A megoldás üzenete a megoldás embereivé tesz

2014 február 5. szerda  18:30

Egyszer Bakuban, Azerbajdzsánban történt. Akkoriban nehéz időket éltek Azerbajdzsánban. Most jobban állnak, mint mi, de akkor nagyon rosszul álltak. Volt ott egy misszionárius – nem a mi szolgálatunkból –, aki egyszer csak megjelent nálunk és újságolta: „Találtam egy rettenetes szükséget! Van pénzetek?” Persze nagyot nevettünk ezen.

Olyan vicces volt, mert valamiért azt gondolta, hogy az, hogy ő talált egy szükséget, talált embereket, akiknek nincs ennivalójuk, vagy lakásuk, vagy nagy problémájuk van, az siker. Olyan büszke volt magára: „Találtam egy problémát! Tudok egy helyet, ahol lehetne segíteni. Van erre pénzetek?” Olyan érdekes ez, hogy sokszor vagyunk így: azt képzeljük, hogy az, hogy megtalálom a problémát, annak értéke van valahogy. Pedig igazán nincs.

Ez a misszionárius olyan volt, mint amit sokszor látunk magunk körül. Tele van vele az újság, a híradó, a buszon, villamoson erről beszélnek az emberek. „Magasak az árak. Gond van a csatornázással a házam körül. Az autószerelők mind gazemberek. Nem olyan az időjárás, mint kéne. Mindennel baj van.” „Túl sok e-mailt kapok. / Túl kevés e-mailt kapok. Mindennel baj van.”

„Mindennel mindig baj van.” – sokszor lehet hallani ezt. Emberek azt mondják: „Idenézz! Itt probléma van. Odanézz! Ott probléma van!” Nem az a kérdés, hogy van-e probléma, hanem: „Nekem nagyobb problémám van, mint a másiknak.”; vagy: „Hála Istennek! Nekem kisebb problémán van, mint a másiknak.” Mindenkinek bajai vannak, és ezt méricskélik, hogy kinek van nagyobb és kinek kisebb. Azt mondja valaki:

–          Nézd! Itt egy probléma.

–          Mit fogsz vele csinálni? – ezt kérdezném az embertől.

–          Nem tudom. Igazán nem az én problémám, nem nekem kell megoldani.

–          Ha nem a te problémád megoldani, vagy nem akarsz benne lenni a megoldásban, akkor minek figyelsz rá? Főleg, ne piszkálj engem vele! Minek?

Beszélgettem egy fickóval, azt mondta:

–          A kormány így… a kormány úgy…

–          Akkor ellenük fogsz majd szavazni a választásokon?

–          Én nem fogok szavazni! – felelte majdhogynem büszkén.

–          Komolyan? 🙂

Majdnem büszkeség volt benne: „Én nem mocskolom be a kezem ezzel a piszokkal!” Sznobság, felhúzott orr volt benne. Közben belül persze áldozatnak érzi magát, de nem hajlandó beismerni, és ezért úgy tesz, mintha felette állna az egésznek. Csak mondja, hogy probléma van, de: „Én nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni! Én nem nyúlok hozzá.”

Létezik ilyen rossz elképzelés: az, hogy észreveszem a problémát, az valahogy értékessé tesz engem, értéket ad nekem. Igazából nem fog. Az, hogy rámutatok arra, hogy baj van, az nem ad nekem tekintélyt. Ha nem teszek valamit a dologgal, akkor tulajdonképpen azt mondom, hogy nekem nincs tekintélyem. Ez a panaszkodás egyfajta rothadás a szívűnkben. Ezzel tele van a társadalmunk, de nem kell, hogy beleszivárogjon a mi szívünkbe is.

Az üzenetünk lenyűgöző. Elképesztő üzenet, mert megoldásról beszél nagyon sokat. Nem problémafelvetés főleg, hanem megoldásokról beszélünk. Azt is mondjuk, hogy ez a megoldás csodás, személyes, ez Jézus, Ő ad választ, Ő velünk van, Ő segít nekünk. Van egy megoldásunk, és az üzenetünk a megoldásra összpontosít. Azt mondjuk: Isten nagyobb, Istennek van terve az egészben, Isten tartogat nekem valamit a jövőre nézve.

Kell hallanom a megoldást, mert a problémákat olyan könnyű észrevenni. Valaki lát egy ráncot a másikon, és: „Megvan a probléma! Ott egy probléma!” Olyan könnyű azt mondani: Ott a probléma! Mi nem erről beszélünk. Nem azért, mert a problémát besöpörjük a szőnyeg alá, nem arról szól, hogy letagadjuk. Nem élünk tagadásban, nem erről szól.

Tudjuk, hogy van probléma, de nekünk Isten adott másik dolgot. Azt mondta: „Szegezd a figyelmed Jézusra. Nézz a mennybe! Járj a Szellemben. Ha Benne jársz, akkor közösségben vagy Velem, és azokat elengeded, nem azok lesznek az életed középpontja.” Ha nem találod ezt, akkor mindig megvan a lehetőség az imára, ahol kiengedheted magadból a dolgot. Elengedheted az egészet, szabad lehetsz tőle, és megint nézhetsz a megoldásra.

Vannak dolgok, amikért imádkozunk, és az a hitünk, hogy Jak 5:13 Isten megérinti, és meggyógyítja. Hitünk van arra, hogy Isten megérint dolgokat. Isten azt mondja: mindenkor imádkozzatok. „Legyetek kitartóak ebben! Ne szűnjetek meg ezt csinálni. Legyen ez állandó az életetekben, legyetek kitartóak.” Miért mondja ezt nekünk? Azért, mert szükségünk lesz a kitartásra. Vannak dolgok, amik nem lesznek azonnal megválaszolva. Akkor Isten azt mondja: „Maradj meg az imában, és legyen hűséged a dologban. Ne szűnj meg csinálni ezt. Tarts ki benne és folytasd. Nézz a megoldásra!”

Vannak dolgok, amikre lesz megoldás, de az Dán 2. szerint lesz, amikor eljön Jézus királysága a Földre, és elintézi az egészet. Jön a kő, ledönti az a szobrot a lábairól, és porrá zúzódik. Ez a kő betölti az egész világot – ez Krisztus királyságáról beszél, Dán 2:34-35. Lesznek problémák, amik akkor lesznek megoldva.

Vannak olyanok, amiket azonnal megold Isten. Van, amiért reménykednünk kell, hinnünk és imádkoznunk, aztán meglátjuk; és vannak, amiket akkor látunk meg, ha Jézus felállítja az Ő országát. A kérdés nem az, hogy meg lesz-e oldva. Az üzenetünk ezért egy megoldás-üzenet, és nem nyavalygás-üzenet. Megoldás.

Istennek van megoldása. Lehet, hogy az nem most van, de most azt mondja nekem: „Járj reménységben! Járj hitben! Járj szeretetben! Járj engedelmességben, és akkor Velem jársz ebben az időben is. Lehet, hogy még nem látod a megoldást, de Én veled vagyok, és menjünk előre.”

A társadalmunkban van ez a gondolkodás, a félmegoldás: kezeljük a dolgot, tűrjük el a dolgot. Mi viszont nem arra lettünk elhívva, hogy eltűrjük. Mi arra lettünk elhívva, hogy igenis vágyjunk a megoldásra. Az üzenetünk annyira eltér ettől a gondolkodástól!

A szívünket megváltoztatta az üzenet, és folyamatosan változtatja. Ez azt jelenti, hogy ránézek egy problémára, ránézek a hajléktalanokra, és nem az van, hogy csak elfordítom a fejem, „Nincsenek is ott!”; hanem nem bírok a dologgal, és imádkozom értük, vagy teszek értük valamit, vagy keresem a választ. Mi szeretnénk választ látni.

Ránézünk a korrupcióra, a problémákra, és azt mondjuk: „Uram, kérlek, szeretném látni a választ. Vágyom a válaszra.”  Isten nem azt mondja: „Hát csak toleráld! Tűrd el!” Nem ezt mondja, hanem azt: „Légy hűséges. Járj Velem! Imádkozz és vágyj a válaszra.” Kérd az Urat, és engedelmeskedj! Ne érd be! Ha nyit egy ajtót, hogy tegyél valamit, akkor tedd! Akkor szolgálj!

Nagyon sok társadalomban, a történelem során nagyon sokszor a hívők tettek valamit, és az megváltoztatta a társadalmat. Miért? Nem politikusok akartak lenni, remélhetőleg nem is lettek, de az történt, hogy vágytak arra, hogy legyen egy megoldás, és Isten nyitott nekik egy ajtót, ők átmentek rajta és tettek valamit. Időnként ez komoly áldozatot követelt, de megérte megtenni.

A vágyunk viszont az, hogy lássuk Krisztust uralkodni. Amikor egy testvérem el van bátortalanodva a hitében, akkor nem az van: „Jól van! Kit érdekel?”; hanem vannak könnyek a szívemben, vagy az arcomon is akár, és imám van érte. Miért? Azért, mert szeretném látni, hogy közössége van Krisztussal, és nem valami ostoba gondolatban van csapdába ejtve. Nem ott molyol a depressziójában, hanem megtalálja az életnek azt az útját, amin azelőtt járt.

Amikor valaki anyagi gondban van – nem tudom, hogy tudod-e, miről beszélek 🙂 –, akkor bennem van ez: „Bárcsak tudnék segíteni! Bárcsak tehetnék valamit!” Miért? Mert vágyom látni Krisztust uralkodni. Vágyom látni, hogy Krisztus megváltoztat dolgokat. Vágyom látni, hogy Ő teljesen meggyógyít egy problémát.  A szívemben nem akarok megelégedni kevesebbel, hanem vágyom azt látni, hogy Ő megold dolgokat.

Örvendezem. Örvendezem a legkisebb változásban is, de a vágyam az, hogy lássak egy teljes megújulást valakinek a szívében, hogy valaki újjászülessen, hogy valaki megtanulja, hogy mit jelent tanítványnak lenni. Valaki megtanulja, hogy mit jelen letenni az életét. Találja meg ezt az örömet, amit én is megtaláltam. És nem akarunk félmegoldásokat. Ez olyan jó!

Az imaalkalmainkon így imádkozunk-e közönyösen: „Uram, légy szíves tegyél érte valamit, ha tudsz. Ha nem túl nagy fáradság. Valami kicsi dolgot tegyél ezért.” Nem! Nem ezért imádkozom. Akkor miért imádkoznék? Ez milyen ima?! Ezért nem éri meg imádkozni! Ezt lehet remélni, hogy így sül el a dolog. Nem! Én azt szeretném látni, hogy Isten megáldja azt a testvért, hogy megmenti a testvéremet, hogy meggyógyítja őt, hogy vele lesz, hogy az a testvér növekedni fog, hogy Isten megszabadítja. Így imádkozunk.

Minden hónap első szerdáján a szolgálatunkban (GGWO) imádkozunk. Ez egy imanap, sokan böjtölnek is. Ha akarsz imádkozni – tedd bárhol bármikor, jogod van hozzá –, de ha akarsz együtt imádkozni, akkor vannak ima-összejövetelek itt a gyülekezetben.

Arra gondolok, hogy ha látok egy jóindulatú politikust, aki tesz valami jót a társadalomért, hálás vagyok, de ugyanakkor tudom, hogy az igazi válasz az Úrtól jön az emberek szívében. Így szabadultam meg a piálástól, így szabadultam meg sok mocsoktól a fejemben és az életemben. Így történt meg, és annyira hálás vagyok ezért.

Lehet, hogy nem látom a választ azonnal, de attól még reményben élek, és imádkozom tovább, és keresem a választ. Teljes választ keresek. A történelem során mindig keresték, hogy hogyan kell bánni a hívő keresztényekkel, hogyan kell „kezelni” őket. Az üzenetünk azonban nem olyan, hogy csak úgy le lehet kezelni. Mert mi hívők, ha tényleg megismerjük az Urat, akkor cselekvőkké válunk.

Mert nagyon nehéz befogni a szánkat, nagyon nehéz nem tenni valamit, amikor látunk egy problémát. Nagyon nehéz nem beleszólni, amikor látok valamit, amiben tudnék segíteni. Miért olyan fontos ez? Azért, mert annyi passzivitás, annyi hazugság van körülöttünk. Dán 11:32 az Istenét ismerő nép felbátorodik, és cselekszik. Nagy dolgokat tesz.

Az a nép, amely ismeri az ő Istenét, az cselekedni fog. Miért? Azért, mert az üzenetünk a megoldás üzenete. Az üzenetünk nekünk szól, és ezért a szívünkben a megoldások vannak, és azt vágyjuk igazán. Ezért szolgálunk. Ezért szolgálunk embereket, ezért keresünk lelkeket. Azt találom, hogy több öröm van ebben, mintha csak nyavalyognék, és mutatnám a hiányosságokat, a kifogásolható dolgokat.

Nem a problémákat sorolom, hanem azt mondom: „Uram, hol van a megoldásod? Tudok én tenni valamit ezért?” Figyelj, hívő! Lehet, hogy úgy érzed, hogy nincsenek eszközeid. „Ha megnyerném a lottó ötöst, akkor tudnék valami értelmeset tenni. Ha lenne egy autóbuszom, akkor tudnék tenni valamit. Ha lenne nagy házam… Ha lenne hajléktalanszállóm… Ha lenne… akkor tudnék tenni valamit.” Nem igaz!

Azt gondoljuk: „Nincsenek eszközeim. Nem tudok tenni semmit.” Hibás gondolat! Miért? Azért, mert Isten adott nekünk eszközöket, adott nekünk szerszámokat. Mit? Például szeretetet. Azt feleled erre: „Hát?! A szeretet nem túl gyakorlati!” Szerintem nagyon is az! A szeretet hoz be embereket az életembe. A szeretet tágítja ki a köreimet, és behoz embereket az életembe. Ennél gyakorlatibb dolgot nem ismerek.

Engedelmesség. Azt feleled: „Hát?! Ez sem túl gyakorlati!” Az engedelmesség azonban szolgálatot hoz az életembe, és Isten akaratát. Azt, hogy az Ő akaratában járok, és megtalálom, amit Ő tartogat nekem. Ennél gyakorlatibb kevés dolog lehet. Isten azt mondja: „Adtam neked szerszámokat, szeretetet, engedelmességet és hitet.” Hitet. A hit az életembe imát hoz, Istennel való közösséget, növekedést, és erre van szükségem.

Azt mondod: „Hát! Pásztor, ezek eléggé korlátozott eszközök! A szomszédjaimhoz nekem inkább géppisztoly kéne.” Azt felelem erre, hogy ha Istennel akarsz járni, akkor az előbbi eszközök tökéletesek. Ha viszont pusztítani akarsz, akkor tényleg haszontalanok. Isten nem véletlenül adta nekünk ezeket. Azért, mert tudta, hogy nem adhat mást a kezünkbe :-), mert valószínűleg pusztítanánk vele.

Azt mondta nekünk: „Én ezt adom neked. Engedelmeskedj Nekem! Bízz! Higgy! Szeress!” Járjunk az igazságban! Legyünk engedelmesek és reménytelik! Imádkozzunk. Ő azt mondja: Legyél része a megoldásnak! A mi üzenetünk a megoldás üzenete. Ezért hajlandóak vagyunk bepiszkolni a kezünket. Nem azt mondjuk: „Van egy probléma itt, vajon kinek a problémája? Biztos, nem az enyém!”; hanem hajlandóak vagyunk bepiszkolni a kezünket: „Tudnék-e tenni valamit?” Lehet, hogy kicsi, amit tenni tudok, lehet, hogy jelentéktelennek tűnik.

Lehet, hogy az is kinevet, akinek a segítségre van szüksége. Azt mondja: „Mit tudsz te csinálni? Te nem tudsz semmit tenni ebben.” Azt felelem: „Rendben. Lehet. Nem tudom, de nekem nem az a részem, hogy csak itt ácsorogjak sznob bámészkodóként.” Nem ez az üzenetünk, hanem az, hogy Jézus közel jött hozzánk és megoldást adott és választ adott azon a kereszten és szeretett minket és engedelmes volt az Atyának és hitben járt, és erre tanítja a szívünket. A szívünk megváltozik, és másik életben járunk. Részei vagyunk a megoldásnak. Erre van szükség.

Nem véletlen, hogy az evangélium, Mát 28:19 azt mondja: menjetek el! „Menjetek!” – ez tevékenységről szól. 1Thess 5:17 imádkozz! „Ki?” Te. Menj! „Kicsoda?” Te! Mindannyinknak mondja ezt. Miért fontos ez? Azért, mert Isten részévé akar tenni a megoldásnak.

Lehet, sok energiát töltesz a nyavalygással, azzal, hogy észrevedd a problémát, és azzal, hogy mindenkinek elmondod: „Nézd, ennek milyen problémája van! Nem vagyunk-e hálásak azért, hogy nekünk nincs ilyen problémánk?” Tegyük oda a szívünket, tegyük oda az energiánkat! Egyszer régebben mondtuk, hogy az ima nem kerül több energiába, mint a panaszkodás, de ha panaszkodom, akkor nem lesz időm az imára.

Ez a gondolat igazán, hogy a világ ránk néz, lát valamit. Mi azt mondjuk: Ne élj homoszexualitásban! Azt mondják erre: Ez gyűlöletbeszéd! Mi azt válaszoljuk: „Ha nem szeretnélek, akkor be tudnám fogni a számat, de tönkreteszed az életedet. Ne élj homoszexualitásban, mert tönkreteszed az életedet. Ne csináld!”

–          Ne csald meg a feleséged!

–          Hé! Milyen jogon mondod ezt?

–          Ez nem erről szól. Hanem a szeretetről. Ne tedd tönkre az életed, a feleséged életét és a gyerekeid életét. Ne tedd tönkre az életed, mert árt az embereknek!

Ezért mondjuk: Ne lopj! Ne szegd meg a szavad!

Egyszer albérletben laktunk. A főbérlő nagyon nyilvánvalóan megszegte a szavát felénk. Azt mondta nekem: „Ez jót tesz a családomnak.” – ezért rendben találta, hogy megszegte a szavát. Arra gondoltam: „Mit tanítasz a kislányodnak? Azt, hogy néhány forintért meg lehet szegni a szavunkat. Azt gondolod, hogy ezzel tényleg jót teszel a gyerekednek? Azt gondolod, hogy tényleg jót teszek a családodnak ezzel? Valóban ezt gondolod? Nem teszel jót vele.”

Ezért mondjuk, amit mondunk: Higgy Jézusban! „Ó! Rám erőszakolod a vallásod.” Nem! Nem akarom, hogy a pokolba menj. Szeretlek annyira, hogy elmondjam neked, hogy van kiút, van egy válasz, van szabadság. Kaptunk szeretetet, hitet, engedelmességet, és ezért bocsájtunk meg, és megyünk tovább.

Legyél része a megoldásnak! Legyél imádkozó! Legyél szolgáló! Menj, ahová Isten küld. Lehet, hogy a szomszédodhoz, vagy haza. Azért, hogy legyél a nyavalyás férjed mellett, a semmirekellő férjed mellett; vagy legyél a feleséged mellett, szeresd őt, aki mindig csak nyavalyog neked, panaszkodik, nyaggat téged. Miért? Mert Istennel akarunk járni és része akarunk lenni a megoldásnak.

Mert észrevenni a problémákat, és aztán elmenni és hőbörögni, az nem jelent semmit. Pici ember hatalom nélkül a változtatásra, tekintély nélkül a megoldásra, és csak elmenekül, és azt mondja: nem fogok bánni vele és nem fogok csinálni semmit. Ez hiba.

Beszélgettünk P. Marian Józsival, velük van P. Pétya Svédországból. Láttuk Fagyit, Dicit, Fruzsit. Mutatták nekünk a helyiséget, ahol vannak a szerdai istentiszteleteik Kínában. Olyan könnyű azt mondani: itt egy baj, ott egy baj… Kínában kommunizmus van – „Ez szörnyű!” Olyan könnyű azt mondani: Mit tudok én tenni ezzel?

Olyan könnyen mondhatnánk mi is gyülekezetként: Mit tudok én tenni ezzel? Figyelj! Ott vannak a misszionáriusaink. Őket oda hívta Isten, úgyhogy ők odamentek. Van, akit arra hívott, hogy itt szolgáljon. Van, akit arra hívott, hogy menjen haza a semmirekellő férjéhez, vagy a drága férjéhez. 🙂 Rendben van. Járjunk abban, amire Isten elhívott, és merjünk bízni Őbenne.

„Magyarország olyan zárt kezd lenni! És a New Age…! És a babonák, és a horoszkóp, meg az okkult, meg a vallásosság, meg a liturgia hit nélkül… Nem tudunk semmit tenni!” Nem! Nem igaz. A miénk a megoldás üzenete, és ez az üzenet a megoldás embereivé tesz minket. Aztán bátorítunk valakit, megnyerünk egy lelket, szolgálunk valahol, és ha Isten hív, akkor elköltözünk egy vidéki városba.

Nem az számít, hogy hol és pontosan mit, mert Isten akaratától függ, hanem ez az, ami számít, hogy a megoldás embere szeretnék lenni. Mert Isten üzenete nekem a megoldás üzenete. Ámen.

 

Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor hívlak téged Istenhez, hogy a szívedben mondj Neki igent. Nem kell hozzánk csatlakoznod, nem kell, hogy kedveld, ahogy elmondom, utálhatod is ezt, dühös lehetsz rám, ez teljesen mindegy. Viszont hozz egy döntést Jézus mellett, mert Ő szeret téged és keres téged. Mondd azt Neki a szívedben: „Jézus Krisztus! Szükségem van Rád. Gyere az életembe, légy az én Megváltóm! Bízom Benned, hiszek Benned. Ments meg engem! Jézus, meg akarlak ismerni Téged. Adj nekem új életet, új szívet, új szellemet. Jézus, gyere az életembe!”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb