A valódi szeretet kiűzi a félelmet & Istennel gondolkodni az életünk irányáról (Istennel gondolkodni)

2015 április 12. vasárnap  16:00

 

P. Duló Attila

1Ján 4:18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

A félelem a bukás óta jelen van az életünkben. Ha megnézed, gyakorlatilag bármitől tudunk félni. Tudunk félni a sötéttől, „biztos van ott egy mumus” vagy valami olyan dolog, ami a kárunkra van. Aztán tudunk félni a sikertől, félünk, hogy olyanban van részünk, amit nem érdemlünk meg. Aztán tudunk félni a változástól, félünk attól, hogy a változás után sokkal rosszabb lesz, mint a változás előtt.

Gondoltam arra a változásra is, hogy most vasárnaponként egy istentiszteletünk lesz délután. Lehet, hogy van kis félelmünk ezzel kapcsolatban. „Vajon milyen lesz? Jobb lesz-e, vagy rosszabb?” Ez így teljesen természetes, mert félünk minden változástól.

Viszont amitől a leginkább tudunk félni, az az elutasítás. Attól félünk, hogy elutasítanak minket, vagy nem fogadnak el olyannak, amilyenek vagyunk. Fontos lelki szükségünk: „Olyannak fogadjanak el, amilyen vagyok! Ne kelljen megjátszanom magam, ne kelljen színészkedni, ne kelljen álarcokat mutogatnom, hanem lehessek az, aki vagyok, és elfogadjanak.”

A szeretet, Isten szeretete az, ami teljes egészében el tud fogadni olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vár tőlünk változást, nem mondja azt: Ugorj egy leszúrt rittbergert ahhoz, hogy szeresselek, hogy elfogadjalak. Hanem csak úgy szeret, és elfogad úgy, ahogy vagyunk.

Miért tudja a szeretet kiűzni a félelmet? 1Kor 13:8 a szeretet soha el nem múlik. Ezért képes kiűzni a félelmet, mert a szeretet örök, és a szeretet biztonságot ad. Ezért olyan biztonságban érezhetem magam, ami elűzi a félelmet. Ha belegondolsz, egy asszony, ha szeretve van, akkor mindenre képes a férjéért. Tényleg mindenre! Ha biztonságban érzi magát, ha érzi, hogy szeretve van, akkor mindenre képes. Ugyanígy az ellenkezője, ha bizonytalan, ha nem érzi magát szeretve, akkor csak kapkod, akkor próbál pótcselekvésekben élni, akkor próbálja a férjéből kicsavarni a szeretet.

A szeretet az, ami biztonságot ad, és a szeretet nem múlik el soha. Gondolkodhatunk ezen: Mi az, hogy nem múlik el soha? Amikor válóperes tárgyaláson vagyunk, csak azt látjuk, hogy nemrég még szerették egymást, és most már nem szeretik egymást, most elválnak. Ez azonban emberi szeretet. Ez nem ad olyan biztonságot, mint az agapé szeretet, Istennek a szeretete.

Az emberi szeretet úgy van: „Ha szeretsz, akkor én is szeretlek. Ha nem szeretsz, hát így jártál! Akkor én sem szeretlek.” Az emberi szeretet el tud múlni, de az igazi szeretet örök. Éne 8:6 olyan erős, mint a halál. Egész egyszerűen nem lehet nem figyelembe venni. Erős, mint a halál. Valóságos, erős, elmúlhatatlan. Nincs, aki le tudná győzni. Ez az igazi szeretet.

Jer 31. Isten ezzel a szeretettel szeret minket. Ő örökkévaló szeretettel szeret minket. Az Ő szeretetének nincs határideje. Az Ő szeretete nem olyan: Eltartható a csomagoláson feltüntetett feltételek mellett eddig és eddig. Az Ő szeretete örök. Isten szeretete olyan, mint a kristálycukor – korlátlan ideig eltartható. 🙂 Tudtad ezt? (Azt, hogy a kristálycukorra az van írva, hogy korlátlan ideig eltartható.) Istennek a szeretete is ilyen, korlátlan ideig való. Ezért tudja kiűzni a félelmet. Mert nem csak erre az időre szól, hanem átnyúlik az örökkévalóságba. Az Ő szeretete soha nem fog elmúlni.

Ő a szeretete miatt elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Ő soha nem fog visszautasítani, soha nem fogja azt mondani: Meg kell változnod ahhoz, hogy szeresselek! Ő szeret! Örökkévaló szeretettel szeret. Olyan erős szeretettel, mint a halál. Énekek énekében azt olvashatod: Olyan az a szeretet, hogy lángjai tűzlángok, és sok víz sem olthatja el. Egészen egyszerűen nem tudsz ellene semmit tenni.

Róm 8:38-39-ben Pál felsorol nagyon sok dolgot, és azt mondja: Semmi nincs ebben az univerzumban, ami kiszakíthatna ebből a szeretetből. Még a szeretet tárgya sem, még te sem tudod magad kidolgozni Isten szeretetéből. Mert Ő örökkévaló szeretettel szeret. Ez a titka, emiatt űzi ki a szeretet a félelmet.

Itt azt olvastuk, hogy a félelem gyötrelemmel jár. A félelem nagyon rossz érzés. Negatív, nagyon kellemetlen, rossz érzés. Nem tudom, emlékszel-e p. Kende húsvéti üzenetére, amikor arról beszélt, hogy a halálfélelmen keresztül az ördög fogva tartja az embereket (2015.04.05. de. P. Kende: A feltámadás valósága a mindennapokban). A halálfélelem az, amin keresztül az ördög mozgatja az embereket.

A félelem gyötrelemmel jár, az ördögnek egy eszköze. Szeretne félelemben tartani. Pontosan azért, hogy ne tudd elfogadni ezt a szeretetet, hogy a félelemmel legyél elfoglalva, hogy azzal legyél elfoglalva, amitől félsz, és ne fogadd el azt a szeretetet, ami aztán ki tudja űzni ezt a félelmet. Ez az ördögnek egy munkája. Ám a szeretet kiűzi a félelmet.

Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” Ha félsz, ha félelmeid vannak, akkor nem lettél teljes ebben a szeretetben, akkor nem ismerted még meg Istennek a szeretetét, Istennek a teljes tökéletes agapé szeretetét. Semmi baj! Ezért vagyunk itt, hogy megismerjük ezt a szeretet, hogy elfogadjuk ezt a szeretetet, hogy ebben a szeretetben éljünk, és aztán minden félelmünk elmúljon. Mert az igazi szeretet, az agapé szeretet kiűzi a félelmet. Ámen.

 

P. Kende

P. Atti azt mondta: Isten szeretete olyan, mint a cukor. Milyen édes! 🙂

Fontos dolog tanulni Istennel gondolkodni azokról a dolgokról, amik zajlanak az életünkben, amik körülvesznek minket. Veszélyes dolog a hívő életében, hogyha mindig arra vágyik, hogy kiskanállal legyen etetve előre megrágott étellel, és az a vágya, hogy azon a helyen lehessen, ahol elmondják neki pontosan, hogyan vannak a dolgok, ahol mindent megmagyaráznak, és minden ki van fejtve.

Hívőként ez nagyon veszélyes. Mert van egy ellenségünk. Sátán szeretne minket megállítani. Eféz 1:17-18-ban arról olvasunk, hogy Pál emiatt imádkozott a gyülekezetért, hogy megnyíljon a szemük, és lássák, hogy legyen kijelentés az életükben, és a mi életünkben. Úgy hiszem, hogy a mai nap Isten tanítani akar minket arról, hogy Vele gondolkodjunk, hogy tanuljunk Vele gondolkodni arról, hogy merre megy az életünk.

Ézs 40:10-11 Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége. Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.

(Ha itt lettem volna előző alkalommal, és nem az allergiám foglal le egész délután, akkor még egy húsvéti üzenetről beszéltem volna. Ez is némileg abból jön a Húsvétról, Isten munkájáról gondolkodva, és Krisztusról, a keresztről, a kertről, a feltámadásról.)

Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját.” Itt látunk két módot. Az egyik, hogy karjára gyűjti a bárányokat, hordozza őket, a másik: szelíden vezetgeti őket. Vezeti őket – ez a mód az, ahogy Isten bánik minden emberrel az összes korban. Minden korban, fiatalkorban, öregkorban… a középkorban, az ókorban… Minden korban így bánik az emberekkel.

Ez a két mód. Az első az, hogy hordoz bennünket. Ő hordoz téged. Van olyan idő, amikor arra van szükségem, hogy Isten hordozzon engem. Egy másik módon leírva, 1Kor 3-ban Pál azt mondja: tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Ez a gondolat: Tejjel tápláltalak, mert nem volt többre képességed.

Ugyanígy az életünkben. Isten hordoz bennünket, amikor szükségünk van rá. Amikor újjászületünk, amikor Krisztushoz jövünk, akkor Isten úgy van velünk, mint ahogy egy kisgyermekkel vagy. Fogod a kezét, amikor az első lépéseit teszi. Mellette vagy, hogy elkapd, amikor elesne. Még azelőtt pedig cipeled. Isten ilyen velünk. Hordoz minket, mint a gyermeket. Ilyen volt Izraellel.

5Móz 24:18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged onnan az ÚR, a te Istened. …

Kiváltott – megvásárolt, kivásárolt – onnan. Izraelnek nem volt képessége magát megmenteni. Azért Isten megmentette őket. Itt ugyanerről beszél:

2Móz 13:18a Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján.

Isten vezette őket lépésről lépésre. Mutatta nekik az utat pontosan. Igen, ők nép voltak, igen, ők Isten népe voltak, de a szívükben ők rabszolgák voltak. Ők nem tudtak volna kijönni. Nem lett volna bátorságuk, nem lett volna öntudatuk rá. Nem értették volna, hogy ők ezt meg tudják csinálni. Úgyhogy szükségük volt arra, hogy fáraó a gyűlöletével kiparancsolja őket onnan. Szükségük volt arra, hogy ki legyenek lökve, és szükségük volt arra, hogy Mózes vezesse őket lépésről lépésre. Isten vezette őket ezen a módon.

Aztán szétnyílt a Vörös-tenger és nem volt sok választási lehetőségük. „Ellenség mindenütt, előttem pedig egyetlenegy út van a tengeren keresztül.” Nem volt nagy szabadság, be voltak korlátozva, nem tudtak jobbra vagy balra fordulni. Aztán a tűzoszlop ment előttük. Meg volt mondva minden lépés.

Minden emberben van valami, ami miatt neki tetszik ez a gondolat. Minden emberben van kis hajlandóság erre: „Mondd meg nekem pontosan, lépésről lépésre! Mutasd meg nekem, hova lépjek, aztán hova lépjek…” Ez rendben van. Az elején ez rendben van. Egy gyermeknek ez rendben van. Amikor elindulok, szükségem van erre. Isten megteszi, és igyekszünk segíteni egymásnak ebben.

Aztán van másik mód. Ézs 40:11 vezetgeti őket. Ez másik mód. 5Móz 8-ban olvasunk erről. Mózes 5. könyve az emlékezés könyve, ahol azt látjuk:

5Móz 8:2 Emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott az ÚR, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben: …

Aztán elmondja, végigmegy rajta, hogy volt éhség, de aztán jött a manna, volt szomjúság, de aztán víz jött a sziklából, nem lett új ruhájuk, de a régi nem kopott el. Elmondja, hogy Isten gondoskodott róluk végig, nem volt kérdés ebben. Isten törődött ezzel kétség nélkül. Ugyanakkor eljött az a pont, hogy Isten azt mondta: „Figyelj! Itt az ideje a felnőtt döntéseknek. Elég csodát láttál, elégszer láttad, hogy beavatkoztam. Láttad Egyiptomban a páska estéjén, hogy nem haltak meg az elsőszülöttjeitek, de ha nem volt vér az ajtó, akkor igen. Láttad a Vörös-tengert, láttad a patakokat, amiket fakasztottam neked, láttad a gondoskodást, láttad a csodákat, és most – 4Móz 13. – van egy lehetőségetek, bemehettek a győzelembe, amit elkészítettem nektek, és döntsetek. Itt az ideje a felnőtt döntésnek. Igen, vezetlek, de nem cipellek. Nem vagy gyermek többé, hozz döntést.”

4Móz 13. fejezete végén olvasunk erről. Jött a tíz kém, és elmondták: „Igen, ez nagyszerű ország, amit ígért nekünk Isten. Tényleg olyan, ahogy elmondta, de nem tudjuk megcsinálni. Lehetetlen! Nem vagyunk képesek, hogy ezt megcsináljuk. Az ellenség nagy, az ellenség erős. Az ellenségnek nagy falai vannak, a városaik erősek, nem tudjuk meghódítani.” Aztán Káleb és Józsué azt mondják: „Nem, nem! Be tudunk menni, mert Isten velünk van. Be tudunk menni, mert Isten eddig is megmutatta, hogy Ő nagyobb mindennél, ami az utunkba áll. Biztosan be tudunk menni. Kétség nélkül be tudunk menni.”

Ez a kétféle hang volt, és Izraelnek döntést kellett hoznia. Felnőtt döntést. „Melyikre hallgatok? A hitetlenségre vagy a hitre. Melyiknek engedek?” Aztán döntöttek, de rosszul. Ez a felnőtt élet. Mi döntünk, mi választunk. A felnőtt élethez hozzátartozik, hogy nem az van, hogy Ő felkap és visz minket, hanem vannak döntéseink.

Vannak emberek, akik mindig, egész életükben szeretnének visszatérni a gyerekes életmódhoz hívőkként is. Vannak emberek, akik azt mondják: „Nem! Csak mondd meg nekem pontosan! Mondd el pontosan nekem, hogy mit kell csinálni! Nem, nem! Csak mondd el nekem pontosan, hogy mit mondjak ebben a helyzetben! Mondd meg, mi az a varázsszó! És mi az a tett? Ha imádkozom, akkor ez fog történni? Ha olvasok, akkor az fog történni? Meg tudod nekem mondani pontosan?” A válaszunk az, hogy Isten felnőtt életre hív minket. Isten nem gyermeki életre hív minket. „Kisfiam! Ha odamész, dádá lesz.” – nem erre hív minket, hanem azt mondja nekünk: „Figyelj, hozz döntést. Vannak következmények, de felnőtt vagy.”

Vannak hívők, akik annyira csak vágynak erre a gyermeki életre, hogy bárkinek alávetik magukat, aki jön, és nagy hangja van, aki jön, és azt mondja, hogy neki ereje van, aki jön, és úgy néz ki. Jön valaki, mögötte áll a tradíció, és azonnal aláveti magát. Miért? Mert talált valakit, akivel gyermeki kapcsolata lehet. Ezzel probléma van. Isten többre hív minket. Pál inti a korinthusiakat erre:

2Kor 11:20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.

Azután azt mondja: „Hát, ez érdekes! Ez szégyen! Mi nem tettük ezt veletek. Szerintetek miért nem, korinthusiak? Szerintetek mi miért nem csináltuk ezt? Azért, mert mi gyengék vagyunk? Nem! Hanem azért, mert mi felnőttebb kapcsolatra vágytunk veletek. A mi vágyunk az volt, hogy növekedjetek az Úrral arra a helyre, ahol felnőttként élhettek és járhattok és tehettek és gondolkodhattok és szolgálhattok.”

Aztán bejöttek ezek a téves tanítók, bejöttek gonosz emberek, aztán nekiálltak és erőltették a dolgot, és törvényeskedők voltak, de jól néztek ki és dicsekedtek. Azt mondták: „Íme, én héber vagyok. Íme, én igazi zsidó vagyok!” Pál ír ezekről, és azt mondja: én Krisztus szolgája vagyok. … és így tovább. Pál elmondja ezeket sorjában, hogy előálltak és azt mondták: „Nézzétek! Itt az igazi hatalom. Pál?! Az csak egy nyüzüge! Semmit nem ér. Ő egy senki. Hallgasd meg, milyen hangon beszél! Nem tud úgy prédikálni, mint én. Nem használ olyan nagy szavakat. Neki nincs olyan érzelmi hatása. Mit gondoltok, melyik az igazi?” Aztán Isten ments, de megeshet, hogy az történik, ami a korinthusi gyülekezettel. Szűnni nem akaró ütemes taps közepette: „Éljen! Éljen!” Isten ments, de megeshet, hogy valaki keményen beszél valamiről, és az tetszik, de a megoldása a törvény és az ítélkezés.

Ezek az emberek versengtek Pállal. Ez helytelen volt. Elfogadhatatlan. Másik témában Pál ugyanezt mondja a galáciai gyülekezetnek Gal 3:3-ban: „Amit kegyelemben kezdtetek el, azt a testben fejeznétek be? Elkezdtétek Isten szeretetében, elkezdtétek Isten gondoskodásában, elkezdtétek abban a törődésben, és abban, hogy el vagytok fogadva, szeretve vagytok úgy, ahogy vagytok. (Amiről p. Attila beszélt.) Nem kell rejtőzködni.”

Atán bejön valaki, és azt mondja: „Így és így kell csinálni! Miért nincs rajtad nyakkendő, keresztény testvérem? Nézd meg, rajtam is van! Miért van rajtad tetoválás? Rajtam nincs, keresztény testvérem!” Persze, nem arra bátorítalak, hogy tetováltass magadra, nem értek egyet azzal, de ha van, ám legyen, engem a szíved jobban érdekel, mint a bőröd.  Bejön azonban valaki, és elmondja neked, hogyan csináld. Mivel megmondja, hogyan kell csinálni, az ember vigyázz állásba áll. Miért teszi meg?  Mert vágyik valahol csendben, vágyik valahol titkon arra a másféle életre.

A nürnbergi perben több náci mondta: Parancsra cselekedtem. Ez hazugság, ami beetethet bennünket, és megfoszthat a felnőtt gondolkodástól. „Csak mondd meg nekem, hogy mit tegyek, megcsinálom, és aztán rendben lesz, ugye?” Sok erőszakos rezsim bánik így az emberekkel. Nem akarják, hogy az emberek ismerjék a jogaikat, hogy éljenek a szabadságukkal. A legtöbb vallásban – iszlám… – így kezelik az embereket, részben gyermekekként:

– Te csak ne gondolkodj! Csak csináld, amit mondunk!

– Ez az egész ceremónia értelmetlen!

– Nem baj. Azért csak csináld! Mi megmondjuk, hogyan kell. Ha megcsinálod, akkor majd minden rendben lesz.

Nem számít egy értelemben, hogy le kell térdelni, vagy le kell borulni. Teljesen mindegy. Mert csak azon a helyen vagyok, ahol nem kell gondolkodnom, hanem csak engedelmeskedni kell. Isten azonban többre hív minket. Itt vagyunk, de megtörténhet, hogy így vagy ezzel: Ha jövök elégszer istentiszteletre, akkor majd rendben lesz minden? Isten felnőtt kapcsolatra hív téged. Bátorítani akarlak ebben. Mert az nagyszerű hely. Nagyszerű hely! Nagyszerű dolog felnőttnek lenni, és felelősséget vállalni, és: Uram, segíts!

Mert ez a gondolkodás: Én csak megcsinálom, amit mondanak, akkor nem kell gondolkodnom, nem kell érvelnem, nem kell felelősséget vállalnom. Vannak asszonyok, akik elviselik az erőszakos férjüket emiatt. Helytelen. Nem kell elhordoznod ezt. Ez nincs rendjén. Aztán vannak hívők, akik követnek érzelmi mozgalmakat ezért, mert ott megmondják, vagy követnek törvényeskedő mozgalmakat, mert ott megmondják. Helytelen!

Vannak fiatal felnőttek, akik nem hajlandóak felelősséget vállalni az életükért. Helytelen, mert Isten vezetni akar minket előre. Figyelj! Hívőkként Zsid 5:12-ben arról olvasunk: Ismét vissza kell térni az alapvető dolgokhoz? Van ebben a versben frusztráció: Tényleg vissza kéne mennünk az alapokhoz?! Isten nem akar visszafelé menni. Isten előre akar vinni minket. Szeretne adni nekünk többet.

Azt mondtam, hogy Ézs 40:10-11-ben ez a kettő mód van: hordoz és felnőttként vezet. Van azonban egy harmadik mód, amit Isten soha nem használ, de a világunk tele van ezzel, és ez az, hogy fenyeget. „Felnőtt vagy, vannak döntéseid, de nem tisztelem a szabadságodat. Megcsinálod-e, amit mondok, különben…! Különben nagy bajban vagy!” A kereszténységben ez lenne a törvénykezés. Ez lenne a törvénykezés: „Figyelj! Így csináld, különben az Úr hátat fordít neked! Különben vár rád a pokol, hiába hittél Őbenne. Különben elveszíted a Szent Szellemet. Különben… nem is tudom, mi történik veled.”

Mellesleg hadd említsem meg a következőt. Hála Istennek, Magyarországon hívők egyre többen beszélnek a kegyelemről, és kezdik meglátni ennek a jelentőségét. Már könyveket is írnak róla. Annyira örülök, hogy emberek ezt kezdik meglátni, ami nekünk annyira a szívünkön van. Figyelj azonban, a kegyelem a bevégzett munka nélkül nem kegyelem, hanem csak egy szó. Ezt tartsd észben!

Ez a gondolat, hogy Isten soha nem használja ezt a fenyegetést az életünkben. Úgy értem, sosem értettem, mindig annyira meglepett ez a vers:

Józs 24:14-15 Azért hát féljétek az URat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az ÚRnak! Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. …

Miért mondja ezt: Ha nem tetszik az Úr, menjetek másfelé! „Micsoda ötlet ezt beleírni a Bibliába?! Miért mondanád ezt: Nyugodtan menj csak másik irányba!” Isten persze nem azt mondja ezzel, hogy nyugodtan menj a másik irányba, hanem azt mondja: „Te döntesz. Neked felelősséged van. Te döntöd el. Senki nem tudja rád kényszeríteni.” Nézd meg ezt az írásrészt:

5Móz 30:15-20 Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen. Ha pedig elfordul a szíved, és nem hallgatsz rám, sőt elhajolsz, más isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz, tudtotokra adom ma nektek, hogy bizony elvesztek. Nem éltek sokáig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek. Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is. Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert ő a te életed, és tőle függ életed hosszúsága, hogy azon a földön lakhass, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja.

Mi ez a szakasz? Isten azt mondja: „Figyelj! Itt az áldás és az átok. Eléd tettem a jót és a gonoszt. Válassz! Ha akarsz, élhetsz gonoszul. Ha ezt akarod, élhetsz a másikban Velem. Mindkettőnek lesz következménye. Ha a gonoszt választod, azzal halál jár, de választhatod, ha azt akarod. Ha a jót akarod választani, akkor ott vagyok Én, és ott életed lesz.”

Isten aztán mond valamit, javasol valamit. Észrevetted? 5Móz 30:19 … Válaszd hát az életet, … Válaszd hát az életet! Ez a javaslata Istennek. Ha össze lennél zavarodva, hogy melyiket érdemes választani, a halált vagy az életet, akkor válaszd az életet. Az a jobb választás. Isten von minket. Ugyanezt csinálta Józsué:

Józs 24:15 … Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk.

Isten vonja őket, és invitálja őket. Azt mondja: Gyertek erre! Így vezet minket, von bennünket. Ő nem fenyeget bennünket. Megmondja a következményt, elmondja: „Figyelj! Ebből baj lesz. Ha erre mész, abból halál lesz. Ne menj arrafelé, de a te döntésed.” Ján 12:32-ben Jézus azt mondta: Mindeneket Magamhoz vonzok. Szeretjük használni ezt a vonni szót. Ez az, ahogy Isten bánik velünk, Ő vezet minket, Ő von minket. Mintha gyengéden irányba terelgetne. Visz minket valahova, de nem cipel. Én döntöm el, hogy megyek-e Vele. Nem mögöttem áll egy ostorral, nem hajszol: „Gyerünk! Mozdulj! Előre, gyorsabban!”

Tehát a gyermeket hordozza, a felnőttet inti és vonja, és amit nem csinál, az az, hogy nem fenyegeti a felnőttet. Ez az, amire hív minket. Megesik, hogy valaki bejön a gyülekezetbe olyan helyről jön, ahol vagy gyerekként kezelték, vagy sokat fenyegették. Azután meghallgatja, amit mondunk, és össze van zavarodva: „Miért nem mondod meg, hogy mit csináljak? Hova lépjek? Hova tegyem a lábam?” Ennek oka van, és tanuljunk Istennel gondolkodni erről. Ő vezetni akar engem. „Rendben, de akkor hibázni fogok.” Nekem azonban úgy tűnik, hogy Istennel ez belefér. Úgy tűnik, hogy Isten ezt tudja, ugyan nem szereti, de akarja, hogy tanuljunk és növekedjünk. Azt akarja, hogy tudjunk felnőttként járni.

Márk 14:34-42-ben, amikor Jézus a Gecsemánéban volt, és imádkozott, akkor küszködést látunk. Látunk személyes problémát. Jézusnak gondja volt, és azt mondta az Ő Atyjának: Atyám, a Te akaratod legyen meg. Látjuk, hogy volt személyes problémája, de ugyanakkor valami vonta Őt. Tudjuk, hogy mi és ki vonta Őt. Mert olvastuk Zsid 9:14-ben, hogy az örökkévaló Szellem volt az, Aki vonta Őt. Isten Szelleme volt az, Aki vonta Őt.

Figyelj! Ez az, amit tanulnunk kell hívőkként, hogy ne azon dolgok által éljek, amelyek megijesztenek engem, amelyek megrémisztenek, amelyek betámadnak, amelyek fenyegetnek. Ne azon dolgok által éljek, amik beszorítanak és bezárnak és… Ne ez legyen az életem hívőként! Hanem a Szent Szellem vonjon minket, ahogy az Igéből beszél hozzánk, és mutassa az utat.

Tudjuk, hogy mi vonta Jézust. Mert vonta Őt a Szent Szellem, és vonta Őt az öröm. Zsid 12:2-ben azt olvassuk, hogy előre nézett az örömre, és azt mondta: „Érdemes menni ezen az úton. Mert ha ezen az úton megyek, akkor valahol az úton ott lesz az az ember. Megéri. Ott lesz az az ember is! … Megéri az öröm, hogy egy nap majd közösségünk lesz.” Az öröm, hogy ezen a helyen győzelmet arathat. Aztán van még egy dolog, persze, 1Ján 4:9-ben a szeretet, ami vonta Őt. Vonta Jézust.

A hitünk elején Ézs 53:4-ben azt olvassuk, hogy Ő hordozta az összes szenvedésünket, mindent azon a kereszten. Mert erre volt szükségünk. Egy értelemben Ő vitt minket, mert mi nem tudtunk volna menni. Úgy voltunk, mint Izrael Egyiptomban, rabszolgák, akik nem is tudják, hogy lehetnének szabadok. Ez volt a kereszt.

Aztán viszont azt mondja: „Figyelj! Én azt akarom, hogy tanulj felnőttként élni.” „De Uram! Én olvastam az Ószövetséget. Nagyon sokszor elszúrta Izrael. Annyiszor elrontották!” Még Jeremiás meg is mondja nekik Jer 2-ben: Hát nem ti hoztátok ezt magatokra? Ami azért nem igazán jó üzenet! 🙂 Inkább eléggé félelmetes. „De Uram! Ha rám bízod, akkor én el fogom rontani.” Isten azt mondja: „Igen, de azt akarom, hogy tanulj is. Azt akarom, hogy tanulj!”

Egyszer egy testvér azt kérdezte tőlem 1Pét 4:1-ből: Milyen a mi Istenünk, hogy a fájdalmon keresztül tanít minket? Akkor nem volt válaszom rá. Aztán hónapokkal később – én ilyen vagyok, ha kérdezel valamit, lehet, hogy jóval később… 🙂 – ahogy olvastam azt a részt, megértettem, hogy nem arról szól ez, hogy Isten ilyen velünk, hogy fájdalmon keresztül tanít, hanem mi vagyunk ilyenek, rosszul gondolkodunk, és szinte csak a fájdalmon keresztül tanulunk. Isten azt mondja: „Én azt akarom, hogy tanulj! Szeretlek. Azt akarom, hogy tanulj, hogy növekedj. Ha ez azt jelenti, hogy időnként elrontod, akkor tanulj belőle, és növekedj, és ismerj meg Engem.”

„Merre kéne menni az életemnek?” Isten válasza az, hogy a felnőttség felé. Eféz 4:14-ben azt olvassuk, hogy erre lett adva minden ajándék a gyülekezetnek. Azért, hogy a hívők felnövekedjenek. Azért, hogy megtanuljam, hogy hol kéne kiállnom, hol álljak meg, hol mondjam azt: „Nem! Engem nem fog elsodorni az ár.” Hol mondjam azt: „Nem! Ez fontos nekem. Nem! Ez értékes nekem. Nem! Jelentős ez nekem.” Mik azok a dolgok? – tanuljak erről.

Isten tanítson engem az Igéből és az életemben az Ő Szelleme által. Megtanítson engem, hogy megálljak, és azt mondjam: „Hé! Tényleg mindenki utálja a zsidókat? Én olvastam 1Móz 12-t, úgyhogy nem fogom utálni a zsidókat. Itt meg fogok állni.” „Hé! Mindenki lop, tényleg? Értem. Én viszont olvastam Ef 4-ben, és nem fogom tenni. Meg fogok állni ebben.” Ez kihívás, igen, de ez a felnőttség a hívő életünkben. Ez gyönyörű dolog. „Hé! Mindenki gyűlölködik, és mindenki haragszik? Rendben! Én azonban olvastam a megbocsájtásról, és a Szent Szellem vonja a szívemet, és tanulok megbocsátani.”

Hol álljak meg? Ezt csak akkor tanulom meg, ha Isten felnőttként bánik velem. Mikor álljak meg? Mikor álljak ki valamiért? A házasságomért mikor? Amikor összeugrunk, utána fontos, hogy kiálljak a házasságomért. Ami azt jelenti, hogy kezdünk kommunikálni, és szeretjük egymást, és óvatosak vagyunk, és törődünk egymással.

Az istentisztelet előtt két emberrel is beszélgettem, akik iszonyú mennyiséget dolgoznak, anyagilag bajban vannak, de azért itt vannak. Mindketten azt mondták: „Nem akarom feladni. Nem akarok elmenni. Nem akarok hátat fordítani. Az Úrral akarok továbbmenni.” Ez fontos az életünkben. Ezt úgy nem tanulom meg, hogy vezényszóra lépkedek: egy-kettő, jobb-bal… Ezt így nem tanulom meg. Isten tanít minket.

Hogyan állhatok meg? Ezt már elmondtuk, hogy a Szent Szellem von minket, a szeretet von minket, a remény von minket Isten akaratában, és növekszem felnőttségben. Ámen.

Mennyei Atyánk! Taníts minket! Kérünk, taníts minket erre személyesen a szívünkben, hogyan legyünk felnőttek, amint a Szellemed von minket gyengéden, amint a Te szereteted indít minket dolgokra, amint a remény, az öröm várása vezet minket. Urunk, taníts minket, hogyan növekedjünk Veled a felnőtt életben, hogyan ne maradjunk gyerekek. Urunk, köszönjük Neked. Hálásak vagyunk Neked azért, hogy ilyen életre hívtál minket, ami ugyan nagyobb nálunk, de azért ez mégis a mi életünk Teveled. Hálásak vagyunk Istenünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb