A Szellem összetartó ereje

2014 február 19. szerda  18:30

Egyszer Józsi mesélte, hogy amikor kezdett dolgozni Németországban, és néhány emberrel már beszélt Jézusról, Istenről, a hit valóságáról, akkor emberek hívták őt helyekre. Odament, aztán csak néztek rá, és vártak. Csak álltak és vártak. Furcsa helyzet lehetett. Milyen érdekes, hogy igazán azt sem tudták, hogy mit szeretnének. Nem volt keresztény hátterük, nem tudták a szavakat, nem tudták, pontosan miről van szó, csak azt tudták, hogy van valami, amire vágynak. Aztán azt mondták: Csak mondj valamit! Miért? Azért, mert van egy szükségünk, éhségünk van Isten után függetlenül attól, hogy elismerjük-e, vagy sem. Minden ember így van ezzel.

Amikor az utcán beszélgetünk emberekkel a hitről, akkor melyik az a szó, amelyiktől mindenki elszalad? Jézus. Mondd ki ezt a szót: Jézus, és szinte hallod, amint bezáródik az embernek a füle, kikapcsolódik az agya, a szemeivel elveszíti a fókuszt… és valószínűleg csinál egy éles hátraarcot, és megindul a másik irányba. 🙂

Most én is veszélyes szót akarok mondani: fizika. 🙂 Egy fajta erőről szeretnék beszélni: a gyenge kötés a folyadék molekulái között, a kohézió. Használjuk inkább az összetartás szót helyette. Amikor egy csepp vizet teszel lapos felületre, nem terül el. Észrevetted? Azért mert a kohézió összetartja. Vagy megtöltesz egy poharat vízzel, akkor kicsit tovább lehet tölteni, mint a pohár pereme, kicsit kipúposodhat. Azért, mert van egy erő a molekulák között, ami összetartja. Van sok haszna, de most nem erről fogunk beszélni. A fizika itt véget ért számunkra. 🙂

Ján 21-ben Jézus Péterrel beszélget. Tudjuk, hogy ez volt az a pont, ahol Péter mindent eltolt. Mindent! Semmi nem volt, amit ne rontott volna el. Amit megígért, amit ő épített három éven át, a vezetőség, amit elképzelt magának, azt itt mind eltolta.

Ján 21:15-17 Miután ettek, azt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Ő azt mondta: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek! Ő így szólt: Legeltesd az én bárányaimat! Majd másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő pedig azt válaszolta: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mire Jézus azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Majd harmadszor is azt mondta neki: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is azt kérdezte: Szeretsz-e engem? És azt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Jézus azt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Péter ezen a ponton nyomorult, ő a nagyképű fickó, akit kiszúrtak és leeresztett nagyon picire. Nagyon kicsi volt ezen a ponton a saját értékelésében. Eddig nagynak gondolta magát, és most összedőlt a kártyavár. Nem maradt semmi, ő ott maradt, nincs semmije, és ő egy senki. Ő az, aki eltolta, ő az, aki nem tartotta meg a szavát, ő az, aki megtagadta Jézust, ő az, aki elmenekült. Mindenki más is elmenekült, de ők nem voltak ennyire nagyképűek előtte, mint ő.

Itt Jézus azt mondja neki: te tápláld őket, te legyél a juhász, te legyél a pásztor, te szolgáld őket. Miért nem tetszett annyira sose nekem ez a rész? Azért, mert nagyon sokat beszélt nekem erről, hogy Isten azt mondja neked és nekem: te vagy ez az ember! „Te vagy az ember, aki el van hívva erre!”

Gyakran emberek azért utasítják el Istennek az elhívását, mert az életük nincs rendben. Amikor beszélek emberekkel az utcán, akkor időnként ezt hallom tőlük: „Rendben. Rendbe rakom az életem. Előbb rendbe kell raknom az életem. Utána jöhetek Jézushoz. Előbb összeszedem a dolgaimat, és aztán jöhetek Jézushoz. Akkor méltóan jöhetek Hozzá.”

Az evangélium ennek épp az ellenkezője. Azt mondja: te nem tudod úgy rendbe tenni az életed, hogy az elég jó legyen Istennek, ahhoz Jézus kell a szívedben, és ha Ő benne van, akkor eléggé rendben van az életed Istennek. Lehet, hogy neked nem, de Istennek elég jó lesz.

Aztán a keresztény életben is, ahogy megyünk tovább az Úrral, Isten arról beszél nekünk: azt szeretném, ha képviselnél Engem ebben a világban. „Tessék? Azt szeretnéd, hogy én képviseljelek Téged?” 2Kor 5:20 az Ő követei vagyunk. „Értem már! Azt szeretnéd, ha a családom rendesen nézne ki. Azt szeretnéd, ha az életem rendben lenne. Azt szeretnéd, ha adnék a gyülekezetnek. Azt szeretnéd, ha a helyes dolgokat tenném, és a helyes dolgokat mondanám, igaz? Igenis, Uram! Meg tudom tenni. Ezt meg tudom tenni. Tudom a helyes dolgokat mondani. Tudom a helyes dolgokat tenni.”

Amikor már csinálom ezeket, és helyesen nézek ki, és megfelelő vagyok öltözködésileg, kifejezésmódomat tekintve, akkor Isten azt mondja nekem: „Nem! Nem érted, nem erről beszéltem neked. Nem ez volt a cél. Nem képmutatónak akartalak téged. Hanem azt akartam, hogy olyasvalaki legyél, aki teljesen az Én oldalamon áll.”

Testvéreim! Ez az a pont, ahol nagyon sok keresztény azt mondja: „Ez lehetetlen! Ez nem történhet meg.” Ismered ezt az érzést? Szerintem ismered. 🙂 Ha olvasod a Bibliádat, ha van közösséged Istennel, ha hallgatod az üzeneteket, akkor szerintem ismered ezt az érzést. Ef 4:26-ban azt mondja, hogy ne menjen le nap a haragunkkal, aztán a feleségemmel valami bajunk van egymással, akkor ez a vers nagyon nehézzé válik. Mert tudnám a megfelelő szavakat mondani, de az, hogy mi van a szívemben, ez egészen más kérdés. Vagy: 1Pét 1:22 egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek! Erre azt felelem: „Uram, lehetetlen! Uram, nem egyezhetnénk meg fél úton? Kérlek, egyezzünk meg. Én mondani fogom a megfelelő szavakat, tenni fogom a megfelelő cselekedeteket, és ennyi. Miért nem elég ez?”

Azért, mert a Bibliában látunk egy csoportot, akik ezt csinálták. Úgy hívták őket, hogy farizeusok. Mondták a megfelelő szavakat, tettek is egy-két dolgot, ami nem volt túl nehéz, és mi történt? A szívükben nagyon mások lettek, mint Isten. P. Schaller nemrég beszélt erről.  Azt mondta, hogy könnyen beleesünk ebbe, hogy aránytalanul gondolkodunk. Könnyen beleesünk abba, hogy a kis dologra tekintünk.

–          Miért hagytad el a feleséged?

–          Mert több táskája volt, mint kellett volna.

–          Miért hagytad el a férjed?

–          Mert túl sokat nézte a TV-t.

Rendben, értem. Lehetnek dolgok, amik nem tetszenek. Értem, hogy vannak problémák, persze. Tudod, hogy mi történik azonban? Egy kis dolog naggyá dagad. Az történik, hogy a bolhából elefánt lesz. Olvasunk róla, Zsid 13:9 vannak mindenféle elvadult tanítások. Ne engedd, hogy ezek elvigyenek téged. Ne engedd, hogy kicsi dolgot naggyá dagasszanak.

Szeretem Spurgeon gondolatait. Zseniális gondolatok. Aztán vannak emberek, akik szeretnék kiemelni azt, hogy van valami kis dolog, amiben Spurgeon és én a hitünkben eltérünk, és azt mondják: „Te nem értesz egyet vele mindenben. Akkor te nem idézheted őt!” Olyan könnyű nézni a kicsi dolgot, és aztán az jó naggyá válik, aztán elválaszt engem.

Ma délelőtt az irodámban ültünk P. Attival, és arról beszéltünk, hogy mekkora csoda, hogy együtt tudunk szolgálni, mert vannak nézeteltéréseink. Vannak dolgok, amiket valószínűleg nem ugyanúgy látunk. Sok minden van ilyen a szolgálatban. Hogyan tudunk együtt szolgálni? Úgy, hogy nem nagyítjuk fel a bolhát elefánttá. Nem lesz túl nagy. Nem lesz olyan nagy, hogy elválasszon.

Kol 2:16-ban olvasunk a szombatnapról, az ünnepnapokról. „Melyik napot ünnepled? A vasárnapot? Távozz tőlem! Nem lehetek közösségben veled.” Egy nap miatt?! „Hogy hívják a gyülekezetedet?” „…” „Ó, akkor nem beszélhetünk.” Hívő vagy Jézusban? – ez számít.

Annyi nagyszerű beszélgetésem volt! Kanizsára jártunk öt éven át minden hétvégén. Volt idő, három és fél vagy öt óra, attól függően, hogy melyik vonatot értük el. Ült a padon egy töpörödött idős nénike, és beszélgettünk. Mondta, hogy ő katolikus. Akkor rákezdhettem volna: szentek, pápaság, hagyományok, Mariska :-),… Mindezt elő lehetett volna venni. Az egészet. Lett volna egyből mini-vallásháború, és én győztem volna. 🙂 Mert fiatalabb voltam és erősebb. Végre! Végre a protestánsok győznek. Mit szólsz azonban ahhoz, hogy beszélgettünk Jézusról? „Nénike, ismeri Jézust?” Bízik Benne, szereti. Olyan jó beszélgetésünk volt! Bátorítottuk egymást, valódi hívőt találtam. Olyan sokszor megtörtént ez.

Olyan könnyen lehetnék a másféle ember. Zsid 13:9-ben beszél a különböző ételekről, hogy mit ehetsz és mit nem. A zsidóságban ez jelentős dolog volt. Ez ma is meglehet. Emberek el vannak szállva ettől: „Hogyan eszel? Mit eszel? Miért nem eszel? Mit iszol? Mit nem iszol? Mennyit alszol? Hogyan tornázol? … Kifelé az életemből!” Ez a gond.

Ha csak a szavak vannak meg, és a cselekedetek, de a szív nem az, amire Isten hív, akkor ilyen leszek. Akkor a kicsi probléma nagy problémának látszik, és a kicsi dolog elválaszt minket egymástól. Mát 23:24-ben Jézus mondta a farizeusoknak: kiszűritek a szúnyogot. „Mielőtt isszátok a vizet, átöntitek ruhán, megszűritek, nehogy valami dög legyen benne, akár egy szúnyog. Nehogy valami döglött dolog legyen benne, és tisztátalanná váljatok általa. A kicsi dologgal rengeteget törődtök, de a nagy dolgot nem veszitek észre: a tevét, ami tisztátalan állat, azt simán benyelitek, gond nélkül. Nem veszitek észre, hogy a viselkedés és a szavaitok, ez nem elég? Milyen kicsivel foglaljátok el magatokat, és a lényeget elmulasztjátok!”

Mit mulasztottak el?  A Messiást! Akit vártak több ezer éve. Elment mellettük, és csak nem vették észre. Mert el voltak foglalva: „Ki a szentebb? Te vagy én? Szerintem én. Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy azt gondolod, te vagy az?! Miért nem vagy alázatos?” Közben pedig elmegy mellettük a Messiás, Aki tényleg adhatna nekik valamit. Észre sem veszik. Elmulasztják a szeretetet, miközben darabolják, aprózzák a dolgokat, és hasogatják a szőrszálakat nyolcfelé. Ez volt a gondolkodásuk.

Ott volt az asszony Luk 13-ban: pici töpörödött nénike, aki meg van görbedve, nem tud felegyenesedni. Márk 3-ban Jézus azt kérdezi: „Szabad-e szombaton jót tenni? Szabad-e szombaton gyógyítani?” Mit csinálnak a farizeusok? Nem válaszolnak. Tudják a helyes választ, de nem akarják kimondani. Mert már elhasogatták a szőrszálat nyolcfelé, és „tudják, hogy hogyan helyes és hogyan nem”. Lemaradnak a lényegről, és elmulasztják a szeretetet.

Lincoln volt az elnök a polgárháború alatt Amerikában. Rettenetes háború, sok százezer ember meghalt. Tudod-e, hogy Lincoln levelezésének mi volt a legnagyobb része, mi volt a legnagyobb téma? Az, hogy elnöki kegyelmet adott katonáknak, akiket ki kellett volna végezni. Azoknak, akik elfutottak a csatában, elaludtak az őrségben, akiket ki kellett volna végezni. A tábornokai mind nagyon dühösek voltak rá. „Az elnök majd megtudhatja később, előbb végezzük ki az embert. Mert kegyelmet fog adni neki.” Tudták mi fog történni. Azt hiszem, hogy ezerhatszáz katonának adott kegyelmet a háború során.

Miért? Azért, mert hívő volt, és azt mondta – Zsolt 85:11 –, hogy a könyörület és az igazság összetalálkoznak, és nem csak találkoznak, hanem barátok. Egymás nyakába borulnak és csókolgatják egymást. A békesség és az igazság, a jogosság, az ítélet és a békesség, a könyörület és a hűség összetalálkoznak Istennél. Isten azt mondja: „Figyelj, Én nem alkuszom meg az igazságommal. Ugyanakkor ez a dolog működik együtt a szeretettel, a könyörülettel.”

Egyszer azt mondta Lincoln: Ha egy embernek több mint egy élete lenne, akkor azt hiszem, ha egy kicsit felakasztanánk, nem ártana ennek az embernek. Mivel azonban, ha egyszer meghalt, nem tudjuk visszahozni, nem számít már, hogy mennyire sajnáljuk, úgyhogy kegyelmet adok ennek a fiúnak.” Micsoda érvelés! 🙂 Értem, hogy miért voltak dühösek rá a tábornokai. Azt mondták: „Hol van a fegyelem? Egy hadseregben fegyelem kell!”

Isten viszont azt mondja: „Nekem nagyobb tervem van. Én meg akarom mutatni Magam. Ezért van könyörület, ezért van irgalom.” Ezért van kegyelem az életünkben. Ezért mutatta meg Magát Isten nekünk úgy – 1Pét 5:10 –, hogy Ő a minden kegyelem Istene, hogy értsük, hogy ennek is helye van az életben.

Hogy mondhatnánk másként? Isten nem azt szeretné, ha összetartó szavakat mondanánk, nem azt szeretné, ha összetartó cselekedeteink lennének, hanem azt szeretné, ha a szívünkben egyek lennénk Ővele, ha értenénk, hogy Ő hogyan gondol egy emberre, aki elbukott, akinek gondja van, aki gyenge, aki küzd valamivel, aki nem találja az utat, aki már túl sokszor csinált hülyeséget. Szeretné, ha értenénk, hogy Ő hogyan van ezzel. Nem csak értenénk a fejünkben, hanem értenénk a szívünkben. Szeretné, ha értenénk, és tudnánk, hogy Ő hogyan gondolkodik, ha ilyen emberek lennénk, akik összetartanak dolgokat a gyülekezetben, ha ilyen emberek lennénk, akik összetartanak dolgokat.

Az egyik mentség, amit fel lehet hozni erre: „Hé, az én életem annyira szét van esve. Hogy tudnék bármit összetartani?” 1Sám 22-ben Dávidra gondolok a barlangban. Az élete szétesett, hátra kellett hagyni a családját, az otthonát, egy értelemben a munkáját, a népét, menekülnie kell, törvényen kívüli, és nem volt semmi reménye, hogy ez megváltozik. Ott van egy barlangban. Az élete szét van csúszva – úgy látszik –, de emberek hozzá gyűlnek, és ő összetartó ember. Miért?

Vagy Péter, amit Ján 21-ben olvastunk: az élete szétcsúszott, mindent elrontott. Mégis milyen küldetést ad neki Jézus? „Légy te az, aki táplálod a nyájat, légy te az, aki szolgálod őket.  Légy te az, aki vezeted őket.” „Uram, rosszabbat nem is tudtál volna választani.” Mégis őt választja, és azt mondja: azt akarom, hogy csináld ezt. „Erre nekem nincs erőm. Uram, le-he-tet-len! Elképzelhetetlen. Nem történhet meg!” Mondtad-e már ezt az Úrnak? Ha beszélgetsz Vele, akkor előbb-utóbb fogod mondani, valószínűleg.

Arra gondolok, hogy Dániel Babilonban van, és arra, amit vele csináltak ezek az emberek. Aztán Isten azt mondja Dánielnek Babilonban: Dániel, azt akarom, hogy te tartsd össze ezt a királyságot. „Uram! Én ezeket? Én áldás legyek nekik? Kipusztították a népemet, elpusztítottak a városomat, elraboltak engem otthonról, megölték a szüleimet. Én legyek áldás nekik?” Isten azt mondja: Én valakivé tettelek téged, és az nem azon múlik, hogy mennyire érzed úgy magad, vagy sem.

Vagy József Egyiptomban, amint ugyanezt meg kell tennie. Vagy Józsi Németországban. Azt mondhatná: „Az életem szét van csúszva, nem tart sehová, nem történik semmi. Sőt egyre rosszabb. Istenem, lehetne, hogy nem dobsz be még egy zavaró tényezőt a képbe?” Szerintem, mondtuk ezt mindannyian Őneki. Isten azt feleli: „Figyelj Rám! Én ott vagyok az életedben, úgyhogy nem vagy szétcsúszva annyira, mint hinnéd. Én összetartom az életedet.”

Zsolt 46:5-6 az Úr, az ő Istene van az ő közepén. Ez az, ami nekünk megvan. Jézus az életünk közepén van. Lehet, hogy úgy érzem, az életem szanaszét csúszik, és azt mondanám: „Uram, nincs semmi, ami összetarthatná. Én biztos nem vagyok elég erős hozzá.” Jézus azt feleli: „Nem! Én ott vagyok a közepén, Én benne vagyok az életedben. Én össze tudom tartani, ne aggódj rajta.”

„Nem tudok összetartó erő lenni, én is szét vagyok csúszva.” Isten viszont azt feleli: „Én ott vagyok az életedben. A Szent Szellem az, Aki összetart téged. A Szent Szellem az, Aki egységet ad nektek a gyülekezetben. A Szent Szellem. Mivel Ő jelen van az életedben, azért te lehetsz áldás másoknak, és összetartasz.”

Ha jársz az Úrral, lesznek családok, akik te miattad maradnak együtt. Ha az Úrral jársz, lesznek emberek, akik azért nem csúsznak teljesen szét, mert te ott vagy az életükben. Lesznek munkahelyek így, sok minden fog történni. Miért? Azért, mert Isten ilyen emberekké tett minket. Függetlenül attól, hogy milyen a személyiségünk. Függetlenül attól, hogy mi az, amit szeretünk csinálni, és mi az, amit nem.

Tudod, hogy mi a gyönyörű? Nagyon sok dolog történik csak úgy „véletlenül”. Évi mesélte a következőt. A nagymamája a Pilisben egy szállón él. El akart menni hozzá, és többen csatlakoztak: Teó, Fefe… Mentek együtt. Volt lehetőség, énekeltek az időseknek. Aztán Évi kiált, és beszélt nekik. Azt mondta erről: Olyan jó volt, mert úgy tudtam beszélni hozzájuk, mint ahogy a gyerekekhez beszélek az osztályteremben, nagyon egyszerűen, nagyon világosan, nagy szeretettel, és Isten annyira megáldotta. Micsoda „véletlen”! Volt lehetőség szolgálni valakiket. A többiek is „véletlenül” elmentek vele. Aztán „véletlenül” volt mondanivalója, és „véletlenül”… és „véletlenül”…

Nem ezt találjuk-e, ha hozunk egy döntést: így akarok járni az Úrral, hogy odaadom a szívem, nem csak a szám, nem csak a kezem és a lábam, hanem a szívemet is, és azt mondom: „Uram, egy szívvel akarok lenni Veled. Egységben akarok lenni Veled. A Te szemeddel akarok látni, és érteni a Te elméddel, és úgy akarom látni az embereket, ahogy Te, az ostobaságaik, az elesettségük, a hibáik, a büszkeségük, a nagyképűségük… közepette. Én úgy vagyok itt, hogy én összetartsak és áldjak, nem pedig úgy, hogy széthasogassak.”

Ez történt a farizeusokkal. Elképesztő! Annyira igazuk volt, annyira meg tudták neked magyarázni, hogy mennyire jogos, amit mondanak! Ha hallgatod P. Schaller üzeneteit, akkor emlékszel erre az üzenetre, vagy legalábbis egy részére, amiről beszélek. Tudod, mi a helyzet? Amint hasogatjuk a szőrszálakat együtt, közben elmegy mellettünk egy ember, akit szolgálhatnánk, és nem vesszük észre, és nem találjuk meg.

Ám ha eldöntöm, hogy odaadom a szívem, akkor Isten annyival több módon fog használni engem, egy értelemben „véletlenszerűen”. Isten használ engem, áldás lehetek valahol, és azt mondom: „Hú, ez hogy történt? Nem is tettem ezért semmit.” Egy értelemben viszont tettem, amikor azt feleltem: igen, Uram, elfogadom a megbízatást; amikor Ő azt mondta: „Te vagy az az ember, Te legeltess! Te bátoríts! Te szolgálj! Te emelj fel! Te tarts meg valakit, aki eldőlne. Te segíts valakinek, aki visszacsúszna! Te legyél az az ember, mert te vagy az az ember az Én Szent Szellemem által.”

Ez az, amiért mindig ijesztő volt nekem ez a rész. Mert ez nekem szól, és tudom, hogy nekem szól arról, hogy nekem részem van ebben, nekem elhívásom van ebben. Olvasod a Bibliádat? Nem tudom, hogy kárhoztató-e, de szeretnélek bátorítani. Lehet, hogy ez az üzenet kárhoztatónak hangzik, de azt szeretném mondani, hogy te ez az ember vagy. Nem azt mondom, hogy legyél ezzé az emberré, mert nem hiszek ebben annyira. Úgy hiszem, hogy Isten tett téged valakivé. Amikor nekünk adta az Ő Szellemét, amikor elpecsételt minket az üdvösségünkkel, Ef 1:13, akkor ilyen emberré tett minket, aki összetart.

„Uram, én annyira szét vagyok csúszva! Pásztor, te nem ismered az én életemet, hogy mennyire ripityára van törve.” Viszont elmondhatok neked valamit. Láttam embereket, akiknek „tökéletesen egyben” volt az életük, és mégsem voltak összetartóak. Hanem szétszórtak és elválasztottak. Mert „a mi életünk egyben van” – és ebben büszkeség van. Hiányzik az alázat, és nem tud szolgálni senkit, és nem lesz áldás senkinek. Isten ments!

Még ráadásul elválaszt testvéreket, Péld 6:19. Mert azt mondja a másiknak: „Tudtad? Amikor az a pásztor prédikál, akkor nagyon kevés Igeverset használ, az elfogadhatóság határa alatt.” Kiemel egy kicsi dolgot, és azt mondja emiatt: „Nincs közösség. Elfogadhatatlan. Ezt nem lehet.” Isten ments, hogy ez legyen!

Jézus nekünk azt hagyta, Mát 12:30 aki Velem nem gyűjt, az tékozol, az szétszór. Nagyon egyszerű, járjunk Jézussal, és lesz kohézió. Tartsunk össze. Nem csak mi, hanem ragaszkodom az én Istenemhez, és aztán aktívan összetartok, és áldás lehetek helyeken, kórházban, fitnesz centrumban,… vagy ahol dolgozom, vagy amikor leviszem a szemetet, vagy csinálok valamit. Erre van szükségem.

Mert a másik helyen, ahol csak a cselekedetek számítanak és a szavak szív nélkül, ott senki nem elfogadható. Ott hiába beszélgetünk, ott nincs egység, ott nincs közösség. Ott mindenki egyedül van. Nem erre van szükségünk! Hanem Isten ezért tett minket ide, hogy legyünk összetartó erő az Ő akaratában. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy többet adtál nekünk annál, mint amit mi el tudtunk volna képzelni. Mi sose gondoltunk volna erre, hogy összetartó erővé váljunk. Urunk, sokszor arra gondolunk: engem ki fog összetartani?; de igazán Te ezért raktál minket ide, hogy legyen ez a fajta szolgálatunk ebben a világban, hogy áldás legyünk az embereknek, hogy azt mondjuk nekik: „Ne dobd el az életed! Ne veszítsd el a fejed! Nem kell idegeskedned, bízzunk Istenben!” Mondhassuk embereknek: Van remény!; és ez a remény, ha megtalálják, és megragadják Krisztust, akkor összetarthatja az életüket.

Mennyei Atyánk, köszönjük Neked! Áldunk Téged ezért az üzenetért, mert Te ez az Isten vagy, Aki összetartod az életünket, Aki azt mondtad, hogy senki nem vehet ki minket a Te kezedből, mert Te összetartasz bennünket. Köszönjük, Urunk, hogy Te tartod össze a gyülekezetet, hogy Te tartod össze az egész világegyetemet hatalmad szavával, és kérünk Istenünk, hogy tégy minket olyan emberekké, akik nem szétszórnak, nem megosztanak, hanem összetartanak. Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb