A szeretet és tisztelet másként szolgál – Isten rendjében (I. Korinthus 14.)

2013 szeptember 25. szerda  18:30

Amellett, hogy prédikálunk, igazán tanítunk is a gyülekezetben. Úgy gondoljuk, hogy a kereszténység nem arra van, hogy csak az érzelmeket, vagy a lelkiismeretet, vagy a kapcsolatainkat hívja ki, hanem arra, hogy az elménket is kihívja. Isten tanítani akar bennünket olyan dolgokra, amiket nem tudunk feltétlenül, és esetleg nem úgy gondoltunk.

________________________________________________

1Kor 14. Hogy kezdődik ez a fejezet? „Törekedjetek a szeretetre!”

1Kor 14:1 Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a szellemi ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. 

A 14. fejezetnek van egy nagyon egyszerű üzenete, remélem, hogy sikerül nagyon egyszerűen elmondanom. Mielőtt Pál belemegy ebbe, azelőtt mond valamit, ami beállítja az alaphangot a dologhoz.

Pál azt mondja: „A legelső dolog az, hogy törekedjetek a szeretetre. Ez a legfontosabb az egészben. Szeretnék az ajándékokról beszélni nektek, de mielőtt megteszem, törekedjetek a szeretetre.” Az agapé szeretet – amiről három istentiszteleten (2013.09.11., 18., 22. du.) beszéltünk – ez a lényeg. Erről szól a történet.

Másrészt: buzgón kívánjátok a szellemi ajándékokat! Ez része a hívő életünknek. Hogyan szolgálhatnék, ha a Szellem ajándékai nem működnének az életemben? Hogyan lenne más az életem? Mi lenne több? Akkor csak pozitív gondolkodás lenne és erőfeszítés. Szolgálnánk a gyülekezetben öklömnyi izzadságcseppekkel a homlokunkon: „Erősen szolgálom az Urat. Hm, ez nagyon hasonlít ahhoz, amit azelőtt csináltam. Nem tudom, miért.” Azért, mert a lelkem erejéből próbálom csinálni.

Isten azt mondja: buzgón kívánjátok a szellemi ajándékokat. Ez rendben van, ez része az életünknek. Azt mondja, hogy mind kívánatos. Nem azt mondja, hogy egyet kívánj közülük, hanem azt mondja, hogy mind kívánatos. Ha úgy érzed: Isten nekem miért ilyen ajándékot adott, miért nem olyat?; akkor ne érezd úgy, hogy Isten lekicsinyelt ezzel.  „Miért nincs nekem az? Miért van nekem ez?” Amikor a 12. fejezetről beszéltünk (2013.09.04. P. Kende: Fejezd az Istentől kapott ajándékaidat a Krisztus Teste javára!), akkor ezen végigmentünk.

Csak hadd tegyem ezt hozzá: a gyülekezet nem menne messzire, ha nem lennének itt a hangosítóink, vagy nem lennének, akik a közvetítik az istentiszteletet, vagy a segítők, vagy a fordítók, vagy a zenészek nélkül, vagy azok nélkül, akik vezetik a különböző projektjeinket, vagy a pásztorok nélkül. Annyira drága ez nekünk!
Ha emberek nem adnának, ha nem adnánk mindannyian, akkor sötétben vacogó fogakkal beszélnénk itt egymással. Nincs nagy ajándék, és nincs kicsi, csak hálásak vagyunk értük. Ez lenyűgöző dolog. Mindaz, ami történik közöttünk, az csodálatos dolog. Hihetetlen kiváltság, hogy Szellemmel betöltött gyülekezetben lehetünk.

Utána azt mondja: de leginkább azt kívánjátok, hogy prófétáljatok; 1Kor 14:1b. Ennek két oldala van, ahogy mi értjük. Az egyik oldala a prófétálás, ez egy értelemben a jövőről szól. Van egy másik értelme, az, hogy kihirdetni Istennek a gondolatait. Azt mondja: ha több ajándékod van, akkor a prédikálás, az Ige prédikálása az, amit kövess.

Azt gondolom, hogy a gyülekezetünkben több prédikátor van, mint ahányan prédikálnak. Mert el vagy foglalva valami mással, és azt mondod: de van ez az ajándékom is! Pál pedig azt mondja, hogy menj utána leginkább ennek. Lehet, hogy nem tetszik, lehet, hogy nem akarod, de ne foglald el magad mással. Mert kihagysz valamit, Isten elhívását, mert nem működsz az ajándékodban.

Emlékszem, a gyülekezetben volt egy testvér, aki kiválóan énekelt, de nem volt hajlandó. Egyszer épp itt voltam, és azt mondtam magamnak: ha énnekem ilyen ajándékom lenne, én mindig énekelnék. A Szent Szellem azt felelte: Ugyan, dehogy! „Hogy érted, Uram?” „Adtam neked ajándékot, hogy prédikálj, és nagyon sokszor nemet mondasz.” 🙁 Ez volt az a pont, amikor ez megváltozott nálam.

Olvasd el az Ajándékok c. mellékletet, nem azért mert tökéletes, hanem azért, mert hasznos, és bátorodj, és járj az ajándékodban. Ha nem, tudod, hogy mi az, akkor kezdj el szolgálni, és előbb-utóbb rájössz: „Hát, nem ez az ajándékom. Nézzünk valami mást!” Ez rendben van. Nem fejezünk le senkit sem azért, mert nem az ajándékában szolgál.

1Kor 14:2-5. Úgy tűnik, hogy itt összehasonlítja a prófétálást és a nyelveken szólást. Úgy néz ki, és azt mondja, hogy a prófétálás jobb. Nem igaz, nem erről beszél. Amiről beszél, annak van egy nagyon egyszerű mondandója az egész fejezetben, és ez az építés. Igazán ez ugyanaz a szó, mint az épület, amiben vagyunk, gr. oikodomeo: építés, felépíteni valamit. Erről szól az egész fejezet, ez a lényege, hogy minden erről szóljon. A 2-5. versekben azt mondja, hogy mi szolgál építésre. Ez az egyszerű üzenete.

Róm 14-ben említi talán először így ezt a szót:

Róm 14:19-20aAzért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.Ne rontsd le … az Isten munkáját.   

Azt mondja, hogy ez az építés. Ne rontsd le azt, amit Isten épít, adj hozzá, és törekedjünk azokra, amik békességre és építésre vannak. Milyen könnyű azt nézni, ami megoszt, nem? Milyen könnyű azt nézni, ami háborút hoz!

A feleségem beszélgetett valakivel, és azt mondta az ember, hogy nagyon haragszik valakire. A feleségem azt kérdezte: Olyan nehéz valakit ilyen tartósan gyűlölni, nem? Az ember azt felelte: „Nem! Dehogy.” 🙂 Persze, bennünk ez az új szív, amit Krisztustól kaptunk, hogy nem szeretek gyűlölni, nem szeretek neheztelni, nem szeretek haragudni, nem szeretek háborúságban állni valakivel. Nem szeretem ezt tartósan …

Tehát, mit keresek? Azt, ami békességre van, vagy keresem a másikat, a botrányt? Vannak emberek, akik mindig keresik a botrányt, bárhol vannak. Még a gyülekezetben is. Keresik a problémát, és nem a békességet. Ez a gond vele. Mert azt mondja itt, hogy ez az elhívásunk: törekedjünk a békességre és az egymás épülésére. Azt mondja nekünk, hogy ez a cél. Ebben az egy értelemben a prófétálás, a prédikálás hasznosabb, mint a másik ajándék. Erről beszél Pál. Ezt állítja kontrasztba.

Azt mondja ebben az értelemben, hogy a prédikálás építi a gyülekezetet. Miért jövök a gyülekezetbe? A gyülekezet végett. Nem magamért. „Rendben, értem, hogy mit mondunk ezzel. Van, hogy csak nyakon kell fognom, és be kell rángatnom magam, és csak le kell dobnom magam arra a székre, és azt mondanom magamnak: ül, hallgat! Majdcsak lesz belőle valami.” Tudom, van, hogy olyan a szívem, hogy úgy jövök be, éneklem a dalt, csak másként: „Csak rólam szól…” Persze, értem ezt is, ha így vagy, gyere akkor is. Ülj be, hallgasd az üzenetet, Isten bátorítani fog.

Igazán Eféz 4-ben az a célja a pásztornak; az énekesnek, a tolmácsnak, a hangosítónak, a segítőnek, az iskolaigazgatónak, bibliaiskolás tanárnak, a szolgálatvezetőnek az a célja, hogy a szentek tökéletesebbek legyenek, hogy a szolgálat munkája végbemenjen, és hogy a Krisztus Teste épüljön. Ez a cél, ezért vagyunk itt, ezért szolgálunk.

Érdekes módon ez az egész együtt történik meg. Ahogy a gyülekezet épül, úgy épül a hívő is. Ha a gyülekezetet megosztom, akkor az kárára lesz hívőknek. Újra és újra láttuk ezt.

1Kor 14:6-25. Itt van egy nagy szakasz, egy nagyon egyszerű üzenet.

Megnézünk néhány fontos verset. Ha ez az első üzeneted nálunk, ha nem hallottad az előző üzeneteket a Korinthusiakhoz írt első levélből, akkor érteni kell, hogy ez egy feddő levél, kiigazító levél, helyreállító levél, aminek az a lényege, hogy a korinthusi gyülekezet ki volt ficamodva, és helyre kellett rántani őket. Ez történik itt, Pál erről beszél.

Először elmondja nekik, hogy nem arra van, amire ők használják, hanem minden

–        legyen építésre,

–        legyen szeretetből és

–        hasznos legyen.

1Kor 14:6 Ha pedig hozzátok megyek, és nyelveken szólok, testvéreim, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok kijelentésben vagy ismeretben vagy prófétálásban vagy tanításban?

Az a cél, hogy ez hasznos legyen. „Azért jönnék hozzátok, hogy hasznos legyek. Ha nem értitek, amit mondok, akkor nyilván nem lesz nagy haszna.”

Hálásak vagyunk az énekeseinknek, mert gyönyörűen énekelnek, de ha a kivetítésben nem lenne lefordítva, akkor sokan nem tudnánk, hogy miről énekelnek, akik más nyelven énekelnek. Nem csak azért énekelnek, hogy szép legyen, hanem azért, mert van egy üzenete. Nagyszerű üzenet, és fontos nekünk. A célunk az, hogy hasznos legyen.

P. Schaller arról beszélt egyszer, hogy a pásztornak nem az a dolga, hogy gyémánt legyen, hanem a pásztor legyen káposzta. Te melyiket választanád? A válasz az: „Attól függ, hogy hol vagyok. Ha a sivatagban vagyok elveszve, akkor becserélném a gyémántot egy káposztára. Ott szükségem van valamire, amit ehetek, ami életben tart.” Azt mondta: a pásztornak ez a célja, hasznos arra, hogy kicsit tovább menjünk. Nem tökéletes, nem gyönyörű, de hasznos.

Igazán ez az, amiről beszélünk, hogy az, amit csinálunk: az istentiszteleteink, a közösségünk, a szeretetvendégség, a koncert, a konferenciáink,… bármilyen házi közösségünk nem tökéletes, de úgy hisszük, hogy hasznos. Ha nem hinnénk ebben, akkor nem csinálnánk.

1Kor 14:7 Hiszen ha az élettelen hangszer – legyen akár fuvola, akár lant – nem ad megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy pengetnek?

1Kor 14:9 Így van veletek is, ha nem érthető nyelven beszéltek: hogyan értik meg, amit mondotok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

(1Kor 14:11 ugyanez.) Azt mondja, hogy az a célja a hangnak, hogy kommunikáljon valamit. (Bár amit a zenéről ír, – nyilván ha most hallana némely zenéket, akkor nem használná ezt az illusztrációt.) Gondolj bele ebbe, a kürtről beszél. Hogyan jeleztek hadseregnek? Hogyan irányították a hadseregeiket? A katonának a sisakjában nem volt legördülő menü, hogy merre van a célpont. 🙂 Úgyhogy kürttel jelezték. A támadás, a visszavonulás,… különböző hangjelek voltak.

Időnként voltak ebből problémák is. Az amerikai polgárháborúban – erről olvastam kicsit többet – volt problémájuk ezzel. Fölállítottak egy hadsereget, és igazán menet közben tanulták, ki hogy hogyan kell csinálni. Volt olyan, hogy egymás mellet volt több egység. Az egyiknek azt kürtölték, hogy támadás, a másiknak azt, hogy visszavonulás. Ha az ember hallotta mindkettőt, hát… tetszés szerint választott. Az emberek egyik fele erre, a másik arra ment, katasztrófa is lett. Erről beszél Pál.

Mi a cél? Az, hogy kommunikálni akarok. Hasznos legyen a dolog. Erről beszélnek ezek a versek. A 8. vers ezt mondja, és

1Kor 14:10 Olyan sokféle nyelv van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.

Azt mondja, hogy ennek jelentése kell, hogy legyen. Az a célja, hogy jelentése legyen. Ha nem, akkor igazából a levegőbe beszélek. Olyan, mintha leülnék a hároméves kisfiammal, és azt mondanám neki:
„Fiam! Akarok neked tanítani valamit Istenről. Figyelj!”
(Figyel.)
“Isten TRANSZ-CEN-DENS.”
„???”

Én egy aljas szülő vagyok, úgyhogy amikor éppen tanult beszélni, tanítottam neki egy „fontos” szót: „Mondd szépen utánam: makroökonómia.” 🙂 Ezt a szót nagyon korán ismerte. Viszont a normális szülő a gyereke szintjén beszél vele. Erről szól a dolog, hogy nem akarom olyanról tanítani, ami elmegy a feje fölött, amit nem ért, egyszerűen csak nem tudja megragadni. Lehet, hogy lesz jelentősége később, de most nem, úgyhogy nem erről kéne beszélni vele most, hanem kéne neki beszélni Absolonról, Dávidról, Mózesről,… Ilyeneket kéne neki mondani. Miért? Azért, mert azt akarom, hogy hasznos legyen. Nem akarok a levegőbe beszélni. Nem akarunk a levegőbe beszélni. Pál már elmondta, hogy mit gondol erről, és mi is beszéltünk erről 1Kor 9:26-ban, ahol azt mondja: nem akarom a levegőt öklözni, nem akarok a levegőbe beszélni.

Miért érdekelne ez engem? Róm 10:14-ben ahhoz, hogy valaki megtérjen, vagy hogy egy hívő felépüljön, ahhoz az kell, hogy hallja az üzenetet és megértse. Igazán ez a célunk. Pál azt mondja nekik: nekem is ez a célom, amikor eljövök hozzátok. Miért mondta ezt nekik? Azért, mert bajban voltak. Azért, mert zűrzavar volt az istentiszteleteken, mert összevissza volt minden. Nem volt semmi rend. Nem mentek a dolgok a megfelelő irányba. Azt mondja ezért:

1Kor 14:19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni az értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.

Miért mondja ezt? „Azért jövök hozzátok, hogy értsétek. Azért jövök hozzátok, hogy kommunikáljak veletek. Nem azért, hogy megmutassam, hogy én mit tudok.” Ez fontos gondjuk volt a korinthusiaknak. Egyfolytában az ment: én vagyok a fontosabb, én vagyok a jelentősebb. Úgyhogy nagyon egyszerű az, amit mond nekik: A gyülekezetben semmi nincs cél nélkül, haszon nélkül, semmi nem céltalan.

Az mondja ebben a fejezetben, hogy két cél van:

–        épüljön fel a hívő, és

–        a nem hívő megtérjen, megismerje Jézust.

Ez a cél. „Jó, jó! Akkor mi van velem? Énvelem ki fog törődni?” Tudod, hogy mi a válasz erre? Szolgálj! Tedd le az életed, és olyan örömöt fogsz találni, ami túlmegy azon az örömön, amit a magad felé irányuló szolgálatod valaha adhatott volna. Ez másként nem megy. Ám ha elkezded csinálni ezt, el kezdesz szolgálni, elkezded letenni az életed, akkor másik örömöt tapasztalsz meg.

Miért? Azért, mert Krisztus életét éled, és Őneki másféle öröme van, mint nekünk. Ehhez viszont el kell engednem az én nagy jogaimat, az én nagy büszkeségem, az én nagy célomat. Ahhoz le kell tennem a tükrömet és el kell kezdenem Őrá nézni. Ez kihívás, de építő igazán és hasznos. Azt mondja nekik:

1Kor 14:12 Ezért ti is, mivel törekedtek a szellemi ajándékokra, a gyülekezet építését keressétek, hogy gyarapodjatok.

A szellemi ajándékok része az életünknek. Azt mondjuk: járj ebben! Vannak gyülekezetek, ahol ezt úgy tanítják, hogy ezek a természeti képességeid. „Ha jó a beszélőkéd, akkor használd a gyülekezet javára. Így születtél, ez van, használd Isten javára. Ez rendben van.” Azt mondom rá, hogy jó, rendben van, de szerintünk valami többről beszélünk.

Mi arról beszélünk, hogy a Szent Szellem ad neked egy különleges képességet, ami természetfeletti, ami nem a génjeiden múlott, hanem te újjászületett vagy. Az újonnan születésednek az egyik nagy haszna, jele az, hogy vannak ajándékaid Istentől, és ez olyasvalami, ami nem volt meg azelőtt. Sokan vagyunk, akik erre azt mondhatjuk: ámen! Ez különleges dolog, járjunk benne. Ez több, az életünk más.

Ha ismertél volna, amikor nem voltam megtérve…! Hálás vagyok, hogy itt a legtöbben nem ismertetek akkor. Anyukám pedig legyen szíves, hallgasson. 🙂

Ez csoda az életünkben, hogy Isten messzebb vitt minket, mint valaha remélhettük volna. Többet adott nekünk, mint gondolni tudtuk volna. Isten kommunikálni akar felénk.

1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, …

Ezért mondjuk, hogy ezek jelajándékok.

1Kor 14:22 de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

Azt hiszem, hogy itt van egy nagy hiba. „Megvan neked a nyelveken szólás ajándéka vagy sem? Nincs meg? Akkor nem vagy szellemi, vagy nem vagy megtérve, vagy…” Mit mond ez a vers? Ez a jel nem nekem, a hívőnek szól, hanem a hitetlennek szól. Miért? ApCsel 2-ben, ApCsel 10-ben ezt látjuk, hogy a nyelveken szólás jel volt a nem hívőknek. Hirdették nekik az evangéliumot, és a saját nyelvükön beszéltek erről nekik. Jel volt, de nem a hívőknek. Nem az a fő cél. Nem az a haszna. Nem az az iránya.

Aztán 1Kor 14:24-25 azt mondja, hogy ha bejön valaki, itt ül, hallja a prédikációt, és mond egy bizonyságot: „Te jó ég! Ez szól hozzám.” Megtörtént már ez a prédikátorokkal. Odajött valaki hozzánk utána, és azt mondta: Ki mondta el? Miért? Azért, mert a Szent Szellem beszél hozzánk, és ez a haszna a prédikálásnak. Ez a haszna az igehirdetésnek.

1Kor 14:26-40. Nagy részekben átmegyünk ezen a szakaszon.

26-30. A 26. vers végén azt mondja: mindannyitoknak van ajándékotok. Mindannyian hoztok valamit a gyülekezetbe. Mindenkinek van valamije Istentől, 1Pét 4:10. Mindenkinek van egy ajándéka. Legalább egy, kétségtelenül. Mindannyian behozzuk a gyülekezetbe.

Azt mondja Pál ebben a 26-40. szakaszban, hogy rendben legyenek a dolgok a gyülekezetben. Rendben legyenek. Hogyan? A szó erre az egyensúly. Minden, amit hoztok, az építésre legyen. Nem pedig versengve!

Van egy iránya ennek az egésznek, és az nem én vagyok. „Hé, mindenki! Hoztam valamit.” A másik azt mondja: Én is hoztam valamit! Megint valaki: „De én is hoztam. Én is, én is!”; és kiabálunk órákat, hogy ki-ki elmondhassa, hogy mit hozott. Végül: „De jó közösségünk volt! Sziasztok!” Pál azt mondja: ennek nem így kéne mennie.

Voltam egyszer egy gyülekezetben, ahol épp ez ment. Lenyűgöző volt.  Mindenkinek volt valami mondandója. Az egész gyülekezetnek. A pásztor, szegény, a pulpitusról igyekezett valamit mondani. „Lehetne, hogy kicsit abbahagyjátok? Nem számít, ne törődjetek azzal, figyeljetek most ide kicsit!” Komolyan mondom! Ezt mondogatta az istentiszteleten. Pedig jó volt az üzenet. Nagyon jó volt az üzenet, amit prédikálni igyekezett, de nagyon nehezen bírta elmondani. Szerintem nagyon kevesen hallották. Nekem is nehéz volt figyelnem. Miért? Azért, mert nem volt ez az egyensúly, nem volt tisztelet; nem volt ez az irány, hogy építésre legyen, hogy bátorításra legyen, hogy szeretetből legyen. Mindenki ki akarta fejezni azt, amije volt, tekintet nélkül a másikra,

Olvasd el magadnak a 27-30. részt. Ott elmagyarázza Pál, hogy hogyan menjen ez. Csak röviden: Isten adott nekem üzenetet, és a másik testvérnek is, akkor kit fogtok meghallhatni? A válasz az, hogy a hangosabbat, mert az leüvölti a másikat? Azt mondja Pál, hogy ne így! Az egyik üljön le, beszéljen a másik; aztán a másik üljön le, és az első beszéljen. Ennyi. Miért? Mert az a cél, hogy értsék. Az a cél, hogy a gyülekezet épüljön.  Egyedül ez számít.

31-33. Annyira tetszik nekem, ahogy Pál bánik ezzel, mert már hallottam ezt. A pásztor odament utána az emberhez: „Figyelj! Miért kiabáltál bele az üzenetbe?” Azt felelte az ember: „Nem tudtam, mit csinálni. A Szent Szellem…” Erre így felel itt:

1Kor 14:32-33aA prófétaszellemek pedig engednek a prófétáknak.Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. 🙂

Ennyi! Nem zűrzavar, hanem lerendezi a dolgokat. Azt mondja, hogy ez így működik. A Szent Szellem nem leural és átveszi az irányítást, hanem a Szent Szellem vezet bennünket, bátorít minket. A Szent Szellem mondja nekünk, de nekem van egy döntésem. A Szent Szellem nem zűrzavart akar hozni a gyülekezetbe. Azt mondja, hogy nézd meg a gyümölcsöt! Mát 7:19-21 nézd meg a gyümölcsöt!

34-35. Na, ez tetszeni fog:

1Kor 14:34 úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja.

Úgy értjük, hogy Pálnak jó oka volt ezt mondani. Nem tudom, hogy jártál-e olyan gyülekezetben, ahol a nők átvették a hatalmat, a férfiak pedig keserűen pufognak magukban. Én már láttam ilyet. Legalább olyan rossz, mint egy hasonló jellegű házasság. 🙂 A korinthusiak valószínűleg így voltak. Zűrzavar volt, a nők leuralták a dolgot, és Pál azt mondta: Csitt!

Mi nem tiltjuk meg, szabad beszélni a nőknek a gyülekezetben. Örülök neki, hogy ezt mondhatom nektek, lányok és asszonyok: beszélhettek a gyülekezetben. Nincsenek nagy problémáink ezzel. Hála Istennek! Hálás vagyok a hölgyekért. Nincsen gond ezzel. Hálásak vagyunk a hölgyekért a gyülekezetben. Nekünk nincs ilyen gondunk, hála Istennek.

Egy történet. Még az elején történt, ’91 vagy ’92-ben talán. Egy gimnáziumban voltak az istentiszteleteink, és nem messze attól volt egy kis pincehelység, ott teát és zsíros kenyeret adtak. Lett egy probléma, amint P. Schallerék próbáltak beszélgetést tartani. Volt egy kérdés a Bibliáról, és mindenkinek volt véleménye, mindenki nagyon meg volt győződve, hogy neki van igaza. Senki nem tudta, hogy mit beszél, egész konkrétan, de mindenki el akarta mondani. Ez ment, úgyhogy zűrzavar lett.

Ezért P. Schaller hozott egy ehhez hasonló szabályt. Azt mondta: Mostantól kérdezni bárkinek lehet, de válaszolni csak az válaszolhat, aki alá tudja támasztani a Bibliával. Innentől kezdve mindenki csendben volt, P. Schallerék beszéltek, és aztán rájöttünk, hogy nagyon élvezzük igazából. Rájöttünk, hogy nagyon jó, ez tulajdonképpen sokkal jobb, de ez a szabály kellett hozzá.

Úgy értjük, hogy ugyanez történt a korinthusi gyülekezetben. Rendbe kellett tennie a dolgot.

Ment régebben egy bábfilm sorozat (The Muppet Show). Volt abban két fickó fenn a karzaton, akiknek mindig mindenről volt valami rossz véleményük. Nekik is így azt kellett mondani: cipzár a szádra! Van, akinek erre van szüksége. „Egyszerűen csak be kéne fognom a számat, mert negatív lennék, jobb ha nem beszélek.”

Itt azt mondja a nőknek a korinthusi gyülekezetben: „Ne beszéljetek bele, ne szóljatok hozzá! Nem része a dolognak.” Erről is beszéltünk már bővebben a sorozat során.

36-38. „Figyeljetek, korinthusiak! Ti próbáljátok megmondani, hogy mi a helyes? Talán ti vagytok az eredete ennek az egésznek? Tőletek jött az örömhír? Ti vagytok a forrása ennek?” Vicces. Ha az ApCsel-ben megnézed, akkor látod, hogy ők az utolsó gyülekezet, akikhez eljutnak. Az egész úton talán ők az utolsó gyülekezet. Nem Antiókhia, nem Efézus, hanem pont ők vannak az út végén.

Azt mondja Pál: „Figyeljetek! Nektek jobb lenne, ha tanulnátok.” – és itt megint elbánik egy problémával. Mert valaki azt mondja: „Jó! Lehet, hogy Pál apostol, de én próféta vagyok, és én tudom, mit akar az Úr.” Pál azt feleli erre: Ha valaki próféta a Szent Szellemtől, akkor tessék neki felismerni, hogy én is az Úrtól beszélek.

1Kor 14:40 Minden ékesen és jó rendben történjék.

Ez igazán ennek a fejezetnek a témája.

Van itt egy félreértés. Hogyan történnek a dolgok ékesen és jó rendben? Mi a válaszunk nekünk, magyaroknak, és a más nemzetségbelieknek? „Hozzunk több szabályt. Minél több a szabály, annál nagyobb lesz a rend. Igen.” Nem! Szerintem annál több lesz a lázadás. Az én tapasztalatom az.

Az Újszövetség azt mondja, hogy a törvénynek ez a haszna egy értelemben, hogy bajban vagyok, amikor több törvényt kapok. Pál itt mást mond nekünk. Hogyan lesz rend? Azt feleli: Így, hogy vegyétek előre a szeretetet. Vedd előre a szeretetet. Ha szeretet van, akkor tisztelni fogom a testvéremet, és az épülését keresem. Fil 2:3 egymást különbnek tartva magatoknál, egymást tisztelvén. Akkor valami csodálatos történik közöttünk.

„Miért csinálod így?” „Azért, mert szabály van rá.” – ehelyett: „Miért nem botránkozatom meg a testvéremet? Azért, mert építeni akarom.” Mert azt keresem, ami békességre van, és nem akarom lerombolni Isten munkáját, és azt keresem, ami hasznos. Úgy próbálom csinálni, hogy hasznos legyen.

Mint amikor a dalvezető vezet minket a dalban, és bemutatná, hogy ő öt oktávon át tud énekelni, trillázna fönn és dübörögne lenn. Mindannyian csak állnák: „Kösssssz! Ugyan ki tud oda követni téged?!?!” Neki nem ez a haszna, hogy megmutassa, hogyan tud énekelni, hanem az, hogy vezessen bennünket. Hálásak is vagyunk érte.

Ugyanez a gondolat:
–          szeretet,
–          építést keresem,
–          és úgy, hogy az hasznos legyen.

Ha így csinálom, akkor rend van. Miért?  A szeretet miatt és a tisztelet miatt és az egység miatt a szívünkben, és azért, mert nem vagyok hajlandó elfogadni valami mást.

Egy testvér mesélte ezt nekem: Az a másik testvér folyton megbántott engem, és én csak kitartottam mellette. Annyira megáldott ez a gondolat, ez az egyszerű igazság. Mert miért csinálta?  A szeretet miatt. Azért, hogy épülés legyen, hogy gyógyulás legyen, és ez az, amit keresünk. Nem a több szabály, hanem az, hogy keressük a szeretetet.

Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy ilyen közösségbe hívtál el minket. Nem olyan, ahol a szabályokból reméljük a választ, hanem olyan, ahol Téged keresünk, és ahol Te kötöd egybe a szívünket.

Köszönjük Neked a Te ajándékaidat. Hálásak vagyunk Urunk, hogy a gyülekezetben célra adtad ezeket, mert ez nagy bátorítás nekünk: nem véletlenül vagyok itt, nem hiába vagyok itt. Azért tettél ide engem, és azért szereltél fel engem, hogy építhessem a gyülekezetet, a testvéreimet, és hogy együtt épülhessünk Jézus Krisztusba. Ámen.

csatolmányjel_0  Szellem-Lélek különbség

csatolmányjel_0  Szellemi ajándékok

Kategória: Egyéb