Az én teendőm: Istennel mozdulni & Az örökkévalóság minősége a gyülekezetben

2016 február 3. szerda  18:30

P. Bartha Atti

Ma délelőtt Gödöllőre mentünk ketten a szolgálatból. Majdnem egy órát voltunk az utcán. Beszélgettünk két tizennégy évessel is, és az egyik elfogadta az Urat. Legalább az egyikük! Az emberek éhesek az Úrra. Az utcai evangelizációnak van létjogosultsága, működik. Isten vonja az embereket. Nagyon hálás vagyok, hogy el tudtunk menni, mert nagyon könnyen lehetett volna más dologról beszélni, vagy valakit meglátogatni. Ám ma eggyel többen lettek a mennyben.

Ef 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Úgyhogy Pál apostollal együtt bátran dicsekedhetünk az Úrban a jó cselekedetekben, amikben járhatunk. Hétfőn volt a bibliaiskolában ABT óra, ahol beszéltem erről bővebben.

Ez egy ismétlődően felmerülő kérdés az életünkben: „Mi az én részem az Úrral? Isten elvégezte a munkát, Övé minden, nekem csak nyugodnom kell Benne. Isten szeretetének nincs feltétele. Itt jó cselekedetekről beszél, most akkor cselekedjek, vagy ne cselekedjek? Ő végez mindent, vagy azért nekem is van benne részem?”

1Móz 18-ban Isten meglátogatja Ábrahámot, elmondja neki, hogy megy Sodomába. Aztán a 19. fejezetben olvassuk, hogy Isten szeretné elpusztítani Sodomát, de ott van Lót. Neki azt mondja: „Téged kiviszlek. Menj ki, mert elpusztítom a várost. Ha van ismerősöd, rokonod, hívd őt is!” Azt olvassuk, hogy Lót késlekedett. Aztán az angyal megfogta Lót kezét, és kivitte a városból. Van, amikor Isten annyira erőteljesen vezet, hogy nem tudsz ellenállni az Ő akaratának. Ezt nem tudta Lót elszúrni, itt nem voltak jók a kifogások. Amikor két angyal melléd áll és megfogja a kezed, és kiráncigál a városból… Isten elvégzi azt, amit el szeretne végezni!

Viszont a 18. fejezetben azt látjuk, hogy Ábrahám imádkozott érte. Ábrahám közbenjárt érte. „Valóban elpusztítanád a várost, ha lenne ott ötven igaz?” Aztán – ismerjük a történetet – alkudozott, és tízig lement. Most akkor ki végezte a munkát? Angyal vitte ki Lótot a városból. Ábrahám imájára? Ezék 22:30-ban azt mondja: Keresek valakit, aki a falat falazná, és közém és a nép közé állna, hogy közbenjárjon az országért, hogy el ne pusztítsam.

Igazából erre egy nagyon egyszerű feloldást mondanék, hogy mi az én részem és mi az Úr része. Együtt mozdulni az Úrral. Ő az, Aki teszi, de arra kér, hogy mozdulj Vele. Azt mondja a 18. fejezetben: Eltitkolnám-e a barátom, Ábrahám elől, hogy mit teszek?

Istennek a vágya, hogy bevonjon minket a munkájába. Két felelősségem van ebben. Isten végzi a munkát. Fil 1:6 „Meg vagyok győződve arról, hogy Aki elkezdte bennem a munkát, az be is fejezi Jézus Krisztus napjáig. Aztán ugyanez van 1Thessz 5:24-ben is. Fil 2:13 Ő az, Aki munkálja az akarást, és a véghezvitelt az Ő kedvéből.

Úgyhogy Ő végzi a munkát, és két részem van. Az egyik az, hogy nem én határozom meg, hogy milyen munkát végez. Az én életemben sem. Nem én mondom meg Istennek, hogy mit tegyen. Én olyan helyre tehetem magam, ahol Ő tud hozzám szólni. Ez az én egyik felelősségem. Ábrahámhoz tudott szólni. Ő nem titkolja el, amit tesz. Be szeretne vonni minket, de lecsendesítem-e a szívemet, hogy halljam, mi az, amerre mozdul Ő?

A másik, amit Ábrahám tett, hogy ennek alapján imádkozott. Fil 3:16 amire már eddig eljutottatok, abban járjatok is. Amit Isten már megmutatott nekem, ahhoz legyek hű, és járjak abban. Tegyem magam olyan helyre, ahol tud hozzám szólni. Nem én határozom meg, hogy mit és hogyan munkálkodik, viszont abban járhatok, amit már eddig kimunkált bennem, amit már eddig megmutatott nekem. Ilyenkor van az, amikor csatlakozom az Ő akaratához, és láthatom, ahogyan Ő cselekszik.

Isten szeretetének nincsen feltétele, viszont a Vele való kapcsolatnak van. Az Ő szeretetét nem tudom kisebbé tenni. Egy dolgot tudok tenni, hogy az ellen teszek, hogy megtapasztaljam az Ő szeretetét. Az üdvösség teljes mértékben ingyenes, de a tanítványságnak van ára. Ahogy megtértem, a mennybe megyek. Viszont amikor Vele vagyok, akkor látom, hogy mi az, amit nekem adott, és Ő hogyan munkálkodik.

Ján 2-ben is ezt látjuk, hogy a szolgák, akik Jézussal voltak, tudták, hogy csoda történt, amikor a víz borrá változott. A hívő, amikor Istennel van, látja, hogyan munkálkodik. Lemaradhatok ennek a megtapasztalásáról, de nem tudom csorbítani az Ő szeretetét magam felé. Nagyon sokszor Isten elsősorban imába von be minket, amikor Vele vagyok, Őt kérdezem, közben járok valakiért.

Úgyhogy erre bátorítalak, tedd magad olyan helyre, ahol az Úr tud hozzád szólni. Aztán tedd meg, amit már eddig tudsz. És nézd az Ő munkáját! Ámen.

 

P. Kende

Olyan témáról szeretnék beszélni, amiről fogalmam sincs. Igazából ez sokszor megtörténik, amikor az Úrról beszélek, hiszen csak ember vagyok. 🙂

2Móz 3:14 Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.

Ebben a versben hatalmas gondolat az örökkévalóság, VAGYOK. Isten azt mondta: „A meghatározásom az, hogy VAGYOK. Engem nem készítettek, nem teremtettek, nem volt kezdetem, és nem lesz végem sem. ÉN VAGYOK. VAGYOK.” Ez olyan, amit mi nem mondhatunk el. Mert megszülettem, és most itt vagyok. Most az időben mondhatom, hogy én vagyok, de Isten örökkévaló. Amikor Ő mondja, akkor az teljesen más.

Az időt általában egy egyenessel ábrázoljuk, és azt mondjuk, hogy van iránya, előrehalad. Hogyan képzeled az örökkévalóságot? Mi a képe? Hiszen végtelen. Igazából nincs jó módszerünk erre. Az örökkévalóság különbözik az időtől. Egyáltalán nem hasonló.

A tapasztalatunk az, hogy az örökkévalóság megérinti az időt most. Isten most itt van velünk. Az időben mi úgy értjük, hogy Isten itt van most, aztán ez a pillanat elmúlik, de Isten itt van. Most is itt van, és megint, és örökké. Ezt valahogy így értjük, de minden bizonnyal helytelen, és a mennyben majd jól megtanuljuk. Ha ezer évet élnénk, akkor sem értenénk meg igazán. Mert nem csak az idő hosszáról van szó az örökkévalóság tekintetében.

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ismerni Jézust, az az örök élet. Az örök élet nem arról szól, hogy ezer meg ezer meg ezer… évet adok az éveimhez. Hanem az örök élet az, hogy megismerem Jézus Krisztust. Ami azt jelenti, hogy az örök élet minőségről és kapcsolatról szól. Arról szól, hogy tartozunk valahova, és frissességről beszél, valamiről, ami új. Nekünk, akiknek örök életünk van, másfajta az életminőségünk.

Néha az emberek úgy néznek a hitbeli döntésekre, hogy vallásosságnak gondolják. Ám igazából semmi sem állhatna távolabb a valóságtól. Mi teljesen más minőségű életet élünk, azért, mert teljesen más minőségű élet van bennünk. Tehát nem azért élek másfajta életet, mert próbálkozom másfajta életet élni, hanem ez inkább azért van, mert más minőségű élet van bennem.

Az ábrázolásban az idő egy egyenes, az örökkévalóság pedig lehetne egy kör. Itt a különbség, az örök élet más minőséget jelent. Nem ugyanúgy mozdul, mint a másik élet. Ez valós bennünk. Ha hívő vagy Jézusban, ekkor ez nagyon is valós benned. Amivel ugyan küszködünk, hogy hogyan is adjunk teret ennek az új életnek? Hogyan fejezzük ezt ki? – ez a kihívás számunkra igazán.

Pál beszélt erről Róm 7:15-től. Mi mind értjük ezt a küszködést. Mert ez az élet bennünk van, és szeretne kifejeződésre jutni. Másfajta minőséget szeretne bemutatni, de ez kihívás számunkra. Kell, hogy ennek teret adjunk. Kol 3:1-5 versekben elolvashatod. Gondolkodj el rajta, és imádkozz felőle! Ezek a versek jók arra, hogy azon gondolkodjunk, hogyan fejezzük ki ezt az új életet bennünk.

Tehát ez az élet bennünk új, újdonság, van új része, új valósága. Nehéz ezt kifejezni, mert az új dolgokra úgy gondolunk, hogy jönnek és mennek. Egy új tárgy nem sok idő múlva már nem új, sőt használhatatlanná is válhat. Az új a mi tapasztalatunk szerint elmúlik. Ha valami az idő egy bizonyos pontján új volt, az időben később nem új többé. Elmúlik az, hogy új. Ezt úgy tudjuk megfogni, hogy új egy pillanatra, de az, hogy új, elmúlik. Arról a tárgyról, személyről, helyről már teljesen másképp beszélünk. „Ó, azt már láttam azelőtt! Ismerem azt az embert.” Ez a fajta új – az élet, ami megvan nekünk – nem ilyen. Teljesen más, különbözik.

Gondoljunk rá a következőképpen. Gondolj a legjobb életre! Gondolj a legjobb dolgokra az életben, a legjobb részeire az életednek, és képzeld azt, hogy ez örökké veled marad. Viszont még egyszer mondanám, hogy ebben a lényeg nem a hosszúsága, hanem az, hogy nincs benne romlás. Az a rendkívül jó dolog nem romlik el. Például nem múlik el a szerelem, nem csökken. Képzeld el, hogy szerelmes vagy, és nem lanyhul. Képzeld el, hogy kapsz egy karácsonyi ajándékot is a kezdeti öröm nem hagy alább, hanem megmarad. Nincs benne romlás, és nem fog csökkenni.

Mert ha az örökkévalóság csupán annyit jelentene, hogy időt nyerünk, akkor igazából ugyanazokkal a problémákkal sokkal hosszabb ideig szenvednél, a halállal sokkal hosszabb ideig csatáznál, és hosszabb időn át néznél szembe azzal, hogy elveszíted az egészséged. Láthatsz emberekről fotókat, akik száz év felettiek, szeretnéd ezt folytatni ezer éven át? Hogyan néznél ki ezer évesen? Nem! Teljesen másról beszélünk. Ez friss élet Krisztussal. Itt van ez az ígéret:

2Kor 5:1 Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló ház a mennyben.

Az örök élet először is, más minőség, másodszor: új, és harmadszor: van benne kapcsolat. Kapcsolatunk van Krisztussal, emiatt sokan másokkal is kapcsolatunk van. Az örökkévalóság kapcsolat. Azt jelenti, hogy Őhozzá tartozunk. 2Tim 2:19 az Úr ismeri az övéit. Ef 2:10 mi az Ő alkotásai vagyunk. Jel 22:4 az Ő neve írattatik a homlokunkra. Mi örökké hozzá fogunk tartozni, és ez nyilvánvaló lesz.

Ján 16:6-7-ben – erre éppen nemrégiben jöttem rá – Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy Ő el fog menni, elhagyja ezt a világot, elhagyja őket is, és ez nagyon szomorúvá tette őket. Érted, hogy ez mit jelent? 2Móz 20:19-ben azt mondták: Isten ne szóljon hozzánk egyenesen, hanem csak közvetve. „Mózes! Beszéljen hozzád, és te mondd el nekünk. Így akarjuk hallani. Istent kellő távolságban szeretnénk tudni. Legyen megbízható távolság, hogy ne érintsen minket. Mert tönkre fogja tenni az életem.  Isten maradjon inkább távol!”

Ján 16:6-7-ben, amikor Jézus elment, akkor tanítványok szomorúak voltak, és szerették volna, ha marad. Azt mondták: „Jézus, kérlek, ne menj el! Miért mennél?” Jézus megvigasztalta őket ebben. Nekik semmi szükségük nem volt közbenjáróra köztük és Isten között. Ők Jézussal akarták a kapcsolatot egyenesen, személyesen. Amennyire szorosan csak lehet. „Jézus, kérlek, Te szólj hozzám!” Ez az örök élet, hogy nekem van kapcsolatom Vele, és ez közvetlen.

Sok vallás mindenfelé közbenjárót mutat be az istenség és az ember között: szentek, félistenek, stb. Ez mind azért van, hogy az isten ne jöjjön túl közel. Mi azonban nem így vagyunk. Mi a közvetlen kapcsolatot akarjuk. Arra vágyom, hogy az örökkévalóság megérintse az életemet – most, mert ez az új élet valósága bennünk. Ezért imádkozunk is, nem kötelességből. Ez nem olyan, amit meg kell tenni, vagy elvárják tőlem, hanem ez az én közvetlen kapcsolatom, ez az én hatalmas kiváltságom. Ez az én kapcsolatom az örökkévalósággal, ami megváltoztatja a napom és az életem, a szívem. Ezért olvassuk a Bibliát, ezért vágyunk a Szent Szellem betöltésére, mert azután ez a kapcsolat tényleg annyira elképesztően valós számomra! Ezért beszélünk az örökkévalóságról. Még akkor is, ha nem értjük. Van egy pici tapasztalatunk a dologgal kapcsolatban, meg van a kijelentés. Viszont biztos vagyok abban, hogy a mennyben majd így leszünk: „Ah, szóval ezt akarta ez az Igerész jelenteni! Na, most már értem!”

Ezért is szeretek a mennyről olvasni.
Mondd, a menny valós az elmédben és az szívedben hívőként? Ne engedd, hogy távoli valóság, elvont dolog maradjon számodra! Ne engedd, hogy távoli maradjon! Ne engedd, hogy ez elvont legyen! A menny az egyik kardinális tan a hitünkben. Ez az egyik alapvető tan a kereszténységben. Erről nagyon sok helyen olvashatunk. Kettőt hadd említsek:
Jel 7:9 Azután íme, nagy sokaságot láttam, amelyet senki sem tudott megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, fehér ruhákba öltözve, kezükben pálmaágakkal.
Jel 19:6 És hallottam valami nagy sokaság szavát, mely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és az erős mennydörgés hangja: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Nagyon sok dolgot látunk ezekben a versekben. Látjuk a sokaságot, a hatalmat, az örömöt, látjuk, hogy tevékenyek, látjuk a dicséretet, az összpontosítást…

Sok dolog van aztán, amit nem látunk a mennyben, és ezeken is szeretek gondolkodni. Például a mennyben nem lesz majd kizsákmányolás. Nincs kizsákmányolás a mennyben. Ami azt jelenti, hogy nem lesz olyan a mennyben, hogy valakit az akarata ellenére kihasználnak. Igazából Isten ezt már megígérte a millenniumi királyságra, Krisztus ezeréves királyságára a Földön. Ézs 65:21-22 nem úgy lesz, hogy épít valaki, és más lakik abban; nem úgy lesz, hogy valaki dolgozik a földeken, és más eszi annak a gyümölcsét. Én úgy sejtem, hogy az Isten szíve vágya, hogy az embereket ne használják akaratuk ellenére. A mennyben nem lesz majd rabszolgaság, nem lesz félelem általi irányítás, és nem lesz bántalmazás. Nem lesznek hazug ígéretek, amik üresnek találtatnak a végén. Ez azt jelenti, hogy lesz sok-sok örömteli tevékenység a mennyben. Lesz sok tevékenység, ami örömteli lesz. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos számunkra. Mert mi gyülekezeteként – p. Schaller sokszor felrajzolta ezt a képet – a mennyben gyökeredzünk. A Gyülekezet gyökerei a mennyben vannak, a Gyülekezet az örökkévalóságban gyökeredzik. A Gyülekezet sokkal inkább a mennybe és az örökkévalósághoz tartozik, mint a Földhöz.

Tehát a gyülekezetnek nincs túl sok köze a Földhöz, és nincs túl sok köze a világhoz sem. Ezért nem szabad, hogy a világ határozza meg, hogy mi a Gyülekezet. Ezért a politikusoknak nincs joguk meghatározni a gyülekezetet, ugyanígy nekünk sem kellene világi kifejezésekkel meghatároznunk a Gyülekezetet. Hanem a gyülekezetben nincs kizsákmányolás, nem használjuk ki egymást. Ez Isten szíve felénk.

Isten azt szeretné, hogy mi örömmel lennénk aktívak a hitünkben. A gyülekezetben vagyunk azért, mert új szívünk van. Nem pusztán annyi van meg, hogy ott az örökkévalóság a szívünkben Préd 3:11, hanem igazából az Örökkévaló van a szívünkben. Ez az, amit kaptunk – Jézus az életünkben. Ján 1:14, 14:17 Ő beköltözött az életünkbe, Ő bennünk él.

Tehát a gyülekezetben nem szabad, hogy kihasználás legyen, így örömteli a tevékenység. Nem erőltetjük, hogy bárki bármit csináljon, hanem Isten hív minket arra, hogy csináljunk bizonyos dolgokat azért, mert új élet van bennünk, örök élet van bennünk. Ez tényleg csodálatos számunkra. Örömteli tevékenység! Például ismét mi vagyunk az EUROCON házigazdái. Mi mindnyájan vagyunk házigazdák. Nem a gyülekezet vezetősége, nem a szolgálatok vezetői, hanem mi mind. Hála Istennek, vendégszerető gyülekezet vagyunk, és ezt sok módon kifejezhetjük.

Látjuk, hogy a mennyben vannak jutalmak. Ez csodálatos! Amikor a jutalmakra gondolunk, akkor sokszor verseny jut eszünkbe, az, hogy versenyezni kell valaki mással. Ez azonban nem lesz a mennyben. Ott nem fogunk egymással versengeni. Ami azt jelenti, hogy sok-sok örömünk lesz mások miatt. Ez ugyanúgy megvan közöttünk a gyülekezetben. Hallottuk p. Attit prédikálni. Neki van erre ajándéka. Emiatt mi hogy érezzük magunkat? Ha összehasonlítanám vele magamat, látnám, hogy neki nagyobb ajándéka van prédikálásra, mint nekem. Ez hogy érint engem? Irigy vagyok? Nem! Róm 12:15 örülünk az örülőkkel, és sírunk a sírókkal. Amikor egyik testvéremmel nagyon jó dolog történik, akkor én is izgatott vagyok felőle, de amikor megtöretés van az életében, vagy beteg, vagy problémája van, akkor nekem is vannak könnyeim. Miért? Mert nincs verseny.

Nincs közöttünk versengés. Ez olyan, mint egy tanár, amikor egy előadásra elviszi a gyerekeket, ahol előadnak valamit. A tanár minek örül? Annak, ha mindnyájan jól teljesítenek, igaz? Ha mind jól teljesít, akkor a tanár mindegyiknek örül. Nem úgy van, hogy a tanár azt szeretné, ha egyik legyen kimagasló, a többiek pedig mindegy, hogy mit csinálnak. Hanem a tanár azt szeretné, hogy mindnyájan kimagasló teljesítményt nyújtsanak. Így vagyunk mi is egymással. Miért? Azért, mert a menny is ilyen. Ezért ilyen a gyülekezet is.

Ezt szeretem a gyülekezetünkben, hogy nincs izzadtság. 3Móz 16:4 a papnak gyolcsból készült ruhát kell viselnie. Csak azt viselhetett. Ami azt jelenti, hogy Isten szolgálatában nincs izzadás. Nem szabad, hogy ott izzadtság legyen. Az én izzadságszagú próbálkozásom, erőfeszítésem nincs ott. Isten erre nem hívott minket.

A mennyben ott lesz a teljesség, a beteljesülés élménye. Tudjuk, hogy ez teljesen kész van. Isten mindent elvégzett . Isten helyet készített nekünk, és ez minden, amire szükségünk van. Ez csodálatos! Még mindig lesz ott cselekvés, de nem lesz izzadságszagú erőfeszítés arra, hogy bizonyítani próbáljunk valamit. Hanem azt fogjuk élni, ami bennünk van. Ez most is történik. Ezért mondta Jézus Ján 19:30-ban, hogy ez elvégeztetett.

Amint p. Atti is mondta, mi nagyon aktív emberek vagyunk, de ez nem arról szól, hogy bizonyítani próbálunk, nem is arról, hogy próbálunk valamit létrehozni; hanem a bennünk lévő élet miatt cselekszünk, s ez így teljesen más minőségű élet.

Ámen.

Kategória: Egyéb