Amikor már magamban sem bízhatok (Húsvét I.)

2016 március 20. vasárnap  16:00

Mindannyian ismerjük azokat a helyzeteket, ahol nyomás van rajtunk. Péteren ebben a helyzetben – amikor Jézust elfogták – nagyon nagy nyomás volt. Lehet, hogy ezt nem látjuk annyira nyilvánvalóan. A Római Birodalom nem tolerálta a bajkeverőket, és a lehető legbrutálisabb módon ölték meg őket. Azért, hogy elriasszanak másokat attól, hogy bajkeverők legyenek.

Jézust igazán ezért végezték ki hivatalosan. A bevett vallás vezetői azt mondták: Ez az Ember zavart kelt!; és Pilátus, a helytartó hiába próbálta nem elítélni, de nem lehetett letagadni azt, hogy Jézus felkavarta a dolgokat. „Mivel felkavarta a dolgokat, Ő bajkeverő, és ezért meg kell halnia!” Ez volt Péter problémája. Mert ha Pétert azon kapják, hogy társa Jézusnak, akkor lehet, hogy ő is ugyanazt a rettenetes halált kapja, amit Jézus.

Ha azt kérdezem tőled: Melyik csapatnak drukkolsz?; és elmondod nekem, annak nincs nagy tétje. Viszont a nagy rivális csapat körében lehet, hogy megvernek ezért. Hadd mondjam másképp. Ha feltennék neked egy kérdést, és a válaszodon múlik az, hogy felszegezünk-e egy fára, és ott haldokolsz szégyenben napokig, hogy aztán iszonyú kínok között végezd – de semmi nyomás, csak felelj őszintén –, akkor mennyire lennél képes könnyedén, nyugodtan válaszolni? Nyilván nagy nyomás lenne rajtad. Ugyanígy volt Péterrel is.

Mindannyian lehetőleg elkerüljük az ilyen helyzeteket. Az olyan helyzeteket szeretjük elkerülni, amihez nem elég nagy a szívünk, amihez nem elég nagy a bölcsességünk, amire talán nincs kapacitásunk. Péter azonban magának köszönhette, hogy ebben a helyzetben volt. Mert ő volt, aki követte Jézust. Ján 18:12 amikor elfogták Jézust, utána azt olvassuk:

Ján 18:13-16 Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt. … Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követte Jézust. Az a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába, Péter pedig kint állt az ajtónál. Kiment azért az a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevitte Pétert.

Péter követte Jézust, egyenesen be az ellenség táborába.

Ján 18:18 A szolgák és a templomőrök ott álltak, s mivel hűvös volt, tüzet raktak, és melegedtek. Velük együtt ott állt Péter is, és melegedett.

Miért csinálta ezt Péter? Azért, mert szerette Jézust. Mert a barátja volt. Azért, mert tudni akarta, hogy mi történik Vele. Követni akarta Őt. Tanítvány. Ez a tanítványság, hogy követem Jézust, megyek Vele, tartok Vele valahova. Nem csak távolról ismerem, nem csak köszönőviszonyban vagyok Vele.

Nem az van, hogy reggelente csak mondom Jézusnak: „Szia, Jézus! Hogy vagy? Jó napot Neked! Én is megyek a magam útján.” Hanem Vele akarok járni egész nap. Ez a tanítvány igazán. Tanítvány bárki lehet bármilyen élethelyzetben, kilencven évesen, tinédzserként, munkában, munka nélkül, egyedülállóként, házasként… Ezt bárki megteheti. Bárki lehet tanítványa Jézusnak.

Péter azonban tett egy ígéretet is:

Mát 26:35 Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. …

„Én nem tagadlak meg Téged, ha meg is kell halnom Veled.” Megígérte Jézusnak: Soha nem foglak megtagadni. Észreveszed-e, hogy mi történik itt? Péter az a tanítvány, aki jött Jézus után. Jézust elvitték, meghallgatták, és aztán egy pincébe börtönbe vetették igazából. Péter követte Őt. Péter a tanítvány, aki ment Jézus után. A többiek elmenekültek. Csak János és ő mentek Jézus után. Észreveszed-e, hogy meddig követte Jézust?

Meddig követte Jézust? Nem követte Őt a pincébe, nem követte Őt a láncok közé, nem követte Őt a nagytanács elé. Nem követte Őt egészen végig, csak a tűzig jött el, és aztán beállt az ellenségek közé. Az történt vele, hogy a szíve két dolog között tépelődött: a szeretet Jézus felé és a félelem.

Ezt mi is ismerjük. Vágyunk barátokra, de nem merünk megnyílni emberek előtt, mert: Mi van, ha bántani fognak? A szívünk őrlődik e két dolog között. Mi történik? Ahhoz, hogy legyen barátom, el kéne mennem valameddig, de a félelmem miatt megállok előbb, félúton. Nem ott vagyok, ahol lennem kéne. Nem megyek el odáig, ameddig mehetne az életem.

Szeretem a házastársam, de halálra idegesít, amit csinál. A szívem őrlődik e két dolog között. Fontos nekem, de nem tanultam meg, hogyan kell megbocsátani, és a szívem tépelődik e két dolog között. Amikor a szívem így tépelődik, és így élem az életem, akkor ez nagyon furcsa helyekre visz engem. Igazán olyan helyre visz, ahova nem vagyok való. Mint Péter. Péter ott állt az ellenségek között. Azoknak az embereknek a tüzénél melengette magát, akik éppen azelőtt tartóztatták le Jézust, a Barátját.

Én is lehetek ilyen. Egy nap ülhetek a kocsmában a szesztestvérekkel, és beszélgethetek velük arról, hogy milyen szörnyűek a feleségeink. Mi a probléma ezzel a képpel? Az, hogy nem barátok között vagyok. Az, hogy ezek az emberek azt fogják mondani, amit hallani akarok, de igazából nem fognak segíteni a házasságomon, és nem lesznek mellettem, amikor megszakad a szívem a válás miatt.

Amikor a szívem így tépelődik két dolog között, akkor az fura helyekre visz engem. Olyan helyekre, ahova nem érdemes mennem, ahol nem érdemes élnem. Akkor felszínes kapcsolataim lesznek, amik nem elégítenek meg. Az emberek azon tűnődnek: „Miért nem vagyok elégedett? Pedig szex van köztem és a barátnőm között, és mégsem vagyok elégedett. Miért?” A válasz az, hogy a szíved tépelődik két dolog között. Nincs elkötelezettség, de próbáltok meghittek lenni.

Elkötelezettség nélkül, biztonság nélkül próbáljátok, és az nem működik. Furcsa helyen vagy. Mint Péter azok között a katonák és a szolgák között. Egy olyan helyen vagy, ahova nem vagy való. Olyan helyen vagy, ahol nem kéne élned. Igazából ugyanígy van velünk is. Megtörténik nagyon sok emberrel. Ez a szívem elvisz engem másik országba dolgozni, aztán azt találom, hogy honvágyam van. Egyetértek egy döntéssel, azután azt találom, hogy szégyellem magam. Szerintem mind ismerjük ezt, tudjuk, miről van szó.

Ján 18:25-27 Simon Péter pedig ott állt és melegedett, amikor megkérdezték tőle: Nemde te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő pedig tagadta, és azt mondta: Nem vagyok. Akkor a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta, azt kérdezte: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ekkor ismét tagadott, és a kakas azonnal megszólalt.

Péter nemcsak hogy tagadta, hanem Márk jóval színesebben emlékszik erre. Márk 14-ben azt mondja, hogy Péter esküdözni kezdett, és sípszó, sípszó, sípszó… káromkodni kezdett. Esküdözni és káromkodni kezdett. Azt mondta: „Nem! Nem ismerem azt az Embert. (sípszó) Mondom, hogy nem ismerem! Esküszöm. (sípszó)…” Így beszélt.

Mi történt? Amikor a szívem ilyen, amikor a szívem így tépelődik, és nem tudok egy irányba tartani egy egyszerű szívvel, akkor annak az egyik eredménye az, hogy csalódni fogok magamban. Csalódni fogsz magadban. Luk 22-ben szintén leírja ezt. Azt mondja el nekünk, hogy amikor Péter megtagadta Jézust:

Luk 22:61-62 Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. És kiment Péter, és keservesen sírt.

Keservesen sírt – ez nem kis dolog. Hány és hány ember van, akiről el lehetne mondani, hogy keservesen sírt, és aztán eldobta az életét? Itt Magyarországon túl sokan megtették. A keserűség pusztuláshoz vezet. Pusztítani fogok másokat, és pusztítani fogom magamat is. A keserűségben az is megvan, hogy szükségtelenül kemények vagyunk a gyermekeinkkel, keserűségből vágjuk el a régi barátságainkat, keserűségből nem hívjuk fel soha többé a szüleinket.

Miért volt Péter keserű? Először is csalódott Jézusban, abban, amit elgondolt. Hadd mondjak még egyet! Erről is Márk számol be:

Márk 14:29 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem!

Ez ugyanaz az ígéret: „Ha mindenki meg is tagad Téged, én nem foglak. Rám számíthatsz.” Komolyan gondolta. Attól, hogy valaki komolyan gondol valamit, még nem biztos, hogy igaza van. Attól még lehet, hogy komolyan téved. Lehet, hogy komolyan téved az ember. Péterrel így volt. Péter azt mondta: „Tudom, hogy mindenki el fog hagyni Téged. Ismerem a többieket. Persze, hogy elhagynak Téged, de itt vagyok én! Én jobb vagyok, mint ezek itt. Én jobb vagyok, nem foglak elhagyni. Én nyilvánvalóan felettük vagyok. Te is tudod ezt, Jézus.” Komolyan gondolta.

Persze, amikor valaki más csalódást okoz, az is nehéz. Főleg ha számítottál valamire. Viszont annyival mélyebb, ha én magam vagyok a csalódás forrása! Ez az a pont, amikor magában csalódik az ember: „Hogy tehettem meg? Te jó ég! Tényleg megtagadtam! Istenem, azt hittem, hogy van erőm kibírni.”

„Azt hittem, hogy meg tudom csinálni. Azt hittem, hogy össze tudom tartani az életemet, a családomat, a munkámat, ezt a vállalkozást, az autót, a házat, a gyerekem életét… Azt hittem, hogy menni fog…” Tudod, milyen érdekes ez! Minden alkoholista, akivel beszélek, valamikor így gondolkodott magáról: Ó, hát le tudnék állni vele, ha akarnék, csak nem akarok. Aztán annyira mélyen csalódnia kellett magában! Minden ember, aki a fizetését még aznap elherdálja a kaszinóban, ugyanez. Azt gondolta, hogy van ereje, de nincs.

Lehet, hogy most azt mondod magadban: Ó, de hát én nem vagyok alkoholista, úgyhogy én erősebb vagyok. Rendben, de még soha nem buktál el? Még soha nem hibáztál? Soha nem volt úgy, hogy a drága barátodnak, akit tényleg szeretsz, belegázoltál a lelkivilágába? Mindig kedves tudsz lenni a házastársaddal? Ha már legalább egy hete házas vagy, akkor tudod, miről beszélek. Még soha nem volt úgy, hogy vezettél a forgalomban, és valakit meg akartál volna „ölni”?

Mindnyájan elbukunk. Mindnyájunknak vannak gyengeségeink. Mindnyájan szembetalálkozunk ezzel: Nem ütöm meg a mércét. Egyszerűen csak azt találom, hogy nem vagyok elég. Ez a hazugság az, ami távol tart a gyülekezettől rengeteg embert. „Gyülekezet? Ez a Jézus-dolog a gyengéknek való. Ez azoknak van, akiknek kell egy mankó.” Miért beszélünk így? Azért, mert ha gyengék vagyunk, akkor általában megtanultuk elrejteni. Tudod, hogy csináljuk!

Már az általános iskolában megtanultuk ezt. Az egyik a csúsztatások művészete. A tanár beírt az ellenőrződbe, és ezt alá kellett íratnod otthon a szüleiddel. Pontosan tudtad, hogyan kell elrejteni a gyengeségedet. Ez a csúsztatás. „Igen, a tanár beírt nekem, de igazából nem is így történt. Igazából a tanár nem tudott mindent, mert a másik azt csinálta, hogy…” A végén te voltál az ártatlan bárányka, aki soha semmi rosszat nem csinált. És általános iskolás korunk óta csak egyre jobbak lettünk ebben! Egyre jobban csináljuk ezt.

A másik ilyen a viszonyított igazság, a viszonyítgatás. Amikor a csúsztatások már nem működnek, akkor azt mondom: „Ott volt a másik is! Ha láttad volna, hogy ő mit csinált! Csak őt nem kapták el. Ő nem bukott le, csak én. Pedig én közel sem voltam olyan rossz, mint ő.” Lenyűgöző módon tudjuk ezt művelni. Beszélek egy emberrel, aki erőszakos rablásért ül, és azt mondja nekem: Hát, én nem öltem meg senkit! Ó, nagyszerű! Tényleg. Egyetértek. Ettől már igazad is lesz.

Még egy ilyen a maszatolás, rákenni valakire. Ha még nem voltak ilyen helyzetek az életedben, akkor hiszem, hogy ez a történet azért van leírva, hogy értsük, ezek mindnyájunk életében elérkeznek előbb-utóbb. Az, amikor rajtam van a reflektor, amikor mindenki látja, hogy mit csináltam, amikor teljesen elrontottam mindent. Nemcsak hogy mindent elrontottam, hanem mindenki tudja is. Valaki kapcsolt, felvette, rögtön az internetre is feltette, és azonnal, mint a vírus, terjedni is kezdett a világhálón. Úgyhogy bárhova megyek, mindenki megismer emiatt, és mindenki tudja, hogy mit csináltam.

Péter is így volt. A szavát adta. Megígérte Jézusnak: „Én? Soha! Ha meg kell halnom, akkor se!” A többiek biztos úgy néztek rá: „Mennyire komolyan gondolod! Azt a… mekkora szám vagy!” Aztán megszegte. Annyira érdekes, hogy János apostol ott volt, hogy lássa. Én biztos vagyok benne, hogy csak ezért volt ott. Isten azt akarta, hogy ott legyen, hogy tudhassuk. Azért, hogy Péter példa lehessen nekünk arra, hogy fel lehet állni. Még ezután is. Mindnyájunknak szükségünk van segítségre, Péternek is szüksége volt.

Csak nézzünk meg egy részt Ján 21-ben. Ez az, amikor Jézus újra találkozik Péterrel. Mert a Húsvét a feltámadásról szól, és arról, hogy Jézus nem maradt a sírban. Amikor újra találkoznak, akkor Jézus egy értelemben felhozza ezt az egészet. Mégpedig abban, hogy háromszor kérdezi meg Pétert: Szeretsz-e Engem? Ugyanúgy, ahogy Péter is háromszor tagadta meg Őt.

Ján 21:15-17 Miután ettek, azt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Ő azt mondta: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek! … Majd másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő pedig azt válaszolta: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. … Majd harmadszor is azt mondta neki: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Megszomorodott Péter, …

Miért szomorodott meg Péter? Azért, mert emlékezett erre, nyilván. Úgy értem, híre ment, mindenki emlékezett rá. Megemlékezett róla. Emlékezett, hogy mi történt. Ebben a történetben Ján 21-ben azt látjuk, hogy lehet, Péter csalódott magában, de Jézus nem csalódott benne. Jézus nem volt hajlandó csalódni Péterben. Nem azért, mert Jézus nagyon türelmes volt, hanem azért, mert annyira szerette őt. Annyira szerette Péter!

Ez nagyszerű hír nekünk. Mert ez azt jelenti, hogy nem úgy van, hogy Isten ül valahol a trónján, te gyenge vagy, hibázol, elbuksz, és Ő egyre jobban ráncolja a homlokát, az arcát, és a végén már türelemmel sem győzi, amit csinálsz. Hanem az Ő szeretete nagyobb volt, mint Péternek a gyengesége és a bukása. Ez a csoda az életünkben. Lehet, hogy én csak félútig megyek el, mert a szívem olyan állapotban van, de a lenyűgöző az, hogy Jézus utánuk ment, Ján 21.

Jézus utánament Péternek. Nem azért, mert kellett még egy munkás, nem azért, mert szüksége volt még egy apostolra, mert nem lett volna meg a szám, nem azért, mert annyira türelmes volt, hanem azért, mert annyira szerette Pétert. Azért elment utána, és megérintette őt. Ez annyira fontos!

Annyira jelentős, hogy a kapcsolataink nem azért maradnak meg a gyülekezetben, mert nagyobb az akaraterőnk, mert az én akaraterőm nagyobb, mint a másik bolondsága, hanem a szeretet nagyobb. Ez óriási érték.

Belegondoltál-e abba, amikor bármire keresnek valamit a világban? Pl. egy álláshirdetésre van egy meghallgatás, felkészülsz, minden jól sikerül, minden tökéletes, aztán kiderül, hogy a jelentkező között nem te voltál a legjobb, de csak azt az egyet veszik fel. Amikor keresnek egy szerepre valakit, akkor rengeteg embert meghallgatnak, és a legjobbat fogják kiválasztani.

Jézus keresi az elveszetteket, keresi a gyengéket. Miért? Azért, mert nem munkásokat keres, nem színészeket keres, hanem barátokat, családtagokat, és az nem erő és teljesítmény kérdése.

Ez az üzenetünk a mai nap, hogy nem kell őrlődő szívvel élnünk. Ha nem ismered Jézust, tudnod kell, hogy Ő az, Aki egységesíti az ember szívét, Zsolt 86:11. Ez a gondolat, hogy Ő az, Aki össze tudja hozni a szívemet, Aki egységesíteni tudja, és nem kell őrlődnöm, nem kell félúton megállnom. Nem kell megállnom, és aztán elégedetlennek lennem. Nem kell abban a zűrzavarban élnem, amiben a világunk él. Ámen.

Ha még nem ismered Jézust, akkor gyere Őhozzá a szívedben, és szólítsd meg Őt. A legtöbbünk bizonysága itt az, hogy Ő válaszol. Mi megszólítottuk, Ő válaszolt, és megismertük Őt. Hívd Őt a szívedbe. Szólítsd meg Jézust a szívedben, mondd azt Neki egyszerű szavakkal: „Én Istenem, meg akarlak ismerni Téged. Kérlek Téged, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm! Adj nekem új kezdetet, új életet, új szívet. Adj nekem egységes szívet! Jézus, Rád bízom magam, hiszek Benned, ments meg engem.”

Ha életedben először imádkoztál így, akkor bátorítalak, hogy járj ezen az úton. Kövesd Jézust, és nem fogsz csalódni. Ő olyasvalaki, Aki végigvisz minket az úton, és annyira szeret, hogy még akkor is, amikor mi teljesen kiábrándulunk magunkból, mellettünk marad, és szeret minket.

Kategória: Egyéb