Amit csak a hitbeli ima adhat meg

2013 február 3. vasárnap  10:30

Micah Stambowski

Isten hihetetlen módon munkálkodik, nem? Volt egy tervem azzal kapcsolatban, hogy miről beszéljek. Nagyon nyugodt voltam, de aztán tegnap Isten megváltoztatta. Remélhetőleg ez téged is felépít annyira, ahogy engem felépített. Minden a fejemben volt a helyén, a vicc is megvolt hozzá, és az is, hogy kit hogyan fogok üdvözölni a színpadról. Ám a terveim mindig tönkremennek.

Máté 14:22-32  22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.  23És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.  25A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.  25Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.  26És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.  27De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!  28Péter pedig felelvén neki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.  29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.  30De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!  31Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda neki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?  32És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

Tegnap Péterről gondolkodtam. Elég rossz hírneve van a Bibliában. Ahogy ezt az írásrészt olvastam, észrevettem valami érdekeset. Akiknek rossz a hírnevük, mindig azok csinálják meg az őrültségeket. Én megpróbáltam vízen járni, de nyilvánvalóan nem működött a dolog.

Volt egy új trend néhány évvel ezelőtt, és láttam erről egy videót. Az emberek teljes erőbedobással szaladtak a víz felé és megpróbáltak olyan messzire elfutni a vízen, amilyen messzire csak tudtak anélkül, hogy elmerültek volna. Arra gondoltam, hogy ezeknek az alakoknak eléggé rossz hírnevük van a normál életben. Péter megmutatott nekem valamit ebben az írásrészben. Nagyon bátorító volt számomra ezen gondolkodni. Remélem, hogy ez bátorítani fog téged is. Szeretnék rámutatni valamire itt.

A viharról szeretnék beszélni. A tanítványok beszállnak a hajóba. Jézus kiküldi őket, és hirtelen egy vihar kellős közepén találják magukat. Aztán meglátják, hogy Jézus jár a vízen. Persze – minden normális emberhez hasonlóan – megijednek. Péter azt mondta: ha ez tényleg Te vagy, akkor mondd azt, hogy menjek Hozzád! Erre Jézus: rendben, Péter, gyere! Péter elkezdett járni a vízen.

Aztán – biztos vagyok benne, hogy valamennyien ismerjük a történetet – jobbra nézett, balra nézett, és belegondoltam, hogy mit is csinál igazából. Rájött, hogy valami nem stimmel, és elkezdett süllyedni. Aztán Jézus kinyúlt érte és megmentette. Nagyon gyakran, amikor erről az írásrészről beszélek, azt mondom: igen, a szemünket Jézuson kell tartanunk. Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy ez így nem helyes, de az, amit tegnap megláttam ebben az írásrészben, az volt, hogy egy ember járt a vízen egy vihar közepette.

Majdnem öt éve élek Romániában. Jó sok vihar volt az életemben, elég nagyok is, kisebbek is, és volt kicsi, de közvetlenül a fejem fölött. Azoknak a viharoknak közepette mindig kételkedem. Emlékszem, eljöttem egyszer ide, és hallottam, ahogy P. Kende prédikált. Mondott valamit, amit soha nem fogok elfelejteni, mert abban a pillanatban éppen azt csináltam. Azt mondta: mindenki kételkedik, de miért akarnánk erről beszélni? Tényleg, miért ne?

Péter a vízen a vihar közepette hirtelen ráébredt, hogy mi zajlik körülötte. Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb bók, amit valaha is kaptam, az volt, hogy tudatlan vagyok. Mert abban a szövegkörnyezetben tudatlan voltam a világ dolgai felől. Arra gondoltam, hogy inkább leszek tudatlan a világ dolgai felől és járok a vízen, minthogy nagyon kiművelt fuldokló legyek. Inkább vagyok élő kutya, mint halott oroszlán.

A minap Sámson életéről olvastam. Szilveszterkor P. Mihail csinált egy nagyon vicces üzenet-félét. El kezdte magyarázni a házasság és az együtt járás bibliai példáit. Azt mondta: ha Dávid példáját követjük, akkor megöljük a legjobb barátunkat és elvesszük a feleségét, vagy követhetjük Hóseás példáját is. Nyilvánvalóan ez csak vicc volt. A Biblia mondja ezt, de P. Mihail próbálta ezt viccessé tenni.

Aztán olvastam Sámson történetét, és arra gondoltam, hogy mindazzal az erővel együtt, amivel bírt, elvonta a figyelmét a vihar. A vihar közepette, amikor azt csinálta, amire Isten kérte, a vihar mindig ott volt, de nem nézett rá. Miután Jézus megmenti Pétert, a vihar folytatódott. Csak akkor állt el, amikor beszálltak a hajóba. Jézus bármikor megállíthatta volna azt a vihart, de Péter járt a vízen a vihar közepette is.

Nyilván mindig lesznek viharok az életünkben. Hóvihar, eső; tegnap épp egy jó kis felhőszakadás közepette találtam magam. Na, jó, nem abban találtam magam, hanem kimentem, amikor esett. 🙂 Nincs-e mindig valamilyen vihar az életünkben? Nagyon is elvonhatná a figyelmemet az a vihar. Nagyon is elterelhetnék a figyelmemet a részletek.

Az ellenség támadása is elterelhetné a figyelmemet, de ahogy azt Zsid 10-ben látjuk, közel húzódunk, ahogy az a nap közeledik. Mert lehetséges az, hogy ráébredünk, éppen vihar dúl, de mégsem foglaljuk el magunkat a viharral. Viszont ha a viharral foglalom el magam, akkor nem tudom Istennel elfoglalni magam.

Azon a vízen csak egynek van helye. Péternek döntenie kellett: a vihar vagy a Megváltóm? Persze, ez nagyon jó kép. Mert bár Péter rosszul döntött, mit mondott? Jézus azonnal kinyújtotta felé a kezét. Úgy értem, Ő tudta, hogy mi fog történni: „Péter mindjárt odanéz. Na, igen! Most megtörtént.” Azon tűnődöm, hagyta-e, hogy kicsit süllyedjen, hogy ráijesszen? Istennek nagyszerű humorérzéke van. Lehet, hogy ez kissé feketehumor, de …

Végezetül, hogy befejezzem ezt a bevezetőt: vannak viharok. Mindig lesznek viharok, de a vihar közepette, mindig ott lesz a Megváltóm, és Ő várni fog és szólni fog hozzám: gyere, húzódj közel! Tudod, mit? El fogok bukni. Sok időbe telt, hogy elfogadtam ezt. Nagyon nagy az egóm, úgyhogy hosszú időbe telt, de elfogadtam. Csak amiatt, mert tudom, hogy Ő ott van, ki van nyújtva már a keze felém és vár rám.

P. Kende

Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Az előző üzenetben kezdtünk beszélni a hitről, és most folytatjuk. Az egyik fontos dolog, ami kiderült – amit Isten adott –, hogy a hit igazán nagyon erősen kapcsolódik a választási szabadságunkhoz, ahhoz, hogy szabad akaratunk van. Ez a nagy kincsünk emberi lényekként. Ami az állatoknak nincs meg – azok ösztönből cselekszenek –, mi pedig hitre lettünk hívva. Szabadságunk van hitre, szabadságunk van dönteni.

A lelkünk ellensége szeretne minket megszabadítani ettől a szabadságtól. Sok dolgot tesz ezért. Néhány példa. Vannak elnyomó kormányok: nem szabad hinned ebben, nem szabad azt csinálnod, nem szabad így gondolkodni. Hála Istennek, az elmúlt két évtizedben már szabadságunk van erre Magyarországon. Tartsuk ezt imában, mert ez nem automatikus dolog, hanem csodálatos. Az Ellenség szeretné elvenni a szabadságunkat pl. a manipulatív kapcsolatokban.  Jézus azt mondja erről:

Luk 14:26 Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.

Ez még nekünk is nagyon furcsán hangzik, de az Ő kultúrájában, ahol a család mindenekfelett volt, ott ez elképesztően forradalmi volt ez a gondolat. „Micsoda? Hogy mondhatsz ilyet? Hogy beszélhetsz erről?” Amiről Jézus beszélt, az ez volt igazán: ha választani kell, akkor választani kell, és akkor Isten legyen a fontosabb. Akkor Isten legyen az, Akit választasz. Ez erőteljes dolog.

Ez nagyon fontos dolog. Máté 6:24 nem szolgálhatsz kétfelé. Nem szolgálhatsz két Úrnak. Vagy-vagy, választani kell! Erre gondoltam, vajon hány arab ember, aki megtért, fordult meg anyuka sírása miatt, vagy az apja és a szeretett nagybátyjainak a szomorúsága és a haragja miatt.

Hányan nem kezdték el a bibliaiskolát azért, mert a családjaik figyelmeztették arra, hogy ez veszélyes? Én is megkaptam. Hányan nem hoztak áldozatot az Úrért azért, mert a barátaik arról beszéltek nekik, hogy mi mindent veszítenek el, ha megteszik ezt? Hányan fognak megállni a hitükben, mert be fog lépni az életükbe egy olyan kapcsolat, amely fontosabb lesz? Az Ellenség szeretne elvenni, szeretne megállítani bennünket, szeretné, ha nem lenne szabadságunk a döntéseinkben.

Még egy – Eféz 5:18 ne részegedjetek meg bortól, hanem teljesedjetek be a Szent Szellemmel – a részegség. Ott a bort említi. Miért gond ez? Azt mondja, hogy azért, mert kicsapongás van belőle. Ami azt jelenti, hogy nincsen irányításom, nincsen ellenőrzésem, elveszítem a korlátaimat, a határaimat. Sokan ezért isznak, hogy felszabaduljanak. Még valamit elveszítesz: a szabad akaratodat. Elveszted a döntési szabadságodat. Könnyen befolyásolható vagy, ha meg vagy részegedve.

Igazán nem csak a borra gondolok. Tudod, még mi tudja megrészegíteni az embert? Nagy ígéret meg tudja részegíteni az embert. Nagy pénz ígérete, nagy hatalom ígérete, nagy befolyás ígérete. Megvan az ígéret: ha ezt csinálod, ilyen gazdag leszel. Az ember megrészegedik ettől, és igazán elveszíti a szabadságát.

„Ha ezt csinálod, nagy hatalmad lesz. Annyi ember fölött lesz hatalmad valamilyen módon. Mindegy, mi az! Félelem, stb.” Mi történik? Megrészegedsz tőle, és mivel megrészegedsz tőle, elveszíted a szabadságodat. Persze, hogy nem ad neked hatalmat és szabadságot végül, de van egy ígéret, és megrészegíti az embert. 2Pét 2:19.

A szerencsejáték például egy ilyen ígéret. „Csak beteszed a pénzt, megpörgetik, vagy meghúzod a kart, vagy kérsz még egy lapot, vagy…” Benne van az ígéret, és az emberek megrészegednek. Elveszíti a szabad akaratát. Emlékszem beszélgettem egy férfival, elveszítette a családját emiatt. Megkapta a fizetését, mire néhány óra múlva hazaért, nem volt belőle semmi. Szerencsejátékban mindent elveszített, és oda lett az élete. Van ígéret, de hazudik. Nincs benne semmi, fogollyá tesz téged.

A pénz is ilyen, amikor sok pénz van. A Biblia nem azt mondja, hogy a pénzzel baj van, hanem azt mondja, hogy a pénz szeretetével van baj. Ha hagyom, hogy a pénz megrészegítsen, azzal van a baj. Az a gond, ha a pénz a mindenem, ha az a központ, ha arról szól az életem. Aztán elveszítem azt a pénzt, és mit csinálok? „Felkötöm magam valahova, mert bármi jobb, mint kijózanodni ebből.”

Miért mondom ezt? Azért, mert ha az Ellenség ennyire szeretné elvenni tőlünk a szabad akaratunkat – mondhatnánk még példákat biztosan, hogy milyen módokon, hogyan szeretné korlátozni ezzel az életünket –, ha Ellenségnek ez ennyire fontos, akkor ez jelentős. Miért? Azért, mert a szabad akaratunk – a hitünk, a hit választása, az, hogy hitben járunk, az, hogy úgy döntök, járok a vízen a vihar közepette –, ez az egyetlen dolog, ami kárt tehet az Ellenség munkájában. Kizárólag a hitünk.

Nem tehetem tönkre az Ellenség munkáját egy ember életében a gyűlöleten keresztül. Ez lehetetlen. A bosszún keresztül nem tudom tönkretenni. Ez nem fog megtörténni. Tudod, hogyan tehetek valamit ezzel? 1Ján 3:8 Jézus azért jött el, hogy lerontsa az ördög munkáját. Azért jött el, hogy azt tönkretegye. Mi is azért vagyunk itt, hogy tönkretegyük, hogy beleköpjünk a levesébe, hogy beledobjunk valamit a gépezetbe, amit épített, és azt mondjuk: nem! Az egyetlen mód, ahogy ez megtörténhet, az a hit. Másként nem történhet meg.

Gyerekként a családomban, a rokonaim között nagyon sok embert láttam, akit tönkretett az alkohol, és gyűlöltem a dolgot. Gyűlöltem az alkoholt, mert: tönkretette őt is, őt is,… a házasságát is. Szörnyű volt látni. Aztán felnőttem, pénzhez jutottam, és mentem utána. Mert nem voltam szabad. Igaz, hogy gyűlöltem a dolgot, de nem voltam szabad. Krisztusra volt szükségem, Ő szabadított meg.

Az, hogy gyűlöltem az alkoholt, az nem volt nekem elég. Az, hogy láttam a rossz példát, az nem volt nekem elég. Attól, hogy rossz példa volt, még mindig példa volt, és arrafelé mentem. Krisztusra volt szükségem. Őneki kellett tönkretennie az ördög munkáját az életemben. Így van ez velünk is.

Az egyetlen mód az, ahogy gyógyulhatok a lelkemben, hogy hitben járok. Az egyetlen mód, ahogy áldás lehetek valakinek, az, hogy hitben járok. Az egyetlen mód, ahogy szolgálhatok és igazán jelent valamit, az, hogy hitben járok. Másként nem lehet. Másként nem Krisztus életét élem. Ő az egyetlen, Aki tönkreteszi az ördög munkáját ebben a világban emberek életében. Ő az egyetlen.

Az én erős akaratom, „majd én megmutatom” – vannak néhányan, akik jó szervezőkészségűek, nagyszerű, erős személyek –, de nem ez számít. Vagy hitben járok, vagy nem fogom tudni lerontani az ellenség munkáját. A saját életemben sem, a családom életében sem, a testvéreim életében sem, a körülöttem lévő nem hívő emberek életében sem. Semmiképp. Mert Ő az, Jézus, Aki azért jött el, hogy lerontsa az ördög munkáját. Ő az egyetlen.

Az előző alkalommal arról beszéltünk, hogy a hit a legmagasabb működési módja az emberi lénynek. Igazából mindenkinek van hite ebben a világban. Arról beszéltünk, hogy nem értjük a valóságot eléggé. Nem tudjuk irányítani a valóságot eléggé ahhoz, hogy ne legyen szükségünk a hitre. Mindenkinek bíznia kell dolgokban. Mindenkinek hinnie kell dolgokban. Minden embernek. Azoknak is, akik nem hisznek Jézusban.

A különbség csak az, ha Jézusban hiszek, akkor a megfelelő forrásom van. A hitem Jézusban az, ami fontos. Isten arra adta nekem a hitet, hogy megismerhessem Őt, hogy növekedhessek Benne, hogy másféle életet élhessek, más mélységű életet, más célú életet, más jövőjű életet. Igazán erről beszéltünk, és erről beszélünk most is.

Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Ez Isten ajándéka nekünk. Adta nekünk a hit képességét, hogy bízzunk Istenben. Abban, Aki nem hazudik. Abban, Aki nem csal meg minket. Abban, Aki nem vezet minket félre. Abban, Akiben valóban bízhatunk. Ahogy végigolvassuk Zsid 11-et, annyi példát látunk.

Zsid 11:13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva, és üdvözölve azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

Ószövetségi hívőkről beszél ez a fejezet, és bemutat néhányat. Voltak közöttük, akik hittek, de egészen életük végéig nem kapták meg az ígéretet. Ez fontos dolog. Lehetséges, hogy Isten nem úgy válaszol, ahogy én gondolnám, ahogy én várnám. Erről is beszéltünk, hogy a zsidók örültek volna a pusztában egy édes vizű tónak, de nem azt kapták, hanem Isten vizet fakasztott a sziklából.

Ez Krisztusról szól nekünk, és arról, hogy mi szeretnénk valamit, ami megállapodott, lenyugodott dolog, de Krisztus Személy, Aki tart valahová, Akinek célja van az életünkben. Isten azt mondja: a hitedben ne légy beállt, ne légy lenyugodott, hanem gyere Velem, menjünk tovább.

Aztán beszéltünk még a sós vízről. Ez is a zsidók története a pusztában, 2Móz 15. Ott vannak és a víz ihatatlan. Azt gondolnám: vedd ki a sót! Isten azt mondja: „Nem! Dobj bele egy fát!” Ez a keresztnek a képe. Nagyon fontos.

Egy hívő az nagyszerű ember, de van egy rész benne, ami utálatos és szörnyű. Ez az ő régi bűnös természete, ahogy nekem is. Ha hívő vagy, van régi bűnös természeted, ez olyan rész, amit mind utálunk magunkban. Azt mondanám: Uram, nem vennéd ki belőlem teljesen? Vannak hívők, akik ezt is hiszik. Annyira, hogy Isten elvette. Mi nem tudjuk magunkat ennyire félrevezetni, de értjük, hogy miért szeretnék ezt hinni.

Isten azt mondja: van egy másik megoldásom, a kereszt jobb. Ami azt jelenti: „Gyere Hozzám! Kérd az Én életem nap mint nap. Tedd félre a magadét.” Merd azt mondani: „Nem az enyémet akarom. Nem az én céljaimat akarom. Nem kell a sekélyességem, nem kell az én szeretetem. Isten, add nekem a Te szeretetedet. Add nekem a Te mélységedet, add nekem a Te céljaidat, a Te jövődet. Tölts be engem a Szellemmel, hadd járjak Krisztusban!” Isten másik választ ad. Egy kicsit olyan, mint ezek az emberek, Zsid 11.

Emlékszem, amikor hívő lettem, vártam, hogy mikor leszek már végre tökéletes hívő. El fog jönni a nap – 1Ján 3:2 –, amikor Krisztus előtt állunk és olyanok leszünk, mint Ő, de amíg itt vagyok, addig ez van. Isten azt mondja: „Adok egy fát – a kereszt – és ez a megoldásod. Nem az, hogy kiveszem a sót, az ihatatlan részt belőled.”

Még egy. 2Kir 4-ben amikor a fazékban mérgező étel volt, akkor sem kivették a mérgezőt belőle, hanem beleszórtak egy marék lisztet, ami természetesen csoda volt. Mindezek csodák voltak. Ez az, amiről beszélünk.

Ők azt akarták, hogy vegyük ki, és a mi életünkben ez a tanról szól. „Vedd ki az életemből a problémákat, vedd ki az életemből azt, ami mérgező. Vedd ki az életemből, ami megkeserít. Vedd ki az életemből azt, ami miatt gyűlölködő leszek. Vedd ki az életemből az okokat a félelemre!” Isten azt mondja: Én inkább tant adok neked. Kategorikus tant. Igaz, hogy a megkeserítő dolog az életedben van, de mégsem élsz keserűen.

Dr. Éva annyira lenyűgözött, ahogy végigélte az életét egészen a haláláig ezzel a betegséggel, és nem volt keserű. Miért? „Rák! Nem igazságtalan Isten, hogy ezt adja neked? Hűséges vagy, jársz Vele, mindent megcsinálsz, amit akar. Nem kéne keserűnek lenned?”  Az utolsó este beszélgettünk, én beszéltem, ő pedig bólogatott, egy-egy szót mondott. Valamit hülyéskedtünk, aztán nevetett. Erre gondoltam, hogy nyoma sincs a keserűségnek benne, pedig oka lenne rá.

A dolog, ami megkeserítene, ott van az életemben, de az számít, arról beszélek, hogy van hitem, merek Őrá támaszkodni, merem azt mondani: Isten, én Benned bízom. Nem abban, hogy látok egy csodát, nem abban, hogy meggyógyulok-e, nem abban, hogy gazdag leszek-e, nem abban, hogy sikeres leszek-e, hanem Benned bízom, Istenem.

Aztán persze, hogy imádkozunk gyógyulásért. Persze, hogy imádkozom csodáért. Persze, hogy imádkozom áldásért. Naná, hittel, és bízom Benne. Őbenne bízom, és nem a csoda a hitem, nem a dolog a hitem, nem a kacsalábon forgó palota a hitem, nem egy álomautó a hitem. Nem az a hitem, hanem Isten. Őbenne bízom, Őrá számítok.

Zsid 11:14 Mert akik így beszélnek, nyíltan megvallják, hogy hazát keresnek.

Zsid 11:16 Így azonban jobb után vágyakoztak, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten nem szégyelli őket, hogy Istenünknek nevezzék, mert készített nekik várost.

Nem a földi válasz, hanem Isten válasza, a mennyei az, ami szeretnék. Az az, amire vágyom. Ez annyira fontos. Mert könnyű keserűnek lennem, de a hit a lehetőségem. Azt mondom, hogy a mennyeit akarom. Miért amazt nézném? Miért azzal foglalkoznék? Nem tagadásban élek, de van valami jobb: Krisztus. Őtőle várok, Tőle kérek, Őrá számítok, Őbenne bízom, Ő az, Aki számít nekem.

A régi bűnös természetem persze, hogy megvan. Naná, hogy megvan. Mi az, hogy! Egyre rosszabb, ahogy múlik az idő. Egyre undorítóbb a számunkra, ahogy múlik az idő, de miért ezzel foglalkoznék? Miért ez lenne az életem? Miért adnám oda neki a kontrollt, hogy az vezesse az életem? Van, hogy belecsúszom ebbe, és: „Hé! Mit csinálok? Én az Úrral járok. Másik életet akarok! Én a mennyeire vágyom, nem a földire.”

Zsid 11:17-18-19 versek Ábrahámról szólnak, amikor Isten azt mondta neki, hogy áldozza fel a fiát. „Micsoda?  A mi Istenünk?” Tudjuk, mi történt. Ábrahámnak meg lett próbálva a hite. Ábrahám nem volt szentimentális, ami nagyon fontos dolog.

Mit mondtak a zsidók, amikor nem mentek be az Ígéret földjére? 4Móz 14-ben azt mondták: „Ó, nem mehetünk be, mi áldozattá válnánk odabenn. És a gyerekeink! Rabszolga lenne valahol. Nem mehetünk be!” Aztán Isten azt feleli nekik: rendben, ha így akarjátok, ti itt haltok meg a pusztában. 4Móz 14:31-ben azt mondja: „A gyerekeid pedig örökölni fogják az Ígéret földjét. Ők fognak bemenni, ők fogják meghódítani, ők fogják legyőzni azokat, akiktől ti féltetek. Ők fogják elfoglalni az országot. Ők lesznek azok. Rendben van, ha akarod, csináld így.”

Zsid 11:15 ha arra gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna idejük, hogy visszatérjenek.

Az izraeliták a pusztában azt mondták: nem megyünk be, nem a hitet választjuk. Volt okuk félni, értjük, de Zsid 11:15 vissza lehetett volna térni. Mind így vagyunk. Mindannyian elengedhetjük a hitünket, mindannyian nemet mondhatunk rá. Mindannyian eldobhatjuk, de fontos dolog: senki és semmi nem veheti el tőled a hited.

Senki és semmi nem veheti el tőled a hited, de te elengedheted, te eldobhatod. Ábrahám mondhatta volna: „Túl nagy dolgokat kérsz tőlem, Isten. Túl nagy dolog, amit adtál nekem. Nem tehetem fel Izsákot arra az oltárra. Nem lehet.” Viszont azt olvassuk itt, hogy Ábrahámnak hite volt: még ha meg is hal a fiam, tudom, hogy Isten fel fogja támasztani. Micsoda hit! Azt mondta: „Tudom, Isten nagyobb ennél. Tudom, számíthatok Rá. Elengedhetem azt a dolgot, ami drága nekem. Számíthatok Őrá.”

Senki nem veheti el tőled a hited. Lehet, azt mondja valaki: túl nagy volt, amit Isten kért tőlem. Viszont 1Kor 10:13 senkit nem kísért Isten azon felül, amit el tudna hordozni, sőt megadja a kivezető utat. A kivezető út ez: a hit, Jézus. Ő a kivezető út, Ő a menekülő utunk. Azt mondja Isten: „Menj ki azon az úton. Bízz Bennem! Legyen hited. Számíts Rám. Támaszkodj Rám, és ne félj a gyereked miatt. Bemehetsz az Ígéret földjére.”

Isten tartogat neked valami jobbat, mint ami magadban meglenne. Senki nem veheti el a hited, csak te adhatod fel.  Csak te vagy, aki azt mondhatja: nem járok ebben. Erről beszélünk.

Az életünkben, a hitünkben nagyon sokszor Isten kér minket dolgokra. Azt mondja: tedd meg ezt a lépést, járj ebben, Bízz Bennem. Zsid 11:20-21-22 hit által áldotta meg Izsák Jákobot. Miközben gyenge volt, nem volt ereje és nem látta – tudjuk, hogy vak volt –, megáldotta őket. Aztán Jákob az ő gyerekeit. A botja végére támaszkodott, gyenge volt. Micsoda gondolat ez! Ezek az emberek nem voltak erősek, nem láttak nagy hatalmat feltétlenül, de tudtak áldást osztani, tudtak áldani. Ezek vagyunk mi.

Egyszer hallottam P. Stevenst prédikálni a MOM Művelődési Házban. Gyógyító istentisztelet volt, és imádkozott a betegekért. Imádkoztunk gyógyulásokért. Emlékszem, ott értettem meg, Isten megmutatta nekem: P. Stevens ezt hitből csinálja. Ez nem olyan, hogy ehhez nem kell hit. Valahogy ilyen elképzelésem volt: „Ha valaki annyira bölcs, mint ő, olyan ajándékai vannak, mint neki, akkor ott már nem is kell a hit valószínűleg.” Isten megmutatta nekem akkor ott, hogy ő ezt hitből csinálja.

Te meg én? Ez nincs messze tőlünk. Ez nem lehetetlen számunkra: kérni Istentől dolgokat, amik lehetetlenek. Imádkozni Ővele a Szellemmel, és kérni Tőle dolgokat, amik elképzelhetetlenek: gyógyulást, áldást, az Ő vezetését, járni Ővele hitben, megáldani valakit.

Hogyan gondolkodunk magunkról? Milyen a hitünk? Mekkora a hitünk? Mekkorának kell lenni a hitünknek? Én azt olvasom, Pál a thesszalonikabelieknek azt mondja 1Thess 3:10-ben: eljöjjek hozzátok és kipótoljam, ami hiánya van a ti hiteteknek. 2Thess 1:3-ban azt mondja: növekedésetek van a hitben. Ez azt jelenti, hogy ez növekvő dolog az életünkben.

Rendben, hogy nem vagyok tökéletes benne, rendben, hogy nem működik minden; nem a világ vége, hogy vannak hiányosságaim ezen a területen, de az igenis probléma, ha nem növekszem benne. Hogyan növekszem? Úgy, ha lépéseket teszek hitben, ha ráállok az igazságra, ha elfogadom azt, amit mond nekem: Isten megbocsájtott!; és akkor el vannak engedve a dolgok, amiket felgyűjtöttem magamnak eddig.

Mi van a továbbiakkal? Isten célt adott nekem az Ő akaratában. Isten célt adott neked. „Hogy érted?” Ezzel Isten azt mondja: „Én vonni akarlak valamerre, gyere Velem. Tudom, hogy néha ijesztő. Tudom, hogy sokszor nem látod, hova vezet ez az út, de gyere Velem! Célom van veled, és van egy nagy célja az életednek, ahol áldás lehetsz, ahol mások felé szolgálhatsz.”

Lehet, hogy gyengeségben, mint Jákob és Izsák, de az is lehet, hogy dicsőségben és hatalomban, mint József, Zsid 11:22. József is áldott, ő is mondott valamit. Ő is hitben tette ezt. Ez az, ami számít. Szegény van gazdag, kiváló tehetségekkel bíró vagy olyan, aki meglett emberként még mindig azon tűnődik, hogy mire alkalmas, nem ez számít. Bátorítalak, hogy járj hitben és Isten vezetni fog. Isten vezetni fog téged, számíts Őrá. Támaszkodj Őrá!

Tulajdonképpen nekünk ez könnyű. Zsid 11:40-ben elmondja, hogy Isten valami jobbat adott nekünk: Jézus. Lehet, hogy az ószövetségi hívők jártak hitben, de nekünk van valami jobb: Jézus. Mi láttuk Őt. Felment a keresztre, meghalt, feltámadt. Isten annyira megmutatta, hogy mennyire mellettünk áll. Ott vannak az evangéliumok, tanít bennünket, megmutatja nekünk, milyen Isten.

Isten valami jobbat adott nekünk. Egy értelemben nekünk könnyebb hinnünk. Mi nem előre tekintünk a majd eljövő Messiásra. Mi visszatekintünk a Messiásra, Aki már eljött és itt van az életünkben. Azt mondja: figyelj, válasszuk ezt, járjunk hitben. Járjunk hitben, a hit az életelemünk. Az a hely, ahol nőhetünk, ahol gyógyulhatunk, ahol épülhetünk, ahol ez a kapcsolat jelent valamit, az a hit. Ámen

Kategória: Egyéb