Az életünk három keresése & A helyreállítás szolgálatának öröme (Maradandó öröm 3)

2013 november 17. vasárnap  18:00

P. Bendegúz

Jób 1:7 Sátán át- meg átjárja a Földet. Ezzel foglalatoskodik, keres. 1Pét 5:8 a ti ellenségetek, mint ordító oroszlán, keresi, hogy kit nyelhet el. Úgyhogy, nagyon vigyázzatok! Hogyan keresi? Mint ordító oroszlán; azaz nagyon agresszívan, nagyon aktívan keres téged. Keresi a gyengeségedet, és keres minden lehetőséget, hogy kihasználhassa azt arra, hogy téged elnyeljen, hogy tönkretegye az életedet, hogy kivegyen téged az elhívásodból. Lehet, hogy apró dolgot használ, amit először észre sem veszel, de nagyon távol visz téged, és tönkreteheti az életedet. Ez nem játék! Nem piciny, hanem véresen komoly dolog a te életedben.

Ám nem csak Sátán keres. Hála Istennek!

Luk 19:10 Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Hála Istennek, hogy az Emberfia, Jézus Krisztus azért jött, hogy megtalálja és megtartsa azt, ami elveszett; hogy visszafordítsa az ördög munkáját – ahogy nemrég beszéltünk erről Jóel könyvéből is –, és megmentse azt, aki elveszett. Zsolt 113:6 Ő megalázza Magát, hogy letekintsen a Földre. Miért? Azért, hogy megmentse a porból az embereket. Ez Isten szíve. Hála Istennek, hogy Ő elmegy és megkeresi az elveszetteket.

Nagyon sok hívő van, aki keresi Isten akaratát. Talán… Inkább úgy mondanám: vannak hívők, akik keresik Isten akaratát. Keresik Isten akaratát, de nem keresik Isten szívét. Ha csak keresed Isten akaratát Isten szíve nélkül, akkor ez könnyen törvénykezés lehet az életedben.

Hogyan ismerhetnéd igazán Isten akaratát, ha nem ismered Isten szívét, ha nem ismered azt, hogy mi az, amin Ő gondolkodik, hogy mi az a dolog, ami Őt megindítja? Egy módon könnyű lehet csak megírni egy listát: ez Isten akarata; de keressük Isten szívét, Aki keresi az elveszetteket.

Úgyszintén, Isten a szívében gyűlöli a bűnt. Mondhatnánk azt, hogy Isten akarata az, hogy ne legyen gonoszság az életünkben. Ha ismerem Isten szívét, akkor tudom azt, hogy Ő ránéz egy emberre, és látja a hatását annak a bűnnek, ami bekerült az életébe, megtört az Ő szíve ebben a dologban, szánalommal van az ember iránt, és látja, hogy hova vezetnek a dolgok. Nem csoda, hogy gyűlöli a bűnt!

Úgyhogy, 2Krón 16:9 Isten keres. Keresi azt, aki hűséges Őhozzá, aki ragaszkodik Őhozzá. Mondhatnám azt, hogy keresi azt, aki keresi az Ő szívét. Egy embert, aki keresi!

Az ördög keres, Isten keres, és én is kereshetem Isten szívét. Azért keres, hogy megmutathassa az Ő hatalmát. Zsolt 14:2 keresi azt az embert, aki Őt keresi.

Habár az ördög keres minket, és ez rendkívül komoly dolog, Istennek irgalmas és könyörülő szíve van, amivel Ő keres minket, és hív minket. Hív minket arra, hogy mi is keressük Őt. Keressük az Ő szívét, keressük az Ő teljes tanácsát, hiszen így lehetséges az, hogy megismerjük az Ő szívét. Ez az alkalom is nagy lehetőség számunkra, hogy keressük az Ő jelenlétét, az Ő Igéjét, az Ő szívét.

P. Kende

Sokszor úgy érezzük, hogy az életünk csak taposómalom. Egyik nap olyan, mint a másik, de Isten a mindennapok Istene. Sok dolog történik közöttünk, és örvendezem abban, amikor látok egy testvért, aki hálát ad. Mert tudom, hogy természetszerűleg ez nem lenne, hanem ez szellemi. Vagy növekszik a tartalom valakinek a szívében, az Ige a szívébe kerül, és arra gondolok, hogy ez csoda, mert az valóban Isten munkája az életünkben. Örvendezem ebben, és tényleg csodának tekintem.

Vagy amikor szeretet van közöttünk. Pedig nagyon különbözünk, és mégis megvan ez a szeretet. Ez valóban Isten munkája. Aztán vannak gyógyulások, vannak olyan csodák, amiket nyilvánvalóan csodának látunk és Isten gondoskodása. Istennek van munkája közöttünk. Jó hallani a bizonyságokat, megosztani egymással.

Az élet nem tökéletes, de Isten benne van, és nagyon élvezzük, hogy Vele járhatunk ebben. Zsolt 23:5 aszalt terít nekem az ellenségeim jelenlétében. Van nehézség az életemben, van ellenség, de ugyanakkor velem van az Úr, és van közösségünk, van örömünk, van hálaadásunk, van szeretetünk. Hála Istennek ezért!

Sokat beszéltünk az örömről az elmúlt hetekben.

Emlékszem, az egyik léleknyerésen hangzott el ez a kérdés: „Mikor örültél felszabadultan utoljára? Amikor örültél csak szabadon, mikor volt ilyen? Kisgyerekként a születésnapodon?” Az ember csak nézett. Láthatóan gondolkodott: „Mikor örültem utoljára szabadon? Mikor volt örömöm?”

Ez valóban kihívás nekünk, mert valahol a negyedik és a hatodik évünk között kezdünk komplikálttá válni, és bonyolulttá válnak a dolgaink. Nem tudunk egyszerűen örülni dolgoknak. Mert amikor lehetőség van az örömre, akkor már látom a sarok mögött, hogy mi jön másnap reggel. Akkor belegondolok megint, hogy mi fog történni, és már el van rontva az örömöm.

Sokat beszéltünk erről, úgyhogy ne légy megszokott vele. Mit mondtunk? A világnak szüksége van rád, a hívőre. Mégis mire? Miket mondtunk? A tökéletesen öltözékünkre?  Mát 5:13 legyünk a Föld sója. Rendben, de mivel? Tökéletes az öltözékem? Rám nézel, és azt mondod: „Jé! Egy mormon!” 🙂 Nem ez által vagyunk a Föld sója. Vagy megpróbálunk a tökéletes viselkedésünkkel a Föld sója lenni? Egyrészt, nem vagyunk olyan jók benne; és ha jók is vagyunk benne, akkor csak elijesztünk embereket. Ez azonban mélyebb munka, mélyebb dolog az életünkben.

Róm 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm.

igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Isten országa mélyebb, mint a viselkedés, az öltözködés… Amire a világnak szükséges van, az ez a szeretet, ez az öröm, ez az elkötelezettség egymás és Isten felé. Ezt kell látniuk.

Ján 11:36-ban amikor Jézus Lázár sírjánál volt, akkor akik nézték Őt, azt mondták: Íme, mennyire szerette őt! Testvérek. Nyilvánvaló-e ez, látszik-e ez, hogy mennyire szeretjük egymást valóban? Nem szentimentális gondolkodásról beszélek: „Úgy is minden rendben van! Nem számít. Élj csak bűnben, nem gond!” Nem! Nem erről van szó, hanem tényleg fontos nekem, hogy mi történik a testvérem életében.

Ján 21-ben amikor Jézus megjelent feltámadva Péternek, akkor mi volt az, amit  le akart ellenőrizni? Péter akaraterejét? Nem. Felelősségtudatát? „Péter! Mennyire szégyelled magad, hogy megtagadtál Engem?” Nem! Ezt sem kérdezte tőle. Hanem egy dolgot nézett meg vele. „Péter! Szeretsz te Engem?” Csak ehhez az egy dologhoz tért vissza. Ez az egy dolog érdekelte.

Úgyhogy ez a kérdésünk: Honnan jön az öröm? Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy értelemben amolyan melléktermék. Ahogy olvassuk Róm 14:17-ben:igazság, békesség és aztán a Szent Szellem által való öröm”.  A Szent Szellem a lényeg, és aztán van öröm Ővele együtt. Gal 5:22-ben az öröm a Szellemnek a gyümölcse. Ami azt jelenti, hogy a Szellem a forrás. Őbenne járunk, Őt élvezzük, Ő vezet minket. Ő korrigál minket. Ő hív ki minket. Ő tanít minket. Ha Ővele járok, akkor Ő megtermi az örömnek a gyümölcsét.

Tudod, mi történik sokszor? Elfoglalom magam az örömmel, és ez valahogy így hangzik: „Én egyszerűen jól szeretném magam érezni a saját bőrömben! Mi a baj ezzel?! Azt akarom, hogy az életem jól menjen. Problémamentesnek szeretném az egészet.” Tudod, mi a gond? Elveszítem a fókuszt. Lekerül a szemem a lényegről. Én-központú leszek. Magammal leszek elfoglalt. „Én csak jól akarom érezni magam. Az életem legyen élvezetes! Ez minden, ami érdekel.” Aztán az a baj, hogy nem lesz maradandó örömöm. Valami több kell nekem.

Hogyan lesz örömöm? Mire vezet minket a Szent Szellem? Én úgy hiszem, hogy a Szent Szellem egy értelemben extrém életre vezet minket. Úgy értem, hogy van, aki felmászik egy hídra, ráköt egy spagócát a lábára, aztán leugrik, és egész úton lefelé tűnődik azon, hogy bekötötte-e magát. Nekem nincs szükségem ilyen izgalmakra, nekem van elég adrenalinom. Egyszerűen csak járok az Úrral. Egyszerűen csak imádkozom, ahogy Isten vezet, és olyan dolgokat ad a számba imában, hogy összerezzenek: biztos, hogy ezt akartam kérni?

– A Szent Szellem vezet minket sok imára. Talán ez az egyik dolog, ami fontos: sok ima. Azzal együtt a sok dicséret és sok hálaadás, és sok imádat. Zsolt 103:2 felismerni az én áldásaimat, de azon túlmenve, hálát is adni érte. Ez az első: sok ima, ahogy a Szent Szellem vezet, és örömöt hoz az életembe.

Hoz új kapcsolatokat az életembe. Lehet, hogy a másik nem is tudja, de imádkozom érte. Lehet, hogy nem is tudja, de imádkozom érte, szeretem őt, és van kapcsolatunk. Miért? Mert a szívemben hordozom, mert Isten arra vezet. Sok ima az életemben – annyit ad az életünkhöz!

Sok az Igéből. Nem csak az, hogy sokat hallgatom, nem csak az, hogy úgy alszom el, hogy hallgatom a Bibliát. Ez jó, ez rendben van, persze, hála Istennek a kütyükért, de Jak 1:21-22 befogadni az Igét. Amikor Isten beoltja az életembe, akkor azt befogadni a szívembe, és aztán alázatosan engedelmeskedni neki. 1Pét 1:22 alázatosan engedelmeskedni neki. Sok Ige, sok engedelmesség.

P. Schaller emlegetett egy testvért, aki talán kínai. Egy nagyobb írásrészt megtanult, és valaki azt mondta neki: Biztos jó a memóriád! Azt felelte az ember: „Nem! Megpróbáltam, megtanulni és nem ment. Aztán azt csináltam, hogy elolvastam egy verset és kértem Istent: A holnapi napon tedd ezt az életembe, hadd éljem ezt, hadd járjak ebben!” Aztán abban a versben járt aznap. Azt mondja, hogy Isten beírta a szívébe ezen a módon. Nem gyönyörű ez?

Sok Ige az életemben. Nem csak sok Ige a fejemben, vagy sok Ige a kütyümben. Van egy kütyüm, van benne huszonöt bibliafordítás, azonnal tudhatom, mi hol van, és fel tudom neked olvasni utána franciául, latinul… Arabul csak azért nem, mert nem tudok arabul olvasni. 🙂 Sok Ige az életemben, és a Szent Szellem erre vezet minket. Tényleg az örömnek egy forrása.

– Talán még egy extrém: sok közösség. Nem az eseti közösség, ami csak véletlenül történik (a héten erről volt szó: 20131113 P. Kende: A közösség öröme). Hanem elkötelezett dolog, ahol Zsid 10:25 megkeresem a lehetőséget.

A kérdésem: Ez extrém, de nem így van? Isten beír valamit a szívembe. Emlékszem, fiatal hívőként a Példabeszédeket olvastam sokat. Olvastam és azt mondtam: „Én így nem tudok élni. Én nem tudok így járni. Ez nem lehet.” Emlékszem, volt olyan, hogy elolvastam egy verset, utána becsuktam, és mászkáltam fél órát. „Ezt nem lehet! Így nem megy.” Nem kellett sílécen szakadékokban síelnem, hogy az adrenalinom felfusson. Olyan volt: „Mi van?! Ez Isten gondolata nekem? Tényleg?” Ez kihívó nekünk.

Azt mondom: sok ima, sok dicséret, sok Ige, sok engedelmesség az Igének, sok közösség. Erre azt feleled: „Hát ez nem hangzik túl örömtelinek! Ez inkább komolynak hangzik.” Egy értelemben igen. Én úgy gondolom, hogy van komolyságunk, és van örömünk, de ez ugyanannak az érmének a két oldala.

Ez az életünknek a két oldala: van komolyságunk, de ugyanakkor van örömünk is. Nagyon nagy örömünk van, sokat nevetünk. Ugyanakkor azt fogod találni, hogy megtörtek vagyunk a bűn és a szenvedés felől. Azt fogod találni, hogy nagyon komolyan vagyunk az evangélium felől. Amikor megpróbál valaki hozzáadni kis munkát, kis cselekedetet, akkor azt fogod találni, hogy nagyon komolyak vagyunk felőle, és nem fér bele.

Viszont nem vagyunk űzöttek, nem élünk szégyenben, nem vagyunk félelemmel teltek. Hanem örömünk van. Egy értelemben az öröm és a komolyság ugyanannak az életnek a kifejeződése nálunk. A komolyságunk ezekben a dolgokban – az imában, az Igében, a közösségben, abban, hogy eltökélt vagyok benne – rengeteg örömöt hoz az életembe, és aztán az örömöm visszavezet az Igéhez, újra a térdemre visz imában, újra a testvéremhez visz közösségben.

Amikor ebben élünk, akkor felépít minket a kegyelem. A kegyelemben nagyon sok örömet találsz.

Nagyon érdekes volt, ma olvastam egy könyvecskét az örömről. Valaki olyan írta, akinek semmi fogalma nem volt a kegyelemről. Ahogy olvastam a könyvet, majdnem ugyanazt mondta, amit én, csak nem volt ez a megértése: Isten elfogad téged, a munka be van végezve, Isten szeret téged, Jézus soha nem fog kivetni téged, el vagy fogadva Jézusban. Ez a megértése nem volt meg.

Amikor végigolvastam a könyvecskét, akkor fogtam, kinyitottam a kukát, és ennyi! Semmi öröm… annyira hihetetlen volt nekem: „Legyél tökéletes! Aztán jogod lesz örülni.” Sok sikert! „Majdnem” úgy hangzik, mint amit mondtam, de nem az. Nem az!

Mi másról beszélünk. Mi a kegyelmet találjuk. Amikor az Igéhez fordulunk, ott a kegyelem. A kegyelemben nagy öröm van. Mert mi azt találtuk, hogy nem a bukástól való félelem életét kaptuk Jézustól, hanem a helyreállítás örömének az életét. Ez a mi örömünk.

Élhetném úgy az életem hívőként: „Mi van, ha elrontom? Jaj, mi van, ha elbotlok?” Az a baj ezzel, hogy nem „ha”, hanem „mikor”. Az a kérdés, hogy mikor bukom el, nem az, hogy elbukom-e. Nem tervezem, nem ez a célom, óvakodom azoktól a helyzetektől, amikről tudom, hogy bukásra visznek, de ugyanakkor tudom, hogy meg fog történni. Úgyhogy nem ebben élek, mert Isten kegyelme nagyobb a bűnömnél, a bukásomnál. Az Ő helyreállítása nagyobb az én erőtlenségemnél.

Ez az, amiről beszélünk, hogy amikor Jézushoz jöttünk, akkor nem azt találtuk, hogy ránk rakott még terheket, jó sokat, és aztán ezzel próbálunk egyensúlyozni az életben. Aztán mi, hívők vagyunk az ecetbe bemerített savanyú keresztények, és nincs semmi örömünk, mert annyi teher van rajtunk, és így mondjuk: „Gyere te is Jézushoz! Akkor a te életed is olyan nehéz lesz, mint az enyém! Az egyetlen örömöm, amit ismerek, az a káröröm. Gyere Jézushoz, és te is cipelheted.” Nem! Éppen, hogy nem.

Hanem megtaláltuk az Ő kegyelmét, és azt találtuk: nem félelemben élek, hanem Isten helyreállított engem. Újra és újra helyreállít engem az Ő szeretetében minden napon, és elvégzi az életemben azt, hogy én is helyreállító legyek.

Ézs 61:3-4 Hogy segítsek Sion gyászolóin: a hamu helyett koszorút adjak nekik, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek helyett, hogy az igazság fáinak nevezzék őket, az ÚR ültetvényének, az ő dicsőségére! Fölépítik az ősi romokat, helyreállítják, ami régen elpusztult. Újjáépítik az elhagyott városokat, amelyek sok nemzedék óta pusztán állnak.

Ez a mi életünk. Isten helyreállított minket, és aztán helyreállítókká tesz minket. Ez a mi nagy örömünk – 1Thess 3:8, 3Ján 3. – amikor látjuk, hogy egy ember, aki felé szolgálunk, az igazságban jár, amikor látjuk, hogy növekszik, hogy döntéseket hoz Istennel, hogy felépül az igazságban, és megáll az igazságban. Amikor támadás jön, akkor nem inog meg, hanem azt tudja mondani: „Él az én Megváltóm. Tudom, hogy Isten szeret engem. Tudom, hogy el vagyok fogadva. Tudom, hogy az Övé vagyok. Ha Isten velem, ki lehet ellenem? Én tudom, Kiben bíztam.” – és az igazság jön belőle a próbában. Ez az örömünk. Ez a helyreállítónak az öröme.

Miért élünk így? 2Kor 5:14 arról beszél, hogy a szeretet szorongat minket. Mire? Arra, hogy szolgáljunk, hogy helyreállítsunk másokat, hogy menjünk, hogy tegyünk, hogy törődjünk; hogy az életünk ilyen legyen. Micsoda gondolat ez! Mert ha ebben járok, akkor lesz örömöm, és az táplálja az életemet, erőt ad az életemnek. Micsoda kör ez az életemben! Bátorít engem.

Neh 8:10 az Úr öröme az én erőm. Visszacsatol és motivációt ad nekem. Ahogy vannak ördögi körök, ugyanúgy vannak szerintem isteni körök is. Isten azt mondja, hogy járjunk ebben.

Tudod, hogy mi töri meg az örömünket? A térdek, amik nem tudnak meghajolni :-(, a kemény nyakak, a kemény szívek, az, amikor megmagyarázom, hogy miért vagyok hanyag, a titkos bűnök, a szükségtelenül elfoglalt élet – ezek fojtják meg az örömöt az életünkben.

A helyreállítás szolgálata. Gyakorlatilag minden, amit csinálunk az Úr akaratában, az ez: a helyreállítás szolgálata. Jézus ezt csinálta, nem? P. Bendegúz most beszélt erről Luk 19:10-ből, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Ez a helyreállítás szolgálata.

Ez nem mindig könnyű. Fogsz találkozni mindenféle szívfájdalommal, kihívásokkal, és csak hitből lehet továbbmenni benne. Viszont ha továbbmész benne, ha ebben élsz, hogy helyreállítasz embereket Istennel, embereket a szívükben az igazsággal, embereket a közösségbe, ahol van örömünk és van közösségünk, akkor mi fog történni? Zsolt 126:5 aki sírva vet, az örömmel fog aratni. Ne szűnjünk meg szolgálni ilyen módon!

Olyan könnyű, annyira magától értetődő megállni a szolgálatban! Annyira könnyű feladni! Annyira könnyű abbahagyni az imát! Annyira könnyű azt mondani: „Ah, ez soha sem fog megtörténni. Úgyse fog megtörténni! Csak látom, hogy milyen az ember, sose fog megtörténni.” Olyan könnyű feladni! Mondtad ezt már?

Viszont ha továbbmegyek – én annyiszor láttam ezt –, akkor örömöt találok. Örömöt találok, és lesz aratás. Az öröm igazából abból jön, hogy a helyemen működöm. Járok mindabban, amire Isten készített engem, amire el lettem hívva.

Emlékszem, valamikor használtam ezt a képet. A megmentett madár egészséges lett, aztán az ember arra gondol: „Bárcsak itt tarthatnám a kalitkában! Akkor biztonságban lenne.” Igen, de nem arra lett kitalálva, hogy a kalitkában éljen. Odakinn nincs biztonságban, megint elkaphatja a macska, de arra lett kitalálva, hogy szabad legyen.

Sokszor hívőkként megtehetjük ezt, hogy megmaradunk a biztonságos helyen. A szolgálatunkban, a szívünkben, a kapcsolatainkban, az érzelmeinkben tudom, hogy itt biztonságban vagyok, úgyhogy itt maradok, és elmulasztom azt, amire születtem. Elmulasztom azt, amire Isten újjászült engem.

Mire lettünk kitalálva? Először is, ha nem ismered Jézust, akkor tudd, hogy erre születtél, hogy megismerd Őt, hogy megtaláld Őt, 2Pét 3:9. Nem az önkifejezésre, hanem arra, hogy megtaláljuk az Istennel való kapcsolatot.

A második dolog a hívőknek. Újjászülettünk, de mire? Arra, hogy terheket cipeljünk? Nem! Az olyan lenne, mint a vicc: Nesze, itt egy púp is neked! :-); de nem ez az. Arra lettünk kitalálva, arra születtünk újjá, hogy Vele járjunk – Ján 12:26 és Ján 10. –, hogy Őt kövessük. Erre lettünk kitalálva.

Ez kihívás sokszor, messzebb menni a kényelmünknél. Viszont nincs nagyobb megelégedettség, mint az elhívásunkban járni. Az emberek mind azt kérdezik: Mit tehetnék? Mi azt kérdezzük: Uram, mit akarsz, hogy tegyünk? Ha megtalálom, akkor olyan örömöt találok, akkor olyan szabadságot találok ebben! Lehet, hogy kihívásaim vannak, de olyan nagy örömem van, mert az Ő akaratában járok.

ApCsel 20. itt van egy ember, aki tudta, hogy mi az elhívása. Tudta, hogy az ő elhívása a helyreállítás szolgálata, és aztán ebben járt:

ApCsel 20:24 De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

Ez az elhívásunk, a helyreállítás szolgálata. Járjunk benne teljes szívvel. Hadd bátorítsalak erre! Fogd ezt az üzenetet, és kérd az Urat: „Uram, hadd járjak ebben! Hadd járjak ebben holnap! Taníts engem ebben gondolkodni!” Bizonyos vagyok abban, hogy Isten örömöt hoz a szívünkbe. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt az üzenetet, is. Hálásak vagyunk, Urunk, hogy annyit adsz nekünk, annyit tanítasz nekünk, annyit bátorítasz minket! Szeretnénk, ha ez mélyre menne a szívünkben, szeretnénk, ha ez nagyon valós, egyértelmű lenne nekünk. Köszönjük Urunk, hogy a Te kegyelmed felszabadított minket erre, hogy szabadságban élhessünk helyreállítva magunkban, és helyreállítva másokat. Köszönjük, Urunk!

Ha még nem ismered Jézust, hozz egy döntést Őmellette. Ő érted élt, érted halt meg, és érted támadt fel.  A te bűnödért és az enyémért, és azért, hogy te igaz lehess Isten előtt, és hogy én igaz lehessek Isten előtt. Ő az áldozat.

Mondd azt a szívedben: „Jézus, köszönöm, hogy megtetted ezt értem. Jézus, kérlek Téged, ments meg engem. Adj nekem új szívet, új szellemet, új kezdetet, új életet. Jézus, ments meg engem! Bízom Benned. Hiszek Benned! Meg akarlak ismerni, gyere az életembe!”

Ha életedben először imádkoztál így, akkor küldj nekünk egy e-mailt, hadd örüljünk veled!

Ámen.

Kategória: Egyéb