A tettek tanúskodnak Jézusról (János 5:31-40)

2017 április 30. vasárnap  16:30

Előzőleg nagyon áldott alkalmunk volt János 5-ben (20170426 Isten legerősebb gyengesége, János 5:19-30). Én szolgáltam és p. Farkas Laci, és annyira bátorító volt!

Ahogy nézzük az evangéliumokat, látjuk Jézust, aztán látjuk közel Hozzá a tanítványokat. Aztán vannak követők kicsit távolabb, azon túl pedig ott vannak a tömegek. Mindig különböző csoportok vannak Jézus körül, különböző távolságra. Ez azt is jelenti, hogy Ő más és más hatással volt az életükre.

Akik az ingyen kosztért jöttek, azokat nem érintette meg annyira, mint azokat, akiknek legalább volt egy kis kíváncsiságuk. Akik kíváncsiak voltak, akik időnként beugrottak Jézus csoportjába, nem növekedtek annyit megértésben, mint azok, akik követték Jézust, akik mindig ott akartak lenni, és hallani akarták. Aztán azt mondhatnánk, hogy akik követték Őt, azok sem látták olyan világosan, hogy kicsoda Jézus, mint a tanítványok, akik mindig Vele voltak.

Azt gondolom, Isten munkája mindig ilyen, a gyülekezet is ilyen, és minden szolgálat ilyen. Vannak emberek, akik – mondhatnánk így – csak az ingyen koszt miatt csatlakoznak Isten munkájához. Néha megesik, hogy a gyülekezetbe jönnek tolvajok, akik csak azért jönnek, hogy elvigyenek valamit. Vannak, akik azért jönnek, mert itt jó férjet / feleséget remélnek találni. Aztán vannak emberek, akik azért jönnek, mert keresik a balekokat az üzleti lehetőségnek látszó rablásukhoz.

Vannak emberek, akik ott vannak Isten munkája körül, de valahol távol. Azt mondanánk róluk, hogy ők csak az ingyen kosztért jönnek. Mit mondanánk nekik? Azt mondanánk nekik: „Lehet, hogy a kapzsiságod hozott ide, lehet, hogy csak meg akartál tanulni angolul, de nem számít, gyere közelebb. Gyere közelebb, és találd meg Jézust! Ne maradj távol! Gyere, és ismerd meg Őt!” (Persze, ha megismered Őt, akkor Ő mondani fogja neked: Ef 4:28 Aki idáig lopott, többé ne lopjon.) A Szent Szellem beszélni fog hozzád erről, és találni fogsz többet, mint amit kerestél.

Lehet, hogy van itt valaki, aki csak kíváncsi. Lehet, hogy valaki csak azt kérdezi: „Miért érdekelne ez az egész bárkit ma? 2017-ben mi jelentősége lenne ennek? Azt hittem, hogy a kereszténységnek már régen vége.” Nagyjából az előzőt mondanánk neki is: „Lépj túl az elkötelezettség nélküli életen! Kötelezd el magad! Nem nekünk, ez nem rólunk szól, hanem kötelezd el magad Jézusnak! Beszélj az Úrral erről! Kötelezd el magad az Ő útjára, az Ő akaratára. (Amikor közelebb jössz, akkor persze Jézus azt fogja neked mondani: Vedd elő a Bibliádat, olvasd, nyisd ki, foglalkozz vele!” Ezért van bibliaiskolánk.) Tegnap, amint az evangelizáció után összegyűltünk, hosszú időn keresztül beszéltünk, bizonyságokat mondtunk a bibliaiskoláról. Olyan sokszor hallottuk ezeket a mondatokat: „Az életem megváltozott. A bibliaiskola megmentette az életemet.” Naná, hogy Jézus azt fogja mondani neked, hogy Zsid 10:24-25 legyen helyi gyülekezeted, legyél elkötelezett! Figyelj azonban! Legyél elkötelezett Ő felé! Ezért vannak terveink nyárra, mert szeretnénk közelebb húzódni. A dolgokat ezért csináljuk, mert szeretnénk lehetőséget együtt arra, hogy közelebb legyünk Jézushoz. Mert nem akarok távolabb lenni Őtőle, hanem ismerni akarom Őt. Jöjjünk egyre közelebb!

Ezt látjuk az evangéliumokban, hogy ott vannak ezek az emberek, és Jézus kommunikál velük. Fontos dolgokat mond nekik. Olyanokat, amik nagyon élőek ma is nekünk. Ma Ján 5-ben nézünk meg megint egy részt.

Ján 5:31-32 Ha én magamról tanúskodom – mondja Jézus –, tanúságtételem nem igaz. Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem.

Milyen nagyszerű igazság! Amikor egy politikus a saját zászlaját lengeti, akkor jogosan tesszük fel a kérdést: Tényleg törődik az emberekkel, vagy az egy fizetett színész volt? Honnan tudhatnánk? Emlékszem, p. Péterfai mesélte egyszer, hogy valakitől pénzügyi tanácsot kapott, aztán az illetőről kiderült, hogy gyakorlatilag csődben van, és akkor többet nem hallgatott rá. Jó gondolat, úgy emlékszem Lukács 16-ban olvasunk erről. A lényeg, hogy Jézus elmondta, mire nézzünk, honnan hallgassunk:

Mát 7:16-17 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét? Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Ez a gondolat még egyszer visszaköszön:

Zsid 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!

Azt mondja Jézus, hogy így nézzünk, így gondolkodjunk. Egy értelemben azt kérdezhetnénk – így magyarázhatnánk ezeket a verseket –: Miért fogadnék el házassági tanácsot valakitől, akinek szétesőben van a házassága? Miért hallgatnék valakire, aki Isten vezetéséről magyaráz nekem egy kocsmában? Gondolod, hogy Isten vezette oda inni? Gondolod, hogy tud Róla valamit?

Visszafelé ugyanez a gondolat. Nézz a paksi gyülekezetre, és aztán próbáld azt mondani, hogy p. Duló nem olyan ember, aki befektet. Szerintem a paksi gyülekezet vitába szállna veled. Vagy nézd meg p. Bendegúz hétvégi programját, aztán próbáld azt mondani, hogy nem veszi komolyan Isten munkáját. Szerintem a drága testvérek Miskolcon és Debrecenben vitába szállnának veled. Nézd meg az évek során a bibliatanulmányokat, az evangelizációkat, az eseményeket, amiket p. Shane vezetett, és ahol ő szolgált! Ha megnézted, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy p. Shane-nek nincs építő szíve. Mi, akik ott voltunk vele, vitatkoznánk, ha mégis ezt próbálnád mondani.

Ugyanígy mehetnénk tovább. Beszélhetnénk p. Kiss Laciról a gyerekszolgálatban, az evangelizációkban, p. Jakónak a szívéről az elveszettek felé… Beszélhetnénk Zsoltiról az audió-videó szolgálatban, Timiről és Claudiuról a büfében, és annyi másról! Igazán arra gondolok, hogy nem olyan gyülekezet vagyunk, akik saját magunkat dicsérjük, népszerűsítjük, hanem van más, ami bizonyságot tesz mellettünk. A húsvéti színdarab elmondja, hogy kik vagyunk. A tegnapi evangelizáció az utcán bizonyságot tesz arról, hogy kik vagyunk.

Lajos az evangelizációról:

Nagyon áldott mindig. Először egy nagyon korai bizonyságot mondok. Nem értettem az első néhány ilyen alkalmam után, amikor egy jó beszélgetésem sem volt, hogy mégis olyan áldott volt. Később rájöttem „valahonnan”: Azért olyan áldott ez, mert ezt az időt Istennek adom. Ezt az órát, másfél órát Istennek adom, és Ő megáldja, és ha a gondolataimat is Neki adom, akkor én is meg tudok áldani másokat. Illetve nem én, hanem Ő, csak rajtam keresztül, és ez engem is megáld természetesen. Olyan csatorna vagyok, ami kap abból, ami átmegy rajta. Emlékszem prédikációkra ennél a pulpitusnál, amikor azt láttam, hogy ez a csatorna ilyen, így jön az Ige. Elképesztő! Csak gyertek, ha áldott időt akartok tölteni!

Alex a színdarabról:

Bátorítani szeretnék, de lehet, hogy van, akinek fájni fog. Az egész darab úgy született, hogy voltak dolgok, amik nekünk nem tetszettek. Hosszasan átbeszéltük, hogy mi nem tetszik, hogyan nem tetszik, és mennyire nem tetszik. Azt hiszem, minél régebb óta járunk a gyülekezetbe, annál jobbak vagyunk ebben. Ám Isten kegyelméből úgy döntöttünk, hogy nem csak kritizálni fogunk, hanem csinálunk is valamit. El sem tudom mondani, hogy mennyire elképesztően minden részletében a darabnak, az egész folyamatban láttuk Isten ihletését, Isten munkáját. Csak azért mondom ezt, mert annyira könnyen látunk hibákat, és dolgok nem tetszenek, és nem úgy vannak, ahogy mi szeretnénk, de amikor úgy döntünk, hogy teszünk is valamit, és beletesszük a szívünket, és Jézus, Isten dicsőségére csináljuk, nem a saját dicsőségünkre, akkor Ő annyira megáldja! Igazából nem is tudom elmondani az egészet…

Igazán arra gondoltam, hogy vannak dolgok, amik bizonyságot tesznek arról, hogy kik és mik vagyunk. Az a szív, amivel mindketten, Lajos és Alex beszéltek, az a tapasztalat, hogy Isten velünk van, és ez bizonyságot tesz. Arra gondolok, hogy a békesség és a szeretet az otthonomban elmondja, hogy ki vagyok. Nem nekem kell elmondani. Hogyan mondta Jézus? „Ha Én magamról teszek bizonyságot, az Én bizonyságom nem igaz.” Nézd meg a barátságaimat, nézd meg a házasságomat, és nézd meg, hova vezet a tanítás, amit adok. Arra gondolok, hogy nézd meg az időbeosztásomat, ha tudni akarod, hol van a szívem. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen a GGWO, a Szolgálat, aminek a része vagyunk, ha tudni akarod, milyenek vagyunk, akkor nézd meg a gyülekezeteinket az egész világban, nézd meg a több mint háromezer ötszáz bibliaiskolásunkat világszerte, nézd meg az árvákat Afrikában, akikről gondoskodunk. Nézd meg a dolgokat. Vannak dolgok, amik bizonyságot tesznek. Vannak dolgok, amik beszélnek helyettünk, nem nekünk kell bizonyságot tenni. Ez annyira nagyszerű!

Jézus segít nekik kicsit itt. Emlékezteti őket.

Ján 5:33 Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz,…

Az itt következő írásrészt átfogalmazom: „János azt mondta, hogy Én vagyok a Messiás. Ez rendben volt nektek. Volt János szolgálatában, ami tetszett nektek, de amikor azt mondta: Jézus a Messiás, Ő Isten testben, akkor az már nem tetszett nektek.” Úgyhogy, amikor Jézus megkérdezte őket Mát 21:25-26-ban, akkor nem voltak hajlandóak elismerni, hogy Keresztelő János Istentől volt.

Ján 5:35 Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában.

Ez történt Jánossal. „Ó, de jó ez az üzenet! Milyen izgalmas! Mennyire más! Mennyire más, mint amit a farizeusok vagy az írástudók tanítanak!” Tényleg! János annyira más volt! Annyira eltért! Annyira más üzenete volt! Azt mondta: „Isten országa közel van! Hamarosan jön Isten országa!” Milyen lenne, ha egy nap felállnánk, és azt mondanánk: „Van néhány bejelentésünk. Az iskoláinkban ballagások lesznek júniusban, és június 15-én jön az elragadtatás. A többi eseményt nem tartjuk meg.” 🙂 (Furcsa lenne, mert ilyet nem csinálunk.) Képzeld el viszont, milyen lenne, ha igazunk lenne! Jánosnak igaza volt, Isten országa elközelgett, Jézus eljött, és Őbenne eljött Isten országa. Nem úgy jött el Isten országa, hogy felállította a királyságát, hanem úgy jött el, hogy aki hisz Benne, annak a szívében ott van Isten országa. Mindnyájunkban, akik hiszünk Jézusban, ott van Isten országa, Isten országához tartozunk, abban növekszünk, és az növekszik bennünk. Ez történik velünk.
Ez az üzenet tetszett embereknek. „Hej! Milyen jó üzenet! Isten országa közel van. Ez tetszik.” Amikor viszont János azt mondja, hogy Ő a Messiás, az már kicsit nehezebb, az már kicsit kihívóbb. Mert Jézus mondott merész dolgokat. Azt mondta Magáról: Én vagyok Isten. Azért ez elég nagy kijelentés! Nyilvánvalóan komolyan gondolta. Voltak, amik nagyszerűnek tűntek Jézus körül, és voltak, amikről gondolhatjuk: Elég nagy kérdés, hogy hogyan van ez!; és nem voltak túlságosan elfogadhatóak.

Úgyhogy, mi itt a kulcs kifejezés? „csak egy ideig”. „Akartatok örvendezni a világosságában addig, ameddig…”; és itt felsorolhatnánk néhány dolgot: „Addig, amíg nem lett kényelmetlen. … Addig, amíg nem vár el tőlem semmit ez az egész. … Addig, amíg nekem nem kellett részt vállalnom benne.” Ez volt a gondolkodásuk, és azt mondták: „Nem! János nem Istentől volt.” – hirtelen meggondolták magukat.
Emlékszem egy evangelizációra. Beszélgettünk az emberekkel Jézusról, és arra járt valaki, aki azt mondta: „Mennyire jó, hogy itt vagytok, hogy ezen a sötét helyen prédikáltok Jézusról! Annyira szükség van erre! Hála Istennek! Ez az Úr munkája. … Kik vagytok?” „A Biblia Szól.” „Ez nem Istentől van!” 🙂 Rendben, lehet így gondolkodni, de mit mondanak a tettek? Mi a bizonysága annak, ami történik? Ezt látjuk itt, Jézus erre utal. Először Jánost idézte, róla beszélt, aztán azt mondja:

Ján 5:36 De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.

Nikodémus is tudta ezt, Ján 3-ban beszéltünk erről nemrég (20170115 P. Kende: Új élet a Szellemből). Nikodémus azt mondta: Tudjuk, hogy senki ember nem teheti ezeket a dolgokat, hacsak nem Isten van vele. Nekünk is megvan ez az érzésünk, amiről az előbb Alex és Lajos beszélt, és valószínűleg itt sokan tudnának mondani erről valamit. Ugyanaz az érzésünk: „Hogyan tudtuk volna mi ezt megtenni? Hogyan tudnánk ezt megcsinálni?” Gondolj bele, hogy az évek során hány ezer embert érintettünk meg az evangéliummal: konferenciák, házas alkalmak, evangelizációk, néhány mozi est, házi bibliatanulmányok, tini események, újévi alkalmak, koncertek, színdarabok, baba-odaszánás, sárdobálás (amikor elmegyünk valahova, és csak úgy véletlenszerűen prédikálunk, evangélizálunk) –, az Alapok alkalmai (amikor új hívők jönnek). Annyi mindenről beszélhetnénk! Ránézünk ezekre, és megvan az az érzésünk: „Ezt mi nem tudnánk csinálni. Ezt mi nem tudnánk véghez vinni.” Remélem, tudod, hogy miről beszélek!

Ehhez viszont közelebb kell mennem. Azt kell mondanom: „Uram, vágyom többre Belőled. Adj nekem még! Ismerni akarlak jobban! Szeretnék jobban Veled járni!” Mert könnyű lenne magamra nézni, látni a hibámat, a problémámat. Valaki egyszer úgy fogalmazott: Én csak egy egyszerű mezei keresztény vagyok. Értem, hogy miről beszél. Amikor viszont azt mondom: Jézus, akarok többet Belőled!; akkor azt találom, hogy olyasvalamiben vagyok, amiben nem lehetnék benne. Úgy értem, gondolj bele, azzal, hogy adtunk a missziókra most a felajánlásban, benne vagyunk abban, hogy gyülekezetek alapuljanak, hogy tanítás legyen Kínában, Peruban… ahol misszionáriusaink vannak. Itt, Magyarországon is emberek ezreit érintettük meg, és voltak, akik tanítványok lettek, és lettek, akik tanítványok akarnak maradni, bárhova mennek életükben. Hogyan tudtuk volna ezt mi megtenni? A válasz az, hogy Isten nélkül nem tudnánk.

A farizeusok pedig elvetették Jézust, és a főpapok is. Azt mondták Mát 12:24-ben, hogy az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket. „Igen, látjuk, mit tesz, de ez a gonosztól van.” Keresniük kellett egy választ. Valamivel el kellett takarniuk a szemüket. Azt kellett mondaniuk: Jézus nem Istentől van. Veled is megtörténik ez, biztos vagyok ebben. Ott van ez a hang: „Ez a vallásod! Azért csinálod így, mert vallásos vagy.” Ez egy címke, amit rád akarnak ragasztani. Ne hidd el! Ne fogadd el! Azt mondják, hogy ez bigottság. Nem az! Ez nem bigottság. Az abortusszal – ha tetszik, ha nem – megölnek egy gyereket. Nem bigottság elutasítani. A homoszexualitás nem természetes. Nyilvánvaló, hogy ki a férfi, és ki a nő. Ha kiállsz emellett, az nem bigottság. Ne fogadd el a címkét.
Valaki mondhatja: „Miért jár Fefe Kecskemétre? Biztos a pénzért! Hatalomvágy, kontroll miatt. Irányítani akar.” Ezek a hangok mindig meglesznek. Mindig hallani fogjuk ezt. Viszont nem kell elfogadni, nem kell magadra venni. Mi nem vallásról beszélünk. Mi arról beszélünk, hogy járjunk Jézussal. Ez a lényeg. Ez az, ami számít. Ez az, ami után megyünk. Ez nem vallás. Ez nem bigottság. Ez egy élő kapcsolat. Ahogy a kapcsolatomba a feleségemmel nem fér bele egy másik nő, ugyanúgy vannak dolgok, amik nem férnek bele a kapcsolatomba Jézussal.
Szeretnélek bátorítani ebben: ne engedd, hogy a szemedben bemocskolják Isten drága munkáját. Ha ránézünk a testvéreinkre a Biblia Szól-ban, hogyan gondolkodunk? Isten munkája szeretetben. Ha ránézünk egy másik gyülekezetre, akikkel nincs kapcsolatunk, talán a tanításunk is eltér némileg – Agapé gyülekezet, reformátusok –, hogyan gondolkodunk? Megengedjük-e, hogy be legyen szennyezve a szemünkben? Ne fogadjuk el ezeket, mert Isten munkája nagyobb!

Mit mondott még Jézus?

Ján 5:37 De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,

Mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „A hangját nem hallottátok soha.”? Amikor bemerítették Mát 11-ben, akkor lehetett hallani az Atya hangját. Mát 7-ben, amikor Színeváltozás hegyén volt, akkor lehetett hallani az Atya hangját. Ennél később, amikor Ján 12-ben jöttek Hozzá a görögök, akkor lehetett hallani az Atya hangját. Miről beszélt itt Jézus? Arról beszélt, hogy szívünkben van egy bizonyságtételünk. A hívőnek van egy bizonyságtétele a szívében. A szívünkben hallunk valamit Istentől, Aki megerősít bennünket, Aki szól hozzánk, Aki beszél hozzánk, és azt mondja nekünk: Nekem van egy bizonyságom az Én Fiam mellett; 1Ján 5:9.

Ez az, ahogy Isten beszél nekünk. Megerősít minket a szívünkben, és azt mondja nekünk: Igen, ez az Én utam. Ez olyasvalami, ami nem volt meg nekik. Nekik nem volt meg ez a bizonyságuk. Rendben, ez megtörténik emberekkel. Ezek az emberek viszont hallották Jézust, találkoztak Vele, megvolt a lehetőségük, hogy közelebb menjenek Hozzá. Nem lett volna nehéz nekik azt mondani: „Nem csak kíváncsi vagyok, hanem követem is Őt. Nem csak követlek, hanem taníts engem, Jézus. Elfogadok Tőled. Nemcsak hogy elfogadok Tőled, hanem add nekem a Szent Szellemet, Veled akarok gondolkodni.” Megtehették volna ezt. Annyira megvolt a lehetőség, de elmulasztották!

Amikor Jákób felébredt, 1Móz 32:30-ban azt mondta: Isten volt ezen a helyen, és én nem tudtam. Meg volt ijedve: Ez Istennek a helye, és én nem tudtam, hogy itt van. Ha tudtam volna, másként viselkedtem volna! Ha tudtam volna, mást mondtam volna! Mert Isten van itt, de nem vettem észre, nem tudtam. Igen, ez megtörténik emberekkel, de ne történjen meg velünk.

Ne történjen ez veled, hogy bejöttél ide, érdekelt ez a dolog, de nem találkoztál Istennel. Mert találkozhatsz Vele, személyesen a szívedben. Megszólíthatod, és megismerheted Őt.

Ha hívő vagy, mi van a mindennapjaidban? Egy nap Isten előtt fogok állni, de Isten ments, hogy úgy legyek: „Tényleg, azon a hétfőn is ott voltál? Nem gondoltam volna! Akkor is ott voltál, amikor azon a helyen voltam? Akkor is, amikor elbocsátottak? Akkor is ott voltál, amikor beteg voltam? Akkor is ott voltál, amikor nem volt pénzem? Akkor is ott voltál, amikor magányos voltam? Akkor is ott voltál, amikor…? Tényleg?!” Jákób így volt, de mi mondhatjuk azt: „Jézus, közelebb akarok lenni Hozzád ennél! Ismerni akarlak Téged!”

Jézus azt mondta nekik itt:

Ján 5:39-40 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot, de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!

Mire van a Bibliánk? Arra, hogy Jézushoz menjünk rajta keresztül. Arra, hogy Jézust lássuk rajta keresztül. Arra, hogy Jézussal találkozzunk rajta keresztül. A Bibliánkon keresztül találkozunk Ővele. Amikor imádkozunk, amikor közösségben vagyunk, amikor itt vagyunk az istentiszteleten, akkor ott a Biblia a kezünkben, a szívünkben, az elménkben, a gondolatainkban. Ez annyira fontos nekünk!
Miért olyan jelentős ez nekünk? Azért, mert arra kaptuk, hogy Jézussal találkozzunk. Nem azért, hogy megtanuljam, mint egy tankönyvet, nem azért, hogy le tudjam írni a Római levelet az elejétől a végéig. Nem ez a célja, hanem az, hogy ismerjem Jézust a Római levélen keresztül, hogy találkozzak Ővele, hogy megértsek valamit Őróla, és hogy személyes legyen számomra. Ez az, ami kell nekem.
Ezek az emberek azt mondták: „Az Írások! Az Írások így… Az Írások úgy…” Aztán ott volt Jézus, és azt mondták: Köszönjük, nem kérünk Belőle! Jézus azt mondta: „Ez Rólam beszél! Ez Rám mutat.”; ők azonban nem akarták. Személyes Istent nem akartak az életükbe. Ján 3:19-ben azt mondja, hogy a Világosságot nem akarták.
Szeretem a Bibliát. Meddig? Amíg én üthetek vele valakit. Addig szeretem a Bibliát, amíg én ítélkezhetek azon keresztül. Amíg én mondhatom ezt: „Hát nem olvastad? Ott van! Látod?” Addig szeretem a Bibliát, de mi van akkor, amikor hozzám beszél? „Nono! Azért vannak határok, vannak meggyőződéseim ebben a témában! A Biblia annak az embernek van!” 🙂 Ha úgy vagy most: De jó, hogy az az ember hallja ezt az üzenetet!; akkor gondolj magadra inkább!
Mondhatja valaki: Tetszik a tevékenység a gyülekezetben, mert én is ilyen tevékeny vagyok. Mi van azonban a személlyel, Aki körül van ez a tevékenység? Ez nem én vagyok, nem az elöljárók, hanem ez a személy: Jézus. Ezt csináljuk, nem? Könnyen elveszünk. Jézus azt mondja: „Figyelj, ez Rólam szól. Ez Rám néz.” Miért adunk pénzt a felajánlásba? Ez Jézusról szól. Miért éneklünk? Azért, mert jó a hangunk? Legtöbben nem a színpadon tesszük, és jó okkal nem vagyunk a színpadon. Miért éneklünk mégis? Mert ez Jézusról szól.

A lényege az egésznek, hogy nem egy részt akarok, hanem az egészet. Az egész úgy lehet meg nekem, ha találkozom Jézussal. Mert Ő van a középpontban. Úgy nem lehet meg nekem minden Isten munkájában – mert nem elég hosszú az életem –, hogy mindenben részt veszek. Nem tudok elmenni Thaiföldre, és itt is szolgálni. Nem tudok mindig evangelizálni, nem vagyok jó abban, hogy mindenkor imádkozzak, de találkozhatok Jézussal, Vele közösségben lehetek, és akkor részem van Thaiföldön, akkor részem van az evangelizációban, részem van az imában; és igazán megvan nekem az egész, mert a középpont Jézus, és Vele találkoztam. Ő az, Aki számít!

Ámen.

 

Kategória: Egyéb