Egy nagyon alapvető témáról szeretnék beszélni. Abban reménykedem, hogy ez életem legegyszerűbb üzenete, mert annyira értenünk kell. A címe: Szellemi élet A-tól Z-ig. Ha felcsapsz egy lexikont, akkor egy címszó alatt nem találsz túl sokat, mert az a célja, hogy összegyűjtse a dolgokat. Ez az üzenet is ilyen lesz, mert csak szerettem volna összegyűjteni a legfontosabb alapokat. Azt gondolom, hogy minden részletéről hónapokat beszélhetnénk.
Még előtte szeretnék ajánlani egy régebbi üzenetet, ha akarsz még ezen gondolkodni: 2014.10.26. Szentség kegyelemben. Úgy gondolom, hogy azt az alapvető kérdést teljesen rendbe teszi, ami a szentség és kegyelem kapcsolatáról szól. Úgy szintén júliusban a hitről volt egy üzenet (2016.07.17. Lábammal a földön, szívemmel a mennyben), ami ugyanezzel a témával foglalkozott sok tekintetben.
Szellemi élet. Fel kell, hogy ismerjük azt, hogy Isten másik életre hívott el, nem a természeti életünkre. Nem arra hívott, hogy ugyanúgy maradjunk, ahogy éltünk. Viszont nem a cselekedeteinkről beszélünk, hanem az egésznek a lényegéről. Másik élet. Lényegében más.
Azt is felismerem persze, hogy a szellemi élet kifejezés lehet egyszerűen csak szitokszó közöttünk, amivel agyon lehet csapni valakit. „Nem vagy szellemi? Szedd össze magad! Legyél férfi!” Nyilván értenünk kell azt, hogy a szellemi életünk kicsit sem szól a törvényről. Annyira dicsőséges! Annyira elképesztően csodálatos! Isten ezt tartogatja nekünk. Ez az a titok, amibe behív minket.
Szeretném a következő versekkel kezdeni, ami mindenre jó, és minden benne van:
2Pét 1:3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és a kegyességre való,…
Már mindennel megajándékozott. Mindenünk megvan arra, hogy a zoé életben, Isten életében éljünk. A kegyesség pedig Isten szerinti élet, ami megint csak nem a cselekedeteimről szól, hanem arról, hogy az Ő Szellemében élek.
2Pét 1:3 … Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
Azáltal megtapasztalom ezt, hogy megismerem Őt, Aki elhívott a dicsőségével és hatalmával. (Az angolban itt mást mond, a görögben a dia elöljárószó van, ami alapvetően azt jelenti, hogy valamin keresztül, bár lehet, hogy úgy is lehet fordítani: valamire. Mert az is biztos, hogy dicsőségre és az Ő hatalmára hívott el.)
2Pét 1:4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; …
Azt mondja, hogy igen nagy és értékes ígéretekkel ajándékozott meg bennünket. Miért?
2Pét 1:4 … hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, …
Ez mit jelent? Azt, hogy Aki Isten, az az Ő teljes valósága. Amihez szoktunk jellemzőket írni: Ő szeret, milyen Ő…; de Ő több, mint csak a jellemzők – mert egy személyről van szó –, és ebben részesülök én. Nem kívülről, mint ahogy az esőből részesülök, ha esik. Hanem az én életem az Ő életévé válik, az én természetem átváltozik Isten természetévé. Erre hívott el minket Isten. Nem arra, hogy a régi kis Bendegúz koszos életét éljem (behelyettesítheted a saját nevedet), hanem Isten életére lettem hívva.
Ennek van egy ilyen következménye:
2Pét 1:4 … kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Kikerülöm a romlottságot, ami a világban van. Ami lehet erkölcsi is, de sokkal több annál: az istentelenség, a távolság Istentől. Helyette Isten valóságában élek. Hallelúja! Mennyire fantasztikus, nem?! És Isten erre hívott el. Azt a…! Legszívesebben nem is mondanék semmi mást. 🙂
Itt kezdődik, amit láttunk 2Pét 1:3-4-ben. Az elvégzett munka – mi ez? Az, hogy Isten megtette az egészet, és létrehozta számodra teljes egészében. Semmi híja nincs.
1Pét 1:20 A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
Miértünk lett elrendelve Jézus. Még mielőtt a világ meg lett volna alapítva. Semmi nem volt, és Isten már az egészet elvégezte. Semmi nem volt, és készen volt az egész. Mondhatnánk, hogy még gondolatban sem voltál, de Isten gondolatában ott voltál, és teljes egészében már elvégezte.
Jel 1:5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett – ez nagyon fontos, hogy Ő szeretett –, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
Ez az egyik oldala, hogy Ő megmosott minket. Minden bűnödből kimosott téged. Maradt egy is? Egy sem! Minden bűnödből megmosott téged. Az, ami ma nyomaszt téged, abból Ő megmosott. Ez az egyik oldal. A másik:
Jel 1:6a És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának:
A másik az, hogy Ő már a világ megalapítása előtt téged királlyá és pappá tett. Tudtad, hogy király és pap vagy? Valósággal te király és pap vagy. Nagyon fontos, hogy ezt tudjad.
A mi szellemi életünknek az alapja Krisztus elvégzett munkájában van. Tudod, miért? Olyan ez, mintha még meg sem születtél volna, és a szüleid már vettek egy hatalmas házat számodra. Lehet, nem mondják el neked, és azt gondolják a szívükben, hogy majd tizennyolc éves korodban neked adják. Készen van az egész, csak még nem tudsz róla. Még meg sem születtél, és már készen volt. Ingyen van az egész. Aztán amikor tizennyolc éves vagy, elvisznek oda, és körbenézel. Gyönyörű! Azt mondják, hogy a tiéd, csak alá kell írnod: Mától én vagyok a tulajdonos. Nem nagy munka, nem? Nem nagy dolog, de át kell, hogy vegyed.
Ott ülsz, és azt mondod: „Nem hiszem, hogy ez az enyém. Vicceltek? Világéletünkben egy lepukkant lakásban laktunk. Honnan lett volna nektek pénzetek erre?”; és nem hiszed el. Ott vagy abban, ami a tiéd, nem hiszed el, és semmi hatása nincs az életedre. Ha hinnél nekik, és azt mondod: „Ez az enyém? Egész eddigi életemben egy lepukkant lakásban laktam, mégis ez az enyém!”; akkor történik valami az életeddel.
Azt kell meglátnod, hogy olyan sokszor nem látjuk a valóságát annak, amit Isten nekünk adott. Pedig amikor meglátjuk, amikor birtokba vesszük, akkor ott van a mi szellemi életünk.
1Pét 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
Aki átvitt a sötétségből az Ő csodálatos világosságába!
1Pét 2:10 A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Nem voltál Isten népe, most pedig Isten népe vagy. Nem volt kegyelem, de most teljes kegyelem van a te életeden.
Ez mind el van végezve. Semmit nem kell tenned ahhoz, hogy te pap legyél. Semmit nem kell tenned ahhoz, hogy kiválasztott legyél. Semmit nem kell tenned ahhoz, hogy te szent nemzet legyél. Mert az vagy, és ennyi. Isten elvégezte ezt.
Aztán megszülettünk, és más állapotban vagyunk. Nem születtél koronával a fejeden, hanem egy másik életbe születtél bele. Értenünk kell, hogy az a természeti ember, ahogy megszületünk. Itt érzéki embernek hívja:
1Kor 2:14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.
Nagyon jó, hogy így hívja, mert az érzékei szerint jár, amit fog a világból, és még lehet, hogy ott vannak a vágyai. Pedig azt látjuk:
1Kor 2:9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
Van azonban egy baj. Az, hogy az érzéki ember nem fog fel ebből semmit. Bolondságok neki. Emlékszel még arra az időre, amikor még bolondságnak tűnt, amikor valaki mondott erről valamit? „Hogy lehet ennyire ostoba?” – mondtad, miközben fogtad a fejed. „Nagy az Isten állatkertje!… Jaj, azt mondtam, Isten!” Nem foghatja fel, és ezért nem örökölhet ebből semmit. Nincs köze hozzá, és ezt értenünk kell.
Ezért Istennek kellett tennie valamit. Azt, hogy újjászülessünk. Gyakorlatilag egy teljesen új embert kellett, hogy belém helyezzen. Ezt jól kell érteni. Mert semmit nem csinált a régivel, kivéve azt, hogy megfeszítette. Gyakorlatilag az történt, hogy kidobta a szemétbe, erőtlenné tette, és egy új embert tett belém. Azt mondja Jézus Nikodémusnak:
Ján 3:3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Az új emberen kívül nem látható Isten országából semmi. Mert nem értheted, nem láthatod, nem birtokolhatod. Néhány verssel később azt mondja:
Ján 3:6 A mi testtől született, test az; és a mi Szellemtől született, szellem az.
Azt mondja, hogy a természeti ember csak testtől született, de az új emberem Istentől született, az a Szellemtől született. Te kitől születtél? (Erről beszéltünk nemrég, 2016.10.05. Isten szeret, és nem megkövetel) Istentől! Ez elképesztő, hogy én Istentől születtem! Tőle vagyok. Ez vagyok én, mert újjászülettem, és a régi meghalt. Az Efézusiakhoz és Kolossébeliekhez írt levél nagyon sokat beszél ezekről.
1Pét 1:23 Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Azt mondja itt, hogy abból születtünk újjá, ami nem romlik. Isten ezt a világot újjá fogja teremteni. Lesz egy új Teremtés, de minket akkor már nem fog újjá teremteni, mert mi már újjá lettünk teremtve. Mi már arra az új világra lettünk újjá teremtve, és akkor fogjuk teljességével örökölni az egészet. Te nem romlasz, merthogy az Örökkévalótól születtél, és örökkévaló vagy Isten országában.
Tit 3:5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk,…
Nem! Semmi módon nem! Semmiben nem volt benne a mi cselekedetünk. Hiszen Isten, csak úgy, ahogy van, elvetette azt a régit. Egyáltalán nem érdekli belőle semmi.
Tit 3:5 … hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket…
Mi másból? Ha abból, ami voltam, semmi sem számít, akkor mit használhatott volna Isten belőle, hogy nekem adjon valamit? Semmit. Egyetlenegy módja lehetett: az Ő irgalmasságából, az Ő szeretetéből. Teljesen ingyen, teljesen az Ő munkája által.
Tit 3:5-7 … az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
Minek vagyunk az örökösei? Leginkább az Ő életének. Örökösei vagyunk annak, Aki Ő. Ez a mi szellemi életünk, amit örököltünk Tőle. Merthogy ez az Ő élete, amit nekünk adott. Aztán örököljük azt az egész világot, amit létrehoz, és mindent öröklünk, ami Jézus Krisztusé. Ami Jézus Krisztusé, az a tiéd is. Az a tiéd. Arra hívott minket ezen a Földön Isten, hogy ezt éljük, hogy ebben éljünk. Mert ez a valóság, amit most hit által látunk, de mégis az Ő életében járhatunk ezen a Földön.
Nem arra hívott el, hogy küszködj ebben a kis nyomorultban. Viccelsz? Úgy tudunk ragaszkodni ehhez a semmihez, miközben megvan az, amit teljes egészében nekem adott Isten. Elképesztő! Azt mondja Isten: Gyere, és járj Velem ebben!
Újjászülettünk, de érezzük, hogy néha vannak ebben problémák. Azért igazából, mert az újjászületett emberből is kétféle van. 1Kor 3-ban leírja ezt: 1Kor 3:1,3. Lehet az, hogy én új emberré tétettem, de mégis testien járok. Az olyan, mint az ember szerint járni. Ez olyan, minthogy bemutatják: Nézd ez a te házad!; és én ezt nem hiszem el, úgyhogy ugyanúgy járok, mint eddig. Pedig az enyém. (Tudom, hogy ez a példa nagyon gyenge.)
Ám Ő arra hívott, hogy abban éljek. Abban a valóságban, amibe Ő engem beleteremtett, és ne éljek újjászületve abban, ami már nem igaz, hanem abban éljek, ami az igaz.
Van itt egy nagyon fontos dolog, és ez nem más, mint Isten Igéje, amire szükségem van a szellemi életemhez. Miért? Azért, mert jó tanácsot ad nekem? Hát, nem! Nem azért. Ha elolvasod János evangéliumát, látod, hogy semmi konkrétat nem ír arról, hogy mit csinálj, hanem kapcsolatról beszél.
Ján 6:63 A szellem az, a mi megelevenít – élővé tesz –, a test nem használ semmit: …
Nagyon fontos! Nem használ semmit neked, ha abban élsz, hanem a Szellem az, ami élővé tesz. Jézus azt mondja:
Ján 6:63 … a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem és élet.
Zsid 4:12 Mert az Istennek beszéde élő és ható,…
Élő és hatásos – ez nagyon fontos. Isten Igéjének élete van. Élő lény Isten Igéje. Amikor belép a szívedbe, amikor belép a szellemedbe, élete van és cselekszik.
Zsid 4:12 … és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, …
Mát 4:4-ben láthatjuk, hogy ez élelem. Szükségem van Isten Igéjére, mert élelem a szellemem számára, és élet van benne. Péter azt mondta: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad.” Nem a szavakban van, nem a betűkben, nem az információban, hanem ahogy eszem a Szent Szellemmel Isten Igéjét, az szellemi életet ad nekem.
ApCsel 20:32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
Ezek Pál utolsó szavai az efézusbelieknek. Ezek az „akik” és „amik” mindig nehezek, a görögben nem egyértelmű, hogy mire vonatkozik, de az biztos, hogy Istennek is, és az Ő kegyelmességének Igéje is felépít minket, és úgy szintén mindkettő örökséget ad nekünk. Járhatok abban az örökségben, amit Istentől kaptam. Mert az Ige aktiválja a szellememet. Táptalaj. Ez élelmiszer.
A másik a hit.
2Kor 5:7 (Mert hitben járunk, nem látásban );
Úgy is mondhatnánk, hogy nem a természeti emberünkben, hanem szellemben járunk. Nem a szemeink által, mert a szemeink által nem látjuk azt, hogy mit adott nekünk Isten. Így csak lehet, hogy azt látom, hogy napról napra romlik az, amit látok. Egyre kevésbé megy a kosárlabda is :-), fáj mindenem… Hit által azonban látjuk, és élünk benne, és ebben járunk.
Mi az, amit tennem kell?
Ján 6:29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
Hit és békességes tűrés által örököljük az ígéreteket, Zsid 6:12.
Aztán van egy nagyon fontos dolog:
Zsid 4:16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Miről van szó? Arról, hogy hit által, amint eszem Isten igazságát, belépek az Ő jelenlétébe, és kegyelmet fogadok el. Kegyelmet! És ez az, ami élteti azt, hogy én Isten természetében járok. Merthogy ez Isten kegyelme által lehetséges. Mert ez Tőle jön 100%-ig. Hit által belépek, és ott megtalálom ezt. Amikor ott vagyok az Ő templomában – Zsolt 48:9(10) –, ott van a kegyelem, és ott elmélkedem a kegyelméről.
Kegyelmet fogadunk el:
Róm 5:2 A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
Hit által, Jézus Krisztus által teljesen az enyém lesz, amit Isten amúgy is nekem adott. Merthogy benne állok, az enyém, de a tapasztalatomban is az enyémmé válik az Ő jelenlétében, és megújul az elmém:
Róm 12:2a És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által,
Szellemi elmém lesz, szellemi módon gondolkodom, és nem a régi ember szerint. Olyan érdekes, mert felfedezem ezt. „Ó, már nem úgy gondolkodom!” Nem csak annyi, hogy nem úgy gondolkodom, mint évekkel ezelőtt, hanem nem úgy gondolkodom, mint percekkel ezelőtt. Mert az előbb még egy kis akármi voltam, de beléptem hit által, Isten Igéje által az Ő jelenlétébe, és az Ő kegyelmével megkaptam az Ő természetét, és mostmár az Ő gondolataival gondolkodom, és megújult elmém van.
Ez az a pont, ahol megvizsgálhatom, hogy mi Isten akarata. Amikor még ott voltam előtte, vizsgálhattam, hogy mi Isten gondolata? Ez olyan, mint amikor a munkás gondolkodik azon, hogy a nagyvállalat vezetőjének mit kéne csinálnia.
Isten átemel engem oda, és gyönyörködöm Isten kedves és tökéletes akaratában. Előtte lehet, hogy kárhoztatva voltam, de a szellemi életben szabadságom van, mert ahol Isten Szelleme, ott szabadság van. Nincs kárhoztatás, merthogy megszabadultam attól a törvénytől, és láthatom Isten akaratát örömben. Ez az, ami történik:
2Kor 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.
Dicsőségről dicsőségre Isten visz minket.
1Ján 1:7a Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van:
Ahogy ott járunk, Ő megtisztít minket. Megtisztít mindentől.
Mostmár csak nagyon röviden, új életünk van, a régiek elmúltak. El lettem hívva erre, hogy ne magamnak éljek, hanem annak, Aki meghalt értem.
Befejezésül, Ef 2:4-8-ban megint látjuk az egészet:
Ef 2:4-6 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített – élővé tett – együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
Elmosta, és ide helyezett. Miért is? Mi Isten célja az életedben ma?
Ef 2:7-8 Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Isten ajándéka ez az egész. Úgyhogy egy ima a végére:
Ef 1:16-17 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben; Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében;
Mit jelent ez? Azt, hogy amint megismered Istent, meglássad ezt. Mit?
Ef 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit,…
Azt, hogy az értelmed megvilágosodjon. Mire?
Ef 1:18 … hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége,…
Azt, hogy mekkora az, amire Ő elhívott téged, hogy mekkora reménysége van ennek; és:
Ef 1:18 … mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
Az Ő dicsősége gazdag, és ennek van öröksége a te számodra. Neked! Azt mondja: „Bárcsak meglátnátok! Ott ülsz abban a házban, és bárcsak meglátnád!”
Ef 1:19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,
Ahogy megismered Krisztust egyre jobban, az Ő beszéde által, és hit által – hiszed az Ő beszédét, mert ha nem hiszed, akkor nincs hatása – meglátod ennek az elképesztő nagyságát, és azt, hogy Neki hatalma van felénk, akik hiszünk.
Erről szól. Olyan gazdag, olyan dicsőséges, olyan hatalmas! És Isten ezt mind nekünk adta. Azt mondja: „Ezért teremtettelek újjá, mert ez a tiéd. Élj ennek, élj ebben, táplálkozz az Igémmel, és örököld mindazt, amit már neked adtam.” Ez a szellemi életünk, és erre hívattunk el. Olyan nagyszerű, hogy járhatunk ebben! Ez nem elmélet. Ez nem egy kedves mese este, mielőtt lefekszem, hanem ez a valóság, ami számunkra készíttetett. Úgyhogy járjunk ebben!
Ámen.