emberekkel nincs gond, azokat szeretem, de jó lenne, ha legalább az idő felében tudnám, hogy mi is történik.

Tegnap, amikor beszéltem a Szeresd Magyarországot szemináriumon, rájöttem, hogy Istennek van humorérzéke. Itt vagyok Magyarországon, és Isten olyan szívet adott nekem, hogy szeressem Magyarországot. P. Kende szerint én csak a szalámit szeretem. Nyilvánvalóan ez nem igaz, szeretem a kolbászt és a szalámit, meg a virslit, meg a rakott krumplit, meg a káposztát… 🙂 Szeretjük Magyarországot, tényleg!

Amikor olyan szemináriumra mész, ahol a gyülekezetalapításról beszélnek, kicsit zavarba ejtő lehet, mert arra gondolsz: majd most mindenféle módszereket tolnak le a torkomon, amit nekem majd nehéz lesz alkalmazni; de azt gondolom, hogy ebben az esetben tényleg nem volt félrevezető a konferencia címe. Akárki beszélt, csak arról szólt, hogy mennyire szereti Magyarországot, és hogy milyen módokon fejezte ki Isten a szeretetét a magyarok felé őrajtuk keresztül.

Két dologra gondoltam. Az egyik:

1Kor 12:18 Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta.

Ha erre gondolok, akkor nagyon sok zavaró, rám rakódott dolog lehullik rólam. Gondolkoztál-e már azon, hogy Isten tudta, mit csinál, amikor behelyezett téged Krisztus Testébe? Voltak már ilyen napjaid, amikor azt kérdezted: mi is az én feladatom? Nekem sok ilyen napom volt, de aztán rájöttem, hogy Isten valahogy még okosabb nálam is. 🙂 Isten nagyon okos, én pedig nem vagyok annyira nagyon okos. Bármilyen okosnak is gondolom magam, ha Istennel hasonlítom össze magam, az gáz.

A másik, amire gondoltam:

2Kor 10:12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

Rájöttem, hogy nem kell megpróbálnom valakihez hasonlóvá válnom Krisztus Testében, hanem Isten azt akarja, hogy az legyek Krisztus Testében, akivé Ő teremtett engem.

Eféz 4:16-ban az elvről beszéltünk, ahogy a Krisztus Teste élettel látja el önmagát. Minden egyes tag életet szolgáltat csak az által, hogy azt teszi, amire teremtve lett, semmi több. Ha a kar csatlakozik a könyökhöz, akkor ott az élet természetes folyamat van. Pál 1Kor 12-ben elég viccesen mondja, hogy a láb nem háborodik fel azért, mert nem máshova csatlakozik, ahova most. Mi Krisztus Testébe lettünk helyezve az Ő célja érdekében.

Aztán azt is mondtuk, hogy sok dolgot önkéntelenül teszünk, amire nem is gondolunk. Észrevetted-e, hogy amikor felmész a lépcsőn, akkor nem gondolod végig, az agyad viszont kiadja a parancsot, hogy fölfelé és a tested fölfelé megy. Nem kell újra kiszámolni minden mozdulatot, hogy mennyire kell felemelni, mennyire kell előre tenni a lábad.

Néha, ha olyan vagy, mint én, akkor elszámolod. Volt egy nevezetes pillanat, amikor lefelé mentem a lépcsőn, és észrevettem lenn egy diákot a Khárisz-ból. Mondtam neki: hellooo… Elvétettem a legalsó lépcsőfokot, és arccal előre csúsztam végig a folyosón. 🙂 Még szerencse, úgy nőttem fel, hogy jéghokiztam. Úgyhogy rögtön felpattantam, megráztam a kezét és megkérdeztem: hogy vagy? 🙂 Szegény gyerek felnézett rám: na, most mi történt?

Legtöbbször nem kell gondolkodni ezeken a mozdulatokon, a testünk alkalmazkodik az agyunk parancsaihoz. Ez a példa pont azt a kiváltságot mutatja, ami a miénk Krisztus Testében. A miénk Isten, Aki a fej. Ha úgy munkálkodunk, hogy Isten a fő – Ő az, Aki irányítja az egészet, és mi válaszolunk Isten parancsára, rajtunk keresztül történnek a dolgok –, akkor még csak nem is tudjuk az egészet, hogy mi hogy van.

Gondolkozz el ezen úgy, hogy van valaki, akinek fájdalmai vannak. Nem tudunk róla, de így imádkozom: Istenem, hozz elém valakit, akit bátoríthatok ma. A Szellemben járunk Isten kegyelme által, és Isten valakit a szívünkre helyez. Azt mondjuk neki: szeretlek; és azt találja az illető: Isten most válaszolta meg az imámat! Nem is tudtunk mi róla. Mi csak csatlakoztunk a könyökhöz, ami úgy hajolt, ahogy mi nem is akartuk. Ám minden egyes tag Isten dicsőségéhez ad hozzá.

Akkor rájöttem, hogy mi az igazi értéke az embereknek Krisztus Testében, és így szeretjük Magyarországot, hogy úgy járunk, hogy Istennek válaszolunk. Kegyelmet fogadunk el, el tudod ezt képzelni? Isten azt mondja: ki akarom önteni a kegyelmemet feléd; mire azt mondjuk: rendben, jól hangzik, ezt elfogadom. Ahogy elfogadom Isten kegyelmét, akkor már az a részem, hogy Istent dicsőítem Krisztus Testében Isten dicsősége miatt. Ez jó hír.

Isten szeretete irányítja Krisztus Testét, és egymást felemeljük. Sok tag vagyunk sok különböző résszel; de Isten adott nekünk valami valóban különlegeset.

Végül, a hit az valami csodálatos. Alkalmam volt egyszer diákokhoz beszélni a műegyetemen. Volt ott egy verseny, amit mi szponzoráltunk, és a résztvevőknek megköszöntem a részvételüket. Hálánk jeléül megosztottuk egy rövid üzenetben az evangéliumot. Arra gondoltam: itt vannak a professzorok és ötven-hatvan diák ebben a hihetetlen szép épületben.

Csak annyit mondtam: mi a hit iskolája vagyunk. A hit nem változtatja meg az igazságot. Az oktatásban a matematika, a történelem már eleve igaz, hiszen Isten így tervezte el. A hit viszont arra tanít, hogy kövessük az igazságot.

Az eredetiben a görög pisztisz szó pont azt jelenti, hogy meggyőződés az igazságról, valaki követi az igazságot. Zsid 6-ban azt írja: kavarjátok fel az ajándékot magatokban; ezt 2Tim-ban is látjuk.

Zsid 6:12 Hogy ne legyetek restek, …

Restnek lenni annyit jelent, hogy hátráltatni valamit, lassúnak lenni, lusta, tompa. „Ne legyél ilyen!” – azt mondja.

Zsid 6:12 … hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik – amikor várnak és hagyják Istent, hogy Ő adjon lehetőséget – az ígéreteket.

Követő azt jelenti, hogy utánzó. A hit pedig a meggyőződés az igazságról. Úgyhogy, mi csak az igazságot követjük, hiszünk Istenben, várakozunk, és örököljük az Ő ígéreteit. Miközben ezt tesszük, csodálatosan együttműködünk, mint Krisztus Testének tagjai, és Isten hozza létre a gyümölcsöket. Nem azon kell izgulni, hogy hogyan fogok én gyümölcsöket előhozni.

Valaki azt mondja: egy év alatt volt egy új ember a gyüliben! Akkor a te részed Magyarország szeretésében meglehetősen kevés. Én azt mondtam, hogy annyival több történik! Krisztus Testének az alapja az a szeretet, amely van, ez befektetést hoz emberek életébe, és ott valami természetfeletti történik. Az igazságra hitben válaszolunk, és Isten hozza elő a gyümölcsöket. Nem erőlködünk, hiszen az egész az Ő munkája, a bevégzett munka. Az a kiváltságunk, hogy átélhetjük azt, hogy egységben vagyunk egymással.

Tehát azt szeretném elmondani neked, hogy mit kell most tenned. Hagyni kell, hogy Isten az élettel szolgáljon. Tudom, hogy ez nehéz, kemény teher :-), de csak hagyd, hogy Isten élettel szolgáljon téged. Hit által hisszük, bízunk ebben és ebben járunk. Ennek a hatása Őt dicsőíti és minket felfrissít Krisztus Testében.

P. Kende

Mát 24:12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

Hihetetlen ez a gondolat! A görögben az, hogy sokakban meghidegül, azt jelent, hogy lehűtesz valamit úgy, hogy ráfújsz. Például egy kanál levest megfújsz és lehűl. Ez azt jelenti, hogy van egy légáramlat, valaki fúj. Az ellenség fújja a levegőt a szeretetre, megpróbálja meghidegíteni.

Ebből a versből ez nyilvánvaló, amit az Úr itt mondott. A világnak ez a terve, hogy a szeretetre ráfúj, szeretné lehűteni. Azt szeretné, hogy kiszáradjon, hogy lehűljön. Ez az ellenség célja, ez is történik a világban.

Péld 4:19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

Ez a gondolat, hogy az ellenség valamit el akar venni az emberektől. A szeretetet, az igazságot, az evangéliumot, az örömöt, a békét, … rengeteg dolgot. Az ellenség ezeket el akarja venni, és sikeres bizonyos mértékben. Ezeket valami mással helyettesíti.

Elképesztő erre gondolni, hogy a Krisztus Testében lehet barátom, és kétféle módon közeledhetek hozzá. Az egyik az alázat. Mondhatom azt: ő az én testvérem, és Isten adott neki egy részt Krisztus Testében. 1Kor 12 szerint saját része van. Nekem nem ugyanaz a részem. Az övé az övé.  Mondhatom azt, hogy szeretném élvezni ezt a részt. Alázatban tehát azt mondom: tisztelem a testvéremet és érdekel, ha valamit mond, akkor odafigyelek, hallom, a szívemben fogadom, megvizsgálom, szeretnék ebben részt venni, szeretném ezt élvezni, és akkor áldást kapok, ha vele vagyok.

Lehet másképp is hozzáállni. Ez pedig a büszkeség, az ambíció, vagy az, hogy összehasonlítgatom magam, de ennek mi a következménye?  A büszkeség, az összehasonlítás, a kritizálás, az ítélkezés, az ambíció egy helyettesítő. Olcsó helyettesítő szer a kapcsolatokban. Mi történik ekkor? A testvérem megnyitja a bibliáját, a kereszténység történetének legmélyebb gondolatát megoszthatja veled, meghaladja a legnagyobb prédikátorok tehetségét, a Szent Szellem kenete alatt van, de mégsem áldás számomra. Miért?  A szívem miatt, mert nem váltottam befogadó módba, és nem hallom igazából. Pont ezt akarja az ellenség.

Valamilyen olcsó kis akármit akar kiosztogatni. Valamit oda akar vágni hozzánk: itt van, ez jó lesz neked, elég is neked, itt egy kis büszkeség, itt egy kis ítélkezés, itt egy kis kritika. Elítélhetsz valakit így a szívedben. Tudsz mostmár valamit róla, ami helytelen, úgyhogy mostantól lenézheted. Ha ezen túl valamit mond, akkor nem fogadod el tőle. Még akkor sem, ha az Úrtól szól. Teljesen el leszel tőle választva.

Ezt teszi az ellenség. Ad nekünk valamit, és mondhatjuk: nincs ezzel semmi baj, jó, ez tetszik, szeretem, ha jól érzem magam, ha büszke lehetek magamra, szeretem, ha lenézhetek valakire, mert jobb érzés így, alattam van, persze. Tudod mit? Ez egy olcsó helyettesítő szer a valódi kapcsolat helyett.

Néha hallok férfiakat így, kicsit lenőző módon beszélni a feleségükről: én vagyok a család feje, ő pedig a … Mindig azt gondolom: nem tudod, miről maradsz le a házasságodban, ha így gondolkodsz! Az ellenség valami pótszert akar adni nekünk. Ráfúj a szeretetre úgy, hogy valami mást ad helyette: élvezetet, gyönyört, valami szennyeset, pornográfiát; lehűti a szeretetünket és megváltoztatja. Ez az ő vágya.

A figyelmeztetés számunkra Péld 4:19. Pont azt mondja: az istentelenek útja olyan, mint a homály. Nem tudják, miben botlanak meg. Nem tudom, voltál-e már teljesen sötét mezőn. Ha ott sétálsz, akkor ez megtörténik – mint ahogy P. Barry-vel az utolsó lépcsőfoknál 🙂 –, és akkor te fogod feltörni az ugart az arcoddal, mert sötét van, és nem látod, hogy mi van előtted.

Ez az az élet, ami ilyenkor van, ha hagyom, hogy az ellenség ráfújjon a szívemre úgy, hogy valami pótszert ad. A szent helyett valami közönségeset ad, helyettesíti a valóságot valami hamissal, akkor olyan vagyok, mint az ember, aki nem lát, és fogalma sincs, hogy mikor fog megbotlani valamiben. Olyan leszek, mint ez az ember, és nem is tudom, hogy miért és mikor történik ez velem. Gyakran előfordul, hogy látom ezt. Az emberek azt mondják: „Mi történt? Azt hittem, hogy rendben van az életem, és akkor most szétesett.”

P. Barry mesélt egy emberről, aki az egyik aluljáróban kartonlapon fekszik. Beszélgettek vele, és azt mondja a férfi: „Azt hiszed, hogy mindig ilyen voltam? Mérnök voltam egy nemrég felszámolt nagyvállalatnál, volt jó fizetésem, családom, csodálatos feleségem. Aztán volt valami probléma, és úgy döntöttem, hogy az alkohol majd segít megoldani.”

Egyetlenegy döntés – egy hamis, egy hazug döntés, egy pótszer, egy kifogás, valami, ami nem valóságos valami drága helyett – ráfúj, és a szívünk meghidegül. Akkor hirtelen, mint ez a férfi, ment, és nem is tudta, miben botlott meg. Nem is tudta, hogy mekkora volt az a bukás, amit elkövetett, amikor bement abba a bárba és elkezdett inni. Elvesztette a családját, a feleségét, a munkáját, …, mindent. Megtörténik.

Hogy is mondja? Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg. Nem akarok ilyen lenni. Én nem akarok ilyen sorsra jutni. Én szeretnék nyitott szemmel járni. Mit is mond? Azt mondja, hogy hiányzik a szeretet a világban. Ez mit is jelent? Kihűlő kapcsolatok a családokban, akár családtagok között. Nem szeretik egymást, mert elfoglalják magukat valami mással. Mert a világ ad egy módszert, helyettesíti a vidámsággal, a bulival. Valami mással töltöm az időt, és nem együtt töltjük. Miért van több egy főre eső öngyilkosság a világban, mint eddig bármikor? Azért, mert bővölködik a gonoszság és kihűl a szeretet, az emberek szívtelenné válnak.

Mi van még? A bölcsesség is hiányzik a világban. Annyi tudás van, de senki nem ismeri az igazságot. Például, tudom, hogy a másik milyen hibát követett el, van bennem ismeret, de amikor vele vagyok, akkor emiatt a tudás miatt lemaradok az áldásról.

Mit szólsz inkább ehhez? A legjobbat hiszem róla, és azt mondom: ő az én testvérem, Istennek van egy terve az életében, Isten tudja, mi a terve, és Isten tudja használni őt az életemben. Azt mondom egyszerűen: a legjobbat hiszem róla, hibát követett el, de biztos vagyok abban, hogy megbánta, és ismét helyreállt az Úrral. Az ismeret helyett a bölcsességet választom. Ahelyett, hogy ahhoz ragaszkodnék, amit az ő hibájáról tudok, inkább ragaszkodom a testvéremhez. Azt gondolom, hogy ez a bölcsesség, mert így lesz sok áldás az életemben.

Annyira könnyű látás által ítélni – az alapján ítélem meg az embereket, hogy néznek ki, hogy vannak, mit mondtak, milyen hibákat követtek el –, de ez a világ, és a világból hiányzik a bölcsesség. Sok az ismeret, de ott nincsenek válaszok igazán.

Úgyszintén, a világból a hatalom is hiányzik. Úgy értem, persze, vannak nagy hatalommal bíró emberek, de hadd kérdezzem meg ezt: meg tudod-e bocsájtani és el is tudja-e felejteni. Képes-e erre? Ha nem, akkor nem gondolnám, hogy elég nagy hatalma van.

Arra gondoltam, hogy Jézus azt mondta: meg kell bocsájtanotok hetvenszer hétszer egy nap. Úgyhogy, tizenöt éves házasság után ez több mint kettő és fél millió alkalom a megbocsájtásból. Képes vagy erre? Azt hiszem, hogy ez hatalom, ez erő. A feleségem képes rá, még mindig szeret engem. Úgyhogy ő véghezvitte ezt. Képes vagy ezt megtenni?

Nagyon sokan a világban, akár egy nagy professzor az egyetemen hatalmas ismerettel, nagy tudással, de tud-e feltétel nélkül szeretni? Ez a kérdésem, így nézem meg a hatalmat. Ez hiányzik a világból. Olcsó pótszerek vannak a valódi dolog helyett. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, ezért hozza fel ezt a Szent Szellem. Ugyanígy P. Barry-nél is felhozta és bennem is megvolt ez a gondolat.

Mát 13:15 a füleik megnehezültek a hallásra. Két szó van itt. Az egyik azt jelenti, hogy túl nehezen hall. A másik Róm 12:11 ne legyetek restek, ne legyetek tompák, hanem legyetek buzgók. Ez az a szó, mint amikor a forrásban levő víz zubog. Legyetek buzgók, mert az ellenség rá akar fújni a szívünkre, lehűteni azt. Azt akarja, hogy a környezetünk hőmérséklete ugyanolyan legyen, mint a szívünk.

Kérlek, ne érts félre, amikor azt mondom, hogy tompaság, akkor nem a lustaságot értem ez alatt. Nagyon fontos a különbség. Nem tudom, ki mondta, egy üzenetben hallottam nemrég: a tompaság nem azonos a lustasággal. A tompaság az, amikor kihűl a szív. Pedig lehet, hogy nagyon aktív vagyok, lehet, hogy a helyes dolgokat cselekszem. Lehet, helyes telefonhívásokat folytatok, megfelelő mennyiségű bibliaverset olvasok naponta, a tökéletesen megfelelő hosszúságú imákat mondom, de a szívemben van meglassulás, a szeretetnek a hiánya. Nincsen buzgóság, nincsen izgatottság. Ismerem a szívünket, tudom, hogy lehet a szívünk hideg, tompa, fáradt, az érzelmeink lehetnek ilyenek, de Isten azt mondja: „Gyere vissza újra és újra, és frissülj fel. Legyél ismét friss.”

Szeretem ezt a gondolatot. 2Móz 35-ben és körülötte beszél különböző emberekről, akiket Isten Szelleme felbuzdított, hogy megtegyenek valamit. Láttak valamit, látták, hogy meg kell építeni a Szent hajlékot, el kell végezni a munkát, és izgatottak voltak emiatt. A nőkről van egy rész, ami azt mondja: kecskeszőrből fontak takarókat Isten háza számára, 2Móz 35:26. Tetszik ez a gondolat. Ez nem nagy munka, nem nagy kunszt, de megtették buzgó szívvel. Izgatottsággal tették meg, azt mondták: meg kell tennem.

Ma a csapat összejövetelen ezt megemlítettük. Látsz egy hasadékot a falban, és mondhatod azt: be fogok állni oda. „Tegnap láttam őt, volt egy problémája. Oda kell mennem és szolgálnom kell neki.” Nagyon szeretem ezt. Erről beszélek, hogy Isten nem hagy minket egyedül a szívünkben.

Lehetne „szeretet”, mint a világban. Mint egy fiú és egy lány, már két éve együtt élnek, nem házasodtak össze és azt mondják: mi szeretjük egymást, minek házasodjunk? Az én gondolatom erre: hogy lehet igazi szeretet elkötelezettség nélkül? Hogyan lehetséges ez? Róm 12:15 Krisztus Testében egymásnak elkötelezettjei vagyunk. Hogyan lehet akkor az igazi szeretet? A világ ad egy olcsó pótszert, és azt mondja: ennyi van összesen.

Aztán a bölcsesség. Rengeteg „bölcsesség” van a világban, de az életre nem lehet alkalmazni őket. Mint a konfucianizmus, nagyon szép filozófia, nagyon szép teória, de hogyan éljem? Vagy a buddhizmus, hogyan kell azt élni? Az nem lehetséges, ugyanis gyakorlatilag azt mondja, hogy ne élj.

A világban a „hatalom”. Azt gondolom erről, hogy lehet, én uralkodom a pénzem felett, lehet, hogy uralkodom egy ország vagy egy földrész felett, de az én gondolatom az: ha az én hatalmam csak magamon kívülre irányul és nincs hatalmam önmagam felett, akkor az igazi hatalom? Nem az. Mint az USA egyik volt elnöke? Nem volt hatalma önmaga felett. Nem gondolnám, hogy ez igazi hatalom.

Isten azt mondja: „Igen, hiányzik a szeretet a világból, de benned van szeretet. Azért mentettelek meg, hogy lobogj. Azért mentettelek meg, hogy tüzet gyújtsak benned.” Zsid 1:7b az Ő szolgáit a tűz lángjává teszi. Ez te vagy.

Ez Isten célja veled, hogy tűz lángja legyél, hogy világosságot adj és meleget. Úgyszintén lehetséges, hogy elégess egy hazugságot, elégess valami gonoszságot: „Ez helytelen, ezt nem kellene megtennem. Ez nem helyes, nem fogok odamenni. Arra nem megyek el. Nem megyek be abba a bárba, mert nem vagyok vak. Tudom, hogy mitől botolhatnék meg, tudom, hogy nem kéne hazudnom.” Isten azt mondja: ezért mentettelek meg.

„Nem azért mentettelek meg, hogy ilyen langymeleg, tutyimutyi hívő legyél, hanem azért mentettelek meg, hogy ez a tűz legyen benned.” Mert igazából Isten azt mondja Zsid 12:29-ben, hogy Ő egy megemésztő tűz. Úgyhogy belénk ülteti ezt, és azt mondja: ne félgőzzel menj, hanem adj bele mindent. Mondd azt: Istenem, én ezt akarom!

2Móz 10-ben nagy sötétség volt Egyiptomban.

2Móz 10:23b de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.

Volt egy átok Egyiptomon, sötétség volt, de Izrael fiainak otthonában volt világosság. Hogy lehet ez? Isten adott nekünk valamit, ami a világban nincs meg. Róm 5:5 az Ő szeretetét adta. 1Pét 1:22 nekünk buzgónak kéne lennünk ezzel. Tennünk kell valamit érte, mert a világ ránk fúj. Mindig fújja, amivel lehűt. Ez nem fogja feléleszteni a tüzet. A világ csak lehűt azzal, ahogy fúj. Valami olcsót ad helyette. Azt mondja: élj ebben!

Lehetséges, hogy úgy jöjjek el a gyülekezetbe, hogy ítélkezem és kritizálok, megnézem a dalszolgálatot, megnézem a testvéreket. Mondják néha emberek: „Annyi bűnt hoznak be az emberek ide! Még csak nem is beszélek az ilyenekkel.” Akkor azt mondom: „Miért nem imádkozol? Miért nem szolgálsz?” Ezt kéne tennünk, ez a mi szívünk, mert Isten adott nekünk szeretetet, és buzgónak kéne lenni a szeretetben.

1Pét 1:22 legyetek buzgóak a szeretetben. „Nem hagyom, hogy a világ lehűtse, hogy ez történjen! Munkálkodom rajta, mert ez fontos nekem. A testvéreim fontosak a számomra.” Milyen könnyű abbahagyni és nem jönni többet! Mindannyian tudjuk, milyen könnyű, de Isten ennél többet adott, és nem kell olyannak lennem, mint a környezetem.

A zsidók otthonaiban volt világosság, Egyiptomban nem volt három napig. Annyira sötét volt, hogy nem tudtak semmit sem csinálni, de a zsidóknak volt világosságuk. Lehet, hogy lehűl a világ, de ne igazodjunk hozzá, ne azon az úton járjunk, mert nem ez a mi ösvényünk. Mert Isten az Ő szeretetét adta nekünk, és azt mondta, hogy éljünk ebben a szeretetben, maradjunk meg benne és a hamisra mondjuk azt: köszönöm, nem kell.

Úgyszintén, van bölcsesség bennünk, ez nem a világ bölcsessége, 1Kor 1:17. Van bennünk bölcsesség Isten Igéjében, az evangéliumban, az életben, amikor alkalmazzuk az igazságot. Van bölcsesség arra, hogy gazdagok legyünk a világban? Néha szeretném, ha így lenne, de itt most nem erről beszélek. Hogy az én utamon járjon Isten is? Nem, erre sem gondolok, hanem hogy mi az Ő útján járjunk, és megmutassuk ezt másoknak is. Isten ezt a fajta bölcsességet és hatalmat adta nekünk – ApCsel 1:8 –, hogy az Ő tanúbizonyságai legyünk, hogy Ővele hatalommal bírjunk. Erről annyit lehetne beszélni.

Zsolt 97:11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.

Úgy írja ezt, hogy vetik a világosságot, mint a magot.  A világosságot elvetik az életünkben. Elképesztő ez a kép! Isten elveti az életünkben a világosságot, és világosságot ad ott, ahol sötétség van. Hogy teszi Ő ezt? Isten Igéjén keresztül, az igazságon keresztül. 2Pét 1:19 prófétai szó – amit most teszünk éppen, prédikáljuk Isten Igéjét, Isten Igéjét hozzuk elő és Isten szól hozzánk. Világosságot ad ott, ahol nem volt világosság. Azt mondja: gyerünk, égjünk tűzben.

Isten azt mondja: „Én megemésztő tűz vagyok, gyere, legyél te is tűz Velem együtt. Legyél láng Velem együtt, erre hívlak el.” Ne légy olyan, mint a világ, ne olyan hőmérsékleted legyen. A világnak tetszene, ha lehűtene. Bátorítalak, fogd az Igét és vedd magadhoz, tedd Istent felelőssé az Ő Igéje iránt, imádkozz!

Legyél az Igében, imádkozz, legyél közösségben a testvéreiddel, és legyen a szívünknek ez a csodálatos hozzáállása, mert van valami, ami több. Szeretet, bölcsesség, hatalom – nem az a fajta, amit a világ keres, de az emberek valójában azt keresik, ami nálunk van.

Hogy szeretjük Magyarországot? Egyenként, egyik embert a másik után. Így szeretjük Magyarországot. Isten egy embert ad, akivel beszélgethetünk, akinek szolgálhatunk. Így szeretjük és így tesszük, ez a mi tervünk. Ezért imádkozunk gyülekezetekért országszerte. Ezért bízunk abban, hogy Isten felemel még többet, mert az embereknek erre van szüksége, erre a kihívásra, erre az életre. Azt kívánom, hogy minden gyülekezetben beszélnének erről.

Sajnos gyakran előfordul, hogy nincs ez a fajta kihívás ott. A kihívás inkább így hangzik: ugorj magasabbra, tegyél többet Istenért, legyél jobb Istenért, próbálj meg jobban elfogadhatóvá válni Isten szemében; de mi nem erről beszélünk.

Mi azt mondjuk: ragadjuk meg Istent, hisz Ő a mienk. Annyira közel van hozzánk, annyira nagyon velünk van! Mondjuk azt: Uram, Te mondtad, és én bízom a Te Igédben, és járok ebben. Járjunk szeretetben, megbocsájtásban, bizalomban, hitben, reményben, és ez egészen másfajta élet. Ámen.