Amikor Sátán felfigyel rád I.

2014 január 5. vasárnap  10:30

Ez nagyon fontos üzenet, az életedet, a hitedet mentheti meg.

Ha Mát 4-ben megnézzük Jézusnak a kísértését, akkor azt látjuk, hogy elég furán kezdődik. A Szellem Jézust a pusztába vitte, hogy az ördög megkísértse. Isten ki akarta hangsúlyozni nekünk, nem volt véletlenszerű dolog, hogy Jézus a pusztába került, hanem Isten Szelleme vezette Őt oda. Isten akarja, hogy tudjuk, Ő benne volt ebben a dologban. Ez eléggé ijesztő gondolat, hogy Isten vezetné oda a próba helyére, mert ez azt jelenti, hogy ez velem is megtörténhet, hogy Isten a próba helyére vezet engem.

Ugyanakkor fontos ezt hallanunk, mert úgy látom, hogy sok hívő kétségbeesik, amikor Isten a próba helyére vezeti őt. Kétségbeesnek, mert nem tudják, nem hiszik, hogy Isten odavihetné őket, és azt feltételezik, hogy mindennek vége. Elveszítik a reményüket. Feltételezik: biztosan az ő hibájuk, hogy oda kerültek.

Könnyen lehet azonban, hogy a próba helye az Isten akarata arra a pillanatra a számomra. Nem könnyű hely, de lehet, hogy Isten akarata a számomra. Nem egyszerű végigmenni rajta, de lehet, hogy hasznomra van, és célja van a dolognak.

Isten vitte Jézust oda. 2Sám 24-ben olvasunk szintén egy rémisztő részt, ahol hasonló a helyzet:

2Sám 24:1 Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen, fölindította ellenük Dávidot – a királyt –, és azt mondta neki: Menj, számláld meg Izráelt és Júdát.

Ez bűn volt Dávid részéről, mert a királynak meg volt tiltva három dolog, és azok közül az egyik megszámlálni a népet: „Mennyi fegyverem van? Mennyi seregem van? Mennyi hatalmam van?” Isten azt akarta, hogy a király bízzon Őbenne, és nem akarta, hogy ezekben a számokban bízzon. Azt látjuk itt, hogy az Úr felindította Dávidot.

Egy kicsit ilyen az érzés, hogy ha Isten megfog engem és azt mondja: gyere Velem, kérlek; és aztán elvisz engem egy helyre, és az a hely a próbának a helye, akkor az annyira igazságtalannak tűnik. „Isten! Miért csinálod ezt velem?”

Ehhez az írásrészhez, 2Sám 24-hez elolvashatjuk 1Krón 21-ben a másik oldalát ennek: Sátán Izrael ellen támadt, és felindította Dávidot. Ami azt jelenti, hogy Sátán keményen dolgozik ebben a dologban, hogy felkavarja a kétséget Dávid szívében: „Dávid! Elég sereged van? Dávid! Elég erős vagy? Mi van, ha támadnak északról, készen állsz arra?” Megkérdőjelezi a biztonságát, és veti a kétséget, ahogy mindig is teszi.

Ezt látjuk Mát 4-ben Jézusnál is. A Szent Szellem benne volt ebben, kivezette Őt a pusztába. Ennek a dolognak helye volt Isten tervében. Ugyanakkor ott van Sátán, aki jön Jézushoz, és azt mondja Neki: tedd ezt, tedd azt, tedd amazt; kísérti Őt, és dolgozik Rajta. Próbál gonoszságot indítani a szívben. Ez történt Dáviddal is, hogy Isten megengedte, hogy arra a helyre kerüljön. Aztán jött Sátán, és azt mondta: nem vagy biztonságban.

A nagy kérdés az életedben és az én életemben az, hogy a próbának az idején beengeded-e a szívedbe a gonosz kezdeményezést, és Sátán bábjává válsz-e. Jézus nyilván nem lett az, Nehémiás nem lett az, Józsué nem lett az, viszont Dávid ebben elbukott.

Mát 4-ben kivitte a Szellem Jézust a pusztába. Voltál-e már Júdeának a pusztájában? A „pusztát” persze mind ismerjük :-), de voltál-e ott fizikailag? Tudod, milyen az a hely? A legtöbben szeretjük Izraelt, élvezzük, jó ott lenni, buli – a rakétákkal együtt is 🙂 –, de a pusztaság elsősorban unalmas. Nagyon unalmas.

Mi a pusztaság? Egy szó: elvonás – ez a pusztaság. Nincsenek emberek. Elvonás az emberektől. Nincs kommunikáció. Ha egy kőhöz beszélsz, az fura. Ott kinn van Jézus. Nem hiszen, hogy Jézusnak lettek volna elmebeli gondjai, nem hiszem, hogy tette ezt. Ott nincs más, nincs kommunikáció, nincs étel, nincs kényelem. Nem tudsz leheveredni puha gyepszőnyegre. Nincs ilyen, hanem csak kövek vannak, kisebbek és nagyobbak.

Nincs semmi kényelem. Nagyon száraz, nagyon unalmas. Bogarak, skorpiók… nem igazán van más. Tényleg unalmas hely. Jézust Isten magányos helyre vezette. Olyan helyre, ahol nincs nagy öröm, és ahol nem lehetett hatással senkire, nem szolgálhatott senki felé, és nem szolgálhatott senki Őfelé sem.

Ennek az üzenetnek az lenne a címe: Amikor Sátán észrevesz téged. Azt kérdezed: Hogy lehet ezt elkerülni? Van egy rossz hírem – nem olyan rossz –, ha hívő vagy, akkor nem tudod elkerülni. Akkor Sátán felfigyel rád. Ha hívő vagy, akkor kétségtelenül megtörtént ez már. ApCsel 19:15-ben egy démon azt mondja: Jézust ismerem – a görögben azt mondja, hogy tapasztalatból ismerem Őt –, és Pálról is tudok. A görög szó nagyjából azt jelenti: már láttam őt a környéken.

Te is így vagy. Ha hívő vagy Jézusban, akkor az Ellenség tud rólad, akkor Sátán tud rólad, akkor a démonjai tudnak rólad. Rajta vagy a (hadi)térképen. Célja vagy a gyűlöletüknek, és ezen nem tudsz segíteni. Az ő ellenségük táborában vagy. Semmi nem fogja csökkenteni az irántad való gyűlöletüket. Lehet, hogy hajlandó vagy azt csinálni, amit mondanak, de akkor is ugyanúgy fognak gyűlölni. Nem számít, mennyit imádkozol, gyűlölni fognak, nem számít, mit csinálsz, gyűlölni fognak és kísérteni fognak minden lépésednél.

Akkor miért mondja azt, hogy az Úr vitte ki Jézust? Miért mondja azt, hogy az Úr csinálta ezt Izraellel? Más helyeken ugyanez – miért? Azért, mert Isten bátorítani akar minket ezzel. Azt mondja nekünk: „Figyelj! Nekem van tervem még a kísértésben is. Figyelj! Nekem van tervem a számodra még a próba idején is. Nekem van tervem veled ebben az időben is. Nem számít, hogy mennyire hangos Sátán az életedben, mennyire erősen dörömböl az ajtón. Nem számít, hogy mennyire nem hallasz semmi mást, Nekem van tervem.” Mert elbátortalanodom. Kétségbeesem.

Megtörténik ez velünk újra és újra, mert szűklátókörűek vagyunk, és rövidlátóak is. Nagyon szűk az egész számunkra, úgyhogy nem látjuk jól a dolgokat igazából. Nem látjuk a távlatokat. Képesek vagyunk azt mondani: „Csak Sátánnak van terve ezzel az idővel. Ez az Ellenség napja az életemben. Ez az ő ideje az életemben.” Nem! Éppen, hogy nem.

Istennek is van terve az életünkben ezzel az idővel. Az Ő terve az, hogy Jak 1:13 megálljak a kísértésben. Az Ő terve az, hogy egy nap majd a mennyben dicsőséget adhasson nekem azért, hogy megálltam ebben. Az Ő terve az, hogy a meggyőződéseim megerősödjenek, és az igazság mélyebbre menjen az életemben.

Jób 1-ben azt olvassuk, hogy Jób mindent elveszített. Miért?

Jób 1:8 Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat.

Ha Jób belehallgathatna a mennybe, akkor valószínűleg azt mondaná: „Uram, ne! Légy szíves ne. Ott a szomszédom, az is istenfélő, miért nem inkább őt emlegeted? Lehetne, hogy ne hívd fel Sátán fegyelmét rám?” Megtörtént azonban, Sátán felfigyelt Jóbra. Te is így vagy, Sátán felfigyel rád. Miért? Mert Isten szeret téged. Mert Isten büszke rád, mert Isten hálás, és örvendezik a hitedben, mert Isten nagyra értékel téged, azt, hogy Vele jársz. A mi Istenünk hálás Isten – ami elképesztő gondolat, de valós.

Úgyhogy Sátán felfigyel Jóbra, és rád is. Istennek azonban van terve az egésszel. Azt gondolom, hogy van néhány dolog, amit észre kell vennünk, amit érdemes megragadnunk, és amihez könnyen kapcsolódunk. Emlékszel a „pusztára”? Lehet, most is ott vagy, úgyhogy nagyon jól tudod, hogy miről beszélek, de Jób ugyanezen a helyen van, amikor minden el van vonva tőle. Amikor egy értelemben minden el van véve tőle.

Az első dolog, amit észreveszünk, hogy amikor Sátán felfigyel rád, akkor sok mindent elveszítesz. Sátán rabló. Tolvaj, aki elvesz. Dávid elveszítette a bizonyosságát, a helyes érvelését és a hitbeli gondolkodását. Kezdett a láthatókra tekinteni, és azt mondta: ez az, erre van szükségem. Jób elveszítette az otthonát, a gyerekeit, a gazdagságát. Jézus kinn volt a pusztában, nem volt hatása senkire, nem volt szolgálata senki felé; illetve volt az Atyával, de nem emberileg.

Nem tudom, hogy te mit vesztesz ilyenkor, de elmondhatom neked, valószínűleg azt veszíted, ami drága neked, ami értékes neked. Ha a pozíciód értékes neked, akkor azt. Ahogy egyébként Jóbnak értékes volt, nagyon fontos volt, hogy emberek felnéztek rá, emberek tisztelték őt, jelentős volt, a szava számított.

Amikor Sátán felfigyel rád, akkor elveszítesz drága dolgokat. Ha például azt gondoltad magadról, hogy ilyen vagy olyan vagy, egyszercsak összeborul az egész. Azt hitted, hogy érzékeny vagy, aztán mondasz két szót, és valakit vérig sértesz. Vagy azt gondoltad, hogy bölcs vagy, aztán mondasz két szót, ami a legnagyobb bolondság lett, amit ember mondhatott abban helyzetben, és összeomlik a kép, amit építettél magadról. Nem tudom, hogy mi drága neked – a reményeid, az álmaid… –, de Sátán rabló, tolvaj gazember, aki el karja venni ezeket, és aztán rá akarja kenni Istenre.

A második dolog, ami történt Jóbbal – és ez velünk is megtörténik, amikor Sátán felfigyel ránk –, hogy olyan időszakba lépett be, ahol nagyon bizonytalan minden. Teljesen bizonytalanná lett az ember. Amikor ki vagy hívva a próba idején, akkor ez történik, hogy a biztonsági rendszereid odavannak.

Emlékszel, hogy a felesége mennyire hasznos volt neki? Jób 2:9-ben azt mondja neki: „Jób, miért ragaszkodsz az igazságodhoz? Átkozd meg Istent és halj meg!” Hah! Hála Istennek, hogy nem ilyen a feleségem. Hálás vagyok érte.

Ugyanakkor ez olyan idő Jób életében, amikor mindenki, aki támogathatta volna őt, el lett véve tőle. Azelőtt ő volt az, aki gondoskodott másokról. Jób 29:15-16 gondoskodott a vakokról, az éhezőkről, és most nincs ez többé. Ki van hívva Jób. A kérdés az: „Megéri követni Istent? Megéri törődni emberekkel? Megéri szolgálni? Látod, hogy nem?! Még mindig nem nyilvánvaló, hogy nem? Jób, vedd észre!” – és ki van rúgva a biztonsága alóla, és az ember lóg egy fűszálba kapaszkodva a szakadék fölött.

Van egy vékony kis ágacska, amibe kapaszkodsz, és tudod, hogy nem tud megtartani. Ez a bizonytalanság-érzés, amikor Sátán felfigyel ránk. Ki vagyunk hívva, még a legalapvetőbb dolgokban is. (Tudod, miről beszélek?) Miért? Jób 5:7 szerint az ember a bajra született, mint ahogy a szikrák fölfelé szállnak. Ugyanúgy, ahogy a Nap felkel, ugyanúgy, ahogy a gravitáció működik, az embernek bajai vannak az életében. Ez normális.

Az üzenet fontos része az, hogy Istennek terve volt ezzel. Vannak dolgok, amik Jób mellett állnak az ő balhéjában. Vannak dolgok, amik a javadra vannak a próba idején.

Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor nincs semmi, ami melletted állna, akkor Sátán szórakozhat veled, ahogy neki tetszik. Ez az ő napja valóban. Annyit rugdos téged, amennyit akar, annyit rabol téged, amennyit akar, addig mehet, ameddig akar. Egyszerűen csak alá vagy vetve.

Krisztusban viszont más a helyzet. A hívőnek sem könnyű, a hívő is megszenvedi, de haszna van. Az első dolog, ami mellettünk áll, az, hogy 1Kor 10:13 Isten határt szab a dolognak. Ez nem történik határtalanul a hívő életében.

1Kor 10:13 Nem emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, …

Isten határt szab a dolognak. Isten nem engedi, hogy több legyen.

Van néhány fontos dolog, amit észre kell vennünk. Isten nem annyira engedi meg a kísértést, amennyire én úgy érzem, hogy képes vagyok. Ez probléma nekünk. Mert én azt mondanám:

–        Uram! Eddig, és ne tovább! Ennél messzebb én nem tudok menni.

–        Csak nézd! Csak figyelj! Annyival messzebb foglak elvinni! – feleli nekünk Isten.

–        Uram, ne!

–        De igen! Képes vagy rá. Megvan rá a képességed.

Van egy problémám: kényelmes vagyok, és azt mondom:

–        Uram, kényelmesen idáig mehetünk el.

Isten azt válaszolja:

–        Rendben, de Én nem a kényelmedet szolgálom, hanem téged, és tudom, hogy kényelmesen nem tudsz továbbmenni. Ebben nem lesz semmi kényelmes, de gyere Velem! Gyere Velem, és messzebb viszlek téged.

Még egy dolog, amit mond ez a vers:

1Kor 10:13 … sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni.

Van valami, ami mellettünk áll. Isten nem engedi, hogy ez nagyobb legyen, mint amit mi el tudunk hordozni. Nem kell beadnom a derekam. Nem kell azt mondanom: én ezt nem bírom tovább! Hanem mondhatom azt: „Uram, akkor adj hozzá erőt is. Uram, akkor adj hozzá szeretetet is! Uram, akkor adj hozzá tekintélyt is! Uram, akkor adj hozzá örömet is! Uram, adj hozzá hitet is!”

Mi a kimenekedés útja? Az, hogy mindig mehetek Istenhez, mindig imádkozhatok. Lehet, hogy az imám nem szabadít meg még a próbából, de mehetek Istenhez, és ez az én kimenekedésem. Mindig Krisztus az. Mindig fordulhatok az igazsághoz, amit az életembe írt, ami ott van a szívemben és az elmémben, és mondhatom: ehhez ragaszkodom!

Még egy, ami Jób mellett állt ebben a dologban – és melletted és mellettem is áll a próba idején –, az, hogy Jób fel lett készítve erre. Olvastad már Jób könyvét? Ha nem, akkor olvasd el. Ki fogsz akadni néhányszor, de olvasd el, mert jobb könyv, mint hinnéd.

Jóbnak volt felkészülése. „Ha Jóbnak volt felkészülése, akkor miért vannak ott az 1-37. fejezetek? Akkor miért szúrja el annyira nyilvánosan 37 fejezeten át?” Ez jó kérdés, és igaz rád is, és rám is. Miért toljuk el annyira? Miért ilyen vacak? Miért van az, hogy ennyire nem megy? A válasz az, hogy Jób rengeteg igazságot tud – láthatod ezekben a fejezetekben –, nagyon sok dolgot helyesen lát, de volt egy probléma, és ez az, hogy az igazság nem került a szívébe, ahol mélyebb dolog lesz belőle, mint az igazság. Ahol befolyásolja az életét, ahol motiválja őt, ahol vezeti őt, ahol nem csak tudás az igazság, hanem a szívben levő igazság, és erőt ad. Ez az, ami nem történt meg Jóbbal az előtt. Aztán Jób könyve során megtörténik vele. Miért?

A próbán keresztül ez történik velünk. Mi is így vagyunk ezzel. Ezért fontosak az istentiszteletek. Mert felkészítenek engem a próbára. Kimegyek a kapun, és ott van valaki a sarkon, megkínál engem valamivel: egy gondolattal, egy hazugsággal, droggal, némi házasságtöréssel,… bármivel; és mi készíti fel a szívemet? A válasz az, hogy istentiszteleten hallom az üzenetet. Az üzenetek felkészítenek engem.

Rendszeresen hallanom kell az igazságot. Kell, hogy halljam a prédikációt, a kihívást. Lehet, hogy nem tetszik ez az üzenet, de szükségem van a kihívásra, arra, hogy böködjön engem kicsit, és azt kérdezze tőlem: „Hé! Komoly ez a dolog? Komolyan veszed? Mert a családodnak szüksége van rá, hogy komolyan vedd. Mert a szeretteidnek szüksége van rá. A barátaidnak, a gyerekeidnek, a szüleidnek, a munkatársaidnak, szüksége van rá, hogy komolyan vedd. Mert a próba idején ki leszel hívva ebben.”

Kell, hogy legyen kenet az életemben. Ha nem vagyok képes, ha nincs meg bennem az alázat, hogy elfogadjak a pulpitusról, akkor ugyan honnan lenne meg a kenet az életemben? Mert ha nem szeretem a testvéremet, akit látok, akkor hogyan szeretném Istent? Ha nem tudom elfogadni az üzenetet, amikor kapom az Igéből, akkor hogyan fogadnám el Istentől, amikor Ő direktben akar beszélni velem?

Szükségem van a gyülekezetre, mert felkészít engem, de szükségem van az elmélkedésre, és – ezt is meg akarom említeni – az életedben ne kizárólag előre megrágott áhítatok legyenek. Nagyszerűek ezek, van, amit én is szeretek, pl. Oswald Chambers: Krisztus mindenekfelett – ezt nagyon szeretem, nagyon jó, nagyon kihívó, nagyon építő, de nem lehet ez az áhítatom. Ennél többre van szükségem! Nekem kell rágnom, különben elsorvadnak a szellemi rágóizmaim. Szükségem van erre, hogy fogjam az Igét, megrágjam és forgassam.

Szükségem van szolgálatra. Miért? Azért, hogy mélyre íródjon az igazság a szívemben. Aki nem hívő, annak az embernek ez nincs meg, és a passzív hívőnek sincs meg. Ezért beszélünk erről, hogy légy tanítvány. Amikor azt mondjuk, hogy tanítvány, akkor azt értjük rajta, hogy növekvő hívő. Valaki, aki növekszik az Úrral.

Bárhol legyél, van gyereked, nincs gyereked, szegény vagy, gazdag vagy, sok örömöd van, nincs örömöd, jól képzett vagy, rosszul képzett vagy, van munkád, nincs munkád – ez mind nem számít. Bárhol tartasz, lehetsz növekvő hívő. Legyen ez az életünkben, mert ez az egyik csodás dolog, ami mellettünk áll a próbában.

Végül, Jóbnak kellett hoznia egy döntést. Volt egy nagyon fontos döntése. Ez a mi nagy döntésünk is a próbákban. A döntés az, hogy el tudom-e fogadni, hogy Isten jobban tudja, hogy mi a jó nekem, hogy Isten jobban tudja, hogy mi az Ő terve, mint én. Ebben benne van az alázat. Az alázat, ami kimondja: én nem tudok mindent, én nem érthetek mindent.

Jób könyvének utolsó öt-hat fejezete javarészt erről szól: „Jób, te nem tudsz mindent. Tulajdonképpen, ha vesszük az összes létező tudást, akkor te semmit sem tudsz. Úgyhogy ne legyél olyan nagyra magaddal! Ne gondold.” Ez volt Jób nagy döntése, ez még egy, a harmadik előny számunkra a próba idején, a harmadik dolog, ami mellettünk áll, ami a javunkat szolgálja, ami támogat minket, hogy megvan ez a képességünk hívőkként, hogy belépjünk az alázatba.

Jób hosszú időn keresztül a próbájában nem volt alázatos. Sokáig volt dühös, sokáig keményszívű gondolkodásban élt. Ilyenek vagyunk mi is. Simán lehet, hogy először dühben élek. Simán lehet, hogy először a kételyem vezet, a keménységem mondja meg, hogy mit csináljak. Nem ez a kérdés. Ha elbuksz az elején, ne add fel, mert megvan a képességünk, megvan a lehetőségünk a Szent Szellem által, hogy alázatosak legyünk, hogy azt mondjuk: „Bocsáss meg Uram, hülye voltam, ezt eltoltam. Az nem az én helyem, nem itt akarok állni.”

Tudod, mi történt Jóbbal? Úgy érezte, hogy megrabolták. Ez igaz. Amikor benne vagy a próbában, úgy érzed, hogy meg vagy rabolva, ez igaz.  A második dolog, amit Jób érezhetett: ez nem fair. Tudod, hogy ez miért veszélyes? A fair – nem fair játék, ez szürke terület. Nem fekete és fehér. Ez Sátánnak a játszótere.

„Ez nem fair. Igen, a feleségemnek igaza van, de akkor sem fair.” Amikor az asszony azt mondja: nem mondtam, hogy te vagy a hibás, csak téged hibáztatlak. Ez a szürke terület, ahol Sátán élvezi a lehetőségeket, mert semmi sem világos. Ami szerintem fair, az a másik szerint nem fair, és ami a másik szerint fair, az szerintem nem fair. Sátán élvezi ezt. Jób mondhatta: Ez nem fair!; és ez már bizonytalan.

A harmadik dolog – nyilvánvalóan érzed – Isten elpusztít engem!; ami pedig nem igaz. Ez történik velünk egy próbában:

1)      Meg vagyok rabolva. – Ez igaz.

2)      Nem fair. – Nem kéne ezekben a kategóriákban gondolkoznunk.

3)      Isten elpusztít engem. – Ez nem igaz. Hazugság.

Tudod, mire van szükségünk?

Jak 4:6 De ő nagyobb kegyelmet ad, ezért is mondja: Isten a kevélyeknek – a büszkéknek – ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Amíg ez az én tervem, amíg ezek az én rendszereim, amíg ez az én erőm, amíg ez az én próbálkozásom, addig Isten ellenem áll. Miért? Mert ez még mindig a büszkeségemről szól. Szólhatnak az imáim a büszkeségemről? Bizony, hogy szólhatnak! Sokszor szóltak már arról, aztán bocsánatot kértem. Mert simán meglehet. Szólhat a szolgálatom a büszkeségről? Naná! Simán. Minden az életemben át lehet itatva büszkeséggel, és Isten azt mondja: „Ne csináld! Nem akarok ellened állni. Gyere Énhozzám, Én kegyelmet akarok adni neked.”

Jak 4:7 Engedelmeskedjetek – vessétek alá magatokat – azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

Hogyan vetem alá magam? „Uram, Te jobban tudod. Uram, Te tudod, mit csinálsz. Uram, bízom Benned. Uram, tudom, hogy terved van ezzel. Uram, kérlek Téged, hadd járjak Veled alázatban, hadd járjak Veled hitben. Uram, Benned bízom a próbám idején is, Neked adom ezt az időt is.” Alávetem magam Istennek.

Hogyan állok ellene az ördögnek? Rengeteg hívő úgy gondolja: „Felpumpálom magam és ellenállok az ördögnek. Az akaraterőm fogja őt elűzni. Az én jóságom fogja őt elűzni. Felépítem a kis képletemet, és azt mondom: ha ezeket megcsinálom, akkor ellene álltam az ördögnek.” Hadd mondjak valamit, ami sokkal egyszerűbb: vesd magad alá Istennek! Ilyen egyszerű: bízz Istenben! Azt mondom: „Uram, Te tudod. Nem hazudok Neked, Uram. Szeretnék szabadulni ebből, nem akarok a próbában élni tovább. Uram, vess véget ennek, kérlek. Nem tudom, meddig bírom. Kérlek Téged, de bízom Benned, és Veled akarok járni a mai napon.”

Sátán mindig azt mondja: „Hé! Lássam azokat a kesztyűket, emeld fel azokat! Na, gyerünk! Csináljuk.” Tudod, hogy mikor mondja ezt? Ján 19:30-ban azt olvassuk, hogy Jézus a tizenharmadik menet utolsó percében kiütéssel győzött. A legutolsó pillanatban. Már úgy tűnt, hogy utána… Nem egészen így írja, hanem: Elvégeztetett! Ami azt jelenti, hogy Sátán ki van ütve. Kiütéses győzelem. Kész nincs tovább, a meccsnek vége. Amikor azt mondja: Lássam azokat a kesztyűket!; akkor azt feleljük:

  1. már számoltak tízig, és lenn maradtál,
  2. véget ért a meccs,
  3. belevigyoroghatok a képedbe, mert én a győztes oldalán állok, úgyhogy győztes vagyok.

„Nem fogom felemelni a kesztyűmet, nem fogok harcolni a saját erőmben, hanem alávetem magam Istennek. Ha Ő azt mondja, hogy menjek valahova, akkor megyek, és ha azt mondja, hogy tegyek, akkor teszek, és ha azt mondja, hogy beszéljek, akkor beszélek, és ha azt mondja, hogy bocsássak meg, akkor megbocsájtok. Felemelem a kesztyűmet és harcolok, de nem veled, nem úgy, ahogy te akarod, nem a te meccsedben, nem a te szabályaid szerint, hanem Istennel járok, és győzelemben járok.”

Az utolsó vers ehhez:

Jak 4:8 Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek!

Húzódj közel Istenhez! A próba idején erre van szükségem. Félre a büszkeséggel, alávetem magam Istennek, azt mondom: Uram, Te jobban tudod.

Még egy dolog: közeledek Istenhez. Vannak közvetlen módjai ennek: a Bibliám, az imáim, a hitemnek ez a része, az elmélkedés; és aztán vannak közvetett módjai ennek, amik szintén hasznosak: az istentisztelet, a közösség; és erre is szükségem van. Keresem Istent. Jóbnak is ez kellett, és nekünk is ez kell.

A próbák idején ne adjuk fel! Ne forduljunk hanyatt a megadás jeleként, mert nem kell! Semmi szükség erre. Tudod, miért? Mert Sátán nem fogja abbahagyni a rugdosást azért, mert azt mondod: ez két váll, már megadtam magam; ettől ő nem fogja abbahagyni. Az ő természetében nincs benne ez, felesleges megadnunk magunkat.

Mi lenne, ha inkább ezt mondanánk: „Uram, alávetem magam. Uram, elfogadom Tőled. Uram, Veled járok, és tudom, hogy Te jobban tudod, és én bízom Benned, és Tőled várom a választ.” Járjunk ebben! Ámen.

(Az üzenet folytatódik a következő alkalommal.)

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy adtál nekünk példákat az Igében, hogy láthatunk hívőket, láthatunk embereket, akik keresztülmennek dolgokon, akik hibáznak, aztán helyreállnak, látjuk a következményeket, látjuk a Te munkádat. Istenünk, kérünk Téged, munkáld ki mélyen az igazságot a mi életünkben is, és be az igazságot. Urunk, erre van szükségünk. Kérünk Téged, vezess mindnyájunkat alázatban, hitben, szeretetben.

Ha még nem hívtad Jézust az életedbe, akkor hívlak téged Jézushoz. Ne mulaszd el ezt az alkalmat. Mondd azt a szívedben egyszerű szavakkal: „Jézus! Szükségem van Rád. Kérlek, gyere az életembe! Légy az én Megváltóm! Adj nekem új életet, új kezdetet, tégy mindent újjá! Adj nekem új szellemet, új szívet, új gondolatokat. Sok mindent nem értek, de Rád bízom magam, Jézus. Ments meg engem, hiszek Benned.”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj e-mailt nekünk (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Ámen.

Kategória: Egyéb