Nekem otthon kell, a törvény pedig nem az

2014 augusztus 3. vasárnap  10:30

Ahogy olvastam az evangéliumokat, az alábbi gondolat annyira eltalált engem. Nem igazán vasárnapi iskolás üzenet!

Márk 3:2 És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.

Luk 6:7 Az írástudók és a farizeusok pedig leselkedtek Jézus után, hogy vajon gyógyít-e majd szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

Luk 13:14 A zsinagóga elöljárója azonban megharagudott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, akkor jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton!

Luk 14:1-4 Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.És íme, egy vízkóros ember volt előtte.Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.

Ez az egyik a sok konfliktus közül, ami Jézus és a farizeusok között volt. A farizeusok ránéztek, és problémát láttak, hibát találtak. Ami hihetetlen, mert Ő Maga Isten, és Benne nincs bűn. Benne nincs hiba. Soha nem hibázik, ennek ellenére hibát találtak Őbenne. Nem igaziakat, de maguk elképzeltek dolgokat, és felhoztak ügyeket Őellene. Csak kitaláltak valamit azért, hogy bevádolhassák. Mi magunk is lehetünk ilyenek, hogy egymásra nézünk és könnyű hibát találni. Még akkor is, ha nincsen. Ez nagyon igaz felőlünk. Jézus viszont ezen keresztül tanított nekik valamit.

Egy egyszerű gondolatot szeretnék megosztani a törvényről. Amikor azonban azt a szót mondom: törvény; akkor nagyon könnyen lehet az elmédben egy kapcsoló, ami kikapcsol. „Akkor valami olyanról beszélsz, ami nem érdekes számomra, ami nem érinti meg az életemet, és nem fontos nekem.” Ez azonban nem így van.

Mi megalapozzuk, létrehozzuk a törvényt a saját otthonainkban. Nem a bibliai törvényt, hanem egymással szemben rendszereket állítunk fel. „Ilyennek és ilyennek kell lenned a számomra, hogy elfogadhassalak téged. Felejtsd el, amit az esküben mondtam neked, azt, hogy szeretni foglak, hogy veled maradok. Azt csinálod, amit mondok neked, és akkor és csak akkor…”

A törvény nincs messze tőlünk. A gyerekeinkkel szemben is felállítjuk. „Jánoska! Ilyen magasra kell, hogy ugorj. Ha nem ugrod meg, akkor rossz fiú vagy. Akkor apu nem szeret téged.” Talán nem mondjuk ki így, de a viselkedésünk ezt kommunikálja a kisgyermek felé – szóval a törvény nincs távol tőlünk.

Igazából maga a lelkünk törvényeskedő. Nagyon könnyen olyan emberekké válunk, akik törvényeket osztogatnak, és azt mondják: én így akarom, úgyhogy így lesz! Valójában ilyen a szívünk. Amikor Zsolt 119:25-ben azt mondja: a lelkem a porhoz ragad; akkor szerintem ez része annak, hogy a törvény rendszerei alapján próbálunk élni, és azt mondjuk, hogy ilyennek kellene lennie az életnek. Istennek másfajta válasza van az életünkre.

Először azonban hadd mondjak valamit a törvényről. Nagyon sok dolgot csinálhatunk a törvénnyel, ám van egy dolog, amit nem tehetünk vele. Először azonban hadd mondjak néhányat, amit megtehetünk a törvénnyel.

Róm 7:16 egyetértek a törvénnyel. Egyet tudok érteni a törvénnyel.  A törvény, Isten törvénye azt mondja: Ne ölj! Én pedig azt felelem: „Rendben. Ez így van. Egyetértek ezzel.”

Aztán a szomszédom az éjszaka közepén kezd fúrni a falba. „Nem tudja, hogy…?!”  És akkor én a szívemben gyilkosságot követek el. Mert azt kívánom, bárcsak agyoncsapná az áram. Azt kívánom, bárcsak ott helyben meghalna. Közben pedig egyetérthetek a törvénnyel.

Még akkor is, amikor ostoba vagyok, amikor elbukom, és a törvény ellen vétkezem, még akkor is mondhatom: „A törvény helyes. Én rontottam el, de a törvény az helyes.” Igazából minden filozófus ezt csinálja, emberi rendszert épít. Hibás, mert emberi, de épít egy rendszert. Aztán azt mondja: „A törvény gyönyörű, a törvénnyel egyetértek. A törvénynek ilyennek kellene lennie.” Viszont tudnak- e engedelmeskedni annak?

Róm 7:22 gyönyörködöm Isten törvényében. Tudok gyönyörködni benne. Van benne gyönyörűség. Olyan, mint egy műalkotás. Ránézel az Ószövetségre, ránézel a törvényre, és nagyon sok választ találsz. Azt mondjuk: Ó, ez gyönyörű! Ez olyan, mint amikor az emberek tanulmányozzák a Bibliát irodalom órán, és azt mondják: „Milyen gyönyörű műalkotás ez! Milyen gyönyörű irodalmi mű ez!” Igen, gyönyörködhetek benne.

Most tavasszal láttam az Eiffel-tornyot, és gyönyörű. Szép és nagy. Az emberek odamennek, elé állnak, és fényképet készítenek róla: én és az Eiffel-torony. Minden művész is ezt teszi. Amikor fest egy képet, vagy ír egy irodalmi művet, verset vagy novellát… Minden alkotó teszi ezt, és azt mondja: „Van ebben valami gyönyörű! Ebben gyönyörködhetek. Ez gyönyörű.”

Aztán van még egy dolog, amit tehetek a törvénnyel, és ez 1Tim 1:7. Foghatom a törvényt és püfölhetek vele valakit. Azt mondhatom: „Csináld! Ez a törvény. Ez helyes. Gyerünk. Hozd létre! Csináld, éld ezt! Mire vársz? Csináld! Élj a törvény szerint.” Érvényesíteni rá a törvényt. Azt mondhatom neki: „Meg kell tenned. Komolyan, csináld!”

Érdekes egyébként, nem? Már hogy Isten mennyire zseniális Róm 7-ben. Nem komplikálja. Pál azt mondja: A törvény és én. Nem azt mondja: A törvény, én és még valaki más. Mert ha ránézek a törvényre – a törvény és én; akkor azt kell mondanom: Ez reménytelen!

Amikor viszont behozok valakit – a törvény én és még valaki más; akkor egyből azt mondom a másiknak: „Tessék! Itt a törvény, vedd el! Vedd el, gyerünk! Engedelmeskedj a törvénynek!”; és máris jobban érzem magam. Ezért van, hogy Róm 7. csak a törvényről és rólam szól. Isten így beszél: „Hadd tegyem nagyon egyszerűvé számodra! Pusztán te és a törvény!”

Én valaki mást is próbálnék behozni, mint Ján 21-ben Péter. Azt mondja: Mi van ővele? Jézus azt feleli: „Ez nem a te dolgod. Ez nem a te ügyed. Csak rólad és Rólam szól.” Isten azt mondja: Hagyjuk ki a többieket! Minden farizeus ugyanezt csinálja. Jézus idejében is ugyanezt tették. Ma sem más a helyzet, csak nem farizeusoknak hívjuk őket. Hanem ők a „szellemi végrehajtók” a gyülekezetben. Vannak emberek, akik ezzel foglalkoznak.

Tehát még egyszer, csinálhatsz néhány dolgot a törvénnyel, használhatod néhány dologra:

–        egyetérthetsz vele,

–        gyönyörködhetsz benne és

–        érvényesítheted: „Tessék! Csináld ezt! Ez a te feladatod.”

Van azonban egy probléma. Van egy dolog, amit nem tudok megtenni. Ez is Róm 7-ben van: nem tudom betartani. Képtelen vagyok betartani. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megcsinálni. Valójában ez az egyetlen, amit tennem kellene vele, amire van a törvény, mégis Róm 7:9-10 a törvény halálos lesz számomra. Ez hogyan működik?

Először is, a törvény nélkül úgy gondoltam, hogy eléggé jó vagyok. Aztán olvasom a törvényt, „Ajaj!”, tovább folytatom az olvasást, „Áááá!”, és tovább folytatom, „Húúú!”, és tovább megyek… és egyre mélyebbre süllyedek. Mert a törvény megnevezi a bűnt annak, ami. Azt mondja: Ez a bűn! „Én csak egy hibát követtem el.” – így mentegetőznék. Ám a törvény azt mondja:

–          Nem! Ez bűn.

–          Csak véletlenül a vonal rossz oldalára léptem.

–          Ez bűn! – mondja a törvény. – Ez nem csak a rossz oldal, ez bűn.

Tehát így halálos számomra.

Másodszor, egy bírát helyez olyan helyre, ahol nem volt előtte. Úgyhogy most ott egy bíra, aki azt mondja: „Halál! Viszlát!”; és ennyi. Tehát a törvény probléma nekem még egy módon.

Van egy harmadik dolog, ahogy halálossá válik a törvény számomra. Ez pedig az, hogy a törvény azt mondja: „Látod, az a bűn! Nem szabad neked azt csinálni!” Ez gondot okoz. Mert lehet, hogy mielőtt a törvény elmondta ezt nekem, még nem néztem abba az irányba. Most viszont abba az irányba nézek, és immár problémám van. Most a bűn megjelent az elmémben. Próbálom nem megtenni, és azon gondolkozom: „Miért is nem szabad ezt megcsinálni? Mi lenne, ha csak kicsit megtenném?” A törvény halállá válik számomra, az én halálommá, de ez Róm 7:13 nem a törvény hibája. A törvény nagyszerű lenne egy tökéletes lény számára, de a számomra csak problémát okoz. Mert bennem van egy probléma.

Így aztán Isten mond valamit Hab 2:4-ben. Ez nem az újszövetségben van, nem a kegyelem időszakában, hanem a törvény időszakában, és ez nagyszerű! Isten, a Törvényadó a törvény időszakában a törvény alatt élőknek azt mondja, hogy az igaz hit által fog élni. Az igaz hit által él!

Igazából ez a mi válaszunk, hogy nem törvény által. Nem a törvény által lesz meg ez, nem az hozza létre. Az én életem nem lesz tökéletes törvény által. Hanem, hit által élni – erre hív Isten bennünket. Ez a csodálatos dolog a mi életünkben. Nincs megoldásunk a törvényben. Úgyhogy az, Aki a törvényt adta, a törvény időszakában azoknak az embereknek, aki a törvény alatt éltek, azt mondja: az igaz hit által él! Ez nagyszerű, mert ez a válasz.

Miért? Azért, mert a törvénnyel van egy problémám. Lehet, hogy egyetértek vele, de ezt nagyon nehéz kimondani. Mintha valaki hátracsavarná a karom, és azt mondaná: Mondjad, amit hallani akarok! Persze, végül egyetértek: „Rendben. Igazad van. A törvény igaz.” Mint amikor az emberek azt mondják: Csináld azt, amit mondok, és ne csináld azt, amit teszek. „Köszönöm. Jó kis tanács!”

Mondom a törvényt, de nem tudom magam megtenni. Így nem működik. Lehet, hogy egyetértek vele, és lehet, hogy a filozófus nagyszerű rendszert épít. Mi is tehetjük ugyanezt a gyülekezetben: „Minden dolgot csinálj jól. Így és így tedd. Cselekedj helyesen.” Felépíthetünk egy rendszert, egy sajátos filozófiát, s egyetérthetünk vele, azt mondjuk: Persze, ez így van!

Ám Isten valami nagyobbat akar nekünk adni! Nem a törvényt, hanem azt, hogy hit által éljünk, és nem a rendszert, hanem az életet. Lehet, hogy gyönyörködöm benne, mint az Eiffel-toronyban, mert gyönyörű. Viszont, tudod mit? Egy másodperc erejéig sem gondoltam, hogy az Eiffel-toronyban akarok élni. „Hazamegyek a kis otthonomba, és nagyon örülök neki. Az az én otthonom.”

Lehet a Taj-Mahal szép, mégsem akarnék ott élni. Az nem az én otthonom, nem is otthonnak épült. Éppolyan, mint a törvény – az sem arra készült, hogy az otthonom legyen. Nem az a célja. Nekem pedig otthonra van szükségem. A törvény nem otthon. Lehet, hogy gyönyörködöm benne, lehet, hogy egyetértek vele, de nem ez a lényeg. A lényeg nem az egyetértés, hanem az, hogy örömmel tegyem azt, ami a szívem közepén van, és hogy Istennel tudjak járni, és ezért mondja: Hit! A hit a válasz. Ez egy magasabb válasz. Erre van szükséged.

Lehet, hogy érvényesíteni akarom a törvényt: Csináld már!; de nem erről szól. Nem rólad szól, hanem rólam szól, hogy Isten előtt járok. Ezért van! Ezért olyan fontos, amit az evangéliumokban látunk. (Amit megnéztünk az elején.) Jézus itt tanít nekik valamit:

Luk 14:5 Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?

„Szombaton nem tennétek meg? Nem húznátok ki?” A válasz: „Persze, hogy kihúznánk! Nem hagynánk ott másnapig. Ez nem működik.” Jézus azt feleli: „Várj egy percet! Kihúzod az állatot, és itt az ember, aki beteg. Melyik a nagyobb probléma? Melyik nagyobb?” Ezt a verset idézi:

Hós 6:6 Mert szeretetet kívánok, nem pedig áldozatot, Isten ismeretét inkább, mint égőáldozatokat.

Erről beszélünk, hogy ezek a dolgok azok, amikkel egyet tudok érteni – a rendszerek és filozófiák, azok a rendszerek, amiket otthon, vagy a gyülekezetben, vagy a munkahelyemen, vagy az iskolámban, vagy az életemben felépítek –, és nagyon sok ember ezek által él. Ám nem ez a válasz. Isten sokkal többet kíván számunkra, mert nagyobbra van szükségünk.

Vannak, amikben gyönyörködünk. A művészet, a zene… mind gyönyörűség. Az emberek gyönyörködnek ezekben. Egyetértek, mindez nagyszerű lehet! Isten azonban azt mondja: Van valami, ami még nagyszerűbb, mint a tánc, van valami, ami nagyobb, mint az éneklés, és ez az irgalom és Isten ismerete. Ez az, amit Isten kíván számunkra.

„Csináld ezt, csináld azt, csináld már!” – ez az, amikor érvényesíteni akarom. Nem nagyszerűbb-e az, hogyha örömmel járok az igazságban? Nem jobb-e, mint egy elég nagy Bibliát hordozni, hogy agyoncsapjak valakit vele? „Nagyon jól ismerem a Bibliát, úgyhogy félj tőlem!” Mi van a másik fajta élettel? Ismerem a Bibliát, úgyhogy van bennem alázat, irgalom és Isten ismerete – ez a jobb fajta út. Isten ezt kívánja számunkra.

Luk 14-ben azt mondta Jézus: „Nem ez a nagyobb probléma? Kihúzod az ökröt – ez kicsiny probléma. Ez az ember nagyobb probléma! Persze, hogy törődnünk kéne vele!”

Luk 13-ban látunk egy másik gyógyulást. Megint az állatok példáját hozza, de aztán:

Luk 13:16 Hát Ábrahám leányát, akit a Sátán megkötözött immár tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?

Azt mondja, hogy ez nagyobb személy. Azt veti fel: „Nem bír ez az asszony nagyobb fontossággal, mint az az ökör? Nem fontosabb-e?” Van itt egy probléma, mert a farizeusok számára nem így van, őket nem érdekli az asszony. Pusztán agyon akarnak csapni valakit. Ők egyszerűen érvényesíteni akarják a törvényt, nem törődnek azzal a nővel. Ez egészen új gondolat számukra. „Hö? Miről beszélsz, Jézus? Miért lenne ez a nő fontos? Miért is lenne értékes?” Jézus azt mondja: Nem fontosabb ő, mint egy szamár? Hiszen a szamárral megteszitek, kiszabadítjátok, aztán inni adtok annak szombatnapon. Ez a nő nem nagyobb személy?”

Aztán Luk 6-ban van még egy dolog, és elérünk a dolog lényegéhez. Most nem megyek bele abba, hogy a szombatnap és a törvény, meg a kenyerek megevése hogyan lehetett helyes. Használja Dávidot, mint példát: bement és megette az a kenyeret, amit csak a pap tehetett meg. Aztán Mát 12-ben azt mondja: „Várjatok csak! A papok munkálkodnak a templomban szombatnapon, és nem vétkeznek. Akkor most ez hogyan helyes?”

Luk 6:5 És (Jézus) azt mondta nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

Azt mondja: „A templom nagyobb, mint a törvény. Dávid király ugyanúgy. Akkor Én nem vagyok-e nagyobb? Van itt valaki, Aki nagyobb. Én vagyok a Messiás. Én nagyobb vagyok, mint a törvény. Én adtam a törvényt, és tudom, hogy mire van. Nem azért van, hogy ebben élj, hanem számodra, hogy megtalálj Engem.” Ez a célja a törvénynek.

Először azt mondja: Ez nem nagyobb probléma? Azután: Ez a nő nem fontosabb? Aztán azt mondja: Én nem vagyok-e nagyobb, mint a törvény? Ez Isten válasza számunkra. Hós 6:6 Én irgalmat, és nem áldozatot kívánok, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatot – ez a nagyobb elve. Ez a hit által élés.

Figyelj rám! A kegyelem nem azt jelenti, hogy szabad vagyok vétkezni. Hit által élni nem azt jelenti: Hát akkor mostmár bármit megtehetek! Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nem tudod megcsinálni. Nem tudsz engedelmeskedni a törvénynek, ha próbálkozol. Ha próbálod érvényesíteni valakinek az életén, akkor Róm 2:20-22 szól neked. Te magad és a törvény – ez lényeg!

Isten azt mondja, hogy a képtelen voltunk miatt adott nekünk egy utat, ahol járhatunk. Egy nagyobb utat. Isten így oldja meg a problémánkat a bűnnel. Olyan sokszor látom ezt a Bibliában, hogy Ő megoldott dolgokat ennek a nagyobbnak az elve által. A nagyobb elve által.

Nagyon sokszor látjuk ezt például Zsidók könyvében. Van egy nagyobb szövetség, és ez a nagyobb szövetség sokkal fontosabb. Van nagyobb templom. Az, ami a mennyben van, és az sokkal fontosabb. Van nagyobb követe ennek a szövetségnek, és ez a Messiás. Ő sokkal fontosabb, mint Mózes.

Fogsz egy poharat, benne vízzel. Ha ki akarod szorítani belőle a vizet, akkor azt hogyan csinálod? Ha olajt öntesz bele, az kiszorítja majd a vizet? Nem! Mert a felszínén marad, könnyebb. Ha azonban higanyt öntesz bele, ami fém, csak folyékony halmazállapotú, akkor mi fog történni? A higany kiszorítja a vizet, mert nehezebb. Mert más a természete, és nem marad semmi víz benne. Azért, mert a higany nehezebb, súlyosabb.

Ugyanígy van mivelünk is. Isten azt mondja nekünk: „Hallgass Engem! Értem, a te lelked a porhoz ragad. Folyton rendszereket építesz magad számára. Aztán érvényesíted embereken. És találsz dolgokat, amiben gyönyörködsz.”

Például egy srác talál egy lányt: „Ó, tökéletes!” Aztán feleségül veszi, és: „Most mi a baj ezzel a lánnyal? Milyen problémája van? Eddig gyönyörködtem, most meg nem elég.” Vagy a rendszerek – nem válasz. Nagyszerű, gyönyörködhetsz benne. Szórakoztathat. Persze, nagyszerű! Poén! Ám mondd, igazán az a válasz az életemre, hogy irányítgatom az embereket körbe-körbe? Nem!

Isten azt mondja: Hadd adjak neked valamit, ami nagyobb, és ez Jézus. Zsid 1:4-ben Ő nagyobb, Neki nagyobb neve van. Ez Jézus. Zsid 12:24 Ő csodálatos munkát tett értünk, új szövetséget hozott: nem a mi hibáink, nem a mi bűneink, nem a mi házasságtörésünk… hanem az Ő vére. Aztán Zsid 7:22 ezjobb szövetség.

Tanuld meg a szívedet betölteni az Úrral! Úgy hiszem, hogy Isten ezért adta nekünk az evangéliumokat e nyárra, ezért beszélhetünk ennyit belőlük, mert szeretné, hogy a figyelmünk Jézuson legyen. Nem saját magunkon, nem a házasságunkon, nem azon, hogy egyedülállók vagyunk, nem a munkánkon vagy a munkanélküli voltunkon, hanem Jézuson. Ne azon gondolkozzunk, hogy tetszett-e a prédikátor vagy sem, hanem Jézuson! Mert Ő nagyobb, és ha Ő belép a képbe, akkor ezt a sok ostobaságot kiszorítja.

Amikor találkozom valakivel az utcán, aki náci, és teljesen elveszett ebben a gyűlölettel teli ideológiában, mit csinálok? Azt mondom-e: Ne legyél náci! Én nem. Mert nem ez érdekel. Hanem Jézust akarom adni neki, mert tudom, hogyha Jézus bejön, akkor kiszorít minden ostobaságot. Ahogy már ezt megcselekedte sok más embernek az életében is… az enyémből is annyi ostobaságot kiszorított már.

A Szent Szellem nagyobb, Zsid 10:29. Ő a kegyelem Szelleme, és Ő kiszorítja. Tanuld meg, hogy hogyan járhatsz Szellemben egyszerű módokon. Ez nem arról szól, hogy gyülekezetbe jössz, és nem arról szól, hogy valami biblikusan hangzó dolgot mondasz, hanem arról szól: engedelmeskedem Istennek, amikor vasalom az inget, vagy kiszedem a mosott ruhát a gépből, vagy elmegyek munkába, vagy kifizetem a gázszámlát… Erről beszélek. Ha a Szent Szellem bejön, akkor Ő kiszorítja a keserűséget, az énközpontúságot, a butaságot.

Aztán Isten Igéje ApCsel 20:32 a kegyelem Igéje. Kol 3:16 az, ami betölti az én szívemet, és kiszorítja a reménytelenséget, a kétségbeesést, a depressziót. Szükségem van erre.

Ez az egyszerű üzenetünk. Építhetsz rendszert, találhatsz valamit, amiben gyönyörködsz, illetve valakit, akit agyonversz a törvényeiddel. Ezeket a dolgokat könnyen megtalálod, és élhetsz ott. A lelkünk ehhez ragad. Ám Isten azt mondja: Hadd szorítsam ki, hadd cseréljem le ezt valaki által, Aki nagyobb ennél! Ámen.

Urunk! Köszönjük Neked, hogy Te nagyobb vagy. Köszönjük Neked, hogy a Te Szent Szellemed nagyobb. Köszönjük Neked, hogy a Te szövetséged nagyobb, hogy a Te Igéd nagyobb és a Te célod nagyobb, hogy a Te szereteted nagyobb, és a Te kegyelmed nagyobb. Köszönjük Neked, hogy Te ilyen rendkívüli Isten vagy, Aki nagyobb, és túlmegy a mi rendszereinken. Nagyobb azoknál a dolgoknál, amikben gyönyörködünk, és Valaki sokkal lényegesebbet adsz nekünk, Akibe belekapaszkodhatunk és örömöt lelhetünk Benne, élhetünk általa, ehetjük és ihatjuk. Valaki, Akiben járhatunk, és Valaki, Aki vezetheti az életünket.

Köszönjük Neked, Urunk!

Kategória: Egyéb