A mai nap értéke az új életben (#9) & Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse munkádat

2014 június 4. szerda  18:30

P. Kende: A mai nap értéke az új életben #9

Zsid 11-ben olvasunk arról, hogy hogyan éltek azok az emberek, akik hitben jártak.

Zsid 11:13-14 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így beszélnek, nyíltan megvallják, hogy hazát keresnek.

Ez a rész arról szól, hogy tartunk valahová Istennel. Az elmúlt néhány üzenetben sokszor volt szó erről, hogy az új életben valódi célunk, valódi irányunk van. Az irányunk a menny, tartunk Istenhez. Sátán szeretné, ha elveszítenénk ezt a felismerést: ez az én célom, és én oda tartok. 1Pét 1:17-ben arról olvasunk, hogy jövevények és vándorok vagyunk ezen a Földön, átutazóban vagyunk itt. Csodálatos dolog, amikor felismerjük ezt.

Az időnk itt korlátozott. Ezt könnyű elfelejteni, amikor az ember húsz éves. Amikor az ember negyven éves, akkor már nehezebb. Amikor az ember hetven felett van, akkor még nehezebb. Akkor az ember egyre többet gondol arra: az időm itt limitált. Könnyű elveszíteni ezt, hogy én itt csak átutazóban vagyok. Miért? Azért, mert hétfőre kedd jön, keddre szerda, aztán csütörtök, péntek… és megint hétfő, és aztán megint, és megint… A dolgok ismétlődnek, és valahogy elhiszem, hogy mindig így lesz.

Viszont egyszer csak a napok továbbmennek és én nem. Van itt némi időnk, de nincs akármennyi időnk. Nincs időnk korlátlanul. Volt-e veled úgy, hogy valaki közel állt hozzád, és elment, mielőtt azt mondhattad volna neki: Jézus szeret téged. Isten ments, hogy ez megtörténjen veled. Ez nem ijesztgetős üzenet, nem az a célunk, mégis fontos üzenet. Arra szolgál, hogy kicsit felrázzon bennünket, hogy ismerjük fel, az időnk drága, az időnk értékes.

Annyira hálás vagyok, hogy itt vagytok az istentiszteleten, mert ezzel igazán azt mondjátok: „Felismerem, hogy ez az idő itt értékes. Ezt az időt itt meg tudom vásárolni. Nem pénzzel, nem cselekedetekkel, hanem a jelenlétemmel, szívemben a figyelemmel, és az alázattal meg tudom vásárolni ezt az időt, és hasznossá tehetem Istennel.”

Az életünk csak megy, és mi átmegyünk ezen a világon. Kis időre itt vagyunk, és aztán megyünk tovább. Ez az üzenet most, hogy ez a mai nap hasznos. Ez a nap hasznos. Nem úgy, ahogy a világ súgja, hogy hasznos. Ma reggel ima-összejövetelen voltunk. Tudod-e, minden szerda reggel 8-9 között van egy ima-összejövetelünk. Jó közösség, áldott alkalom. Emiatt a nap hasznos. Nem úgy azonban, ahogy a világ sugallja.

A világban kétfajta gondolkodás van. Tudom, hogy ez általánosítás, de ugyanakkor igaz.

Jel 12:12b Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt az ördög hozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van!

Ez az egyik gondolkodásmód, ami azt mondja: „Kapkodj! Siess! Szedd össze magad! Mire vársz? Van valaki, akit ki lehetne használni. Van valaki, akit használhatsz. Van valaki, akivel visszaélhetsz. Van valaki, akinek szolgálnia kéne téged. Hasznot lehet szerezni. Itt az idő, hogy keresd magadat. Itt az idő, hogy az ambíciód után menj. Itt az idő, hogy nyomd magad előre. Gyerünk!” Erről szól.

Eljött Sátán, mert tudja, hogy kevés ideje van. Kevés lehetősége van, úgyhogy eljön, és nagy haraggal van. Ez a nagy harag olyan, mint amikor valakiben felforr a harag. Hirtelen harag. „Csak ennyi időm van? Akkor gyorsan. Élvezzük ki! Csináljuk!”

Van egy másik gondolkodásmód is. Ez is olyasvalakié, Aki tudta, hogy kevés ideje van.

Ján 13:1a A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához.

Mit csinál? Nagy haragra gerjed? Nem! Szépen leveszi a felsőruháját. Körülköti Magát, fog egy törülközőt, és megmossa a tanítványoknak a lábait. Ami arról szól, hogy szolgálta őket. Ami arról szól, hogy meg akarja tisztítani őket. Ami arról szól, hogy Ő törődik velük. Ami arról szól, hogy Ő alázatos. Jézus is tudta, hogy kevés ideje van. Mit csinált? „Kis időm van, mit csináljak?” A válasz az volt: „Ó, igen! Ugyanazt csinálom, mint eddig. Szolgálok még egy kicsit. Tanítok még egy kicsit. Szeretek még egy kicsit. Törődök még egy kicsit.”

Mi a különbség? Jézusnak van szeretete. Jézus nem lepődött meg azon, hogy Neki kevés ideje van. Jézus nem rohan! „Ó, csak kevés időm van? Ó, még annyi mondanivalóm van nektek! Gyerünk, gyorsan, hadd mondjam!” Nem! Hanem nyugodt. Miért? Mert Ő egész életében tudta, hogy Ő itt átutazó. Ő egész életében tudta, hogy Ő nem idevaló. Ő egész életében tudta, hogy tart valahova, hogy Ő vándor, hogy Ő zarándok. Ő csak átutazóban van, és egy nap megy az Atyjához. Így élte az egész életét. Ez az üzenetünk igazából.

Olyan sok ember rájön: „Te jó ég! Már csak ennyi időm van?” Kapuzárás előtt pániknak hívják magyarul – nagyon buta név rá –, amikor az emberek rájönnek: „Ó, már csak ennyi idő van? Biztos, hogy így akarom az életemet?” Elhagyják a házastársukat, a gyerekeiket, és: „Most újrakezdem valakivel. Majd az jobb lesz.” Miért? Azért, mert most döbbent rá: Ah, nekem már csak ennyi időm van?!

Ez annyira fontos nekünk, hogy a Bibliánk elmondja: „Figyelj! Te itt átutazóban vagy. Te csak egy időre vagy itt.” Ez nem azt jelenti, hogy félni kell. Nem az az üzenetünk, hogy félj. Nem az az üzenetünk, hogy rettegj, nem erről szól, hanem arról szól, hogy ez a nap értékes. Ebben a napban járjunk Ővele, és ismerjük Őt, és járjunk szeretetben. Ezen a napon tegyük azt, amire el vagyunk hívva.

Az emberek, amikor meghallják a hírt, amikor az orvos azt mondja nekik: egy-két hónapod van; vagy: maximum egy éved van; vagy: egy-két heted van; akkor azt kérdezik: „Mit csináljak? Annyi minden van még, amit meg kéne tennem!” Nem akarok érzéketlen lenni, de hol volt az ember eddig? Mit csinált eddig? „Eddig azt hittem, hogy sose fog véget érni.”

Volt egy ember Luk 12-ben. Nagyon gazdag ember. Sok csűrje volt, sok gabonával. Ami olyan, mint amikor ma valakinek sok pénze van a bankban. Ez az ember azt mondta magának: „Építek nagyobb csűröket, mert már nem férnek el a javaim. Utána nyugalomba helyezem magam, és azt mondom magamnak: élj nyugodtan, élj kényelmesen, mostmár minden rendben van.” Luk 12:20-ban Isten azt mondja neki: „Ma este meghalsz. Akkor mi lesz a rengeteg csűröddel, gabonáddal?”

Mi volt a probléma? Nem az, hogy az ember gazdag volt. A gazdagsággal nincs baj. Nem ezzel van a baj, hanem tudod, hogy mivel? Azzal, hogy magát kereste, magára nézett. Önmagát helyezte előre, és azt mondta: ez rólam szól. Nem azt mondom, hogy éljünk félelemben, hanem azt mondom, hogy éljünk ezzel a megértéssel: én egy ideig vagyok itt, és aztán véget ér. Úgyhogy ez a nap értékes, használjuk, és éljünk vele.

Egyszer volt nálam háromszáz dollár, gazdag misszionárius voltam Közép-Ázsiában. 🙂 Volt egy lehetőség, hogy csináljak valami jót azzal a pénzzel, de sóher voltam, és nem tettem meg. A következő nap ellopták tőlem mind a háromszáz dollárt. Úgy éreztem magam: „Ah! Miért nem tettem meg azt a jót egy kis pénzzel? Legalább egy kis haszna lett volna ennek a pénznek!”

Miért mondom ezt? Mert egy nap könnyen így lehetek, hogy azt mondom – itt vagyunk az istentiszteleten, úgyhogy nem ezt mondjuk – „Az időm túl drága. Az időm túl fontos. Az életem túl értékes. Én így akarom élni az életem. Én a magam céljai után akarok menni. Én a magam vágyai után akarok menni. Isten, majd egyszer ott leszek előtted, de ennyi a kapcsolatunk! Majd egyszer, de a mai nap az enyém.” S aztán egy nap majd úgy ébredek: „Te jó ég! Ez az utolsó napom.” Akkor pedig úgy fogom érezni magam, mint azzal a háromszáz dollárral: „Bárcsak tettem volna valamit! Bárcsak odatettem volna magam! Micsoda értéke lett volna, most pedig ellopták!”

Pedig nem lopták el – mert a mai nap még az enyém; és ha Isten megadja, akkor a holnapi nap; és ha Isten megadja, akkor ez az egész hónap; ha Isten megadja, akkor a nyári konferencia is. Ha Isten megadja, ekkor ez a nyár még a miénk. Használjuk! Éljünk vele! Ez drága idő Istennel. Mert átutazóban vagyunk, és éljünk vele! Ámen.

P. Csaba: Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse munkádat

Annyira bátorító, amit P. Kende megosztott! Kevés időnk van. Ez jó hír vagy rossz hír? Ez jó hír, nem? Nekem abszolút az. Az élet egy ideiglenes megállóhely. Minél inkább belebonyolódunk, annál inkább csak levesszük a szemünket arról, ami igazán számít. Igazán az számít, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus a tekintetét, mint a kova, előre szegezet. Ment, volt küldetése és elhívása. Az egyház ugyanígy. Mi ugyanígy. Krisztus Teste ugyanígy.

Ján 17-et olvasva annyira megdöbbentett az elmúlt hetekben, ahogy Jézus arról beszél, hogy mi nem e világból vagyunk, de a világban vagyunk. Ez az azonosság, nem? Te nem a világból vagy. Istentől születtünk, és Őhozzá megyünk vissza. Most viszont itt vagyunk a világban egy rövid időre, egy Isten által megszabott időre. Nem tovább, nem rövidebb ideig! Nincs véletlen benne. Ide vagyunk küldve.

„Amint az Atya küldött Engem, úgy küldelek Én is titeket.” Küldöttek vagyunk. Küldetésben vagyunk Testként és személyekként. Átutazunk. Pál apostol azt mondja, amint a nyomások alatt van, Róm 8-ban: mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi is sóhajtozunk. Érzed a nyomást? Sóhajtozol olykor? Megvan a Szent Szellem bennünk, és van egy feszültség abban, amint a Szent Szellem bizonyságot tesz nekünk, és aztán ott a nyomás, ami rajtunk van a világban.

Van bennünk valami a Szent Szellem által, ami által azt mondjuk: otthon szeretnénk már lenni! Otthon. Mert nem ez az otthonunk. Ha úgy gondolkodom, hogy ez az otthonom, akkor itt megpróbálok kőházakat építeni, dolgokat fixálni. „Mindennek biztosnak kell lenni!” Ez a világ azonban nem jó otthon. Amikor úgy gondoljuk, hogy sikerült mindent megcsinálni: család, gyerekek, anyagiak, egészség; akkor kezdhetjük elölről. Ez őrület, mert ez a világ nem jó otthon.

Ez nem otthon, ez sátorozó hely. Amikor elmész három napra sátorozni – nekem már az is sok, mert nekünk, allergiásoknak már ez is sok –, akkor felkészülsz. „Lesz, amilyen lesz. Nem biztos, hogy tudok tisztálkodni. Nem biztos, hogy megfelelő hőmérséklet lesz hajnal a sátorban…” Felkészülsz, hogy ez a három nap nagyon kemény lesz. Legalábbis azoknak, akik nem szeretnek sátorozni. Ezzel a gondolattal vagy ott abban a három napban: „Nem fogok panaszkodni. Nem fogok nyafogni. Ez sátorozás!”

Ez is sátorozás itt a Földön. Ez erről szól. Nyomásokról, szellemi háborúról. Itt vagyunk menny és pokol közt. Harc folyik a lelkekért örökkévaló értelemben, és a mi lelkünkért, hogy meghiúsítsa Isten tervét itt a Földön. Viszont ez sátorozás! Jézus ezt ígérte, nem? Ján 16:33 e világban nyomorúságotok lesz. Nyomorúság! Görögül thlipszisz. „Minden oldalról szorongatva lesztek!”

Amikor valójában ez történik – kísértések, vágyak, csalódások, kivetítések, hazugságok, és bekapjuk a nyilakat –, akkor azt mondjuk: „Uh, ez nem olyan jó! Hogyan csinálhatnám, hogy ez jó legyen? Nem lehetne ezt a földi létet igazán kellemessé tenni valahogy? Csak igazán kellemessé.” Nézzük a reklámokat, a médiából és mindenhonnan ez ömlik felénk: Hogyan tegyük az életünket kényelmessé ezen a Földön? Jézus azt mondta: E világon nyomorúságotok lesz. Nem az itteni a mi irányunk. Nem erről szól. Van otthonunk, ahol a mi Urunk van. Ott van a mi „kőházunk”. Most itt vagyunk átutazóban.

Történet. A misszionárius hajón érkezik haza az USA-ba. Ugyanazon a hajón utazik az USA elnöke is. Közeledik a hajó a kikötőhöz. Fúvószenekar, vörös szőnyeg, az elnök megérkezik. A misszionárius is leszáll a hajóról. Lefektette az életét, szolgált, szűkölködött. Fogja a bőröndjét, kiszáll, és senki nem várja őt. Egyetlenegy ember sem. Elindul a macskaköves úton, és el van bátortalanodva. Kezd keserűség lenni a szívében. Egyszercsak a Szent Szellem szól hozzá, Isten szól hozzá: „Fiam, még nem érkeztél haza. Még nem érkeztél haza!”

Zsid 6:10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

Isten nem igazságtalan! Ezt gyakran elfelejtjük. Valahogy azt gondoljuk, hogy Isten igazságtalan. Legalábbis nem értjük meg azt, hogy Isten tényleg mindent, amit tettünk az Ő nevében – a pohár víztől fogva a kedves szón keresztül a hitben mondott imádságon át, a bátorításon, a hit szavain keresztül –, mindent feljegyzett, és egy nap mindenért megjutalmaz.

Átutazók vagyunk itt, de nincs egyetlenegy dolog sem, amit hitben teszünk, és azért Isten ne jutalmazna meg minket. Tegyük fel, mondasz egy imát, hitben imádkozol valakiért, hitben imádkozol egy szükségért. Ha Isten a hitben mondott imádat nem jutalmazná meg, amikor szemtől szemben leszünk Vele, akkor igazságtalan lenne! Ő nem felejt el semmit. Kivéve a bűneinket, azokat a felejtés tengerébe dobta, de a hitbeli életünkben minden fel van jegyezve. Ő nem igazságtalan.

Van egy hihetetlen kísértés, egy hihetetlen hazugság, hogy valahol csatlakozzunk ahhoz, amit Mal 3-ban látunk: amikor Isten népe azt mondta, hogy hiábavaló az Isten szolgálata. Isten népe azt mondta: „Hát… tudod… nem éri meg! Nem éri meg lefektetni az életed. Nem éri meg felkelni és imádkozni. Nem éri meg szolgálni egymást. Nem éri meg elveszíteni az életünket az evangéliumért. Hiábavaló az Isten szolgálata.”

„Ahogy most mondom, hallottad ezt? Hiábavaló. Minek azt tenned? Ugyan már! Foglalkozz csak a saját kis életeddel! Ugyan már! Hiábavaló az Isten szolgálata.” Mal 3-ban még azt mondja: „Sőt! Boldognak mondjátok a kevélyeket.” A kevély az az ember, aki a saját életét keresi. „Jó annak az embernek. Jó neki!” Aztán az Úr azt mondja: Amint tanakodnak az Úr tisztelői, Isten feljegyez mindent. Nem hiábavaló az Úr szolgálata. Ez az egyetlen dolog, ami örökre megmarad.

Amit hitben teszünk, amit Jézus Krisztusban teszünk, az olyan, mintha sziklába lenne írva, rézbe lenne vésve. Isten nem felejtkezik el semmiről. Ez lesz a meglepetés a mennyben, hogy amikor ott leszünk Őelőtte, rádöbbenünk, hogy Ő mindentudó, és Ő megbocsátotta a bűneinket. Hihetetlen hála lesz bennünk.

Aztán előhozza az összes dolgot, amit Krisztusban tettünk. Azt mondja: Nem felejtettem el! Az lesz bennünk: „Uram, Te hűséges vagy! Te igaz vagy! Te nem vagy igazságtalan. Bárcsak jobban hittem volna! Bárcsak azt a háromszáz dollárt…! Bárcsak!” Mert nem igazságtalan az Isten. Nem! Az emberek elfelejtik, a testvérek elfelejtik, házastársak elfelejtik, de Isten sosem! Soha nem felejti el.

Zsid 10:35-36a Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.Mert békességes tűrésre van szükségetek,

Ne vesd el a bizodalmadat! A görögök a csatában – a germánok is –, a csata hevében, a legnehezebb időszakban, amikor a legnagyobb volt a nyomás, amikor nyílzápor érte őket, amikor egymásnak feszültek az elemek, akkor a pajzsukat eldobták. Eldobták! Ef 6-ban ez a hitnek a pajzsa, hogy nehéz időkben, amikor igazán nehéz, akkor bízzunk Jézusban, mert Ő nem igazságtalan. Ő hűséges. Ők azonban eldobták, és elmenekültek.

Ne dobjátok el bizodalmatokat! Nem! Mit mond Pál apostol? „A nemes harcot megharcoltam.” Élete végén. Átutazók vagyunk, és ezt akarjuk mondani az életünk végén, a csata hevében is: a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.

Ne dobjátok el bizodalmatokat, amelynek nagy jutalma van! Ismét itt a jutalom. Milyen bőkezű Isten! Isten bőkezűen ad. Isten nem szűkmarkú. Nem olyan, hogy szolgáljuk Őt, és amikor megállunk Őelőtte, akkor azt mondja: Nézzük csak!; és jól megnyirbálja a dolgokat, és mutatja: „Csak ennyi?” Nem! Isten bőkezű. Isten nem felejtkezik el semmiről. Nagy jutalma van a bizodalmunknak.

Mire van szükségünk? Békességes tűrésre. A görögben hüpomoné. Megmaradni a nyomás alatt is. Megmaradni a helyi gyülekezetemben. A testvérekkel vállvetve ott vagyunk a pajzsokkal.  A pajzsok a fal a helyi gyülekezetben.

A szellemi háborúban támogatni a vezetőket, akiket Isten adott nekünk. Mert megértjük, hogy szellemi háború van. Nem gondolkodhatunk testi módon. Nem gondolkodhatunk emberileg. Isten adott nekünk vezetőket azért, hogy vezessenek bennünket. Lefektetik az életüket. Ott van a helyem velük, mellettük, alattuk egységben megállva.

Megállíthatatlan egy olyan gyülekezet, amely egységben van. Nagyon sok dologban lehet hiányosságunk, és ezt elbírja Isten királysága, de az egységben nem lehet hiányosságunk. Jézus ezért imádkozott. Úgyhogy, maradjunk meg.

Minden alkalommal, amikor látjuk egymást, és látjuk a csatában ejtett sebeket, az imádkozásban létrejött púpokat, az átadott lefektetett életeket, egymást bátorítjuk szavak nélkül is. Együtt vagyunk ebben benne, és hamarosan otthon leszünk. Tartsunk ki! Maradjunk meg békességes tűréssel, és amikor otthon leszünk, az messze jobb lesz, mint elképzeljük. Nem igazságtalan az Isten. Ő bőkezűen megjutalmaz bennünket. Ámen.

Köszönjük, Urunk! Köszönjük azt, hogy ilyen elhívásunk van ebben a világban. Köszönjük, hogy nem kell ténferegnünk, nem kell tűnődnünk, és nem is kell benyelnünk a hazugságokat. Köszönjük, hogy a gyülekezet az igazságnak az oszlopa és erőssége. Köszönjük, hogy egymást buzdíthatjuk és szerethetjük, és hogy kihasználhatunk minden napot, hogy megismerjünk Téged jobban, hogy Te szolgálj rajtunk keresztül használva bennünket.

Ámen.

Kategória: Egyéb