Amitől az idősebb fiú szelleme megrabol

2015 szeptember 9. szerda  18:30

Isten képviseletében vagyunk itt. Ez nagyszerű, és csoda, mert nem az alkalmasságunktól függ. Hála Istennek ezért!

Tegnap voltunk megint az egyik pályaudvaron a menekülteknél. Szeretnék mondani valamit a menekültügyről, mert őrület, ami a médiában van. Például az egyik közismert külföldi TV-s hírműsorban volt egy nagyon hisztis néni, vicces volt. Könnyű lenne elhinni, amit a média mond. Számomra egyetlen gyógyír van rá, az, hogy megyek és segítek, és akkor látom a valóságot. Sokan tették ezt közülünk, és ez nagyszerű.

Az egyik testvérünknek elég kemény véleménye van az ügyről, nincs oda túlságosan a menekültügyért – nem angyalok, ezt mind tudjuk –, de mégis jön. Mert azt mondja: Nem tetszik az egész, de az embereknek segíteni akarok. Ezt nagyra értékelem. Azért mondom ezt, mert nem akarom, hogy ezzel vagy mással kapcsolatban hagyd, hogy a média tápláljon. Mert akkor vagy az egyik, vagy a másik oldalon esel le a lóról, de soha nem fogsz rajta ülni. Úgy értem, érdemes megnézni a valóságot, és nem elhinni a hisztit.

1Móz 37:3 Izráel pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öreg korában született, és cifra ruhát csináltatott neki.

Józsefet Jákób jobban szerette az összes fiánál, és ezért csináltatott neki egy színes ruhát. Ez a történet nagyon ismerős kéne, hogy legyen mindnyájunknak, ha valaha néztünk irigyen bárkire. Vagyis ismerős kellene, hogy legyen mindnyájunknak. Mert mindannyian vagyunk így.

József az a srác, akire a testvérei úgy néznek: „Itt van ez a kissrác. Ha valaki fontos, az én vagyok, ő pedig a későn jött kölyök. Nem is kéne, hogy itt legyen. Azt hittük, nem is lesz több. Mégis megkapja, amit én nem kaptam meg. Megkapja, amit senki nem kapott meg. Miért kapja ő meg, amit én nem kapok meg? Ha valaki tudja, hogyan mennek a dolgok, akkor az én vagyok! Én már mennyi éve itt vagyok! Ha valakinek jár valami, akkor az én vagyok. Én már dolgozom is, én tartom fenn a családot! Nekem még egy vállveregetés sem jár? Ő miért kap valamit? Neki miért jár bármi?”

Péterrel történt valami hasonló. Legalábbis úgy tűnik. Ján 21:21-ben ránézett Jánosra, és azt mondja: Uram, ővele mi van? Vele mi történik? Azért gondolom, hogy nem volt helyes a hozzáállása, mert Jézus azt felelte neki: „Mi közöd van ehhez? Mi közöd hozzá? Ugyan, mi az neked? Miért fontos ez neked? Miért törődnél ezzel? Nem az a te dolgod! Te kövess Engem! Ne törődj azzal, hogy vele mi van, hogy ő hova megy, hogy vele mi lesz!”

Azt gondolom, hogy mindnyájunk szívének nagyon kell ez az üzenet, mert mindnyájan megkérdezzük ezt: Miért van az, hogy ő meg van áldva azzal? Amikor gyerekek voltunk, akkor ez így hangzott: Apa, vedd meg nekem ezt a játékot, mert a hogyishívjáknak is van az iskolában. Mert volt valaki, akinek menőbbek voltak a cuccai.

Ma kicsit másként mondjuk. Ránézek a testvérem ajándékára, és azt mondom: „Nekem miért nincs meg? Uram, valami hiba csúszott be. Valami baj van az adminisztrációval. Valamelyik angyal vétett, valamit elrontott. Nekem az kellett volna! Én miért nem azt az ajándékot kaptam? Én miért nem azt az elhívást kaptam?”

Ránézek p. Scibellire, és azt kérdezem: Miért nem az az elhívásom? Lehet, hogy Isten azt mondja: Te nem tudnád azt elviselni! Lehet, hogy ránézel a testvéredre, és azt mondod: „Az ő élete tökéletes. Ő szép. Én miért nem? Én miért nem vagyok elhívva arra, hogy a színpadon szolgáljak? Nekem miért nem adott Isten szép hangot, hogy énekeljek? Én miért nem tudok zenélni?” Lehet, Isten azt feleli: Ha tudnád, milyen az ő élete, nem irigyelnéd.

Ez probléma a szívünkben, és nagyon sokszor Isten nem ad nekünk ilyen magyarázatot. „Uram, az a csoda vele megtörtént, ő meggyógyult. Mi van? Én mit rontok el?” Nagyon sokszor Isten nem ad magyarázatot, hanem egyszerűen azt feleli: „Mi az neked? Mi közöd hozzá? Az az ő járása Énvelem. Miért őrá nézel, hogy felmérd magad? Miért őrá nézel, hogy felmérd, minek kéne történnie?”

Úgy értem, még csak nem is biztos, hogy jól látod. Úgy értem, hogyan tudhatnád, hogy mi van az ő életében, vagy a másikéban? Honnan tudhatnád, hogy neked tényleg arra van-e szükséged? Isten azt mondja: „Nem gondolod, hogy Én tudom, hogy mire van szükséged? Inkább bízz Bennem!”

Nagyon sok példa van erre az életünkben. Máté 20-ban a pénzről van szó. Ez ismerős megint csak mindnyájunknak szerintem. Ott az történt, hogy mentek emberek dolgozni a szőlőbe, aztán egy órával később ment egy másik csapat, aztán még egy órával később megint ment egy csapat. Több csapatban érkeztek az emberek és egyre később.

Így volt olyan, aki csak egy órát dolgozott. Csak egy órát, és a gazda odaadta nekik az egész napi bért. Az egész napit! Akkor azok, akik kinn voltak egész nap, azt gondolták, hogy ők többet kapnak. Ám a gazda nekik is ugyanúgy egy napi bért adott. Kiakadtak ezen. Nem vicces?! A gazda először azokat hívta, akik csak egy órát dolgoztak. Mert Isten tanítani akar nekünk valamit.

Mát 20:11-15 Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, … Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

Érted ezt? A pénz az egyik ilyen dolog, amivel problémánk van. Ránézek arra, akinek jól megy, és azt mondom: Nekem az miért nincs? És mivel hívő vagyok, nem a rendszert vádolom, hanem azt kérdezem: „Uram, nekem miért nincs? Nekem miért vannak problémáim? Uram, itt gond van!” Isten azt feleli: Várj egy kicsit!

Mit mondott a gazda? „Nem úgy van, hogy azt csinálok az enyémmel, amit akarok?” Ez Róm 9:16. Azt olvassuk ott, hogy nem azé, aki akarja, nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Ez az, amit értenünk kell, hogy ez a hely itt, az életünk, az, ami történik velünk, ez nem a jutalom helye. Ez nem a dicséret helye. 1Kor 3-ban olvashatsz a jutalomról, a dicséretről a hívő számára. Az viszont nem itt van. Az a mennyben lesz.

Azt mondja nekünk Isten: „Miért így gondolkodnál? Te azért lennél gonosz, mert Én jó vagyok? Milyen fura gondolat!” Micsoda fura gondolat, de nem áll messze tőlünk. Nem áll messze tőlünk! Ezen gondolkodom, hogy mennyire megmérgezheti ez az életemet. Ez kihívás mindnyájunknak, amikor Isten azt mondja: „Figyelj! Én az irgalmamból adok neked. Én könyörületből adok neked. Ez nem jár neked. Ez ajándék. Ez mindig ajándék lesz.” Ez nagy kihívás a szívemnek.

Ezért van tele a kereszténység a rendszerekkel, ahol: „Dolgozz! És ha eleget szolgálsz, ha eleget adsz a tizedbe, eleget jársz gyülekezetbe, eleget imádkozol, eléggé hiszel, akkor Isten adósod lesz azzal, hogy megadja neked.” Televan ezzel a kereszténység. A Bibliánknak azonban nem ez az üzenete. Ez jó hír, még akkor is, ha kihívás nekünk.

Ez nagy kihívás nekünk. Miért kihívás? Azért, mert mindig méricskélem, hogy mi jár nekem. Attól a naptól kezdve, hogy megtanultam azt a szót: enyém!; onnan kezdve számolom, hogy mi jár nekem. Igazából azt a szót, hogy „enyém”, ezt nagyon az elején megtanultuk mindannyian. Ez volt az egyik első szavunk a „még” és más hasonló szavak között. Az „enyém” köztük volt, ez biztos! Az enyém és onnan kezdve mérem, hogy mi jár nekem.

„Ha neki jár, akkor nekem miért nem?” Ez megmérgezheti az életem. Ez megmérgezheti a munkahelyemet, mert irigységgel nézek a másik emberre. Úgy értem, hány alkalmazott van ebben a világban, aki haragszik a főnökére, utálja a munkatársát, mert úgy érzi: Az az előléptetés nekem járt volna!

Hányszor történhet, hogy bejövök a gyülekezetbe és látom, hogy valakinek van egy szolgálata, valakinek van egy elhívása, valakinek van egy ajándéka, valakinek olyan nagy szeretete van… és már majdnem tisztelem emiatt, de a szívemben azt kérdem: Nekem miért nincs meg ez? Megmérgezheti ez a házaséletemet. Tényleg. Ennyi év után is!

Már tizennyolc éve vagyok házas. „Azt hiszen, ennyi év után járna nekem egy kis tisztelet!” Hány férfi él ebben a bolondságban? A nők sem jobbak, csak nem tudom, hogy az milyen. 🙂 Hány teszi tönkre a házasságát? Először a saját szívét, azután az egész házasságát teszi tönkre ezzel: „Én vagyok az önzetlen hős! Annyira önzetlen vagyok, hogy nekem már járna valami!”

Ez a gondolat, hogy hagyom, hogy megmérgezze az életem, és elvegye tőlem a szolgálatom, és elvegye tőlem a barátaimat, és elvegye tőlem az örömöm, és elvegye tőlem a szabadságomat. Ez az apró hazugság meg tudja ezt tenni: „Nekem ez jár! Valami jár nekem!”

Jákób nyilván nem a legjobb példa nekünk az apaságra. A történetben 1Móz 37-ben nyilvánvalóan jobban szerette Józsefet, mint bárki mást. Ezt nem is titkolta. Nem volt annyira jó gondolat ez! Úgy értem, nem ismerte fel, hogy a családjának mennyi kapacitása van és mennyi nincs. Ez mindnyájuknak sokba került.

Ugyanakkor Isten is megcsinálta ezt 1Sám 16-ban, amikor Dávidot felkenik királynak. Sámuel a próféta elment a családhoz. Dávid apja az első fiútestvért, Eliábot vitte Sámuel elé, 1Sám 16:6. Isten azt mondja, hogy nem ő az. Aztán 1Sám 16:8 Abinádábot vitte oda, utána Sammát… Mind a hét fiútestvért odavitte, és a próféta azt mondta: „Egyikük sem a király. Van-e még?” „Van még a legkisebb, aki a juhokat őrzi. A lista vége. Az utóirat. Az, aki majdnem lemaradt.” A családfa papírjának a hátuljára kellett írni, úgyhogy a legtöbben észre sem veszik, hogy van. 🙂 Akkor mi történt mégis?

1Sám 16:13a Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében.

Egyszerűen csak muszáj volt a testvérei körében csinálni. Muszáj volt látniuk. Miért? Azért, mert van ebben egy lecke. A testvérei körében tette, mert van ebben egy üzenet, amit nem szeretek hallani. Én sem, más sem. Ők sem szerették hallani. Természetileg nem szeretjük ezt az üzenetet.

Az üzenet nagyon világos. Isten azt mondja Dávid testvéreinek: „Bánj el ezzel! Ő a király.” „Ki? Az öcsém az én királyom? Viccelsz?” Isten azt feleli: „Bánj el ezzel. Tanulj meg elbánni ezzel! Ebben van egy lecke a szeretetről. Ebben van egy lecke neked az alázatról. Ebben van egy lecke neked a hitről, a hűségről, a törődésről, a Bennem való bizalomról. Mersz-e bízni Bennem, hogy Én tudom, mit csinálok ővele és mit csinálok teveled? Amikor kihívásokból adok többet neki, akkor bezzeg nem mondod: Ó, Uram, légy szíves, nekem is! – akkor nem mondjuk 🙁 – Amikor áldásból adok neki többet, akkor egyből mondod: Ó, és nekem, és velem mi lesz?” Isten tanít nekik valamit, mutat nekik valamit. Isten nem csak Dávidnak mond valamit, hanem az egész családjának.

Amikor Jákób odaadta azt a színes öltözetet Józsefnek, akkor nem csak Józsefnek mondott ezzel valamit. Amikor Isten megadta az álmokat Józsefnek, amikor József látta azokat az álmokat, amik azt mutatták, hogy a jövőben ő lesz a családja felett, akkor azt nem csak Józsefnek mondta, hanem a családjának is. „Mi van a te szíveddel?” – ez volt a kérdés a családjának, a testvéreinek.

Aztán nyilvánvaló lett, hogy mi volt a szívükben. Ugyanaz, ami Káin szívében is volt. Ugyanaz, ami azoknak a munkásoknak a szívében volt, akik az egész napot végigdolgozták a szőlőben. Az ez: „Meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Meg tudnám ölni ezért.” Elképesztő, hogy milyen a szívünk! Csak egy kicsivel később, 1Sám 17:28-ban azt látjuk, hogy Dávid elmegy a táborba, mindjárt legyőzi Góliátot, de a testvére, Eliáb azt mondja neki: „Tudom, milyen a szíved. Büszke vagy, arrogáns.” Eliáb magáról beszél, de nem ismeri fel, hogy milyen a szíve. Ez fontos nekünk.

Ezt azonban nem tudom elkerülni, természetileg megvan mindnyájunk szívében. Isten tesz valamit, ami nagyszerű, ami csodálatos, Isten megáldja a testvéremet, én pedig ahelyett, hogy azt mondanám: Halleluja!; azt kérdezem: „És velem mi van? Én mi vagyok? Én értéktelen vagyok? Engem kihagysz? Nekem ez járt volna!”

Luk 15:11-31. (Abban bízom, hogy itt jobbá válik az üzenet.) Úgy hívjuk ezt, hogy az idősebb fiú szelleme. Ez az, amiről beszéltem egészen idáig. Mi történt? Ez egy példázat, de Jézus mond ezzel valamit, ami fontos. Elmondja, hogy milyen Isten szíve felénk, amikor keressük Őt, és milyen lehet az én szívem, amikor úgy számolok, hogy járnak nekem a dolgok, amikor „megérdemlem”. Ez kihívó gondolat nekünk, mert ez a kegyelemről szól.

A kegyelem kihívó nekünk. A kegyelem nem ismerős, mi nem ilyenek vagyunk, de Isten tanít minket. Mert a kegyelem az egyetlen környezet, ami nem mérgez engem. A történetben a tékozló fiú elment, elherdálta az örökségét, és amikor már nem maradt semmije, az éhhalál elől hazamenekült. Az apja örömmel fogadta, de volt egy bátyja is.

Az idősebb fiú – róla beszélünk. Milyen ez az ember? Néhány gondolat erről. Luk 15:29 jogosultsága van az embernek. Neki jogosultsága van, azt mondja: „Én megérdemeltem. Atyám, én megérdemlem, hogy ezt vagy azt megkapjam. Én megérdemlem. Én annyi éve veled vagyok. Én szolgálok neked. Minden parancsodat megtartottam. Soha nem szegtem meg egy parancsodat sem. Énnekem járt volna ez. Nekem ez járt volna! Nekem jogom volt ehhez, és te mégsem adtad meg nekem. Nekem miért nem adtad meg? Neki miért adtad? Csak egy semmirekellő. Mindent elherdált. Én vagyok a jó fiú, ő a rossz, miért őt ünnepeled?”

Az előz versben, Luk 15:28-ban az idősebb fiú kinn áll. Odabenn vigasság van, ünnepelnek, mert megjött a tékozló fiú. Hazajött. Csoda történt, visszajött. Megint itt van. Nem halt meg valahol távol, hanem hazajött. Az idősebb fiú megtudta, és kinn áll. Van benne egy követelés, az apjának ki kell mennie hozzá. Az apjának kell odamenni hozzá szinte bocsánatot kérni, mert ilyen az idősebb testvér magatartása. Követel.

Figyelj, ez fontos lecke mindnyájunknak. Amikor úgy számolok, hogy járnak nekem a dolgok, amikor úgy számolok, hogy nekem tartoznak ezzel vagy azzal, amikor úgy számolom, hogy megérdemeltem ezt vagy azt, akkor előbb-utóbb nekiállok követelni. Aztán van még egy lépés elkerülhetetlenül, az, hogy nekiállok követelni, és aztán nekiállok vádaskodni, Luk 15:30. Van vádolás benne. Nagyon gyorsan jön ez. Az, hogy nekem járnak a dolgok, egy-két lépésben vádolássá válik.

Miért mondom, hogy ez elkerülhetetlen a régi természetünkben? Azért, mert ez a történet Luk 15-ben valójában Istenről szól és az emberekről. Isten, az Atya a tökéletes Atya. Ő nem hibázik. Ő ugyanannyira szeret mindnyájunkat. Ő nem olyan, mint Jákób, aki meg is mondta: József a legjobb közöttetek, ti semmik vagytok. Amikor ráadta a ruhát, akkor ezt mondta. Isten az Atya a tökéletes Atya. Ő nem hibázik, de még az Ő jelenlétében is megtörténik ez velünk, mert a szívemmel van a gond, nem Istennel.

Csak hadd fejezzem be ezzel. Luk 15:31-32-ben, amikor az atya kijön és beszél az idősebb fiúhoz, akkor én úgy látom, hogy ezeket a dolgokat mondja neki. „Fiam, te mindenkor velem vagy.” Itt az első kérdés: „Nem látod, fiam, hogy mink van nekünk? Nem látod azt, ami nekünk megvan itt, fiam? Nem látod? Nekünk állandó közösségünk van. Közöttünk mindig ott van a szeretet. Miközöttünk mindig megvan ez a valós kapcsolat. Nem látod, hogy mi van köztünk, és azt, hogy ez drága, hogy ez gyönyörű, hogy ez csodálatos?”

Látnunk kell itt valamit, ami fontos! Róm 13:8 ne tartozzatok senkinek semmivel, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek. Ami azt jelenti – nyilván amellett, hogy adjuk meg az adósságainkat –, hogy beszélek itt, az egyik nem figyel rám, a másik nem engem figyel, a harmadik sem vereget vállon, aztán csak azt mondom: Szép kis gyülekezet! Mit mondok ezzel? Azt, hogy nekem jár valami. „Nekem jár valami! Valamit kapnom kéne! Legalább ennyit, de ha azt nem is, legalább valamicske pénzt attól, akinek telik rá.”

Akkor Isten azt feleli nekünk: „Egyrészt, mi az neked? Te kövess Engem.” A másik oldalról, nem ő tartozik azzal, hogy szeressen engem, hanem én tartozom azzal, hogy szeressem őt. Ez nagy különbség. Amikor ez nem történik meg, akkor lehet, hogy Isten azt mondja nekem: Talán itt az ideje, hogy azt mondd: Szeretlek, testvérem!; de nem mesterkélten. Az a vers azt mondja: „Bánj el azzal! Mert Én többre hívlak téged.”

Az Atya azt mondja nekünk: „Fiam, te mindig Velem vagy. Nem látod, hogy mink van nekünk? Nem látod, hogy mink van? Mindenem a tiéd. Minden, amim van, az a tied. Fiam, nem látod, hogy mid van?” Ahogy az atya mondta: „Mindenem, amim van, az a tied. Főleg azért, mert a testvérednek már kiadtam az örökségét. Úgyhogy, minden, amim van, az már a tied. Nem egyértelmű? Nem látod, fiam, hogy mid van?” Nyilván nem látta.

Vedd észre azonban, hogy Isten mond nekünk valamit. „Nem látod, hogy mink van?” – mondja Isten neked és nekem. Aztán: Nem látod, hogy mindenem, amim van, az a tiéd? Amikor abban gondolkodom, hogy mi jár nekem, amikor követelem, hogy valaki jöjjön ki hozzám, és méltányoljon, akkor nem látom. Akkor nem látom azt a drága dolgot, amim van. Azt, hogy annyira megáldott engem. Még egy, amit én itt látok:

Luk 15:32 … a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.

Úgy van rendjén, hogy örüljünk. Azt mondja az atya a fiúnak: „Nem látod, hogy nekem mim van? Nézz be az ablakon! Vidámság van, öröm van, közösség van, szeretet van, és ez az enyém. Ez azért az enyém, mert nem azt számolom, hogy mi járna nekem. Én nem azt mondom: „Fiam, neked tisztelned kellett volna engem. Ugye, tudod? Fiam, neked engedelmeskedned kellett volna! Nézd meg a testvéredet.” Én nem ezt számolgatom. Hanem nekem van egy fiam, aki meghalt, és feltámadott, és visszatért az életünkbe. Nem látod, fiam, hogy mim van nekem? Nem látod, hogy mid lehetne? Nem látod, hogy neked is meglehetne ez, és te is része lehetnél az örömnek, meglehetne a kapcsolat, meglehetne a vidámság, meglehetne az igazság? Mindez meglehetne neked!”

Ez az, amire szükségünk van. Figyelj, mindnyájunknak ez kell. Mert mindnyájunknak megvan ez a szívünkben: „Én miért nem kapom meg? Nekem is jár. Én is megérdemelném. Én is jó voltam. Nem veszi észre senki, hogy én viselkedtem? Hol van már a dicséret? Hol van a taps?” P. Duló azt mondja az embereknek: Köszönjük, hogy segítettetek felújítani a bibliaiskola termeit!; én meg csak ülök hátul, és azt mondom a szívemben: „És mi van velem? Én is annyi mindent csinálok!” Mégis mit teszek ezzel? Kizárom magam, és nagyon csalódott vagyok.

Aztán eltelik egy-két nap, egy hónap, egy év, és még mindig nem jött senki méltatni engem. „Na, szép kis gyülekezet!” Senkinek nem a dolga. És van egy baj ezzel. Elmulasztok valamit. Az Atya azt mondja nekem: „Fiam, nem látod, hogy nekünk mink van? Nem látod, hogy neked mi van? Nem látod, hogy nekem örömöm van a közösségben a házban? Neked is az kéne igazából!” „Nem! Nekem ez kell!”

A történet nem megy tovább. Úgy vagyunk vele, hogy bárcsak láthatnánk, hogy az idősebb fiú azt mondja: „Igazad van, atyám! Ó, milyen ostoba voltam!” Viszont Jónás története nem úgy végződik. Vele ugyanez történt. Ő ugyanez a szív, és nem látjuk ezt megtörténni.

Pálnak azonban volt egy félelme. 2Kor 6:1-ben azt írja a korinthusiaknak: Nehogy úgy legyen, hogy hiába vettétek volna Isten kegyelmét. Ez lehetséges velem is, hogy ez a bolond kis hazugság, hogy nekem jár, hogy én megérdemlem, megrabol engem. Összemérem magam: „Neki miért van meg? Nekem miért nincs?”

Isten azt mondja: „Figyelj, vedd észre! Nem látod a valóságot. Nem látod, amid van. Nem látod, amink van, és elmulasztod, amibe Én be akarlak vonni téged. Úgyhogy, hagyd az egészet! Merj így gondolkodni: én tartozom azzal, hogy szeressek.” Ennyi! Itt vége a tartozásnak, itt vége van a megérdemlésnek. Nem a másikról szól az életem. Ámen.

Kategória: Egyéb