Az engedelmesség a legjobb helyzet & A kútásó keresztények megtalálják a forrást

2014 július 13. vasárnap  10:30

P. Bartha Attila: Az engedelmesség a legjobb helyzet

Az előző istentisztelet nagy áldás volt, azt a gondolatot szeretném továbbvinni. (2014.07.09. P. Kende: Lehetetlen küldetés)

Róm 9:15-16 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Nagyon érdekes ez a két vers. Könnyen lehet kárhoztató, vagy kicsit téves istenképet írhat le. Például az iszlámban az van, hogy Isten az utolsó napon megbocsát, ha akar, de az is lehet, hogy nem akar. Ebből a két versből azt gondolhatnánk, hogy Isten a kénye-kedve szerint teszi a dolgokat, például amikor azt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök.

Csak jusson eszedbe 1Kor 1:21, ahol azt mondja, hogy Istennek az tetszett, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Amikor egy bűnös megtéréséről van szó, akkor Istennek az tetszik, azon könyörül, aki rábízza az életét Jézusra. „Könyörülök azon, akin könyörülök, és Én azokon szeretnék könyörülni, akik hisznek Énbennem.” A megtérés Isten kegyelméből lehetséges, ez az Ő akarata. Ugyanakkor minden ember számára ugyanez. Nem Isten hangulatától függ.

A hívő, ahogy növekszik, az is ugyanez az elv alapján működik. Ján 14-ben azt mondja Jézus:

Ján 14:21b aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki.

Azt mondja Jézus: „Én annak jelentem ki Magam, aki szeret Engem. Nem jelentem ki másnak. Én úgy döntöttem, hogy az alázatost fogom megáldani, az alázatosnak jelentem ki az Én munkámat.” A vers elején azt mondja:

Ján 14:21a Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem,

„Akkor ez most a törvényről szól? Ha engedelmeskedem, akkor az azt jelenti, hogy szeretem Istent, és csak akkor jelenti ki Magát nekem?” Emlékszel az előző üzenetre? Jézus magasabb parancsolatot adott, minthogy azt mi be tudnánk tartani. „Gyere Énhozzám, arra a helyre, ahol képes leszel ebben járni! Az nem arról szól, hogy neked kell betölteni, hogy Énhozzám jöhess.”

Csak szeretném, ha az engedelmességről a következőképpen gondolkodnál. Az engedelmesség nem feltétele annak, hogy Isten szeressen. Nem kötelesség egy negatív értelemben. Hanem igazából az engedelmesség az a hely, ahova Isten teremtett téged, ahol a leginkább tud hozzád szólni.

Kicsit hasonló, mint egy leírás. Ha veszel egy műszaki cikket – CD, számítógép… – a Használati utasításában le van írva, hogy mit tegyél ahhoz, hogy a legmegfelelőbb használatot tudd élvezni. Isten azt mondja: „Ha jössz, és engedelmeskedsz, akkor ez a legjobb hely számodra, ami a Földön lehetséges. Én úgy döntöttem, hogy ezen a helyen jelentem ki Magam számodra. Mert ezen a helyen Bennem bízol, és nem magadban. Mert ezen a helyen Rám tekintesz, és nem az ambíciódra, a céljaidra.”

Zsolt 127:1-2  Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha Isten nélkül éled a keresztény életedet, akkor az egyszerűen csak nem fog működni, és bele fogsz fáradni. Menj közel Jézushoz! Róm 1:5 szerint a kegyelmet azért kaptuk, hogy hitben tudjunk engedelmeskedni. Ez nem arról szól, hogy ez kötelesség vagy feltétel lenne, hanem Isten elmondja: Én úgy alkottalak meg téged, hogyha Énhozzám jössz, az számodra a legjobb. Ámen.

P. Kende: A kútásó keresztények megtalálják a forrást

Nemsokára kezdődik a nyári konferenciánk. Miért csinálunk konferenciákat? P. Scibelli azt mondta erről Baltimore-ban a konferencián: Ha elveszítetted az azonosságodat, akkor ez nagyszerű hely, ahol újra megerősödik. Nagyon jó gyümölcsöt láttunk a konferenciák eredményeként emberek életében, nagy bátorodást és felkavarodást. Mát 7. a gyümölcséről ismered meg a fát. Miért csinálunk konferenciákat? Miért van ez a konferenciánk? A Bibliában van direkt parancs erre a konferenciára. 🙂 Tudtad? Ha nem, akkor:

3Móz 23:34 Ezt mondd Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén hét napig tartó sátoros ünnepe kezdődjék az ÚRnak.

Igaz, két napot késünk, mert mi vagyunk a Biblia Szól. 🙂

3Móz 23:42a Sátrakban lakjatok hét napig,

Ne utóbb sajnálkozz, hogy nem jöttél el, hanem gyere, legyél része, és élvezzük együtt!

Az elmúlt hetekben sokat beszélünk az evangéliumokból, most is ez fog történni.

Ján 6:1-3 Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.

Az egyik az, amit látunk ezekben a versekben, hogy nagy sokaság ment Jézussal mindenhova. Miért? Azért, mert mindig történt valami. Mindig volt valami, ami izgalmas. Ez az, amiért a tanítványok is – ha megnézzük – mentek Vele folyton. Mindenhova követték Őt. Mert abban, amit mondott, mindig volt valami bölcsesség, mindig volt valami szeretetteli, mindig volt valami hatalmas, mindig volt valami jelentős.

Ezért szeretek Krisztus Testével lenni. Eféz 1:23 Krisztus Teste az Ő teljessége. Ha megy valahova Krisztus Teste, akkor én szeretek ott lenni. Mert számítok arra, hogy Isten szolgálni fog felém. Lehet, hogy lesz valami nagy és dicsőséges és látványos. Mint egy színdarab, egy koncert, vagy egy istentisztelet. Lehet, hogy nem, de nem érdekes, mert ha nem is lesz valami, ami nagy és látványos, akkor is Isten Szelleme szolgál az én szívem felé, és az a várakozásom, hogy Ő megérint engem, hogy Ő beszél hozzám, Ő felemeli a szívemet, Ő bátorít engem, esetleg használ engem. Ez csodálatos dolog, hogy bárhova megyünk Krisztus Testével, bárhova megyünk Jézussal, történik valami, Isten szolgál felénk, használ bennünket.

Pénteken házas bibliatanulmányon voltunk, ami nagy áldás volt. Nagyszerű közösség, nagyon bátorító. Jó volt hallani a feleségeinket, ahogy beszéltek nagy szeretettel és bölcsességgel. Élveztük az egészet.

Lajos: Tényleg nagyon megáldott. A meghittségről volt szó. Azt gondolom, hogy erre vágyik minden ember, bensőséges mély kapcsolatra. Ha ez megvan nekünk Istennel, akkor megvan a képesség, hogy egy másik gyarló emberrel is meglegyen ez a meghittség, ez a bensőséges kapcsolat, és tiszta teljes közösségünk legyen.

Adél mondott egy nagyszerű dolgot. „A szellemi szinten van egyetértés. A természeti szinten vannak viták, nézeteltérések, de a Szent Szellem által, amikor felmegyünk a felső szintre, ott tökéletes az egység, az egyetértés. A keresztény házasságok erről szólnak. Amikor valami gond van, akkor csak ballagjunk fel a felső szintre, és ezt a térdeinken tudjuk megtenni.” Ez nagyon megáldott!

P. Kende: Volt egy csoport tegnap Adán (Szerbia). Nézik ott az Eredményes Élet Találkozók felvételeit, és jött egy meghívás tőlük. Egy csoport meglátogatta őket.

Gyöngyi: Nagyon nagy áldás volt. Ezekre a missziós utakra sokszor önző érdekek indítanak. A legnagyobb áldásunk nekünk van belőle. Van ott egy nagyon drága család, akik meghívták az ismerőseiket. Volt ott tizenegy drága ember, akik „éhesek és szomjasak”. Akkora nagy kiváltság volt jelen lenni, és látni, ahogy Isten szereti őket és szolgál feléjük. Nem tudom, hogy mi nagyszerűbb történhetne az életünkben, mint egy-egy ilyen alkalom!

Adrienn: (Előző nap volt egy találkozó a zenészeknek és énekeseknek.) Tetszett, amit P. Kende mondott az imádatról: Fontos az, hogy bevonjuk Krisztus Testét az imádatba. Személyesen az szólt hozzám, amit a dalokról mondott. Lehet, hogy nagy szavakat használunk a dalokban, de lehet ez távoli. A lényeg az, hogy a kapcsolatom Istennel legyen élő. Sokszor az éneklésben magasztos szavakat használunk, de a szívemben tartozik-e hozzá tartalom? Nekem ez szólt személyesen. Mert csak abban tudom vezetni a gyülekezetet, ami kapcsolatom nekem személyesen van Istennel.

P. Kende

Arra gondolok, hogy megyünk Krisztus Testével, és Isten szolgál felénk. Jézus körül mindig történik valami. Ezért szeretek Krisztus Testével lenni, és ezért gyűlölök mindent, ami elválaszt attól. Ezért nem akarom látni azt, hogy valami távol tartson engem. Amikor az Úrral vagyok, amikor a gyülekezettel vagyok, akkor ebben csoda van. Van vidámság, van öröm, van élet, és van benne imádat is. Dicsőség Istennek ezért!

Igazán ez a gondolat, hogy Jézus körül mindig nagy munka zajlik. Nehémiás azt mondta: nem jöhetek le hozzátok, nem vesztegethetem az időmet veletek, ellenségeim, mert nagy munkában vagyok. Az ő nagy munkája a falépítés volt. Jézus embereket épít, és amikor Vele vagyunk, amikor Krisztus Testével vagyunk, akkor ez történik igazán. Ezért nem akarnék távol lenni Krisztus Testétől.

Ján 6:5 Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?

Vedd észre a kérdést. Mi a kérdés? „Honnan? Hol találhatunk kenyeret?” Jézusnak ez a kérdése. „Mi lehetne a forrás? Mi a forrás, ahonnan jöhetne ez?” Tudjuk ezt. Zsolt 87:7 „Minden forrásom Tebenned van, Istenem. Te vagy az én forrásom.” Ez nagyon-nagyon jelentős része a hitünknek. Adunk, de tudjuk, hogy a forrásunk Őbenne van. Tulajdonképpen ezért adunk, mert tudjuk, hogy a forrásunk Őbenne van.

Ez az üzenet nem az adakozásról, a felajánlásról szól. Mégis ez jelentős dolog az életünkben: „Honnan jöhetne ez? Mi lehetne a forrása?” Azt olvassuk: Minden forrásom Tebenned van, Istenem. 1Móz 21-ben olvasunk Ábrahámról. Azt olvassuk róla, hogy ő kútásó volt, kutakat ásott. Mert tudta, hogy vannak száraz időszakok, és vannak nedves időszakok. „Nem számíthatok arra, hogy mindig lesz eső, hogy mindig lesz elég víz. Kell, hogy ássak kutakat.”

Ami azt jelenti nekünk, hogy kell, hogy legyen mélysége az életemnek. Ami azt jelenti nekünk, kell, hogy mélyre ássunk a hitünkben. Kell keresnem az Urat, kell odaszánnom időt, ahol azt mondom: „Uram, kereslek Téged. Vágyom Rád. Itt ülök az istentiszteleten, és kereslek Téged.” Hallgatom az üzenetet, és a szívemben nem vagyok passzív. Nem foglalom el magam közben mással. Nem vagyok passzív a szívemben, hanem válaszolok az üzenetre, és a szívemben van ámen és figyelem és következtetések, hogy Isten merre vezet. Isten ad nekem dolgokat.

Miért csinálom ezt? Mert tudom, hogy nem lesz mindig úgy az életemben, hogy elég eső lesz arra, hogy ne szomjazzam. Lesznek száraz idők, amikor elő kell vennem majd a jegyzeteimet, ahol elő kell vennem egy régebbi üzenetet, amit hallottam, ahol bele kell néznem az összevissza firkált Bibliámba, és azt kell mondanom: tényleg és tényleg és tényleg! Ez kavarja fel a szívem. Az a víz lesz nekem elég, amit Isten korábban adott. Ehhez azonban kell, hogy ássak kutakat.

Úgy hiszem, hogy sok keresztény nem tudja: Istenben lehet minden forrásom. Hanem vegyesen gyűjtögeti ezeket, innen is, onnan is. Ha az istentiszteleteknek az a következménye, hogy tőlem függ a hited, ha az istentiszteletek következménye az, hogy bármelyikünktől függ a hited, akkor félreértetted az istentiszteletek célját. Ha a bibliaolvasásodnak az az eredménye, hogy máshova fordulsz, például kommentárokon múlik a hited, akkor nem érte el a célját. Ennek az a célja, hogy megtaláld, hogy Isten a forrásod. Az istentiszteleteknek ez a célja, hogy megtaláld, hogy az Úr a te forrásod. Minden forrásunk Őbenne van, Zsolt 87:7.

Minden forrásunk Őbenne van. Akkor van ujjongás az életünkben, van tánc az életünkben, van dicsőség az életünkben. Mert a házastársam cserben fog hagyni, biztosan. A szüleid, a gyerekeid, a barátaid, a testvérek a gyülekezetben – csalódást fogunk okozni egymásnak. Akkor otthagynám a hitem? Ha otthagyom a hitem emiatt, akkor rossz helyre alapoztam.

Itt azt mondja igazából: „Honnan vegyünk ennyi kenyeret? Mi a forrás? Hadd tanítsalak benneteket az egyetlen igaz forrásra, ami Isten.” Ő a forrásunk.

Róm 4:12 Ábrahám a mi hitünk atyja. Arra tanít minket ez a vers, hogy ha nem is vagyunk zsidók, azért ő a mi atyánk. Nem vér szerint, hanem hit szerint. Ez a fontosabb része Ábrahámnak: az ő hite. Azt mondja ott, hogy kövessük az ő lépteit. Járjunk abban. Járjunk az ő lépteiben! Ő hogyan járt? Kutakat ásott, és találkozott Istennel. Legyünk kútásó keresztények, akik megtalálják a forrást.

Ján 6:7 Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.

„Fülöp! Várj! Jézus nem azt kérdezte, hogy mennyi, hanem azt: Honnan?” Nem azt kérdezte: Mennyibe kerülne? Hanem azt kérdezte: Honnan? Miért ezt kérdezte Jézus?

Ján 6:6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

Ő már tudta, hogy mit fog csinálni. Őneki már megvolt a terve. Ez a jó hír az életünkben, hogy Őneki már megvan a terve. Őneki már megvan a célja, már tudja, hogy hova tart a dolog. Van egy ilyen félmosoly a dologban, hogy Jézus azt mondja: Honnan lehetne venni ennyit? Viszont Ő már tudja, hogy mit fog csinálni. Neki már megvan a válasza, és tudja, hogy meglesz a válasz.

Isten nem mondja el nekünk, hogyan fog válaszolni, de azt elmondja – Róm 8:28 –, hogy mindent a javunkra fog csinálni; Jer 29:11 olyan véget tervezett nekünk, amire vágynak az emberek. 2Tim 1:12-ben megmondja, hogy Ő meg tudja őrizni azt, amit rábíztunk. Ez az ígéretünk. Nem tudjuk, Isten hogyan fog válaszolni, de azt elmondja nekünk, hogy Neki van terve, van iránya.

Fülöp a rossz választ adja. Azt mondja: kétszáz dénár sem lenne elég, hogy mindenki kapjon valami keveset. Látjuk ezt. Ez a gondolatunk sokszor megvan: Nincs elég pénz! Egy értelemben beszélhetnénk folyton erről a gyülekezetben, mert folyton nincs elég pénze a gyülekezetnek. Nem beszélünk sokat erről. Miért? Azért, mert nem ezzel foglalkozunk.

Persze fontos, és bár lenne több, de Jézusról fogunk beszélni, mert Vele akarunk lenni. Mert Ő körülötte történik mindig valami. Ahol valami értékes történik, ahol valami drága történik, én Vele akarok lenni. Úgyhogy erről beszélek. Aztán megvan a bizalmam, hogy lesz gondoskodás a kellő időben. Így akarunk gondolkodni.

Ján 6:9 (András:)Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?

Vedd észre, hogy András és Fülöp, mindketten a picire néztek. Arra néztek, hogy mennyire kevés. „Kevés az öt kenyér és a két hal. Kevés! Kétszáz dénár sem lenne elég egy kevésre.” Mindketten a kicsit nézték. Ez az, ahogy mi is nézzük. Mi is azt vesszük észre, hogy hol van a lehetetlen. Mi is azt vesszük észre, hogy hol vagyunk elégtelenek. Mi is azt vesszük észre, hogy mire nincs elegünk.

Olyan könnyű ezt mondani, nem? „Mi lenne, ha lenne szolgálatunk itt és itt? De nincs elég pénzünk! De nincs elég emberünk!” – és sorolhatnánk, hogy mi nem elég. Igen, egy értelemben jogos, értem, de nem ez a kérdés igazán. Hanem az a kérdés, hogy Isten akarata-e. Ha Isten akarata, akkor persze, hogy menjünk.

Amikor valaki felkér egy szolgálatra, azt mondja: „Gyere velem! Gyere velem missziós útra.” Vagy: Gyere, hangosíts velünk. Vagy: Gyere, vetíts velünk! Vagy: Gyere, legyél segítő! Mindig szükségünk van segítőkre. Ha nem tudod, hogy mit csinálj, kérlek, legyél segítő, segíts az istentiszteleteken. Ha valaki hív téged, akkor olyan könnyű látni a területet, ahol ez nem megy, ahol túl kicsi vagy, ahol túl kevés vagy, ahol azt mondanád: „Én nem tudok eléggé angolul. Én nem tudok fordítani. Én nem vagyok kedves lenni mindenkivel, leüvölteném az első ember fejét.” Van tanulnivalód, rendben van. Ez a legjobb hely a növekedésre ezen a területen.

A gondolat az, hogy könnyen nézek a picire, az elégtelenre, a szűk keresztmetszetre, könnyen nézem azt, hogy hol szorulhatnak meg a dolgok, és aztán nem tud továbbmenni az egész. Isten azonban azt mondja: Ez csak eltereli a figyelmed a lényegről! Mert a lényeg az Isten, Akinél minden lehetséges. Nem azt mondja: Akinél némely dolgok lehetségesek. Hanem: Minden lehetséges! Nem az a kérdés, hogy lehetséges-e, csak az a kérdés, hogy Isten akarata-e. Ez az egyetlen kérdés.

Ján 6:10 Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

Isten azt mondta: Üljetek le! Miért? „Ez nem a ti munkátok. Nézzétek, hogy Én mit csinálok. Nézzétek, hogy Én mit teszek.” Ez a csoda az életünkben. Olyan sokszor látjuk ezt, hogy Isten azt mondja: „Ülj le! Hadd dolgozzam Én! Hadd végezzem el Én a munkát. Nekem megvan a tervem.”

2Móz 14:13-ban mielőtt szétválasztotta a Vörös-tengert, Isten azt mondta: „Csak álljatok ide, és nézzétek Isten szabadítását. Csak álljatok félre és nézzétek. Nincs dolgotok!” Isten nem azt mondta: „Izrael! Mély lélegzet! Aztán fújjatok a tengerre és szétválik.” Nem! Hanem: „Én választom szét, ti csak álljatok félre és nézzétek. Eljöttetek Velem ide, és nézzétek, ahogy Én megszabadítalak titeket!”

Ez nagyon-nagyon jelentős nekünk. Mert sok ilyen terület van. Például az üdvösség kérdése. Mekkora részem van az üdvösségben? A válasz az, hogy nincs részem. Ez Krisztus munkája a kereszten. Miért? Mert Zsolt 55:16,18 Isten az, Aki megszabadít. Én az Ő szabadításában bízom. Ézs 38:20 Isten az, Aki megszabadít. Ez nem az én munkám, Péld 20:22. Ez nem az én munkám, ez Isten munkája. Én hiszek, én Jézusra bízom magam, ez az én döntésem, de a munka az Övé. Isten azt mondja: „Ülj le, és nézd, ahogy megszabadítalak. Ülj le, és nézd meg, ahogy Én elvégzem a munkát érted.” Nagyon sokszor a hitünkben így van.

Emlékszem – emlegettük a házas alkalmon, úgyhogy eszembe jutott –, amikor eljött az ideje, hogy a fiamat a bababölcsibe bevigyük az istentiszteletek alatt. Éppen olyan szülők vagyunk, mint bárki más: „Jaj, meg fog halni ott! Jaj, egy életre megsebződik, ha otthagyjuk. Azt fogja hinni, hogy sosem jövünk vissza érte. Le fog maradni a fejlődésben…” – szokásos elsőgyermekes szülői aggodalmak. A sokadik után valószínűleg már könnyebb a dolog.

P. Brian azt mondta: „Csak bízzatok! Hagyjátok ott! Néhány percet sír, aztán abbahagyja. Az a sírás csak nektek szól. Azzal csak titeket akar manipulálni.” „A mi fiúnk? Sose! Ő nem ilyen.” Ott álltunk, sírtunk az ajtón kívül, a fiam az ajtón belül, és pár perc múlva tényleg elhallgatott. Aztán nyugi volt. Mi beültünk az istentiszteletre, és azt mondtuk: Mennyire jó együtt hallgatni az üzenetet! Persze ez pici dolog.

Miért mondom mégis? Mert lehet nagyon áldott dolog az életemben, ami megfoszt engem a közösségtől, az üzenettől, a gyülekezettől, az istentisztelettől, attól, hogy lássam, hogy közel legyek, hogy halljam, hogy felfrissüljek. Egy áldott dolog is megfoszthat engem ettől a nagyszerű dologtól. Isten azt mondja: Üljetek le!

Ján 6:11a Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, (!)

Mennyi kenyér volt? Csak egy pici. Elég volt? Nem! Nem volt elég, de Jézus hálát adott. Itt egy fontos dolog az életünkben. Sokszor beszélünk a háláról. Tudjunk hálásnak lenni! Adjunk hálát a kicsi dolgokért is! Lehet, hogy van egy kicsi áldás az életemben, tudjak hálát adni érte.

Amiről az előző üzenetben is szó volt, és P. Atti is beszélt róla az előbb, hallhatom ezt úgy: Ez a parancs, és „Igen, Uram. Köszönöm ezt. Köszönöm azt… Igenis, Uram. Engedelmeskedem, és hálát adok.” Nem! Krisztus hív minket. „Ismerd meg az Én szívem, és tudj hálát adni Velem.”

Mikor tudok hálát adni a kicsi dolgokért is? Akkor, amikor a forrásom a megfelelő helyen van. Ha forrásom a pénz, és az éppen nincs, akkor nem tudok hálát adni például azért, hogy van egy barátom, vagy azért, hogy van gyülekezetem, vagy azért, hogy van üdvösségem. Mert a forrásom a pénzem. Vagy tegyük fel, hogy a forrásom a barátom, és összeveszünk, vagy megbántódik rám, mert megbántom őt. Aztán úgy tűnik, hogy vége a barátságunknak, és azt mondom: Nincs miért hálát adnom! Miért mondom? Azért, mert ő volt a forrásom. Közben egészséges vagyok, lenne miért hálát adnom. Közben szabad országban élek. Közben van Bibliám! Van miért hálát adnom. „Nem! Nincs miért hálát adnom.” Mert a forrásom a barátom, a barátságom és a kapcsolataim.

Lehet ez a házasságom, vagy az, hogy én vagyok a legokosabb a helyiségben. Vagy lehet ez az elfogadottság, az, hogy mindenki elfogad engem. Lehet ez is a forrásom. Ha megszűnik a dolog, akkor nincs miért hálát adnom. Ám Jézus, Neki a megfelelő forrása volt. Úgyhogy hálás volt a kicsiért, hálás volt azért, ami nem volt elég. Ezt látjuk később:

Ján 6:12b Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!

Miért mondta ezt? Kellett az valamire? Nem olvasunk utána erről. Nem olvasunk utána arról, hogy mit csináltak azokkal a darabokkal. Nem tudjuk. Jézus azonban tényleg hálás volt a kicsi darabokért. Hálás volt azért. Jelentősek voltak az Ő számára. Annyira dicsőséges ez!

P. Kiss Lacira gondolok, aki minden vasárnap délelőtt a gyerekekkel van, és tanítja őket. Emlékszem, hogy mekkora hatása volt a fiam életére, amikor tanította őt a vasárnapi iskolában. Biztos vagyok abban, hogy a többi gyerekre is. Miért? Mennyi pénzt kap ezért P. Kiss Laci? Éppen annyit, amennyit a tolmács a fordításért, vagy kétszer annyit, és az is ugyanannyi. 🙂 Mert nem erről szól.

Miről szól? Arról, hogy fontosak nekünk a kicsik is. A kicsi gyerekek, a kicsi darabok, a kicsi idők, a kicsi telefonhívások, a kicsi közösségek, a kicsi imák együtt, a kicsi bátorítás. Nem úgy nézünk rá: „Igen, Uram! Köszönöm Neked ezt az embert. Engedelmes vagyok. Tudom, hogy hálát kell adnom, úgyhogy köszönöm.” Hanem úgy vagyok ezzel: „Lenyűgöző. Itt van annak ellenére, hogy hányszor megbántottam, hányszor hoztam kellemetlen helyzetbe, hányszor mutogattam rá, hányszor beszéltem róla, pedig megkérte, hogy ne tegyem. Ezeknek ellenére itt van.”

Miért? Hálás vagyok, mert az Úré. Mert ez az Ő munkája, ez Róla szól. Mindannyian így vagyunk. Ezért vagyunk hálásak egymásért, mert tudjuk, hogy ez az Úr munkája. Tudjuk, hogy ez Jézus, amint dolgozik. Olyan hálásak vagyunk Neki ezért, dicsőség Neki ezért. Arra gondolok, hogy van az a kicsi, amit odaadunk.

Mi a gyülekezet? (Nagyon forrong ez a szívemben, újra és újra beszélni akarok erről.) Egy értelemben a gyülekezet, mi olyanok vagyunk, mint a srác az öt kenyérrel, és a két hallal. Úgy vagyunk, mint ő. Nincs elegünk, de odahozzuk Jézushoz. Odaadjuk Jézusnak, és azt mondjuk: Uram, mit akarsz csinálni ezzel? Így vagyunk a gyülekezetben.

Aztán egy másik értelemben olyanok vagyunk, mint a tanítványok, mint András, aki odahozza az öt kenyeret Jézushoz. Aztán Jézus ránk bízza, hogy osszuk szét. Jövünk Jézushoz, és imádkozunk valakiért: „Uram, kérlek, ha valamiben biztos vagyok, akkor ez az, hogy a Te akaratod az, hogy ez az ember megtérjen. Tudom, hogy így van. Tudom, hogy ez a vágyad. Úgyhogy kérlek, adj neki megtérést. Imádkozom érte.” Aztán imádkozom érte, és kérem az Urat. Ez Isten munkája. Mert tudom, hogy az akarata az, hogy minden ember megtérésre jusson, 2Pét 3:9. Aztán Isten azt mondja:

–          Hadd, adjam a szívedbe a vágyat, és elküldelek téged. Beszélj azzal az emberrel, vagy egy másikkal, vagy egy harmadikkal… beszélj az üdvösségről. A te szívedbe adom.

–          Uram! Nekem csak öt kenyerem van meg két halam, és nem elég.

–          Igen, de Én adok neked egy egész kosárral. Menj és beszélj és szolgálj, és adok valamit a szívedbe.

Ez az, amit teszünk. Ezért vannak szolgálataink mindenütt. Sok helyen, sokféleképpen. Miért? Mert Jézus ad nekünk. Többet, mint amit Hozzá viszünk. Ilyen a gyülekezet. Hozzuk a kicsit, és Isten visszaad nekünk, és mi adjuk másoknak. Ha valaki kívülről nézi a gyülekezetet, akkor úgy tűnhet: „Honnan van ennyitek? Miért vagytok ennyire gazdagok?” Mi azt mondanánk: „Ó, ha tudnád! Ha tudnád, mennyire szegénynek érezzük magunkat. Ha tudnád, hogy mennyire belefutunk a korlátainkba!”

Hányszor látjuk azt a szűk keresztmetszetet? Hányszor ismerjük felé, hogy nem elég, amit tudunk tenni? Nem mi vagyunk Jézus. Nem mi vagyunk a forrás, de van egy forrásunk, és az Úr az. Ezért van missziónk, ezért vannak szolgálataink. Ezért van Ezüst klubunk, ahol szolgálunk az idősek felé. Ezért van evangelizációnk, ahol szolgálunk az elveszettek felé. Ezért van a gyülekezetnek az összes munkája. Sokszor nem tudjuk, hova vezet az a munka, amit elkezdünk.

Van erről egy történet. Egy kislány Philadelphiában élt rövid életet talán száz évvel ezelőtt. Gyerekként halt meg. Ült egy vasárnapi iskolás alkalmon. Zsúfolt volt a helyiség. A pásztor, aki szolgált feléjük, azt mondta: Egy nap Isten adni fog nekünk egy épületet, ahol nem lesz ilyen zsúfoltság, hanem lesz elég helyünk.

Aztán a kislány, mielőtt meghalt, ötvenhét centet hagyott az új gyülekezeti épület építésére. Aztán ez volt a magja annak, hogy sokan kezdtek adni, amikor hallották ezt a történetet. Aztán tudtak venni egy épületet. Philadelphiában ma ott van egy baptista gyülekezet, van ott egy templom, egyetem, kórház ugyanebből elindulva.

Nem tudhatod, hogy az öt kenyér és két hal mit indít el. Az nem a mi részünk. A mi részünk az, hogy odavigyük Jézushoz: „Jézus! Ez van a kezemben. Kicsit nevetek rajta, mert annyira kevés.” Tudom, hogy a gyülekezet tele van ajándékokkal. Biztos vagyok benne, hogy vannak ajándékok, amiket nem használunk, mert nem visszük oda Jézushoz, mert kicsit zavarba ejtő odamenni, és nem mondjuk azt kicsit nevetve: Uram, csak ez van. Viszont ha nem viszem oda, akkor sose tudom meg, hogy Isten mire használná.

Hála Istennek azért, hogy sokszor sokan megteszitek, és odaviszitek és használjátok. Köszönöm. Menjünk tovább! Lépjünk tovább! Kérjünk Tőle többet! „Uram, itt van ez a kicsi. Nincs sok, de kérlek, használd. Bármire hívsz engem a helyi gyülekezetben, vagy a misszióban, vagy a családomban, vagy a szomszédjaim között, vagy a tágabb környezetemben, Uram, Te tudod, használj engem! Uram, odaadom ezt a kicsit, és bízom Benned.” Ámen.

Mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy adtál nekünk egy kicsit. Sokszor megakadunk ezen, hogy miért adtál ennyire keveset. Mégis Urunk, Hozzád hozzuk azt, ami a szívünkben van, azt, amit akár félünk megemlíteni is, olyan kicsinek tűnik. Urunk, Neked adjuk, mit akarsz végezni? Végezd a Te munkádat! Jézus, használj bennünket!

Urunk, hisszük, hogy vannak imák, amik elhangozhatnának, és gyógyulás lenne és növekedés és áttörés és megtérés, de nem mondjuk el azokat az imákat, mert hitetlenek vagyunk. Urunk, Istenünk, szeretnénk Veled járni imában, közelebb húzódni Hozzád, kérni, kérni… Sokszor azért nincs nekünk, mert nem kérünk. Istenünk, kérjük, taníts minket, vonj minket, hívj minket.

Urunk, hisszük, hogy előremehetünk a szolgálatban. Nem lefárasztva magunkat, hanem elhozva Hozzád azt, amink van, és számítva Rád, a forrásra, és bízva abban, hogy Te többet adsz nekünk. Urunk, Istenünk, kérünk Téged, hogy a gyülekezetben hadd lépjünk előre az elhívásunkban, az Igében, az imáinkban, a szolgálatban, a személyes életünkben, az Utánad való éhségünkben. Ó, Istenünk, kérünk Téged, írd ezt az üzenetet a szívünkbe!

Ámen.

Kategória: Egyéb