Amikor az életszemléletünk igazra vált & Az életed a tiéd!

2014 január 29. szerda  18:30

P. Gál Tiborc

Ha egy ideje olvasod már a Bibliát, talán az egyik leghíresebb rész az, amikor az Úr Jézus a magvetőről prédikál. Amit itt mond, az teljesen újszerűen hatott rám most.

Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, hogy miről is szól ez a példázat:

Mát 13:19 Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.

Hallottam nemrég egy prédikációt, ahol egy srác arról beszélt, hogy a küzdelem az elménkért folyik. Én továbbmennék egy lépéssel, a küzdelem az a szívünkért folyik. Mert lehet, hogy valamit megértesz az értelmeddel, de amíg az nincsen a szívedben, addig az nem fontos számodra, addig nem az alapján fogsz dönteni.

Olvasok most egy könyvet. Paradigma a téma. Az író azt mondja róla, hogy nem a valóságot látjuk, hanem egy térkép van a fejünkben, és ez alapján tájékozódunk a világban. Az író azt mondja, hogy nem jó a térképünk. Rengeteget kutatott ezzel kapcsolatban. Gondold el, mennyi pénzt költöttek erre! Tőlem megkérdezték volna, én a feléért megmondtam volna nekik, mert le van írva!

Hányszor olvastad már ezt: ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek. Ez annyira igaz, nem? Észreveszed magadon? Ilyen a pénz. Aztán kezdünk a pénzen keresztül látni dolgokat. Mert a pénz került a szívünknek a közepére. Vagy a feleségem került a szívem közepére. Vagy a családom, vagy bármi odakerülhet a szívem közepére.

Azon a helyen viszont csak egy valaki lakhat: csak Jézus Krisztus, csak az Ő Igéje. Ha nem így van, akkor az életem aszerint fog hullámozni, hogy éppen mi van a szívemen. Akkor különböző szemüvegeken keresztül nézem a világot, és tényleg nem a valóságot fogom látni.

Egyszer megkért P. Kende hogy beszéljek az elengedésről. Elmondtam ennél a pulpitusnál, hogy a Szentírás azt mondja: Ha valaki tartozik neked pénzzel, és te bíróságra mész ezzel kapcsolatban, akkor Isten előtt az nem tetszik, amit te csinálsz; 1Kor 6. Miután erről beszéltem, hárman odajöttek hozzám és megdorgáltak ezért. Én pedig ijedten hallgattam. „Tyűha! Már megint az igazságot prédikáltam…” Volt egy szemüveg ezeken az embereken. Ez éppen a pénz szemüvege volt, és nem látták igaznak a Szentírást, mert a saját igazságuk elnyomta Isten igazságát. Ez nem jó üzenet, ugye? 🙂 Ez nagyon jó üzenet azonban!

Hallottam egy történetet. Egy ember örökölt egy földet, és azt gondolta, hogy ez egy nagy darab föld, és innen kezdve ő is földműves lesz. Úgyhogy mindent megvett, ami ehhez kellett. Amikor a többiek nekiálltak szántani, akkor hideg is volt, meg nagyon sáros is volt minden a hóolvadás után, és azt gondolta: „A sok mulya csak kínlódjon! Én megvárom, amíg jobb idő nem lesz.” Így tett. Amikor már tavaszodott, felszántotta a földjét, elboronálta, bevetette.

Aztán gondozta rendesen a földet. Az aratáskor állt a földje szélén és csak nézte, hogy mindenkinek bőséges termése van a környéken, neki pedig semmi. Semmi! Azt gondolta: „Biztos, aki a magot adta, az jól átvert engem! Rossz magot kaptam.”

Nem ezt csináljuk az életünk különböző területein? Ránézünk az életünkre: „Nem termett gyümölcs! Ki lehet ezért a hibás? Vajon ki a hibás ezért?” Ilyenkor kéne megállni a saját földed szélén, és szembenézni az igazsággal – innen kezdődhet egy bővölködő élet. Olyan élet, amit Krisztussal élek. Én újból és újból észreveszem a saját életemben, hogy ott állok az életem valamely területén: „Nem nőtt meg a növény! Nem hozott gyümölcsöt. Ki lehet ezért a hibás? Ki lehet a hibás? Mert az, hogy én nem tévedek, az teljesen világos.”

Ez az ember azt is leírta a könyvben, hogy az emberek a legritkábban gondolják azt, hogy a saját gondolkozásuk hibás. A legritkábban gondoljuk azt, hogy mi hibásan gondolkozunk. A Szentírás majdnem kétszáz helyen azt mondja, hogy emberek tanácskoztak, és azt is mondja, hogy kérjünk tanácsot. Aztán mond egy még ijesztőbb dolgot: … és fogadd meg azt!

Nemrég keveredtem egy ilyen helyzetbe, szituációba. Valaminek nagyon örültem. Mondom a barátomnak: „Képzeld el! Ez és ez történt.” Azt felelte: „Figyelj! Miért örülsz ennek?” Én egyetlen egy szögből láttam azt, ami éppen történni készült. A barátom azt mondta: „Figyelj! Ennek van egy másik vetülete is.” Én láttam egy irányból a dolgot, ő másik irányból látta a dolgot. Onnan már nem is festett annyira fényesen. Erre úgy döntöttem, hogy nem fogadom el ezt az ajánlatot. Hála Istennek, hogy ez a barátom kéretlenül is tanácsot adott nekem.

A magvető példázata előtt, amikor a tanítványok megkérdezik Tőle, hogy miért beszél hozzájuk példázatokban, ijesztő, amit az Úr Jézus ott mond:

Mát 13:15 Megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyítsam őket.

A saját igazságuk miatt nem láttak ezek az emberek. Annyira gyakran lehet ezt látni, hogy a lehetőségeim megvakítanak, a pénz megvakít, egy kapcsolat megvakít. Azt mondod egy ilyen embernek: „Hahó! Van otthon valaki? Halló!” – és nem is érti, hogy mondani akarsz neki valamit. Néha ijesztő, hogy emberek mennyire nem hajlandóak elfogadni.

Itt vagyunk mi, Isten népe. Nem az a kérdés, hogy érted-e azt, amit mondok, vagy amit P. Kende mond, hanem a kérdés az: Engeded-e, hogy az a szívedbe menjen?

Péld 4:23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

Az előtte lévő versek – mert összefüggéseiben nézzük a Szentírást, igaz? – arról beszélnek, hogy fogadd be az Igét, őrizd meg az Igét. Az utána következő versek arról beszélnek, hogy a nyelvedre, a beszédedre vigyázz. Nem ezt mondja-e az Úr Jézus is? Mát 15:1-20 írásrészben arról beszél az Úr Jézus, hogy nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem az, ami a szájon kijön, ahogy beszélek, amit beszélek. Jak 3. a nyelvünk olyan, mint egy hajónak a kormánya. Odaviszi az a kicsiny lapát a hajót, ahova a kormányos akarja.

Egyszer elment Moszkvába konferenciára. Aztán valahogy odalett a pénzem a visszaútra. Úgyhogy hármasban hazastoppoltunk Moszkvából. Télen, három napig tartott a hazaút. Tudod, hogy akkor hány fok volt? -30°C. A lány, akivel jöttünk együtt hazafelé, elkezdett sírni út közben. Nem értettem, miért kell sírnia, nem voltunk akkora nagy bajban. 🙂 Összefagyott a szeme. Azért, hogy tovább tudjunk menni, le kellett törjem a jeget a szempillájáról.

Miért mondom el ezt a történetet? Az nekem paradigmaváltás volt. Az a pár hét, amíg én ott voltam, az a szívembe helyezett valamit. Mélyen a szívembe.

Hálás vagyok Istennek, hogy elmentem ötezer km-t Szibériába. Aztán nem találtam a csapatot. Ott nem -30°C volt, hanem -42°C. Bolyongtam egy másfél milliós városban, és egy akkora gyülekezetet kerestem, ahova talán harmincan jártak.

A kabátom állandóan recsegett, féltem, hogy össze fog törni. A kvarcórámban a kristály megfagyott. Akartam inni egy korty vizet, de megfagyott a víz a kulacsomban. Az orosz-ukrán határon elvették a pénzemet. Amikor láttam, hogy megfagyott az órám, talán akkor gondoltam arra: „Ha létezik Isten, akkor nincs semmi baj. Akkor haza fog vinni. Ha nem létezik Isten, akkor legalább most kiderül.” Tényleg erre gondoltam. Aztán ettől én nagyon megnyugodtam.

Ez után a másfél milliós városban találkoztam hat fiatallal. Meghívtak magukhoz, hogy kapok valamit ott enni, aztán majd kitalálunk valamit. A hetedik, aki otthon volt, ismerte az ottani gyülekezetünk lelkipásztorát! Néhány órával azután, hogy nem paradigma, hanem „szív-digma” váltásom volt. 🙂 Nem kell, hogy ilyenen átmenjünk, de értem azt, hogy Isten értem van. Mélyen a szívemben. Ha valami baj van, akkor vissza tudok gondolni erre – és persze a több ezer másik történetre –, amikor az Úr megsegített.  Ez megpuhította a szívemet.

Mert a szívünk a szántóföld, ahol az Úr a magot próbálja elvetni. Azt mondja Mát 13:19, hogy az egyik nem hallja meg! Szeretnélek bátorítani, le lehet írni, amit prédikálnak. Az interneten meg lehet hallgatni, ahányszor akarod. Ne engedd, hogy az ördög ellopja a magot.

A második mag köves helyre esett. Nem tudott mélyre hatolni. Valami botránkozás érte, és elfordította a hittől. Ne foglalkozz a botránkozásokkal! Az Úr azt mondja, hogy jaj annak az embernek, aki botránkozást okoz. Te ne nézz botránkozásra, és ne a személyre, aki azt esetleg okozta azt neked, hanem az Úrra nézz! Ő nem fog csalódást okozni nekünk.

Persze attól függ, hogy honnan nézed ezt. Azt a kis szibériai kalandomat lehet, hogy többen botránkozásként élték volna meg. Hogyan nézel erre a világra? – ez nagyon fontos. Múltkor találkoztam kínaiakkal, ferde szemmel nézték ezt a világot! 🙂

A harmadik. Voltak olyan magok, amik körül kezdtek gyomok nőni, Mát 13:22, tövisek közé esett. Ezek a tövisek megfojtották a hitét. Van, amikor tövisek fojtogatják a hitedet?  Azt hiszem, hogy „néha” azt veszem észre, hogy a fulladástól másodpercekre vagyok. Pedig olyan egyszerű ez az élet! Mózesnek azt mondta az Úr: egy érckígyót tegyél fel a póznára, és aki felnéz rá, az meggyógyul, az megmenekül. Hányszor nézünk fel? Több mint húsz éve járok az Úrral, és még mindig nem tanultam meg ezt a leckét. Még mindig saját magam akarom megoldani a problémákat.

Egy történettel fejezném be. Amikor az életemet kezdtem, nagyon-nagyon vékony gyermek voltam. Most díjbirkózó vagyok ahhoz képest a normál testalkatommal. Harminc kilóval voltam vékonyabb. Úgyhogy orvosi javaslatra órás lett belőlem. Szereltem az órákat.

Már tudtam a szakmának elég sok részét, végzős voltam. Akkor még voltak felhúzós órák. Amikor a gyermekeimnek mondtam, hogy régen nem elemmel működtek az órák, akkor kinevettek. Kezembe vettem egy ébresztőórát – ez a szakma legalja, és minden a kisujjamban volt – megcsináltam, és nem járt. Vakargattam a fejemet, az államat, néztem, mi baja lehet. Elővettem az órások bibliáját. Huszonhét pontot leír, az összest még egyszer ellenőrzöm. Minden frankó, de az óra még mindig nem jár. Átéltem nagyon-nagyon mélyen. Elmondva ez rövid idő, de mire végigcsináltam…!

Akkor még nem igazán voltam hívő, de sóhajtottam egy kimondhatatlan sóhajtást, és észrevettem, hogy a rugót kifelejtettem belőle. Hányszor vagyunk így ezzel az életben? Mindent megnéztem, mindent ellenőriztem, mindent jól csináltam, csak az erő, ami ahhoz szükséges, hogy a szerkezet működjön, arról elfeledkeztem.

Ézs 40:30-31 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

Ez nem a fizikai járásról beszél – mert érezzük, hogy a fizikai testünk napról napra romlik –, hanem az életünk járásáról. Az életünknek a futásáról. Amiről Pál azt mondja: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, 2Tim 4:7. Az én koromban az ember már gondol arra: Mi lesz az életem végén? Jó lenne ezt mondani, mint amit Pál mondott, nem? „Végigfutottam ezt az életet.”

A magam erejéből ez nem megy. Olyan óra lesz, mint amit kicsit billegtetsz, és megindul a szerkezet. Az életünk kezd az Ő életével feltöltődni. Ez más élet. Mit engedsz be a szívedbe? Gondolod-e azt – legalább néha –, hogy tévedtél? Zsolt 139:23-24 Vizsgálj meg engem, Uram, és vizsgáld meg gondolataimat! Lásd meg, ha van-e nálam a hamisságnak valami útja, és vezérelj engem az egyenes ösvényre, az igazság útjára!

Ha meglátjuk, hogy tévedtem, akkor jöhet az, amit Mát 13:15-ben leír az Úr: kezdünk látni, kezdünk hallani, és kezdünk a szívünkkel érteni. Kezd a szívünk befogadó lenni, mert jó lenne ez is. A Zsolt 91-ben Mózes azt mondja: Uram, taníts minket úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Jó lenne bölcs szívhez jutni!

P. Kende

Ahogy hallgattam, az alábbi vers jutott eszembe. Úgy tűnik, hogy semmi köze hozzá, de kicsit kapcsolódik. Amikor Jézus megy be Jeruzsálembe, akkor azt mondják a farizeusok, a főpapok, a nép uralkodói egymás között, ahogy jön Ő utána a nép:

Ján 12:19b Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!

„Mindenki Jézus után megy, mi nem érünk semmit. Milyen helytelen ez! Ez a sokaság ostoba. Ez a sokaság nem ismeri Istent. Mi vagyunk az igaziak. Miért Őt követik? Miért követik Jézust?” Van itt egy nagyon egyszerű, de fontos gondolat mindnyájunknak – nekem nagyon hasonlít ahhoz, amiről P. Borci beszélt –, fogadjuk el a felelősséget a szívünkért és az életünkért!

Sok ember úgy gondolja: „Én annyira kiszolgáltatott helyzetben vagyok! Olyan kiszolgáltatott helyzetben vagyok, hogy én nem tudom befolyásolni az életem, én nem tudok semmit irányítani az életemben. Úgyhogy nem az én hibám.” Ezt monda P. Borci is. „A másik ember hibája! Nyilvánvalóan.” „A te hibád. Viselkedj! Szedd össze magad. Miattad ilyen nehéz az én életem.” Olyan könnyen gondolkodunk így: A te hibád! – és hibáztatunk mindenkit.

Ha megnézzük a Bibliánkat, akkor Istennek ez az egyik nagy üzenete a számunkra: „Az életed a tiéd. Azért adtam neked, hogy hozzál benne döntéseket. Adtam neked bizonyos szabadságot, hogy hozz döntéseket!” Főleg hívőként. Gal 5:1 szabadságra szabadított meg titeket Krisztus, azért álljatok meg a szabadságban.

Álljatok meg a szabadságban! Ez azt jelenti, hogy amikor azt mondom: a feleségem / férjem hibája; akkor ezzel azt mondom: „A kezem meg van kötözve, én nem tudok ezzel semmit csinálni. A feleségem / férjem hibája az egész.” Nem! Szabadságra szabadított meg minket Krisztus.

A Bibliánk tele van ezzel. Amikor azt mondja: Valld meg a bűnöd Istennek, akkor igazán azt mondja: Fogadd el, hogy ez a te döntésed, hogy ez a te hibád, hogy te rontottad el. Ismerd el Istennek! Légy felelős. Vállald fel az életedet. Vállad fel a döntéseidet. Amikor azt mondja: Bocsáss meg!; akkor ezzel azt mondja, hogy ez a te dolgod. „De nem kért bocsánatot!” „Ó, te szegény kisgyermek!” Nem! Nem ezt mondja, hanem: „Légy felnőtt, és bocsáss meg! És menj tovább szabadon.”

Mert ha nem teszed, akkor megengeded, hogy az ember, aki megbántott téged, az megkötözze az életedet. Ezt csinálták a farizeusok. Bejött Jézus a városba. Ők voltak a vallásos emberek, Jézus pedig ez a fura alak, Aki szerette az embereket. Istenről beszélt nekik, és úgy beszélt, hogy megértették. Amikor a farizeusok beszéltek, akkor azt nem lehetett olyan jól érteni. Úgyhogy az emberek persze, hogy Jézus után mentek.

Ott állnak a farizeusok, a főpapok a vezetők, az orruk fenn van, lenéznek, és azt mondják: „Kinek a hibája ez? Biztos nem a miénk! Nekünk igazunk van.” Mit csináltak? Ez nem az én hibám. Viszont amikor lerakom ezt a terhet, hogy „nem az én hibám”, ugyanakkor megkötözöm magam, és azt mondom: „Nincs szabadságom, az életem nem az enyém. Nem én vezetem.” Isten azt mondja nekem: „Nem! Nem így van. A te életed a tiéd. Én azt neked adtam. Hozzál döntéseket.”

Az első döntés az, amiről P. Borci beszélt: ha nem vagy hívő Jézusban, akkor bízd Rá az életed. Ez az első szabad döntésed. Nem vagy hívő, és azt feleled erre: „Ne hülyéskedj! Én szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok.” A Bibliámban azonban azt olvasom, és az életemből azt ismerem, hogy Róm 5:17 a bűn uralkodott az életem fölött. Ami azt jelenti, hogy olyan szabad voltam választani, mint egy kommunista választáson, ahol az van: Válassz!; – és van egy darab jelölőrubrika. „Válassz az egy választható közül.”

Ugyanilyen az ember, amikor Krisztus nélkül van: választhatok nagyon rosszul kinéző bűnt, agyonverhetek valakit, vagy a másik oldalról élhetek nagyon jó életet, és azt mondom: semmi szükségem Istenre. Ézs 64:5 mindkettő, minden jó cselekedetem elfogadhatatlan. Mert csak jobban kinéző bűn van, vagy rosszabbul kinéző bűn.

Ha viszont meghoztad ezt a döntést, és bíztál Jézusban, akkor ez volt az első szabad akarati döntésed. Ahol azt mondjuk: kilépek a bűn uralma alól, és most választhatok. Választhatom az Úr útját, vagy az enyémet. Isten azt mondja Kol 2:6 ahogy vettétek az Urat, úgy járjatok is Őbenne: szabadon. Ne hibáztassunk, ne kárhoztassunk, hanem őrizzük meg a szabadságunkat. Ez az én szívem, én döntöm el.

Ha gyűlölök valakit, akkor az nem az ő hibája, hanem az enyém. Ha valaki megbántott engem, és egész hátralévő életemben olyan arccal járok, mintha ecetízű rágót szopogatnék, akkor az nem a másik hibája, hanem az enyém. Az az én döntésem. A Bibliám tele van ezzel, hogy felismerjük, hogy azt mondjuk: ez az én életem, az Úr nekem adta. Nem a körülmények, nem az emberek körülöttem, nem a pénzhiány, nem a kormány, nem az EU, hanem az én életem, az én döntésem. Isten erre tett engem szabaddá, hogy Ővele járjak. Ez az én szabadságom Jézus Krisztusban. Ámen.

Kategória: Egyéb