A visszacsúszás gyógymódja

2014 február 16. vasárnap  18:00

1Kor 3-ban Pál apostol beszél a korinthusiakhoz. Nemrég néztük át ezt a levelet (2013. július-október). Ez súlyos figyelmeztetés nekik:

1Kor 3:1 Testvéreim, én azonban nem beszélhettem veletek úgy, mint szellemiekkel, csak mint testiekkel, mint Krisztusban kisdedekkel.

Ez azt jelenti, hogy habár a korinthusiak hívők voltak, úgy kellett velük beszélni, mint a gyermekekkel, mert vissza voltak csúszva a hitükben.

Gratulálok, hogy itt vagy. Arra gondoltam, az 1. században mészárolták a keresztényeket, oroszlánokkal kellett szembenézniük, később az inkvizícióval. A misszionáriusok Afrikában tudták, hogy meg fognak halni, koporsó volt az utazóládájuk. Abba rakták a dolgaikat, tudták hamarosan belekerülnek. Te pedig eljöttél annak ellenére, hogy esik az eső. 🙂 Hősök vagytok, méltó társai kétezer éven át a keresztényeknek.

A korinthusiak vissza voltak csúszva, és nem tudták elfogadni Pál üzenetét. Ehhez hasonló módon a Zsidókhoz írt levél írója azt mondja:

Zsid 5:11 Erről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van,…

Nem azért nehéz elmagyarázni, mert nehéz lenne elmagyarázni, hanem amiatt, ahogy folytatja:

Zsid 5:11 … mivel restek lettetek a hallásra.

Amikor egy gyereknek mondani akarnak valamit, amit nem akar hallani, akkor mindent megtesz azért, hogy ne is hallja. Annak az embernek, aki ugyanígy csinál, nagyon nehéz bármit elmagyarázni.

Zsid 5:12a Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket

Ez nyomorult helyzet a hívőnek: Isten beszélni akar hozzám, nekem nincs fülem a hallásra. Nekem szükségem lenne az Ő bátorítására, de szívem olyan zárt, hogy nem tudom befogadni, amit mondani akar nekem. A „legjobb” példánk, azaz a legrosszabb példánk erre Lót lenne.

2Pét 2:7 ad egy futó utalást Lótra: az igaz Lót. Ha ez a vers nem lenne, akkor sose tudnám, hogy Lót hívő volt. Akkor az alapján, ahogy élte az életét – 1Móz –, azt hinném, hogy az az ember nem volt hívő. Ha nem látnám ezt a verset 2Pét-ben, akkor azt kérdezném: „Valóban hívő volt Lót? Én nem gondolom, nem úgy néz ki.” Nem hozott semmi olyan döntést, egyszer sem állt ki a hite mellett karakán módon, egyszer sem engedelmeskedett nyilvánvalóan. Egy értelemben ez a vers bátorít engem, mert azt jelenti, hogy sokkal többen hívők, mint ahogy gondolnám, mint ahogy én ítélném.

Volt néhány dolog, ami hiányzott Lót életéből, amire nagy szüksége lett volna, és amire egy visszacsúszott hívőnek nagy szüksége lenne. Mindnyájunknak nagy szükségünk van rá!

1)  Az első, ami nem volt neki, és kellett volna, az övé lehetett volna: az oltár. Oltár kellett volna neki. Mi az oltár? Az oltár az imádat helye, ahol Istennel találkozom. Imádatra lett volna szüksége. Vele volt Ábrahám, a nagybátyja. A nagybátyjának volt imádat az életében. Azt látjuk 1Móz 12-ben, 13-ban, 22-ben, hogy Abrám oltárokat épített, és imádta az Urat. Neki volt közössége Istennel. Lót azonban nem követte őt ebben. Nem tette magáévá ezt a dolgot.

Az egyik dolog, ami megtörténhet, hogy szellemi emberekkel vagyok, van szellemi barátom, megyünk együtt, de olyan mintha ő menne, engem pedig csak vonszol magával. Ha egyszer Isten kiveszi az életemből, akkor nem megyek sehova. Lóttal ez történt. Lót nem találta meg önmaga az imádat helyét, csak részesült abból az áldásból, ami Abrámnak megvolt. Ezt úgy mondjuk, hogy a társulás által megáld Isten bennünket.

Isten megáld engem azért, mert egy misszionárius gyülekezet tagja vagyok. Isten megáld engem azért, mert egy Bibliában hívő gyülekezet tagja vagyok. Isten megáld engem azért, mert szellemi hívőkkel vagyok közösségben. Viszont nekem szükségem van Őrá.  Lótnak ez nem volt meg. Lótnak ez hiányzott. Volt helyette néhány más dolog az életében, ami bár ne lett volna ott az életében.

1Móz 13-ban azt olvassuk, hogy Lótnak nagy gazdagsága lett. Lett sok nyája, juhászai, beosztottai, alkalmazottai. Nagy vagyona lett.  1Móz 13:5 sátrai, ökrei, juhászai, juhai – mindezek meglettek neki. Mi történt vele? Naggyá lett ő is. Miért? Azért, mert olyan jól csinálta? Nem, hanem azért, mert Ábrahámmal volt.

Aztán történt vele valami szörnyű. Mert volt valami az életében, ami nagyszerű volt, de ő nem értékelte nagyra. Ott volt Isten embere az életében. Ott volt Ábrahám az életében. Arra gondolok, hogy milyen áldás, ha valakinek ott van az életében P. Kiss Laci, vagy P. Farkas Laci, vagy J. Atti, vagy Teo, vagy Paivi. Most volt 24 éves a gyülekezetünk. Paivi 24 éve van Magyarországon. Paivi a kezdettől fogva itt van! Hálásak vagyunk neki.

Isten betesz egy embert az életembe, aki az Ő embere az életemben, de nem értékelem nagyra. Ez történt Lóttal.

1Móz 13:7a Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között.

Ami azt jelenti, hogy túl sokan voltak túl kicsi területre, és kezdtek bunyózni, hogy ki jut előbb a kúthoz, ki mehet a zöldebb legelőre. Balhék voltak.

1Móz 13:89a Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted,… hiszen testvérek vagyunk. Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem.

Mi történt? Lót gazdag lett, és nem fért meg a másikkal. Nem fért meg Isten emberével. Mivel ő fontos lett, mivel ő nagy lett, mivel ő gazdag lett, azért elveszítette Isten emberét az életéből. Ez szörnyű helyzet lenne az életemben, hogy annyira bölccsé váljak, hogy ne tudjak hallani másik pásztortól, vagy annyira tudjam, hogyan megy az élet, hogy ne tudjak elfogadni másik pásztortól, vagy annyira nagyképű legyek, hogy ne tudjam elfogadni az üzenetet.

Megtörténhet azonban, hogy sok vagyonom lesz, mármint a fejemben: én fontos vagyok, én jelentős vagyok. Emlékszel Keresztelő Jánosra? Amikor jöttek hozzá, és azt mondták neki: „Mester! Nem te vagy a Keresztelő János? Nézd, Akit most merítettél be, mindenki Őhozzá megy! Elvették a munkádat. Elvették az állásodat. Elvették a szolgálatodat. Mostmár senki vagy Isten előtt.” Keresztelő János azt feleli:

Ján 3:30 Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.

Ez rendben van, hogy azt mondom a büszkeségemnek: „Csitt! Figyelek arra, amit a pásztor prédikál, mert a Szent Szellem tanítani akar engem.” Vagy valaki bátorít, és azt kérdezem: „Hány csillag van a váll-lapodon? Egy sem. Nekem több van. Tőled nem kaphatok bátorítást.” Lehetséges lenne! „Hány éve vagy hívő? Tizenegynéhány éve? Mi az? Te nem bátoríthatsz engem. Te nem szolgálhatsz.” Ez megtörténhet veled is, és velem is, hogy nem tudunk elfogadni valakitől, mert a másik egyszerűbb, vagy szegényebb, vagy gazdagabb. „Mit tudsz te erről? Te jól állsz. Te nem tudsz nekem semmit adni.”

Ez történt. Lót megengedte, hogy a gazdagsága kivegye Isten emberét az életéből. Ez szörnyű dolog. Miért? Mert Abrám volt az, aki kihozta őt Úr városából. Ő hozta ki onnan, és valószínűleg miatta lett Lót igaz. Nagyon valószínű, hogy miatta lett Lót hívő.

2) Még egy dolog, ami volt Lótnak, de bár ne lett volna neki. Magas pozíció. Szodomában. 🙁 1Móz 19-ben azt olvassuk, hogy ült a kapuban. A kapuban ülni – ez azt jelenti, hogy benne van a tanácsban, jelentős helyen van. Lótnak volt pozíciója Szodomában. Arra gondolok: Micsoda szörnyű helyzet egy hívőnek, hogy van pozíciója Szodomában! Isten ments! Ez olyan, mintha pozícióm lenne az SS-ben, vagy hasonló szörnyűség.

Lótnak pozíciója volt Szodomában. 🙁 Bár ne lett volna neki! Ez fontos megjegyzés, hogy sokszor emberek azt hiszik: kezdem megtalálni a helyem a világban. Közben pedig az történik, hogy a világ talál helyet benne. Ez történt Lóttal igazából.

3) Amire igazán figyelnie kellett volna, ami igazán fontos lett volna neki, azt itt látjuk:

1Móz 19:15 Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, vedd a feleségedet és a jelen levő két leányodat, hogy el ne vessz a város bűne miatt.

Isten vezette őt. Ez lenyűgöző! Isten ki akarta menteni őt onnan, egy ennyire visszacsúszott hívőt. Azt mondja neki: „Gyere ki innen! Ez nem a te helyed. Ne vessz el ezzel a várossal!” Lót azonban nem ment.

Még egy dolog, ami úgy tűnik, hogy Lót fejében így volt: Lótnak rengeteg ideje volt. Túl sok ideje volt. 1Móz 19:16 Lót tétovázott. Nem igyekezett elmenni. Tudod, hogyan kellett elvinni őt Szodomából? Meg kellett fogni, és ki kellett rángatni őt onnan. Ki kellett cipelni őt onnan.

Néha ezen gondolkodom, ha jön az elragadtatás, akkor hogyan megyünk? Szerintem vannak hívők, akik úgy mennek majd, mint Lót. Hosszú körömnyomok maradnak a ház falán, az autó oldalán. Isten elragadja, ő pedig: „Ne, ne! Én szeretem ezt a világot.” 🙂 Megtörténhet velünk. Ott vagyunk a mennyben, és: „Mi történt veled? Olyan nyúzott vagy.” „Ah, nem a megfelelő dologba kapaszkodtam…” 🙂

Lót így gondolkodott: „Van még időm. Belefér még.” Ez figyelmeztetés nekünk. Hívők! Ef 5:16 vásároljuk meg az alkalmat, a lehetőséget. Február van. „Mi Isten terve februárban az én életemre?” Mi Isten terve a te életedre? Mi az, amiben szeretné, hogy növekedj? Ha új hívő vagy, lehet, hogy itt az ideje, hogy kezdj rendszeresen imádkozni. Lehet, itt az ideje, hogy elolvasd az első Watchmann Nee könyvedet, vagy egy könyvecskét P. Stevenstől. Lehet, hogy Isten tartogat valakit, akit az Úrhoz vezetsz. Ne vesztegessük el az időt!

Mert amikor Lót azt mondta a vejeinek: Menekülnünk kell innen!; akkor kiröhögték. Azt hitték, hogy viccel. Azt hitték, hogy hülyéskedik. „De rossz vicc! Miről beszélsz?” Nem értették. Miért? Azért, mert Lót nem tanította őket. Lót nem szolgált a családja felé. „Ej, ráérünk arra még! Még van időnk arra! Hova siessünk? Nem kell kapkodni.” – és nem álltak készen követni Istent. Mert Lót nem tanította őket. Mert úgy gondolta, hogy sok ideje van. Ehelyett értékelnie kellett volna. Arra lett volna szüksége, hogy értékelje.

1Móz 14-ben rabul ejtik őt, aztán jött Ábrahám, levágja azokat, akik rabul ejtették Lótot, és kimenti onnan. Mit csinált Lót? Azt mondta Ábrahámnak: „Köszönöm, olyan hálás vagyok, kihúztál a slamasztikából. Megyek vissza az életemhez.” Ahelyett, hogy azt mondta volna: „Ábrahám! Mehetnék inkább veled? Te hoztál ki Úrból, rajtad keresztül ismertem meg az Urat, rajtad keresztül menekültem meg a biztos halálból éppen most. Kit érdekelnek a nyájaim, a sátraim…? Hadd menjek veled! Mert amíg veled vagyok, addig van szabadulásom, addig van áldásom.”

Emlékszel, amikor Dávid király visszajött a száműzetésből? 2Sám 19. Méfibósetet lejáratták Dávid előtt. Visszajön Dávid, és azt kérdezi: Na, hol voltál? Méfibóset azt feleli: becsaptak engem, hazudtak rólad nekem. Dávid azt feleli: „Rendben. Nem érdekel.” Méfibóset azt válaszolja: A csalárd szolgám – az, aki lejáratta – vigye az egész vagyonomat, de én hadd legyek veled! Ez az a szív, ami Lótnak nem volt meg.  Méfibóset azt mondta: „Az egész mehet, ha én veled lehetek. Mert nekem az áldásra van szükségem.”

Nekem valami nagyobbra van szükségem.  Nekem több kell. Ha azonban nincs oltár az életemben, ha nincs imádat az életemben, akkor ezt nem ragadom meg. Akkor ezt nem értem meg. Akkor nem ismerem ezt fel. Akkor nem tudom azt mondani: Te fontosabb vagy nekem, mint a birkáim és a sátraim. Akkor nem ismerem fel az áldásnak a helyét.

Mi az oltár? Mát 6:6 legyen egy rejtett helyed, legyen egy belső szobád, ahova el tudsz menni, és senki nem lát téged. Imádkozol és közösségben vagy az Úrral, senkinek semmi köze hozzá. Ez az oltár, amire szükségem van. Kell, hogy legyen egy hely, ahol imádkozom, ahol közösségben vagyok Vele.

Az oltár jó illusztráció az imaéletre és az imádatra. Az oltárhoz munka kell. Össze kell hordani a köveket, és egymásra kell rakni azokat. Munka kell hozzá. Ahhoz, hogy imádjam az Urat, hogy legyen ima az életemben, ahhoz kell némi erőfeszítés. Nem várhatom azt, hogy csak magától megtörténik. „Megyek, élem az életem, aztán egyszer csak transzba esem és nekiállok imádkozni.” – nem így történik, csak véletlenül, mert megbotlottam. Nem! Ezt terveznem kell. Keresnem kell. Van, amit félre kell tennem azért, hogy imádkozhassak, azért, hogy Istennel lehessek.

Még egy dolog az oltárról. Erről nemrég beszélt P. Schaller. 2Móz 20-ban azt olvassuk, hogy az oltár ne legyen szépre faragott kövekből. Hanem véletlenszerű kövek legyenek összehalmozva, mindenféle formájúak. Miért? Azért, mert nem az oltár a fontos, hanem az imádat, ami ott történik.

Számomra van ebben bátorítás, mert én nem tudok szép oltárt csinálni, mert nem vagyok ügyes. Nem tudok szép imákat mondani, nem tudom, azt hogyan kell, nem tanítottak meg rá, de tudok imádkozni őszintén. Isten ezért írta le nekünk, hogy az oltárnak nem kell gyönyörűnek lenni. Ez azt jelenti, hogy te is meg tudod csinálni, és én is meg tudom csinálni. Mi is meg tudjuk találni azt a helyet. Az oltárra szükségem van. Az imádat helye. Ha ez nincs meg, akkor hiányoznak más dolgok is.

4) Hadd mondjak még egyet Lótról. Nem volt neki szenvedélye Isten dolgai után. Mert azt csak akkor kapod, ha van imádat az életedben, ha van oltár az életedben. 2Tim 1:6-ban Pál írja Timóteusnak: azért emlékeztetlek arra, hogy kavard fel az Istennek benne lévő ajándékát. A kavard fel – a görögben az anadzópüreó azt jelenti, hogy újra feléleszteni a tüzet. Van, aki jó ebben, van, aki nem jó ebben, hogy hogyan lehet egy lángot feléleszteni.

Képzeld el a lángot. A láng most pici. Szeretném, ha nagyobb lenne. Hogyan lesz nagyobb? Megfogom a lángot és nyújtom? Nem! Nem nyúlunk hozzá, ezt korán megtanultuk, gyerekkorunkban. Nem tudsz rá hatással lenni közvetlenül. Mit tudsz csinálni? Adsz hozzá tüzelőt. Tüzelőt adsz hozzá.

Hogyan értem ezt? Szeretnék felkavarodott lenni az Úrért. Hogy tudom ezt csinálni? Próbálom felfújni magam, hátha attól felkavarodott leszek? „Mesélj nekem vicceket! Hátha attól felkavarodott leszek. Énekeljünk egy jó dalt. Csináljunk valamit!” Vannak löttyök, amit ha ráöntesz a tűzre, belobban az egész. Ez csak egy gyors lobbanás, de ha nincs tüzelő, akkor ez el is múlik, kialszik. Van érzelmi izgatottság, valamilyen pattogós zene, egy izgalmas hír, vagy egy egzotikus ország… Mi történik? „Olyan izgatott vagyok az Úrért!” Fellobbanás! Kb. két percig tart, aztán vége. Nem erre van szükségem.

Több kell nekem! Szükségem van az imára. Imát kell hozzáadnom az életemhez. Az sem feltétlenül úgy történik, hogy időt adok hozzá, hanem embereket adok az életemhez. Ez a szolgálaton és a közösségen keresztül történik, és aztán lesz kiért imádkoznom. Arra gondoltam, ahogy Fefe bevállalta a színdarab-dolgot, egyértelműen több lett ezzel az ima az életében. Mert emberek kerülnek be az életébe. Ugyanígy van veled is, és velem is. Emberek jönnek be az életünkbe és nagyobb lesz az imaéletünk. Szükség van tüzelőre, hogy nőjön a láng.

Még egy dolog, szükség van levegőre. Szükségem van imádatra. Nem közvetlenül, de közvetetten tehetek érte, hogy felkavarodott legyek az életemben. Ima, szolgálat, közösség, imádat – ez az, amire szükségem van. Bátorítja a szívem. Ez az, ami kell nekem. Így lesz szenvedély az életemben. Erre gondolok: Hogyan gondolkodunk a kereszténységünk felől? Hogyan gondolkodunk az irányunk felől?

Miért van szenvedély a szívemben? Mert látom szükséget. Elképesztő, hogy emberek milyen zagyvaságokban hisznek! Hisznek ufókban,… őrült dolgokban hisznek. Micsoda szükség van Krisztusra! A női újságok tele vannak ezotériával. Micsoda szükség van! Látom a szükséget, és látom, hogy tehetek valamit, és van valami, amivel meg kell harcolnom, és azt mondom: én akarom ezt. Lótnak azonban nem volt szenvedélye, mert nem volt oltára, nem volt imádata, és ezért nem volt izgatott az Úr munkája felől.

Bátorítani akarlak ebben, hogy lehet úgy nézni a dolgot: „Isten munkája ott van. Jó, hogy te itt vagy. Hajrá!” Vagy lehet úgy nézni: „Uram, mit akarsz? Tegyek valamit? Lehet, hogy segíthetnék? Lehetne benne részem? Van valaki, aki el van bátortalanodva. Ott egy izzó, amit ki kéne cserélni. Van valaki az EUROCON-on, akinek szüksége lenne szállásra. Ott van a büfé, nincs elég ember. Tudnék-e segíteni, Uram? Ott akarsz-e látni engem?” Hajlandó vagyok-e továbbmenni, többet tenni, tenni egy lépést?

5) Lótnak nem volt missziója. Lót nem tartott sehova. Lót letelepedett Sodomában, nagyjából a legrosszabb helyen, ahol lehet. A lényeg azonban az, hogy ő nem is akart többet ennél. Ennyi. Ő nem kívánt többet. Köszöni, jól megvan ezen a helyen. „Nem akarok továbbmenni.” Isten ments, hogy így legyen az életem!

Már említettem: Mi a látásom az életemre? Mi van a februárommal? Mi van a márciusommal? Vajon mit tartogat nekem Isten az EUROCON-on? Vajon mit tartogat nekem Isten egy üzenetből? Vajon mit tartogat nekem Isten egy hétfőben? Jöhet-e bármi jó hétfőn? Uram, mit tartogatsz nekem? Kérlek Téged, add nekem ezt!

Van egy látásom, egy várakozásom. Tudom, hogy tartok valahová. Nagyra értékelem, hogy van kenyér, amit ehetek. Nagyra értékelem, hogy van fedél a fejem fölött. Annyira hálás vagyok a szolgálatért, ami történik a gyülekezetben! Amikor volt egy szükség, volt egy testvér a gyülekezetben, aki hajléktalan, aztán valaki azt mondta: „Van egy nyaralóm a hegyen. Mi lenne, ha beköltözne?” Ott lakik. Olyan hálásak vagyunk ezért!

Olyan hálás vagyok, hogy van kenyerem, hogy van fedél a fejem fölött. Olyan hálás vagyok, hogy a fordító nem utál, és P. Zoli még a barátom is. Ez annyira lenyűgöz engem. Viszont tudod, mit? Vágyom valami többre! Szeretnék szellemit az életembe, és szeretnék áttörni a falakon, amik előttem állnak, és a szívemben motivált vagyok erre. Miért? Mert van Istennel közösségem, van imádatom, van áhítatom. Ámen.

Mennyi Atyánk! Köszönjük Neked, amit adtál nekünk. Urunk, akkora szükségünk van imádatra, szenvedélyre, küldetésre! Köszönjük Urunk! Áldunk téged!  Köszönjük Neked, Urunk, hogy nagyra értékelhetjük Isten embereit, akiket adtál az életünkbe. Köszönjük Urunk, hogy vezetsz minket, ez lenyűgöző nekünk, hogy megszabadítasz minket. Köszönjük Urunk, hogy megtalálhattuk az áldásnak a helyét, ezt a helyet, ahol imádunk Téged, ahol áldunk Téged, ahol örömünk van Tebenned. Urunk, áldunk Téged. Jézus, köszönjük Neked!

Ámen.

Kategória: Egyéb