Amikor azt mondod “szeretlek” & Melyik szálon fusson akkor az életed?

2014 augusztus 24. vasárnap  18:00

P. Duló Attila: Amikor azt mondod „szeretlek”

Egy ideje a szereteten gondolkodom. Akik közelebbről ismernek, azok ezen abszolút nem lepődnek meg. Nagyon hosszú ideje szeretném megfejteni ezt a rejtélyt, amit úgy hívnak, hogy szeretet. Szeretném megérteni, és szeretnék nem olyan sokszor elbukni benne. Úgyhogy sokszor gondolkodom a szereteten.

Nem tudom, hogy neked feltűnt-e, de olyan nagyon gyakran, és olyan könnyen kicsusszan a szánkon az: Szeretlek. Keresztényként olyan könnyen mondjuk azt: szeretlek; és közben nem gondoljuk át azt, hogy ennek mi is az igazi tartalma. Mit jelent az, hogy szeretni? Mi az igazi szeretet? Olyan sokszor hagyják el a szánkat úgy szavak, hogy nem gondoljuk át a jelentését. Csak mondjuk az egyiket a másik után, és nem gondolunk arra: Amit mondok, az a hallgatóból mit válthat ki, az a hallgatónak mit jelent?

Maradjunk ennél a szónál: szeretet. Tekintsünk egy egyszerű példát, hogy egy fiú azt mondja egy lánynak: Szeretlek. Ez nagyon érdekes dolog. Látszólag nagyon egyszerű. Ám ha belegondolsz, akkor bátran feltehetjük azt a kérdést: Vajon az a lány mit ért azalatt, hogy „szeretlek”? Neki, az ő értelmezésében mit jelent az a szó, hogy szeretni? Ugyanígy a másik oldalról, a fiú, aki azt mondja: szeretlek; vajon mit ért ez alatt a szó alatt? Mi van a szívében?

Továbbmegyek, a fiú tudja-e, hogy mi van a szívében, amikor azt mondja: szeretlek? Érti-e, hogy mit jelent ez a szó: szeretlek? Mit gondol ez alatt a szó alatt: szeretlek? Azt gondolja: kedvellek? Vagy azt gondolja: Kívánlak, és szeretnék lefeküdni veled? Vagy azt gondolja: Képes lennék meghalni érted? Mit jelent ez a szó: szeretlek?

Az emberek – főleg a világban, de mi keresztények is így vagyunk ezzel – nem tudják pontosan, hogy mit jelent ez a szó: szeretlek. Általában annyi mindent szeretnénk ezzel az egy szóval kifejezni! Úgy gondoljuk, hogy ezzel az egy szóval ki lehet fejezni nagyon sok mindent. Viszont az, amit valójában ki akarok fejezni, arra lehet, hogy nem illik ez a szó: szeretlek. Ami a szívemben van, lehet, hogy arra egy másik szót kéne találni, és nem azt használni: szeretlek. Kellőképpen összezavartalak? 🙂

Szeretet. Ha nincs pontos definíciónk a szeretetről, akkor mindig úgy fogjuk értelmezni ezt a szót, ami a saját elképzelésünk erről a szóról. Mert amikor azt mondom valakinek: szeretlek; és én azt értem ez alatt: lenyűgöz az, aki vagy; a másik pedig azt gondolja: Na, már megint akar tőlem valamit! Mert az ő tapasztalata az, hogy ha valaki azt mondta neki: szeretlek; akkor mindig akart tőle valamit. Csak azért mondták neki: szeretlek; mert akartak tőle valamit. Ezért az ő szeretetről alkotott elképzelése az: Ha valaki azt mondja nekem, hogy szeret, akkor nekem valamit ezért cserébe kell adni.

Annyiféle elképzelésünk lehet a szeretni szó jelentéséről! Ezért kell egy nagyon pontos definíció, mert különben ezerféleképpen értelmezzük ezt a szót. János megadja a definíciót a szeretetre:

1Ján 3:16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.

Vagyis a szeretet az, hogy képes vagyok meghalni érted. Ez a szeretet pontos definíciója: képes vagyok meghalni érted. Nyilván nem a fizikai halálra gondolok, hogy amikor be akarnám bizonyítani a feleségemnek, hogy szeretem, akkor rituális öngyilkosságot követnék el, és az utolsó szavaim ezek lennének: Remélem, mostmár elhiszed! Nem erre gondoltam. 🙂

Ha az értelmező kézi szótárakban a szeretet címszó alatt az lenne: Szeretet = meghalni önmagunknak – nem magamnak élek, hanem annak, akit szeretek; nem a magam javát keresem, hanem azét, akit szeretek –, akkor az emberek pontosan tudnák azt, hogy a másik szereti-e őket vagy sem. Mert ha a másik azt mondja nekem, hogy szeret, de közben a saját jogait, a saját vágyait, a saját elképzeléseit, a saját kényelmét előbbre helyezi, mint engem, akkor nagyon világosan kiderül, hogy nem szeret. Ha ugyanazt értjük a szeretet alatt, akkor nagyon könnyű definiálni azt, hogy mit gondolok akkor, amikor azt mondom: szeretlek.

Gondold el a következő helyzetet. Jézus ott áll Pilátus előtt, és azt mondja: „Ha jól sejtem, ezek a zsidók itt azt akarják, hogy feszíts meg. Tudod, mit? Én igazából, amikor azt mondtam, hogy szeretem őket, akkor nem arra gondoltam, hogy képes lennék meghalni is értük, csak élveztem a társaságukat.” Gondolj bele, hogy mi lett volna akkor, ha Jézus is mást ért a szeretet alatt! Hála azonban az Úrnak, hogy Ő pontos definíciót adott, mert Ő az életét adta értünk, Ő meghalt értünk, és ezzel megmutatta, hogy mi az igazi szeretet. Ezzel pontosan definiálta a szeretetet.

Úgyhogy, ha valakinek azt mondod: szeretlek; akkor ezentúl mondd neki azt: képes lennék meghalni érted. Érezzük át a súlyát. Mert ha mindenki azt értené a szeretet alatt, amit Jézus értett, akkor nem történhetne meg az, hogy egyik pillanatban azt mondom: szeretlek; a másik pillanatban pedig hátat fordítok neked. Az egyik pillanatban azt mondom: szeretlek, a másik pillanatban pedig beadom a válópert.

Ha mindenki azt értené a szeretet alatt, ami valóságosan, akkor sokkal kevesebb csalódás, sokkal kevesebb fájdalom lenne az életünkben. Mert a valódi szeretet túlmegy minden nehézségen, a valódi szeretet túlmegy minden sértettségen, minden megbántottságon. A valódi szeretet, a „meghalni önmagamnak” azt jelenti, hogy történhet bármi, tehetsz bármit, én akkor is kitartok melletted. Ez az igazi szeretet. Jézus így van ezzel. Ő szeretett minket, szeret minket, és szeretni is fog minket.

 

P. Kende: Melyik szálon fusson akkor az életed?

Luk 22:1-2Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.

Meg akarták ölni Jézust, de az emberek szerették Őt. Úgyhogy szükségük volt egy módszerre, ahogy megtehetik, ami ellen a nép nem fog lázadni.

Luk 22:3 Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,

Júdás egy volt a tanítványok közül, és nyitott volt. Készen állt, hogy megtegye azt, amit Sátán akart cselekedni.

Luk 22:4-6és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.

Egyszerre három szálon látjuk futni a történetet. Három történetet mondhatnánk, ahogy a különböző embercsoportok a saját szemszögükből különböző módon értelmezik azt.

Az első Júdás. Először őt látjuk itt. Látjuk az ő szemszögéből a történetet. Dolgozik. Nagyon keményen dolgozik. A politikusok dolgoznak, próbálnak elbánni egy politikai helyzettel, aminek a neve Jézus. Van itt egy politikai probléma, és Jézusnak hívják. Így látják Őt: egy probléma, amivel el kell bánni. Sátán is munkálkodik. Ez igazából az ő munkája, ez az ő szála a történetben. Ezt látjuk először.

Ez egy jó pont számunkra, mert ez a szál mindig jelen van, legalábbis Jel 20:14-ig, ahol azt mondja, hogy a halál és a pokol pedig a tűz tavába vettetett.Ami azt jelenti, hogy Sátán többet már nem fog munkálkodni. Ez a szál el lesz vágva. Nem fog örökké folytatódni, hála Istennek. Lesz egy idő, amikor ez már nem lesz az életünkben. Amíg itt vagyunk, addig megmarad, és jelen lesz az életünkben.

Igazából, ha megnézed a történetet, ez az a szál, ami a legmeghatározóbbnak tűnik. Végül is Jézus a keresztre kerül, nem? Úgyhogy ez azt jelenti, hogy Júdásnak sikerült, a papoknak sikerült, és Pilátusnak is sikere lesz. Aztán a zsidó tanácsnak is sikerül, amit kiterveltek Jézus ellen. Úgy tűnik, hogy ez a leginkább meghatározó dolog.

Ha megkérdeznéd Júdást, ő azt mondaná: Nincs másik szála a történetnek, csak az enyém. Mindig vannak emberek, akik ezt mondják. Mindig vannak az életünkben – talán a gyülekezetünkben is, biztos, hogy az országunkban, a szomszédunkban, talán a családunkban is vannak emberek –, akik mesterkednek, manipulálnak, tervezgetnek, másokat használnak, és elhiszik, hogy ők azok, akik irányítják a történetet. Most ezt a szálat tegyük félre kicsit.

Aztán Jézusról olvasunk, ez az utolsó vacsora:

Luk 22:14-15Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

„Nagyon erős kívánság volt a szívemben, hogy veletek együtt egyem meg.” Én azt mondanám: „Jézus! Ébredj fel! Álomvilágban élsz. Júdás éppen megcsal Téged, nem látod? Nem látod azt a szálat, hogy az is történik? Nem látod, hogy ő megcsal Téged? Meg kéne állítanod őt, mert ő áruló. Elárul Téged! A keresztre fogsz kerülni! Jézus, ébredj fel! Nem látod?!” Ő látta, de mással volt elfoglalva.

Azzal volt elfoglalva, hogy a kereszt munkáját elvégezze. Azzal volt elfoglalva, hogy befejezze azt a munkát, amiért eljött ide. Ez a kereszt munkája, hogy fizessen a te bűneidért és az én bűneimért, hogy üdvösséget szerezzen nekünk. Ján 19:30 Elvégeztetett! Azon a kereszten elvégeztetett. Jézus befejezte a munkát.

Ez a mi örömünk, hogy mi nem adhatunk hozzá az Ő munkájához. Nem is kell hozzáadnunk. Semmit nem tehetsz, ami elvehet az Ő munkájából, vagy hozzáadhat. Ahogy a gyerekdal is mondja: Nincs semmi, amit tehetek, mert Jézus már mindent megtett. Tetszik nekem ez a gondolat. Ez az örömöm, hogy Jézus megtett mindent. Ő befejezte. Nem tehetek hozzá semmit. Az én jóságom nem tesz engem még inkább megváltottá. Az, hogy rossz vagyok, az nem tesz engem kevésbé megváltottá. Miért? Azért, mert Jézus befejezte a munkát. Ez nem az én munkám. Igen, Isten bízott rám is egy munkát. Persze, igen, de az nem illeti az üdvösségem.

Ez az üzenetünk lényegi része. Mindig ez az üzenetünk. Ez a kulcsfontosságú üzenete gyülekezetünknek, hogy a bevégzett munkáról beszélünk. Még ha magát a szót nem is használjuk, akkor is beszélünk róla. P. Atti nem használta ezt a szót, de erről beszélt. Kegyelem, kegyelem, kegyelem… mondhatnád ezt egész nap. Viszont ha nem hiszel a bevégzett munkában, ha nem ismered a bevégzett munkát, akkor ez nem kegyelem igazából. Ezért annyira fontos, hogy ezt felemeljük.

Úgyhogy Jézus el volt foglalva. Valamiben benne volt éppen. Téged és engem mentett meg. Úgyhogy tanított, szeretett, törődött… Júdás gonosz volt, de Jézust ez nem tartotta vissza kicsit sem. Tudod, hogy ez hogyan történhet? „Szeretlek téged. Annyira szeretlek, mert te a barátom vagy!” Aztán valami nem tetszik, grimaszolok, és: Na, mostmár az ellenségem vagy. Akkor most mi történt a szeretettel? Megbotlottam. Megbotlottam egy apróságban. Például azzal, hogy nem köszönt nekem, már az ellenségem. Ez igazi szeretet? (P. Atti beszélt erről.) Jézusnak azonban igazi szeretete volt felénk.

Ma a feleségemmel beszélgettünk. Mesélt valakiről a családban, aki menő cipőket hordott. Felvette a legmenőbbet, büszkén sétált benne. Volt azonban egy kis probléma: a cipőnek nagyon csúszós volt a talpa. Úgyhogy nagyon menőnek nézett ki, aztán egy kis dolgon elcsúszott… és annyi. 🙂 Ez velem is megtörténhet, hogy jön valami kicsi dolog, és: „Hogy néztél rám?! Láttam!” Tudjuk, hogy működünk. Olyan kicsi dologban megtörténhet, olyan könnyen megbotlunk!

Jézus azonban nem tette. Júdás gonosz volt. Annyira gonosszá vált, amennyire csak gonosszá válhat, ahogy Sátán belé lépett. Jézust ez nem akasztotta meg, nem sokkolta le, hanem szeretett és törődött, és folytatta azt, amire el lett hívva, hogy megtegye. Nem állt meg. Nem sértődött meg rajta, hanem csak törődött és befektetett és szeretett, és nem törődött ezzel. Látta a gonoszt, látta azt a szálat, de Őt ez nem állította meg, hanem folytatta, hogy szeret.

Ez nagyon fontos számunkra, mert ha nem érted ezt, akkor nagyon hamar sértődötten fogod elhagyni a gyülekezetet, ígérem neked. Elmész egy szolgálatba – tegyük fel, elmész a zeneszolgálatba, és szolgálsz a dicsőítő csapat vezetőjével, mert „ő tökéletes, és a zeneszolgálat tökéletes, és a zenészek mind tökéletesek, és nincs bennük semmi hiba” –, de ígérem neked, vagy úgy fogsz átnézni, mint Jézus, vagy ez megakaszt téged, és el fogsz botlani. Meg fogsz sértődni, el fogod hagyni, és azt fogod mondani: „Ó, ezek ez emberek! Milyenek ezek a zenészek!” Rendben van, értem, miről beszélsz, de mi másik fajta szívről beszélünk.

Szükséges nekünk, hogy megismerjük ezt a szívet. Vagy a házasságom nem fog hosszan tartani. Vagy a gyermekeim úgy fognak felnőni, hogy tönkre lesznek téve énáltalam. Én fogom tönkretenni az ő életüket, mert követelni fogok, terhet teszek rájuk, és azt mondom: „Gyerünk már! Legyél tökéletes! Mi a probléma veled? Miért sírsz? Viselkedj úgy, mint egy felnőtt! Már öt éves vagy! Gyerünk már!” Néhány szülő ezt teszi. Elképesztő! Miért? Mert a mi szeretetünk megbotlik, és elveszítem.

Jézus másfajta történetben volt. Ő látta Júdást, és látta a tanítványokat is. Ők sem voltak a legjobb figurák, de ez nem tántorította el, nem tért le az Ő útjáról. Nem mondta azt: „Hát, Én úgy gondoltam, hogy meghalok értetek, de aztán ott van Júdás, Péter, János, Jakab… ostoba csapat. Most megsértődtem. Megsértett ez Engem, itt a vége.” Nem! Hanem Ő folytatta.

A harmadik szál. Ez a kettő folytatódik: Júdás engedelmeskedik Sátánnak, és elárulja Jézust; Jézus tanít, szeret, befektet és törődik… A tanítványok mit tesznek? Ők egy harmadik történetet élnek meg.

Luk 22:24 Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.

„Ki a nagyobb köztünk?” Mondhatom: „Ki a nagyobb kettőnk között? Igazából én vagyok a nagyobb. Csak azért mondom, hogy tudd. Szükségem van arra, hogy tudjad, én vagyok a nagyobb. Ezzel a problémával el kell bánni. Én vagyok a nagyobb. Szeretlek, innen föntről. Fontos vagy az életemben addig, amíg…” Ez elképesztő! Jézus éppen megváltja a világot, és ezek a fickók összemérik egymást: „Ki a fontosabb? Ki a legfontosabb? Ki a nagyobb?” Egymással versengenek, vitatkoznak. Mennyire ostoba dolog ez!

Annyira könnyű ez! „Te itt tudod, hogy a jobb oldal sokkal jobb, mint a baloldal. Minden férfi tudja, hogy a férfiak sokkal fontosabbak, mint a nők. A nők tudják, hogy… A házasok tudják… Az egyedülállók tudják… És aki misszionárius volt… ő fontosabb, mint ez a pásztor!” Összemérünk. Nézhetnénk így a dolgokat.

Tudod, hogy mit hoz létre ez? Nem fogod látni, ahogy ezek a tanítványok annyira el voltak foglalva magukkal, hogy észre sem vették, Jézus éppen megmenti a világot. Jézus azt mondja: Én most mindent újjá teszek. Ők meg azt mondják: Ki a nagyobb közöttünk? Jézus azt mondja: Én megyek a keresztre. „Bárcsak valahogy lehúzhatnálak!” – és el vagy foglalva valami totális butasággal.

Mi a probléma ezzel? Magammal vagyok elfoglalva, és nem szeretek – ahogy P. Atti elmagyarázta –, ezért nem látom. Saját magammal vagyok elfoglalva. „Jézus megint beszél valamiről, mint mindig. Szeressük egymást, és hasonlók. Júdás? Igen, ő elment. Ez jó hír. Mert ez azt jelenti, hogy nekem nagyobb esélyem van, hogy én legyek a legfontosabb. Már csak ezt látom.” Ilyen lehet a szívünk.

Az első a gonosz szála. Ez a szál mindig jelen van az életünkben. A Sátán munkája jelen van a mi világunkban. Nem tudom, hogy a te életedben mi volt ez, talán egy borzalmas szülő, vagy egy ember bántalmazott téged, vagy elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél. Mindannyian láttuk ezt. Mindnyájunknak megvolt ez az életében. Ez nem kérdés.

Nagyon erőteljesnek, hatalmasnak tűnik, de Jézus munkája is ott van a mi életünkben.1Kor 15. legyőzte a halált, és ApCsel 2:24 a halál fájdalmait feloldotta. Ez Krisztus győzelme, hogy legyőzte a halált, aztán azt mondta nekünk: a Sátán munkája felett is győzedelmeskedni fogok. Nem kérdés, hogy ezt már megtette. Ez már elvégeztetett.

Ezt korábban mondtuk, ha valaki készen áll, akkor ott Sátán is készen áll az ő munkájára. Ha van egy személy erre. Mit értek ezalatt? Tegyük fel, hogy készen állsz arra, hogy tönkretedd valakinek a házasságát, Sátán ott van, hogy segítsen neked. Ad neked lehetőséget. Készen állsz arra, hogy tönkretegyél egy személyt? Sátán készen áll, hogy adjon neked kreatív módszereket, és készen áll, hogy ígérjen neked benne sikereket. Készen állsz arra, hogy megtámadd Isten gyülekezetét? Ezt a gyülekezetet, vagy bármelyik másikat? Akkor ő készen áll és ott van, annyira szeretne neked segíteni.

Ha van egy személy, aki készen áll valamire, akkor Sátán is ott van, készen áll segíteni. Ez a szál tényleg megvan. Viszont nem szeretnék az a személy lenni, aki készen áll erre a munkára, aki készen áll tönkretenni, aki készen áll pletykálni, aki készen áll tönkretenni egy kapcsolatot, egy barátságot, egy házasságot, egy gyülekezetet, egy bibliatanulmányt, egy szolgálatot vagy egy imacsoportot. Nem szeretnék az a személy lenni, aki készen áll erre, aki hajlandó erre.

Sok hívő ráébredt erre az évek során. Emlékszem, amikor Péld 24:11-12-t olvastam, megtanította a szívemnek, hogy másik munkában veszek részt. Ezért van, hogy hívők nagyon sokszor segítettek azoknak, akik rászorultak. Például árvákat gyűjtöttek össze az utcáról, akikkel senki nem törődött, és törődtek velük; vagy bujtatták a zsidókat, vagy segítettek a raboknak megszabadulni és elmenekülni. Ez az a munka, amiben benne vagyunk.

A gonosz szála mindig jelen van a világban. Nem vagyunk vakok rá. Viszont köszönöm, én nem szeretnék annak része lenni!

Aztán a harmadik, amit említettem, az a tanítványok szála. Abban is elveszhetünk. A mi gyülekezetünkben lehetne politika, lehetnének csoportok, akik próbálnak hatalmat szerezni. Ez az egyik legborzalmasabb dolog, amit elképzelhetünk, hogy ilyenekké válnánk.

Emlékszem, egyszer megkérdeztem P. Lange-et: „Mit gondolsz, miért van az, hogy a gyülekezetünknek sosincs pénze? Isten könnyedén adhatna nekünk pénzt. Miért nincsen?” Neki meglepő válasza volt, azt mondta:

–          Láttál már olyan gyülekezetet, ahol nagyon sok pénz van?

–          Én csak ebben a gyülekezetben jártam, úgyhogy nem igazán. Nem láttam.

–          El sem hinnéd! Az a legborzalmasabb, mert az emberek próbálnak közelebb kerülni a húsos fazékhoz, és könyökölnek egymáson. Borzalmas! Én boldogabb vagyok így, mert ez a mi gyülekezetünkben nincs meg.

Isten hűséges volt hozzánk ebben, és megvédett bennünket ettől az elmúlt húsz évben. Nem hagyta, hogy ebbe a hibába süllyedjünk.

A veszély, hogy próbálok sokkal fontosabb lenni, ez mindig meglehet. Van pénz, vagy nincs, akkor is megtörténhet. Csak elismertséget keresek. Keresem, hogy az emberek azt mondják: „Jó munka! Szép volt.”  Mi az, ami megvéd bennünket ettől? A válasz az, amit P. Atti leírt. Az, hogy Jézussal járok, Jézusban járok szeretetben. Nem az én szeretetemben. 1Pét 1:22 járunk a Szent Szellemnek a világosságában, az Ő szeretetében. Ez az én elhívásom. Ezért vagyok itt.

Könnyű elveszni. Belekerülhetsz a történetnek abba a szálába, ahol Sátán munkáját csinálod, és azt hiszed, hogy mindennek a tetején vagy. Isten ments, hogy mi odakerüljünk. A harmadik szál nem néz ki annyira rossznak. Nagyon emberi, nagyon természetes, de vakká tesz, és nem fogom látni azt, amit Jézus tesz. Nem fogom látni Júdást, és nem mondhatom neki azt: „Hé, hagyd abba! Ébredj fel! Tönkre fogsz menni.” – és nem tudok segíteni neki, mert vak vagyok a problémára. (Persze, az is megtörténik, hogy nem lehet valakin segíteni.)

Ám én itt vagyok, a másodikban. Nem ezért, hogy ebben vagy abban legyek, hanem azért vagyok, hogy ebben vegyek részt.

Luk 22:15 és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

Ez a történet igazi fonala. Ez az életünk. Erre lettünk elhívva. Ezért van itt a hívő, hogy egye ezt a húsvéti bárányt. Ami azt jelenti, hogy közösségben van Jézussal, hogy közösségben vannak egymással Jézusban. Olyan könnyű elveszni abban a harmadik szálban, a gyanakvásban egymás között. „Én úgy gondolom, hogy ő próbál nagyobb lenni nálam.” Aztán továbbadni a múltból egy sértést: „Ő megbántott engem. Nem köszönt nekem.” Megérzések, benyomások – könnyű ezekbe belesüllyedni, aztán vakká lenni.

Lehet, hogy a gyülekezet nagyszerű, van élet, közösségben vagyunk, élvezzük Jézust, élvezzük egymást, és ennek ellenére itt ülhet valaki a kellős közepén és nem élvezi, nem találja meg ezt. Mint az emberek a bibliaiskolában – ami hamarosan elkezdődik –, valaki pedig csak ott ül: „Na, most itt mindenki próbál sokkal fontosabb lenni, mint én vagyok.” Megvan a helyes szívük, de ennek az embernek nincs. Kicsinek érzi magát, úgy érzi, hogy lenézik. Igazából szeretik, de a rossz szálban vesz részt. Arra a fonálra hívják, amiben Jézus élt. Ez a mi életünk. Ámen.

Urunk, köszönjük Neked! Annyira köszönjük Neked, hogy Te megmutattad nekünk ezt a harmadik szálat! Mert anélkül, hogy Te megmutattad volna nekünk, a másik kettő egyikébe kavarodnánk bele, abban süllyednénk el, és nem tudnánk kijönni belőle. Jézus, Te megmentettél bennünket új életre. Köszönjük Neked, hogy Te megmentettél bennünket új életre, Te fizettél értünk, Te adtál nekünk, és aztán szerettél bennünket. Téged dicsérünk, Jézus. Köszönjük Neked, hogy Te elvégezted a munkát. Szeretünk Téged. Köszönjük Neked, hogy van harmadik szál. Dicsérünk Téged.

Ha még soha nem fogadtad el Jézust a szívedben, ha még nem bíztál Benne, mint a Megváltódban, akkor hozz egy döntést most. Csak te egyedül hozhatod meg ezt a döntést. A te szüleid nem hozhatták meg ezt helyetted. Az, hogy meg voltál keresztelve, ezt nem teszi meg. Az, hogy milyen vallásba születtél, nem számít, hanem Jézus hív téged. Ő azt mondja, hogy van másfajta élet számodra. Van új élet számodra. Van másik szál, olyan, amit még soha nem próbáltál. Ha szeretnéd ezt az új életet, akkor csak mondd Neki – nem nekem, nem a szomszédodnak, ez nem vallásos dolog, hanem te beszélsz Istenhez –, egyenesen Neki a szívedben: „Jézus, szükségem van Rád. Olyan Istenre van szükségem, amilyen Te vagy. Szükségem van Istenre, Aki szeret engem, olyan Istenre, Aki adni akar nekem. Jézus, Téged hívlak. Ments meg engem! Adj nekem új szívet, új életet, új kezdetet. Jézus, szeretnélek megismerni Téged. Bízom Benned, hiszek Neked. Ments meg engem! Köszönöm, hogy Te fizettél a bűneimért. Adj nekem új életet.”

Ha először imádkoztál így, kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb