Az elrejtett kicsi király

2017 április 23. vasárnap  16:30

Általában a trónbitorlás úgy történik, hogy valaki letaszítja az igazi királyt, aztán felül a trónjára. Az is megesik a királyságokban, hogy a trón lehetséges várományosai harcolnak, és ölik egymást. Úgy volt szokásban, hogy ha valaki a trónra ült, akkor az első dolga az volt, hogy gyorsan kivégeztette az összes rokonát, aki lehetségesen még trónra kerülhetett volna. 2Kir 11-ben kicsit mást látunk. Van itt egy megdöbbentően gonosz asszony. Nagyon rosszul kezdődik ez a történt, de aztán a vége jó.

2Kir 11:1 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt, fogta magát, és a királyi család minden ivadékát megölette.

Ez itt azt jelenti, hogy amikor a király meghalt, a király anyja fellépett, és megölette az összes unokáját, mindenkit, aki trónra kerülhetett volna. Ez az asszony nyilvánvalóan gonosz volt. Ez eléggé egyértelmű nekünk, de neki nem volt az. Valamiért ő úgy gondolta, hogy az, amit csinál, rendjén van. Tulajdonképpen, amikor később hozták az igazi királyt, akkor azt kiabálja: „Árulás! Árulás!” Mintha nem ő lenne az áruló. Ahogy látjuk itt, ő annyira meg van győződve, hogy ennek így kell lennie, neki igazi van, ott a helye. Nem tudom, hogyan győzte meg magát, de azt olvassuk:

Péld 30:20 Ilyen a parázna asszony útja: eszik, azután megtörli száját, és azt mondja: „Nem tettem semmi rosszat.”

Könnyen gondolkodnak így emberek. Megmagyarázzák maguknak. Nem tudom, ő hogyan magyarázta meg magának, lehet, hogy azt mondta: Én jobban is tudom csinálni ezt. Ez az, amit minden irányító és manipuláló ember mond magának. „Nehogy már te hozd meg a döntéseidet! Majd én meghozom helyetted, én jobban értek ehhez.” A büszkeségünk azt mondja nekünk: „Én jobban tudnám csinálni. Én jobban tudnám élni az ő életét. Én jobb miniszterelnök lennék. Én jobban tudnék bankigazgató lenni.” A büszkeségünk ezt mondja nekünk. Igazából csak másféle hibákat követnénk el, mint az az ember, aki abban a pozícióban van.

Aztán lehet, hogy azt mondta magának: „Én megérdemlem ezt. Nekem jár ez. Végig kellett néznem, ahogy uralkodott a fiam. Most én jövök. Nekem jár ez!” Arra gondolok, hogy ez a mi társadalmaink nagy ostobasága: Te megérdemled ezt. „Te megérdemled, hogy ki legyen gördítve eléd a piros szőnyeg. / Te megérdemled a magas fizetést.” Annak, aki színpadra áll: Te megérdemled, hogy megtapsoljanak téged. Ha nem kapja meg: „Ki a hibás ezért? Ki rabolt meg engem?” Így gondolkodunk könnyen, hogy „megérdemlem”.

Azt hiszem, ez az egyik ok, amiért a Biblia nem közkedvelt könyv. Mert a Biblia elmondja a fájdalmas igazságot, hogy nem érdemlek semmit, és te sem. 1Kor 4:7 Mid van, amit nem kaptál volna? Őszintén, mid van, amit ne úgy adtak volna neked? „Mindent úgy kaptál.” – sokan ezt nem szeretik hallani. Ez nem egy kedvelt üzenet. Nyilván! Mert nem akarom úgy érezni, hogy ki vagyok szolgáltatva. Nem akarom így érezni magam. Viszont igaz, és ráadásul, ha megragadom ezt, az nagyon egészséges a lelkemnek.

Nem gondoljuk, hogy így van, mégis nagyon jót tesz nekünk, amikor ezt felismerjük: Én nem érdemlek semmit. Az, hogy valaki segít nekem a prédikáció fordításában, az egy ajándék. A dalok, amiket hallottunk, azt nem érdemlem. A gyerekemet, a házastársamat, aki van, a gyülekezetemet nem érdemlem. Ez mind ajándék nekem. Az, hogy ma süt a Nap, az ajándék nekem. Amikor az ember felismeri ezt…

Gondolj bele! Az az asszony, Ataljá miért volt olyan beteg a fejében? Az egyik válasz az, hogy ő úgy gondolta, megérdemli ezt. Ha megérdemlem, akkor nincs miért hálásnak lennem. És ha nincs miért hálásnak lennem, akkor hol az öröm az életemben? Ez az, amit csak úgy találunk meg, ha elfogadjuk ezt: Én nem érdemlem meg, hanem úgy kaptam ajándék mindent, ami jó az életemben. Ez csodálatos. Amikor elfogadod ezt az igazságot, akkor igazából mindenért tudsz hálát adni. Ez annyira egészséges! Viszont csak akkor történik meg, ha Istennel gondolkodunk.

2Kir 11:2 De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és dajkájával együtt elrejtette a hálószobában. Elrejtették őt Ataljá elől, és így nem ölték meg.

Ez az asszony nem egyenes vérvonal. Nem az ő leszármazottja volt ez gyermek, hanem a testvére gyermeke volt. Ha jól értem, akkor úgy van, hogy ha ő szül egy gyereket, az csak akkor uralkodhatott volna, ha ez a gyerek nem él. Tehát ha ennek az asszonynak, aki megmentette a gyermeket, lett volna fia, az csak akkor ülhetett volna trónra, ha ez a gyerek, akit megmentett, meghal. Így a megmenekülés egészen meglepő helyről jött.

Ez az asszony más. Annyira más, mint a másik! Miért? Azért, mert értékel valamit, értékel valakit magán túl. Úgy értem, gondolj bele, itt ez a rettenetes öldöklés, ölik a gyermekeket, és az egész közepén látunk valamit, ami gyönyörű, ami értékes, látunk egy áldozatvállalást. Úgy értem, ez az asszony nem volt veszélyben, rá nem leselkedett veszély, de veszélybe sodorta magát azért, hogy megmentsen valakit.

Péld 24:11-12 Mentsd meg azokat, akiket a halálra visznek, és tartsd vissza azokat, akik a vesztőhelyre tántorognak. Ha azt mondanád: „Íme, nem tudtunk erről”, aki a szíveket vizsgálja, az ismer, és aki a lelkedet őrzi, tudja, és megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

Mindig ez a vers jut eszembe, amikor ezt a részt olvasom. Könnyű azt mondani: „Nem tudtam! Nem az én dolgom! Nem az én bajom! Miért kéne nekem törődni ezzel? Mentse meg, akinek ez a dolga! Biztos van valaki, akinek ez a dolga.” Ez az asszony nem így gondolkodott, hanem ránézett a helyzetre, a problémára, a veszélyre, és azt mondta: „Bizonyára azért látom ezt, hogy tegyek valamit. Bizonyára azért vagyok itt, hogy segítsek. Bizonyára azért vagyok itt, hogy mentsek.” Mennyire nagyszerű, ha valaki így gondolkodik, akinek ez a szíve! Aki nem azt kérdezi: Miért?; hanem azt mondja: „Miért ne? Miért ne menteném meg? Hogyan élnék, hogyan járnék, hogyan menne az életem, ha tudom, hogy megmenthettem volna ezt a gyermeket, és nem tettem meg?” Ez az, amit itt látunk.

Ez az, ami szépséget ad az ember életének. Megvan ez a hazugság: „Rólad szól az egész. Szolgáld magadat! Ettől az életed majd nagyszerű lesz.” Nem! Hívők sokan ezt találták a történelem során: Ha Istennel gondolkodsz – ez az Igéből jön –, ha Vele kezded látni a dolgokat, az embereket, a helyzeteket, akkor kezdesz értéket látni ott, ahol addig nem láttál, elkezdesz értékesnek látni másokat, kezdesz szépséget látni ott, ahol addig nem láttad, és elkezdesz szolgálni másokat, és az életed áldás lesz. Ilyen volt ez az asszony. Áldás volt, életadó volt. Ez nem az ő gyereke volt, de ez a gyermek neki köszönhette az életét.

Ez neked is megvan, te is lehetsz életadó. Jézus azt mondta: „Vegyetek Tőlem! Igyatok! Ez a víz forrást hoz létre bennetek, és aztán másoknak adtok életet.”; Ján 7:38. Erre hív minket Isten.

Mi volt a nagy különbség a két asszony között? Ez az asszony szeretett, nagyra értékelt. Ez az asszony látta az értékest magán túl. Igazán arra gondolok – hiszen most volt Húsvét –, hogy Jézus ezt tette. Rád nézett, és azt mondta: Értékes. Nem tudom, te milyen istent akarsz magadnak – van, aki Buddhát akarja követni, van, aki Mohamedet, van, aki a pénzét, van, aki a sikert… –, én viszont hálás vagyok, hogy megtaláltam Istent. Ez Jézus, Aki azt mondta: „Én odaadom Magam értetek. Mert nem ti szolgáltok Engem, hanem Én szolgállak titeket.”

Ez a különbség a két asszony között. Ez a különbség a gyilkos és a megmentő között. Ez a különbség az áldás és az átok között. Ez az, ami különbözővé tette őket. Jézus ezt tette érted. Ő azt mondta: A te bűneid téged pokolra ítélnének, de ha Én meghalok a te bűneidért, akkor Én fel is támadok, és örökké élek, és te is élhetsz Velem. Ez az evangélium. Ha Benne hiszel, és az Ő munkájában a kereszten, akkor Ő örök életet ad neked, mert Ő az életadó.

2Kir 11:3 Jóás vele együtt rejtve maradt az ÚR házában hat esztendeig. …

Ez a döntés, amit egy ember csak Krisztus szívével tud meghozni. Amiről olvasunk az Újszövetségben. Hívőkként ez a miénk. Ef 4:2 teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, viseljétek el egymást szeretetben; Fil 2:3 semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál. Van-e szeretet közöttünk? Ezekben a versekben azt mondja: Legyen ez közöttetek!

Viszont meglehet ez a félelmem: Ha ezt csinálom, ha tényleg így élem az életem, hogy másokat magam elé teszek, hogy tisztelek másokat, sőt előremegyek a tiszteletadásban, akkor annyira magamra maradok. Ez nem igaz! Csak megemlítem, hogy időnként emberek azt mondják: Annyira magányos vagyok! Általában az a válaszunk: Menj, és barátkozz! Bonyolult? „Menj, és legyél a barátja valakinek! Csak legyél te a barátja valakinek, és aztán lesznek barátaid.” Amikor egy hívő úgy érzi: Miért nem szolgál engem senki?; akkor lehet, hogy itt az idő, hogy szolgáljon valakit, és aztán azt találja, hogy nincs egyedül.

Ez az asszony, aki megmentette a gyermeket, ő volt az egyetlen, aki ezt megtette. Hat évig a gyerek el volt rejtve az Úr házában. Nem volt egyedül ez az asszony. A főpap nyilván mellette állt, különben a gyerek nem lehetett volna elrejtve a templomban. Ha jól emlékszem, a főpap volt a férje. Még jó, hogy mellette állt! A papok tartották a szájukat, még a léviták is, akik ott segédkeztek a templom körül. Nem árulták el.

Sokszor van ilyen félelemünk: Ha megyek ezen az úton Istennel, akkor biztosan magányos leszek. Nem! Amikor Dávid vitte a frigyládát Jeruzsálembe, akkor nagy sokaság követte, és örvendeztek. 2Móz 15-ben azt látjuk, hogy amikor Mirjám énekelt, akkor sokan követték őt az énekben. Zsolt 68:11(12) Az Úr ad valamit, és aztán sokan viszik a hírt. Ebben bátorítalak, hogy képviseld Krisztust, és aztán azt fogod találni, hogy sokan mennek még azon az úton, nem leszel egyedül.

2Kir 11:3 … Az országban pedig Ataljá uralkodott.

A kicsi király el van rejtve, de közben a trónbitorló uralkodik. Nincs minden rendben. A királyság még mindig a gonosz királynő uralma alatt van. Még mindig úgy hívják, hogy királynő, még mindig ő rendezi a bálokat, még mindig szépen öltözködik, még mindig ő mondja ki a végső szót némely peres ügyben. Úgy tűnik, az egész róla szól, minden az övé, ő győzött.

A Bibliában sokszor látjuk ezt történni. Az emberi történelemben sokszor volt ez így. Az Ószövetségben sokszor Isten népe annyira megvetett, annyira kicsi, annyira gyenge, annyira nevetséges, annyira sajnálatra méltó igazából, ugyanakkor ebben a népben ott van a Messiás ígérete. Aztán eljött közülük Krisztus. Amikor Dávid menekült Saul király elől mindenfelé az országban, és mindenféle dolog, minden szörnyűség megtörtént vele, és rettenetesen nézett ki a helyzet, úgy nézett ki, hogy Saulé minden, ugyanakkor Dávid védte az országot az ellenségtől. Dávid volt az igaz uralkodó. Egyszer ez nyilvánvalóvá vált.

Jézust megfeszítették a kereszten, aztán annyira nagyszerű üdvösséget szerzett nekünk ezzel! Győzelme volt abban, amit mi vereségnek néztünk. A gyülekezet nem tökéletes, de ugyanakkor egy szellemi otthon, amit Istentől kaptunk. Olyan sokszor látjuk ezt a képet!

Ataljá uralkodik, és ez nincs rendben. Értjük ezt a képet, ismerjük ezt a képet, de van reményünk. Mert amíg az a gyermek el van rejtve a templomban, addig minden rendben van igazából. Persze, nincs minden rendben, mert ki tudja, mit csinál Ataljá. Valószínűleg semmi jót, de van remény. Ugyanígy hívőkként megvan nekünk a Szent Szellem, és Ő jelen van az életünkben. Igen, nem tökéletes, ahogy élek, amit mondok, nem mindig tökéletes, ahogy képviselem. Bár az lenne, de nem! Jak 3:2 mindnyájan sokféleképpen botlunk. Ez a valósága az életünknek, de van reményünk, hogy a Szent Szellem ott van az életünkben. Igen, nincs minden rendben, de van reményünk.

2Kir 11:4 A hetedik esztendőben …

Ez a nehéz: várni. Esetleg sokáig. Róm 8:25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk. Reményre van szükségem ahhoz, hogy türelmem legyen. Ez az, ami kell nekünk. Tudni azt, hogy ott van Isten valósága az életünkben. Rendben van a várakozás. Bár ne lenne olyan hosszú! A szívemben azt kívánom: Uram, gyere! Róm 8:23 mi is, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását. Erre várunk, hogy egy nap találkozzunk az Úrral. 1Ján 3:2 amikor találkozunk Vele, akkor olyanok leszünk, mint Ő. Ez elképesztő gondolat. „Várhatunk, Uram, de már alig várjuk! Gyere, Uram!” Jönni fog!

2Kir 11:4 … azonban Jójádá elküldött, és magához hívatta a palotaőrök és a testőrök századparancsnokait, bevitte őket magával az ÚR házába, szövetséget kötött velük, megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit.

Ez a hetedik év. Bevitte őket, és megmutatta nekik a gyermeket. Mi történik? Amíg ki nem derül, hogy a király fia él, addig mindenki beáll a sorba, mindenki csinálja, amit kell, mindenki viselkedik, ahogy kell. Ha viszont van alternatíva, akkor kiderül, hogy nekik is elegük van a gonosz királynőből. Elegük van, csak nem tudják, hogy van alternatíva.

Igazán ezért vagyunk itt, hogy elmondjuk ezt, és erre emlékeztetjük magunkat, ebben frissítjük fel a szívünket: van alternatíva. Járhatok Jézussal. Ez nem mese. Igen, sokan így élünk, és normális életünk van többé-kevésbé, és itt élünk, ebben a világban. Ez nagyszerű, és csodálatos. Lehet választani! Választhatod. Mondhatod: „Köszönöm. Elegem van az átokból, és abból, hogy én vagyok fontos. Szeretnék áldást kapni, és szeretnék áldás lenni.” Ez az, amire Isten hív minket.

Mit gondolsz, miért fordulnak annyian ezotériához, okkulthoz Magyarországon? Miért van annyi jógastúdió, tenyérjós, stb., ami errefelé vezet? Azért, mert az embereknek elegük van. Nem tudják megfogalmazni, de többre vágynak. Szeretnének többet. Nem csak annyit: „Keményen dolgozom, lesz pénzem, megveszem a legújabb cuccot, veszek egy nagyobb házat, aztán még keményebben dolgozom, és újabb ugyanilyen kör. Aztán így tovább az egész életemen át.”

Tegnap bibliatanulmányon beszélgettünk erről néhányan, hogy ma annyival könnyebb beszélgetni az utcán az emberekkel Istenről, mint öt-hat évvel ezelőtt. Az embereknek elegük van. Nem tudják, hol a válasz. Nem tudják, hogy van alternatíva, de van. Amikor megmutatod nekik a Fiút, Jézus Krisztust, akkor az csodálatos.

Aztán azt látjuk, hogy a parancsnokok, a katonák egyetértenek, és azt mondják: Igen, tegyük őt királlyá!

2Kir 11:12 Ekkor kivezette Jójádá a királyfit, fejére tette a koronát, kezébe adta a bizonyságot, és királlyá tették és felkenték őt. Kezükkel tapsoltak, és ezt kiáltották: Éljen a király!

Ez az, ahol Ataljá az kiabálja: „Árulás! Árulás!”; de senki nem figyel rá. Mert ekkor neki már nincs szava. Mit látunk ebben a versben? Az egyik az, hogy mit adtak a királyfi kezébe. Ez volt a hagyomány. Odaadták nekik a törvény könyvét, az Írásokat, és azt mondták, hogy ez által fog uralkodni. Fejére tették a koronát, tekintélyt adtak neki. Odaadták neki az Igét, tekintélyt adtak neki, és még egy: nyilvánossá tették ezt az egészet. Azt mondták: „Él a király! Él a király! Nem tudták megölni a királyt. A király él! Ataljá nem tudta megölni. Él a király! Ez Isten akarata. Ő a királyunk.”

Ez a kijelentés az, amit teszünk együtt mi, hívők. Azt mondjuk: Él a Király. Jézus él. Ő a Király az életünkben. Neki adunk tekintélyt. Nála van Isten Igéje, és adja nekünk. Ez az, amire szükségünk van.

Igazán az az egyszerű gondolat, hogy ez az egész nem történt volna meg, ha nem lett volna ott a másik asszony, aki azt mondta: „Nem! Ez értékes. Ez az élet értékes. Ez a gyermek drága. Ez a királyság nagyobb, mint én vagyok.” Ha nem tudom ezt mondani az életemben, ha nem tudok így gondolkodni, akkor szükségem van Isten szívére, és szükségem van arra, hogy tanuljam, mit jelent Istennel gondolkodni. Ez mindnyájunknak lehetséges. Nincs túl öreg, nincs túl fiatal, nincs túl szegény, túl gazdag, túl művelt, túl képzetlen … nincs senki, aki ne járhatna ezen az úton.

Minap meglátogattuk N. Sándort, eltörte a csípőjét januárban. Idős már, úgyhogy azt mondják, nem fog tudni menni járókeret nélkül. Amikor beszélgetünk vele, akkor ez van a szívében, hogy ő áldás akar lenni, ő ezt az életet akarja. Szinte teljesen ágyhoz van kötve, csak kicsit tud kimenni, kicsit tud járkálni, de ez van a szívében.

És nekünk is. Ez az, ahogy megyünk a nyárba. Ez az, ahogy gondolkodunk az előttünk álló időkről. Ez az, ahogy szeretnénk élni igazából. Mert ki az, aki azt mondaná: „Én nem akarok áldás lenni senkinek. Isten ments!”? Ha mégis így lenne, akkor van egy nagyszerű választásunk: Jézussal áldás lehet az életed.

Ámen.

Kategória: Egyéb