Az Élet Kenyere a részünk

2014 szeptember 14. vasárnap  18:00

Sok program, sok esemény van a gyülekezetben. Ne hagyd ki! Nem azért, hogy csinálj valamit, hanem azért, mert a Krisztus Testében nagyszerű közösség és élet van, és egymás bátorítása a hitben. Gyere, húzódj közel! Ráadásul még igazán jó szórakozás is, élvezzük.

Előző istentiszteleten Úrvacsorát vettünk. Micsoda jelentős és mély jelkép mindarra, amit hiszünk! Mennyire erőteljes! Mennyire dicsőséges! Ahogy belegondolunk, ez Krisztusnak az áldozata, a hívők egysége Krisztussal, aztán ebből következik a hívők egysége, az Ő munkájának a mindennapi valósága az életünkben. Most szeretnék megnézni valamit ebből a munkából. Bízzunk abban, hogy Isten megmutatja nekünk.

Ezzel a verssel gyakorlatilag már el is mondtam az üzenetet:

Ján 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.

Csodálatos vers! Rengeteg tartalommal. Arról szól ez a szakasz, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

Ján 6:47b-48 A ki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere.

Ez nagyon erőteljes kép, mert a kereszténység nagyon könnyen vallássá degradálódhat. Könnyen összemehet valamivé, ami az életünkben pici rész, egy sarokban elfér. Jézus itt arról beszél, hogy Ő az a kenyér, amely az életünket fenntartja, táplálja.

Róm 10-ben olvasunk arról, hogy a hit hallásból van, mégpedig Isten Igéjének a hallásából. Igazán ugyanerről beszélünk. Beveszem, ahogy hallom, élvezem és elfogadom, és mély a számomra, felismerem a jelentőségét. Felismerem, hogy amikor Zsolt 138:2-ben azt olvassuk: minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet; akkor az mennyire fontos nekünk az Ige elfogadásában! Ez az Ige dicsőséges, hatalmas; és Jézus az Élő Ige, Őt fogadjuk el. Ő az Életnek Kenyere. Ő tartja fenn ezt az életet, ahogy járunk. Nélküle nem tudok továbbmenni.

Ján 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.

Szeretném, ha megragadna ez a vers. Ez nagyon egyszerű üzenet, viszont nagyon-nagyon jelentős az életünkben. Nem tudom, tudtad-e, sokszor megtörténik, hogy egy ember újjászületik, megismeri Krisztust, aztán hall valamit a gyülekezetben, izgalmas, érdekes, különleges, új szemléletmód, új megértés, új világlátás, izgalmas, de aztán egy-két hónap, egy-két év, és azt mondja: „Hát! Már hallottam mindent!” Mi a hiba ebben a mondatban? Az, hogy nem találta meg ennek a mély valóságát: Én vagyok az Életnek Kenyere.

Enni a legegyszerűbb dolog. A kenyér pedig az egyik legegyszerűbb dolog, amit eszünk. Újra és újra, újra és újra… Én fura vagyok, több szempontból is, és az egyik az, hogy nem tudom megunni a rizst. Nem tudom, miért nem áll ferdén a szemem :-), de nem tudom megunni a rizst. Egyszer, ahol dolgoztam, a’la carte étkezés volt. A másfél év alatt kétszer próbáltam ki valami mást, és mindig azt mondtam: „Felesleges! Én a rizst szeretem.” Ezt nem példának mondom. 🙂 (Itt most nem a „Rizstermelők Szövetsége” reklámját hallottátok.)

Azt igyekszem mondani: Megragadni egy egyszerű igazságot, és gyönyörködni és gyönyörködni és gyönyörködni… „Hát, de már öt éve nézem!” És? Itt a hiba ebben a mondatban: én már hallottam mindent! „Bejövök a gyülibe, és ha már nem vagyok felizgulva, amikor elmegyek, hanem csak nyugtázom, hogy ez is megvolt, akkor nem is jövök tovább.” Mi a hiba?

Ezért beszélünk az elmélkedésről, arról, hogy beleásni magunkat az Igébe, arról, hogy keresni az Urat, kérni Őt, hogy szóljon hozzám, és visszatérni. Elolvasom egyszer, és aztán elolvasom lassabban, aztán megint. „Isten! Kérlek, szól hozzám!” – és keresem Őt. Aztán megfogalmazom azokat a gondolatokat, esetleg le is írom. (Én azt találtam, hogy nekem nagyon hasznos az írás, pusztán azért, hogy megfogalmazzam a gondolatokat.) Tanulok valamit, megtanulok gyönyörködni. Megtalálni a mélységet egy egyszerű igazságban.

Sok hívő egy idő után azt mondja: „Bevégzett munka, bevégzett munka… Tudsz valami másról is beszélni?” Naná. Beszélünk csomó másról is, ám a bevégzett munka mindig benne lesz, mert így gondolkodunk. Az én kérdésem – tudsz-e gyönyörködni benne? Tudsz-e mélyebbre menni? Ha nem, akkor egy idő után azt mondod: Odaát töltött pulykát kínálnak! Jézus azt mondja: Én vagyok az Élet Kenyere.

Belegondoltál ebbe? A zsidók a pusztában negyven éven át mannát ettek. Ugyanazt a dolgot. Ami azért… huh! Azért az valami! Megszárítod, úgy eszed, összetöröd, megfőzöd, úgy eszed meg… Ennyi! „Ma mi lesz?” „Megint manna.” Azonban ez is beszél nekünk valamiről. Erről, hogy Ő Isten tökéletes gondoskodása, és elég nekem minden napra. „Én vagyok az Életnek Kenyere. Tanulj meg Velem közösségben lenni, Engem enni, Engem ismerni.” Ez jó hír nekünk.

Jézus egyszer azt mondta a tanítványainak:

Ján 4:32 Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

Igazából arról beszélt, hogy az Atya akaratában járni tökéletesen. Azt mondanám erre a versre: „Köszönöm, Uram. Jó, hogy olyanokat mondasz, amiket én nem tudok megcsinálni. Sokat segítettél az életemen.” Itt a válasz erre a nyavalygásra: „Én vagyok az Életnek Kenyere. Neked is van olyan eledeled, ami nincs másnak. Nem csak megmutattam neked egy utat, amin nem tudsz járni, hanem megmutatom neked, hogy hogyan tudsz járni Velem azon az úton.” Úgyhogy itt válaszol erre. Azt mondja, hogy van olyan eledel, amiről a világ semmit nem tud. Ez az igazi:

Ján 6:55 Mert az én testem bizony (igazi) étel és az én vérem bizony (igazi) ital.

Azt mondja: Igazi! Gr. alethosz – igazán, igaz. Igazi étel, igazi ital – erről beszél nekünk. Azt mondja: „Ez a lényeg. Vegyed és egyed.”

Jak 2:7-ben azt olvassuk, hogy odakinn jó sokan gúnyolják ezt. Azt mondják: Mi ez?!; és káromolnak: „Ő nem Isten. Ő nem jelent semmit. Ő senki!” 1Kor 2:8 e világ fejedelmei nem ismerték meg Őt. Rendben, ha ők nem ismerik, hát nem ismerik. Hirdetjük az evangéliumot, bárki hallhatja, bárki megnézheti a neten, de attól, hogy ők lehurrogják: Ez bolondság, ostobaság!; attól mi még továbbra is azt mondjuk: Jézus az Életnek Kenyere, az én életemnek a Kenyere.

Mindenki, aki azt mondja, hogy nem, az nem élt az én bőrömben, az nem tudja, hogy milyen én helyemben lenni, és milyen ismerni Jézust. Gondolkodjanak, ahogy akarnak, de az nem változtathatja meg, hogy mi mit gondolunk a legcsodálatosabb Megváltóról.

Ján 6:49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

Nekünk többre van szükségünk, mint ami Izraelnek megvolt. Ez az, amiről szól ez az írásrész. Figyelj! Izraelnek sok volt. Isten nagyon szerette őket, és szereti őket. Isten vezette őket. Isten jelenléte vezette őket, Isten a kezével táplálta őket minden nap, és Isten az Ő parancsolataival megszabta az életüket. Lenyűgöző! Azt mondom, hogy csodálatos!

Úgy értem, nem sokszor van, hogy Isten ennyire nyilvánvalóan belenyúl az emberi történelembe. Látjuk az Ő hatalmas kezét, ahogy kivezette őket Egyiptomból, és bevitte őket az Ígéret földjére. Ahogy beszéltünk erről az Új életről szóló sorozatban (2014.04.23-06.15.) Mégis ők meghaltak.

Ők meghaltak. Valójában az embernek többre van szüksége annál, mint amit ők kaptak. Kellett valami hatalmasabb, valami nagyobb erővel bíró, valami, amiben több erő volt a mannánál. Ez azért érdekes, mert Ján 6-ban ezek az emberek igazából megint szerettek volna ingyen étkezést. Jézusnak ez a felelete: „Nektek többre van szükségetek! Többre van szükségetek, Rám van szükségetek. Az igazi Kenyérre van szükségetek. Nektek az Igazi Kenyérre van szükségetek, az igazi italra, az igazi ételre, Énrám.”

Mivel többre volt szükségünk, azért Zsid 11:40-ben azt olvassuk, hogy Isten úgy rendelte, hogy nélkülünk ne mehessenek be. Nélkülünk ne lehessen tökéletes a dolog. Szükség volt a Gyülekezetre. A Gyülekezet Isten tervében benne volt. Azt olvassuk, hogy Isten jobbat adott nekünk. Ezt olvassuk itt:

Ján 6:50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

Jézus egy értelemben Magára mutat. Azt mondja: ez az a Kenyér, ami a mennyből szállott alá. Miért? „hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon.” Ez a Kenyér – Jézus – nagyobb, mint a manna. Ő nagyobb, mint Mózes. Nyilván. Ő az, Akire minden emberek szüksége van. Mi az üzenet? Ján 5:24 aki hisz Őbenne, az el nem veszik. Aki hisz Jézusban, az nem vész el. Hit Krisztusban.

A papoknak megvolt ez a kiváltságuk, hogy az áldozatból ehettek. Az áldozatot bemutatták, és aztán ehettek belőle. Azt olvassuk Péter 1. levelében, hogy mi papok vagyunk, és igazából részesülünk. Jézus az áldozat. Hogyan esszük? Hiszünk. Hiszünk. Hiszünk… Befogadjuk az Igét, és hiszünk, és bízunk, és Vele járunk.

Az Úrvacsorában annyira gyönyörű ez e kép! Fogjuk a kenyeret, bevesszük, és ez részünkké válik. Ez így van, mert én Jézusban vagyok, és Ő énbennem. Ez a gazdagságunk hívőkként, hogy nem egy gyülekezetet eszünk, nem egy pásztort eszünk, nem egy üzenetet vágyunk enni. A palacsintákat szeretjük, de az nem elég nekünk. 🙂 Mi Jézust esszük, mi Őrá vágyunk, mi Őtőle akarunk elfogadni, mi Benne akarunk járni.

Ján 6:51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

Jézus azt mondja: Én nem csak adok nektek valamit, hanem Én vagyok ez a Kenyér. Akkor hirtelen összeáll a kép. A manna nagy dolog volt, Isten gondoskodása. Hálásak vagyunk, amikor Isten gondoskodik.

Volt az az év, amikor a fűtési idény huszonegy millió forintba került itt. Valaki megkérdezte a múlt héten: Hogyan fizettétek ki? „Mit tudom én?” – válaszoltam. Lehet, hogy az egyik sáfár vagy az egyik könyvelő tudja. Őszintén nem tudom, de nagyon hálás vagyok érte. Isten gondoskodása gyönyörű dolog.

Ugyanakkor van, ami mélyebb. Van mélyebb! Az Élő Kenyér az, ami megelégíti a szívünket. Ez az, ami megelégít minket rettenetes helyzetekben, halálnál, betegségnél, vagy gondoljunk az üldözött gyülekezetre Szíriában és Irakban. Imádkozol-e a testvéreinkért? Remélem, teszed. Szükségük van rá. Viszont az, amit ott látunk, egy hirtelen fellángolás, egy üldözés, de folyton történik. Afrikában, a muzulmán országokban folyton történik, Indonéziában, az arab világban és Délkelet-Ázsiában is.

Miért mondom ezt? Azért, mert ugyanakkor, ahol a helyzet rettenetes, ott a hívőknek a bizonysága nagyon sokszor az: „Jézus az Életnek Kenyere, és én elégedett vagyok. Kívülről rettenetes minden, de a szívemben van egy elégedettség, és van békesség.” Évezredek óta ez a Gyülekezet bizonysága az üldöztetés alatt: a szívemben mélyen, a központban Jézus megelégít engem, mert Ő Élő Kenyér. Ő nem akármilyen kenyér, Őbenne élet van. Nem csupán megelégít, hanem életet ad nekem, amivel továbbmehetek, és szolgálhatok, és az életem jelenthet valamit.

Könnyű úgy találni egy tanítót, vagy úgy találni egy filozófiát, hogy utána tovább tudjak létezni az életben. Ám megtalálni az igazit, Aki nem csak azt engedi meg, hogy létezzek, hanem áldássá tud tenni engem! Engem. Nyomorult engem. Ez mindnyájunkra vonatkozik. Mit mondott? Ján 6:50 hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Mindannyian együnk belőle! Mutass magadra, és mondd azt: én egyek belőle!

Mit csinál az életnek ez a Kenyere? Nem csupán ragtapasz a rákos daganatra, hanem valódi válasz. Életet ad, és áldássá tesz, hogy továbbmehessenek. Nemcsak hogy továbbmehessek, hanem áldás legyek az úton, és erre van szüksége mindnyájunknak.

  1. Schaller mesélte P. Colby-ról – nyolcvanhat éves volt –, hogy nem akarta feladni, hogy Istent szolgálja. Nem volt sok ereje, úgyhogy prédikált DVD-kre, és aztán valaki szétosztogatta ezeket az utcán. Arra gondoltam, hogy ez az, amiről beszélünk: én egyek Belőle, és meg ne haljak, hanem életem legyen minden napon, és olyan életem legyen, amit megoszthatok másokkal. Olyan életem legyen, ami túlcsordul. Olyan életem legyen, ami elvisz engem mindenféle helyekre, ahova nem mennék egyébként. Olyan életem legyen, ami áldássá lehet. Nem erre van szükségünk?

Nem erre van szüksége a hazánknak? Nem erre van szüksége távoli országoknak? Nem erre van szüksége a szomszédunknak? Erre van szüksége! Nem a kormány időleges akciói, nem a választások, nem a jelöltek, hanem egy olyan hívő kell, aki eszi az életnek ezt a Kenyerét, aztán áldás, és azt az áldást megosztja.

Ján 6:52-ben a zsidók semmit nem értenek, vitatkoznak. „Miről beszél? Azt akarja, hogy kannibálok legyünk?” Nem értik az egészet, mert másik kategóriában gondolkodnak. Nem Isten valóságában, hanem földi kategóriában. Mi is megtesszük ezt, rosszul értelmezünk dolgokat.

A minap beszélgettem egy testvérünkkel. Azt mondta: Sokan azt hiszik, hogy a gyülekezetben minden nagyszerű lesz, „Soha nem fog semmi rossz történni velem. Soha senki nem foga megbántani.” Szerintem mindannyian megbántódunk előbb-utóbb a gyülekezetben, és a kérdés csak az: „Továbbmegyek-e Istennel? Továbbra is közel húzódom-e, vagy pedig feladom, és eldobom az egészet?”

  1. Bendegúznak volt bizonysága a KETA „tábortűz” körül. Arról beszélt, hogy amikor jött a bibliaiskolába, az első szemeszterben, az első hónapban nem volt lakóhelyük, nem volt munkahelyük, éjszakánként pincékben aludtak, hogy itt lehessenek. Aztán egyszer ült az istentiszteleti helység hátuljában, sírdogált, és az egyik testvér odament: „Hagyjuk már az önsajnálatot!” 🙁 P. Bendegúz még mindig itt van, hála Istennek! Nem sikerült, amit az az ember próbált tenni. 🙂

Miért mondom ezt? Mert lehet, hogy rosszul értelmezem, lehet, hogy rosszul magyarázom. Legyünk óvatosak! Járjunk alázatban! Olyan könnyen megítélgetjük a dolgot. Halljuk az üzenetet, és aztán azt gondoljuk: Ez politikai üzenet! Még sosem prédikáltunk politikai üzenetet ebben a gyülekezetben, és nem is fogjuk ezt megváltoztatni, úgyhogy dobd ki ezt az elméleted! „A pásztor rólam beszélt!” Ha tudnád, hogy a memóriám meddig terjed! Addig nem.

Szeretnélek bátorítani, mindnyájunknak kell az, hogy alázatban járjunk. Ha az életnek a Kenyerét eszem, ha Jézust eszem, ha Vele vagyok közösségben, akkor ez nem olyan nehéz. Akkor ez nem olyan nehéz! Mi az alázat? Ránézek a testvéremre, vannak bizonyos külsőségei, és: Szerintem meg sincs térve! A videós egy képernyőt néz az egész istentisztelet alatt, és: Szerintem meg sincs térve! Ez nem alázat.

Az alázat az, hogy tisztelem – Fil 2:3 –, és azt mondom: köszönöm, Uram, hogy vannak testvéreim, és együtt járhatunk. Könnyen mérjük be rosszul a dolgot a gyülekezetről, az üzenetről, egymásról, a házastársunkról, a munkahelyünkről. Járjunk alázatban!

Ján 6:53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

„Na, ez a kereszténység nagy problémája! Ha nem lennénk ilyen kizárólagosak – mondja mindenki –, akkor nem utálnám ennyire a kereszténységet.” Az igazság az, hogy minden vallás ugyanennyire kizárólagos. Mindenki mondhat, amit akar, akkor is. Ez így működik, vagy-vagy. Nem működik egyszerre. Nincs mód rá, hogy ez is igaz legyen, és az is igaz legyen; hogy Jézus legyen Isten, és Allah is. Nem létezik, hogy igaz legyen a mennyország ígérete és a nirvána is. Nem létezik, hogy Jézusnak is igaza legyen, és Buddhának is. Nem lehet! Nem működik.

Ez sokaknak nem tetszik, de nekünk ez nagyon fontos. Miért? Mert Ő azt mondta: Én vagyok az Életnek Kenyere. Ján 14:6 nincs más út az Atyához csak Rajtam keresztül. Nincs más út! Miért fontos ez nekünk? Azért mert Krisztust kell hirdetni. Krisztust hirdetni kell ebben a világban. Kell, hogy az emberek halljanak Őróla. Ez mindnyájunknak fontos. Mert nincs más út.

„Majd megnéz egy filmet a TV-ben és megtér. Nem az én dolgom.” Figyelj! Az emberek nem ismerik ezt a Megváltót. Az emberek nem ismerik Jézust, Aki kegyelemmel és igazsággal van telve. Ismernek egy Jézust, aki „tele van igazsággal, és alig várja, hogy azzal az igazsággal elrendezze az életemet”. (Azaz agyoncsapjon.) Hallanak egy ilyen Jézusról.

Vagy hallanak egy elvont Jézusról: „Isten valahol távol van, a Szentháromság messze elvan magában. Messze vannak. Nem részei az életemnek.” Erről az Istenről, Aki közel van, Őróla te tudsz beszélni és én. Hallanak egy Istenről, egy Jézusról, aki kis jászolban aranyos kisded. Nekik ez Jézus. Amikor azt mondod: kereszt; kiabálnak: „Ünneprontó! Miért rontod el a bulinkat? Miért csinálod ezt?”

Jézust hirdetni kell ebben a világban. Nincs más, aki jobban el tudná mondani, mint te meg én. Ha esszük az Életnek a Kenyerét, akkor ez a miénk. Akkor ez a miénk!

Ez nem csak arra igaz, hogy elfogadni Jézust, hanem a mi mindennapjainkra is. Jézus minden nap! Ján 15:4 ugyanerről beszél: „Ha Énbennem maradtok, akkor gyümölcsöt teremtek. Nélkülem nem teremhettek gyümölcsöt.” Ez a mindennapi életünk.

„Uram, én tudok jobb módot. Uram, én tudok jobb utat!” Ő azt feleli: „Nem! Nélkülem nincs maradandó gyümölcs. Nélkülem nincs örök gyümölcs.” „De Uram! Nekem van jobb módom. Az én kiváló személyiségem. Az én vezetői képességeim.” Vagy: „Az én haragom. Majd az dönti el, hogyan lesz!” Jézus azt feleli: Maradj Énbennem! Én vagyok az Élet Kenyere. Egyél Engem! Tanulj Tőlem! Tanulj Velem járni! És aztán gyümölcsöt teremsz. Nem olyan gyümölcsöt, ami tart egy évet, talán egy nemzedéket, hanem olyan gyümölcsöt, ami örökkön örökké megmarad. Ez csodálatos dolog.

Sokszor eszembe jut ez, hogy emberek pénzt fizetnek azért, hogy valamire felírják a nevüket, és azt egy űrszondával fellövik. Aztán ott lesz hossszúúú ideig. 🙂 Egészen addig ott lebeg, amíg nem találkozik egy darab kővel. 🙂 Értem, de van jobb. Ez az, hogy Jézusban maradok, és az életemnek örökkévaló gyümölcse van. Ez a gondolat, hogy ez mindennapjainkra szól. Ez a lényege ennek az írásrésznek.

Ján 6:54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Két dolgot látunk itt. Az egyik ez: feltámasztom azt az utolsó napon. A feltámadás reménysége. Ez 1Kor 15:20,22-ben is ott van. Annyira fontos nekünk a feltámadás reménysége és valósága!

1Kor 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

Ami azt jelenti, hogy azok közül, akik meghaltak, Ő az első, Aki feltámad, de követni fogják Őt a hívők.

1Kor 15:22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. – Ez a reménységünk.

1Kor 15:42 … Elvettetik romlandóságban – ez a halál –, feltámasztatik romolhatatlanságban;

1Kor 15:49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Mit mond Jézus? „Aki eszik engem, azt Én feltámasztom az utolsó napon.” Ez a reménységünk a halálunk napján és minden napon. Viszont ne legyen az a téves elképzelésünk, hogy ez az egész a jövőről szól! Mert itt nyilvánvalóan beszél arról, hogy ennek van egy másik oldala. Különbséget tesz. Azt mondja: Majd feltámasztom az utolsó napon, de a mai nap örök élete van. Örök élete van. A feltámadás majd lesz egyszer, de örök élete van – ez mára vonatkozik.

Örök életünk van ma. Ami azt jelenti, hogy ugyanez az élet fog örökké tartani. Annak az örök életnek a magja megvan bennünk. Abban járhatunk a mai nap, amiben örökkön örökké járhatunk majd a mennyben. Ez a miénk. Isten ezt mondja nekünk. Ezt mondja Jézus: Én vagyok az Életnek Kenyere, ha ma eszel Engem, örök életed van. Az örök életben jársz.”

Ha esetleg nem vagy hívő, akkor szükséged van erre, kezdd el enni. Fogadd el Jézust! Ha hívő vagy, akkor szükséged van erre: minden nap járni ennek a valóságában, Vele közösségben lenni. Mert Ő áldássá tehet téged minden napon.

Jézus! Köszönjük azt, amit bevállaltál értünk. Köszönjük, hogy nem bújtál el ettől az áldozattól, hanem meghaltál értünk, fizettél értünk, és feltámadtál értünk. Urunk, Te vagy az Életnek Kenyere, és csodálatos Benned gyönyörködni, és élvezni ezt. Köszönjük, Istenünk!

Ha még soha nem hívtad Jézust az életedbe, ha még nem mondtad Neki azt a szívedben: „Jézus, szükségem van Rád, hiszek Benned. Ments meg engem! Új életet akarok Veled”; akkor tedd meg ezt most. Mert Ő mindenki számára rendelkezésre áll. Nem az a botrány, hogy csak egy út van, hanem az a botrány, hogy létezik egy út, és az ember mégsem fogadja el.

Mondd azt a szívedben Jézusnak, szólítsd meg egyenesen Őt: „Én Istenem! Ments meg engem! Új életre vágyom. Szeretném enni ezt a Kenyeret. Szeretnélek ismerni, Jézus. Kérlek, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm! Ments meg engem! Szabadíts meg engem! Bocsásd meg a bűneimet! Jézus, bízom Benned, hogy Te mindezt meg tudod tenni. Hiszek Benned, ments meg engem!”

Ha életedben először imádkoztál így Őhozzá, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb