Amikor az alvó hit felébred & Hogyan bánjunk Sátán befolyásával?

2014 június 1. vasárnap  10:30

P. Balázs Kornél: Amikor az alvó hit felébred

Nagyon gazdag volt ez a félév a missziós mezőn, nagyon sok üzenetet kaptunk. Hihetetlen, hogy mennyire kettős életünk lehet! Van, amikor egyetlenegy gondolatom sincs. Ilyenkor felmegyek a weboldalunkra, és látom, hogy szoktam prédikálni. Hogy van mégis, hogy ennyire üres lehetek?

A keresztény élet azonban több mint én. Arról szól, hogy Jézus bennünk él. Isten arra hív minket, hogy lépjünk ki magunkból, adjunk helyet Istennek. Azért vagyunk Székelyföldön, hogy az embereket hívjuk Jézushoz, túl a valláson. Hatalmas fal a vallás, főleg ott, és nagyon nehezen férünk a keretek közé. Nem értenek minket. Furcsák vagyunk.

Aztán, ha végre van egy beszélgetés, akkor nagyon fontos, hogy hitelesek legyünk. Felteszik a nagy kérdést, hogy miért hiszek. Te feltetted ezt a kérdést már? Jó kérdés, nem? Akár tizenöt év után is miért hiszel még mindig? Van-e hited még? Gondolkoztam az életen. Az életünk még nekünk is különleges.

Ami a legjobban jellemzi az életet, az az idő. Kérdezték, hogy milyen gyorsan élek. Az élet hatvan perc gyorsasággal múlik. Repül! A valóságról alkotott képünk valójában az életünkben lezajló események sorozata. P. Barry-nek az életében egy fontos periódus lezajlott.  Így van? Most jön a következő. Te is voltál így, nem? Rettegve várjuk a következőt.

Az a nagy kérdés, hogy van-e hit benne, hittel nézünk-e a jövőre, vagy pedig rettegünk. Nagyon félünk a változástól. „Jaj, mi lesz velem? Tényleg, te hiszel?  Te pásztor vagy? Misszionárius vagy? Nagyon el vagy foglalva magadban.”

Mi a valóság számunkra, keresztények számára? – ez jó kérdés. Az életünk olyan, mint egy hullámvasút. Nem tudom, éppen hol vagy, fönt vagy lent, de biztos, ha most lenn vagy, akkor leszel fenn. Ha éppen most jól vagy, lehet, hogy Jézus bevezet a viharba. Az életünkben, mivel az időben élünk, azt mondjuk, van a múlt, a jelen és a jövő. Van, aki a múltban éli az életét. Az idősek szeretik ezt. Van, aki fél a jövőtől, és vannak, akik képtelenek megélni a mát. Furcsák vagyunk.

Viszont Jézus Krisztus arra hívott el minket, hogy hitben éljünk. Az üzenet röviden most csak az – ezzel szeretnélek titeket bátorítani –, azért vagyok keresztény, mert valami mozdíthatatlanra van szükségem az életemben. Tehát nem kiegészítőre, nem egy társmegváltóra, nem segítőtársra. Nem arra, hogy amikor baj van, akkor: Jézus, gyere!

A keresztény hit az, hogy feladtuk. Nem megy. Nem ment tegnap, ma sem megy, és holnap sem fog menni. Mert elbuktunk, ilyenek vagyunk. Egyszerűen szükségem van egy mozdíthatatlan kősziklára. Ez Jézus Krisztus. Valóban elegem van a hangulatokból, a körülményekből, az ijesztgetésekből, a tüzes nyilakból, a hírekből, amik állandóan le akarnak taszítani erről a kőszikláról.

Van olyan ember, aki azután hisz, hogy már megvolt a baj. Hihetek a nehézségek előtt, hihetek közben, és hihetek a végén. Néhány példa. Tamás mikor hitt? A végén, nem? Aztán van, aki közben hisz. Ján 11:40 Jézus azt mondta Mártának: Ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét. Én szeretnék olyan hitet, ami már akkor hisz, amikor még nincs baj. A vihar előtt. Fel vagyok készülve. Jön a következő periódus az életemben, és tudom, hogy kiben hiszek. Úgyhogy nem félek, mert Isten hűséges. Ilyen volt Habakuk. Olvasd el a levelét az Ószövetségben.

Volt néhány vihar az Újszövetségben Jézus életében. Jézus tudott róla, a tanítványok nem tudtak róla. A hajón voltak – nagyon sokat tanulhatunk ebből –, küszködtek a viharban, Luk 8., Márk 4. és Mát 8-ban. Nem szeretjük a viharokat. Kész vagy-e arra? Nem kérdés, hogy lesz-e. Mi volt az érdekes ebben a viharban? Az, hogy Jézus a hajón volt. A tanítványok csak a végére mentek oda Hozzá.

Kárhoztatónak tűnhet Jézus kérdése: Hol a ti hitetek? Jézus kárhoztat minket? Nem! Ő szeret minket. Jézus megkérdezi tőlük: Hol a ti hitetek? Hol a te hited? – ez egy jó kérdés. Tudod, hogy hol volt a hitük?  A szemük előtt. Mert Ő volt a hitük, Jézus volt a hitük. Hol az én hitem? Ott állt előttük. Amikor végre már nem aludt, hanem ott állt előttük, akkor mi történt a viharban? Eltűnt a vihar. Felébredt a hitük. Amikor aludt a hitük, vihar volt, és amikor felébredt a hitük, akkor elcsendesedett a vihar.

Bonyolult voltam? Egyszerű emberek vagyunk. Sokszor alszik a hitünk. A hitünk nem bennünk van. Rajtunk kívül. Hatalmas Isten a mi hitünk. Ne magadban keresd, a Bibliában keresd. Nagyobb nálad. Ámen.

P. Kende: Hogyan bánjunk Sátán befolyásával?

Hála Istennek, hogy szolgálhatunk ebben az országban! Hála Istennek, hogy vannak kész szívek, és van szabadság arra, hogy szolgáljunk itt. Sátán tényleg gyűlöl minket emiatt. Ez nyilvánvaló, látjuk ezt, hogy mindent megpróbál. Nagyon szeretne minket kivenni a közösségből, a szolgálatból, a barátságainkból. Szeretne minket kivenni az Igéből, az imából. Mert tudja – mi gyakran nem tudjuk –, hogy mennyi mindent elérhetünk Isten királyságáért, ha hűségesek maradunk ezekben a dolgokban.

Sokat prédikálunk erről: Hűségesnek lenni azokban a dolgokban, amikről tudjuk, hogy helyesek és igazak, és Isten akarata. Aztán folytatni azokban, és bízni benne, hogy Ő használni fog minket az Ő akaratában, amint megmaradunk az imában, Igében, a szolgálatban, a közösségben. Amint megmaradunk a szőlőtőben, ahogy Jézus mondta. Amint megmaradunk a Vele való folyamatos közösségben. Szükségünk van erre. Sátán gyűlöli ezt. Szeretne kivenni minket.

Nézzünk meg egy verset, ami megmutatja Pál szívét a hívők felé. Mellesleg ezek a hívőknek – a korinthusbeliek, efézusbeliek, thesszalonikabeliek, kolossébeliek – mindnyájuknak megvoltak a problémáik. Volt támadás mindegyik gyülekezet ellen. Biztos vagyok benne, hogy kívülről is, belülről is. Pál azonban rájuk nézett, és beszélt nekik a problémákról, a különböző dolgaikról; ugyanakkor, ahogy ő rájuk gondolt, azt ebben a versben látjuk:

Kol 1:3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,

Két dolog van itt, ami nagyon hasznos számunkra. Az egyik a hálaadás. Pál hálát adott értük. Istennel talált okot arra, hogy örvendezzen bennük. Ugyanakkor imádkozott is értük. Bár nem lehetett velük, de szolgált feléjük. Lehet, hogy nem is tudtak róla, de szolgált feléjük, imádkozott értük. Ez hatalmas.

Ha megvan ez a szív a szolgálatban, ha megvan ez a szív közöttünk, ha így gondolkodunk, így látjuk egymást, így járunk az Úrral, hálaadással és szolgálattal, akkor Sátán szeretne kilökni minket az egyensúlyunkból, és elmozdítani minket arról a helyről. Sátán szeretne kilendíteni minket abból a helyből, ahova az Úr helyezett minket. Hogyan lehet ez a szívem?

Pálnak hogyan volt meg ez a szíve? Sok év szolgálat után is? Ahogy P. Kornél mondta: „Hittél Jézusban tizenöt évvel ezelőtt, és még mindig hívő vagy? Miért? Nem volt elég csalódás az életedben? Nem volt elég probléma? Nem árultak el még elegen? Nem volt ez, vagy az?” Azt mondanánk: „Hát igen. Megtörtént. Az első nap. Ha nem az első nap, az első héten. Ha nem az első héten, akkor az első hónapban. Igen. Megtörtént. Miért van meg még mindig ez a szívem?” Ebben van felelősségünk, hogy ilyen szívünk legyen, hogy így lássuk az embereket. Így lássuk, és így keressük őket.

Sátán szeretne fellökni minket. Mindent megpróbál. Azt szoktuk mondani, hogy kivetítéseket küld felénk. Tudjátok, mi ez? Mát 16-ban Péter válaszol az Úr kérdésére. Mát 16:16-ban azt mondja az Úrnak: „Te vagy Isten Fia, Te vagy a Messiás, a Megváltó. Te vagy az, Akire vártunk.” Jézus, amint felel neki, azt mondja: „Nem test és vér jelentette ki ezt neked. Ez az Én Atyámtól van. Ez az Én Atyámtól jött. Hallhatsz az Én Atyámtól.” Azaz: „Erre a gondolatra nem úgy jutottál el, hogy logikusan átgondoltál valamit, és a lépések vezettek el ide, hanem ezt Isten adta neked.”

Aztán néhány verssel később ugyanaz a Péter azt mondja Jézusnak: „Te nem mehetsz a keresztre. Ez nem helyes! Ez nem történhet meg.” Jézus azt feleli – nem ugyanezekkel a szavakkal, de lényegében ezt mondja – „Ezt nem hús és vér leplezte le neked, ez egyenesen Sátántól jött. Csak Sátántól hallottál most.” Azt mondja neki: Távozz Tőlem, Sátán!

Miért? Mert Péter az Ellenségtől hallott, és azt fogalmazta meg, amit az Ellenség mondott neki, és ezt mondta Jézusnak: „Nem mehetsz a keresztre, a kereszt az nem jó! Az nem a Te helyed. Nem Te vagy az. A Te részed az, hogy uralkodj. Te megérdemled ezt.” Ez volt Sátán támadása Krisztus munkája ellen. Ezért Péter hallott Istentől is, és tudott hallani Sátántól is.

Amikor Sátán ad nekünk egy gondolatot, ezt hívjuk kivetítésnek. Ez megtörténhet, hogy vannak ilyen gondolataink, amit az Ellenség ad nekünk. Mint a telefonon: 2 üzeneted van. Két üzeneted van bármelyik pillanatban. Van egy üzeneted az Úrtól, és van egy üzeneted az Ellenségtől. Téged hívnak, te döntsd el, hogy melyiket fogadod el, melyiket olvasod el. Melyiket veszed a szívedre? Ezért mondja Péld 4:23 őrizd a szívedet. Mert van másik üzenet is, és azt nem szabad elfogadni.

A kivetítések hazugságok, amik démoni forrásból erednek, és meggyökereznek a szívünkben. Ez az egyik jellemzőjük, hogy hirtelen jönnek, és nincsen semmi előzménye, hanem egyszerűen csak felbukkan egy pillanat alatt. Még egy dolog. Honnan tudod valamiről, hogy az kivetítés? Ez az egyik. A másik az, hogy Sátán szívét tükrözi. Nemcsak hogy rosszak ezek, hanem gonoszság van bennük.

Ezen azt értem például: mi van Sátán szívén? Jel 12:10-ben azt mondja, hogy ő az atyafiak vádlója. Sátán szeretné a testvéreket vádolni egymás előtt. Ez a szíve. Valamennyinket szeretne vádolni, és vádol is Isten előtt. Ez az ő szíve. Úgyhogy amikor hirtelen vádló gondolat támad benned, akkor találd ki, honnan eredt.

Vagy vád az atyafiak ellen: „Ez a testvérem nem szeret engem. A másik pedig nem azt csinálja, amit kellene értem tennie.” Honnan jön ez? Ez kivetítés, ez vád. Vagy van vád a pásztorok ellen. Például: „Tudtad, hogy azt a pásztort nem érdekled? Nem foglalkozik veled. Tudtad ezt?” Ez is egy vád. Vagy: A másik pásztor túl fontos ahhoz, hogy odafigyeljen rám.  Ez úgy hangzik, mintha tisztelet lenne benned, de nincs. Ez is egy vád, aminek az a célja, hogy távol tartson a betakarástól.

Vagy egy másik: vád a gyülekezet ellen. Tudod, mi a vicces? Sátán azt mondja: „Ezek mind ilyenek. Ebben a gyülekezetben mindenki ilyen.” A vicces az, hogy az ember benne van a gyülekezetben, része a gyülekezetnek, ő a gyülekezet. Amikor Sátán azt mondja: ők valamennyien ilyenek!; akkor azt kell, hogy feleld: „Most rólam beszélsz? Tünés innen! Nem érdekelsz! Én ebbe a gyülekezetbe tartozom. Ez a helyem.” Amikor rávesz arra, hogy azt mondjam: ők mind ilyenek; akkor már elkapott, mert azt mondom, hogy „ők”, pedig igazából arról lenne szó, hogy „mi”. Mert én is benne vagyok a gyülekezetben.

Néha vezetők ilyenek lesznek. Látják az emberek bukásait, hibáit, és kezdik mondogatni: „Ilyenek és olyanok. Nem tartják be, amit megígértek.” Vagy egy apa, vagy egy anya mondhatja ezt: Ó, a családom! Ez egy vád. Megtörténhet valamennyinkkel, hogy a rossz dolgot mondjuk amiatt, mert elfogadtuk a kivetítést. Mi a célja egy kivetítésnek? Az, hogy elválasszon minket. Elkülönítsen minket Krisztus Testétől. Nem számít, hogy mi a kifogás.

Egy testvér odajött hozzám az egyik istentisztelet után: Pásztor, az az ötletem támadt hirtelen, hogy elmegyek külföldre, és egy évet ott dolgozom. Tényleg? Miért? „Nem tudom, csak ez a nagyszerű ötletem támadt.” Nagyon hálás voltam, hogy odajött hozzám, és tanácsot kért ebben.

Kol 1:3-mal kezdtük. A kérdésem a következő: ezt a fajta szívet – a hálaadás és a szolgálat – imában vagy bármi más módon meg tudom-e őrizni? Velem marad-e ez? Mert vannak dolgok, amiket meg tudok tenni. Ez csodálatos. Nem a teljes kép igazán, de fontos része a szívbeli hozzáállásunknak és a felelősségünknek. Annyira hálás vagyok, hogy itt vagyunk.

Sátán mindig tol engem odébb, szeretne kivenni a képből, a békességből, az örömből, a szeretetből, mindabból, amit Krisztus Teste jelent, amit az Ő akarata adhat nekem. Tudunk-e tenni valamit ez ellen? A válasz először is az: nem kell, hogy behívjam Sátán gondolatait. Ez az én felelősségem.

P. Schaller gyakran használja ezt az illusztrációt a démoni befolyásra, hogy kinyitsz egy dobozos üdítőt, és kirakod a szabadba, akkor mi történik? Jönnek a legyek, a méhek. Mert vonzza ezeket. Van valami a számukra, amiből részesedhetnek. Ez így van velünk is.

Van felelősségünk. Milyen a gondolatvilágom? Miről gondolkodom? Ha mocskos dolgokról, ha gyűlölködő dolgokról, ha bosszúvágy van bennem, akkor az ellenségnek van valami, amiből részesedhet, és jön: „Ez finom. Ez érdekel. Ja, igen, egyetértek. Csak gyűlöljünk. Igen, gyűlöljük őket. Legyünk önzőek. Menjünk arra. Tetszik ez nekem!” – és jön.

Látjuk ezt az Igében. Jel 18-ban olvasunk Babilonról. Jel 18:2 minden démonnak, tisztátalan szellemnek a lakhelye lesz. Miért? Mert az hatalom Isten szíve nélkül. Ez nagyon fontos számunkra. A családban ez megtörténhet, hogy az apának van hatalma, tekintélye Isten szíve nélkül. Mi az eredménye ennek? Hiszem, hogy ez kapu a démoni világnak.

Ha egy céget vezetsz, akkor lehet tekintélyed, de lehet ez Isten szíve nélkül. Ez meghívás egy másik királyságnak. Olyan országban, ahol nincsen Isten szíve a vezetőségben – lehet, hogy van erkölcsiség, ami nagyszerű és hasznos a társadalom számára, de nincs Isten szíve –, akkor ott a meghívás.

2Krón 18-ban olvasunk két királyról, akik szerettek volna hadakozni. Mi volt ott? Tanácsot kerestek anélkül, hogy Isten igazságát keresték volna. Mi történt? 2Krón 18:5-ben ott volt négyszáz próféta, akik nem voltak igazi próféták, hanem az ellenségtől valók voltak, és úgy csináltak, mintha. „Gyerünk! Menjetek a csatába! Ezt akarjátok, úgyhogy ezt mondjuk nektek. Menjetek, és majd győztök. Menjetek!” Tanácsot keresni anélkül, hogy Isten akaratát keresnénk.

Az is behívja az ellenséget, hogy önmagamat keresem. Sátán azt mondja: „Tudom, hogy milyen érzés. Pontosan tudom, milyen érzés. Tőlem ered az ötlet. Önmagunkat keresni! Gyerünk! Így kell élni. Ez az út.” Ezzel szemben Mát 6:33 keressétek először Isten országát. Amikor ezeket a dolgokat teszem, akkor behívok egy másik szellemet.

Vagy az utolsó, 3Ján 1:9-ben Diotrefész az elsőséget kereste közöttük. Azt kereste, hogy vezethessen alázat nélkül, megtörtség nélkül. János apostol ellenségévé lett. Lehet, hogy az az ember vezető, de egy apostol ellensége. Krisztus apostolának az ellensége. Megtörténhet.

Miért mondom ezt? Mát 12:32 azt olvassuk, hogy a levegő madarai eljönnek és azon a fán fészkelnek. Azt hiszem, Luther mondta: az Ellenség küldhet egy gondolatot, az bejöhet, de nem kell hagynom, hogy fészket is rakjon az elmémben. Jöhet az Ellenség, szólhat hozzám, lehet üzenete, ami azt mondja: „Megvan a saját régi utad. Csak kövesd azt. Menj arra.” Ott lehet ez az életemben, ez valóság, de nem kell, hogy hagyjam, hogy fészket rakjon a szívemben, hogy otthonra találjon ott. Mondhatom azt: Uram, szeretnék szabad lenni, szeretnék Veled járni.

Miért mondom ezt? Azért, mert fosszuk meg az Ellenséget az ő táplálékától az életünkben. Csak fosszuk meg a táplálékától az életünkben! Ez a mi döntésünk. Mondhatod: a gondolataim csak kalandoznak mindenfelé. Azt mondom erre, hogy nem. Ezért mondja Róm 12:2-ben, hogy változzatok el az elmétekben aszerint, amit Isten ad. Nem a másik változás! „Van másik is, de engem nem az érdekel. Én nem arra akarok menni.”

2Kor 4:16 a külsőm megromol. Ha már negyven felett jársz, akkor biztos vagyok benne, hogy a külső ember az megromol, és gyengébb leszel. Ez bámulatos számomra, hogy mennyire gyengébb vagyok. Tanulok dolgokat, és olyan, mintha hegymenet lenne. Nehéz megérteni dolgokat néha. Aztán a testem is. Tudod, mit? Az elmém az változhatna a romlás alapján, és lehetne belőlem megkeseredett öregember, aki olyan sokat veszített. Merthogy a természeti képére formálódom. Ehelyett azt mondja: változzatok el Krisztus elméje szerint.

Ez a mi üzenetünk, ez a mi szívünk, hogy van másik gondolkodásmódunk, behívhatjuk Isten szeretetét az életünkbe, és megfosztjuk az Ellenséget attól a táplálékától, ami a szívünkben lehetne, és akkor nincsen semmi, amire jöhetne. Nem azt mondom, hogy nem fog akkor támadni. Persze, hogy fog, de nem talál ott semmit, amiből részesedhetne. Nem talál semmi fogódzót. Mindig lecsúszik, ahogy próbál megkapaszkodni, és nem működik. Próbál kilökni a helyemből, de nem történik meg, mert Istennel gondolkodom.

Néha azt gondoljuk: Ó, a kicsi dolgok nem számítanak. Emlékszem a polgármesterre New Yorkban, aki azt mondta: „A kicsi bűnözőket fogjuk elkapni. Ott kezdünk.” Zsebtolvajokat, autólopásokat büntettek, és mindenki csak nevetett. Aztán megtörtént a változás. Mert a pénz azokból a kicsi bűntényekből jutott el a magasabb szintű szervezetekhez, és így elvették a bevételük nagy részét. Működött a dolog, és New York jobb hellyé vált.

Ilyenek vagyunk mi is. Így gondolkodunk: a kicsi dolgok nem számítanak. Igazából azonban ott jön Sátán: „Ó, úgy szeretlek! Pont olyan vagy, mint amit akarok. Pontosan ezt akarom.” Mit mondok? Azt, hogy van lehetőségünk arra, hogy ilyen szívünk legyen, hogy hálásak legyünk Istennek, és a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának mindenkor könyörögvén mindenkiért. Szeretjük az embereket, szolgáljuk őket. Megvan ez nekünk, és nincs távol tőlünk. Van felelősségünk ebben.

Úgyhogy, mit csinálunk? Ráébredünk, felismerjük ezt, hogy Róm 8:1,34 a kárhoztatás soha nem Isten szíve. Nem ennek van most itt az ideje. Amikor egy ember azt mondja: engem nem érdekel Jézus; és azt felelném erre: „Tudod, mit? Menj a pokolba.” – az lenne a kárhoztatás. Ehelyett figyelmeztethetem: „Figyelj csak! Ez az út a pokolba vezet. Vedd ezt komolyan! Ne menj arra, hanem válaszd Krisztust, Ő nincsen távol tőled. Higgy Őbenne!” Nem az én dolgom, hogy kárhoztassam őt, hogy a pokolra küldjem őt. Az nem az én helyem.

Hasonlítgatás. Feltűnt már? Bejössz a gyülekezetbe – tudom, hogy ez könnyű a hölgyeknek – és: „Jobban néz ki, mint én. Utálom.” Annyira könnyen megtörténik. Nézi a másik cipőit: Bárcsak az én férjem is így szeretne engem! Csak így hallok ezekről, de nem tudom pontosan, mert én fiúból vagyok. 🙂 Flanelingben és farmerben járkálnék, és valószínűleg hordanék egy fejszét is az övemen, de a feleségem azt mondta, hogy nem kéne. A lányokkal megtörténhet, de a férfiakkal is: Ki a macsó inkább? Ki tudja jobban a dolgokat?

Persze, hogy megtörténhet. 2Kor 10:12 a hasonlítgatásban nincs semmi bölcsesség, az nem Isten elméje. Ismerjük ezt fel! Az ítélkezés, megítélni a testvéremet Róm 14:4 ez nem az én részem, ez nem Isten akarata. Csak akkor, ha az az ítéletem, Róm 14:13 hogy én nem akarom, hogy a testvérem megbotránkozzon. Ez az én ítéletem, ez az én helyem. Gondolkodhatok szeretetben.

Mi történhet? A másik „csúnyán” néz rám, és én mondhatom azt a szívemben: utál engem; vagy szeretetben gondolkodom, és azt mondom: „Ő az én testvérem. Már épített engem a múltban. Ő Krisztussal jár. Ő az, akivel együtt szolgáltunk.” Ez az, amit olvasunk 1Kor 13:4-től. Ez az a kiváló út, ahogy élhetjük az életünket.

1Kor 13:4 A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,

Miért mondom ezt? Azért, mert igazából egy valódi alternatíva van mindazzal szemben, amit az ördög kommunikál felém, és ez Isten szeretete. Ezt megkaptuk Róm 5:5-ben. Kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által az üdvösségünkkor. Az a miénk abban, hogy ismerjük Krisztust. „Ó nem, pásztor, én nem tudok így szeretni.” Igen, tudsz. Ha hiszel Krisztusban, akkor megvan ez neked. Lehet, hogy nem használod, de a tiéd. A tiéd!

1Kor 13:5 nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

„Már megint úgy néz! Most akkor mi lesz? Provokál engem!” Aztán odamegyek a barátomhoz, és azt mondom: Tudod, ő ilyen, olyan meg amolyan… Ha elmondom mindennek, akkor igazából az ördög munkáját végzem.

Nem rója fel a gonoszt. „Nem túl nagy naivitás ez az életben?” Igen, az lenne, ha nem Isten kezében lennénk. Mivel azonban ott vagyunk, ezért megengedhetem magamnak, hogy így gondolkodjak, és szeressek akkor, amikor ostobaságnak tűnik, és bízzak, bátorítsak, amikor nyilvánvalóan haszontalan a dolog; vagy valakit az üdvösségre hívjak: „Dönts Krisztus mellett! Gyerünk! Higgy Őbenne!” „Miért mondod ezt ebben a helyzetben? Ez nem a megfelelő helyzet, hogy ezt mondd.” Honnan tudjuk? A szeretet nem gondol gonoszt.

1Kor 13:6-8a nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.A szeretet soha nem fogy el.

Ez a miénk. Tudod, mi történik? Amikor így gondolkodom a másikról, akkor ez nagyon nehézzé teszi az ördög számára, hogy bejöjjön az ő hazugságával, mérgével az én szívembe. A másik szíve az az ő saját felelőssége, de az enyém az én felelősségem. Amikor szeretetben gondolkodom, amikor szeretetben feltételezek dolgokat, akkor meg tudom cáfolni az Ellenség hazugságait.

Még egy dolog. Nézd meg a testvéreidet! Gondolkodhatsz a Bibliával róla. Ez mit jelent? Azt gondolod, amit a Biblia mond: a testvéred szent, Isten a családjába fogadta őt, és örököstárs veled. Egy nap együtt leszünk örökösök a mennyben.  A Bibliát gondold, és akkor az Ellenség nagyon nehezen tud hazugságokat behozni.

Gondolkodhatok a szolgálatban a testvéreim felől. Látom, amint valaki elbukik. A gyülekezetben meg fog ez történni. Látjuk, amint elbukik a másik. Úgy értem, ahhoz, hogy ezt a házastársadnál lásd, még a gyülekezetre sincs szükséged. Meglátod, amint a másik elbukik, és akkor hogyan gondolkodsz? Nagyon könnyű azt gondolni: tudtam! Vagy: én jobb vagyok!

Ám gondolkodhatok így: „Hogyan segíthetnék neki? Tudok segíteni neki abban, hogy helyreálljon? Tudom bátorítani?” Gal 6. Vagy: „Hála Istennek az én testvéreimért! Imádkozni fogok értük, és kérem azt, hogy helyreállhassanak Istennel.” Kol 1:3.

Mit mondok? Van felelősségünk abban, hogy hogyan látjuk egymást, hogyan látjuk az életet, hogyan értjük a helyzeteket. Kol 1:3 – ez hogyan történik meg? Természetileg nem történik meg. Hacsak a legkisebb ellenállás útján haladok, akkor az nem fog megtörténni. Akkor gonoszt fogok gondolni a testvéreimről. Akkor hátat fordítanék Istennek, és azt mondom: te most annál eggyel többször okoztál nekem csalódást, mint ami belefér! Hozhatok azonban egy döntést.

Igazából két szintje van ennek. Most az alacsonyabb szintről beszéltem, a mi szintünkről. Van egy másik szint, ahol Isten adja nekünk ezt a szeretetet. Isten ad nekünk erőt arra, hogy legyen látásunk, hogy törődjünk, hogy a szívünkön ott legyenek az emberek. Ez Isten munkája. Ugyanakkor engem is felelőssé tesz azért, és azt mondja: hozz döntést, ne a természeti dolgokról gondolkodj!

Még egy dolog. Milyen a természetem könnyen? Mi a természeti hajlamunk? Sok embernek megvan ez. Gyanakodnak. Gyanakvás – így gondolkodnak. Miért van ez? Azért, mert félelem van a szívemben. Bejöhetek a gyülekezetbe, és gyanakodhatok: „Te mit akarsz tőlem? És te mit akarsz tőlem? Ne mosolyogj, mert tudom, hogy van valamilyen hátsó szándékod. Ha mosolyogsz, akkor van mögötte valami. Mit akarsz tőlem? Olyan jó, hogy itt vagy! De ki fizetett téged ezért? Miért mondod ezt? Mit akarsz tőlem?” Az Úr azt mondja: „Az Én akaratomban, az Én királyságomban ne élj gyanakvásban. Ne élj félelemmel a szívedben.”

Egy másik. Amikor bejön valaki, és azon gondolkodik: Mit várnak el itt tőlem? Aztán próbálja utánozni a szokásokat. „Isten áldjon téged! Az Úr áldjon meg téged. Majd imádkozom érted. … (Na, persze! Fölöslegesen koptatod a hangszálaidat, úgysem fog megtörténni. Csak szeretnék megszabadulni tőled.)  Majd imádkozom érted…” – megtanulni a szavakat az elvárásokra gondolva. Miért van ez? Mert a szívemben lehet egy vágy, hogy bizonyítsak. Azért, hogy biztonságban legyek, ne szégyenben kelljen élnem. A természetiben él ahelyett, hogy hálát adna, szeretne, szolgálna és segítene a szolgálatban.

Szeretetben élni!

Néha jönnek az emberek, és megvan ez a hozzáállásuk: mindenki tartozik nekem. „Én megáldottalak mindnyájatokat a jelenlétemmel, úgyhogy mostmár tartoztok nekem. Gyerünk! Most ti jöttök. Legyetek kedvesek hozzám! Szolgáljatok felém! Hol vannak a pálmaágak? Miért nem áll valaki mellettem? Tartoztok nekem ezzel.” Ez mártírt csinál belőled. „Itt senki nem szolgál engem úgy, ahogy kellene!”

Mit mondok ezzel? Van egy szint, ahol felelős vagyok azért, hogy ne a természetiben járjak. Az Úr nem tette ezt nagyon nehézzé a számunkra, csak azt mondja Jak 4:7-ben: Álljatok ellen az ördögnek, húzódjatok közel Istenhez, és az Ellenség majd elmenekül. Majd elszalad! Hogyan állunk ellene neki? Nem azzal, hogy sokat kiabálunk, sokat énekelünk – bár szeretünk énekelni, és mondjuk azt: Halleluja! Dicsőség az Úrnak! –, de nem ez a válasz, hanem az, hogy Krisztust követem a szívemben, és nem táplálom az Ellenséget az életemben. Nem hívom be őt.

Aztán behívom az Urat, és azt mondom: „Uram, kérlek, Te szólj hozzám. Te tölts be engem. Tölts be a Te Szellemeddel. Add nekem a Te életedet, Veled akarok járni. Erre van szükségem.” Most az alsóbb szintről beszélek, de az a kiválóbb út, ahol Isten kitölti az Ő szeretetét, és így tudunk szolgálni. Ámen.

Kategória: Egyéb