A világ skatulyája nem a tiéd!

2011 november 13. vasárnap  18:00

P. Bendegúz

2Kró 32:1 Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.

Ez nagyon különleges vers. Az előző két fejezetben azt látjuk, hogy Ezékiás király lesz, és az első napjától fogva átváltoztatja Júdát. Eltörli a bálványimádást és Isten-tiszteletet alapít. Hatalmas dolgokat cselekszenek. Aztán itt van ez a vers: ezen dolgok után, ezen igazságos cselekedetek után eljött az ellenség. Nem akármilyen ellenség, hanem az asszírok, a legkegyetlenebb ellenség.

Itt ez a vers. Mit gondolhatott Ezékiás? „Cselekszem ezeket az igazságos cselekedeteket, járok Isten útján, és aztán jön az ellenség? Na, ne már!” Zsolt 73:22 ha így gondolkodom, akkor állat vagyok. Bocs, de ezt mondja! Ha így gondolkodom, hogy én csinálom ezeket az igazságos cselekedeteket, és közben ott a másik, aki az ellenkezőjét teszi, és neki van csúcs-autója, akkor oktalan vagyok, mint egy állat.

Aztán azt mondja: Te velem vagy mindörökké, és fogod az én jobb kezemet; Zsolt 73:23. Ézs 49:15 „Elfelejtkezhetik-e az anya a gyermekéről? És ha el is felejtkeznék, Én nem felejtkezem el rólad.”

Zsolt 4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram!

Jön az ellenség – ezek folyton jönnek –, és itt azt mondja: kicsoda láttat velünk jót? Ki? Kiben bízzak? Aki jót hoz nekem. Itt vagyok, panaszkodhatok reggel és este, és ki fog velem jót láttatni? Istenem, láthassam a Te orcád fényét!

2Kor 4:6 Az Ő arcának világosságát feltámasztotta rajtunk.

Zsolt 4:8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájok és boruk.

Nagyobb örömöt adsz így nekem. Csak hozd fel a Te orcád világosságát rám, és nagyobb örömöm lesz nekem, mintha gazdagságom van, mintha nem jönne Sénakhérib, az Assiriabeli király.

Zsolt 119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.

Ha jön az ellenség, nehogy így gondolkodj: én csináltam az én igazságos cselekedeteimet,…! Az ellenség jön. Végül is mondhatnám azt, hogy ez a dolga. Ezért hívják ellenségnek. Jönni fog. Valami nagyon nagyot tanult igazából Ezékiás az egészben, és meglátta Isten dicsőségét, meglátta Isten tanítását, meglátta Isten hatalmát és meglátta Istent az egészben. Kérdezhette volna: de hát miért?! Mit mondott helyette?

Zsolt 16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

„Jöhet az ellenség és én elmélkedem a Te Igéden. Betörhetik az ajtót, de mégis a Te Igédben ott van az én örömöm. Te tanítasz engem az élet ösvényére. Te tanítasz engem, és teljes öröm van Tenálad.” Isten nem felejtkezik el rólad. Még amikor úgy tűnik is, hogy jön az ellenség, pedig te nem ezt vártad, nehogy azt gondold, hogy Isten elfelejtkezett rólad. Ő nem felejtkezik el rólad egy pillanatra sem. „Teljes öröm van Tenálad.”

Egyszer bulit rendezett valaki egy evangelizáció után. Ketten kimaradtak belőle. Két nagyszerű lány. Emlékszem, álltam velük a buszmegállóban: kimaradtunk a buliból. Igazából mégis olyan öröm volt a szívünkben. Ott maradtunk hárman.

Lehet, az ember elfelejtkezik rólunk, emberek kihagyhatnak dolgokból engem, ez az egész világ kihagy engem sok mindenből, és gondolkozhatsz így: mennyi dologból maradok ki! Mi viszont ott álltunk és olyan öröm volt a szívünkben. Azért, mert Krisztusnál van az öröm.

Ő tanít engem az élet ösvényeire. Nagyobb örömöt ad így nekem a szívembe, mintha minden bulim meglenne. Krisztus miatt és az Ő útjai miatt, és ahogy járunk Vele. Ő hűséges. Ő nem felejtkezik el rólunk.

Isten veled van örökké és tanít az élet útjára. Előrevisz téged. Amikor úgy néz ki, hogy az ellenség kopogtat az ajtón, ne féljen a szíved. Ézs 40:13 fogja a te jobb kezedet és ne félj! Azért, mert az Ő szíve és a terve veled van.

P. Kende

Két nappal ezelőtt ’11.11.11. volt a dátum. Arra gondoltam, hogy valahol valakik biztosan rettegtek. Az okkult. Mert bizonyára valahol milliárd kilométerekre lévő égitestek befolyásolják az életünket. 🙂

Arra gondoltam, hogy mennyire jó összejönni az Ő nevében minden nap. Mindegy, hogy mi a dátum, mindegy, hogy mitől fél a világ. Emlékszel-e a 2000. évi számítógépes problémára? 🙂 Nem ölt meg minket a sertésinfluenza sem, a madárinfluenza sem. Miért mondom ezt? Az ellenség szeretné, ha félelemben élnénk.

Ne éljünk félelemben! 1Ján 4:18 a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Ne gondolkodjunk összeesküvés elméletekben, hanem Kol 3:16 gazdagon lakozzék a szívünkben az Istennek beszéde.

1Kir 20 a Szíriabeli király egyik nagy félreértése:

1Kir 20:23  A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket?

Aztán nagy sereggel jön a szíriai király:

1Kir 20:28 … Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.

Azt mondják a király szolgái neki: a zsidók istenei a hegyek istenei. Ez annyira érdekes! Micsoda fura gondolat, hogy Isten a hegyek istene lenne, nem a síkságoké. Kerestek valami kapaszkodót, próbáltak valami magyarázatot találni. Tanácsadóknak az volt a dolguk, hogy adjanak valami tanácsot, mindegy, hogy milyet, hát adtak tanácsot.

Van egy ilyen gondolat, hogy a kereszténység csak a jó időkre van, vagy hogy a kereszténység csak a rossz időkre van. Ha jól megy az életem, akkor keresztény vagyok, de ha valami balhé történik – ha valami nehezen megy, ha jön egy ellenség –, akkor: „Isten, mérges vagyok Rád! Hagyjuk ezt az egészet! Elmegyek, nem vagyok keresztény.”

A kereszténység nem csak arról szól, amikor jól megy a dolog, hanem akkor is, amikor rossz. Van a másik fajta ember, aki azt mondja: „Bajban vagyok! Uram, segíts!” Aztán jobban mennek a dolgok. „Huh, azt hittem sokáig kell csinálnom.” – és megy másfelé.

Erre emlékeztem, hogy abban az évben, amikor a feleségem és én elveszítettük a testvéreinket, az nehéz volt. Az egyik kollégája megjegyezte: „Meg vagyok lepődve rajtad. Azt hittem, nektek, keresztényeknek ez nehezebb.” Valahogy ő azt hitte a fejében, mi keresztények úgy gondoljuk, hogy Isten mindig jó időt ad nekünk, és mindig minden nagyszerű lesz, a kereszténység csak a jó időkre van. Nehéz volt azon keresztülmenni, de volt reménységünk is.

Van reménységünk is. Jel 7:9 minden nemzetből, minden nyelvből, minden fajból, minden embercsoportból lesznek Isten trónja előtt. Ez rejtély, mert vannak embercsoportok, akik nem hallották az evangéliumot mielőtt kipusztultak. Nekem ez arról beszél, hogy Isten megmutatta Magát nekik.

Ez arról szól, hogy Isten kegyelmesebb, mint hinnénk. Sokkal kegyelmesebb. Nincs más út, Ján 3:36, csak Jézus Krisztus. Aki hisz az Isten Fiának, annak üdvössége van, aki nem hisz Benne, Isten haragja marad rajta. A mi Istenünk kegyelmes Isten. Van reménységünk.

Tehát a kereszténység a jó napokra van. Miért mondom ezt? Mert mi úgy tudunk örülni, mint senki más. Amikor rendben van, úgy tudunk örülni, mint senki más. Úgy értem, hogy még le sem kell innunk magunkat ehhez és örülhetünk. Nagyszerű ez. Lesz egy szilveszter éjszakánk itt együtt, nem fogunk inni és jól fogunk szórakozni, és örömünk lesz. Nagyszerű lesz. Ez annyira jó, hogy olyan örömöm lehet, amit ez a világ nem ismer.

A mi Istenünk a jó napok Istene. A mi Istenünk a „hegyek” istene. Ugyanakkor a mi Istenünk a nehéz napoknak is az istene. Ő akkor is ad reményt nekünk. Ne engedd magad elhitetni, hogy Isten nagy ezen a helyen, de amikor kimész innen… Nem, dehogyis! Ne hidd azt! Isten, a mi Istenünk, nem csak a hegyeknek az istene, hanem valami jóval több ennél.

A világ szeretne minket beskatulyázni. Azért, mert ha beskatulyázhatnak minket, akkor megmondhatják, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, és mi történik velünk, és mi nem, és miért. Ha meg tudják magyarázni, akkor úgy érezhetik, hogy ők vannak fölül, és mi vagyunk lejjebb. A világ viszont annyira sokszor tévedett a kereszténységgel kapcsolatban, nem? Azért mondom ezt, mert annyira szeretnék ránk nyomni a véleményüket. Annyira szeretnék, ha úgy gondolkodnál magadról hívőként, ahogy ők gondolkodnak rólad.

A világ azonban annyiszor tévedett. A Római Birodalom, amikor ránéztek a keresztényekre, azt mondták: az ateisták, az istentagadók. Azért, mert a keresztények tagadták, hogy a császár isten lenne. Igazuk volt-e? Gúnyolódtak. Azt mondták: „Ez nagyon szegény népség. Ők csak egy istent engedhetnek meg maguknak. Nekünk van csomó. A mi isteneink aranyból vannak, a tiétek ember. Ne nevetessetek! Mi az? Micsoda bolondság!”

A világ szeretne így nézni ránk, azt mondani: szegény vagy, gyenge vagy, nincs semmid és semmit nem tehetsz. Ezért mondják: a kereszténység a gyengéknek van. Azt mondjuk: egyetértünk, ezért van szüksége mindenkinek a kereszténységre, mert mindenki gyenge. Minden ember gyenge. A világ szeretne beskatulyázni minket, annyira szeretnék megmondani. Erre gondoltam.

Ha járt volna valaki a pusztában abban a negyven évben, amikor a zsidók ott táboroztak, és megfigyelte volna őket – arra gondoltam –, milyen következtetéseket vont volna le?

2Móz 26:14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbőrökből, és e fölé is egy takarót borzbőrökből.

Ránézett volna az ember és azt mondja: „Micsoda egy koldus sátor! Borzbőrökből van. Ez az istentiszteletük helye? Koldusnépség nyílván. Nomád népség. Mit vársz tőlük? Micsoda durva dolog! Mit vársz tőlük?” Aztán, amikor benézel a sátor belsejébe, és tényleg koldusok a zsidók?

Tényleg csak durva nomád valami az egész? Nem! Finom megmunkálás és arany, és arany,… 2Móz 25-31. fejezet harminchatszor mondja azt: arannyal csináld! Fárasztó lenne végigmondani. A sátor tele volt arannyal. Olyan gazdagság volt benne, amit az utazó nem engedhetett volna meg magának. Isten azt akarta, hogy kívülről be legyen borítva borzbőrökkel, hogy ne legyen nyilvánvaló, hogy ne legyen egyértelmű. Mennyire olyan ez, mint Krisztus!

Krisztus nem szupermen, nem olyasvalaki, akiről visszapattan a golyó, nem olyan szép, hogy mindenki elájul Tőle. A világnak Ő senki. Ézs 53:2 Nem volt jóképű, nem volt politikailag erőteljes, a tizenegy tanítványa is elhagyta a végén. „Ez egy senki!” Mégis ez a Jézus megváltoztatta a világtörténelmet és fontosabb: megváltoztatta a szívünket. Ez nagyszerű!

Jézus nem egy szegény valaki volt, hanem gazdag, Aki értünk odaadta a gazdagságát. Olyan könnyű ránézni és mondani: „Micsoda szegénység! Milyen kevés ez. Mennyire nincs ebben semmi. Mennyire nincs ebben az egész kereszténységben semmi.” Olyan könnyű lenne így gondolkodni. Jézus azonban átformálta a kereskedők szívét, uralkodók szívét, koldusok szívét, tanult emberek szívét.

A világtörténelem televan hívő tudósokkal, akik nagy dolgokat ismertek meg és értettek meg, és azt mondták, hogy ez Isten dicsőségére van. Uralkodók, hatalmas emberek, kicsi emberek és nagyok. Jézus nem valami kicsi dolog egy sarokban, vagy ahogy Pál apostol mondja a Károli fordítás szerint: nem valami zugolyában történt dolgok ezek. Nem valami kis lyukban történtek ezek.

Beskatulyázhat-e a világ minket? Beskatulyázhatja-e a kereszténységet? A szívünkben elhisszük-e, amit a világ mond? Azt mondják: „Ez nem fontos! Ne beszélj erről! Vannak fontosabb dolgok is. Ti túl kevesen vagytok. Túl gyengék vagytok.” Emlékezz! Krisztus lakozik benned, Kol 1:27. Hol találnál több értéket, dicsőséget, hatalmat? Hol találnál nagyobb méltóságot? Krisztus.

Ez a Szenthajlék képe: kívül közönséges volt, belül arany. Ugyanígy Krisztus is, ha kívülről ránézel, ember, de belül Isten természete. Egészen különleges.

Egy idézet Napóleontól, amikor száműzetésben volt. Jézusról mondta a barátjának:

„Nagy Sándor, Caesar, Nagy Károly és jómagam nagy birodalmakat alapítottunk. Min nyugodtak azonban a zsenialitásunknak ezen teremtményei? Az erőszakon. Jézus az egyetlen, Aki a birodalmát szeretetre alapozta, és eddig a napig milliók hajlandóak meghalni Érte. Úgy hiszem, értek valamit az emberi természetből, és biztosan mondhatom neked, ezek mind emberek voltak, és én magam is ember vagyok. Senki más nincs olyan, mint Ő. Jézus Krisztus több volt, mint egy ember.

Én sokaságokat kavartam fel olyan lelkes odaszántságra, hogy hajlandóak lettek volna meghalni értem, de ehhez szükséges volt, hogy láthatóan jelen legyek velük az izgalmas megjelenésemmel, a szavaimmal, a hangommal. Amikor láttam az embereket, és beszéltem hozzájuk, akkor az önfeláldozás lángját fellobbantottam a szívükben.

Krisztus egyedül volt képes arra, hogy annyira felemelje az ember elméjét a láthatatlan felé, hogy azt többé ne gátolják az időnek és a térnek az akadályai. 1800 év szakadékán keresztül Jézus Krisztus olyan dolgot követel, amelyet minden másnál nehezebb megelégíteni. Az emberi szívet kéri. Csodálatos. Az idő és a tér ellenére az ember lelke minden erejével és képességével Krisztus birodalmához csatolódik.”

Ez egy uralkodó, aki felismerte. Szegényes dolog-e a kereszténység? Lehet. Lehet, hogy nincs pénzünk, de ez nem szegény dolog. Lehet, hogy nincs politikai hatalmunk, de ez nem egy gyenge dolog. Lehet, hogy nem vagyunk szépek, lehet, nincs kiváló előadásunk, lehet, hogy nincsenek doktorátusaink, de ez bölcs dolog. Ez mély dolog. Ez hatalmas dolog. Miért mondom ezt? Azért, hogy ne engedd magad becsapni. Ez a legcsodálatosabb, a legnagyszerűbb dolog.

Az ember, aki ránézett volna a zsidókra, azt mondta volna: ez a sátor nudli, ez semmi, ez jelentéktelen, mi ez? Azonban nem látta volna a valóságát. Aztán ez az ember ránézhetett volna a zsidókra, és azt mondta volna: „Huh, ezek már mióta utaznak itt? Bizonyára sok felkészülés kellett. Bizonyára rengeteg ételt halmoztak fel. Bizonyára nagy költségeket áldoztak erre az utazásra.” A valóság az, hogy ebből semmi nem volt igaz.

A zsidók egyik éjszakáról a másikra mentek ki Egyiptomból. Sok dolog a keresztény életünkből ilyen. Miért? Mert hitben járunk. Más szavakkal: ez egy kaland Istennel, amiben vannak izgalmas helyzetek, amiben vannak kihívások, amiben vannak leküzdeni való akadályok.

Jézus azt mondta a tanítványoknak Márk 6:8-ban: menjetek a nevemben, hirdessétek a királyságot, ne vigyetek táskát, ne vigyetek pénzt, ne vigyetek ételt. Azt mondhatnánk: Jézus, hogy mondhatsz ilyet? Ez egy példa nekünk. Járj hitben! Miért mondom ezt? Lehetünk annyira jól tervezők, annyira aprólékosak, annyira komolyan vesszük a számokat, hogy soha nem látjuk meg Isten munkáját.

Lehet, tűnődtél már rajta: „Miért jöhet be akárki a gyülekezetbe? Miért nem szűrjük meg? Miért nem nézzük az ajtóban, hogy ki méltó bejönni erre a helyre?  Miért engedünk be bárkit? Miért lehet olyan könnyen szolgálni a gyülekezetünkbe? Miért lehet könnyen elmenni egy missziós útra? Miért mondjuk azt: te vagy a leggonoszabb bűnös, és egy pillanatnyi döntés alatt megtérhetsz?” Azért, mert a hitről beszélünk, nem az emberi erőfeszítésről. Nem arról, hogy ezt az egészet mi rakjuk össze, és keményen dolgozunk, és megcsináljuk… Nem! Hanem, hitből megyünk előre, és azt mondjuk: bízunk Benned, Istenünk.

Az előző tanév a Kháriszban úgy ment végig, hogy nem volt rá pénzünk.  Tudtátok, elmondtuk. Aztán láttuk Istent munkálkodni. Köszönjük, ha Isten indította a szívedet és hozzájárultál. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez valami nagyobb. Ezt Isten munkája. Ez az Ő áldása. Ez az Ő jelenléte. Ez annyira fontos nekünk, hogy ez hitből van.

A megtérés nem önmegjobbításról szól, hanem hitről. Valami jóval többről. Jel 3:8 egy kicsiny gyülekezet, egy kicsiny erővel. Mondjuk inkább így: egy nagyszerű gyülekezet kicsiny erővel. Ez volt a Filadelfiai gyülekezet. Nagyszerű gyülekezet. Jézusnak semmi feddő szava nincs hozzájuk, de kevés volt az erejük. Azt mondja Jézus: nagyszerűek vagytok. Istennek van egy gondoskodás a számodra. Bízhatsz Benne. Nem kérdés. Merj bízni Benne!

Ne hidd el Sátánnak a hazugságait!

–          Ne hidd el, hogy te nem vagy elég erős, hogy valakit Krisztushoz vezess! Azért, mert ez nem a te erődről szól.

–          Ne hidd el, hogy te nem vagy elég bölcs, hogy bátoríts valakit, aki haldoklik, mert ez nem a te bölcsességedről szól.

–          Ne hidd el, hogy neked nincs elég gazdagságod, hogy segíts valakinek, aki szükséget szenved, mert ez nem a te gazdagságodról szól, hanem Isten erejéről, Isten jelenlétéről szól. Rajtad keresztül.

–          Ne hidd el, hogy az a kicsi pénz semmit nem jelent a nagy képben.

Miért mondom ezt? Azért, mert a világ szeretné ránk nyomni ezt. „Légy szíves, legyél rendes keresztény! Viselkedj jól! Így kell csinálni! Ilyennek kell kinézni! A te hited a tiéd, tartsd meg magadnak! Beszélj róla a templomban, ne az iskolában, ne az utcán, ne a családban! Mit csinálsz? Ez nem idevaló!”

Az ellenség szeretne bennünket egy skatulyába tenni, bedobozolni és azt mondani: „Ott vagy jó helyen. Állj meg ott! Ne menj tovább!” Ne hidd el ezt! Istennek van egy gondoskodása ott, ahol te vagy. Abban a házasságban, abban a pénzügyi helyzetben, abban az egészségi helyzetben. Abban Istennek van egy gondoskodása. Merjünk hinni! Merjünk kérni! Merjünk várni!

A Szent Sátor, az előkészületek, és mi még, amit rosszul láthatott volna? Ezt mondta Egyiptom királya, a fáraó is: eltévedtek a pusztában. Mondhatta volna ez az utazó, ahogy rájuk néz, és ott vannak a zsidók letáborozva Szent Hajlék körül mind a négy irányban: „Na, ezek sem mennek sehova! Ezek letáboroztak itt. Ez el vannak veszve. Ezek nem találják.” Ez akkora tévedés!

5Móz 6:23 Egyiptomból azért hozta ki őket Isten, hogy bevigye őket az Ígéret földjére. A zsidók mennek Egyiptomból fölfelé, aztán északra mennek, aztán mennek lefelé délnek. Valaki azt mondhatná: rossz irányba mennek! Nem, nem rossz irányba mennek, csak Isten vezetésében járnak. Megvan az oka, hogy miért kell délre menniük, és megvan, hogy miért kell keletre menniük, nyugatra menniük, és miért kell ott lenniük negyven évig. Megvan az oka. Te azonban ezt nem értheted, mert te bölcs vagy magadban. 1Kor 1:29 Isten azt mondta: elpusztítom a bölcselkedő bölcsességét, ez nem ér semmit.

A világ ránéz a kereszténységre és azt mondja: „Ostobaság, ez valami gyenge dolog. Ez szegénységről szól. Ez korlátolt dolog. Ez semmi, erre nem érdemes menni.” Figyelj! A zsidókat Isten vezette, és bevitte őket az Ígéret földjére. Megvolt a terve velük, és megvan a terve veled is. Megvan az oka, hogy miért visz arra, amerre visz. Merj bízni Benne, merj számítani Rá.

–          A mi Istenünk nem csak a hegyek istene, hanem a völgyeké is.

–          A mi Istenünk a síkságok istene és a tengerek istene és a világegyetem istene.

–          A mi Istenünk a tudomány Istene, és a mi Istenünk az oktatás istene.

–          A mi istenünk a házasságunk istene.

–          A mi Istenünk a gyereknevelés istene.

–          A mi Istenünk a vigasztalás istene.

–          A mi Istenünk a bátorítás istene…

A mi Istenünk az, Aki fogja a kezünket, és végigvisz bennünket egész életünkön. Aztán a halálunkban is Ő a mi istenünk. A mi Istenünk végigmegy velünk kétségtelenül.

Zsolt 78:41 ingerelték Izrael Szentjét. Isten valami nagyobbat tartogatott nekik, valami nagyobb terve volt nekik, de ők nem mentek végig. Miért nem megyünk végig a tervben? Azét, mert elhiszünk egy hazugságot. Elhisszük, hogy kevesek vagyunk, elhisszük, hogy nem bírjuk megcsinálni. Ők elhitték ezt, és megálltak. Ingerelték Izrael Szentjét. Ingerelték Istent.

Ha elhiszek egy hazugságot, akkor az imáim picik lesznek és jelentéktelenek. Kétmondatos imák lefekvés előtt: „Istenem, kérlek, áldj meg! Ámen.” Ennyi. Nagyon kicsi imáim lesznek, ha elhiszem a hazugságot, hogy ez valami gyenge dolog, hogy ez valami jelentéktelen dolog, hogy ez nem számít. Ne engedjük magunkat becsapni!

Merjünk túlmenni a helyzetünkön! Merjünk hinni túl azon, amit látunk, amit a politika mond nekünk, amit a gazdaság mond nekünk, amit a helyzetünk mond nekünk. Merjünk túlmenni azon, mert egy nagy Istenünk van, Aki hatalmas. Merjünk imádkozni Vele! Merjünk szolgálni Vele, merjünk bízni Benne! Merjünk növekedni azon az úton, amelyen Ő vezet bennünket! Ámen.

csatolmányjel_0  Bonaparte Jézus Krisztusról

 

Kategória: Egyéb